STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
HAGYOMÁNYOS ES ÚJ TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK ANYAG-, ESZKCZ- ES MUNKAIGENYE
DR. KALTENECKER MARGlT
A hatodik ötéves terv előkészítése céljából tanulmányunkban élő, gyakorlati pél- dával összehasonlító értékelést adunk a fonóiparban alkalmazott hagyományos és új technológiai rendszerek gazdaságosságáról. a két technológiai rendszerrel gyár- tott termék anyag—. eszköz- és munkaigénye alakulásáról, ezen keresztül pedig tisz—
tajövedelem-termelő képességéről és népgazdasági hatékonyságáról. Értékelésünk módszere nemcsak fonóipari. hanem más technológiai rendszerek gazdaságosságá—
nak, tisztajövedelem—termelő képességének összehasonlítására is alkalmazható.
Elöljáróban tájékoztatást nyújtunk arról, hogy a hazai fonóiparban az új tech—
nológiai rendszert 1968-tól folyamatosan alkalmazzák. Az 1968—1977. években üzem—
be helyezett új végfonógépek jelentősen alacsonyabb teljesítményűek, mint a tanul—
mányban értékelt végfonógép teljesítménye. Ez utóbbi, ötvenezer percenkénti fordu—
lattal működő csehszlovák gyártmányú végfonógép folyamatos fejlesztés eredménye, üzemi alkalmazására előreláthatóan csak a hatodik ötéves tervidőszakban kerül sor
a hazai fonóiparban.
A gyártási eljárás korszerűsége összefügg a termelő berendezésekkel. de a ter—
melés műszaki szinvonalának emelésében önálló jelentősége van, mert az alkalma—
zott technológia szabja meg azokat a határokat, amelyek között a munka termelé- kenysége, a termelés eszköz-, anyag— és energiaigényessége. a termék használati ér—
tékének bizonyos jellemzői alakulhatnak. Ebben az összefüggésben tehát a termék- alakítás folyamatának műszaki elvét és az ezzel összefüggő termelési eljárásokat te—
kintjük technológiának.
A nemzetközi gyakorlat szerint a gépgyártók a géplépcsők, a megmunkálási mű-
veletek számának csökkentésére, az automatizáltság fokozására, ezáltal a gépeknek
az emberi kiszolgálástól való függetlenitésére, a gépek teljesítményének növelésére, emellett a gépek terület- és energiaigényének csökkentésére, a gépek magas fokú burkol'tságára. a termék minőségének szubjektív megítélése helyett elektronikus mé—rőműszerek alkalmazására és a komplexitásra törekszenek. Ugyanis a korszerű, ma- gas teljesítményű és technikai felszereltségű gépek. technológiai rendszerek drágák.
ezért az egész termelési rendszert a modern technikához kell alakítani, mert az kü—
lönben a korszerű technika gátjává válik.
A fejlett tőkés országokban olyan technika terjed (az automatizálás), amely kiszorítja az embert a termelőfolyamatból. Például napjainkban Nyugat—Európában a ,.racionalizálás" következtében acélipari. nyomdaipari munkások tömege válik munkanélkülivé. Ezzel egyidőben az Egyesült Nemzetek Szervezetének bizonyos fóru- main sok szó esik arról, hogy milyen az ún. ,,megfelelő" technika a fejlődő országok
DR. KALTENECKER: TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK 983
számára. A megfelelőség kritériumai azonban országonként és iparáganként is vál- toznak. Gyakori probléma, hogy túlságosan tőkeigényes és nem a helyi foglalkozta—
tottság növelését segítő technikát adnak át, vagy a helyi munkaerő alacsony szintje
miatt nemrtudják a technikát felhasználni. Előfordul az is. hogy a technika túlmére-tezett a helyi piac felvevőképességéhez viszonyítva.
A fejlődő országok sokrétű piactípust képviselnek. Egyesek közülük világviszony—
latban is élenjáró technikát importálnak, sőt egyes elszigetelt esetekben maguk is exportálják. Ezzel egyidejűleg nagy többségük a közepes vagy ennél alacsonyabb fejlettségű technikák fő vásárlója marad. Ugyanakkor növekvő mértékben válnak az ilyen technika forrásaivá is. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az ilyen országok is bizonyos lényeges feladatok megoldására fokozott mértékben igénylik a legújabb
technikai vívmányokat.
Az új fonási technológiát a fejlett ipari országokban alkalmazzák. A fejlődő or- szágokban hagyományos technológiai rendszerrel működő fonodákot építenek. dön- tően azért, mert ezekben az országokban bőven van munkaerő, és a foglalkoztatási problémák megoldása alapvető célkitűzés. Emellett az új technológiai rendszer bo- nyolultabb, speciális szaktudást igényel a hagyományossal szemben.
A hagyományos és az új technológiai rendszer
A világ —— és hazánk — pamutfonóiparában jelenleg mind a hagyományos, mind az új technológiai rendszert alkalmazzák. Ismeretes, hogy az ipari forradalom által elindított változások előfutára a textilipar volt. Különösen jelentős volt a fonó- gép és (: szövőgép feltalálása; A hagyományos fonási rendszer tehát mintegy más—
félszázados múlttal rendelkezik, az új fonási technológia csupán másfél évtizedes múltjával szemben. A két technológiai rendszer eltérése tuladjonképpen a végfonó- gépek eltérő szerkezetében, munkájában, teljesítményében jut kifejezésre, mert a végfonást megelőző műveleteket mind a két rendszernél azonos típusú, ennek kö—
vetkeztében azonos fajlagos helyigényű és teljesítményű gépek végzik. A hagyomá- nyos technológiai rendszernél hat. az új technológiai rendszernél pedig négy gép- lépcső. illetve megmunkálási művelet szükséges a nyújtott fonal előállításához, mi—
'vel az új technológiai rendszer végfonógépe három megmunkálási művelet elvég- zésére alkalmas.
1. tábla
A nyújtott fonal gyártásának technológiája
A hagyo— Az új Géplépcső, illetve manyos
megmunkálási művelet *MmAf—"u
technologiai rendszerben
1. Tisztítás, kártolás X X
2. Előnyújtás X X
3. Végnyújtás X X
4. Előfonás X —
5. Végfonás . X X
6. Lánccsévélés X —
Szakemberek véleménye szerint a végfonás gépi teljesítményének jelentősebb emelése a hagyományos végfonógépek további korszerűsítésével már nem oldható
meg. Ezek a végfonógépek — valószínűleg —- elérték azt a fejlődési fokot, amelynek
984 DR. KALTENECKER MARGIT
jelentősebb növelésére nincs lehetőség. A kutatók ezért új elveken épülő végfonógé—
pek megszerkesztésére törekednek. 1965-ben a brnoi nemzetközi gépkiállításon csehszlovák szakemberek mutatták be új végfonógépüket, A licencét több tőkés.
cégnek eladták. Ezek a gépgyárak néhány év alatt számottevő fejlesztést hajtottak végre, függetlenül a Csehszlovákiában folyó fejlesztésektől. így a japánok már az 1971. évi párizsi textilgép-világkiállításon percenként százezer fordulattal működő végfonógépet mutattak be, ami tízszer magasabb, mint a hagyományos véglonógép
teljesítménye.
Ebben a tanulmányban — mint említettük — ötvenezer percenkénti fordulattal működő. csehszlovák gyártmányú új végfonógéppel számolunk.
A kidolgozás módszere
A hagyományos és az új technológiai rendszer gazdaságosságának összeha—
sonlító értékelésére feltételeztünk egy 5440 négyzetméter területű, a régi gépek ki- selejtezése folytán üresen álló fonodát, ahová betelepítettük — a hagyományos és.
az új technológiai rendszer alkalmazásával —— a fonalgyártáshoz szükséges gépeket.
Ez a gépcserés rekonstrukció tipikus példája, amikor is a beruházási költség majd-—
nem teljes egészében gépbeszerzési költség.
A gyakorlatban általában részleges rekonstrukciót hajtanak végre, itt azonban egy feltételezett fonoda teljes rekonstrukcióját vettük számításba, mert megítélésünk szerint ezzel a módszerrel egyértelmű összehasonlítási lehetőséget nyerünk a két technológiai rendszer alkalmazásának gazdaságosságáról. A technológiai rendsze- rek gazdaságosságának összehasonlítása céljából mind a két technológiai rend—r
szerre vonatkozóan kiszámítottuk
— az 5440 négyzetméter területen elhelyezhető gépszükségletet. termelést, energiaigényt.,
— az álló- és forgóeszköz-szükségletet, -— a létszám- és a bérigényt,
— az alapanyag-szükségletet, az állóeszköz-fenntartási költségeket,
- a termelési költségvetést, a fajlagos önköltségét és az eladási árakat, valamint a gaz- daságossági mutatókat.
A két technológiai rendszer gépszükségletét, a gépek termelését tonótervek ki—
dolgozásával állapítottuk meg magyar gyártmányú és szocialista származású gépek számításba vételével.
A tisztító, kártoló, előnyújtó stb. gépek fajlagos energia-. illetve létszámigénye alapján dolgoztuk ki a gépek üzemeltetésének energia- és kiszolgálólétszám-szük- ségletét. Megállapítottuk az üzemeltetés egyéb — klimatizálás, világítás stb. — á'ram- igényét, valamint a teljes — munkás— és alkalmazotti — létszámszükségletét is.
A két technológiai rendszer eszközszükséglete magában foglalja a beszerzésre.
kerülő termelő gépek — 1977. évi árszínvonalon számított — beruházási költségén túlmenően a meglevő épület, az egyéb gépek és berendezések értékét, valamint az üzemeltetés forgóeszköz-szükségletét is. Műszaki szakemberek véleménye alapján a hagyományos gépeknél 15 éves. az új végfonógépeknél pedig 10 éves megtérü—
lést, az épületeknél évi 2 százalék értékcsökkenési leírást vettünk számításba.1 Az
1 Az értékcsökkenési leírás mértékének reális megállapítása részben a nyereség nagyságának, részben—
pedig a szükséges felújítás és csere szempontjából jelentős. A kapitalista gazdálkodásban a tőkés a befek- tetés minél előbbi megtérülésére törekszik, ezért magas leírási kulcsot alkalmaz. A gyorsított leírás torzítja a tőkés vállalat kimutatott eredményét. titkos tartalék képzését idézi elő. Ezért a leírás mértékét adóügyi jog- szabályok állapítják meg. amelyen felül az értékcsökkenési tartalék adóalapot képez. A szocialista gazdaság—
ban a leírás mértékét. a különböző körülmények figyelembevételével az állam határozza meg. Jelenleg az ,,Amortizőciós normák jegyzéke 1979." (az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérlum hivatalos kiadvá—
nya) van érvényben.
TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK
985.
eszközlekötési járulék mértéke 5 százalék. az állóeszközök nettó értékére és a forgó- eszközök értékére vetítve.
A korszerű, magas fordulatú és technikai felszereltségű gépek általában maga- sabb alkatrészköltséget igényelnek. mint a hagyományosak. Az új végfonógépnél a magas fordulatszám következtében nagyobb a géprészek kopása és elhasználódása, emiatt gyakrabban kell alkatrészt cserélni. Ezért az új végfonógépnél 10 éves meg- térülési idő mellett gyakoribb alkatrészcserével számoltunk.
Az állóeszköz-fenntartási költség a nagyjavítási és a karbantartási költségeket tartalmazza. A nagyjavítási és a karbantartási költség megállapítására — a nagy- javítás, illetve a karbantartás ciklusidejének megfelelően —- költségnormók állnak rendelkezésünkre. Ezek felhasználásával, illetve alapulvételével, műszaki szakembe—
rekkel egyetértésben dolgoztuk ki a technológiai rendszerek géplépcsőnkénti nagy—
javítási és karbantartási költségigényét. A termelési költségvetésben az állóeszköz- fenntartási költségeket az alkatrésznél. a segéd— és üzemanyagnál, a fogyóeszköz-
nél. valamint a bér- és közteherköltségnél vettük számitásba.
A termelés alapanyagigényét és költségét műszaki normák, illetve a pamut 1977. évi világpiaci ára alapján munkáltuk ki. Az üzemeltetés segéd— és üzemanyag—, fogyóeszköz-, fűtőanyag— és alkatrészszükségletének megállapitása pedig költség-
normák alapján történt.
2 tábla
Termelési költségvetés
A hagyományos l Az új
Sorszám Költségnem
technológiai rendszerben
millió forint, , , millió forint, , ,
l illetve forint szazalek illetve forint szazalek
Teljes termelésre számítva (millió forint)
1. Alapanyag . . . . . . . 254,7 595l 361,6 59,3
2. Segéd— és üzemanyag . . . 4.8 1.1 6,3 1.1
3. Áram, víz . . . 9.6 2.3 124 2.0
4. Fűtőanyag . . . 0.6 CH 0.6 0.1
5. Fogyóeszköz . . . 5,8 1.4 7.0 1.1
6. Alkatrész . . . . . . . 14,8 3.5 37,0 6.1
7. Anyagfelhasználás összesen . 290.3 68,3 424,9 69.7
8. Bér . . . . . . . . . 19,3 4,5 11,7 1.9
9. Közteher . . . . . . . 6.8 1.6 4.1 0.7
10. Értékcsökkenési leirás . . . 15,5 3,6 28,1 4.6
11. Eszközlekötési járulék . . . 16,8 4,0 232 3.8
12. Termelési költség összesen . 348,7 82,0 4920 80,7
13. Nyereség . . . 76,4 18.0 117,7 19.3
14. Termelési érték . . . . . 425.1 l 1oo,o ! óO9,7 l 1oo,o
Egységnyi (egy kilogramm) termelésre számítva (forint)
1. Alapanyagköltség . . . . 62.73 : 59.9 ! 62,10 , 59,3
2. Feldolgozási költség . . . 23.15 221 22.39 21,4
3. Termelési költség összesen . 85.88 82,0 ! 84.49 . 80,7
4. Nyereség . . . . . . . 18.82 18.0 20.21 19,3
5. Termelési érték . . . . . 104,7o l 1oo.o ! 104,7o ! 1oo.o
986
DR. KALTENECKER MARGIT
Az alkatrészköltség —- mint mondottuk —— a ciklusidő szerint végzett nagyjavítás
és karbantartás, valamint az üzemelteté s egyéb alkatrészigényét tartalmazza. A szük-
ségletnek megfelelően — a raktári készleteket számításba véve —— az alkatrészeket folyamatosan szerzik be. Jellegüket tekintve ezek is - az alapanyag-, az áram-, a víz-, a fűtőanyag- stb. —— költségekhez hasonlóan az anyagfelhasználásköltségei.A hazai és a külföldi gyakorlat szerint a textiliparban a gépcserés rekonstruk-
ciók közvetlen és közvetett állami támogatásban részesülnek. Előnyt élveznek az új
technológiai rendszerek. Ilyen meggondolásból kamatköltséggel nem számoltunk.
A leírtak alapján rendelkezésünkre állt a két technológiai rendszer üzemelteté—
sének mindennemű költsége. amelyet a 2. táblában bemutatott termelési költségve—
tésben közlünk. A nyereség megállapítására a termelés értékét a 40—es nyújtott tiszta pamutfonal 1977. évi világpiaci ára alapján dolgoztuk ki. A tábla tartalmazza to- vábbá az egységnyi termelés alapanyagköltségét, feldolgozási költségét, nyereségét
és termelési értékét is, a termelési költségvetés alapján kimunkálva.
Összehasonlító értékelésünket mind a hagyományos, mind az új technológiai rendszernél két-két változatban dolgoztuk ki, szocialista és tőkés országokból szár—
mazó végfonógépek számításba vételével, azonos típusú előkészítő üzemi gépek al—
kalmazásával. lsmertetésre az ,,optimálisat" emeltük ki.
Azonos termékmennyiség előállításához a tőkés eredetű végfonógépek alkal—
mazásával mindkét technológiai rendszerben nagyobb terület. de kevesebb munka- erő szükséges, mint a szocialista származású végfonőgépek esetén. Az élvonalbeli, magasan automatizált tőkés gépek azonban drágák, emellett tőkés valutáért — 175—
35,0 százalékos vámköltséggel — szerezhetők be. Ezért a tőkés gépek eszközterhei, állóeszköz—fenntartási és energiaköltségei nagyobb mértékben növelik a ráfordítá- sokat, mint amennyi munkabért, közterhet felszabadítanak. Ebből az következik, hogy mind a hagyományos. mind az új technológiai rendszernél az egységnyi ter- mékmennyiségre jutó nyereség és tiszta jövedelem a tőkés géppel számoló változa—
toknál alacsonyabb. A szocialista országból származó gépek beszerzését tartalmazó változatok összehasonlításából pedig az állapítható meg, hogy a nyújtott fonal gyár- tásának hagyományos technológiáját nem gazdaságos fejleszteni, az új fonótechno- lógiát gazdaságos alkalmazni. Ez az optimum. Ennek igazolását a következő fejeze—
tek tartalmazzák.
A ráfordításigény és (: tisztaiövedelem—termelő képesség
A két technológiai rendszer anyag—, eszköz- és munkaigényét, továbbá tiszta- jövedelem-termelő képességét a 3. tábla mutatja be. Az adatok kidolgozását a ter—
melési költségvetés tette lehetővé. A hagyományoshoz viszonyítva az új technológiai rendszernél a társadalmi termék növekedésének indexe 143,4, a tiszta jövedelem emelkedésének indexe 145,0 százalék, mivel a bér csökkenése nagyobb mértékű, mint az anyagi ráfordítás növekedése. Ugyanis a bér csökkenésének indexe 60,6, az anyagi ráfordítás növekedésének indexe pedig 148,1 százalék. Az anyagi ráfor- dításon belül az anyagfelhasználás, illetve az értékcsökkenési leírás emelkedésének
indexe 146,4, illetve 1813 százalék.
A mondottakból következik. hogy az új technológiai rendszernek magasabb (:
tisztajövedelem—termelő képessége. mert magasabb eszköz— és anyagigényét ellen—
súlyozza jelentősen alacsonyabb munkaigénye. A két rendszer alkalmazásával meg- termelt — c, v és m tényezőket tartalmazó — társadalmi termék szerkezete eltérő. Az anyagi ráfordítás, a bér és a tiszta jövedelem aránya a hagyományos technológiai rendszernél 719. 4.5 és 23,6 százalék, az újnál pedig 74.3, 19 és 23.8 százalék.
TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK
987
3. tábla
A különböző technológiai rendszerek tiszta/övedelem-termelő képessége
A hagyományos , Az új
technológiai rendszerben
Sorszám Mutató '—
millíó forint, , , millió forint, ,
illetve forint szazalek illetve forint szazalék
Teljes termelésre számítva (millió forint)
1. Alapanyag . . . 254,7 59,9 361,ó 59,3
2. Segéd- és üzemanyag . 4.8 1.1 6.3 1.1
3. Áram, víz
9.6 2.3 12.11 20
4. Fűtőanyag
0.6 0.1 " 0.6 0.1
5. Fogyóeszköz
5.8 1.4 7,0 1.1
6. Alkatrész
l4,8 3.5 37.0 6.1
7. Anyagfelhaszndlós
290,3 68,3 4249 69,7
8. Értékcsökkenési leirás . 15,5 3.6 28.1 4.6
9. Anyagi ráfordítás (c) 305,s 71,9 1 453,0 74,3
10. Bér (v) . . . . . l9,3 4,5 ll,7 1.9
11. Közteher. . . . . 6.8 1.6 4.1 0,7
12. Eszközlekötési járulék . 16.8 4.0 232 3,8
13.14. NyereségTiszta jövedelem. . . (m). .(il—j—. . 76,4 18,0 ll7.7 19,3
—j—12—l—'l3) . . . . . . 100.0 23.6 l45.0 23,8
15. Társadalmi termék (c-j—v—l—m) 425,1 100,0 609,7 100.0
16. Hozzócdott érték (8—l—lO—j—14) 134,8 3l,7 184,8 30,3
Hagyomanyos rendszer : 100
17. Társadalmi termék . 425,1 100,0 609,7 143,4
18. Eszközérték . 376.7 100,0 504.5 1339
19. Anyagi ráfordítás
305.8 100,0 453,0 148.l
Ebből:
Anyogfelhasznólós
290,3 lO0,0 424,9 146.4
Értékcsökkenési leírás 15,5 l00,0 28.l l81,3
20. Bér . . . 19,3 'lO0,0 ll,7 60,6
21. Tiszta jövedelem . lO0,0 lO0,0 1450 1450
Egységnyi termelésre számítva (forint)
22. Társadalmi termék 104770 100,0 104,70 100,0
23. Anyagi ráfordítás
75.32 71,9 77.79 74.33
Ebből:
Anyagfelhasznólós
71,5O 683 7297 ó9,7
Értékcsökkenési leírás 382 36 4.82 4,6
24. Bér . . . 4,75 45 200 'l,9
25. Tiszta jövedelem . 24.63 23,6 ; 2490 23,8
A két rendszer fajlagos értékeinek jelentős eltéréséből adódik, hogy azonos te—
rületről. azonos üzemidő mellett az új technológiai rendszerrel közel 2000 tonna mennyiségű. 200 millió forint értékű terméktöbblet. 45 millió forint értékű tisztajöve- delem-többlet termelhető, és közel 200 munkás szabadítható fel. Az elmondottak in- dokolják azt a véleményünket, hogy (: nyújtottfonal—gyórtós hagyományos technolól—
giájót nem gazdaságos fejleszteni. az új fonósi rendszert gazdasagos alkalmazni.
Ezt igazolják a következőkben tárgyalt mutatószámok is.
Az új fonósi technológiával előállított nyújtott fonalak - alacsonyaob szakító- szilórdsóguk miatt — ma még nem tudják a textilipar nyújtottfonal-szüksegletet tel-
988 a DR. KALTENECKER MARGIT
jesen kielégíteni. A világban jelenleg folyó kísérletek azonban, amelyek az új fo—- nási technológiával készült fonalból jellegzetességének megfelelő új szövetszerke- zetek kialakítására és újabb gépszerkezeti megoldásokra irányulnak, arra engednek következtetni, hogy a hagyományos nyújtott fonási rendszert valószínűleg már a kö—
zeljövőben fokozódó mértékben helyettesíteni tagja az új fonási technológia.
Az új technológiai rendszer anyagigényének kisebb mértékű növekedése—-
— amely az alapanyag-felhasználás csökkenése ellenére állapítható meg —- annak következménye. hogy az új végfonógépnél -— a magas fordulat következtében —- na-f gyobb a géprészek kopása és elhasználódása, ezért gyakrabban kell az alkatrészt cserélni. Az alapanyagköltség pedig azért csökken. mert (: megmunkálási műveletek száma csökken, és így kisebb a hulladék. ezáltal a fajlagos alapanyagigény.
Az új technológiai rendszerrel végzett gyártás esetén a társadalmi termék nö-
vekedésének indexe 143.4 százalék. míg az eszközérték em elkedésének indexe ennél
alacsonyabb. 1339 százalék. Az értékcsökkenési leírás növekedésének 181,3 száza-lékos indexe azért haladja meg az eszközérték növekedésének indexét, mert a ha—
gyományos gépeknél 15, az új végfonógépeknél pedig 10 éves megtérülési idővel.
számolunk. Ugyanis a magas fordulat következtében az új végfonógépek igénybevé- tele nagyobb, és így elhasználódásának ideje rövidebb. mint a hagyományos vég-u fonógépeké.
Műszaki, gazdasági mutatószám-rendszer
A mutatószám-rendszert úgy szerkesztettük meg, hogy tartalmazza a Központi Statisztikai Hivatal .,Útmutató a gazdasági hatékonyság számításához" című kiad—r ványában közölt alapvető mutatókat.2 A műszaki, gazdasági mutatószámokat a kö-—-
vetkezőképpen csoportosítottuk:
—— komplex hatékonysági mutatók, -— exportgazdaságossági mutatók.
— az élő munka, az eszközhatékonyság és a technikai felszereltség mutatói, - területkihasználási mutatók.
— a fajlagos anyag—, energia—, eszköztelhasználási és beruházási költség mutatói.
A hatékonyság érdemi megítélésére az eredményt valamennyi ráfordítással egybevető komplex mutatók alkalmasak. A hatékonyság komplex, valamennyi fel-r használt erőforráshOz viszonyított értelmezését az is alátámasztja, hogy az egyes erőforrósfajták az újratermelési folyamatban —- kisebb vagy nagyobb mértékben — helyettesíthetik egymást. Például több és jobb gépi felszereléssel növelhetjük az élő,
munka termelékenységét és fordítva: nagyobb létszámmal olykor pótolni lehet a
technikai felszereltség hiányosságait. Népgazdasági szintű elemzésekben a termelés—hatékonyságának legátfogóbb komplex mutatói: az egy lakosra jutó nemzeti jövede—
lem és a népgazdaság rendelkezésére álló élő munka és társadalmi tőke egységére jutó nemzeti jövedelem. illetve társadalmi tiszta jövedelem.
Az élő munkát és a társadalmi tőkét -— álló- és forgóeszközöket -— megfelelő sú- lyozással lehet közös nevezőre hozni. Az élő munka súlyozása általában a kifize- tett bérek és a béren kívüli juttatások figyelembevételével, 50 százalék körüli bér- járulék feltételezésével, a társadalmi tőke súlyozása 10 százalék körüli kamatláb"
segítségével történik. A kalkulációs tényezők időről időre módosulhatnak. A komplex hatékonysági mutatók alkalmazásakor tehát az elért jövedelmet a lekötött eszközök és a felhasznált élő munka korrekciós szorzókkal súlyozott összegéhez viszonyítjuk.
2 Lásd: Statisztikai Közlöny. 1978. évi 4. sz. (Melléklet)
TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK 989
A vállalati szemléletben a folyó termelés hatékonyságának jellemzésére leg- általánosabban használt mutató a nyereség. A nyereségben — mint az árbevétel és a ráfordítás különbségében —- egyaránt tükröződik minden egyes erőforrás felhasz—
nálásának csökkenése vagy emelkedése. A nyereséget általában az árbevételhez, a termelésben lekötött eszközök értékéhez, a foglalkoztatott létszámhoz vagy az erő- források összességéhez viszonyítjuk. lgy kapjuk a nyereséghányad, az eszközará—
nyos, az egy főre jutó nyereség és az egységnyi erőforrásra jutó nyereség mutatóját.
Az erőforrások felhasználását azonban nemcsak a nyereséghez viszonyíthatjuk. ha—
nem az összes tiszta jövedelemhez, valamint a termelés nettó értékéhez is. Ilyen jel- legű számítások végzésével vállalati szinten is közelebb lehet jutni az egyes válla—
latok népgazdasági hatékonyságának megismeréséhez, mivel a nyereség — az ár—
rendszer fogyatékosságain kívül — azért sem hű tükrözője a népgazdasági szem—
pontból értelemzett hatékonyságnak, mert a termelőfolyamat eredményeként létre- jövő tiszta jövedelemnek csupán egy részét tartalmazza. A mutatószámok szerint az egységnyi erőforrásra jutó nyereség, tiszta jövedelem és nettó termelés 51, 42 és 29 százalékkal magasabb a hagyományosnál az új technológiai rendszerrel végzett gyártás esetén. Az árbevétellel arányos nyereség pedig 18.0 százalék a hagyomá-
nyos rendszernél és 19.13 százalék az új technológiai rendszernél.
4. tábla
Alapadatok a műszaki, gazdasági mutatók kiszámításához
Amhgfyyg; Az új Az új a ha-
Sorszám Me9"evez'es Mé'f'ik'egyseg % gyo'PónYos
, _ _ szazale- technologlan kában
rendszerben
!
1. Termelő terület . . . négyzetméter 5 440 5 440 100,0 2. Villamos energia . . . ezer kWó 13 061 17 252 132,1 3. Beruházási költség . . . millió forint 192,6 312,ó 162,3 4. Eszközszükséglet . . . millió forint 376,7 504,5 133,9
Ebből:
Állóeszköz-szükséglet . . . millió forint 2879 367,8 127,8 Forgóeszköz—szükséglet . . . . millió forint 88.8 136,7 1539
5. Gépkezelők száma . . . fő 217 115 53,0
6. Munkások száma . . . fő 422 244 57,8
7. Munkások munkaórája . . . ezer óra 914.3 528.7 57,8
8. Termelés . . . tonna 4060 5823 143,4
9. Termelési érték . . . ezer dollár 10 393.6 14 9069 143,4 10. Nyereség . . . millió forint 76,4 117.7 154.1 '11. Belföldi ráfordítás . . . millió forint 348,7 492,0 141,1
Ebből:
Alapanyag—költség . . . millió forint 254,7 361.6 142,0 Feldolgozási költség . . . millió forint 94,0 130,4 138,7 12. Devizahozam (9—13) . . . . . . ezer dollár 4181,8 60559 l44,8 13. Devizatartalom . . . ezer dollár 6 211.8 8 851,0 142,5 14. Tiszta jövedelem . . . . . . . millió forint 100,0 145,0 i45,0 15. Bérköltség . . . millió forint 19.3 11.7 60,6 16. Termelés nettó értéke (VH—15) . . millió forint 119.3 156,7 13l,4
17, ! Erőforrás . . . . . . . . . . millió forint 66,7 68,0 1019
l
A számításokban a fonal és a gyapot 1977. évi világpiaci árát alkalmaztuk. A 40—es nyújtott fonal világpiaci ára 2,56. egységnyi fonal alapanyagköltsége pedig 153 dollár kilogrammonként. Ha (: termefés mennyiségét beszorozzuk ezekkel az egységárakkal, akkor a termelési érték és a devizatartalom dollárértékét kapjuk.
990 DR. KALTENECKER MARGIT
A termelési érték és a devizatartalom különbségeként a devizahozamhoz jutunk"
(Lásd a 4. tábla 9.. 12. és 13. sorát.) A termelési költségvetés kimunkálásával ren——
delkezésünkre állt a belföldi ráfordítás — az alapanyagköltség és a feldolgozást
költség -— értéke. (Lásd a 4. tábla 11. sorát.) lgy lehetőség nyílt az árbevétel és a;
devizahozam-kitermelési mutatók kidolgozására. Ezek a mutatók is az új technoló—
giai rendszer kedvezőbb gazdaságosságát igazolják a hagyományossal szemben.
A tárgyaltakhoz közvetlenül kapcsolódik annak megválaszolása, hogy a követ—- kező években várható világpiaci árváltozások hogyan befolyásolják a két technoló—
giai rendszer gazdaságosságát. Az előrejelzések szerint a nyersanyagok és az ener—- giahordozók ára tovább emelkedik. Ez a tény az új technológiai rendszer alkalma- zása mellett szól. mert éppen az alapanyag- és az energiafelhasználás mutatója, alacsonyabb, mint a hagyományos gyártási technológia alkalmazása esetén.
Az alapvető nyersanyagok és energiahordozók felértékelődése mellett a kor-—
szerű technika — licencek, nagy teljesítményű gépek stb. -— ára szintén emelkedik mindama termékekkel szemben, amelyeknek termeléséhez nem szükséges viszonylag
magas színvonalú technikai tudás és kivitelezési szakértelem.
Ezek az árarányváltozások tartósak lesznek. Korszerűbb technikával azonban"
általában alacsonyabb fajlagos alapanyag—, energia— és eszközráfordítással na-H gyobb termékmennyiség. jobb minőség nyerhető. és igy az új technológiai rendszer
előreláthatóan a jövőben is gazdaságosabb lesz, mint a hagyományos.
A következőkben a termelés eredményét az egyes erőforrások — a munkaerő és az állóeszközök —— felhasználásához viszonyítjuk, A munkatermelékenységi, az esz-—
közhatékonysági ún. parciális mutatók alkalmazása lehetővé teszi a hatékonyság, alakulását befolyásoló tényezők elemzését. A munkatermelékenység számszerű jel-
lemzésére alkalmazott mutatószámok szerint
— a termék fajlagos munkaidőigénye a hagyományos technológiai rendszernél 225, az új technológiai rendszernél pedig 91 munkaóra;
-— az egy gépkezelőre eső termékmennyiség a hagyományos technológiai rendszernél 18,7 tonna. az új technológiai rendszernél pedig lényegesen magasabb. 50.6 tonna.
A termelékenység növekedésének mértéke magasabb, mint a technikai felsze—
reltség emelkedésének mértéke, mert a hagyományoshoz viszonyítva az új techno- lógiai rendszernél az egy munkásra jutó termelés nagyobb mértékben növekszik, mint az egy munkásra jutó állóalapok értéke. Ugyanis az egy munkásra eső termelés:
a hagyományos technológiai rendszernél 9,6 tonna, az új technológiai rendszernél pedig két és félszer magasabb. 23,9 tonna. Ezzel szemben az egy munkásra számí- tott állóalapok értéke a hagyományos technológiai rendszernél 0.7, az új techno- lógiai rendszernél pedig csak kétszer akkora, 1.5 millió forint. Ugyanez a helyzet az egy munkásra eső villamosenergia—felhasználással is: a hagyományos technológiai
rendszernél 31 000. az új technológiai rendszernél pedig 70 700 kilowattóra.
Ismeretes, hogy a technikai felszereltség nemcsak az egy munkásra jutó álló- alapok értékével, hanem — különösen nemzetközi összehasonlításban —- az egy mun- kásra jutó villamos energia mennyiségével is mérhető. A statisztikai adatok szerint.
a két mutató közötti kapcsolat igen erős. A technikai fejlődés megvalósíthatatlanx
villamosítás nélkül. A korszerű gépek általában több villamos energiát fogyasztanak,.mint a hagyományosak.
Szoros összefüggés van a gép teljesítménye, technikai felszereltsége, valamint fajlagos terület-, létszám—, energia— és beruházásiköltség—szükséglete között. Ezért a:
gépgyártók magas teljesítményű és felszereltségű, de viszonylag alacsony fajlagos létszám—, hely- és energiaigényű gépek szerkesztésére törekszenek.
TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK 9914
5. tábla
A különböző technológiai rendszerek műszaki, gazdasági mutatószámai
A hagyományos ! Az új Az új a
Megnevezés Mértékegység —— hagyományos
technológiái rendszer százalékában
Komplex hatékonysági mutatók Egységnyi (millió forint) erőfor-
rásra jutó
nyereség . . . millió forint 1.1 1.7 151,2
tiszta jövedelem . . . millió forint 1.5 2.1 1422
nettó termelés . . . millió forint 1,8 2.3 1288
Exportgazdaságossági mutatók Devizakitermelési mutató
árbevétel . . . forint/dollár 33.55 33,01 98,4
devizahozam . . . . . . . forint/dollár 22.48 21.53 95,8*
Egységnyi (ezer dollár) devizaho-
zam munkáslétszám-szükséglete fő 88,1 35.2 40,0'
Előmunka-hatékonysági mutatók
Egy munkásra jutó *
nyereség . . . ezer forint 181 482 266,3
tiszta jövedelem . . . ezer forint 237 594 250,6
nettó termelés . . . ezer forint 283 642 2269
termékmennyiség . . . tonna 9.6 23,9 249.0
Egy gépkezelőre eső termékmeny—
nyiség . . . tonna 18,7 50.6 270,6
Egységnyi (egy tonna) termelés
munkaóra—szükséglete . . . . munkaóra 225 91 40,4
Az eszközhatékonyság és a technikai felszereltség mutatói Egységnyi (egymillió forint) álló—
eszközértékre jutó
nyereség . . . millió forint 0.265 0320 120.8
tiszta jövedelem . . . millió forint 0.347 0,394 113.5
nettó termelés . . . millió forint 0.414 0.426 102,9
termékmennyiség . , . . . millió forint 14,1 15.8 112.1
Egy munkásra jutó
állóeszköz . . . millió forint O,7 1.5 214,3
villamos energia . . . ezer kWó 31,0 70.7 228,1
beruházási költség . . . . , millió forint O,5 1.3 260.0v Területkihasználási mutatók
Termelő terület egységére (négy- zetméter) eső
nyereség . . . ezer forint 14 22 157,1
devizahozam . . . dollár 769 1113 144,7
termékmennyiség . . . kilogramm 746 1070 143,4
Fajlagos anyag-. energia-, eszköz- és beruházósiköltség-felhasználási mutatók Egységnyi (egy tonna) termék—
mennyiség gyártósához szük- séges
alapanyag . . . ezer forint 62,7 62.1 99,0
villamos energia . . . kilowattóra 3200 3000 938
beruházási költség . . . ezer forint 47,4 53,7 113,3
eszközérték . . . . . . . ezerforint 92,8 86.6 93,3
,992 DRX KALTENECKER MARGlT
A termelőfolyamatban létrejövő új érték, vagyis a nettó termelési érték az az
értéknagyság, amellyel adott gazdálkodó egység hozzájárul a nemzeti jövedelem—hez. Ezért szükséges vállalati szintű elemzéseknél is az egy foglalkoztatót-tra, az egy- munkásra jutó nettó termelési érték, nyereség és tiszta jövedelem kiszámítása is. Az új technológiai rendszernél az egy munkásra jutó nyereség, tiszta jövedelem, nettó termelés 482000, 594 000, 642000, a hagyományos technológiai rendszernél pedig
lényegesen alacsonyabb 181 000. 237 000. 283000 forint.
Az állóeszközök hatékonysága az egységnyi hozam eléréséhez szükséges álló—
eszköz-lekötés mutatóival jellemezhető. Az eszközhatékonysági mutatószámok sze—
rint az új technológiai rendszernél az egységnyi állóeszközértékre jutó nyereség, tiszta jövedelem. nettó termelés 32,0. 39,4, 42,6, a hagyományos technológiai rend—
szernél pedig alacsonyabb mértékű, 26,5. 34,7, 41,4 százalék.
Az állóeszközökkel kapcsolatos elemzésekben használatosak olyan mutatószá—
mok is. amelyek az állóeszköz-lekötést nem a hozomhoz, hanem valamely más erő—
forrás igénybevételéhez viszonyítják. Az egy munkásra jutó állóeszközértékkel a
munka technikai felszereltségét, az összes eszközlekötés és az éves bérköltség ará-
nyával a termelés bér-, illetve eszközigényességét, a lekötött termelőgép. egyéb gép és berendezés, valamint épület értékének arányával az állóeszköz-állomány belső szerkezetét lehet jellemezni. Ezek nem hatékonysági mutatók ugyan, de mivel a kü—lönféle erőforrások felhasználási arányainak változása rendszerint befolyásolja a hatékonyságot, e változások számszerűsítése hasznos segédeszköze lehet a haté-
konysági vizsgálatoknak. Az alapadatok szerint:
-— az eszközértékre vetített bérköltség 5,1, illetve 2.3 százalék a hagyományos, illetve az új technológiai rendszernél;
— az állóeszköz-állomány szerkezete -- termelőgép. egyéb gép és berendezés, valamint az épület aránya tekintetében - a hagyományos technológiai rendszernél 61.8. 10.4 és 27,8, 'az új technológiai rendszernél pedig 70,1, 8.2 és 21,7 százalék; ez az arányváltozás —- a ha- gyományos és az új technológiai rendszer alkalmazása tekintetében —- a gépcserés rekonstruk-
ciót számításba véve szinte törvényszerűnek mondható.
Azonos területről, azonos üzemidő mellett 4060, illetve 5823 tonna termelés, '76,4, illetve 117,7 millió forint nyereség, 4,2, illetve 6.1 millió dollár devizahozam
nyerhető. Ezért a terület egységére eső
— termékmennyiség () hagyományos technológiai rendszernél 746, az új technológiai rendszernél pedig több mint 40 százalékkal magasabb, 1070 kilogramm,
— nyereség a hagyományos technológiai rendszernél 14 000, az új technológiai rendszer- nél pedig közel 60 százalékkal magasabb, 22000 forint.
— devizahozam a hagyományos technológiai rendszernél 769, az új technológiai rend- szernél pedig 45 százalékkal magasabb, 1113 dollár.
A fajlagos (anyag-. energia-, eszköz— és beruházásiköltség-felhasználási) muta- tók szerint a hagyományos, illetve az új technológiai rendszernél az egységnyi ter- mékmennyiség gyártásához szükséges alapanyag 62700, illetve 62100 forint, villa- mos energia 3,2, illetve 3.0 kilowattóra, eszközérték 92 800, illetve 86600 forint, be—
ruházási költseg 47 400, illetve 53 700 forint.
A rekonstrukció megtérülésének többféle mutatószáma lehetséges. attól függő-
en. hogy miből —- nyereségből, tiszta jövedelemből stb. — térítte'tjük meg a rekonstruk—ció költségét. Az ismertetett gépcserés rekonstrukció megtérülése a nyereségből a két technológiai rendszernél 2.5. illetve 2.65 év világpiaci fonal— és gyapotárakon szá—
molva. hazai és szocialista gyártmányú gépek beszerzését számításba véve.
!!
TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK
993
A hazai pamutfonóiparban az új technológiai rendszert 1968—ban kezdték al- kalmazni. Az 1977-ben gyártott 66000 tonna fonal 23 százalékát már az új techno—
lógiai rendszerrel termelték. A hatodik ötéves terv időszakában az új technológia
aránya előreláthatóan tovább növekszik.A hazai pamutfonóipar termelése 1950—től 1967-ig szinte töretlenül fejlődött: a termelés 1950—ben még csak 32 000, 1960-ban már 53000, 1967-ben pedig 72000 tonna volt. A munkaerőhiány miatt 1968 óta a termelés csökken, 1977—ben 66000 tonna volt.
A pamutfonóipar 1950—1977. évi eredményeit a főbb mutatószámok tükrében a (jobb áttekintés érdekében grafikus ábra segítségével is bemutatjuk.
Néhány fő mutatószám alakulása a pamutfonóiparban 290
280 f——— _. ,
% ——-—— Etna/és X/m
270 , / / ) — ' /
25 a A --- Fawo'a/ fenme/áűzem/mmiások Szá/775
/
250 — —— Érme/áéef/ysáy //
240 '" ——-_ Úú'műí/m/Y/M ány/ű Wsádpa) /
230 —— , . v ,, , , , , — ,
————— 540/ ff_//€5//,77£Új úm./Maka 0/75'0'0/78) ,__4_,- *—.X //
"70 x —_ l _
70
7997 ' ' ' 95755 ' ' ' ?m ' ' ' 9955 l ' * '7970' ' ' ' lisw' ?y77
Az 1968—1977. években a termelőüzemi munkások számának évi átlagos csök- kenése 5,2 százalék volt; a termelés csak évi 1.3 százalékkal csökkent. mert a munka termelékenysége átlagosan évi 3,9 százalékkal növekedett.
Alacsonyabb munkaigénye miatt az új technológiai rendszer alkalmazása jelen- tős szerepet játszott abban, hogy a hazai pamutfonóipar termelése a létszámcsök-
kenésnél sokkal kisebb mértékben csökkent.
Az MSZMP Központi Bizottságának 1977. októberi határozata az alapvető ter—
melésfejlesztési célok kijelölése mellett felhivta a figyelmet a gazdasági munka mód-
szereinek, szemléletének továbbfejlesztésére is. Az ismertetett értékelési módszer a gazdasági hatékonyság vizsgálatára alkalmazott módszerek továbbfejlesztését ki-vánja szolgálni.
A Statisztikai Szemle
994 DR. KALTENECKER: TECHNOLÓGlAi RENDSZEREK
PE3l-OME
ABTop Ha ocnoaanuu npaKTW-IBCKOI'O npumepa nee-r cpaaHuTeanyro ener-my artana——
MuuHocm 'rpannunOHaanoü u Hoaoü Texuonornuecxoü CHCTeM a xnonnonpngunbuoü npOMblmneHHOCTH, octanaanuaanu Ha no-rpeönocm Aayx cucreM : aaaoncxoü nnoumpm, matepuanax, cpormax n )KHBOM prne, a Taroite Ha ama—re uncmro noxona. Mei-op. Guen-—
KH roneu nna cpaaueuua TexHonormecKnx cucreM He ToanO !: npaAnanoü npomhiumeu—
HOCTH, Ha n : npyrux otpacnnx.
Ami uarorosneunn npmxn TpaAwuuonanbr—ian cuctema Hymnaerca : u.iecm, a norma cucrema a ue'rupex Mall-IHHHbIX nur-max u, coorsercheHHo, npouaaoncraeunux onepauunx.
C 3THM oőcmn'renbcraom, a Taxme co anaum'enbl—ibrm paannuuem Menny CTapblMH " Ho—
Bblel Mamut—ram" c TOHKH eper—ma yAeanoü notpeőuocm a nnomanu u abrpaőomu camel-i ssraop. aa'ropa, uto Ha Tomnecraeuuoü nnouann, npu paaHoü npogonmmenbnocm npous- BOACTBeHHOI'O npouecca " Meubweü HHCIIeHHOC'I'H paőoueü cunsi c nomoutblo Hoaoü Tex—
Honoruuecmű CHCTeMbl Mom-lo nonyuu'rb anaumenbuo őomuee Konwuecrao npoAym-oa.
OTCi—OAa cnenyeT Mer—ismeg notpeőuocrs Hosoii TexHonoruuecxoü CHCTeMbl :; nponaBoAcr- sem—mü nnomanu " a paőoueü cnne. Mepa pocra npouaaogu'renbnocm prna npeaocxogwr mepy noaslmeum TexHuueCKoü aoopymeunoctu rpyga.
l'io cpaaHeHmo c 'rpanuuuouanbuoü Hoaoü 'rexnonoruuecnoü cucreme caoüc'rseua 60-- nee Bucorcan omaua tmcmro onona, nocnonbxy auauntensno meubmas prAoemnocre xomnencupyet őonee BblCOKYtO cpon-mo— u marepwanoeMnocrb.
Cretu conepmm— Takme cnctemy TexHHKO-BKOHOMHHeCKHX noxasareneü p,:m cpaa—
HeHHSI axonomuuecxoü amcpeu'ruanocm Asyx Texuonoruuecmx cwcreM.
SUMMARY
The study gives comparative evaluation, by means of a practical example, of the rent—
ability of conventional and new technological systems used in spinning industry, of the demand for space, materials, tools, and labour of the products manufactured in the two systems as well as of their net income creating capacity. The method of the evaluation can be applied for the comparison of rentability not only in spinning industry but also in the case of other technological systems.
Six or tour machine-steps, processing operations are reguired tor yarn production in the conventional or the new technological system respectively. Due to this and to the notable difference between the conventional and new end-spinning machines concerning the specific demand for space and performance, significantly higher amount of products can be obtained with lower staff number by the new technological system, calculated for the same space and worktime. Conseauently the new technological system has a lower demand for space andr—
labour. Moreover the extent of the increase of productivity is higher than that of the technical
supp y-
ln comparison with the conventional the new technological system has a higher net in—
come creating capacity, since its increased demand for tools and materials is counter—
balanced by the substantially lower demand for labour.
The study presents also the technical, economic indicators for comparing the rentability/
of the two systems.
