Habr, J. – Korda, B.: Az ágazatközi kapcsolatok elemzése

STATISZTIKAI IRODALMI' FIGYELÓ

117

orosznyelvű cím, amely csak Csehszlo—

vákia gazdasági fejlődésére utal, tulai"-

donképpen kevesebbet ígér a könyv tény- leges témakörénél, amely részletesen ki—

terjed a kultúra, egészségügy stb. terü—

letére is) bizonyára hasznos szolgálatot

tesz a szocialista Csehszlovákia által el- ért nagyszabású eredmények ismertetése érdekében a Szovjetunióban.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Habr, J.—Korda, B.:

Az ágazatközi kapcSolatok elemzése

(Rozbor meziodvetvovych vztahu.) Praha,

1960. 177 p.

Szerzők az ágazatközi kapcsolatok elem—

zésének kérdését három szempontból tár—

gyalják. Az első szempont a módszer le- írását, az ezzel kapcsolatos kérdések elem—

zését és az alkalmazott matematikai ap- parátus ismertetését tűzi ki célul. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az első fejezet (az ágazatközi kapcsolatok elemzésének módszere) és a harmadik fejezet (a line—

áris algebra alapjai). A második szem- pont a módszer alkalmazásának ismer- tetése a tervgazdaság viszonyai között.

Ezt taglalja a második fejezet (Válogatott alkalmazási lehetőségek). Végül a szerzők a szakirodalomról nyújtanak tájékozta—

tást a terminológiai megjegyzések, vala—

mint az input-output irodalom jegyzéké—

nek segítségével.

Az első fejezet az input-output ismert

módszerének leírását adja. Ismerteti a

sakktáblaszerű mérleget, a terv szabad—

ságfokait, a műszaki együtthatókat, a

termelés tervezését az ágazatközi kap—

csolatok elemzése segítségével. Részlete—

zik továbbá az ágazati devizamérleget, a zárt modellt, a dinamikus modelleket, az aggregálás hatását a műszaki együtt-

hatókra, az ágazati osztályozást, az adat—

gyűjtés problémáit és a hibaforrásokat.

A legérdekesebb része a könyvnek az ágazatközi elemzések; válogatott alkal- mazási lehetőségeit ismertető második fejezet. Szerzők itt kifejtik, hogy a nép—

gazdaság irányításának felső szintjén je—"

lenleg a mérlegmódszerrel állapítják meg a gazdasági arányokat. Ennek a módszer—

nek ismert hiányosságai, hogy nem teszi

lehetővé az összes gazdasági láncreakciót!

,és visszahatások pontos nyomonkövetését az egész népgazdaságon keresztül. A gaz—

dasági hatékonyság területén itt elsősor—

ban az ún. indukált beruházások kérdé—

séről van szó, továbbá a népgazdasági méretű megtakarítások, ráfordítások stb.

megállapításáról. Ez a probléma azonban strukturális vizsgálattal megoldható. A

_ vitatható,

struktúrális elemzés matematikai esz-

közei, elsősorban a matrix—számítás, lehe—

tővé teszik a gazdasági összefüggéseknek,

amelyeknél ,,minden mindennel össze-

függ", az összetett, egyéb eszközökkel.

alig megoldható ábrázolását. Módszertani

szempontból ezek a feladatok elsősorban

az optimális program megválasztásának

kategóriájába tartoznak.

A strukturális elemzés ismert formája azonban a gazdaság dinamikus oldalát (vagyis a beruházások kihatását) nem ragadja meg kielégítően.- A strukturális elemzés ismert egyszerűsítő feltételezései

a beruházások területén nagyon kevéssé reálisak, mert az elemzés természeténél fogva statikus elemzés. Az ágazatközi

kapcsolatok modelljének dinamizálására irányuló kísérletek viszont még nem te—

kinthetők sikerültnek és nem alkalmaz—

hatók fenntartás nélkül a tervgazdaság

viszonyai között. Az eddigi dinamizálási kísérletek fő hiányossága, hogy mind a műszaki együtthatókhál, mind a beruhá—

zási együttható'knál a lineáritás feltétele—

zéséből indulnak ki. Pedig a beruházási

együtthatók időbeni stabilitása erősen különösen a tervgazdaságban, ahol az új beruházásoknak elvileg az új technikát kell képviselniök. Kérdés az, hogy lehet—e a beruházási összefüggések nemlinearitását úgy beépíteni az ágazat—

közi kapcsolatok rnodelljébe, hogy a mo—

dell azért gyakorlatilag felhasználható maradjon.

A szerzők erre kísérletet tesznek. A feladatok feltételei tehát a következők:

Ismerjük a mennyiségi adatok három cso;

partját: a) a tervcélokat, b) a meglevő eszközöket (a gazdasági struktúrát), c) a tervbevett termelésemelkedés és a beru- házási szükségletek összefiig'gését. Az adott feladatok mellett összehangolt ará—

nyokat akarunk elérni az egyes ágazatok

között, Az eljárás a következő: 1. Az ága-—

zatközi kapcsolatok tábláját a következő bontásokban készítjük el: a) a beruházási eszközöket előállító egyes ágazatok sze—

rint, b) a közbenső termékeket (lényegé-

ben munkatárgyakat) előállító egyes

ágazatok szerint. 2. Megállapítjuk a mű—

szaki együtthatókat. 3. Levonjuk a mű-

szaki együtthatók matrixát az egység—

matrixból. 4. Invertáljuk az így kapott mátrixot. 5. Megállapítjuk a követelmé—

nyek vektorát és első megközelítésként új táblát számítunk ki. 6. Elvégezzük az egyes ágazatok egyedi elemzését. Szem-

besítjük az előző lépés során kiszámított egyes össztermelések nagyságát a kapa—

citás-lehetőségekkel. Megállapítjuk, ho—

gyan kell a beruházásokat a jövőbeni ter—

melés követelményei, valamint a terme—

118

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

lés és a beruházások realizálása közötti időeltérés szempontjából növelni. Nem gazdasági szempontokat is figyelembe veszünk. 7. Az a) alatti ágazatok iránti

igényeket vektor formájában kifejezzük

és a fenti számítások szerint kiigazítjuk.

8. Második megközelítésként új táblát számítunk ki. 9. Az előző lépésben kiszá—V mitott egyes összmennyiségeket össze- hasonlítjuk az ágazatok egyedi elemzésé—

nek eredményeivel. 10. A 7—9. lépéseket

addig ismételjük, amíg két egymást kö—

vető megkőzelitésnél az egyedi elemzések szerinti többletberuházási szükséglet mi—

nimális.

Annak fejtegetése után, hogyan hasz—

na'lható fel az ágazatközi kapcsolatok elemzése nemzetközi strukturális össze—

hasonlításokra, áttér a könyv az ágazat—

közi elemzések módszerének alkalmazási lehetőségeire vállalati szinten. Itt a prob—

léma szintén a linearitás feltételezésé—

ben rejlik. Míg ui. az aggregált értékek között nagy hibaforrás nélkül tételezhe—

tők fel lineáris összefüggések, addig a vállalat szintjén — ahol technológiai fo—

lyamatokkal állunk szemben - a linea—

ritás feltételezése ismét gyakran irreális.

A második probléma az, hogy népgazda—

sági szempontból az ágazatközi kapcso- latok általában kétirányú kapcsolatok,

tehát gyakori a ,,feedback" jelensége, il-

letve a cirkuláris összefüggés. Az input—

output táblában tehát mind az nem, mind az x,, kockában nem zérus értékek sze-

repelnek. Alacsonyabb szinten viszont

inkább az egymáshoz kapcsolódó, folya-

matszerű összefüggések jellemzők. Feed—

back csak elvétve fordul elő, viszont gya—

kori az összekapcsolás a belépési oldalon.

Vannak tehát helyzetek, éspedig igen gyakran, amikor am : 0 és as, : 0 vagy fordítva. A visszirányú összefüggések gyakorisága az együtthatók táblájából

nyomban kivehető. Minél több a zérus elem a főátló alatt vagy fölött, annál rit- kább az ilyen összefüggés. Szerzők sze—

rint vállalati elemzéseknél a nyílt mo—

dellt kell alkalmazni. A módszer vállalati felhasználhatóságára a szerzők példát mutatnak be.

(Ism.: Danyi Dezső)

Lengyelország nemzeti jövedelme, 1957—1959

(Dochód narodowy Polski 1957 1 1958. oraz ustepny szacunek 1959.) Statystyka Polski. War- szawa, 1980. 24. fuz. 72 p.

Lengyelország névleges nemzeti jöve—

delme 1959-ben 344 milliárd zloty volt az előző évi 321 millió zlotyval szemben. A

szocialista szektor részesedése ugyanakkor

§

693 százalékról 71,5 százalékra emelke—

dett.

A nemzeti jövedelem volumene 1959-—

ben 4,8 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. Ez az emelkedés a szo—- cialista szektor jövedelmének 8,0 száza—

lékos emelkedéséből és a magánszektor jövedelmének 2,5 százalékos csökkenésé—

ből tevődik össze.

A nettó nemzeti jövedelem emelkedése

1959-ben 1949-hez képest 125,1, a fogyasz-

tás növekedése pedig 116,7 százalék. A

nettó beruházások évi összege ugyanek-

kor 242,4 százalékkal nőtt az évi kész- letnövekedés pedig 226,6 százalékkal volt

nagyobb, mint a bázisidőszakban.

Az 1959. évi nemzeti jövedelemből 78,4 százalék került fogyasztásra, a beruhá-

zások értéke pedig 21,6 százalék volt. Az utóbbiból 15,6 százalék volt a nettó be- ruházások, 6,0 százalék pedig a készlet"—

növekedés részesedése.

Az ipari termelés részesedése az előző évi 48,5 százalékról 49,5 százalékra emel—

kedett. A mezőgazdaságra jutó hányad ugyanakkor 24,7 százalékról 22,8 száza—

lékra csökkent.

A felhasználási oldalról kiindulva tör—

ténő számítás az 1959. évi nemzeti jöve-

delem összegét 355 milliárd zlotyban ál—

lapította meg. Ez a számítás az előző év—

vel szemben bekövetkezett növekedés

mértékét 6,6 százalékban, a beruházások

részesedését pedig 23,4 százalékban hatá—

rozta meg. A két számítás közötti különb—

ség részben az import—többletből, jórészt azonban a szocialista gazdaságból a ma-

gánszektorba történő ,,áruátáramlásból"

származik.

Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem

összege 1959-ben 12 600 zloty volt, ami az előző évi 11600 zlotyval szemben 8,6 szá—

zalékos növekedést jelent. A fogyasztás

egy személyre jutó globális értéke 9300

zioty, az előző évvel szemben 4,5 száza—

lékkal emelkedett. Az egy lakosra jutó

akkumuláció 3000 zloty, ebből a nettó

beruházás 2200 zloty. ,,

A lengyel Statisztikai Főhivatal a ma—

teriális termelés körének meghatározása

céljából az ún. ,,termelő munkás" fogal—

mát alkalmazza. Ennek meghatározása

gyakorlatilag a gazdasági élet szervezeté-

ből kiindulva történik. Meghatározták, hogy melyek azok a szervek, amelyeknek munkáját termelő munkának tekintik és ezeknek dolgozóit veszik figyelembe, mint a materiális jószágtermelésben részt—

vevő munkásokat.

A személyszállítás az 1959. évi nemzeti

jövedelemben sem szerepel, mivel azt a

tevékenységet már a nemzeti jövedelem

fogyasztásának szférájába utalják.