az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,

SZOCIÁLPOLITIKA

SZOCIÁLPOLITIKA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,

és a Balassi Kiadó

közreműködésével.

SZOCIÁLPOLITIKA

Szakmai felelős: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály

I. Alapelvek (1–3. előadás, Nyilas)

II. A szociális kockázatok kezelése (4–9. előadás, Nyilas) III. Szociálpolitika és közgazdaságtan (10–13. előadás, Gál)

2010. június

ELTE TáTK Szociálpolitika Tanszék

A szociális biztonság korszakai II.

A jóléti állam kialakulása és fejlődése

6. hét

Nyilas Mihály

I. A jóléti állam meghatározása

Wilensky kvantitatív definíciója

Jogi: teljes állampolgáriságért vívott küzdelem eredménye (T. Marshall)

Gazdasági : ipari társadalom szükségleteire adott válasz

Politikai : munkásmozgalmi reformizmus igazolása (szoc. dem. stratégia győzelme)

A kapitalizmus „nyers” erőinek civilizálása; továbbfejlesztett kapitalizmus;

„bölcsőtől a sírig”; létbiztonság

A különböző megközelítések közös elemei

Igenlés az 1970-es évekig (jóléti konszenzus; állam szociális intervenciója problémamegoldó)

Elutasítás az 1970-es évektől (problémageneráló; piacgazdasággal és

demokratikus társadalommal összeegyeztethetetlen)

II. Az állam társadalomban játszott szerepe a 18–20. században

Merkantilizmus – „éjjeliőr állam” – jóléti állam.

Állam – civil szféra viszonyának alakulása

A klasszikus liberalizmus államfelfogása Hatalom korlátozása (hatalom szűkítése)

magántulajdon védelme → állam – civil társadalom emberi jogok

hatalommegosztás, parlamentarizmus tendencia: állam térnyerése

Népszuverenitás elfogadása (hatalom alárendelése a társ.-i akaratnak) Közvetlen és közvetett demokrácia

III. A jóléti állam kialakulását ösztönző tényezők

Modernizáció, ipari társadalom kialakulása

kap. → városba tömörülés (szegénység feltűnő és zavaró) bérmunka általánossá (szociális kérdés = munkáskérdés) családszerkezet átalakul (bomlékonyabb, kevesebb gyerek) gazdaság igényei

megteremtődnek az anyagi források

Legitimációs kihívás

munkásság megszerveződése

munkáskövetelések integrálása (Bismarck: „szociális olajcseppek”) két világrendszer versenye

Politikai stratégiává válik (szociáldemokrácia)

szociáldemokrata dilemma →

tulajdonviszonyok helyett elosztási viszonyok átalakítása szocializmus = vég nélküli folyamat

IV. A jóléti fejlődés szakaszai

Welfare state ↔ power state. Beveridge, New Deal. Az állami expanzió előfeltételei és előzményei.

Első szakasz: 1880-as évek és 1. világháború vége között

A jóléti fejlődés beindulásának kritériumai (A. de Swaan)

Társadalombiztosítás bevezetése

Állam-állampolgár viszony átalakulása

Állami jóléti redisztribúció ≥ GDP 3%-a

Második szakasz: a két világháború között

Konszolidáció és fejlődés 1. világháború hatása

Korábbi jóléti innovációk beérése A nagy válság hatása

J. M. Keynes

Jóléti konszenzus, korporatív struktúrák

Új politikai erők és törekvések. Fordulópont a két alapmodell

fejlődésében (USA, Svédország)

A társadalombiztosítás bevezetése

Ipari baleset

Egészségügy Nyugdíj Munkanélküli Családi

Belgium 1903 1894 1900 1920 1930

Hollandia 1901 1929 1913 1916 1940

Franciaország 1898 1898 1895 1905 1932

Olaszország 1898 1886 1898 1919 1936

Németország 1871 1883 1889 1927 1954

Írország 1897 1911 1908 1911 1944

Anglia 1897 1911 1908 1911 1945

Dánia 1898 1892 1891 1907 1952

Norvégia 1894 1909 1936 1906 1946

Svédország 1901 1891 1913 1934 1947

Finnország 1895 1963 1937 1917 1948

Ausztria 1887 1888 1927 1920 1921

Svájc 1881 1911 1946 1924 1952

Ausztrália 1902 1945 1909 1945 1941

Új-Zéland 1900 1938 1898 1938 1926

Kanada 1930 1971 1927 1940 1944

USA 1930 – 1935 1935 –

Az állampolgárság kiterjesztése

a

Jelentős korlátozásokkal;

Csak fehérek/európaiak

Általános választójog (férfiak)

Általános választójog (mindkét nem)

Belgium 1894 1948

Hollandia 1918 1922

Franciaország 1848 1945

Olaszország 1913 1946

Németország 1871 1919

Írország 1918 1923

Anglia 1918 1928

Dánia 1849^a 1918

Norvégia 1900 1915

Svédország 1909 1921

Finnország 1907 1907

Ausztria 1907 1919

Svájc 1848 1971

Ausztrália 1902^a 1902^a

Új-Zéland 1879^b 1893^b

Kanada 1920 1920

USA 1860^b 1920

Élenjáró jóléti államok

Első Második Harmadik

Ipari baleset Németország Svájc Ausztria

Egészségügy Németország Olaszország Ausztria

Nyugdíj Németország Dánia Franciaország

Munkanélküli Franciaország Norvégia Dánia

Családi Ausztria Új-Zéland Belgium

Férfi választójog Franciaország Svájc Dánia

Ált. választójog Új-Zéland Ausztrália Finnország

A szociális kiadások növekedése

GDP 3% fölött GDP 5% fölött

Belgium 1923 1933

Hollandia 1920 1934

Franciaország 1921 1931

Olaszország 1923 1940

Németország 1900 1915

Írország 1905 1920

Anglia 1905 1920

Dánia 1908 1918

Norvégia 1917 1926

Svédország 1905 1921

Finnország 1926 1947

Ausztria 1926 1932

Svájc 1900 1920

Ausztrália 1922 1932

Új-Zéland 1911 1920

Kanada 1921 1931

USA 1920 1931

Harmadik szakasz

A virágkor: a 2. világháborútól az 1970-es évek elejéig

Tervek, programok, ideológiák. Nagy jóléti expanzió, jóléti kiadások növekedése gyorsabb a gazdasági növekedésnél. Komplex állami jóléti rendszerek létrejötte.

Gazdasági és szociális célok egyszerre. Alacsony infláció, gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, teljes foglalkoztatottság, piaci és szociális jövedelem gyors növekedése. Állami jóléti ellátások fejlődése (új ellátások és új csoportok bevonása, jogosultsági szabályok és ellátási szintek javulása.) Öngondoskodás-

közgondoskodás, állam-piac viszony.

A jóléti fejlődés belső és külső ösztönzői és előfeltételei

GNP éves átlagos növekedése 1950–1981 (%)

1951–1960 1961–1973 1974–1981

Kanada 4.0 5.6 2.8

Franciaország 4.5 5.6 2.6

NSZK 7.8 4.5 2.0

Olaszország 5.8 5.2 2.4

Japán 10.9 10.4 3.6

Anglia 2.3 3.1 0.5

USA 3.3 4.2 2.3

Átlag 4.4 5.5 2.3

Szociális kiadások növekedése 1960–1975 (GDP %)

1960 1975

Kanada 11.2 20.1

Franciaország 14.4 26.3

NSZK 17.1 27.8

Olaszország 13.7 20.6

Japán 7.6 13.7

Anglia 12.4 19.6

USA 9.9 18.7

Átlag 12.3 21.9

Munkanélküliségi ráta,1933–1983 (%)

1933 1959–1967 1975 1983

Franciaország – 0.7 4.1 8.0

NSZK 14.8 1.2 3.6 8.0

Olaszország 5.9 6.2 5.8 9.7

Japán – 1.4 1.9 2.6

Anglia 13.9 1.8 4.7 13.1

USA 20.5 5.3 8.3 9.5

Átlag 13.0 2.8 4.7 8.5

V. A jóléti állam „válsága”

1. Változások az 1970-es évektől

Támadások

Egalitariánus célok ellen

Jóléti stratégia megkérdőjelezése

Gazdasági növekedés problémái; nagy állami deficitek Külső feltételek változása (világgazdaság)

Jóléti konszenzus gyengülése („adólázadások”)

Elvek kérdésessé (pl. mn. segély → munkakerülés; nyugdíj → takarékoskodás ?)

Finanszírozási források csökkennek ↔ igények nőnek

Kormányok: költségvetési restrikció

Politikai áttörés

1979: M. Thatcher; 1980: R. Reagan

Új prioritások: teljes fogl. nem; antiinflációs politika; „nyesegetések”;

Jóléti állam ellenes ideológia: Új Jobboldal

Neoliberalizmus és neokonzervativizmus

Piac ↔ jóléti állam (ellenösztönzők); szervezett érdekcsoportok túl erőssé;

politikai dem. kiüresedése; szabadság ↔ egyenlőség; család rombolása Megoldás: „kevesebb állam – több piac”; közfelelősség → öngondoskodás

2. Válságértelmezések

Ellentmondás és válság

Jóléti fejlődés ellentmondásai → válság Újjobbos és neomarxista nézetek virágzása

Nem új nézetek! (vö. A. Hirschman; Keynes; Hayek; munka „igazi” érdekei ↔ kap.

piacgazdaság)

E nézetek befolyása nő meg.

Nem világos fogalomhasználat

Jóléti állam válsága: nem új és nem világos tézis

a) A „véletlen válság” elmélet

Külső ok; ideiglenes finanszírozási probléma Rendszeren kívüli ok + esetleges

Probléma: korábbi status quo visszaállítható; csak gazdasági magyarázat;

globalizáció és posztindusztriális gazdaságszerkezet hatásai nem

b) Rendszerválság

Inherens okok

1945 utáni keynesi jóléti állam (társ.-i és pol.-i rendszer) válsága

Mély, hosszan tartó ellentmondás eredménye (olajár-robbanás csak felszínre hozta)

Történelmi fordulópont lehetősége

Liberális képviseleti demokrácia válsága („kiüresedés”) Piac működése ellehetetlenül

„Növekvő elvárások forradalma”

Kulturális ellentmondás (D. Bell: kapitalizmus éthosza ↔ hedonisztikus, fogyasztásorientált emberek)

Probléma: alaptalan várakozások (a rendszer alapintézményei – demokrácia és piac – szilárdak)

c) A jóléti állam (állam szociális szerepe) válsága

A jóléti konszenzus vége

A közvélemény megváltozása

jóléti állam támogatottsága csökken; munkanélküli- és szegény-ellenesség J. á. támogató politikai pártok (szoc. dem.) hanyatlása

Főként: szociális kiadások csökkentése, szerkezeti változásai

Konszenzus és közvélemény

Függ a kiadások szintjétől (magasabb kiadások → nagyobb támogatottság) Differenciált közvélemény: nem „általában” az állami szociálpolitika ellen Eü., nyugdíj, családi ellátások ↔ munkanélküliségi juttatások, segélyek Közvélemény-kutatások nem igazolják

Baloldali pártok visszaszorulása

Kétséges, hogy j. á. = szociáldemokrácia Ellenmozgás is!

A szociális kiadások tovább nőnek!

Összes szociális közkiadás

(transzfer és szolgáltatás)

Ausztria Franciaország UK Hollandia Dánia Németország 1960–1980

1960 16 13 10 12 * 18

1970 19 17 13 22 19 17

1980 23 23 16 28 27 23

1980–1998

1980 22 24 18 29 28 25

1990 24 26 20 28 28 24

1993 26 29 23 30 31 29

1998 28 31 27 29 30 29

A konvergencia szakasza az első kör országainál, 1980–1998

Szociális közkiadások a GDP %-ban, 1980–1998

0 5 10 15 20 25 30 35

UK Ausztria Franciao. Németo. Hollan. Dánia

1980 1990 1993 1998

Konvergencia a bővülő Európában, 1980–1998

Állami szociális kiadások GDP %-ában

0 5 10 15 20 25 30 35

Své dorszá

g

Franciaország

Dánia

Hollandia

Németorszá g

Ausztria

Egyesült Királysá g

Görögorszá g

Portugália

Spanyolország

Írorszá g

1980 1998*

A „válságra” kevés bizonyíték

Ugyanakkor: status quo tarthatatlan Munkaerőpiac és család átalakulása

J. á. az ipari társadalom terméke → feladat a posztindusztriális

társadalomnak megfelelő szociális szerepek kialakítása („átstrukturálás”)

„Válság” = elosztási konfliktusok kiéleződése

„Válság” = jóléti állam szociáldemokrata víziójának megkérdőjeleződése

(„kapitalizmus átalakítása állami szociálpolitikával és redisztribúcióval”)

Közvélemény-formáló elitek elfordulása

VI. Változások a szociálpolitikában

Értékek

Társadalom javítható, szenvedések csökkenthetők – szabadság csorbítása nélkül;

szabadság – egyenlőség – szolidaritás ellentéte feloldható (állam)

Legfőbb: szabadság; „lejáratott értékek”; egyén önmeghatározása: (negatív) szabadság kiteljesítése; probléma: állami beavatkozás

Intézmények

Demokrácia, nemzetállam, piac; szociális szerepben állam/piac/civil szféra egyensúlya, egymás hibáit korrigálják

Állam: funkcióvesztés (szabályozás, finanszírozás, állami intézmények)

Civil szféra: jelentőség nő, jelleg változik (érdekartikuláció → szolgáltató) Család/egyén: szerep nő (kollektivizált feladatok visszahárítása)

de: családszerkezet más (ellátó-képesség?; nők szerepe?

gazdasági és szoc.pol. problémák kezelése?)

Piac szerepe nő (gazdasági racionalitás jelentősége nő, szükséglet-kielégítés:

fizetőképesség)

Finanszírozás

Közfinanszírozás: „homályos” kapcsolat (fizetés – igénybevétel: ki, miért,

mennyit fizet)

Magánfinanszírozás: átlátható (finanszírozó és igénybevevő ugyanaz) Közvetlen, piaci alapú cserét!

TB: ahol biztos a kockázat bekövetkezte (pl. nyugdíj), ott szolidaritás nem!

Szociálpolitika eszközei

Univerzális ellátások: leépítés

TB: „piackonformmá” (ne korlátozza a piac működését)

közelítés a piaci cseréhez (ekvivalencia-elv); magán pénzalapok; színvonal csökkentés (→ piaci biztosítás)

Segélyek: jelentőség nő (← szükséglet nő, szoc. pol. változásai)

rászorultsági elv erősítése; ellenszolgáltatás nélkül nem; „workfare”

Következmények

„Látható” és „láthatatlan” jóléti állam határa változik + adóreformok + magánbiztosítás és magán jótékonykodás állami ösztönzése ↓

Negatív redisztribúció nő Szociális jogok gyengülése

Magánfelelősség – közfelelősség választóvonal változik a szociális szükséglet- kielégítésben

Globális környezet

Globális szinten piaccal, tőkével szemben gyenge „állami” és „civil” ellenhatalmak Politikai döntések centruma egy szinttel feljebb („demokratikus deficit”; EU)