Az 1870:XLII. tc. végrehajtása

A törvényben meghatározott feladatok végrehajtásának megkezdésére azonban csupán egy évvel később került sor. A belügyminiszter 1871. május 15-én adta ki az 12183. számú leiratát, amelyben utasította a köztörvényhatóságok főispánjait, főkapitányait, főkirálybíráit és kerületi grófját (a továbbiakban egységesen főispán), hogy június 15-ére hívják össze vármegyéjük közgyűlését a közigazgatás újjászervezéséről szóló tervezetek elkészítését végző küldöttségek megalakítása céljából. A belügyminisztériumi leirattervezetben még június 14-e szerepelt, ám furcsa módon a törvényhatóságoknak megküldött leiratban már június 15-ét tüntették fel a közgyűlés összehívásának időpontjaként.³⁴⁷ A szokásoktól eltérő megoldás volt, hogy a belügyminiszter határozza meg a közgyűlés összehívásának napját, emiatt kijelentette leiratában, hogy erre a köztörvényhatósági törvény hatalmazza fel a küldöttségi munkálatokról döntő közgyűlés esetében.³⁴⁸ A belügyekért felelős kormánytag magyarázata azonban csak részben helytálló. A törvény csupán a határidő kitűzésére adott számára jogosultságot nem pedig a közgyűlés pontos napjának meghatározására.

A főispánoknak írott első leirattervezet még tartalmazott utalást arra nézve, hogy a törvényhozás az 1848:XVI. tc. céljainak megfelelően alkotta meg a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényt, amelyet a tervezet ellenőrzésekor kihúztak a szövegezésből.³⁴⁹ Ennek oka az lehetett, hogy az 1870:XLII. tc. megalkotásakor a Képviselőházban az ellenzéki képviselők leginkább azt vitatták, hogy az áprilisi törvények által tervezett közigazgatási elveknek megfelelve született meg a polgári közigazgatást létrehozó törvény. Ennek oka az volt, hogy a vármegyék elveszítették az új polgári államszervezetben törvényhozással kapcsolatos (követküldés) és igazságszolgáltatási hatásköreiket,³⁵⁰ amely változásnak ellenzői azzal érveltek, hogy ez ellentmond az 1848:III. tc. azon rendelkezéseinek, amely szerint: „Az ország minden törvényhatóságainak eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségében fentartandó.”³⁵¹

A belügyminisztérium a főispánoknak és a törvényhatóságoknak külön-külön leiratot küldött. A belügyminiszteri leirat nem tartalmazott részletes utasítást a törvényhatóságok számára, mivel a minisztérium szerint: „A törvénynek a rendezésre

347 MNL CSML IV.B. 252.b. 35.d.; MNL BM K150 117. 12183/1871.

348 MNL BM K150 117. 12183/1871.

349 MNL BM K150 117. 12183/1871.

350 TOMCSÁNYI 1940. 507-508.

351 KECSKEMÉTHY 1867. 25-26.

65

vonatkozó határozott intézkedése minden bővebb utmutatást feleslegessé tevén.”³⁵² A megerősítésre beérkező munkálatok azonban nem igazolták a belügyminisztérium optimizmusát.

A minisztérium csupán néhány alapelvet fogalmazott meg a köztörvényhatóságok számára: „részemről csak azon reménynek adok kifejezést, miszerint a megye közönsége áthatva az átalakulás e nagy művének fontosságától, a megye rendezésére nézve oly tervezetet fog kidolgozni, és jóváhagyás végett hozzám mielőbb felterjeszteni, mely a gyors, és jó administratió biztosítása mellett, az ország illetőleg az adózó polgárok financziális érdekei megóvása iránti jogosult kivánalomnak is megfelelend.”³⁵³ A főispánok számára ugyanezeket a követelményeket határozta meg a minisztérium a tervezetekkel kapcsolatban. Annyiban kaptak részletesebb utasítást, hogy felhívták figyelmüket arra, hogy „a személyes befolyásuk érvényesítésével”

törvényhatóságuk kiemelkedő képességű, arra alkalmas férfiaiból állítsák össze a küldöttségeket. A törvény rendelkezései szerint ezzel szemben a közgyűlés jogosultsága volt a főispán elnöklete alatt működő küldöttségek összeállítása. A főispánnak küldött leiratból egyértelműen kitűnik, hogy a kormányzat a főispánok útján kívánta érdekeit érvényesíteni. Emellett pedig a belügyminiszter kifejezte a határidők szoros megtartására és a tervezetek mielőbbi felterjesztésére irányuló kívánságát a törvényhatóságokat vezető főméltóságok számára, amelynek célja az volt, hogy a minisztériumi megerősítésre kellő idő álljon rendelkezésre.³⁵⁴

A leiratokat a szervezési munkálatok elkészítésére kötelezett köztörvényhatóságoknak és azok főispánjai számára is megküldték, így a vármegyéknek, a székely székeknek, a Jász-Kun, Hajdú, Nagy-Kikinda és Szepesi XVI városi kerületnek, valamint a szabad királyi városoknak.³⁵⁵ A Királyföldhöz tartozó törvényhatóságok számára azonban nem, mivel a szász egyetemhez tartozó kilenc szék és két vidék rendezéséről az 1870:XLII. tc.-ben az országgyűlés nem rendelkezett.³⁵⁶ A törvény átmeneti és vegyes rendelkezései szerint a Királyföld átszervezését külön törvénynek kellett volna szabályoznia. Ennek megszületéséig azonban ideiglenes jelleggel a belügyminisztérium rendelete határozta meg a szász egyetem

352 MNL BM K150 117. 12183/1871.

353 MNL CSML IV.B. 252.b. 35.d.; MNL BM K150 117. 12183/1871.

354 MNL BM K150 117. 12183/1871.

355 MNL BM K150 117. 12183/1871.

356 STIPTA 1978. 304.

66

közigazgatásának működését a Magyarország és Erdély egyesítéséről rendelkező 1868:XLIII. tc.-nek megfelelően.³⁵⁷

A belügyminiszter 1871. június 19-én újabb leiratot intézett a megyei, a széki, a vidéki és a kerületi törvényhatóságokhoz, amelyben ismételten felhívta a figyelmüket a tervezetek mihamarabbi elkészítésének fontosságára.³⁵⁸ A dokumentum útmutatást adott a törvényhatóságoknak ehhez, ugyanis a munkálatok eredményét nem összefoglaltan, hanem a köztörvényhatóságokról szóló törvény 91. §-ának pontjai szerint elkülönítve a szükségesnek tartott magyarázatokkal ellátva két-két példányban kérte a minisztérium felterjeszteni. Erre azért volt szükség, mert az egyes tervezeteket más-más belügyminiszteri tanácsos vizsgálta felül, így biztosítva a megerősítések egységességét.

1871. szeptember 25-én Tóth Vilmos belügyminiszter udvarias jelzéssel szólította fel a 18 még késlekedő törvényhatóságot a tervezetek sürgős felterjesztésére.³⁵⁹ Egy hónappal később, október 26-án pedig Hont, Szabolcs és Turócz vármegye főispánját, Naszód vidék főkapitányát és a Szepesi XVI városi kerület grófját a minisztérium arra kérte, hogy táviratilag adjon tájékoztatást a szervezési munkálatokról.³⁶⁰

Látható, hogy a minisztérium kellő figyelmet fordított a szükséges tervezetek megszületésére, a késlekedő törvényhatóságokat igyekezett sürgetni. Az 1871. február 15-én Rajner Pál helyébe hivatalba lépett Tóth Vilmos belügyminiszterként is a szívén viselte az 1870:XLII. törvény végrehajtását, amelynek elkészítésében oroszlánrészt vállalt államtitkárként miniszterségét megelőzően.³⁶¹

357 BONCZ 1876. 145-149.; Ideiglenes szabályzat a Királyföldön.

358 MNL BM K150 117. 15251/1871.

359 MNL BM K150 117. 24502/1871.

360 MNL BM K150 117. 27793/1871.

361VARGA 2007/b.;CSIZMADIA 1976.119.

67

5.7. A törvényhatósági tervezetek kidolgozása a küldöttségek által