A vármegyék közigazgatási költségeinek fedezési módja

Az 1870:XLII. tc. 2. §-a valódi önkormányzattal rendelkező törvényhatóságokat kívánt létrehozni, így a rendi hagyományokat felelevenítve a törvényhatóságok hatáskörébe vonta az önkormányzat és a közigazgatás költségeinek megállapítását és azok fedezetéről való gondoskodást. Mivel a kiegyezést követően fenntartották a területi önkormányzatok állami segélyezését,⁹⁸⁴ így ez az átalakítás jelentős változást hozott a vármegyei institúció működésében. Ennek megfelelően, ahogyan az az előző fejezetben látható volt, a belügyminisztérium erre való figyelmeztetéssel igyekezett a törvényhatóságokat bizonyos esetekben tervezeteik módosítására rászorítani.

Az országgyűlés az 1870:XLII. tc. 90. §-ban gondoskodott arról, hogy ez az állampolgárok adóterheinek jelentős növekedése nélkül valósulhasson meg. A törvény e szakasza ugyanis úgy rendelkezett, hogy a pénzügyminiszternek és a belügyminiszternek olyan törvényjavaslat kidolgozásáról kell intézkednie, amely a föld-, ház-föld-, jövedelem- és személyes kereseti adót az adott évben az állam által kiszolgáltatott közigazgatási költségeknek megfelelő mértékben csökkenti. A törvényhatóságok az „állami közigazgatás” feladataiban is részt vállaltak, így ez a megoldás indokolt volt.⁹⁸⁵ A 11. § alapján a háziadót az erről szóló újabb törvény elfogadásáig a magyar királyi adóhivatalok szedték be az államadóval együtt, amelyet havonta előzetesen szolgáltattak ki a törvényhatóságoknak.⁹⁸⁶

A rendelkezésnek megfelelően a pénzügyminisztérium 1871. június 4-én 2653.

számú körrendeletével táblázatos formában megküldte a vármegyék számára annak a pénzösszegnek a mértékét, amelyet a törvényhatóságok a tervek szerint felhasználhattak volna közigazgatási feladataik ellátásához.⁹⁸⁷ Ezt az 1870. évi költségvetésben szereplő közigazgatási költségek és az ugyanazon évre kivetett adóösszegek figyelembevételével számították ki. A közigazgatási költségekhez számították a köztörvényhatósági törvény 8. §-a alapján a törvényhatóságok hatáskörébe kerülő árva- és gyámhatósági teendők ellátására szolgáló kiadásokat is. E számítás alapján a megyék, kerületek, vidékek és székek adminisztrációjuk fenntartására évi egyenes adójuk 7,76 %-ának használhatták fel. A rendelet kiadásakor már érzékelte a pénzügyminisztérium, hogy ez az összeg számos törvényhatóság esetében jelentősen eltér a korábban az államkincstárból

984 KMETY 1905. 173.; LADIK 1932. 53.

985 STIPTA 1995/b. 157.

986 MNL BM K150 118. 22336/1871.

987 24. A m. kir. pénzügyminister körrendelete.

180

kiszolgáltatottól, így második kalkulációként elkészítette a személyes kereseti adók arányos leszállításával (56,80%) létrejövő költségkeretet is.

Az 1870:XLII. tc. végrehajtása során az összes törvényhatóság és a belügyminisztérium is a pénzügyminiszter által kiadott rendeletet és az egyenes adók 7,76%-a alapján megállapított pénzösszegeket vették alapul.⁹⁸⁸ Doboka vármegye és Kővár vidék azonban a számára kedvezőbb személyes kereseti adóból kalkulált finanszírozási fedezetre kívánt támaszkodni.⁹⁸⁹ Az általam vizsgált vármegyék esetében csupán Fejér, Csanád és Békés vármegyében volt elegendő az 1870. évi közigazgatási költségekre a pénzügyminisztérium által előirányzott összeg, azonban közülük is Békés vármegye a jövőbeli szükségleteit úgy határozta meg, hogy túlterjeszkedett a megadott kereten. Ebből látható, hogy a feldolgozott törvényhatóságok közül csupán két vármegye építette ki olyan módon közigazgatási szervezetét, hogy újabb adókivetés nélkül a számára biztosított pénzösszegből megfelelően tudott volna gazdálkodni.

Aranyosszék, Doboka, Zala, Alsó-Fehér és Veszprém vármegye, valamint Kővár vidék hiába kívánta csökkenteni a közigazgatási költségeit, ennek ellenére sem tudták betartani a számukra biztosított pénzügyi keretet.⁹⁹⁰

Számos törvényhatóság emiatt abban bízott, hogy legalább az 1870. évi költségvetésüknek megfelelő pénzösszeget változatlanul megkapják a kormányzattól, így csak az e határon túlterjeszkedő vármegyék kényszerülnének újabb adók kivetésére.⁹⁹¹ Ehhez hasonló megoldás lett volna, ha az egyes vármegyékben eltérő adókulcsokat megállapítva ugyanakkora összeghez juttatnák a törvényhatóságokat.⁹⁹² Arad vármegye a pénzügyminiszteri rendelet által biztosított kereten átlépve szintén a

988 MNL BM K150 117. 32702/1871.-Arad vármegye; 20171/1871.-Aranyosszék; 21799/1871.-Bars vármegye; 21161/1871.-Békés vármegye; 17803/1871.-Csanád vármegye; 21068/1871.-Csongrád vármegye; 21272/1871.-Doboka vármegye; 17808/1871.-Fejér vármegye; 22026/1871.-Felső-Fehér vármegye; 21800/1871.-Fogaras vidék; 217981/1871.–Zala vármegye; 118. 23346/1871.-Alsó-Fehér vármegye; 22592/1871.-Bereg vármegye; 23816/1871.-Gömör és Kis-Hont vármegye; 28726/1871.-Hont vármegye; 22499/1871.-Kővár vidék; 22336/1871.-Veszprém vármegye.

989 MNL BM K150 117. 21272/1871.; 118. 22499/1871.

990 MNL BM K150 117. 20171/1871.; 21272/1871.; 21798/1871.; 118. 23346/1871.; 22336/1871.;

22499/1871.

991 „[J]ogosult reménye lehet minden alkotmányos kormány iránt – loyális megyénknek arra nézve, hogy közvetve az egész országot illető közigazgatási költségeinek terhe nem saját lakóira kivetett pótlék, hanem miként méltányos is, az országos pénztárból fog fedeztetni, amúgy pedig az országos dotatiotól nagyobbára elesnék, sőt esetleg még ő járulna más megyék gazdagabban díjazott tisztviselőik fizetéséhez”- MNL BM K150 118. 31986/1871.-Hont vármegye; 31726/1871.-Alsó-Fehér vármegye;

23816/1871.-Gömör és Kis-Hont vármegye; 22499/1871.-Kővár vidék; 22336/1871.-Veszprém vármegye; 117. 20171/1871.-Aranyosszék; 21799/1871.-Bars vármegye.

992„[A]z állam érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a törvény hatóságok adója külön-külön, ha nem magasabb, legalább azon összegig szállíttassék le, mely összeg minden törvényhatóságnak egyenként, közigazgatási szükségletekre az állam részéről 1870-ben engedélyeztetett.”-MNL BM K150 118.

23346/1871.-Alsó-Fehér vármegye.

181

belügyminisztertől kérte a szükséges anyagi feltételek megteremtését államsegély formájában.⁹⁹³ Alsó-Fehér, Gömör és Kis-Hont, valamint Veszprém vármegye a tervezett adócsökkentéssel megvalósuló finanszírozási elképzelést hibásnak tartotta, mivel így több területi önkormányzat még takarékoskodhatna is a befolyó pénzösszegből, míg másoknak aránytalan mértékű adókat kellene kivetniük, amelyre véleményük szerint a kisebb törvényhatóságok nem lesznek hajlandók.⁹⁹⁴ Gömör és Kis-Hont vármegye kijelentette, hogy ez a megoldás „a felsőbb zordonabb éghajlatu ’s rosszabb talajú, vagy kisebb kiterjedésű megyéket sújtja.”⁹⁹⁵

Alsó-Fehér vármegye a pénzügyi problémák rendezése érdekében „odáig merészkedett”, hogy a korábban erőteljesen ellenzett vármegyei területek átszabását javasolta az országgyűlés számára.⁹⁹⁶ Gömör és Kis-Hont vármegye pedig úgy vélte a hiányzó pénzösszeget pótolhatná, ha az ipartevékenységet végző vállalatok (különösen a szeszgyárak) által fizetett közvetett adót is hozzászámítanák a kiindulási alaphoz.⁹⁹⁷ Doboka vármegye más megoldási lehetőség hiányában kérte a Képviselőházat, hogy a törvényhozás a vármegyék esetében továbbra is tartsa fenn az államsegélyezés rendszerét.⁹⁹⁸

A belügyminisztérium szintén Doboka vármegye számára kifejtette, hogy a személyes kereseti adóból számított pénzösszeg felhasználására vonatkozó kérelmét nem tudja elfogadni, mivel a törvényhozó kötelezően az egyenes adók 7,76 %-ából kívánja fedezni a közigazgatási költségeket az egyes vármegyékben.⁹⁹⁹ A belügyminisztérium tehát egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a törvényhatóságok pénzügyminisztérium második kalkulációját nem alkalmazhatják. A minisztérium Veszprém vármegyének szóló leirat-tervezetéből kitűnik, hogy a tanácsosok is kétségesnek tartották a törvény megvalósíthatóságát e keretek között, azonban ennek

993 MNL BM K150 117. 32702/1871.

994 „Kisegítő módozatról előre óhajtunk gondoskodni,- miután, úgy saját gazdálkodó eljárásunk daczára mint több testvér törvényhatóságnak a tárgyban hozzánk küldött átiratából is, a közigazgatási költségek megszabásánál alkalmazott kulcs hibás voltáról győződtünk meg míg egyes megyékre nézve a kulcs igenis elönyös, a többekben, eredményét tekintve, használhatlanná válik.”-MNL BM K150 118. 22336/1871.-Veszprém vármegye; 23346/1871.-Alsó-Fehér vármegye; 23816/1871.-Gömör és Kis-Hont vármegye.

995 MNL BM K150 118. 23816/1871.

996 „Megvagyunk győződve hogy ha a rendezést a törvényhatóságok czélszerűbb és egyformább kikerekítése előzte volna meg, ezen nehézségek nem forognának fen.”-MNL BM K150 118. 23346/1871.-Alsó-Fehér vármegye.

997 MNL BM K150 118. 23816/1871.

998 MNL BM K150 117. 29721/1871.

999 MNL BM K150 117. 21272/1871.

182

ebben az esetben nem kívántak hangot adni a vármegye irányába.¹⁰⁰⁰ A törvényhatóságok számára küldött anyagi jellegű figyelmeztetésekbe viszont belefoglalták a némi kételyt tükröző „ha csak a törvényhozás máskép nem fog intézkedni” szövegrészt.¹⁰⁰¹ Aranyosszék esetében viszont konkrétan állást foglalt a belügyminisztérium, amelyben kifejtették, hogy szükséges a pénzügyi problémák megoldása, azonban a törvényi rendelkezés miatt erre csak a törvényhozás jogosult.¹⁰⁰² A minisztériumi tanácsosok Doboka vármegye főispánja számára már szabadon kinyilvánították véleményüket: „A törvényhatósági költségek kivetésének alapja tárgyában sok más megye részéről is érkezik hozzám fölterjesztés, némelyek ezek közöl a személyes kereseti adót kivánják alapul vétetni, mások pedig az 1870 és 1871ik évben a kormány által engedélyezett évi javadalmazás további kiszolgáltatását kérik. Részemről is elismerem miként az 1870ik évi 42.tcz. folytán némely törvény hatóság jelesül Doboka megye is adó kivetés tekintetében terhelve lenne és hogy ezen segiteni mint a közigazgatás rendes menetének érdekében kivánatos, minthogy azonban eziránt törvény rendelkezik annak e részben határozata csak a törvényhozás utján változtatható meg.”¹⁰⁰³

Gömör és Kis-Hont vármegye azzal magyarázta az állami finanszírozás szükségességét, hogy a közigazgatás „már csak személy és vagyonbiztonság tekintetéből is, az igazságszolgáltatással hasonló fontosságú országos érdek lévén, méltányos, hogy annak költségei az ország törvényhatóságai által aránylagosan viseltessenek.”¹⁰⁰⁴ A törvényhatóság a végrehajtás során ennek megfelelően a belügyminisztériumnak küldött utolsó válaszában is fenntartotta annak lehetőségét, hogy a törvényhozás vagy a belügyminisztérium az egységesség követelménye miatt végül a tisztviselői fizetések állami utalványozása mellett fog dönteni.¹⁰⁰⁵

A közigazgatással foglalkozó szakemberek és jogtudósok egyetértettek abban, hogy az önkormányzatiság fontos biztosítéka az önálló adóbevételekkel való

1000 „[M]ég csak a törvényhatósági költségek fedezésére nézve kivánom kijelenteni, hogy ámbár részemröl is az 1870 évi XLII. t. cz. 11 és 90 §§ainak alkalmazását egyes törvényhatóságokra s ezek közt a közönség által képviselt megyére is terhelönek találom, s ezen segiteni magam is, mind a közigazgatás, mind az adozok érdekében kivánatosnak látom, mindamellett ez irányban a törvényhozás további intézkedéséig bárminemű változtatást tenni, hatáskörömön tul állonak tartom.”(A leirat végső szövegéből kihúzva.)-MNL BM K150 118. 22336/1871.

1001 MNL BM K150 117. 17731Sz/1871.-Arad vármegye; 118. 22592/1871.-Bereg vármegye;

23346/1871.-Alsó-Fehér vármegye; 28726/1871.-Hont vármegye.

1002 MNL BM K150 117. 20171/1871.

1003 MNL BM K150 117. 29721/1871.

1004 MNL BM K150 118. 23816/1871.

1005 MNL BM K150 118. 32051/1871.

183

rendelkezés, mivel a folyamatos államsegélyezés esetében nem lehet szó a központi kormányzattól való függetlenségről.¹⁰⁰⁶ Gömör és Kis-Hont vármegye az előbbiekben citált érvelésével azonban egyet kell értenünk, mivel az államigazgatási teendőket is ellátó vármegyéktől nem várható el, hogy az önkormányzati jog biztosítása okán a teljes helyi igazgatási terheket viseljék. Ezt végül az országgyűlés is belátta, így a törvény e rendelkezéseit 1871-től minden évben felfüggesztették és fenntartották az államsegélyezés intézményét.¹⁰⁰⁷ Végső megoldásként az 1883:XV. tc.

intézményesítette az államsegélyezést, mivel az adóztatási képességek egységesítéséhez szükséges területi átszervezések csak részben valósultak meg.¹⁰⁰⁸

A vármegyei közigazgatás így a továbbiakban is az államsegélyezésre támaszkodott, amely annak fényében különösen érdekes, hogy a járási szervezet kialakítása során a belügyminisztériumnak vármegyék részére küldött figyelmeztetései a finanszírozási korlátokról üres fenyegetésnek bizonyultak. Ennek kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy ugyan Ereky István lesújtó képet festett az államsegélyezés fenntartásáról és ezzel a valódi önkormányzati jogosultságok elvonásáról,¹⁰⁰⁹ de a vármegyék részéről emiatt a legkisebb ellenkezés sem tapasztalható az általam vizsgált iratokban.

1006 MÁTHÉ 2006. 263.; KI 1872. X. k. 51.; ENQUETE 188. Báró Majthényi László felszólalása, 192.

Komjáthy Béla felszólalása; CONCHA 1928. 310.

1007 CIEGER 2005.51.

1008 EREKY, 1910. 81-93.; SZIVESSY 1933. 10-11.; STIPTA 1995/b. 156-159.

1009 EREKY 1910. 81-93.

184

11.4. A tervezetek megerősítését végző belügyminisztériumi