A definitívum szolgabírói hivatala

4.3. A definitívum szolgabírói hivatala

A neoabszolutizmus korában a végleges közigazgatási rendezést követően (definitívum) Magyarországon felállított járási hivatalok egységesen a szolgabírói hivatal elnevezést viselték. Ez a Ferenc József császár 1851. december 31-én kiadott legfelsőbb kabineti iratában, a szilveszteri pátenssel egy időben kiadott uralkodói leiratban meghatározott elvek Magyarországon történő végrehajtásaként valósulhatott meg. A leirat 4. és 5. pontja foglalkozott ugyanis a koronaországokban felállítandó járási hivatalokkal. A 4. pontban lefektetett elvnek megfelelően az alsó szintű közigazgatási feladatokat ellátó szerv megtarthatta a történeti elnevezését, így Magyarországon szolgabírói hivatalnak nevezték.²⁵⁴ Ezzel kívánták a lakosság szemében az új államszervezeti megoldásoknak legitimációt biztosítani. A járási hivatalok így a császár centralizációs törekvéseinek megfelelően a teljes birodalomra kiterjedő egységes államirányítási szervezetrendszer részévé váltak, amelyek csak elnevezésükben térhettek el az osztrák örökös tartományokban kiépülő járási hivataloktól.²⁵⁵ Az egyes járási hivatalokban összpontosították az igazságszolgáltatási, közigazgatási és adóbehajtási teendőket, így a hatalmi ágak elválasztásának elve nem érvényesülhetett. Emiatt nevezték a létrejövő alsó középszintű közigazgatási egységet

„vegyes” járás hivatalnak.²⁵⁶

Ez volt az első olyan rendelkezés, amely a magyar közigazgatás szervezetét azonos módon szabályozta, így a kerületi beosztással csonkított Magyarország alsószintű közigazgatási egységének, a járásoknak szervezeti felépítését, hatáskörét és működését is megszabta. Magyarországon így a Bach-korszakban az a különlegesség történt meg, hogy az önkényuralmi hatalomgyakorlás időszakában történt meg a rendi kori közigazgatás hozzáigazítása a modern kor elvárásaihoz.²⁵⁷

A közigazgatási szervezet a centralizáció elvére alapult. Ezen elv megnyilvánulásait legerősebben a szolgabírói tisztség elnyerési módjában tapasztalhatjuk. A neoabszolutizmus időszakában a vegyes bizottmány három főt javasolt a pozícióra a helytartóság egyetértésével, amelyek közül a belügyminiszter az igazságügyminiszter jóváhagyásával Bécsből nevezte ki a hivatalnokokat.²⁵⁸ A vegyes

254RÉCSI 1854.28.

255EREKY 1939.31.;10. Verordnung der Minister des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 19. Jänner 1853; 1853-diki január 19-kén kelt rendelet.

256 STIPTA 2018. 294.

257 PAPP 2014. 157.

258 PN 1854/1261. 4.

44

bizottmány egy közigazgatási és igazságszolgáltatási szakemberekből álló állandó bizottság volt, amelyet közigazgatási kerületenként helytartósági és kerületi főtörvényszéki tanácsosokból állították össze a helytartósági osztály elöljárójának elnöklete alatt.²⁵⁹ Ebben az esetben már a szolgabírák kinevezési módjából érzékelhető, hogy járási szinten az igazságszolgáltatási és közigazgatási teendők egyesültek. Ez a szabályozás nem hagyta meg a vármegye jogosultságai között a szolgabíró választását, hanem a kinevezési rendszer szerint határozta meg a tisztség betöltését.²⁶⁰

A korábbi partikuláris jellegű járási beosztást a korszakban felváltotta az egységes államigazgatási járási szint. A legtöbb koronatartományban a járási beosztást a központi kormányzat Bécsből rendelet útján határozta meg, így az erdélyi és a horvát koronatartományban is.²⁶¹ A járások területét az egyes településekre lebontva megszabták. A magyar koronatartomány esetében a központi kormányzat rendeletben csak a járások székhelyét rögzítette.²⁶² A megfelelő járási szervezet kiépítése céljából viszont a helytartóságban az egyes kerületekre nézve külön szervezési bizottságokat alakítottak, amelyeknek az volt a feladata, hogy részleteibe menően eljárjon a járások kialakítása során, így az egyes települések beosztása már ennek a szervnek a feladata volt.²⁶³ A járási székhelyeket tehát első alkalommal határozták meg az 1854-ben kelt miniszteri rendeletek Erdélyben és az anyaország területén is, így biztosítva a helyhez kötött igazgatást. A nagyvárosokat kiemelték a járási szervezetből és önálló közigazgatási egységként a kerületi hatóság vagy a vármegyei hatóság, esetleg közvetlenül a kormány irányítása alá helyezték.

Az egységes alsó középszintű közigazgatási szervezet létrehozásához hozzátartozott, hogy a szolgabírói hivatal felépítését is egységesítsék. A szolgabíró munkáját segédek, tollnokok és írnokok segítették.²⁶⁴ A hivatali „ranglétrán” a legalacsonyabb pozíciót betöltő írnokokat a szolgabíró javaslatára a megyefőnök nevezte ki. A tollnokok személyére a megyehatóság hármas javaslatot terjesztett a szolgabírák választásánál már említett vegyes bizottmány számára, amely a javasolt személyek közül betöltötte a tisztséget. A szolgabíró utáni legmagasabb pozíciót jelentő, segédi állásra a belügyminiszter nevezte ki az igazságügyminiszterrel

259 24. A' bel-, igazság- és pénzügyi ministereknek 1853-diki január 19-kén kelt rendelete

260RÉCSI 1854.278.

261 136. Verordnung der Ministerien des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 3. Juni 1854.; 141.

Verordnung der Ministerien des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 4. Juni 1854.

262 85. szám. A' bel-, igazság és pénzügyi ministeriumoknak 1854. april 6-kán kelt rendelete.

263 TUZA 2005.351.

264RÉCSI 1854.70-94.

45

egyetértésben az alkalmas egyéneket a vegyes bizottmány révén összeállított és a helytartó által jóváhagyott három személyből. A segédszemélyzet számát a szervezési munkálatokra kerületenként a helytartóság által létrehozott szervezési bizottság határozta meg. A szolgabírói hivatalnokok a szolgabíró felelőssége alatt és utasításai szerint járhattak el. A fegyelmi felelősségre vonást velünk szemben viszont a vegyes bizottmány gyakorolhatta.

Magyarország külön koronatartományként kezelt részein, így a téma szempontjából fontosabb Erdély, Horvátország, valamint a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság esetében megegyezett a járási hivatal felépítése.²⁶⁵ Az eltérés csupán abban mutatkozott, hogy a szolgabírói elnevezést nem őrizhették meg, így a négyszintű beosztás a következő volt: járási főnök, járási segéd, járási tollnok és járási írnok. A rendelet végrehajtása során a járásokban egységesen mindegyik beosztásba kineveztek legalább egy, de gyakran több hivatalnokot is, így a négyszintű beosztás megvalósult a szolgabírói hivatalokba. Minden járás egy-egy szolgabíró állt, a segédi pozíciót azonban legalább kettő vagy három személy töltötte be. A tollnoki tisztségre szintén két vagy három egyént neveztek ki a ráckevei járás kivételével, amelyben ilyen elnevezéssel nem volt hivatalnok. A megyefőnök egy-egy járást legalább kettő, legfeljebb négy írnokkal láthatott el. A szolgabírói hivatalok melletti fizikai munkára pedig járásonként két-két szolgát alkalmaztak, amelyek mellé igény szerint egy-egy segítőt is rendelhettek.²⁶⁶ A szolgabírói hivatalban a járási ügyviteli feladatokat így a legtöbb hivatalnokot alkalmazó gyöngyösi és karcagi járásban 11 fő látta el.

Az 1853-ban kiadott miniszteri rendeletben az osztrák központi kormányzat a szolgabírák közigazgatási és igazságszolgáltatási hatásköreit részletesen szabályozta.²⁶⁷ A legfontosabb teendőik a községek működése feletti felügyelet és a közbiztonság megőrzése voltak. Emellett az újoncokról szóló listák kiállítása és a katonák elszállásolása, valamint élelmezése körüli problémák ellátása szintén egységesen a szolgabírák kötelessége volt. A neoabszolutizmus korszakában a lakosság életét felügyelő szolgabírói hatáskörök voltak a hangsúlyosak, így felügyelték a sajtót és az alapítványokat, enegedélyezték a zene- és színjátékokat.

265 CEPULO 2007. 110.; 10. Verordnung der Minister des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 19.

Jänner 1853.

266 MNL OL Abszolutizmuskori Levéltár Szervező bizottmányok 1853-1854, D134 K. K. Organisierungs Commission Ofen 191/1853. A budai szervező bizottmány a Jász-Kun kerület (Distrikte Jazygien und Kumanien), Pest-Pilis, Borsod, Heves, Szolnok, Fejér (Stuhlweissenburg), Esztergom (Gran), Pest-Solt vármegye közigazgatási rendezését végezte el, így e megállapítások ezekre a közigazgatási egységekre vonatkoztathatók.

267 24. A' bel-, igazság- és pénzügyi ministereknek 1853-diki január 19-kén kelt rendelete.

46

A szolgabírákkal kapcsolatban érdemes azt is figyelembe venni, hogy miképpen alakult a tisztséget betöltők javadalmazásban. Ferenc József a neoabszolutizmus korszakában egy a birodalmat összefogó egységes hivatalnokréteg megteremtésére törekedett, így céljának megfelelően az egyes hivatalnokok, így a szolgabírák központilag meghatározott fizetésésben részesültek, amelyet az államkassza fedezett.

Az egyes tisztségviselőket megillető fizetéseket az 1853. január 19-én megjelent miniszteri rendelet rendezte.²⁶⁸ Annak ellenére, hogy központilag szabták meg a szolgabírák javadalmazását, nem teljes mértékben azonos fizetésekre voltak jogosultak, mivel három eltérő összeget határozott meg a jogszabály. Magyarországon a szervező bizottságok jogköre volt a járási rendszer felállítása alkalmával arról dönteni, hogy mely járás szolgabírói keressenek 1200, 1100 vagy 1000 Ft-ot. Jellemzően a jelentősebb, megyeszékhelyhez kötődő járások szolgabírói részesültek a magasabb 1200 Ft-os javadalmazásban, bár ez nem kizárólagosan érvényesült, mivel az esztergomi járásban csupán az 1100 Ft-os kategóriába került a járási tisztviselő. Az viszont egyértelműen megfigyelhető, hogy az egyes megyékben arányosan osztották el a fieztési kategóriákat, így a lehetőségekhez mérten a megyékben mindhárom javadalmazási összeg megjelent.²⁶⁹

A szilveszteri pátens kibocsátását követően megkezdődött hivatalnoki életpálya kiépítése során, mivel a császár az uralkodóhoz hű állami tisztségviselőkkel kívánta betölteni a pozíciókat, ezeknek a személyeknek egy vonzó élet lehetőségét igyekezett teremteni. A szolgabírák esetében is érvényesült ugyanis az élethossziglani kinevezés, csupán a fegyelmi felelősségre vonás esetén volt lehetőség szolgálati elbocsátásra, így főszabály szerint nyugdíjazás esetén szűnhetett meg a tisztséget betöltő jogviszonya.²⁷⁰ A hosszú ideig állami szolgálatban dolgozó tisztségviselők, tíz évnyi állami szolgálatot követően az életük végéig nyugdíjban részesülhettek az államkassza terhére.²⁷¹