A szolgabírák felelősségi kérdései

Az 1870:XLII. tc. egyik legfontosabb nóvuma a közigazgatási tisztviselők felelősségre vonhatóságának biztosítása, amelyet Récsi Emil a modern közigazgatás egyik legfontosabb követelményének tekintett.⁷⁵³ Ezt a jogintézményt alapjaiban alakította át az országgyűlés, ugyanis korábban a vármegyei közgyűlés kizárólagos jogosultsága a tisztviselők jogsértéseinek, munkájának ellenőrzése volt. Ezzel szemben az 1870:XLII. tc. úgy szervezte át ezt a rendszert, hogy a rendes bírósági szervezet hatáskörébe került a tisztviselők fegyelmi felelősségre vonása, ha a tiszti kereset alapján

746 MNL BM K150 117. 31267/1871.

747 MNL BM K150 117. 21272/1871.

748„[E]zen összeg jelenlegi gazdászati viszonyok közt annyira emelkedett fuvardijakkal arányban nem áll, s mert a fogattulajdonos szembetűnő károsodása nélkül nem lehet követelni, hogy a fogat mértföldenként 52 kr-nyi dijért engedtessék át, mértföldenként 1 Ft 4 kr-ban állapitom meg.”-MNL BM K150 117. 32702/1871.-Arad vármegye; 32776/1871-Csanád vármegye

749 MNL BM K150 117. 27291/1871.; 32776/1871.

750 MNL BM K150 118. 32051/1871.

751 MNL BM K150 117. 20171/1871.-Aranyosszék; 34430/1871.-Felső-Fehér vármegye; 29328/1871.-Fogaras vidék; MNL BM K150 118. 31726/1871.-Alsó-Fehér vármegye; 27001/1871.-Bereg vármegye;

752„[A]z egyes tisztviselők által vaspályán tett utakról szóló fölszámítások a vasúti árjegyzékek szerént teendők.”-MNL BM K150 117. 31913/1871.

753 RÉCSI 1854. 22-23.

135

azt a törvényhatósági bizottság a titkos szavazás során szükségesnek ítélte.⁷⁵⁴ A köztörvényhatósági törvény szabályozta elsőként Magyarországon törvényi szinten a tisztviselők fegyelmi felelősségét.⁷⁵⁵

Azt a jelentős változást, hogy a törvényhatóságok hatásköréből a rendes bíróságokhoz került át a tisztviselők felelősségre vonása, szemlélteti az altorjai báró Apor János volt háromszéki dulló (az erdélyi székely székek esetében a szolgabírói tisztség megfelelője) felelősségének megállapítása miatt indult eljárás. A dulló ellen Bárdocz Lajos emelt panaszt, mivel Apor a törvényszék által visszaküldött váltókeresetek közül a kézbesítés alkalmával az egyik eredeti váltóját elveszítette.⁷⁵⁶ A törvényszéki és a közigazgatási vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a dulló vétkes a váltók eltűnésében, így a törvényhatóság 1867. június 13-ai határozatával minden kárért és költségért felelőssé tette. Apor azonban ennek ellenére nem térítette meg határidőre a panaszló kárát, hanem azt kérelmezte, hogy Bárdocz előbb a váltóban megjelölt adóson kísérelje meg behajtani a követelését, és csak ennek sikertelensége esetén léphessen fel vele szemben. Ennek a kérésnek végül helyt adott az erre feljogosított háromszéki tisztviselő.

A panaszló emiatt a belügyminisztériumhoz fordult. Az ügyet elbíráló tanácsos kikérte az igazságügyminisztérium véleményét,⁷⁵⁷ amelyet elfogadva igazat adott Bárdocznak, hogy a sérelmes felet a volt dulló köteles kártalanítani, majd ezt követően érvényesítheti igényét az eredeti adósokkal szemben.⁷⁵⁸ A háromszéki tisztviselő azonban a váltókereset jogosultja által követelt pénzösszeget túlzónak találta, így mérsékelte azt. Bárdócz így ismételten panasszal fordult a belügyminisztériumhoz.⁷⁵⁹

A belügyminisztériumi tanácsos ismételten az igazságügyminisztériumhoz fordult állásfoglalásért. Az igazságügyminisztériumi tanácsos maga is kiemelte, hogy ugyan ez korábbi javaslatával részben ellenkezik, de véleménye szerint a kártérítés feletti határozathozatal és az összeg behajtása nem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak, hanem azokat rendes bírói úton kell rendezni. Az igazságügyminisztériumi tanácsos azzal indokolta álláspontját, hogy az 1870:XLII. tc.

754 SARLÓS 1976. 96.

755 CSIZMADIA 1976. 120.

756 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 25042/1869.

757 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 25042/1869.

758 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 1918/1870.

759 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 7714/1871.

136

alapján a kártérítési kereseteket az illetékes bíróságoknak kell elbírálnia.⁷⁶⁰ A belügyminisztériumi tanácsos Háromszéknek megküldött határozatában megismételte az igazságügyminisztérium álláspontját, és az ügy így a rendes bírósághoz került át.⁷⁶¹ A fent ismertetett eset még 1866-ban keletkezett, tehát elbírálása alatt lépett hatályba a köztörvényhatósági törvény, így a felelősséget elbíráló hatóságok közötti éles váltás figyelhető meg a két belügyminisztériumi döntésben. Az igazságügyminisztérium ugyanis első véleményében még elfogadta a megyei tisztviselők hatáskörét a dulló felelősségének megállapítására, azonban a belügyminisztériumnak megküldött második átiratában már egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügy elbírálása a rendes bíróságok feladata.

A fegyelmi felelősséggel kapcsolatban merült fel a minisztérium előtt a fegyelmi vizsgálat alá vont tisztviselő helyettesítésének kérdése. A váczi alsó járás szolgabírája kapcsán adódott az a jogértelmezési probléma, hogy a főispán vagy a törvényhatósági bizottság jogosult-e a felfüggesztett tisztségviselő helyettesítéséről gondoskodni, amely megoldása végett a törvényhatóság a belügyminisztériumhoz fordult. Pest vármegye törvényhatósági bizottsága élve az 1870:XLII. tc. 43. § h) pontjában és 78. §-ában meghatározott hatáskörével Mártonffy Györggyel szemben az ellene felmerült panaszok miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el és felfüggesztette hivatalából. A szükségessé vált helyettesítést a törvényhatósági bizottság kívánta gyakorolni, mivel véleménye szerint a közgyűlés időtartama alatt szükségessé vált helyettesítés az önkormányzatiság elvének következtében és a 43. § g) pontja alapján a törvényhatósági bizottság feladata. Ezzel szemben a főispán az 53.§ d) pontjára hivatkozva szintén magának tulajdonította ezt a jogosultságot. Az jelentette a problémát, hogy a 43. § g) pontjának „időközben főispánilag történt helyettesítések feletti intézkedés a jelen törvény 54. és 55. §-aiban meghatározott esetek kivételével” fordulatában miképpen kell értelmezni az

„időközben”-t és az „intézkedés”-t. A törvényhatósági bizottság az „időközben”-t úgy

760 „[A] szóban forgó kártérítés körül eddigelé – közigazgatási uton – hozott határozatokat, a jelen viszonyok között, főkép azért sem tartom végrehajthatóknak, mert báró Apor János háromszéki volt duló ebbeli hivataláról időközben lemondván, ezzel a politikai felsőbb hatóságot felette megilletett felügyeleti és fegyelmi hatóság megszünt, s mert az időközben életbe lépett 1870:XLII. t. cz. 73. §-a még a tettleg szolgálatban álló közigazgatási tisztviselők ellen intézett kárkereseteket is az illetékes biróság hatásköréhez utasitván, annál kevésbé lehet a szolgálatukból már kilépett, ily minőségű tisztviselők ellen kár megtéritése végett, közigazgatási uton végrehajtást eszközölni.”-MNL BM K150 152. 1872.II.2.

4513/1872.

761 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 39418/1872.

137

értelmezte, hogy ez a két közgyűlés közötti időszakot jelöli. Ezzel szemben a megye főispánja a helyettesítést a közgyűlés időtartama alatt is saját feladatának tartotta.⁷⁶²

A belügyminisztérium a főispán törvényértelmezését tartotta helyesnek, mivel a vármegye törvényhatósági bizottságának csupán az alispán helyettesítésére terjed ki a jogköre, míg a többi felfüggesztett tisztviselő helyettesítéséről a főispánnak kell gondoskodnia. A belügyminiszteri tanácsos kiemelte, hogy a többi tisztviselő esetében a törvényhatóságot a jogszabály csupán a helyettesítés feletti intézkedésre jogosítja, amelynek magyarázatát utólag törölték a belügyminisztérium rendelet-tervezetéből.

Ennek ellenére mégis érdemes ezt is figyelembe venni, ugyanis minden bizonnyal ez a szövegrészlet adhatja meg számunkra a helyes értelmezést. Nehezen magyarázható, hogy a tervezetet ellenőrző tanácsos miért vélte úgy, hogy szükségtelen ez az indoklás.

Az intézkedési jogkört tehát a belügyminisztérium a következőképpen magyarázta: „a törvény helyes értelmezése mellett csak is a főispán által helyettesített tisztviselőknek hivatalukba való elhelyezésére, az az a hivatalától felfüggesztett tisztviselőtől át vett hivatalos irományok és gondviselése alatt állott egyéb tárgyak átvétele és átadása ’s a helyettesítettet megillető tiszti fizetvénynek utalványozása s. a t.

s. a t. iránti intézkedésekre vonatkozhatik.”⁷⁶³ A törvényhatósági bizottságnak tehát csupán a törvényszék által hivatalvesztésre ítélt szolgabíró esetében volt lehetősége az új tisztviselő megválasztására.

Pest vármegye ugyanebben az ügyben később az országgyűlés kérvényi bizottságához fordult, amely a belügyminisztérium jogértelmezését helyesnek állapította meg. A korábbi indokláshoz hozzátéve, hogy nincs jelentősége annak, hogy a helyettesítés a közgyűlés ideje alatt válik-e szükségessé.⁷⁶⁴

Zala vármegyében Nagy Farkas volt főszolgabíró fegyelmi ügye esetében annak kapcsán kellett a belügyminisztériumnak állást foglalni, hogy az eljárás alatti fizetésére a tisztviselő jogosult-e felmentése esetén. A vármegye ugyanis a felmentett tisztviselő két és fél év időtartamra járó fizetésének kiszolgáltatását megtagadta, amely miatt a volt főszolgabíró a belügyminisztérium irányában felfolyamodással élt.⁷⁶⁵

Nagy Farkas felfolyamodásában a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871:VIII. tc.-re hivatkozott, amely értelmében a 65. § értelmében a

762 MNL BM K150 153. 17532/1872.

763 MNL BM K150 153. 17532/1872

764 MNL BM K150 153. 17532/1872

765 MNL BM K150 217. 42404/1872.

138

felfüggesztése megszűntével a bíró jogosult a visszatartott javadalmazására.⁷⁶⁶ A volt főszolgabíró felfolyamodásából érzékelhető, hogy csupán három év telt el az igazságszolgáltatás és közigazgatás elválasztását kimondó törvény megszületése óta. A két különálló szervezet kiépülése pedig csupán 1872-ben valósult meg.

A belügyminisztérium az ügy kapcsán előbb kikérte a kebelbeli számvevőség véleményét, amely szerint a felfüggesztéssel a főszolgabíró elveszítette vármegyei megbízatását, így megszűnt a jogosultsága a fizetésére, mivel másik személyt kellett alkalmazni feladatai ellátására. Emellett pedig kiemelték, hogy Nagy Farkas szolgáltatott okot az eljárás megindítására. A belügyminisztérium Veszprém vármegye alispánjától is állásfoglalást kért. Ebben a címzett kifejtette, hogy a hivatkozott jogszabály a „birósági állam és nem megyei hivatalnokok elleni eljárást szabályozó törvény”, így ebben az ügyben nem alkalmazható. A belügyminisztérium végül a felfolyamodást - az alispáni indoklást magáévá téve-, elutasította, azzal indokolva határozatát, hogy a hivatkozott törvény nem vonatkozik az érintettre.⁷⁶⁷ Az eset ismeretében kimondható, hogy a felfüggesztett tisztviselő elveszítette jogosultságát fizetésére, amely azt jelentette, hogy ebben az esetben is a bírák jogállása kedvezőbb volt, mint a közigazgatási tisztviselőké.

Az enyhébb fokú szabálysértések esetén azonban a felelősségi eljárás lefolytatásától a vármegye közönsége eltekinthetett. 1871-ben Veszprém vármegyében Csapó Ignácz tiszteletbeli esküdt egy mezei rendőrségi ügyben megsértette az illetékességi szabályokat és eljárása során „túlzásba esett”. A vármegye elismerte az

„esküdt” törvénytelen eljárását, ám elegendőnek tartotta, ha az „esküdt” irányában csupán kifejezi rosszallását. A belügyminisztérium egyetértett a vármegye döntésével, így helybenhagyták azt.⁷⁶⁸

8.4. A törvényhatósági tisztviselők összeférhetetlensége az