A magyar rendi nemzet ábrázolásában a korona elõször a 16. század elején jutott szerephez azáltal, hogy a natio fogalmát a korona hagyo-mányával hozták összefüggésbe.
Ennek politikai hátterében az áll, hogy a Magyar Királyság a 16.
század elsõ negyedében belpolitikai válsághelyzetbe került.50 Corvin Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után utódlási harc tört ki Habs-burg Miksa és a lengyel Jagelló-dinasztia két tagja (II. Ulászló és János Albert), valamint Corvin János, Mátyás törvénytelen fia között. Mi-után Corvin Jánost félreállították, 1490. július 14-én II. Ulászlót válasz-tották királlyá. Trónra kerülésének körülményeibõl fakadóan kezdettõl fogva egyértelmû volt, hogy hatalmi pozíciója gyenge. Amikor magyar földre érkezett, elfogadtatták vele a „választás fõbb feltételeit”, a ca-pitulationes electoralest, amelyek értelmében az új király szinte telje-sen az országnagyok akaratától függött.51 Ráadásul uralkodása elsõ évében még ellenfeleivel is háborúban állt. Gyenge pozíciójának követ-keztében elveszítette a Mátyás által korábban meghódított csehorszá-gi és ausztriai területeket, személyes bevételei csökkentek, és a mág-nások és elõkelõk hatalomhoz jutottak, hiszen jól tudták, hogyan növeljék jogaikat és kiváltságaikat. Az uralkodó személyes hatalma je-lentõsen meggyengült, mert a trónviszályok idején számos királyi vá-rat és várost volt kénytelen elzálogosítani, sõt eladományozni.52 A kincs-tár bevételei jelentõsen csökkentek, és ez visszahatott a királyi hatalom gyakorlására is.53 A király gyenge uralkodói pozíciója gyökeres társa-dalmi és politikai változásokhoz vezetett.54 A országgyûléseken szület-tek a legfontosabb, az egész országot érintõ döntések.55 Az országot egy fõrendi oligarchia kormányozta, ez pedig társadalmi túlkapásokhoz, a jobbágyok kizsákmányolásához és a parasztok, valamint a köznemes-ség elszegényedéséhez, továbbá a mezõvárosi fejlõdés megtorpanásához vezetett.56 1514 legfontosabb politikai változása az volt, hogy a
nemes-50 Pál ENGEL, The Realm of St. Stephen. A History of Medieval Hungary 895–1526, Lon-don–New York, 2001, 345–347.
51 BARTONIEK Emma, A koronázási eskü fejlõdése 1526-ig, Századok, 5(1917), 37.
52 ENGEL–KRISTÓGyula–KUBINYIAndrás, Magyarország története 1301–1526, Bp., 1998, 342–343.
53 Uo., 345.
54 Marianna D. BIRNBAUM, Humanists in a Shattered World. Croatian and Hungarian Latinity in the Sixteenth Century, Columbus, 1986, 13–20, ENGEL–KRISTÓ–KUBINYI, i. m., 342–345;
János M. BAK, Königtum und Stände in Ungarn im 14.–16. Jahrhundert, Wiesbaden, 1973, 62, László PÉTER, Ius resistendi in Hungary, in UÕ, Martyn RADY szerk., Resistance, Rebellion and Revolution in Hungary and Central Europe: Commemorating 1956,London, 2008, 45.
55 ENGEL–KRISTÓ–KUBINYI, i. m., 349.
56 Uo., 363.
ség a felkelõk felett aratott gyõzelem következtében még nagyobb ha-talomra tett szert. Ezt a belpolitikai helyzetet próbálta kihasználni a köznemesség és legfõbb szóvivõje, Werbõczy István (1458?–1541), aki ezen az országgyûlésen terjesztette fel a magyar jog kodifikációját, ben-ne saját politikai csoportjának programjával. A Tripartitumban Werbõ-czy megerõsítette a nemesség hatalmi pozícióját a királlyal és a fõ-urakkal szemben.57 Az 1514-es országgyûlésen a rendek jóváhagyták a Werbõczy által kidolgozott törvénykönyvet, elfogadták a kodifikációt, de a fõrendek közbelépése folytán az uralkodó sosem hitelesítette azt.58 Werbõczy Hármaskönyvének legfontosabb tézise ugyanis az volt, hogy a Magyar Királyság jogrendszerének alapját „a nemesség tagjai-nak törvény elõtti egyenlõsége” képezi. Ez a tézis azonban sokkal in-kább egy politikai programot jelez, semmint az országban tapasztalha-tó aktuális jogi és politikai valóságot.59
Magyarország politikai térképét a köznemesség és a fõurak erõs oligarchiája közötti hatalmi erõviszony-eltolódás jellemezte. Ennek oka a fõrendek örökösödés révén fenntartott elõnyösebb helyzete volt, hi-szen ezek a családok nagy földbirtokokat mondhattak magukénak, és emberöltõrõl emberöltõre õk tölthették be a legfontosabb országos tiszt-ségeket. Jelentõsebb hatalmi eszközökkel rendelkeztek, mint a közne-messég. A köznemesi rend tagjainak csak kisebb birtokuk volt, vagy egyáltalán nem rendelkeztek földtulajdonnal, ezért legfeljebb ritka ki-vételként juthattak magasabb hatalmi pozícióba. Hatalmi helyzetébõl adó-dóan a fõúri rend ráadásul meghatározó szerephez jutott az ország-gyûlésen a királyválasztáskor, továbbá arra is lehetõsége volt, hogy a király vagy az országgyûlés fontos politikai döntéseit saját érdekeinek megfelelõen befolyásolja.
Werbõczy politikai programja az ország hatalmi viszonyainak megváltoztatására irányult. Törvénykönyvében összefoglalja a fõrendek hatalmának korlátozása és pozíciójának gyengítése érdekében teendõ in-tézkedéseket, amelyek ugyanakkor a köznemességnek az uralkodói döntésekre gyakorolt befolyását is szolgálják. Elõször is azt akarja el-érni, hogy minden nemes részt vehessen az országos politikában.60
57 FRAKNÓI Vilmos, Werbõczi István életrajza, Bp., 1899. Lásd HAMZA Gábor (szerk.), Tanul-mányok Werbõczy Istvánról – Studien über István Werbõczy, Bp., 2001.
58 HÓMAN Bálint–SZEKFÛ Gyula, Magyar történet, II, Bp., 1936, 588. Bár a király oklevélbe foglalva megerõsítette Werbõczy munkáját, azt nem küldte szét, így a kihirdetés elmaradt, és nem vált törvényerejûvé. ENGEL–KRISTÓ–KUBINYI, i. m., 365.
59 Uo., 365; RADY, Nobility, Land and Service in Medieval Hungary, London, 2000, 3; PÉTER, The Holy Crown of Hungary, Visible and Invisible, The Slavonic and East European Review, 81(2003), 449.
60Tripartitum, II, 3. Qui possint condere leges, et statuta?(Kik alkothatnak törvényeket és statútumokat?)
Másodszor azt, hogy a nemesség egésze részt vehessen a királyválasz-tás folyamatában.61 Harmadik célja pedig az, hogy elismertesse a ne-mességnek az uralkodóval szembeni hatalmát.62 Ezt követõen a prog-ramot politikai elméletté dolgozta át, amely a nemesség egyenlõségének doktrínájára épült. Elméletét az „ugyanazon szabadság” (una eadem-que libertas) fogalmával támasztja alá.63 Ezt a programot már 1351-ben, I. (Nagy) Lajos (1342–1382) uralkodása idején megfogalmazták, de nem valósították meg.64 Werbõczy tehát keresett és talált egy olyan ér-vet, amely alátámasztja elméletét. Ez volt a koronáról mint szimboli-kus tárgyról alkotott képzet. Véleménye szerint a királyi hatalom azon a jogi feltételezésen alapul, hogy az ország egész földterülete – amely a szent korona tulajdona – az uralkodót illeti meg.
Werbõczy az említett fikció alapján dolgozta ki a nemesség egyenlõ-ségének eszméjét, amelynek alapja éppen az volt, hogy az ország tel-jes egészében a korona tulajdona. Kijelenti, hogy csak az emelkedhet nemesi sorba, aki a királytól birtokadományban részesül.65 Ennek az adománynak köszönhetõen a nemes elõjogokat, kiváltságokat és szabad-ságot élvez.
Ebbõl fakadóan mindezen nemesi jogok azonos eredetûek, hiszen a király a korona által adományoz, így a nemesség minden tagja ugyan-azon szabadsággal rendelkezik. Werbõczy tehát nem tesz különbséget fõpap, egyházfõ, báró, fõúr vagy egyszerû nemes között: úgy véli, min-den nemes egy és ugyanazon szabadsággal bír.66
A nemesség szabadságának és egyenlõségének politikai elmélete úgy is felfogható, mint a királyi hatalom megerõsödése a nemesség be-folyásának rovására. Werbõczy szándéka azonban természetesen nem ez volt, hanem a köznemesi réteg megerõsítése. Elméletében ezért kü-lönbséget tesz a nemes mint személy és a nemesség mint intézmény között, amit párhuzamba állít a középkori rex és corona közti, már említett különbséggel. Végkövetkeztetése egyértelmûvé teszi céljait. Mint-hogy a nemesség már az elsõ magyar király megkoronázása elõtti po-gány idõkben is létezett, a rendi nemzet intézményét a szerzõ õsibb-nek tekinti, mint magát a királyságot.
Werbõczy állítását azokkal az eredetmondákkal támasztja alá, amelyek a szerzõ kidolgozott fikciója által új politikai jelentést
nyer-61 Tripartitum, I, 3.
62Tripartitum, I, 2.
63 Uo.
64 HÓMAN–SZEKFÛ, i. m., II, 589.
65Tripartitum, I, 3, §6.
66Tripartitum, I, 2, §1.
nek. Werbõczy ihletõje e tekintetben Kézai korábban már említett natio-eszméje volt, amellyel Eckhart és Mályusz Elemér szerint Thuróczy János 1488-ban megjelent munkája révén ismerkedett meg.67 Werbõczy is azon az állásponton volt, hogy a hunok és a magyarok eredete kö-zös. Ezt a nézetét a magyarok legendás õseirõl, Hunorról és Magorról szóló eredetmondára alapozta.68 Vélekedése szerint a magyarok, õseikhez hasonlóan, „Szkítiából Pannoniába nyomultak”.69
Werbõczy csakúgy, mint Kézai, azt is állítja, hogy a nemes és a nem nemes közti különbség a nemeseknek abból a hajlandóságából ered, hogy felvértezve harcoljanak a rendi nemzet érdekeiért. Aki a pogány világban nem állt készen a harcra, az szolga lett.70 A szerzõ érvelését a magyarországi királyi hatalom eredetmítoszának ismertetésével foly-tatja. Úgy véli, hogy a magyar nép a Szentlélek és „szent királyunk”
(István) együttes közbenjárásával vette fel a keresztény hitet.71 Istvánt ezután „önként” (sponte) királlyá választották és megkoronázták.72 A ma-gyarok „…a nemesítésnek s következésképen a nemeseket ékesítõ és a nem nemesektõl megkülönböztetõ birtok adományozásának jogát s tel-jes hatalmát az uralkodással és országlással együtt a község a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte és kö-vetkezésképen fejedelmünkre és királyunkra ruházta […].”73 Werbõczy feltevése szerint attól a pillanattól kezdve a nemesség kizárólagos jo-ga volt a király megválasztása, és csakis a király emelhetett bárkit ne-mesi rangra. Ezt nem úgy kell felfogni, mint a nemesség királlyal szem-beni szuverenitási igényét, hanem mint a nemesek néhány nagyon sajátos politikai jogának igazolására tett kísérletet.74
A király hatalma Werbõczy elmélete szerint megegyezik a koro-naeszme tartalmával. Ezt úgy határozza meg, mint azt a hatalmat, amely-lyel különbséget tehetünk nemes és nem nemes között a koronától ka-pott birtokadomány alapján. A király ezt a hatalmat beiktatásával kapja meg, ami megegyezik a koronatradíció tartalmával.
Werbõczy elméletének lényege az „önkéntességrõl” (sponte) alko-tott elképzelés, amellyel a nemesség bizonyos politikai jogait
szándé-67 MÁLYUSZElemér, Az Eckhart-vita, Századok,64(1931), 416; ECKHART, A szentkorona-eszme története, Bp., 1941, repr. Máriabesnyõ–Gödöllõ, ²2003, 201–203.
68Tripartitum, I, 3, §1 és §5.
69Tripartitum, I, 3, §1.
70Tripartitum, I, 3, §1–§5.
71 Tripartitum, I, 3, §6.
72Tripartitum, I, 3, §6; II, 3, §1–§2.
73 Uo.
74 Szûcs Jenõ már Kézairól írt tanulmányában megjegyezte: „In contemporary European theories the populus is never ’sovereign’ in the modern sense, it merely provides, in the wake of the ruler’s assumption of its original power, a kind of limited ’historical’ source for the present.” SZÛCS, Theoretical Elements in Master Simon of Kéza’s Gesta
Hunga-kozik alátámasztani.75 Ezek egyike a szabad királyválasztás joga. Mivel a magyarok szabad akarattal választották elsõ királyukat, továbbra is jogukban áll a szabad királyválasztás.
Egy második, ezzel összefüggõ jog a nemességnek a törvényho-zásban való részvételi joga. Werbõczy saját korára alkalmazva kijelen-ti, hogy a magyaroknak õsidõk óta jogukban áll részt venni az ország törvényhozásában, amit azzal indokol, hogy a hatalmat maga a nemes-ség vonta a szent korona hatáskörébe.76 A nemesség beleszólása azon-ban korlátozott, mivel csupán véleményezheti, hogy a törvény nem sér-ti-e a nemesség szabadságjogait.77 Werbõczy tehát nem állítja, hogy a nemesség a korona révén osztozna a királlyal a hatalomban.
Amikor Werbõczy bemutatja, hogy milyen legitimáló szerepe volt a koronának a nemzet (natio) számára, Kézai elképzeléseit eleveníti fel.
Kézai mûvét egy olyan Árpád-házi király számára írta, akinek semmi-lyen eszközre nem volt szüksége hatalmi igényének igazolására, mert a szent uralkodóval való vérrokonsága kellõképpen megerõsítette ha-talma létjogosultságát. Krónikájában ezért még csak nem is utal a ko-ronára. Azzal, hogy Werbõczy a korona jelentését a natio elméletében feldolgozta, meg is változtatta a korona legitimáló szerepét. A korona jelentése, ha csupán korlátozott mértékben is, de támogatta a neme-sek politikai követeléseit. A Hármaskönyv 1517-es megjelenéséig a ki-rály hatalmát a koronahagyomány támasztotta alá.
E hagyomány alapján a király kijelenthette, hogy a magyar nemes-séget István hozta létre, aki a koronán keresztül továbbadta legitim utó-dainak a nemesi rangra emelés hatalmát. Werbõczy cáfolta ezt a ha-gyományt, mert a natio-elmélet révén lényegében azt állította, hogy a magyar nemesség már a királyság létrejötte elõtt bizonyos szabadság-jogokkal rendelkezõ közösség volt. Véleménye szerint az elsõ szent király hatalma pogány nemzet akaratából származott, mivel maga a ren-di nemzet helyezte a szent korona joghatósága alá az uralkodói hatal-mat. Más szavakkal: Werbõczy elméletével legitimálja a nemesek álta-li királyválasztást, amit a korona is jelképez.
A korona legitimáló szerepének változását illetõen kialakított el-képzelés a 16. század elején nagy hatással volt a magyarság nemzeti identitásának formálódására. A hun–magyar monda felelevenítésével Ké-zai a kulturális közösséget már olyan politikai közösségként mutatta
rorum (1282–1285), in VESZPRÉMY–SCHAER(szerk., ford.), Simonis de Kéza Gesta Hungaro-rum, Bp., 1999, cxiv–cxv.
75Tripartitum, II, 3, §2.
76Tripartitum, II, 3, §2. Prout et temporibus nostris fieri consuevit.
77Tripartitum, II, 3, §3.
be, amely a királlyal szemben bizonyos jogokkal rendelkezik. Ezt egé-szítette ki Werbõczy a koronahagyományról szóló elméletével. Ily módon Kézai fikciójának néhány oldala új politikai jelentést nyert, és alátámasztotta a nemességnek a szabad királyválasztáshoz és a törvény-hozásban való részvételéhez való jogát. A magyar jogász eszméinek ha-tása már az 1524-es országgyûlés elõtt felismerhetõ volt, amikor a köz-nemesség „a nagy Attila módjára” akarta megválasztani a maga kapitányait.78 Werbõczy új elképzelései tehát a magyarországi nemzeti identitásfejlõdés elsõ szakaszának végét jelzik.