A korona kora újkori értelmezése szorosan összekapcsolódik a rendi nemzettel, azzal a natióval, amely a középkorban még más értelme-zést hordozott, mint azt Szûcs Jenõ alapvetõ angol nyelvû tanulmányá-ban kifejtette. A nemzeti identitás fejlõdésének elsõ fázisa Szûcs sze-rint a 13. századra tehetõ.29 A kulturális közösség politikai közösséggé, vagyis rendi nemzetté való átalakulását a Magyar Királyságban a na-tio kifejezés jelentésváltozásán keresztül írja le. A nemzeteszme alap-ján alkottak képet egy kulturális közösségrõl, amelynek együttes érde-keit a közös múltból eredõ kulturális jellemvonások legitimálják.30 A 13.
századi nemesség számára fontosabb volt a nemzet (natio) tagjának len-ni, mint elõkelõ sorból származni.31
Szûcs tanulmányában a natio jelentésfejlõdését nyomon követve azt állítja, hogy a 11–12. századi krónikák szerzõi a magyar nép (populus) eredetérõl írva alig tesznek említést a pogány múltról.32 Azt is meg-állapítja, hogy a történelmi források a magyarságot csak az Árpád-há-ziak cselekedeteinek viszonylatában mutatják be. A népet a krónikák, legendák, oklevelek és dekrétumok „a király népe”, „a birodalom né-pe” (gens regis, populus regni) megjelöléssel említik, mivel a Magyar Királyság lakosait az formálta magyar néppé, hogy õk valamennyien a magyar király alattvalói voltak.
Szûcs megjegyzi, hogy a 13. században a Magyar Királyság terü-letén született és élõ lakost a Hungarus szó, vagyis a Hungaria szó képzõs alakja jelölte.33
Szûcs vélekedése szerint az 1200-as évektõl P. Mesternek (Anony-musnak) köszönhetõen a gens mint ’nép’ addig kötött jelentése meg-változott. Õ szentelt elsõként figyelmet Magyarország nemességének – nobilissima gens Hungariae – Gesta Hungarorum címû munkájá-ban.34 A nemességet már nem csupán az uralkodóhoz fûzõdõ kapcso-latában értelmezte. Írt a nemesség honfoglaláskori tetteirõl (gesta no-bilium) és a nép pogány múltjáról. A Gesta születését követõen a pogányok történelme a Magyar Királyság politikaelméleti gondolkodá-sában is nagyobb figyelmet kapott. A 13. század elejétõl egymást
kö-29 Jenõ SZÛCS, Theoretical Elements in Master Simon of Kéza’s Gesta Hungarorum (1282–
1285), in László VESZPRÉMY–Frank SCHAER (szerk., ford.), Simonis de Kéza Gesta Hunga-rorum, Bp., 1999, xli.
30 Uo., liii, xli, lxxxv–ic.
31 Uo., lxx.
32 Uo., lix.
33 Uo.
34 Uo., lx.
vették azok a szerzõk, akik felhasználták a kereszténység elõtti motí-vumokat mind a király, mind pedig a nemesség bizonyos politikai cél-jainak legitimálása érdekében.35
Szûcs megállapította, hogy a natio jelentésváltozásának követke-zõ szakasza Kézai Simon mûvében figyelhetõ meg.36 IV. László udvari jegyzõje 1282–1285 között ugyancsak írt egy Gesta Hungarorum címû krónikát. Könyvében a magyar nép eredetét, a hunok és a magyarok közti köteléket, valamint a natio politikai elméletét elemzi. Szûcs vé-leménye szerint Kézai munkája elkészítésekor alkalmazta római jogi és kánonjogi ismereteit, ugyanakkor a francia és a német epikus hagyo-mány hatása is érezhetõ gestáján.37 Mûvében európai tanulmányai és utazásai során szerzett ismeretei és tapasztalatai tükrözõdnek.38
Kézai legjelentõsebb újítása a natio kifejezés pozitív, a nép pogány múltjával kapcsolatos használata.39 A korábbi magyar és európai kró-nikákban, legendákban és jogi szövegekben az eredet fogalmát idegen, barbár, netán pogány népek negatív ábrázolására használták. A gens kifejezést saját népe számára tartotta fenn. Kézai volt Szûcs szerint az elsõ magyar szerzõ, aki a natio kifejezést saját népére pozitív ér-telemben használta, s ezzel felzárkózott az európai tendenciához.40
A szerzõ megkísérli kimutatni, hogy a magyarok a pogány hunok-tól származnak.41 A rokonságot nyelvészeti érveléssel támasztja alá.
A hunok szerinte minden bizonnyal magyarul beszéltek, hiszen a ma-gyarok mondabeli törzsfõje, ahogy azt neve (Hunor) is mutatja, hun volt. A hun–magyar vérrokonság gondolata Kézai után kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar politikai gondolkodásban, és kulturális szem-pontból is fontos tényezõ lett.42 Szûcs szerint a hunok hirtelen felbuk-kanásának a magyar krónikákban politikai gyökerei vannak.43 Kézai mû-vébõl kitûnik a magyar nemesség azon óhaja, hogy újonnan szerzett státusát, szabadságát és vagyonát a királyi hatalommal szemben biz-tonságban tudja. A király hatalmát az uralkodói hatalom jelképének, a magyar koronának politikai és vallási jelentése legitimálta. Kézai oly
35 Uo., lxii–lxv.
36 Uo., xli–xlii.
37 Uo., xlviii, lxxvii–lxxxiv.
38 Uo., ic–civ.
39 Uo., lxv.
40 Uo., lxvi–lxvii.
41 Uo., lxxvi.
42 Tamás HOFER, Construction of the ‘folk cultural heritage’ in Hungary and rival versions of national identity, in UÕ (szerk.), Hungarians between “East” and “West”, Bp., 1994, 34–35; NÉMETH Gyula, Hunok és magyarok, in UÕ (szerk.), Attila és hunjai, Bp., 1940,
²1986, 265–271.
43 SZÛCS, i. m., lxix–lxxi.
módon igyekezett a nemesség igényeit támogatni, hogy hangsúlyozta:
a nemesi jogok õsibb keletûek a királyi hatalomnál.44 Szerinte a nemes-ség szabadsága és vagyona a kereszténynemes-ség és a királyság elõtti idõk-bõl származik. A szerzõ úgy érvel, hogy mivel ezek a jogok a királyi hatalomnál régebbiek, a nemességnek a királlyal szemben támasztott követelései legitimnek tekintendõk. Szûcs szerint Kézai legfontosabb ér-ve, amellyel a magyarság politikai törekvéseit igyekezett alátámaszta-ni, az volt, hogy a magyarok a hunoktól származnak.45 E rokonság alap-ján a magyar natio tagjai, a királyt is beleértve, a Magyar Királyság földterületének jogos tulajdonosai, hiszen ezt a területet Attila népe a történelem egy korábbi idõpontjában már legitim módon elfoglalta.46 Ké-zai úgy véli, ez a hódítás legalább olyan jogos volt, mint a királyság megalapítása, mert a hunoknak a kereszténység történelmében Is-ten sajátos szerepet adott.47 Ebbõl következik, hogy a király nemcsak származása révén egyenlõ a natio többi tagjával, és hogy a nemesség követelései régebbi eredetûek, mint az uralkodóé. Ráadásul ezek az igé-nyek (akárcsak a király megkoronázása) a hunok isteni küldetésének keresztény igazolásául is szolgálnak.
A natio-eszme fejlõdésének 13. századi következményeként a ko-rona jelentésén kívül a hatalom igazolásának egy másik formája is elõ-térbe került.48 A hunokkal való rokonság politikai jelentõsége nem csu-pán a nemesek jogait legitimálja, hanem a magyar király hatalmát is a Magyar Királyság területén. A 13. század utolsó évtizedeiben a ne-messég hatalmának megnövekedésével az uralkodó politikai helyzete át-alakult, emellett az Árpád-ház kihalásával az ország utódlási válságba került. Ekkor a hun eredetmonda politikai tartalma a korona szerepét igyekezett gyengíteni, mivel az utóbbi a király hatalmának elsõdleges igazolásaként funkcionált. Szûcs szerint már egy 1290-es német forrás-ban olvasható, hogy a magyar nemesség a hun rokonságra apellál ma-gyarországi földbirtokainak igazolása érdekében.49 A natio-eszme és a hun rokonság a 13. század után szinte minden magyar krónikában és történelmi elbeszélésben tovább fejlõdött.
44 Uo., lxxi.
45 Uo., lxxii–lxxiii.
46 Uo., lxvii–lxix.
47 Uo., xlv–xlvii, liii–liv, lxi, lxxii.
48 Uo., lxxxiv.
49 Uo., lxxi.