Magyarországon a királyi hatalom legitimációjára nézve a legjelentõ-sebb, messzemenõ következményekkel járó ellentét a király és Illés-házy István (1540–1609) között keletkezett az uralkodó egyik olyan birtoka miatt, amely ennek a fõúrnak volt elzálogosítva.22
Illésházy korának leggazdagabb magyar nagybirtokosa és legbefo-lyásosabb politikusa, politikai gondolkodója volt. Életútja kitûnõ példá-ja a kora újkori társadalmi mobilitásnak Magyarországon és Közép-Eu-rópában. Õ az, aki teljességgel kihasználta tehetségét, pozícióját és kapcsolatait, hogy hatalmát minél inkább kiterjessze, ugyanakkor jó érzék-kel alkalmazkodott a megváltozott politikai és gazdasági körülményekhez is.
Illésházy Istvánt házassága a dúsgazdag lepoglavai Krusich János özvegyével, Pálffy Katával, Alsó-Magyarország egyik leggazdagabb fõ-urává tette. Felesége rokonsága kiterjedt a birodalmi vezetõ arisztok-rata famíliák körére. Illésházy nádorrá választásának évében két vár-megye – Trencsén és Liptó – fõispánja, pozsonyi alispán és királyi fõudvarnok volt.23
Illésházy vagyonát azoknak a birtokoknak is – köztük a gazdag mezõvárosoknak, Szentgyörgynek és Bazinnak – köszönhette, amelye-ket a királytól vett zálogba.24 E települések követei rendszeresen pa-naszkodtak a királynál zálogbirtokosukra, mivel szerintük túl magas volt az összeg, amelyet fizetniük kellett neki.25
22 Noha Illésházy a maga idejében a legjelentõsebb közép-európai politikusok egyike volt, róla szóló újabb keletû életrajz nem ismert. Életének elsõ leírása egy gyászbeszéd, melyet 1609-ben tett közzé a Habsburg-dinasztia udvari történetírója: [Elias BERGER], Oratio funebris inexequiis illustrissimi comitis, palatini Stephani de Ilieshaza comitis Trenchinien: et Liptovien:, [Kassa], 1609, OSZK, RMK III. 5803. Egy másik rövid, kevéssé eredeti életrajz:
PODHRACZKY József, Illésházy István nádor élete, Új Magyar Múzeum, I(1856), 299–321, 370–390. Újabb keletû, kivonatos életrajzok: ÖTVÖS Péter (szerk.), Pálffy Kata leveles-könyve,Szeged, 1991; SZAKÁLY Ferenc–HILLER István, Illésházy István (1540–1609), in RÁCZ
Árpád (szerk.), Nagy képes millenniumi arcképcsarnok, Bp., 1999, 82–83.
23 S. LAUTER Éva, A Palatinus Regni Hungariae a 17. századi Magyarországon, in Perlekedõ évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára,szerk. HORNIldikó, Bp., 1993, 216–217.
24 MAKKAI László, A Habsburgok és a magyar rendiség a Bocskai-felkelés elõestéjén, Törté-nelmi Szemle, 13(1974), 162–163.
25 KÁROLYI Árpád, Illésházy István hütlenségi pöre, Bp., 1883, 15–16.
A települések úgy próbáltak megszabadulni Illésházy fennhatósá-gától, hogy arra kérték a királyt, emelje õket szabad királyi városi rang-ra. E státus alapján a magyar szent korona elidegeníthetetlen tulajdo-nává váltak volna. Ezáltal a király soha többé nem zálogosíthatta volna el õket egy harmadik személynek.26 E státushoz a gazdasági elõny mel-lett politikai jogok is kapcsolódtak. A szabad királyi városok mindegyi-ke egy-egy követet küldhetett az országgyûlésre, és ezek a városok sza-vazati joggal rendelkeztek a királyválasztás alkalmával.27 A két mezõváros végül abban állapodott meg Rudolffal, hogy az uralkodó a határidõ le-járta elõtt megszünteti a zálogjogot, és ezért cserébe a városok fize-tik meg azt a zálogösszeget, amelyet Illésházy adott az államkincstár-nak. Henkel Lázár, az egyik legbefolyásosabb pénzember kész kölcsönnel támogatta a mezõvárosokat.28 R. Várkonyi Ágnes szerint Illésházy és Henkel érdekei nemcsak itt keresztezték egymást. Henkel megszerez-te a beszmegszerez-tercebányai rézüzlemegszerez-tet. A rézszállítások legolcsóbb útvonala Illésházy birtokain át vezetett, a szállítás az õ jobbágyainak közremû-ködésével bonyolódhatott volna le. A földesúrnak számos lehetõsége nyí-lott arra, hogy mindezt meghiúsítsa, Henkel azonban sokkal hatal-masabb erõvel rendelkezõ vállalkozó volt annál, semhogy visszahúzódjék Illésházy elõl. A hadiszállítások nagy gabonaügyletei csaknem kizáró-lag az õ kezében futottak össze, és a kamara, bár közel egymillióval tartozott neki, ismét kölcsönért folyamodott hozzá. Henkel nem volt hajlandó további hiteleket folyósítani, kivéve ha a feltételeket maga szab-hatta meg. R. Várkonyi szavai szerint ezzel létrejött az utolsó láncsze-me annak az áttételsorozatnak, aláncsze-melynek eredményeként az osztrák és a magyar vállalkozó ellentéte a magyar fõúr és a Habsburg császár ellentétévé válik.29
Ezt követõen Rudolf 1598. szeptember 5-én Illésházy tiltakozásai ellenére megadta a szabad királyi városi rangot Szentgyörgynek és Ba-zinnak.30 Illésházy – vitatva a király döntési jogát ebben a kérdésben – ellenszegült a döntésnek. Az õ szemében a király a mezõvárosok rang-ra emelése révén megsértette az ország törvényeit, és az alattvalók jogai árán visszaélt hatalmával. A király felségsértésként értelmezte a
26 Az ilyen kiváltságos helyzetbe emelkedés iránti kérelem nem volt egyedülálló eset, mert Rudolf apja, Miksa király is ugyanilyen módon részesítette kedvezményben Modor várost.
Uo.
27 H. NÉMETHIstván, A szabad királyi városi rang a kora újkorban, in Urbs. Magyar Várostör-téneti Évkönyv, I(2006), 109–122.
28 R. VÁRKONYIÁgnes, A nemzet, a haza fogalma a török harcok és a Habsburg-ellenes küz-delmek idején (1526–1711), in UÕ, Magyarország keresztútjain. Tanulmányok a XVII. szá-zadról, Bp., 1978, 339.
29 Uo., 340.
30 Matthias BÉL, Notitia Hungariae novae historico-geographica, II, Viennae 1735–1742, 115.
hatalomgyakorlásának módját érintõ kritikát, és perbe fogta Illésházyt.
Ezáltal egy végsõ soron gazdasági természetû konfliktus a királyi ha-talmat és annak magyarországi legitimációját érintõ, nemzeti-politikai harccá változott.
A Habsburg uralkodó hatalmával szembeni évszázados magyar el-lenállásnak – s így ennek a Rudolf és Illésházy közötti összeütközés-nek – a politikai háttere a magyar politikai történetírásban mindig nagy figyelmet kapott. Egy 1843-ból származó tanulmányban, amelyben a
„szentkorona-tanról” volt szó, Jászay Pál történész a magyar rendek és a király önkényuralma közötti ideológiai nézeteltérésként írta le ezt az eseményt.31 Illésházyt politikai eszméi mártírjaként és a „szentko-rona-tan” védelmezõjeként festette le. Jászay szerint az Illésházy ellen indított perben az a kérdés állt a középpontban, hogy joga van-e a ki-rálynak egyes városokat a „szent korona tagjává” emelni, és ezzel ugyan-olyan politikai jogokat adni nekik, mint amilyenekkel a nemesség bír.32 1883-ban Károlyi Árpád a pénzszûkébe került uralkodó és a dús-gazdag fõúr közötti ügy gazdasági hátterének vizsgálatába bocsátkoz-va cáfolta Jászaynak a per politikai természetérõl bocsátkoz-vallott nézeteit. Ta-nulmányában bebizonyítja a perrõl, hogy a konfliktusban mindkét félnek súlyos anyagi érdekei forogtak kockán. Illésházy csak személyes megfontolásból hozta elõ a politikai érveket.33
Egyik történész sem jutott azonban teljesen helyes következtetés-re, mivel mindketten helytelenül ítélték meg az ellentét bonyolult po-litikai hátterét. A perben látszólag a korona elzálogosított birtokáról esett szó, de ennek a vagyoni kérdésnek mélyebb politikai gyökerei vol-tak. A nézeteltérés oka a királynak és a magyar rendeknek a magyar-országi királyi hatalom gyakorlásával kapcsolatos felfogásában mutat-kozó ellentét volt. Ez a politikai feszültség került a felszínre a per idején és az azt követõ idõszakban. Mivel ez a feszültség a király és a ren-dek érren-dekei között már az 1572-ben történt koronázás óta létezett, lo-gikus, hogy Illésházy – mint jó politikus – olyan érvekkel élt, amelye-ket a napi politikai eseményekbõl kölcsönzött, és amelyek legjobban szolgálták személyes érdekeit.34
31 JÁSZAY Pál, A sz. kir. városok szavazatjoga országgyülésen, Pest, 1843.
32 Uo., 3.
33 KÁROLYI, i. m., 61, 66.
34 Ez a körülmény Illésházynak a pert követõ védekezésébõl és a rehabilitációért vívott küz-delmébõl is kitûnik. Lásd többek között az ügyrõl éveken át folytatott levelezését, másola-tokat és iramásola-tokat tartalmazó „jegyzõkönyvében” az OSZK-ban. Ebben a (sajnos keltezetlen) levelezésben újra meg újra ugyanazokat az érveket ismétli meg a kamarához intézett elsõ levelébõl. Stephanus ILLÉSHÁZY, De Rebus Hungaricis Prothocolon, kézirat, OSZK, Fol. Lat.
2336 fol. 16–18. Lásd még Illésházy kiadott leveleit in ÖTVÖS Péter (szerk.), Pálffy Kata leveleskönyve, Szeged, 1991, kül. 102–105.
A Rudolf királyi hatalmáról szóló vita azzal kezdõdött, hogy Illés-házy 1600. november 8-án panaszos beadványt küldött a Magyar Ka-marának.35 Ebben a levélben kétségbe vonja a király döntésének igaz-ságos voltát azáltal, hogy a corona regni Hungariae meghatározott jelentésének alapján írja le a királyi hatalom korlátait. A corona kife-jezésnek ebben az érvelésben két értelme van. A legfontosabb a ius coronae regni Hungariae (’a Magyar Királyság koronájának joga’), ami alatt Illésházy az ország törvényeinek egészét érti. A kifejezés máso-dik jelentése a koronauradalom maga, amivel a corona regni Hunga-riae elidegeníthetetlen tulajdonára utal.
A magyarázat Illésházynak a ius coronae regni Hungariae-rõl val-lott nézeteivel kezdõdik. Megállapítja, hogy az uralkodónak királyi ha-talmánál fogva mindenkor joga van visszavenni zálogát,36 azonban nincs joga ahhoz, hogy a városoknak kiváltságokat adományozzon, mi-vel ezzel megsérti az ország törvényeit. A következõképpen indokolja ezt az állítást. A városokat Rudolf apjának, Miksa királynak idejében azzal a feltétellel zálogosították el, hogy azokat senki másnak ne le-hessen odaajándékozni vagy eladni, csakis a zálogbirtokosnak. Ez a fel-tétel Illésházynak mint zálogbirtokosnak elõjogot adott. Rudolf koro-názása alkalmával megígérte, hogy tiszteletben tartja az elõdei által alattvalóinak adományozott efféle elõjogokat. Illésházy véleménye szerint ráadásul a király esküt tett arra, hogy a ius coronae regni Hungariae-hez tartja magát, vagyis megtartja a Magyar Királyság ko-ronájának jogát és betartja annak törvényeit. Ezek a törvények pedig alattvalóinak kiváltságait védik.
Ezután érkezik érvelésének lényegi részéhez. Ha a király szabad királyi várossá emeli Szentgyörgyöt és Bazint, akkor megsérti Illéshá-zy kiváltságát, és ezzel együtt a ius coronae regni Hungariae-t, a Ma-gyar Királyság koronájának jogát és törvényeit. Illésházy arra figyel-meztet, hogy a királyi hatalom az efféle cselekedetek által elveszítheti legitimitását. Ha az uralkodó megsérti a törvényt, akkor ezzel elvész a király iránti tisztelet. Ezáltal szerinte maga az állam veszítheti el alap-ját. Röviden szólva: Illésházy elõjogának megsértése a királyi hatalom és a Habsburg Birodalom végét jelentheti.
Panaszos beadványának második részében Illésházy „a korona bir-tokáról” vallott nézeteit taglalja. Azzal a kijelentéssel kezdi, hogy a két mezõváros a corona regni Hungariae elidegeníthetetlen tulajdona. A ki-rálynak az a döntése, hogy a településeket szabad királyi várossá
emel-35 Kiadva in KÁROLYI, Illésházy István hütlenségi pöre, Bp., 1883, 170–172.
36 Uo., 170.
te, törvénysértés, mivel ezáltal elvette a korona tulajdonát.37 Ezt azzal magyarázza, hogy a zálog nem szállt vissza a koronára, hanem a me-zõváros polgárainak ajándékozták azt.38
Ezután Illésházy kitér arra a kérdésre, hogyan sértette meg a ki-rálynak ez a cselekedete a ius coronae regni Hungariae-t, és miért törvénytelen ez az adomány. A törvény szerint az ország jogi helyze-te miatt nem lehehelyze-tett ehhez hasonló nemesi birtokadományt helyze-tenni egy mezõváros, egy szabad királyi város, vagy bármely más közösség ja-vára. Egy település az olyan természetes személlyel szemben, mint egy nemesember, jogi személyként örök életû. Ha a király egy nemesem-bernek birtokot adományoz, akkor a birtok annak halála után vissza-száll a koronára. Az a birtok, amelyet egyszer egy közösségnek ado-mányoztak, soha többé nem szállhat vissza a koronára, hanem örökre a közösség birtokában maradhat, mivel a közösség sohasem hal meg.
Ebbõl következik, hogy a két települést, amelyeket a rangemelés által a városok saját közösségének adományoztak, örökre elvették a koro-nától, és azok soha többé nem fognak a korona tulajdonába kerülni.
Egy efféle adomány azért jogellenes, mert a korona jogának megsér-tésével és a korona birtokának sérelmével egyenlõ. Illésházy e szavak-kal zárja érvelését: „e törvénysértés miatt tiltakozni fog a hivatalos ha-tóságoknál a király döntése ellen azért, hogy egyfelõl saját magának igazságot szerezzen, másfelõl pedig megvédje az ország törvényeit.”39 Itt azonban meg kell jegyezni, hogy – amint R. Várkonyi Ágnes ész-revételezte – Illésházy természetesen egyáltalán nem látta akadályát an-nak, hogy megsértse az ország törvényeit, ha az számára elõnnyel járt.40 Illésházy levele a magyarországi királyi hatalom gyakorlásának mód-járól, határairól és legitimitásáról folytatott vita kezdete. Károlyi sze-rint két fontos kérdés került itt napirendre.41 Az elsõ az volt, hogy van-e joga a királynak mezõvárosokat szabad királyi várossá emelni.
A második úgy hangzott, hogy vajon van-e joga Illésházynak vagy bár-mely más alattvalónak ellenállni a királyi hatalomnak vagy hátráltat-ni a királyt e hatalom gyakorlásában. A kérdés lényege az volt, hogy korlátozott vagy korlátlan-e a király hatalma. Illésházy levelében vilá-gossá teszi, hogy a király politikája által nemcsak egyetlen személy jogait kezdi ki, hanem saját királyi hatalmának legitimitását is aláássa.
37 Uo., 171.
38 Uo.
39 Uo., 172.
40 R. VÁRKONYI, A nemzet, a haza fogalma a török harcok és a Habsburg-ellenes küzdelmek idején (1526–1711), in UÕ, Magyarország keresztútjain. Tanulmányok a XVII. századról,Bp., 1978, 338–339.
41 KÁROLYI, i. m., 40.
Ez a vita a királlyal való levélváltással és az azt követõ felségsérté-si perrel folytatódott, amely 1603-ig tartott, de Illésházy egészen II.
Mátyás magyarországi uralkodásának (1608–1619) idején bekövetkezett rehabilitálásáig és kártalanításáig folytatta tiltakozását.
Az Illésházy és az uralkodó között fennálló véleménykülönbség le-velezésük szóhasználatából is kitûnik. Illésházy számos alkalommal ír a Magyar Királyság koronájának jogáról (ius coronae regni Hungariae), hogy érveit hatásossá tegye. Rudolf válaszában ez a kifejezés nem for-dul elõ, mivel õ kizárólag saját felségére (maiestas) hivatkozik mint igazának forrására. Illésházy felfogása szerint a király legitimitása azo-kon az ígéreteken alapult, amelyeket az ország törvényeinek tisztelet-ben tartására tett, és amelyek feltételével a rendek megválasztották õt.
Ezeket az ígéreteket a koronázási esküben rögzítették, és a Magyar-ország koronájával történõ koronázás által erõsítették meg. Rudolf sze-mében hatalmának forrása – figyelmen kívül hagyva az ország törvé-nyeit vagy azokat az ígéreteket, amelyeket korábban õ maga tett – személyének szuverenitása volt.
A Habsburg udvar a király teljhatalma elleni támadásként értel-mezte Illésházy szavait, ezért felségsértéssel vádolta meg, azzal a szán-dékkal, hogy megszerezze a vádlott birtokait. 1601. január 16-án a ki-rály válaszlevelet küldött, amelyben kijelenti, hogy Illésházy nézetei a királyi parancsok, tekintély és hatalom megengedhetetlen korlátozását foglalják magukban.42 Rudolf szerint királyi joga, tekintélye és hatal-ma alapján (per jurem, autoritatem, potestatemque nostram regiam) szabad királyi várossá emelhet egyes városokat éppúgy, ahogyan egy-szerû embereket nemesi rangra emelhet. Ugyanakkor a bécsi udvar is felkészült arra, hogy támogassa a király hatalmi igényét, amint ez a bécsi Udvari Kamarának egy 1601. február 5-én Mátyás fõherceghez intézett levelébõl kitûnik. A kamara ebben kijelenti, hogy Illésházynak az uralkodó ellen intézett támadása „megsértette a királyi hatalmat, jo-got és felséget”, valaminek tehát történnie kell „a királyi felségjogok, jogok és tekintély megoltalmazása érdekében”.43
Az, hogy a király hatalmát valóban kikezdték-e, a magyar rendek következõ megmozdulásából derül ki: ugyanabban az évben, amikor Il-lésházy megírta levelét, a követek vonakodtak beengedni Modor város
42 Uo., 172–174.
43 „…noch gröber gemacht, indem er sich nit allain gantz scharfer und hitziger Anzüg gegegen Ihrer Majestät gebracht sondern auch der künigliche Macht, Jus und Autorität angreift und dieselbe seines Gefallens zu constringiern und tu engen vermaint: so werden demnach Ihr fürstl. Durch. hierüber Ihrer Majestät Notturft und was diesorts zu Rettung dero küniglicher Regalien, Rechten und Reputation vonnöten, ohne der Hofkammer Massgebung zu bedenken wissen.” Idézi KÁROLYI, i. m., 39, 1. j.
követeit az országgyûlésre, mivel a rendek nem ismerték el a telepü-lést szabad királyi városnak.44 Károlyi szerint ezt a kizárást Illésházy sugalmazta.45 A vonakodással a rendek nyilvánvalóvá tették, hogy nem ismerik el a királynak azt a jogát, hogy szabad királyi várossá emel-jen egyes városokat. A magyar rendek ezzel a politikai cselekedettel maguk is ellenszegültek az uralkodó akaratának. Ezzel megkezdõdött a Magyar Királyságban a királyi hatalommal szembeni ellenállás.
Abban az idõben (1600–1603), amikor a királyi hatalom legitimi-tásáról szóló vita folyt, a korona jelentése és ezzel összefüggésben a magyar rendi nemzet képe is megváltozott. Ennek a változásnak a hát-terében a király politikájával szembeni fokozódó elégedetlenség és az országban egyre növekvõ politikai és vallási feszültség húzódott.
A legelsõ olyan mûvet, amelyben ez a jelentésváltozás megfigyel-hetõ, 1600-ban írta Elias Berger a Grünenberg46 (Bergerus Pannonius, Perger, Bergher, Bergler, Bergerus a Grinperg, 1562–1645), a bécsi ud-var késõbbi történésze.47 Berger a Zólyom megyei Breznóbányán szü-letett.48 Apja, Berger Péter, evangélikus prédikátor volt, akinek a
re-44 MAKKAI, A Habsburgok és a magyar rendiség a Bocskai-felkelés elõestéjén, Történelmi Szemle, 13(1974), 169.
45 KÁROLYI, i. m., 43.
46 Fraknói Vilmos annak alapján, hogy Berger neve után ‘A. G.’ (’a Grünenberg’) rövidítés jelenik meg egy 1607-bõl származó címlapon, azt sugallja, hogy Mátyás fõherceg valószínûleg ebben az évben adományozott számára nemesi címet: FRANKL [FRAKNÓI], Berger Illés magyar királyi historiographus, Századok, 6(1873), 383. Elias Berger és rokonai, Georgius és Jeremias Berger a Grinperg már 1607 elõtt is ezt a családnevet viselték ezzel az elõnévvel, lásd Antonín TRUHLÁR–Karel HRDINA (szerk.), Enchiridion renatae poesis Latinae in Bohemia et Moravia cultae, I, Praga, 1966, 194–196. Ha ez a Georgius Berger azonos azzal, aki Rudolfnak egy 1583. évi, Podhraczky József által idézett oklevelében szerepel, mégis lehetséges, hogy a Berger család Horvátországból menekült úgy, ahogyan azt Podhraczky állította. PODHRACZKY, Berger Illés magyar történetíró, Buda, 1843, 351–366 (Tudománytár Értekezések, XII). Elias Berger és rokonai 1603. április 25-én kaptak nemesi címet és címert Elias Berger érdemei alapján. MOL, R64, 1603.04.25.
47 Arról a kérdésrõl, hogy Berger magyar és katolikus volt-e, lásd PODHRACZKY, i. m., 351–366.
FRAKNÓI Vilmos tanulmányában „értéktelennek” bélyegzi Berger mûvét (i. m., 374). Más szerzõk, mint Evans és Vocelka, Fraknóinak ezt a véleményét kritikátlanul ismétlik anélkül, hogy új kutatást végeztek volna; tanulmányaikból hiányzik Berger mûvének ismertetése:
EVANS, Rudolf II and his World. A Study in Intellectual History 1576–1612, Oxford, 1973,
²1984, 128; VOCELKA, Die politische Propaganda Kaiser Rudolfs II (1576–1612),Wien, 1981, 79. Lásd még HOLLBéla, Ferenczffy Lõrinc. Egy könyvkiadó a XVII. században,Bp., 1980, 149–170. Az utóbbi évtizedekben ismét megnövekedett az érdeklõdés Berger iránt, lásd KUL
-CSÁRPéter, Berger Illés történeti mûvei, Magyar Könyvszemle,110(1994), 245–259; SZÖRÉNYI
László, Berger Illés eposza a Szent Keresztrõl és a magyar történelem, in ROZSONDAI
Marianne (szerk.), Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére, Bp., 2002, 298; SZÖRÉNYI, Hunok és jezsuiták, Bp., 1993, 15–24. Berger halálának helyes idõpontja 1645. Lásd FRAKNÓI, i. m., 390, valamint Berger utolsó levele a magyar kamarának: MOL, E204 „Perger” Elias, Zakolca 1645.01.25. fol. 1–2.
48 Kételkedem Berger születési dátumában, amelyet Fraknói Bergernek egy 1644-ben Ferdi-nánd királyhoz intézett levele alapján számított ki. Berger halála elõtt egy évvel azt írja, hogy 82 éves. Ez azt jelentené, hogy 1593-ban 31 évesen ment Heidelbergbe tanulni, 62 évesen házasodott meg 1624-ben, 76 évesen írta utolsó mûvét, és 82 évesen vonult hivata-losan nyugállományba. A kor átlagos életpályáit és az átlagéletkort tekintve számomra ez nagyon valószínûtlennek tûnik. FRAKNÓI, i. m., 375.
v
formátusok iránti szimpátiája miatt többször is lakóhelyet (Zsolna, Biccse) kellett változtatnia.49 Tanulmányait Heidelbergben végezte. Ké-sõbb a trencséni, majd a pozsonyi evangélikus iskola tanára lett. Cseh-országi rokonai szintén tanárok voltak, egyikük éppenséggel professzor a prágai Károly Egyetemen.50
Elias 1600 körül más utat választott magának. Udvari költõ és tör-ténész lett, és a Habsburg-dinasztia, valamint a magyar és morva fõ-urak szolgálatába állt. E minõségében legfontosabb feladata az volt, hogy megbízóinak politikai érdekeit legitimálja azáltal, hogy meghatározott történelmi eseményeket az éppen szükséges formában ír meg. Ezért nem helyes Bergernek adott vallási vagy politikai meggyõzõdést tulaj-donítani mûveinek tartalma alapján, mivel írásai elsõsorban a megbí-zó aktuális politikai szándékait tükrözik. Berger életmûve ezáltal kü-lönösképpen alkalmas a magyarországi politikai gondolkodásban és a nemzeti identitás alakulásában bekövetkezett változások elemzésére.
1600-ban Berger közzétett egy hõskölteményt a Magyar Királyság címerében található kettõskereszt jelentésérõl.51 A „keresztrõl és az or-szág leírásáról szóló mû” 161 számozatlan lapon prózai elõszót és mint-egy háromezer hexametert foglal magában.52 A szerzõ Kuthassy
1600-ban Berger közzétett egy hõskölteményt a Magyar Királyság címerében található kettõskereszt jelentésérõl.51 A „keresztrõl és az or-szág leírásáról szóló mû” 161 számozatlan lapon prózai elõszót és mint-egy háromezer hexametert foglal magában.52 A szerzõ Kuthassy