A király és a rendek között fennálló politikai feszültség következmé-nyeként 1604-ben felkelés tört ki. A felkelést megelõzõ idõszakot az jellemezte, hogy a rendek kárára hozott döntések miatt mindinkább meg-fogyatkozott az uralkodó iránt megnyilvánuló tisztelet. A király – amint az 1603. május 9-i, a szónoklattal és a petícióval kapcsolatos reakció-jából kitûnik – elutasítóan reagált az uralmával kapcsolatos kritikára, valamint Naprágyi figyelmeztetéseire hatalmának legitimitását illetõen.81 Rudolf az ország ügyeibe való beleszólás lehetõségének hiányával kap-csolatban azt írja, hogy mivel a magyar tanácsurak távol vannak, kény-telen nélkülük döntést hozni, és nem bocsátkozik a királyi hatalmat érin-tõ kérdés tárgyalásába. Változatlanul fennállt tehát az a visszás helyzet, amely a rendek petíciójában szóba került. Az udvar utólag felülbírál-ta az országgyûlési határozatokat. A király Illésházy perének lezárá-sát sürgette, meghamisíttatva Istvánffy Miklóssal, a bírói kollégium el-nökével a törvényszék ítéletét. Letartóztatási parancsot adatott ki Illésházy ellen,82 majd Prágába hívta, hogy személyesen tárja uralkodó-ja elé sérelmeit.83 Illésházy erre Lengyelországba menekült, miután – valószínûleg – Mátyás fõherceg felvilágosította Rudolf valódi szándé-kairól.84 Ezt követõen elkobozták a birtokait, és más fõurak ellen is pe-reket kezdeményeztek. A felkelés közvetlen kiváltó oka az országos elé-gedetlenség volt (adóreformváltás, fizetetlen zsoldosok, vallásügy, birtokelkobzás), amelyet a király hatalmi visszaélése gerjesztett.85
81 MOE, X, 327–329.
82 KÁROLYI Árpád, Illésházy István hütlenségi pöre, Bp., 1883, 87–90.
83 Kiadva in SZILÁGYI Sándor (szerk.), Három uralkodói levélke, in Történelmi Tár, 2, Bp., 1879, 389.
84 KÁROLYI, i. m., 117.
85 Zoltán ANGYAL, Rudolfs II. ungarische Regierung; Ursachen, Verlauf und Ergebnis des Aufstandes Bocskay, Bp., 1916; Géza LENCZ, Der Aufstand Bocskays und der Wiener
A konfliktus katalizátoraként mûködött, hogy Bocskai István (Bocs-kay, 1557–1606), a Rudolf udvarához tartozó erdélyi fõúr és erdélyi fejedelmi tanácsos birtokait is az elkobzás veszélye fenyegette. Bocs-kai a hajdúknál keresett támogatást, és segítségükkel ellen tudott állni a király seregének. Ezt követõen a király elleni felkelésben egyesítet-te Rudolf különbözõ etnikai, vallási és szociális háttérrel rendelkezõ, elégedetlen alattvalóit. Végül rajtaütésszerûen elfoglalta a Magyar Ki-rályság területének nagy részét a királyi csapatoktól, ami a magyar rendek Habsburg-hatalom elleni elsõ nagy felkelésének sikere volt.
A Bocskai-felkelés mélyreható változást hozott Közép-Európában, mivel ez volt az elsõ fegyveres erõpróba a magyar rendek és a kirá-lyi hatalom birtokosa között.86 Az 1604-ben kezdõdött konfliktus, amely csak 1619-ben, a Confederatio Bohemica összekovácsolásával látszott rendezõdni, a Habsburg Birodalom és a rendek válságához vezetett.
A válság legfontosabb jellemzõje volt, hogy a rendi felkelés vezéralak-jai belföldön és külföldön egyaránt keresték a lehetséges támogatókat és szövetségeseket.87 A szövetségek és más kapcsolatok átlépték a val-lási választóvonalakat, jogállásbeli különbségeket és országhatárokat. Ah-hoz, hogy elfogadtassák e kötelékek létjogosultságát, új politikai esz-méket és elképzeléseket kellett kigondolni, ezáltal pedig megváltozott a magyar rendi nemzetrõl és a korona legitimációs jelentésérõl alko-tott kép is.
Bocskai kezdettõl fogva udvart alakított ki maga körül a Rudolf-fal szembeni felkelés vezetésére. Az ellenállás politikai célkitûzése az volt, hogy a magyar rendek számára is kedvezõ megegyezés jöjjön lét-re a Habsburg uralkodóval.88 Az udvart ennek megfelelõen úgy szer-vezték meg, hogy ezt a célt a lehetõ legeredményesebben, rövid idõ alatt el lehessen érni. Ezáltal az egész udvartartás rögtönzött jellegû volt, és nem volt állandó székhelye.89 A legfontosabb feladatok közé
tar-Friede, Debrecen, 1917; BENDA, Bocskai István, Bp., 1955, ²1993; NAGY László, A Bocskai-szabadságharc katonai története, Bp., 1961; MAKKAI, A Bocskai-felkelés, in PACH Zsigmond Pál–R. VÁRKONYI (szerk.), Magyarország története 1526–1686, I, Bp., 1987, 709–775; BARTA
Gábor, Az Erdélyi Fejedelemség elsõ korszaka (1526–1606), in KÖPECZIBéla (szerk.), Erdély története, I, Bp., 1987, 532–537.
86 Gottfried SCHRAMM, Armed Conflicts in East-Central Europe 1604–1620, in R. J. W. EVANS– T. V. THOMAS (szerk.), Crown, Church and Estates, London, 1991, 176–195; László PÉTER, Ius resistendi in Hungary, in UÕ–Martyn RADY (szerk.), Resistance, Rebellion and Revolution in Hungary and Central Europe: Commemorating 1956,London, 2008, 65; RADY, Bocskai, Rebellion and Resistance, in PÉTER–RADY (szerk.), i. m., 63.
87 Joachim BAHLCKE, Regionalismus und Staatsintegration im Wiederstreit, München, 1994, 310–311.
88 NAGY László, „Megint fölszánt magyar világ van…”, Bp., 1985, 235.
89 BITSKEY István, Bethlen Gábor és a két Rákoczi György irodalompolitikája, Magyar Könyvszemle, 102(1980), 3. Az udvar rögtönzött jellegérõl lásd NAGY László, Kard és szerelem, Bp., 1985, 76–79; BENDA, Bocskai István székhely nélküli fejedelmi udvara, in R. VÁRKONYI, Magyar reneszánsz udvari kultúra, Bp., 1987, 158–165.
tozott a hadmûveletek vezetése, a Habsburg udvarral folytatott tárgya-lások lebonyolítása, a nemzetközi kapcsolatok kiépítése, a pénzügyi tá-mogatás megszervezése, a belsõ kormányzás kézben tartása, ország-gyûlések összehívása, valamint az, hogy belföldön és külföldön támogatást szerezzenek Bocskai politikájának.
A felkelés politikai célkitûzéseit illetõ törekvések szempontjából sar-kalatos feladat volt, hogy aláássák Rudolf hatalmát Európában. Bocs-kai politikája arra irányult, hogy fegyveres támogatást kínáljon a ne-mességnek az Európában nagy tekintéllyel rendelkezõ, hatalmas uralkodóházból származó törvényes király ellen, akinek olyan erõs szö-vetségesei voltak, mint Spanyolország és a pápa.90 Ráadásul Közép-Európában ez volt az elsõ fegyveres felkelés a Habsburg-hatalom el-len, amelynek ezért történelmi elõképe sem volt.91
A felkelést különleges jellege miatt nem lehet helyi politikai ese-ménynek tekinteni, amely Európa többi részétõl elszigetelten játszódott le.92 A felkelés csakis akkor érhette el a kívánt sikert, ha Bocskai biz-tosan maga mögött tudhatta az erõs külföldi szövetségesek támogatá-sát. Ezért udvartartása tevékenységének jelentõs hányada arra irányult, hogy Magyarországon és Európában elfogadtassa a felkelõk ügyének igazságos voltát és Bocskai vezetõ szerepét. Bocskainak és követõinek politikai üzenetét levélváltásokban, szónoklatokban, kiáltványokban, or-szággyûlési dokumentumokban, röpiratokban, katonaénekekben, képek-ben és szertartásokban lehet nyomon követni.93 Az írások és képek ked-vezõ fogadtatásra találtak Európa többi részében is, és ellenakciót váltottak ki a Habsburg udvar részérõl.94
90 Wilfried SCHULZE, Estates and the Problem of Resistance in Theory and Practice in the Sixteenth and Seventeenth Centuries, in EVANS–THOMAS (szerk.), i. m., 171.
91 BAHLCKE, i. m., 310.
92 R. VÁRKONYI, A Bocskai-szabadságharc nemzetközi háttere (Európai jelenlét és a magyar történelmi távlat), in PAPP Klára–TÓTH-JENEY Annamária (szerk.), „Frigy és békesség legyen…” A bécsi és a zsitvatoroki béke, Debrecen, 2006, 21; Kees TESZELSZKY, Üzenet az utazótáskában. Diplomáciai kapcsolatok Németalföld és Magyarország között a Bocskai-fel-kelés alatt, in G. ETÉNYINóra–HORN Ildikó (szerk.), Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban, Bp., 2008, 127–147.
93 PÉTER Katalin, A magyar nyelvû politikai publicisztika kezdetei,Bp., 1973, 5–7; G. ETÉNYI
Nóra, A Bocskai-szabadságharc európai propagandája, Confessio, 3(2006), 12.
94 Bocskai udvari történésze, Johann Bocatius egy kihallgatás alkalmával azt mondta, hogy külföldön Bocskait támogató röpiratokat írtak, valamint hogy a skótok és a németalföldiek (‘Niderelender’) is megtették a magukét Magyarországon. Confessiones I [Ultimo mense Augusto 1606], in IOPr, 236. Bocskai németalföldi kapcsolatairól lásd TESZELSZKY, i. m., 127–147; UÕ, Pieter Cornelisz Brederode: diplomat and scholar, in Marika KEBLU
-SEK–Badeloch NOLDUS (szerk.), Double Agents. Cultural and Political Brokerage in Early Modern Europe, Leiden, 2009, kiadás elõtt.
A király elleni propagandahadjárat kivitelezését az udvari politi-kusok egy csoportja (ahogy Bocatius nevezte õket: familiares Aulae Botschkai) tartotta kezében.95 A csoport tagjai valamennyien humanis-ták voltak, és Magyarország kulturális elitjének csúcsán foglaltak helyet, szociális, vallási és etnikai helyzetük azonban különbözött. Né-melyikük, Bocskaihoz hasonlóan, a Habsburg udvarhoz tartozott. A cso-porton belül a legtekintélyesebb stratéga és teoretikus a katolikus fõ-úr, Káthay Mihály (?–1607) volt, aki Bocskai kancellárjának tisztét töltötte be. Káthay mellett a humanista Rimay János (1569/1573–1631) játszott fontos politikai és intellektuális szerepet.96 Bocatius János követként és udvari történészként mûködött, és politikai tárgyú mûveket is írt épp-úgy, mint Debreceni Szappanos János és Szamosközi István.97 Alvinczi Péter református prédikátor szintén Bocskai udvarához tartozott. Több titkár is állt Bocskai szolgálatában, például a humanista Péchi Simon.
Illésházy csak 1605 tavaszán csatlakozott Bocskai táborához, és rög-tön a fejedelem legjelentõsebb tanácsadója lett.
Tévedés lenne azt gondolni, hogy az udvaron belüli formális fel-adatmegosztás miatt az ott keletkezett politikai mûvek és az onnan szár-mazó eszmék mindegyikét egy-egy meghatározott szerzõhöz lehet köt-ni.98 Bocskai udvarát szellemi mûhelyként kell kezelni, ahol a közszájon forgó gondolatokat különbözõ emberek különféle mûvekben, más és más módon juttatták kifejezésre. Az udvar tagjainak levelezésébõl, valamint Bocatius kihallgatási jegyzõkönyveibõl és bebörtönzését követõen tett beismerõ vallomásából kitûnik, hogy ezek a szellemi alkotások többé-kevésbé közös mûként jöttek létre.
Bocatius írásaiban sok példát lehet találni az udvar munkamód-szerére. Bizonyos, Litterae sigillatae ad Electores Imperii címû leve-lekkel kapcsolatban például azt írja, hogy a vázlatot Illésházy és
tit-95 Confessiones I [Ultimo mense Augusto 1606], 161. Bocatiustól ismerjük, aki 1606. évi rabsá-ga idején történt kihallrabsá-gatásai alkalmával és emlékirataiban sok mindent elárult Bocskai udvarának tagjairól és azok tevékenységérõl. Lásd még uo., 236.
96 Úgy tûnik, hogy Rimay krónikát is írt a felkelésrõl, ez a mû azonban sajnos elveszett.
SZENTMÁRTONISZABÓGéza, Balassi Bálint halála, in RIMAYJános, Balassi epicédium, szerk.
ÁCS Pál, Bp., 1994, 82.
97 KLANICZAY Tibor (szerk.), A magyar irodalom története, I, Bp., 1964, 430–431; SINKOVICS
István, Szamosközy István, in SZAMOSKÖZY István, Erdélyi története [1598–1599, 1603], ford.
BORZSÁK István, szerk. SINKOVICS, Bp., ²1977, 20–23. Szamosközy sajnos nem fejezte be történeti mûvét, és a felkelés legfontosabb évei hiányoznak a kéziratból. Az, hogy Bocskai milyen jelentõséget tulajdonított ennek a mûnek, kitûnik abból, hogy végrendeletében két-ezer forintot hagyományott Szamosközynek a könyv kiadására, miközben Debreceni Szap-panosnak mindössze kétszáz forinttal mondott köszönetet történeti mûvéért.
98 Lásd többek között a „szerencsi kiáltvány” szerzõségérõl folytatott vitát: NAGY László, Ki volt a szerzõje a szabadságért fegyvert fogott magyar rendek Európához intézett kiáltvá-nyának?, in VARJAS Béla (szerk.), Irodalom és ideológia a 16–17. században, Bp., 1987, 175–187.
kára készítették, a végleges változatot pedig Rimay írta meg a vázlat alapján. A német választófejedelmekhez intézett leveleket – amelyek ma a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban találhatók – végül Bocatius vitte követként a német tartományokba.99 Bocatius Bocskai megbízá-sából Rimay egyik írását is átdolgozta, hogy verses formában felhasz-nálják egy emlékmûvön.100 Illésházy egyik levelében magának Bocs-kainak ad tanácsot azzal kapcsolatban, hogyan írja meg (politikai) végrendeletét, amelyet a fejedelem késõbb Alvinczi és tanácsadója, Ör-véndy Pál jelenlétében titkárának, Péchi Simonnak diktált le.101 Ezek-bõl és egyéb példákból arra lehet következtetni, hogy a koronajelen-téssel kapcsolatos mûvek is ehhez hasonló, interaktív módon jöttek létre.
A korona jelentésváltozásának és az udvar mûködésének összefüggé-se szempontjából fontos megvizsgálni, hogy milyen elmélet alapján le-gitimálták Bocskai politikáját.102 A kérdés lényege, hogy Bocskai és követõi Werbõczy mûvét vették-e alapul, vagy Kálvin eszméit hasz-nálták-e fel a törvényes uralkodó elleni felkelés jogosságának igazolá-sára. Eckhart szerint az elõbbirõl volt szó, Benda ezzel szemben meg-gyõzõdéssel állítja, hogy az utóbbi is éppúgy lehetséges. Bendának az-zal a problémával kellett szembesülnie, hogy a felkelés legjelentõsebb teoretikusa a katolikus Káthay volt, de az udvarhoz evangélikusok és reformátusok is tartoztak, Bocskai pedig reformátusnak vallotta ma-gát. Benda úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy azt állította: Bocs-kai Werbõczytõl vette át politiBocs-kai teóriáját, amelyet saját református eszméi csak megerõsítettek, miáltal a felkelés az egész népesség kö-rében követõkre talált.103
Kérdés, hogy lehet-e a katolikus király ellen folytatott valláshábo-rúként szemlélni a felkelést, amelynek során Bocskai úgy lépett fel,
99 ÖStA Wien, HHStA, Ungarische Akten, Fasc. 433.
100 Responsoria és Confessiones, in IOPr, 224, 227, 236–237. A vers kézirata a következõ jelzet alatt található: ÖStA Wien, HHStA Ungarische Akten, Fasc. 149 C, fol. 49r. Figyelemre méltó, hogy Bocatius a fogságból kiszabadulva felajánlja Rudolfnak egy Bocskai-ellenes röpirat készítését. Uo., 237.
101 Illésházy levele Bocskaihoz, 1606. augusztus 23, Szepesvár, in JANKOVICS József (szerk.), Literátor-politikusok levelei Jenei Ferenc gyûjtésébõl (1566–1623),Bp.–Szeged, 1981, 38–40.
102 ECKHART Ferenc, Bocskay és hiveinek közjogi felfogása, in DOMANOVSZKY Sándor (szerk.), Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére, Bp., 1933, 133–141; ECKHART, A szentkorona-eszme története, Bp., 1941, repr. Máriabesnyõ–Gödöllõ,
²2003, 146–151; UÕ, Magyar alkotmány- és jogtörténet, szerk. MEZEY Barna, Bp., 1946,
²2000, 35; BENDA, Habsburg-politika és rendi ellenállás, Történelmi Szemle, 1970, 420–426;
UÕ, A kálvini tanok hatása a magyar rendi ellenállás ideológiájára, Helikon, 17(1971), 322–329; UÕ, Le droit de résistance de la bulle d’or hongroise et le Calvinisme, in Béla KÖPECZI–Éva H. BALÁZS (szerk.), Noblesse française, noblesse hongroise: XVIe–XIXe siècles, Bp., 1981, 155–161. GÁBOR Gyula kutatta a Bocskai címe és hatalmának legiti-mációja között fennálló kapcsolatot: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányjogban, Bp., 1931, 151–159.
103 BENDA, Habsburg-politika és rendi ellenállás, id. kiad., 425.
mint az igaz református hit mellett álló, Istentõl küldött uralkodó. Né-hány mûben pontosan ilyennek festik le a felkelés vezetõjét. Ez a kép azonban nem eléggé árnyalt, mivel nem áll összhangban a felkelés ko-rábban felvázolt politikai célkitûzéseivel. Céljaik elérése érdekében Bocskai udvari politikusainak igen széles bel- és külföldi közönséget kel-lett meggyõzniük. Egy túlságosan református színezetû üzenet nagyon is könnyû célpont lett volna a császár teoretikusai számára, és bizal-matlanságot keltett volna külföldön.104 Emellett a Habsburg uralkodó politikájával szembeni elégedetlenség széles körben elterjedt mind a pro-testáns, mind a katolikus alattvalók között. A református eszmék tá-bora pedig egyébként is túl szûk volt Magyarországon ahhoz, hogy egy széles, országos érdekegység bázisául szolgáljon.
Ezért valószínûbb, hogy a Bocskai-udvartartás tagjai mûveikben és levelezésükben egy-egy kiemelt eseményhez kapcsolódó, meghatározott közönséghez intézett politikai üzenetet fogalmaztak meg, és ehhez olyan érveket, témákat és eszméket használtak fel, amelyek az adott pilla-natban a leginkább meggyõzõnek hatottak. Nem a gondolatok eredete vagy megfogalmazójuk személye, hanem inkább az elképzeléseknek a politikai cél elérését segítõ meggyõzõ ereje volt a meghatározó abban a tekintetben, hogy végül használatba vették-e azokat, vagy sem. Ez azt a megfigyelést is megmagyarázza, hogy ezen eszmék nagyon kü-lönbözõ vallási és politikai háttérrel rendelkezõ kiszolgálói olyan néze-teket is megfogalmaztak, amelyek saját egyéni vallási meggyõzõdésük-kel ellentétesnek látszottak. Bocskai „udvari szellemi mûhelyében”
ezért a felkelés ügyének alakulásával összefüggõ témák és eszmék rend-kívüli gazdagságát lehetett megtalálni.
Az udvar politikai gondolkodásában legelõkelõbb helyet elfoglaló téma Magyarországnak – amelynek fennmaradását és függetlenségét az eretnek német zsarnok, Rudolf fenyegeti – és lakosainak keresztény magyar rendi nemzetként való bemutatása volt. Az uralkodó elleni ma-gyar szabadságharc ennek az ellentétnek a jegyében zajlott, és számos különféle formában öltött testet a témához kapcsolódó tervezetekben.
Az udvarhoz tartozó gondolkodók Rudolf német népével szemben ma-gyar rendi nemzetként (natio/gens) mutatták be a pártfogókat. A Magyar Királyságot – a hazát (patria) – úgy ábrázolták, mint olyan országot, amelyet az Oszmán és a Habsburg Birodalom bekebelezéssel fenyeget.
104 Egy 1606-ban és 1608-ban kiadott pamflet Bocskai tollából, amelyben az eretnekség vádja ellen védekezett és a magyarországi protestantizmust védelmét szolgálta: [BOCSKAIIstván], Apologia et protestatio…, Bartphae ²1608, in RÉVÉSZ Kálmán, Bocskay István apologiája, Protestáns Szemle,18(1906), 285–309; P. VÁSÁRHELYIJudit, Eszmei áramlatok és politika Szenci Molnár Albert életmûvében, Bp., 1985, 17–20.
A magyar rendeket „nemzetként” (natio/gens) értelmezõ eszme fon-tos változáson ment keresztül a 16. század végén. A folyamat kezde-tét Balassi Bálint (1554–1594) magyar nyelvû versei jelentették. Balas-si hatással volt Illésházyra,105 Rimayra és az õ szellemi környezetükhöz tartozó személyekre, többek között Káthayra, Révayra, valamint a For-gách fivérekre, Mihályra és Imrére is. Ez a kör egész kultuszt alakí-tott ki Balassi személye körül, aki 1594-ben, Esztergom ostromakor halt hõsi halált.106 Az õ halála és személyisége volt annak a jó néhány, Ri-may és Káthay által írott versnek az ihletõje, amelyeket RiRi-may egy Balassi tiszteletére összeállított emlékkönyvben gyûjtött össze.107 Ezek-ben a versekEzek-ben Balassi ideálképét vázolták fel: tragikus sorsú keresz-tény lovagként és a szavak mûvészeként mutatják be, aki a kereszkeresz-tény- keresztény-ségért áldozta fel magát a csatatéren.108 A Balassi-kultusz Klaniczay Tibor szerint erõsítette a Rimayhoz hasonló magyar nemesek önbizalmát, és egyben a magyar társadalomról a felkelés idején alkotott politikai gon-dolatok inspirációs forrásának is lehet tekinteni.109
A rendi nemzetrõl való gondolkodásban bekövetkezett változások mellett egyúttal az is megfigyelhetõ, hogy egyre gyakrabban használ-ták a magyar nyelvet a latin helyett. Magyarország állapotáról számos traktátus és más nemzeti témájú mû íródott nemzeti nyelven. A 16.
század végén – és kiváltképp a felkelés idején – a politikai irodalom-ban és levelezésben egyre növekvõ méreteket öltött a „magyar nem-zet” kifejezés használata is.110 Más politikai kifejezéseket viszont – pél-dául a regnum és a corona kifejezést – nem fordítottak magyarra.
A fenti változások következtében megszületik a nemzeti témájú po-litikai költészet.111 A mûfaj a Bocskai körül kialakult szellemi környe-zetben keletkezett. Rimay írta az egyik elsõ ilyen költeményt, amely a haza és a nemzet veszte miatt érzett bánattal teli, új költészeti ha-gyomány kezdetét jelzi Magyarországon.112 Ezek a költemények az új politikai eszmék terjesztésének fontos eszközei voltak.
105 A Balassi és Illésházy közötti kapcsolatra lásd ECKHARDT Sándor, Balassi Bálint utóélete, ItK, 59(1955), 421–427.
106 KLANICZAY Tibor (szerk.), A magyar irodalom története, Bp., 1964, I, 448–481; II, 18–21.
107 RIMAYJános, Balassi epicédium, szerk. ÁCS Pál, Bp., 1994.
108 KLANICZAY Tibor, Reneszánsz és barokk (Tanulmányok a régi magyar irodalomról), Bp., 1961, 293; UÕ(szerk.), A magyar irodalom története, Bp., 1964, I, 459–461; BITSKEY István, A vitézség eszményének változatai a XVI–XVII. század fordulójának a magyar irodal-mában, in PÉTERCSÁK Tivadar (szerk.), Hagyomány és korszerûség a XVI–XVII. század-ban, Eger, 1997, 203–212.
109 KLANICZAY Tibor, Stílus, nemzet és civilizáció, Bp., 2001, 44–45; BITSKEY, i. m., 212.
110 KLANICZAY Tibor (szerk.), A magyar irodalom története, Bp., 1964, II, 21–23; ECKHARDT
Sándor (szerk.), Rimay János összes mûvei, Bp., 1955, 200.
111 KLANICZAY, i. m., II, 96.
112 RIMAY, Kiben kesereg a Magyar nemzetnek romlássán, s fogyássán, in ECKHARDT
(szerk.), i. m., 83–84.
A felkelés idején a magyar rendek értelmében felfogott nemzet vagy natio eszméje szolgált a politikai gondolkodás kiindulópontjául. Ennek az elképzelésnek az volt a szerepe, hogy igazolja az uralkodó elleni fel-kelés jogosságát. Bocskai és követõi a natio fogalmának Werbõczy tör-vénykönyvében található leírása alapján alkották meg elméletüket. Sze-rintük a natio felkelésének jogossága igazolást nyert, mert az uralkodó törvénytelen politikát folytatott alattvalói kárára.113 Bocskai különféle leveleiben úgy magyarázza a felkelés kitörését, mint Rudolf uralkodá-sának a magyar „nemzet” és a „haza” sorsát érintõ fatális következ-ményét.114 A fejedelem és követõi tágabban értelmezik Werbõczy „nem-zet”-eszméjének tartalmát azáltal, hogy a magyar közélet más csoportjait is a rendi nemzethez számítják. Így lehetett a lehetõ legnagyobb poli-tikai támogatást mozgósítani az uralkodóval szembeni ellenállásra.
A magyarokról alkotott kép változása és a rendi nemzet eszméjének alakulása e fejlõdésnek volt a következménye.
A rendi nemzet eszméjének jelentésváltozása 1604 tavaszán a Bocs-kai-felkelés kirobbanásának egyik okaként tekintett – vagy inkább a fel-kelõk, illetve azok követõi által akként beállított – magyarországi ka-tolikus reformmal vette kezdetét.115 A protestánsok elleni rendszabályok keletkezésével egyidejûleg politikai vita folyt arról, hogy vajon az or-szág szabad királyi városainak polgárai rendelkeznek-e a szabad val-lásgyakorlás jogával. A konfliktus elméleti politikai hátterében az a kér-dés állt, hogy milyen politikai és vallási szabadságjogok kapcsolódnak a „korona birtokában lévõ szabad királyi város” státushoz.116 A vita idõ-vel abban a kérdésben összpontosult, hogy a szabad királyi városok
A rendi nemzet eszméjének jelentésváltozása 1604 tavaszán a Bocs-kai-felkelés kirobbanásának egyik okaként tekintett – vagy inkább a fel-kelõk, illetve azok követõi által akként beállított – magyarországi ka-tolikus reformmal vette kezdetét.115 A protestánsok elleni rendszabályok keletkezésével egyidejûleg politikai vita folyt arról, hogy vajon az or-szág szabad királyi városainak polgárai rendelkeznek-e a szabad val-lásgyakorlás jogával. A konfliktus elméleti politikai hátterében az a kér-dés állt, hogy milyen politikai és vallási szabadságjogok kapcsolódnak a „korona birtokában lévõ szabad királyi város” státushoz.116 A vita idõ-vel abban a kérdésben összpontosult, hogy a szabad királyi városok