Mielõtt részletesen kifejtenénk, hogyan fejlõdött a koronahagyomány a Mátyás uralkodása utáni évtizedekben, vessünk egy pillantást a 18–19.
századi magyarországi politikai viszonyokra. Ezt a kitekintést az teszi szükségessé, hogy a modern nemzeti politikai gondolkodást Magyar-országon a 19. századtól kezdve nagymértékben meghatározta a kora újkori koronaeszme. Ebben az idõszakban a nemzetrõl alkotott modern felfogás a kora újkori koronaeszme sajátos értelmezésével kapcsolódott össze, mert a nemzeti törekvések zászlóvivõi a történelmi koronaha-gyományban találták meg politikai elképzeléseik igazolását.
Mint látni fogjuk, egy 16. századi törvénykönyv mindössze három szóból álló rövid szövegrészlete – membra sacrae coronae – vezetett egy olyan összetett, modern államelmélet megteremtéséhez, amely egészen a második világháborúig nagy hatásúnak bizonyult, és amely-nek ideológiai nyomai a mai napig felfedezhetõk a magyar tudományos és politikai gondolkodásban. Az elmélet megfogalmazását a nemzetesz-me és a történelmi koronaesznemzetesz-me között feltételezett kapcsolat feltárá-sára irányuló magyarországi kutatás ösztönözte, amely a 18. század vé-gén vette kezdetét, és a 19. század utolsó éveiben érte el csúcspontját.99 Ugyanerre az idõszakra tehetõ a korona tudományos értelemben vett
99 PÉTER, The Holy Crown of Hungary, Visible and Invisible, The Slavonic and East Euro-pean Review, 81(2003), 26sk.
kutatásának kezdete is. A történelmi koronakutatás ideológiai tartalma miatt csak mostanában vált lehetségessé, hogy a történészek világosabb képet alakítsanak ki a korona kora újkori jelentésérõl, valamint arról, hogy miként fedezték azt fel újra a 19. században, és mi volt ennek a kora újkori jelentésváltozásnak a háttere.
A nemzet és a korona iránti fokozott érdeklõdés hátterét a 19. század második felének mélyreható társadalmi és politikai változásai képezték.
A Habsburg-ház ellen folytatott 1848–1849-es szabadságharc vereségét követõen 1867-ben megállapodás jött létre a magyar politikusok és a Habsburg uralkodó között, amelynek eredményeképpen Magyarország bizonyos autonómiára tett szert a Habsburg Birodalmon belül. Létre-jött a magyar rendi nemzet, amely önrendelkezési jogot követelt ma-gának, a Habsburg-hatalom azonban csak részben egyezett bele az ön-rendelkezési törekvések valóra váltásába. Az alkotmány alapján a magyar nemzet többé már nem tudta igazolni politikai törekvéseit a nyugati liberális eszmékre, a „szabadság, egyenlõség, testvériség” el-vére hivatkozva anélkül, hogy élesen szembe ne került volna a Habs-burgokkal vagy a Birodalom többi nemzetiségével. Ez pedig a törté-nelem által igazolt nemzeti ideológia iránti igény kialakulásához vezetett.
A 18. században már létezett egy ehhez hasonló politikai eszme Ma-gyarországon. Révay Péter koronaõr (1568–1622) a koronatradícióra alapozva 1613-ban olyan elméletet dolgozott ki, amely a magyarság történelmi és nemzeti egységét a szent korona által jelenítette meg.100 A magyar történelmet a korona sorsát bemutatva írta le. Ennek so-rán úgy ábrázolta a szent koronát, mint az egység, a folytonosság és a stabilitás jelképét a magyar történelem viharos századaiban. Révay gondolatai a 18. század végéig nagy népszerûségnek örvendtek, és mûve 1798-ig több kiadást is megért.101
Ezek után joggal vetõdhet fel a kérdés, hogy miért ment ki a di-vatból Révay elmélete a modern nemzeti ideológia 18. század végi lét-rejöttét követõen.
A koronát érintõ szemléletbeli változás a magyar történettudomány fejlõdése miatt (professzionális történettudomány és irányzatai)
követ-100 Petrus de Rewa [RÉVAY PÉTER], De sacrae coronae regni Hungariae…, Augustae Vindelicorum 1613.
101 Révay könyveit a következõ években adták ki: 1732, 1735, 1749, 1766 és 1798. Révay eszméirõl: Conrad DEICHLER, Disputatio Circularis de Corona Hungarica, Altdorf, 1709;
Martinus SCHMEIZEL, De sacra corona, Tyrnaviae 1732; Paulus OKOLICSANYI, Commen-tarius Petri De Réwa…, Tyrnaviae 1732; SCHMEIZEL, Commentarius Petri De Rewa…, Claudiopoli 1735; Joannes Petrus MILLERUS, De corona Hungariae apostolica disquisitio historica, Ulmae 1759; Emericus VAJKOVICS, Systema de origine sacrae regni Hungariae coronae. Ab illustr. dno comite Petro de Réwa… olim elucubratum, Colocae 1780.
kezett be, amely a felvilágosodás hatására kritikusabbá vált a hagyo-mánnyal szemben.102 Weszprémi István orvos, Décsy Sámuel orvos-fi-lozófus és a piarista Horányi Elek II. József (1780–1790) halála után a történelem folyamán elsõkként kaptak lehetõséget arra, hogy a ko-ronát közelrõl, nyugodtan szemügyre vehessék. A vizsgálat során ki-derült, hogy Révay Péter leírása, valamint a koronáról készült ismert rézmetszet nem egyezik meg a korona tényleges küllemével. Ez az el-lentmondás és Révay munkájának történelmi tévedései a tudós kriti-kusokat arra sarkallták, hogy Révay elméletét is elvessék. Másodszor II. Lipót koronázása alkalmával, 1792-ben nyílt alkalom a korona meg-vizsgálására. Ez alkalommal Koller József pécsi nagyprépost kapott le-hetõséget arra, hogy alaposan tanulmányozza a koronát. 1790 és 1800 között Horányi, Katona István, Décsy, Weszprémi és Koller tollából több tanulmány jelent meg a koronáról, amelyekben a szerzõk megcáfolják Révay nézeteit.103
Ugyanakkor az, hogy Révay gondolatai veszítettek vonzerejükbõl, nem jelentette a korona iránti érdeklõdés megszûnését. A 18. század végé-tõl kialakulóban volt egy új nemzeti ideológia, amelyet a korona ha-gyományával ötvöztek.104 Az ekkortájt megjelenõ mûvekben a korona és a nemzeteszme kapcsolatát politikai elmélet formájában írták le: ez a sokat emlegetett „szentkorona-tan”.105 A 19. század tudósai és nagy gondolkodói a szentkorona-tanról alkotott nézeteiket Werbõczy István (1458?–1541) jogtudós nagy hatású törvénykönyvébõl, a Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae címû, 1514-ben összeál-lított, 1517-ben kiadott mûvébõl merítették.106 Mûvében Werbõczy, ko-ra köznemességének politikai vezetõje, egy olyan elméletet fejt ki a „ma-gyar nemzetrõl” (natio Hungarica), amelynek célja a köznemesség
102 Thomas von BOGYAY, Über die Forschungsgeschichte der heiligen Krone, in LOVAG(szerk.), Insignia Regni Hungariae I: Studien zur Machtsymbolik des Mittelalterlichen Ungarn, ford. FÜLEP Zsófia, Bp., 1983, 66–69.
103 Alexius HORÁNYI, De Sacra Corona Hungariae ac de Regibus eadem redimitis Com-mentarius, Pestini 1790; KATONA, Stephanus, Dissertatio critica […] in commentarium Alexii Horányi […]de sacra Hungariae corona, Budae, 1790; DÉCSY Sámuel, A’ magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak históriája, Bécs, 1792, KATONA, A ma-gyar szent koronáról Doctor Decsi Sámueltõl írt historiának megrostálása, Buda, 1793;
WESZPRÉMI István, Magyar országi öt különös elmélkedések. I. A’ Magyar Szent Koronáról,Pozsony, 1795; VAJKOVICS, Systema de origine sacrae regni Hungariae coronae.
Ab illustr. dno comite Petro de Réwa… olim elucubratum, Colocae, ²1798; Josephus KOLLER, De Sacra Regni Ungariae Corona Commentarius, Viduae 1800.
104 KARDOS József, A szentkorona-tan története 1919–1944, Bp., 1985, 28.
105 PÉTER, The Holy Crown of Hungary, Visible and Invisible, The Slavonic and East European Review, 81(2003), 32skk.
106 Stephanus de WERBOECZ, Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae, Viennae 1517.
politikai törekvéseinek támogatása. Ennek során többször is utal a szent koronára (sacra corona). A 19. századi tudósok – Hajnik Imre és Con-cha Gyõzõ, a szentkorona-tan megalkotói – ebben egy magyar „neme-si demokrácia” elméletét látták.107 Werbõczy törvénykönyve vált a nemzeteszme történelmi folytonosságát illetõ gondolataik legfontosabb forrásává. Ráadásul úgy értelmezték Werbõczy mûvének „a szent ko-rona tagjai”-ról (membra sacrae coko-ronae) szóló egyik mondattöredé-két, mint az organikus állameszme összegzését, vagyis hogy „a király, az egyház és a nemesség megosztotta egymás között a hatalmat a korona misztikus testében”.108 Péter László szavaival: „Valóban tiszte-letreméltó teljesítménye a 19. század tudományosságának, hogy Wer-bõczyre hivatkozva sikerült az õ egyetlenegyszer és egészen más ösz-szefüggésben használt metaforájából kifejleszteni annak bizonyságát, hogy létezett a közjog és a politikai hatalom egy egységes rendszerének fo-galma.”109 A 19. század második felétõl a korona tudományos kutatá-sának célja a nemzeteszme politikai jelentõségének alátámasztása volt a szentkorona-tan õsiségének, egyedi karakterének és pogány gyökere-inek hangsúlyozásával. A korona múltjának kutatását olyan korabeli ak-tuálpolitikai indítékok is ösztönözték, mint amilyen például a Habsburg uralkodó hatalmának legitimizálása volt a millennium idején.
A szentkorona-tan ennek ellenére csak a Habsburg Monarchia fel-bomlása után vált állameszmévé, és az 1920-as években jutott elõször és utoljára meghatározó szerephez a magyar politikai és tudományos életben. Ezt a fejleményt az 1920. évi trianoni béke politikai és társa-dalmi következményeit szem elõtt tartva kell értelmezni, mivel az or-szág ezzel a békeszerzõdéssel elveszítette területének kétharmadát, és magyarok milliói rekedtek a szomszédos országokhoz csatolt területe-ken. 1920 után a korona vált Magyarország területi követeléseinek jel-képévé, és a korona igazolta e követelések jogosságát.110
A szentkorona-tan mint állameszme létrejötte nagyrészt Timon Ákos jogászprofesszor (1850–1925) munkásságának eredménye.111 Hajnik
kö-107 HAJNIK Imre, Egyetemes európai jogtörténet, Bp., 1875; CONCHA Gyõzõ, A magyar faj hegemóniája, Kolozsvár, 1890. Lásd KARDOS, i. m., 27–28, MEZEY Barna, Utószó, in ECKHARTFerenc, Magyar alkotmány- és jogtörténet, szerk. MEZEY, Bp., 1946, ²2000, 423–
424, PÉTER, i. m., 484–485.
108 Tripartitum, I, 4, §1. 58.
109 „It is then a remarkable feat of nineteenth-century scholarship that it was on Werbõczy’s authority that this metaphor, used in a single instance and in a very different context, could become the main evidence to attest the evolution towards the concept of a unified system of public law and political authority.” PÉTER, i. m., 452, ford. RUTTKAY Kálmán.
110 KARDOS, i. m., 38–247.
111 Timonról lásd KARDOS, i. m., 29–31; MEZEY Barna, Utószó, id. kiad., 423–424; PÉTER, i.
m., 485.
vetõi közül õ volt a szentkorona-tan legkiemelkedõbb 19. századi ideo-lógusa és a koronával kapcsolatos eszmék legtekintélyesebb bel- és kül-földi terjesztõje. Elsõként õ írta le a szentkorona-tant úgy, mint Ma-gyarország alkotmányos történelmének központi doktrínáját.112 Timon 1891 és 1925 között a budapesti egyetem jogi karának jogtörténet-professzo-ra volt. Ebben a minõségében jelentette meg 1902-ben – nem véletle-nül éppen a millennium idején – figyelemre méltó, nagy hatású köny-vét Magyarország alkotmányos történelmérõl, amelyben részletesen elemzi a korona és a nemzeteszme kapcsolatát.113 Azok az eszmék, ame-lyeket más szerzõk – Hajnik és Concha – Werbõczynek tulajdonítot-tak, Timon elmélete szerint már korábban is jelen voltak a politikai gondolkodásban. Úgy véli, hogy a szentkorona-tan sajátos, független ma-gyar képzõdménynek tekinthetõ, amely a mama-gyar nemzet államalkotó képességének köszönhetõen jött létre.
Timon arra kívánt rámutatni, hogy Szent István középkori király-ságának politikai rendszere megegyezik saját kora áhított magyar nemzetállamának felépítésével, a szentkorona-tan kialakulása pedig a ma-gyar nemzet politikai karakterének következménye. Gondolkodásának kiindulópontját a nemzet fogalmának meghatározása képezi: „Az em-beriség azon csoportjait, amelyek bizonyos helyen és idõben önálló ál-lamot és társadalmat létesítettek, államalkotó népeknek vagy nemze-teknek nevezzük.”114 Timon Ákos elmélete szerint az állam történelmének sarkalatos tényezõje a nemzet: az államelmélet a nemzet elmélete.115 Ép-pen ezért a nemzet fõbb jellemzõi meghatározó jelentõséggel rendel-keznek az állam alkotmányos fejlõdését illetõen.116 Úgy véli, hogy a ma-gyar nemzet sajátos jellemvonásai abból az idõszakból származnak, amikor a magyarok a Kárpát-medencébe való bevonulásuk, a 9. szá-zad elõtt még a mitikus „õshazában” éltek. A nemzet alaptulajdonsá-ga az „erõs közösségi szellem” és a „kulturált közjogi beállítottság”.117 A 11. században a királyság intézménye állammá formálta a magyar nemzetet – írja Timon.118 István trónra lépését követõen a hatalom a király személyében összpontosult.119
112 PÉTER, id. hely.
113 TIMON Ákos, Magyar alkotmány- és jogtörténet különös tekintettel a nyugati államok jogfejlõdésére, Bp., 1902. (1919-ig összesen hat kiadása jelent meg.) A pozitív külföldi recepció példája Nils-Herman LINDBERG, Zur Geschichte der Heilige Krone von Ungarn, Tartu, 1930, 10–11.
114 TIMON, i. m., 2.
115 Uo.
116 Uo., 2–3.
117 Uo., 104.
118 Uo., 95–96, 104–105.
119 Uo., 97–105.
Abból, hogy Timon központi szerepet tulajdonított a nemzetnek az alkotmányos fejlõdésben, a következõ ellentmondásos megállapítás származott: a király formálisan abszolút hatalommal rendelkezik, ugyan-akkor ennek a hatalomnak közjogi jellege is van, minthogy az uralko-dói hatalom eredendõen azoknak a szuverén jogoknak a folyománya, amelyeket a nemzet a kereszténység felvétele elõtt a nemzetgyûlés al-kalmával gyakorolt. Szavai szerint: „Az õsi államszervezet emlékei, a nemzet közszabadság eszméje és érzete, a királyság korában is fenn-maradnak. A nemzetben élõ az a tudat, hogy a király a nemzetgyûlés-tõl nyerte hatalmát s hogy a királyság tulajdonképpen a vezéri tisztség örököse […].”120 Ebbõl egy másik, nyilvánvalóan ugyancsak ellentmon-dásos megállapítás is következik: a magyarság nemzeti sajátosságaiból adódóan a királyság nem más, mint a magyar nép mint államalkotó nem-zet önállóságának és szuverenitásának kifejezõje.121 A feudális korszakot megelõzõen csakis a nemzet szabadságszeretete és a király köteles-ségérzete korlátozta az uralkodó hatalmát, jelenti ki Timon.122 A továb-biakban kifejti, hogy a magyar nemzeti sajátosságok és a Magyar Ki-rályság ebbõl adódó jellegzetességei következtében a 14. századi feudális államelvek és a nyugati mintájú intézmények átvétele nem magán-, ha-nem közjogi alapon történt.123 Úgy látja, hogy a Magyar Királyságban csakúgy, mint nyugaton, a földbirtokos fõúri rend kialakulásával az in-dividualitás eszméje került elõtérbe. A magyar fejlõdés különlegessége Timon szerint az volt, hogy a koronaeszme révén a föld birtoklása köz-jogilag továbbra is az államhatalomtól függött, míg ugyanez Nyugat-Európában magánjogi alapon történt.124 A koronaeszme azt is magában foglalta, hogy az országban minden birtokjog a koronától származik, és a tulajdonjog bizonyos esetekben visszaszáll a koronára.125
Timon szerint az új koronaeszme révén alakult ki a „szent koro-na tagságákoro-nak” fogalma, amelyben az is benne foglaltatott, hogy a ko-rona tagjai megosztják egymás között a közhatalmat.126 A királyságban minden jogi személy – beleértve a városokat és a természetes szemé-lyeket, például a nemességet is, amely a korona részét képezõ földdel rendelkezett – a korona tagjának minõsült. A tagok alkották a testet
120 Uo., 104.
121 Uo., 105–106.
122 Uo., 110.
123 Uo., 505.
124 Uo., 506.
125 Uo., 518.
126 Uo., 519.
(corpus), amelynek feje a király volt.127 Timon azt is leszögezi, hogy politikai értelemben voltaképpen a nemesség mint a korona tagja al-kotta az államot. A koronaeszme létrejöttét követõen a legfõbb állam-hatalom a királyt és a nemzetet közösen illette meg. Ez egyben azt is jelentette, hogy a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat a király a korona tagjaival közösen gyakorolta. A politikai nemzet és a király az országgyûléseken élt törvényhozói hatalmával. Timon úgy véli, hogy a szentkorona-tan ezáltal összekapcsolta az organikus államelméletet az-zal a hazai gyakorlattal, amelynek megfelelõen a nemzetet a nemes-ség képviselte.128
A neves jogász a következõképpen határozta meg a szentkorona-tant: „a korona által képviselt közhatalom uralkodó és nemzet közötti megosztásának elmélete.”129 Véleménye szerint a magyarság az államot olyan szerves egésznek tekintette, amelyet a szent korona testesít meg.
A korona tehát egyfelõl az állam legfõbb szimbóluma és kifejezõje, más-részt a közhatalom megszemélyesítõje, minthogy a közhatalmat a ma-gyarság szemében a korona birtokolta. Az államhatalomnak a magyar koronában való képletes jelenlétét Timon Ákos a „korona misztériumá-nak” nevezi.130
Timon úgy véli, hogy ez a misztérium alkotta a középkori magyar államrendszer alapját és a magyar nemzet szuverenitásának legfonto-sabb forrását.131 Mivel a koronát emiatt az állami jogok és az állam-hatalom forrásának tekintették, az állam életének minden vonatkozása a koronával állt összefüggésben. Ennélfogva a 14. századtól a legfõbb államhatalmat többé már nem a királyi hatalom, hanem a „szent ko-rona joghatóságának”132 megjelenési formájaként magyarázták. A kirá-lyi jogok tehát a koronát illették meg, és csak a koronáról szállhattak át a királyra. Timon Ákos gondolatmenete szerint ily módon Magyar-országon kialakult a legmagasabb államhatalom világos fogalma, amely a nemzetben mint államilag szervezett népcsoportban gyökerezett, és a „nemzet akaratából” a koronázás révén háramlott a királyra.133
Timon szerint Werbõczy volt az elsõ európai jogtudós, aki igen világosan és tisztán értelmezte a korona birtokában lévõ, átruházható közhatalom fogalmát és annak jelentõségét a nemzet számára.134 Timon
127 Uo.
128 Uo., 520.
129 Uo., 513.
130 Uo., 519–520.
131 Uo., 513, 519–520.
132 Uo., 517.
133 Uo., 522.
134 Uo., 521.
azt is kijelenti, hogy a magyar nemzet a szentkorona-tannak köszön-hetõen tudta megõrizni önállóságát a királlyal szemben az 1514 utáni idõszakban.135 Misztériuma révén a korona volt a magyar nemzet önál-lóságának letéteményese, és a felségjelvény jelentése igazolta a legha-tásosabban a magyar nemzeti törekvéseket.136 Más szóval: a Werbõczytõl származó szövegrészlet – membra sacrae coronae – egyfelõl meghatá-rozó jelentõségû volt a Timonhoz hasonló magyar nacionalista szerzõk, Hajnik és Concha számára, mert e szavakra alapozva tudtak történel-mi igazolást adni nemzeti önrendelkezéssel kapcsolatos elképzeléseik-nek. Másfelõl azonban az a tény, hogy erre a kiragadott részletre össz-pontosítottak, támadhatóvá tette elméletüket, hiszen mindig fennállt a lehetõsége annak, hogy valaki megcáfolja egy efféle történelmi igény jogosságát.
1931-ben jelent meg Eckhart Ferenc (1885–1957) nagy feltûnést keltõ cikke, amelyben a szerzõ megsemmisítõ csapást mért a Timon és a hozzá hasonló nacionalisták által képviselt történelmi elméletre.137 A tá-madás nem várt irányból érkezett, a publikáció szerzõje ugyanis a bu-dapesti egyetem állam- és jogtörténetet tanító, konzervatív professzo-ra volt.138 A cikk által a magyar politikai és tudományos közéletben kirobbantott vihar és ellenállás kis híján a szerzõ egyetemi tanári ál-lásába került.139 A vitát az okozta, hogy a konzervatív jogtudós a Kár-pát-medencében élõ magyar nemzet politikai jogigényének és területi követeléseinek igen fontos ideológiai pillérét billentette ki a helyébõl.
Rámutatott, hogy az a kép, amelyet a jogászok és a politikusok a nem-zetrõl és az államról alkottak, a külföldi kutatások fényében nevetsé-gesnek minõsül. A politikai felhördülés ellenére egyetlen tudós sem tett komoly kísérletet arra, hogy Eckhart érvelését cáfolja.
Tíz évvel késõbb Eckhart a koronaeszmérõl szóló eredeti cikkét monográfiává dolgozta át, amely a háborús 1941. évben jelent meg.140
135 Uo., 528–529.
136 Uo., 530. TIMON kritikáját lásd PÉTER, i. m., 495–496.
137 ECKHART, Jog- és alkotmánytörténet, in HÓMAN (szerk.), A magyar történetírás új útjai, Bp., 1931, ²1932, 269–320.
138 Eckhart életrajzait lásd György BÓNIS, Ferenc Eckhart, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Weimar, 1958, 596–600; MEZEYBarna, Utószó, in ECKHART, Magyar alkotmány- és jogtörténet, szerk. MEZEY, Bp., 1946, ²2000, 407–439; PÉTER, The Holy Crown of Hungary, Visible and Invisible, The Slavonic and East European Review, 81(2003), 495–500; TÓTH Zoltán József, Szemelvények a Szent Korona-tan 20. századi történetébõl. Az Eckhart-viták története, doktori dissz., kézirat, Miskolci Egyetem, 2005, 4–19.
139 PÉTER, i. m., 496–499.
140 ECKHART Ferenc, A szentkorona-eszme története, Bp., 1941, Máriabesnyõ–Gödöllõ, ²2003.
A második kiadás oldalszámai. Kézirat formájában is megtalálható: MTA, Ms 5618/2.
Mûvében kifejti, hogy a „korona” fogalma a magyar történelem során folytonos jelentésváltozáson ment keresztül. Az idõk folyamán újabb és újabb eszmék kapcsolódtak hozzá anélkül, hogy bármikor is létezett vol-na egy egyedülálló és változatlan „szentkorovol-na-eszme”, ahogyan azt el-lenfelei állították. Eckhart arra is rámutatott, hogy a magyar korona-eszme korántsem egyedi jelenség, hiszen Európa-szerte léteztek hasonló elképzelések, amelyek szinte ugyanezeken a fejlõdési szakaszokon men-tek keresztül. Ezenfelül kimutatta, hogy Timon érvelése a tan õsisé-gét illetõen a nacionalizmus futóhomokjára épült. Eckhart végkövet-keztetése, hogy a szentkorona-tant modern kori képzõdménynek kell tekintenünk.
A maga korában Eckhart tanulmánya azért volt olyannyira vita-tott, mert kritikai vizsgálatnak vetette alá a szentkorona-tan két pillé-rét, mégpedig magát a koronaeszmét, valamint az organikus államel-méletet. Emellett tanulmánya nem a nemzet axiomatikus elvén alapult.
Eckhart olyan középkori források százainak eredeti szövegkörnyeze-tét vizsgálta, amelyekben elõfordult a corona kifejezés. A fogalom je-lentéstartalmának változását a szövegösszefüggés alapján elemezte.
Eckhart célja az volt, hogy olyan tanulmányt készítsen, amely a koronával kapcsolatos magyarországi gondolkodás változását mutatja be és hasonlítja össze az Európa-szerte létezõ hasonló elméletekkel. A co-rona kifejezés jelentésváltozását követve Eckhart támadja Timon elgon-dolását, miszerint a feudális társadalmi rendszer kialakulása és a ko-rona jelentõségének növekedése folytán jött volna létre Magyarországon a korporatív államszervezet.141 Véleménye szerint a magyar nemesség-nek nem volt törvényes beleszólási joga a trónutódlási kérdésekbe és a törvényhozásba, és a hatalomban sem osztozott a királlyal. Az ál-lameszme és a koronaeszme fejlõdése közötti egyetlen kapcsolat Eck-hart szerint az, hogy a korona az országhatárokon belül a királyi ha-talom jelképe volt, míg a 14. századtól kezdve Európában a magyar állam szinonimájaként kezelték. Más középkori államokkal „Magyaror-szág koronája” nevében kötöttek szerzõdéseket, és a szerzõdéskötés al-kalmával a király a korona képviseletében járt el. A coronának ez a
Eckhart célja az volt, hogy olyan tanulmányt készítsen, amely a koronával kapcsolatos magyarországi gondolkodás változását mutatja be és hasonlítja össze az Európa-szerte létezõ hasonló elméletekkel. A co-rona kifejezés jelentésváltozását követve Eckhart támadja Timon elgon-dolását, miszerint a feudális társadalmi rendszer kialakulása és a ko-rona jelentõségének növekedése folytán jött volna létre Magyarországon a korporatív államszervezet.141 Véleménye szerint a magyar nemesség-nek nem volt törvényes beleszólási joga a trónutódlási kérdésekbe és a törvényhozásba, és a hatalomban sem osztozott a királlyal. Az ál-lameszme és a koronaeszme fejlõdése közötti egyetlen kapcsolat Eck-hart szerint az, hogy a korona az országhatárokon belül a királyi ha-talom jelképe volt, míg a 14. századtól kezdve Európában a magyar állam szinonimájaként kezelték. Más középkori államokkal „Magyaror-szág koronája” nevében kötöttek szerzõdéseket, és a szerzõdéskötés al-kalmával a király a korona képviseletében járt el. A coronának ez a