A magyar rendi nemzetrõl alkotott, megváltozott elképzeléseket külföl-dön elõször egy 1605-ben tartott részgyûléssel egy idõben hozták nyil-vánosságra. A gyûlésen, amelyre 1605. április 16-i kezdettel Szerencsen került sor, az észak-magyarországi és az erdélyi rendek vettek részt.
Bocskai azzal a szándékkal hívta össze a magyar rendeket, hogy anya-gi támogatást szerez tõlük a felkelés folytatásához.180 Az összegyûlt ren-dek elõadták a királlyal szembeni panaszaikat, megfogalmazták a fel-kelés célkitûzéseit, és megvitatták a követendõ stratégiát.
A gyûlésre a felkelés fordulópontján került sor, hiszen a felkelõk már elkönyvelték Rudolf csapataival szemben aratott elsõ katonai si-kereiket, és megkapták az oszmánok támogatását. Az összejövetel al-kalmával megerõsítették Bocskai vezetõ szerepét azáltal, hogy a ren-dek „Magyarország fejedelmévé” választották. Bocskai megválasztását követõen esküt tett, amelyben megígérte, hogy „elismeri magyar hí-veinek azon szabadságait és törvényeit, melyeket a rendek akaratával és hozzájárulásával fogadtak el”.181 Bocskai így Magyarországon és kül-földön egyaránt a rendek által megválasztott „nemzeti fejedelemként”
léphetett fel a „megkoronázott német király” ellenében, aki elveszítet-te hatalmát a magyarok felett. Ily módon Bocskai igazolta a felkelés jogosságát, megerõsítette saját hatalmi pozícióját, és választott „nem-zeti fejedelemként” vezetése alatt egyesítette az ország felkelõ terüle-teit Rudolf ellenében.
A szöveg, amelyben a király elleni felkelés okait és célkitûzéseit igazolják, szerencsi kiáltvány néven ismert.182 1605. január 10. és 24.
180 BENDA, A Bocskai-szabadságharc, Bp., 1955, 33.
181 Lásd Alvinczi Péter református prédikátor feljegyzéseit: BENDA (szerk.), Alvinczi Péter kassai prédikátor történeti följegyzései 1598–1622, in A Ráday Gyûjtemény évkönyve, 1955, Bp., 1956, 14; MOE, XI, 155. A választást nem követte koronázás, csak egy velencei követ híresztelése járta Prágában, amely szerint Bocskai megkoronáztatta magát Szent László király koronájával: uo., 129, 2. j.
182 „Quaerelae, excusationes cum protestatione Regni Hungariae praesertim partium superio-rum coram Deo et toto orbe Christiano”, in MOE, XI, 169–184. Részleges magyar
között keletkezett, és a szerencsi gyûlésen hozták nyilvánosságra.183 Je-lentõsége abban áll, hogy tartalma nemcsak a felkelés jogosságát iga-zolta, hanem számos 17. századi politikai írás alapjául is szolgált. Azon témák közül, amelyeket ezekben az írásokban felhasználtak – így pél-dául a magyar rendi nemzetrõl kialakított képet –, számosat a szerencsi kiáltványra lehet visszavezetni. A magyar rendi nemzetrõl kialakított képnek az volt a szerepe, hogy legitimálja a magyar rendek felkelését a törvényes király ellen. A szerencsi kiáltvány tehát szintén egy új fej-lõdési szakasz kezdetét jelzi. Ezért fontos, hogy részletesen foglalkoz-zunk a szöveg keletkezésével, valamint azzal a kérdéssel, hogy ki volt a kiáltvány szerzõje, hogyan épül fel a szöveg, és milyen témák for-dulnak benne elõ.
Ennek a kulcsszövegnek a létrejöttérõl és hátterérõl viszonylag sokat tudunk azokból a megjegyzésekbõl és utalásokból, amelyek Bocatius emlékirataiból (1611) és a raboskodása idején felvett kihallgatási jegyzõ-könyvekbõl (1606) származnak. Bocatius szerint a kiáltvány keletkezé-sének indítóoka egy Nürnbergben nyomtatott traktátus megjelenése volt, amelyben azt vetették a gens Hungarica szemére, hogy „a kereszté-nyek és a németek vére árán” az oszmánokhoz csatlakozott.184 Ebbõl következik, hogy a kiáltvány létrehozása együtt járt az oszmánokhoz fûzõdõ viszony igazolásának szükségességével.
A kiáltvány szerzõjét nem lehet biztonsággal megnevezni.185 A tör-ténész Nagy László kijelenti, hogy Káthay Mihály – a felkelés elsõ hó-napjaiban Bocskai kancellárja és legfontosabb tanácsadója – tekinthe-tõ a mû legvalószínûbb alkotójának.186 Ez a katolikus fõúr, hadvezér és humanista volt a király elleni felkelés legjelentõsebb teoretikusa azt meg-elõzõen, hogy Illésházy 1605-ben a felkelõkhöz csatlakozott.187 Irodalmi
fordítása megjelent in BENDA, i. m., 93–102; a fordítás hiányos, és bizonyos helyeken nem megfelelõ: SINKOVICSIstván (szerk.), Magyar történeti szöveggyûjtemény, II/1–2, Bp., 1968, 285–300. Többek között a sceptrum szót ’koroná’-nak fordítja, ezenkívül hiányzik például a császári koronáról szóló rész (uo., 290 és 295). Elképzelhetõ, hogy egy másik kézirat alapján történt a fordítás.
183 MAKKAI László, Bocskai és európai kortársai, Történelmi Szemle, 17(1974), 486; NAGY
László, A magyar politikai irodalom történetéhez (az 1605-ös kiáltvány Európa népeihez), Magyar Tudomány, 88(1981), 358–365; UÕ, Ki volt a szerzõje a szabadságért fegyvert fogott magyar rendek Európához intézett kiáltványának?, in VARJAS Béla (szerk.), Iroda-lom és ideológia a 16–17. században, Bp., 1987, 176.
184 BOCATIUS, in Olympias Carceraria, in IOPr, 119r. 23.
185 A kiáltvány szerzõjének személye hosszú idõn át vita tárgyát képezte. 1883-ban Károlyi azt állította, hogy Illésházy nem lehet a szerzõ, mivel a kiáltvány megjelenése idején még nem volt Magyarországon. MOE, XI, 140, 2. j.
186 NAGYLászló, Ki volt a szerzõje a szabadságért fegyvert fogott magyar rendek Európához intézett kiáltványának?, in VARJAS(szerk.), Irodalom és ideológia a 16–17. században,Bp., 1987, 175–185; NAGY László, Botránykövek régvolt históriánkban, Bp., 1997, 150–154.
187 Káthayt 1607-ben, közvetlenül Bocskai halála után ölték meg a hajdúk, mivel – alaptalanul – azzal vádolták, hogy megmérgezte a fejedelmet. NAGY László szerint Illésházy adta
munkássága mellett különféle politikai tárgyú mûveket is írt a felke-lés legitimálása céljából.188 Nagy szerint Bocskai szolgáltatta a király el-leni felkelés jogosságát igazoló legfontosabb politikai eszméket, és Ká-thay volt az, aki ezeket az elképzeléseket feldolgozta a kiáltványban.
Nagy kijelenti, hogy Káthay egyenesen Bocskaitól kapott erre megbí-zást, mivel Bocskai udvarának katolikus és humanista tagjaként alkal-mas volt arra, hogy az ehhez hasonló nézeteket taktikusan fogalmaz-za meg egy európai közönség számára.189 Természetesen lehetséges, hogy valóban az udvar legjelentõsebb politikai gondolkodója, Káthay volt leg-inkább abban a helyzetben, hogy – figyelmen kívül hagyva saját vallá-si meggyõzõdését – a nyilvánosság elé tárja Bocskai eszméit.
Bocatiusnak egy másik, ehhez nagyon hasonló nyilatkozat létrejöt-térõl szóló leírásából kitûnik, hogy egy-egy ilyen szöveg összeállításá-ba különbözõ embereket vontak be.190 Bocatiustól tudjuk, hogy Bocs-kait nagyon elkedvetlenítette az említett német röpirat. Ezután egy országgyûlés (feltehetõen a szerencsi) azt a megbízást adta Illésházy-nak, Hoffmann Györgynek, Rimaynak és BocatiusIllésházy-nak, hogy írják meg a választ a pamfletre. A válaszban legyenek leírva a felkelés okai és a béke feltételei; ezenkívül pedig a szöveg foglalkozzon azzal a súlyos veszéllyel, amely a kereszténységet fenyegeti, ha nem kötik meg a bé-két az oszmánokkal.191 Bocatius ezután közli, hogy Illésházy elképzelé-se mellett döntöttek, majd ismerteti a tartalmat, amely nagy vonalak-ban megegyezik a szerencsi kiáltvány szövegével.
A Bocskai-felkelés szempontjából kulcsfontosságú szöveg jelentõ-ségét tekintve igen különös, hogy nem tudunk sem egy esetleg létezõ szövegkiadásról, sem arról, hogy milyen más módon terjesztették a ki-áltvány tartalmát a felkelés idején. Károlyi Árpád magyar történész egy, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban õrzött változatra alapozta sa-ját szövegkiadását anélkül, hogy a pontos lelõhelyet közölte volna.192 A tör-ténészek még mindig ezt a Károlyi-féle kiadást használják és idézik anél-kül, hogy bármikor is összevetették volna az eredeti szöveggel. A szöveg kritikai kiadása mindmáig nem készült el.
A kiáltványnak a kortársak számára való jelentõségét és széles kö-rû elterjedését a Magyarországon és külföldön fennmaradt nagyszámú
a megbízást Káthay megölésére (Káthay Mihály a magyar históriában, Valóság, 9[1976], 93–108); lásd még in Andrea MOLNÁR, Fürst Stefan Bocskay als Staatsmann und Persönlichkeit im Spiegel seiner Briefe 1598–1606, München, 1983, 257.
188 NAGYLászló, Ki volt a szerzõje a szabadságért fegyvert fogott magyar rendek Európához intézett kiáltványának?, id. kiad., 175.
189 UÕ, Botránykövek régvolt históriánkban, id. kiad., 153.
190 Interrogatoria für Johann Bocatium, in IOPr 224 (ad 20). Szöveg: UÕ, 383–391.
191 BOCATIUS, Olympias Carceraria, 119r. 24.
192 Lásd MOE, XI, 184.
másolat is mutatja. Az Országos Széchényi Könyvtár különbözõ, más-más idõpontokban keletkezett példányok mellett egy Illésházy kézira-tában fennmaradt, csonka másolatot õriz.193 A Magyar Országos Levél-tárban az Osztrosith-gyûjteményben található egy kópia.194 Ugyanakkor két példány van a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, amelyek kö-zül az egyik eredeti, a másik pedig késõbbi másolat.195 Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban két másolat található az „Illésházy codexben”, közülük az egyik töredékes.196 További két példányt a berni Bongarsius-gyûjteményben õriznek,197 egyet Párizsban,198 egyet pedig Lengyelország-ban.199 A bécsi eredeti példány valószínûleg Bocskai követének, Boca-tiusnak a tulajdona volt.200
A latin változaton kívül egyéb, a kiáltványon alapuló vagy azzal azonos szövegek is léteznek más nyelveken. 1605-ben Londonban ad-tak ki nyomtatásban egy alighanem franciából fordított – Franciaor-szágban már korábban kiadott – röpiratot.201 A szöveg német változa-tának – amely tartalmát illetõen megegyezik a kiáltvánnyal – Copey eines Sendtschreibens a címe. Ez formailag egy névtelen „német báróhoz”
intézett fiktív levél, melyet magyarról fordítottak németre, és 1605-ben adtak ki nyomtatásban.202 A Bocskai, Káthay és Péchi Simon által alá-írt levél a felhasznált témák, a szerzõk és a keltezés helye és ideje (Szerencs, 1605. április 2.) alapján a kiáltvány rövidített változatának látszik.
Egy másik szöveg, amely a kiáltvány tartalmán alapul, egy Illésházy, valamint Bocskai más hívei által aláírt, Frigyes választófejedelemhez
193 OSZK, Quart. Lat. 14r–19v. (részlet). Egyéb másolatok: UÕ, Fol. Lat. 520, fol. 30r–42v, Fol. Lat. 3411, fol. 76r–84r., Fol. Lat. 3606, fol. 33r–41v. (Codex Isthvánffy).
194 MOL, I. 7, 34. kötet, fol. 123r–127v.
195 ÖStA Wien, HHStA Ungarische Akten Comi. Fasc. 394. Konv. A. 1605, fol. 1r.–15v.
(eredeti), ÖStA Wien, HHStA Ungarn. Hungarica Fasc. 431C. Konv. A. Nachtrag 1601–1621, fol. 17r–21v.
196 ÖNB, Codex Ms. 8448, fol. 27r–40r, fol. 41r–fol. 42v. (a második rész töredéke).
197 Herman HAAGEN (szerk.), Catalogus codicum Bernensium (Bibliotheca Bongarsiana), Bern, 1875, ²1974, 140.
198 Charles de LA RONCIÈRE (szerk.), Catalogue des manuscrits de la collection des cinq cents de Colbert, Paris, 1908, 61.
199 Wojciech KÊTRZYÑSKI (szerk.), Catalogus codicum manuscriptorum Bibliothecae Ossoli-nianae Leopoliensis, I, Lwów, 1881, 321.
200 Lásd Item Quaerelae etc., in „II-/B Inventaria 2”, in IOPr 472r 59.
201 Déclaration des seigneurs et Estats du royaume de Hongrie contenant les raisons qui les ont meu à s’opposer, par armes, aux violences et oppressions faites aux habitants du dit pays par les gens de l’Empereur, s. l., 1605; A Declaration of the Lordes and states of the Realme of Hungarie, contayning the reasons which mooved them to oppose the violence practised upon the inhabitants of the foresaid countrey by the Emperours subiects. Tr. out of French. (24 ap. 1605), London, 1605, British Library 1193.k.35.(1) és Bodleian Library in Oxford, 40E 3(5) Art.BS.; MAKKAI, Bocskai és európai kortársai, Történelmi Szemle,17(1974), 487; UÕ, A Bocskai-felkelés, in PACH–R. VÁRKONYI
(szerk.), Magyarország története 1526–1686, I, Bp., 1987, 742; EVANS, The Making of the Habsburg Monarchy, Oxford, 1979, 267.
202 [Stephanus BOTSGAY, Michael KATHAY, Simon BECHY], Copey eines Sendtschreibens /, welches Stephan Botschkay / etc. An einen Hungarischen Herrn / seinen
Bluts-intézett, 1605. december 2-án kelt levél.203 A fenti szövegekbõl kitûnik, hogy a kiáltvány a kiszemelt közönség jellegétõl függõen létrehozott, különféle változatokban élt.204
A kiáltvány politikai célja, hogy támogatást szerezzen a keresz-tény Európában, különösen a német választófejedelmeknél, Bocskainak a Habsburg uralkodó politikája elleni felkelése számára. A kérést ab-ban a tudatab-ban intézték Európához, hogy közben Bocskai a háttérben az oszmánoknál, a keresztény Európa õsi ellenségeinél keresett támo-gatást. A kiáltvány tartalma tehát egyfelõl a magyarok törvényes ki-rálya elleni felkelés jogosságát, másfelõl a magyar–oszmán kapcsolatot hivatott igazolni. A szerzõk szerint a felkelés oka a király törvényte-len uralkodása, ezért az érvelésben ez a leghangsúlyosabb téma. A ki-rálynak Magyarország és a magyarok megsemmisítésére irányuló politikája következtében a magyarok kénytelenek voltak felkelni a tör-vényes uralkodó ellen, és az oszmánoknál kellett segítséget keresniük.
Ezt azzal alapozzák meg, hogy részletesen felsorolják, mi történt az elmúlt években az országgal és a néppel Rudolf politikája miatt.
A legerõteljesebb kép, amely ezt az érvelést volt hivatva alátámasz-tani, a nemzetnek és a hazának mint a kereszténység védõbástyájának (propugnatio christianorum) ábrázolása volt. Ebben a képben a Ma-gyar Királyság területét (és a maMa-gyar népet) úgy mutatják be, mint egy képzeletbeli falat, amely megóvja a nyugat-európai kereszténysé-get a pogány oszmánok kelet felõl érkezõ támadásának veszélyétõl.205 Az ábrázolásnak az a gondolat adta az alapját, hogy a kereszténység oltalmazása Európa keresztény közösségén belül a magyarok szent kül-detése volt. Ez az elképzelés a középkorból származik, és a magyar királyi udvarban jött létre. Eredeti funkciója az volt, hogy igazolja a magyar királyok terjeszkedõ hatalmi politikáját Európa közepén. Mint
verwandten / von jetzigem Zustand und Kriegswesen in Hungarn / gethan. Aus seiner Sprach in die Hochteutsche ubergesetzt, s. l., 1605, RMK III. 1023/a. Ugyancsak megjelent mint Sendtschreiben welches von jetzigen Zustand und Kriegswesen in Hungarn getan, aus seiner Sprach in die Hochdeutsche ubergesetzt…,s. l., 1605, RMK III. 5713. Egy másik változat: Copey eines Sendtschreibens, MTAK, RMK IV. 617, ugyancsak megtalálható a berni városi könyvtárban.
203 IOPr 383–391.
204 G. ETÉNYI Nóra–HORN Ildikó–SZABÓ Péter, Koronás fejedelem. Bocskai István és kora, Bp., 2006, 192–193.
205 TERBE Lajos, Egy európai szállóige életrajza, Bp., 1937; DEÉR, Pogány magyarság, ke-resztény magyarság, Bp., 1938, ²1993, 219–262; BENDA, A magyar nemzeti hivatástudat története a XV–XVII. században, Bp., 1942; R. VÁRKONYI, A török kiûzésének tervei Európában és Magyarországon, in UÕ (szerk.), Magyarország keresztútjain, Bp., 1978, 177–184; UÕ, A török kiûzésének eszméje a magyar politikai gondolkodásban a XVII.
század közepén, uo., 393–403; HOPP Lajos, Az „antemurale” és „conformitas” humanista eszméje a magyar-lengyel hagyományban, Bp., 1992; R. VÁRKONYI, Az egység jelképei a megosztottság másfél évszázadában, in A Hadtörténeti Múzeum értesítõje, Bp., 2002, 65 (Acta Musei Militaris in Hungaria, 4).
ilyen, a magyar királynak mint a kereszténység oltalmazójának (defen-sor christianitatis) ábrázolásával állt kapcsolatban,206 és a Magyaror-szág déli határvidékén terjeszkedõ Oszmán Birodalom fenyegetésének következményeként a 15. században tûnik fel gyakrabban az irodalomban.
A kép szerepe a 16. század elején, a középkori Magyarország vesz-tét okozó 1526. évi mohácsi csatát követõen változott meg. Ezúttal ar-ról kellett meggyõznie Európa hatalmasságait, hogy Magyarország stratégiai fontossággal rendelkezik Európa védelmezésében, ebbõl kö-vetkezõen szükségszerû az ország eredeti határainak helyreállítása. Mi-vel a visszafoglalás hosszú ideig csak politikai vágyálom maradt, a „ke-reszténység védõbástyája” kép azt volt hivatva alátámasztani, hogy Magyarország maradék területeit meg kell tartani a keresztény Euró-pa számára.
Magyarországnak a kereszténység védõbástyájaként való ábrázo-lása a 16. és a 17. század folyamán sokféle alakban, fõként a Német-római Birodalomban bukkant fel a „panaszirodalom” mûfajához tarto-zó alkotásokban.207 A mûfaj a mûvek tartalma és a bennük alkalmazott stílus alapján kapta a nevét. Az írások fõ témája Magyarországnak, valamint az ország népének siralmas állapota, amelyet érzelmi telített-ségû „siralom” formájában tártak az európai közönség elé. A „siral-makban” a védõbástya képe a „magyarok szenvedéseinek” témájával kapcsolódott össze, mivel a szerzõk kijelentették, hogy az ország és a nép helyzete az isteni küldetés következménye. Ezeknek az irodalmi mû-veknek az volt a céljuk, hogy Európában, és különösen a Német-ró-mai Birodalomban gazdasági, katonai és politikai támogatást szerezze-nek a Magyarország területén folyó oszmánellenes harcokhoz.
A szerencsi kiáltvány megjelenése ebben az irodalmi mûfajban is fejlõdést jelentett, mivel ismét megváltoztatta az ábrázolás legitimá-ciós funkcióját.208 A kiáltvány fõ célja az volt, hogy támogatást szerez-zen Európában a király politikája ellen irányuló magyarországi felke-lés számára. A „kereszténység védõbástyája” kép szerepe itt nem a császár pénzbeli támogatás iránti kérelmének alátámasztása, hanem Bocs-kai és a felkelõk politiBocs-kai üzenetének igazolása. A legitimációs jelen-tés az itt következõ három funkció által jut kifejezésre a szövegben.
A kép elsõ funkciója az, hogy bemutassa a kiszemelt olvasóközönség-nek a magyar rendi nemzetet és Magyarországot. Második feladata,
206 DEÉR, i. m., 256.
207 IMRE Mihály, Magyarország panasza, Debrecen, 1995, 160; ÕZE Sándor, „Bûneiért bünteti Isten a magyar népet.” Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján, Bp., 1991.
208 Uo., 161.
hogy megjelenítse az Európa népei és a magyar rendi nemzet közöt-ti kapcsolatot. Harmadszor arra szolgál, hogy aláássa a császár hatal-mának legitim voltát Európában. Bocskai politikai üzenete a magyar rendi nemzet ábrázolásán, az Európához fûzõdõ kapcsolaton és a csá-szárról kialakított negatív képen keresztül jutott el az olvasókhoz és a hallgatókhoz.
A mû a magyarokról, a rendi nemzetrõl és a keresztény Európá-ban elfoglalt helyükrõl szóló összefoglalással kezdõdik.209 A magyar nép legfontosabb jellemzõje a szenvedés, ami az oszmánellenes háború kö-vetkezménye. A szenvedés abból a küldetésbõl fakad, hogy Magyaror-szágnak és a magyaroknak kell magukra vállalniuk a kereszténység vé-dõbástyájának feladatát. A szerzõk ezáltal egységes nemzetként mutatják be a magyarokat Európa elõtt. Ezzel ismerõs helyzetre utalnak, hiszen a „magyarok szenvedései” téma közismert volt számtalan Európában megjelent, Magyarország helyzetérõl szóló híradásban és röpiratban. Mi-után a szerzõk röviden összefoglalták az oszmánellenes harc történe-tét, áttérnek a magyar nép karakterének ismertetésére. A magyarok szerintük erõs, megbízható és kitartó emberek, akik megtartják és meg-oltalmazzák hitüket, és inkább a halált választják, mint hogy el kelljen szakadniuk a keresztény népektõl. Úgy vélik, ez az oka annak, hogy Magyarország mindig visszautasította az oszmánok békeajánlatát.
Ezt követõen meglepõ fordulatot vesz a történet, amikor a szer-zõk kijelentik, hogy a kereszténység védõbástyája minden várakozás el-lenére leomlott. Azt állítják, hogy ezt nem az ellenséges ágyúk okoz-ták: a falakat maga a magyarok választott és felesküdött királya aknázta alá és rombolta le. Ezután megmagyarázzák „a fal leomlását”. Elmond-ják, hogy uralkodásának kezdetén a magyarok még szívbõl királyuk mel-lett álltak. Lelkesen választották meg és koronázták királlyá Rudolf fõ-herceget, miután megígérte, hogy elismeri jogaikat és törvényeiket. Majd pedig saját jószántukból olyan sok adót fizettek és annyi csapatot bo-csátottak rendelkezésére ennek a királynak, mint még soha egyik ural-kodónak sem a történelem folyamán. Habár tizenöt évig eltartott az oszmánellenes háború Magyarországon, a magyarok erõsen és bátran viselték ezt a terhet, és nem panaszkodtak – mondják a szerzõk.
A kiáltvány szerkesztõi szerint akkor következett be a törés, ami-kor a magyarok teljesen kimerültek a kereszténység és saját országuk védelmezésében, és a jobb jövõben reménykedtek.210 Ekkor határozta el Rudolf, hogy kihasználja a helyzetet és keresztülviszi tervét, a
hûsé-209 MOE, XI, 168.
210 MOE, XI, 170.
ges magyaroknak, a kereszténység védelmezõinek szánt hálaként… Szán-déka a magyarok megsemmisítése volt, valamint az, hogy Magyaror-szágot a Birodalom egyik tartományává teszi és az „Ausztriai-ház” ha-talmának és jogarának veti alá. A szerzõk azt sugallják, hogy a király a pénzösszeg miatt határozott így, amelyet ennek a tervnek a végre-hajtása hozott volna számára. A tervet a „kereszténység oltalmazásá-nak” álcájában vitte véghez, abból a pénzbõl és azokkal a hadakkal, amelyeket a keresztény államoktól kapott, hogy megvédje a keresztény világot.
Ezután veszik elõ azokat az érveket, amelyek azt hivatottak bizo-nyítani, hogy Rudolf valóban ilyen politikát folytatott. Az elsõ érv úgy szól, hogy a király teljhatalmat akar szerezni birodalmában, ezért ar-ra törekszik, hogy véget vessen Magyarország Habsburg Birodalmon belüli különleges státusának.211 A király rossz tanácsadóira hallgatva nem Istennel, a törvénnyel vagy az igazságossággal törõdik, hanem teljha-talmából (absoluta potentia) eredõen zsarnokká (tyrannus) lett – vé-lik a szerzõk.212 Illésházy nyomán kijelentik, hogy Rudolf a törvény fö-lé helyezi magát, és királyi mivoltára hivatkozva minden ellentmondást a legsúlyosabb büntetéssel torol meg. Szerintük csak Isten hatalma kor-látlan, de még õ is törvények által uralkodik, amint azt a bölcsek nap mint nap megállapítják. Rudolf pedig halandó ember, és kötik a tör-vények, valamint saját esküje – vetik a király szemére a kiáltvány szer-kesztõi.
A második érv arra a módszerre utal, amellyel Rudolf a háborús felkészülést megszervezte az országban.213 A szerzõk azt állítják, hogy a király tönkreteszi az országot az itt elszállásolt, mérhetetlenül sok katonával. Kijelentik, hogy az egész magyar népesség e sereg
A második érv arra a módszerre utal, amellyel Rudolf a háborús felkészülést megszervezte az országban.213 A szerzõk azt állítják, hogy a király tönkreteszi az országot az itt elszállásolt, mérhetetlenül sok katonával. Kijelentik, hogy az egész magyar népesség e sereg