A 20. század utolsó negyedében Rudolf (1572–1608) uralkodása a tu-dományos érdeklõdés középpontjába került.1 1973-ban jelent meg egy úttörõnek számító tanulmány Robert Evans brit történész tollából Rudolf politikai eszményeirõl és ezek intellektuális hátterérõl. Evans tanulmányában megállapította, hogy Rudolf uralkodási idõszakát jelen-tõs politikai, vallási és kulturális átalakulások jellemezték, amelyekben az uralkodó személyisége és világlátása központi és meghatározó sze-repet játszott.2 A császár szerint az uralkodó a teljhatalmat azzal a cél-lal birtokolja, hogy általa megõrizze a világmindenség harmóniáját.3 Rudolf a kereszténység szellemi és politikai egységére, a vallási szét-húzás megszüntetésére, a Habsburg Birodalom békéjének megõrzésé-re és Európának az oszmán veszélytõl való megóvására tömegõrzésé-rekedett. Ural-kodására esett az ún. hosszú háború idõszaka, amely az elsõ komoly kísérlet volt a hódoltsági területek visszafoglalására. Ebben a törekvé-sében részben az udvarhoz tartozó, egymással kapcsolatban álló huma-nisták nemzetközi elitje támogatta. Az értelmiségi körbe katolikusok és protestánsok egyaránt beletartoztak, s hitbéli különbségeik ellené-re a tudósok, írók, mûvészek, politikusok és egyházi személyek közös-sége olyan csoportot alkotott, amelynek eszméi összhangban voltak a Habsburg uralkodó nézeteivel. A csoport tagjai ezeket a gondolatokat mûveikben is kifejezték, amelyek például az új uralkodók beiktatása-kor jelentek meg.
1 Robert J. W. EVANS, Rudolf II and his World. A Study in Intellectual History 1576–1612, Oxford, 1973, ²1984, 11; Frances A. YATES, Astrea: the Imperial Theme in the Sixteenth Century, London–Boston, 1975, 12–28; Thomas DACOSTA KAUFMANN, Variations on the Imperial Theme in the Age of Maximilian II and Rudolf II,New York–London, 1978; Hugh TREVOR-ROPER, Princes and Artists. Patronage and Ideology at Four Habsburg Courts 1517–1633, London, 1976, 85–127; Anton GINDELY, Rudolf II. und seine Zeit, I–II, Prag, 1863–1865.
2 EVANS, i. m., 2–3.
3 Uo.
A koronázás olyan fontos esemény volt, amellyel egy idõben a csá-szár nyilvánosságra hozhatta politikai célkitûzéseit. Thomas DaCosta Kaufmann mûvészettörténész úgy határozza meg a Habsburg uralko-dók koronázását, mint „a Habsburg-ház hatalmának vizuális kifejezé-sét”.4 Egy ilyen esemény funkciója az volt, hogy az uralkodó kultu-szának ünneplése révén bizonyítsa hatalmának jogosságát.5 A kultusz ihletõje az a szertartás volt, amellyel a feltételezések szerint az an-tik Római Birodalomban dicsõítették a császár személyét.6 A nézõket meg kellett gyõzni az uralkodó erényeirõl és törekvéseinek helyessé-gérõl, amelyeket a szimbolika (a koronaékszerek és a Habsburg-ház jelvényei), a felhasznált ábrázolások (korábbi uralkodók mint magyar királyok és római császárok) és elõadások (megrendezett csatajelene-tek, amelyekben a császár mint gyõztes szerepelt) révén jelenítettek meg.
A koronázás másik funkciója a fennálló társadalmi rend megerõ-sítése és legitimálása volt.7 Rudolf 1572. évi pozsonyi koronázása al-kalmával a magyar rendek (a bárók és a fõpapok, valamint a neme-sek és a városok követei) a szertartásokon való jelenlétükkel és részvételükkel kinyilvánították, hogy elismerik alárendeltségüket. Ráadá-sul a különbözõ rendeknek pontosan körülírt szerepük volt a koroná-zás alkalmával, amely a társadalomban elfoglalt helyzetüket tükrözte és egyben erõsítette.8 A ünnepségek középpontjában a király személye állt, ami összhangban volt az uralkodó társadalmi pozíciójának jelen-tõségével.
A Habsburg uralkodók már a 16. században autoriter felfogást val-lottak a magyar királyi hatalom gyakorlásáról.9 Alig tûrték a rendek beleszólását az állam politikájába, a nádor kinevezésétõl tartózkodtak.
Ez a Habsburg hatalmi felfogás ellentétes volt a magyar rendek saját jogairól alkotott nézeteivel. Az elsõ összeütközésre közvetlenül a ko-ronázás után, 1572-ben került sor Rudolf (és Miksa), illetve a magyar rendek között a királyválasztással kapcsolatban.10 Rudolf saját hatalmi
4 DACOSTA KAUFMANN, i. m., 6–7.
5 Uo., 12–13.
6 YATES, i. m., 1–28; Ladislav DANIEL, The Myth of the Prince between Rome and Prague around 1600, in Lubomír KONECNÝ–Beket BUKOVINSKÁ–Ivan MUCHKA (szerk.), Rudolf II, Pra-gue and the World, Prague, 1968, 50.
7 DACOSTA KAUFMANN, i. m., 12–13.
8 „Descriptio coronationis in regem Hungariae Posonii”, in Martinus Georgius KOVACHICH, Solennia inauguralia serenissimorum…, Pest, 1796, 23–28; és a leírás Rudolf udvari történészének kéziratában: Elias BERGER, Descriptio Coronationis Serenissimi Principis ac Domini; Dni Rudolphi Archiducis Austria. etc.: in Regem Hungariae inaugurati, Posonij die Vigesima quinta Septembris Anno Dni 1572 d: 26. Sept:, in ÖNB, codex 8674 fol.
13r–31v.
9 EVANS, i. m., 78–79.
10 FRAKNÓI Vilmos, A magyar királyválasztások története, Bp., 1921, repr. Máriabesnyõ–Gö-döllõ, ²2005, 182–188. Lásd még Günther PROBSZT-OHSTORFF–Georg KHEVENHÜLLER-METSCH
v
igényét védte azáltal, hogy az ábrázolásokon és az irodalomban utalá-sokat tétetett az oszmánok feletti remélt gyõzelmekre, amelyeket csakis az õ egyeduralmának köszönhetõen lehet majd elérni.11
Mivel a koronahagyomány a magyar királyválasztás által összekap-csolódott a rendek jogaival is, ebben az idõszakban nem látható az irodalmi forrásokban jelentésváltozás.12 A korona jelentette a királyi ha-talmat a Magyar Királyságban.13 Magyarország, Csehország és a Német-római Birodalom koronaékszereinek másolatát a Habsburg-ház méltó-ságának szimbólumaként állították ki II. Miksa halotti virrasztása alkalmával 1577-ben. Ennek a szertartásnak egyik leírásában felbukkan a sacra corona kifejezés, és utalás történik annak „égi eredetére”.14 Az a tény, hogy a magyar koronát – a Habsburg Birodalom más ko-ronáival együtt – egyszerû mûtárgyként vették fel Rudolf prágai mû-kincsgyûjteményébe, teljes egészében az õ politikai törekvéseit jelké-pezte.15
Jó példa a koronahagyomány alkalmazásának (még ha nem is szán-dékos) mellõzésére az a pamflet, amelyet Zsámboky János (Iohannes Sambucus, 1531–1584) udvari történetíró írt Rudolf koronájáról cím-mel.16 A szöveget röpiratban terjesztették Rudolf koronázása alkalmá-ból 1572-ben. Benne a szerzõ egyetlenegyszer sem utal a „szent koro-nára” vagy „Magyarország koronájára”, hanem ehelyett a semleges diadema és corona kifejezéseket használja. A magyarokat is genus Un-garicumnak vagy natiónak nevezi, és az oszmán fenyegetés fényében az Ausztriai-ház (Domus Austriae) hatalma általi társadalmi egyetér-tés (concordia) fontosságát hangsúlyozza. Péter Katalin szerint az is
(szerk.), Hans Khevenhüller. Kaiserlicher Botschafter bei Philipp II. Geheimes Tagebuch 1548–1605, Graz, 1971; EVANS, i. m., 79, 3. j.
11 Nicolette MOUT, Bohemen en de Nederlanden in de zestiende eeuw,doktori dissz., Leiden, 1975, 77; YATES, The Occult Philosophy in the Elizabethan Age, London–Boston–Henley, 1979, 87–89; Karl VOCELKA, Die politische Propaganda Kaiser Rudolfs II (1576–1612),Wien, 1981, 13–331; GALAVICS Géza, Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzõ-mûvészet, Bp., 1986, 27–32.
12 Lásd többek között II. Miksának, Rudolf apjának Sambucus által írott sírfeliratát, amelyben a magyar korona nincs megnevezve. Iohannes SAMBUCUS, In moerore funeris D. Maximiliani II. laudatiuncula, in Antonio BONFINI, Rerum Ungaricarum decades,Hanau, 1606, 816–826.
13 A korona 16. századi, Habsburg-dinasztia általi használatához lásd PÁLFFY Géza, Magyar címerek, zászlók és felségjelvények a Habsburgok dinasztikus-hatalmi reprezentációjában a 16. században, Történelmi Szemle, 2001/3–4, 241–277.
14 „…et Sacram Coronam, quam anno 1022. ad preces D. Stephani Regis coelo delapsam putant.” Johannes BENESSOVINUS, Brevis et Succincta Descriptio…, Pragae, 1577, idézi PODHRACZKY József, Mikor és miért vitette Rudolf király Prágába a’ magyar koronát, Buda, 1842, 374 (Tudománytár Értekezések, XI).
15 DACOSTA KAUFMANN, Remarks on the Collections of Rudolf II: the Kunstkammer as a Form of Representatio, Art Journal, 1978–1979, 22–28.
16 Iohannes SAMBUCUS, De corona serenissimi Rodolphi regis Ungariae, &c. Archiducis Austriae, &c. 25. Septemb. 1572. ad status Regni, & alios Ioan. Samb. Oratiuncula,Viennae 1572, OSZK, RMK III. 618.
szembeötlõ, hogy a koronaékszereket már 1551 óta nem Magyarorszá-gon õrizték, és erre a röpirat egyáltalán nem fordít figyelmet.17 Ebbõl arra lehet következtetni, hogy a koronahagyomány ebben az idõszak-ban nem volt fontos sem a magyar rendek számára, sem a rendek jo-gainak legitimációja érdekében. Az uralkodó a koronázási szertartáson kívül semmilyen egyéb alkalommal nem folyamodott a koronahagyomány-hoz hatalmának legitimálására.
A magyar koronahagyománynak az uralkodói hatalom legitimálá-sában való csökkenõ jelentõségére utal R. Várkonyi szerint az az új, személyes koronaékszer, amelyet Rudolf 1602-ben készíttetett (7. kép).18 Az új korona terve Rudolf elképzeléseit tükrözte, és azt az eszmét, hogy a Habsburg Birodalom egysége az uralkodó személyében fejezõ-dik ki.19 A koronán három mezõ a magyar, a cseh és a császári koro-názást ábrázolja, egy negyedik pedig Rudolfnak az oszmánok elleni küz-delemben aratott gyõzelmeit jeleníti meg allegorikus formában. Az elsõ dombormû a szertartásos kardvágásokat mutatja, amelyekre a magyar koronázás után került sor Rudolf azon ígérete jeléül, hogy megoltal-mazza az országot.20 A korona egy másik dombormûvén Rudolfot mint az oszmánok legyõzõjét és a Habsburg Birodalom oltalmazóját dicsõí-tik. Ezek az ábrázolások Rudolfnak a koronázás alkalmával tett ural-kodói ígéretére és ennek az ígéretnek jövõbeni beteljesítésére utalnak.
Az új korona a Habsburg uralkodó hatalmának szimbóluma, ugyanak-kor politikai törekvéseinek jelképe is volt.
Rudolf uralkodási ideje alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a király po-litikája sikertelen. Háborús patthelyzet alakult ki az oszmánokkal, kor-mányzói képességei kívánnivalókat hagytak maguk után, és feszültség keletkezett a Habsburg Birodalomban az alattvalók és az uralkodó kö-zött. A király mind többször sértette meg a rendek szabadságjogait, köztük a szabad vallásgyakorlás jogát. Emellett a királyi hatalmat alá-ásta, hogy a Habsburg Birodalom államkincstára a keleti határok men-tén fennálló háborús terhek, valamint az európai pénzügyi válság kö-vetkeztében üres volt.21 A király a koronauradalmak elzálogosítása és
17 PÉTER Katalin, A haza és a nemzet az ország három részre hullott állapota idején, in UÕ, Papok és nemesek, Bp., 1995, 226–227.
18 R. VÁRKONYI, A magyar államiság Mohács után, in GERGELYJenõ–IZSÁKLajos (szerk.), A ma-gyar államiság ezer éve, Bp., 2001, 83.
19 Hermann FILLITZ, Die österreichische Kaiserkrone und die Insignien des Kaisertums Österreich, Wien–München, 1959, 16; GALAVICS, Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzõmûvészet, Bp., 1986, 42; Beket BUKOVINSKÁ, Zu den Goldschmiedearbeiten der Prager Hofwerkstätte zur Zeit Rudolfs II, in Leids Kunsthistorisch Jaarboek, 1, Delft, 1982, 71–82.
20 Karl VOCELKA, Die politische Propaganda Kaiser Rudolfs II (1576–1612), Wien, 1981, 127, 307–310.
21 Anton GINDELY, Rudolf II. und seine Zeit, I–II, Praga, 1863–1865, 36.
bizonyos kiváltságok készpénz fejében való bérbeadása révén próbálta meg javítani a gazdasági helyzetet anélkül, hogy ennek során tekintet-tel lett volna a hitekintet-telezõk, a prágai bankházak érdekeire. Ez a politika folyamatosan összeütközésbe sodorta õt alattvalóival.