A középkori Európában a latin corona kifejezésnek politikai szöveg-környezetben két jelentést tulajdonítottak, amelyeket Ernst Kantorowicz írt le részletesen The King’s Two Bodies5 címû tanulmányában. A ki-fejezés egyfelõl a szemmel látható tárgyat (corona visibilis), másfelõl a koronához fûzõdõ eszmei tartalmat (corona invisibilis) jelölte. A ko-rona mint tárgy kör vagy diadém alakú arany fejdísz volt, amelyet fe-jedelmek koronázásakor használtak.6 Eszmei értelemben a korona a ki-rályi hatalom teljességét fejezte ki, amelyet a király a koronázáskor Isten kegyelmébõl nyert el, és amely mindazokat a királyi jogokat, kö-telezettségeket és kiváltságokat magában foglalta, amelyek az ország (regnum) vezetéséhez szükségesek (3. ábra).
5 Ernst KANTOROWICZ, The King’ s Two Bodies: A Study in Medieval Political Theology, Prin-ceton, 1957, 336–337.
6 A középkori magyarországi királykoronázásokról lásd FRAKNÓI Vilmos, A magyar királyvá-lasztások története, Bp., 1921, repr.: Máriabesnyõ–Gödöllõ, 2005, 5–123; BARTONIEK Emma, A magyar királykoronázások története, Bp., 1939, repr. 1989, 8–67; Erik FÜGEDI, Kings, Bi-shops, Nobles and Burghers in Medieval Hungary, szerk. János M. BAK, London, 1986, 1–185.
A latin corona szó a középkori Magyar Királyság politikai viszo-nyai között is hasonló jelentéssel rendelkezett, mint Európa többi ré-szén. Egyfelõl a kör alakú fejdísz, másfelõl a királyi hatalom értelmé-ben használták a kifejezést. A Magyar Királyság születésétõl – a 11.
századtól kezdve – mindkét értelmezés ismert volt, és mindkettõvel gyak-ran találkozhatunk a szentek életével foglalkozó latin nyelvû írásokban, oklevelekben és egyéb szövegekben.7 A latin corona legkorábbi ismert magyar elõfordulása, a toldalékos alakú coronaia formában 1350-bõl va-ló. Ebbõl alakult ki késõbb, a 15. század folyamán a magyar korona szó.8 A korona kifejezést a továbbiakban ennek megfelelõen háromfé-le érteháromfé-lemben használjuk.
A korona szó tárgyi értelemben Kantorowicz nyomán azt a kö-zépkori eredetû fejdíszt jelenti, amely évszázadokon át Magyarország királyainak koronázási ékszeréül szolgált. A mai nyelvhasználatban a Magyar Szent Korona, a Magyarország szent koronája, a magyar ko-rona vagy a Szent István-koko-rona elnevezések fordulnak elõ leggyak-rabban, a kifejezés használójának politikai, vallási vagy tudományos né-zeteitõl függõen kis vagy nagy kezdõbetûvel írva.
A korona fogalma elvont értelemben felöleli mindazokat a politi-kai eszméket, amelyek a korona szóhoz kapcsolódva arra a királyi ha-talomra utalnak, amelyet a Magyar Királyság uralkodója a koronázás-kor nyert el.
A Péter Lászlótól származó fogalmak – a magyar szent korona hagyománya, illetve kultusza, valamint a korona legitim jelentése – a koronára mint tárgyra vonatkozó, szüntelenül változó politikai és val-lási nézetek egész sorát jelölik.9 A koronakultusz a szent jelzõ haszná-latában, a korona Szent István királyhoz való kötõdésének feltételezé-sében, továbbá az ékszer szakrális tárgyként való tiszteletében jut kifejezésre. Kantorowicz felfogása alapján a magyar hagyományban a corona visibilis és a corona invisibilis jelentése egymásba fonódik: a korona tárgyi valósága fizikailag hordozza az eszméket, belõlük merít-ve erejét és titokzatosságát.10 A koronakultusz eredeti funkciója a ki-rályi hatalom (a korona mint elvont fogalom) legitimálása volt.
Bak János meghatározása szerint a koronaékszer olyan tárgy, ame-lyet a koronázás alkalmával használnak. Koronázáson egy
meghatáro-7 BORONKAI Iván, Lexicon Latinitatis Mediiaevi Hungariae, III, Bp., 1991, 407–408.
8 BENKÕ Loránd, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, II, Bp., 1970, 579–580.
9 László PÉTER, The Holy Crown of Hungary, Visible and Invisible, The Slavonic and East European Review, 81(2003).
10 KANTOROWICZ, i. m., 339–340.
zott szimbolikus és rituális cselekvéssort értünk, amely a középkorban és az ancien régime idején legitimálta és a nyilvánosság számára lát-hatóvá tette a királyi hatalmat.11 Bak a hatalomátruházás jelképeit há-rom csoportba sorolja. Az elsõbe azok a koronázási jelvények tartoz-nak, amelyek a koronázási vagy beiktatási ceremónia során játszottak szerepet. A második csoportba azok a reprezentatív, ténylegesen léte-zõ vagy képzeletbeli, csak az ábrázolásokon megjelenõ szimbólumok so-rolhatók, amelyeket az uralkodó a testén viselt, a kezében tartott, vagy felmutatott. A harmadik kategória azokat a szimbolikus tárgyakat öle-li fel, amelyek az elhunyt uralkodókhoz kötõdtek.12
Magyarországon a korona, az országalma, a koronázási kard, a jo-gar, valamint a koronázási palást sorolhatók az elsõ csoportba.13 Meg kell azonban jegyezni, hogy a koronázáskor használt tárgyak összeté-tele nem volt állandó.14 A koronázási felszereléshez néhány olyan ru-hadarab – többek között egy pár harisnya és lábszárvédõ – is tarto-zott, amelyekrõl feltételezték, hogy az elsõ magyar király, István viselte õket koronázása alkalmával.15 Az eredeti kollekció részét képez-te még egy kereszt, amelyet azonban késõbb ismeretlen okból másik-ra cseréltek.16 Ugyanez érvényes a koronázási kardként ismert fegy-verre is, amely egy régebbi, jelenleg a prágai dómban látható kardot helyettesít.17
A második kategóriába azok a koronák tartoznak, amelyek szigo-rúan véve nem sorolhatók ugyan a koronázási ékszerekhez, a magyar politikatörténetben azonban mégis volt bizonyos szerepük. Ezek az úgy-nevezett „Bocskai-korona” (8. kép), a „Rudolf-korona” (7. kép) és a „bras-sói korona”. A koronázási ékszerek ezen csoportját a késõbbiekben rész-letesen tárgyalom.
A harmadik csoportot az úgynevezett temetkezési, sír- és foga-dalmi koronák alkotják. Az egyik legszebb magyar fogafoga-dalmi korona
11 János M. BAK, Introduction: Coronation Studies – Past, Present and Future, in UÕ(szerk.), Coronation, Medieval and Early Modern Monarchic Ritual, Berkeley etc., 1990, 1, 10.
12 UÕ, Magyar királyi jelvények a középkorban, in A Hadtörténeti Múzeum Értesítõje,4(2002), 17–21.
13 KOVÁCS Éva–LOVAG Zsuzsa, A magyar koronázási jelvények, Bp., 1980; az országalmáról:
BAK, Der Reichsapfel, in LOVAG (szerk.), Insignia Regni Hungariae, I: Studien zur Machtsymbolik des Mittelalterlichen Ungarn, Bp., 1983, 185–194.
14 SZVITEK Róbert József–TÓTH Endre (szerk.), A koronázási jelvények okmányai, Bp., 2003, 33–265.
15 Lásd a képet a következõ könyvben: DÉCSY Sámuel, A’ magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak históriája, Bécs, 1792, repr. Bp., 2008, 64.
16 Uo., 64. KOVÁCS Éva, Árpád-kori ötvösség, Bp., 1974.
17 FETTICHNándor, A prágai Szent István-kard régészeti megvilágításban, in SERÉDIJusztinián (szerk.), Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján, III, Bp., 1938, átdolg. kiad. 1988, 473–516.
1635-bõl való, és a zágrábi dómban található Szent István-ereklyetar-tón nyugszik.18
Bár Bak meghatározásának megfelelõen számos különféle tárgy so-rolható Magyarország „koronaékszerei” közé, a sok korona közül még-is csupán egyetlenegy vmég-iseli a „Magyar Szent Korona” nevet. A ma-gyar korona eredetének kérdése a felségjelvény politikai és vallási jelentése miatt mind a mai napig nincs kellõen tisztázva.19 Érdekes je-lenség, hogy – tudomásom szerint – a koronát a közelmúltban egyet-len külföldi szakember sem tanulmányozta; mûvészettörténeti jeegyet-lentõ- jelentõ-sége ellenére alig készült róla nem magyar publikáció.20
Szinte bizonyos, hogy a „Magyar Szent Korona” mai formájában nem I. István korából (997–1038) származik. Alsó része, a corona Graeca, valószínûleg egy bizánci nõi korona, amelyen bizánci uralkodók port-réi láthatók. Az ékszer korát ezen ábrázolások alapján határozták meg.
Eszerint a korona a 11. század második felében készült, vagy ebben az idõszakban alakították át.21 A diadém 1075 körül került Magyaror-szágra. A felsõ rész, a corona Latina eredete kevéssé ismert, az azon-ban nem valószínû, hogy ez a rész valaha is önálló korona lett volna.
A zománcképek a 11. század második felénél korábbi idõbõl származ-nak, arról azonban, hogy maguk a keresztpántok mikor készültek, nem tudunk biztosat.22 A szakemberek többsége szerint a két részt III. Béla
18 TARCZAI György, Az Árpád-ház szentjei, Bp., 1930, 57.
19 A probléma magyarázatát lásd BENDAKálmán–FÜGEDIErik, A magyar korona regénye,Bp., 1979, 17.
20 A témának bõséges irodalma van, de a tudományosan megalapozott tanulmányok száma igen kevés. Ezek közül a legfontosabbak: Alexius HORÁNYI, De Sacra Corona Hungariae, ac de Regibus eadem redimitis Commentarius, Pest, 1790; DÉCSY, i. m.;WESZPRÉMIIstván, Magyar országi öt különös elmélkedések, I: A Magyar Szent Koronaról, Pozsony, 1795;
IPOLYI Arnold, A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és mûleírása, Bp., 1885; repr. Bp., 2005; Patrick KELLEHER, The Holy Crown of Hungary, Rome, 1951;
Albert BOECKLER, Die „Stephanskrone”, in Percy SCHRAMM (szerk.), Herrschaftszeichen und Staatssymbolik, III, Stuttgart, 1956; Magda von BÁRÁNY-OBERSCHALL, Die Sankt Ste-phanskrone und die Insignien des Königreiches Ungarn, Wien–München, 1961; DEÉR, Die heilige Krone Ungarns, Wien, 1966, magyarul UÕ, A magyarok Szent Koronája,ford. ROM
-HÁNYI Beatrix, Bp.–Máriabesnyõ–Gödöllõ, 2005; KOVÁCS–LOVAG, A magyar koronajelvények, Bp., 1980; LOVAG (szerk.), Insignia Regni Hungariae I: Studien zur Machtsymbolik des Mittelalterlichen Ungarn, ford. FÜLEP Zsófia, Bp., 1983; BERTÉNYI Iván, A magyar szent korona, Bp., 1996; TÓTH–SZELÉNYI, A magyar szent korona. Királyok és koronázások, Bp.,
²2000. Az elmúlt harminc évnek a korona keletkezésével foglalkozó nem tudományos publikációit figyelmen kívül hagytuk. Tucatnyi ilyen létezik, és szinte havonta felbukkan egy új cím. Errõl ad áttekintést: LOVAG, A koronakutatás vadhajtásai, Mûvészettörténeti Értesítõ, 35(1986)/1–2, 35–48, valamint PÁLFFY Géza, A Szent Korona balesete 1638-ban, in JANKOVICS József (szerk.), „Nem sûlyed az emberiség!”… Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára, Bp., 2007, 1431–1444.
21 DEÉR, A magyarok Szent Koronája, id. kiad., 44; TÓTH–SZELÉNYI, i. m., 21.
22 TÓTH, A szent korona apostollemezeinek keltezéséhez, in Communicationes Archaeologicae Hungariae, Bp., 1996, 181–209.
(1173–1196) uralkodása alatt egyesítették, de ezt az idõpontot is töb-ben vitatják.23 A korona származásáról és koráról szerzett ismereteink alapján a jelenleg ismert koronát nem lehet fenntartás nélkül azonosí-tani azokkal a koronákkal, amelyek a 11–12. századi forrásokban sze-repelnek.
Hasonló probléma merül fel a korona és a történelmi koronaáb-rázolások közötti kapcsolat kutatásakor. Tóth Endre három csoportba sorolja a magyar koronának a történelmi koronaábrázolásokon megfi-gyelhetõ megjelenési formáját.24 Az elsõt a sematikus koronák csoport-jának nevezi. Ide sorolhatók az európai minta alapján készült korona-ábrázolások, amelyek a 11–14. századi képzõmûvészeti alkotásokon és érmeken fordulnak elõ. A második kategóriába azok a koronaábrázo-lások tartoznak, amelyek a 15–16. század folyamán készültek, és már felfedezhetõ rajtuk a valóságos magyar korona néhány jellegzetessége (3–6. kép). A harmadik csoportot olyan részletes és többé-kevésbé va-lósághû ábrázolások alkotják, amelyek 1608–1790 között nyomtatott for-mában láttak napvilágot, és széles körben elterjedtek (9–24. kép). Eu-rópai mintájú koronaábrázolásoknak tekinthetõk például a 14. századi Képes Krónikában ábrázolt királyok fején látható koronák. A második csoport legismertebb példája a müncheni Fugger-krónika egyik színes tintarajza, amely 1547–1555 között keletkezett, és a legkorábbi valóság-hû koronaábrázolásként tartják számon (5. kép).25 A harmadik, és egy-ben utolsó csoport koronaábrázolásai fõként II. Mátyás (1608–1618) ural-kodásának idejébõl származnak (9–16. kép).
Bak János szerint bizonyos, hogy a ma ismert magyar koronát a 14. század elejétõl kezdve használták királyi koronaként és a magyar királyok koronázási ékszereként, elsõ valósághû ábrázolása azonban csak a 16. század derekán született26 (5–6. kép). Úgy véli, hogy azok a ko-ronaábrázolások, amelyek ennél korábban készültek, nem szolgálhatnak információval a korona korábbi küllemérõl. Ennek megfelelõen szerin-te a 16. század elõtt keletkezett ábrázolásokból nem vonhatunk le sem-miféle következtetést arra vonatkozóan, hogy milyen jelentést hordo-zott korábban a magyar korona. A második és a harmadik csoportba sorolható ábrázolások esetében azonban kétségbevonhatatlanul fennáll
23 TÓTH–SZELÉNYI, i. m., 30–31. Deér szerint a mai koronát V. István számára (1270–1272) készítették 1270-ben, amikor IV. Béla halála után Anna királyné a régebbi koronával Prágába menekült. DEÉR, i. m., 206–209.
24 SZVITEK–TÓTH (szerk.), A koronázási jelvények okmányai, Bp., 2003, 9–21.
25 KATONA Tamás, A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról,Bp., 1979, 53. kép: Bayerische Staatsbibliothek, Cgm 895, fol. 308v.
26 BAK, Magyar királyi jelvények a középkorban, A Hadtörténeti Múzeum Értesítõje, 4(2002), 20–21.
a valóságos korona és a korona képe közötti kapcsolat, ezért ezek fon-tos forrásnak tekinthetõk a korona jelentésének és jelentésváltozásai-nak kutatásában.