KÜLÖNBÖZŐ NYELVEK NAZÁLIS MÁSSALHANGZÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
3. A vizsgált nyelvek
Az általam vizsgált nyelvek a szlávok, vagyis a délszláv: bolgár, macedón, szerb-horvát, szlovén; a nyugati szláv: cseh, szlovák, lengyel; a keleti szláv: orosz, ukrán (Comrie 1993).
Ezek mindegyike egy közös ősnyelvből (proto-szláv) származik, és a beszélők közül sokan könnyedén meg is értenek némely más rokon nyelvet. A kiinduló hipotézis tehát az, hogy a nazális mássalhangzók rendszere sem nagyon tér el egymástól a szláv nyelvekben (sőt talán egyforma is). Lássuk, helyes-e ez a feltételezés!
Elsőként mindegyik nyelvben a nazális fonémarendszert tekintjük át, majd azután megvizsgáljuk azokat a hangokat is, amelyek részei az adott nyelv mássalhangzó-állományának, ám nincs fonémaértékük. Köztudottan ugyanis minden nyelv több hangot tartalmaz, mint fonémát. Önálló fonémának csak azok a – jelentésmegkülönböztető szereppel bíró – hangok tekinthetők, amelyek valamilyen oppozícióba állíthatók egy másik hanggal. Azaz fonémák azok a hangok, amelyek egy adott disztribúciós környezetben felcserélhetők más hangokkal, megváltoztatva ezzel a
100
szó jelentését. Amely hangokra ez az állítás nem igaz, azok az adott nyelvben nem rendelkeznek fonémaértékkel, vagyis csupán allofónjai egy másik hangnak.
3.1. A bolgár nyelv
A bolgár nyelv nazális fonémái az m, az mj, az n és az nj, vagyis a bilabiális és az alveo-dentális nazális, illetve mindkettő palatalizált változata. (A palatalizációt szinte minden vizsgált nyelvben másképpen jelölik, de ebben a dolgozatban törekszünk minden téren az egységesítésre, így a fentebbi j jelet fogjuk alkalmazni.) A bolgár nyelvben egyébként minden mássalhangzónak létezik palatalizált változata, nemcsak a nazálisoknak. Érdekesség még, hogy az alveo-dentális hangok közül a t, d, s, z, c és az l tényleg az alveo-dentális területen képződik, míg az r és az n (vagyis az egyik nazális) tisztán az alveoláris területen. Az n fonémának létezik egy veláris allofónja (ez természetesen nem fonéma): a ŋ, amely csak veláris hangok, vagyis k, g és x (veláris frikatíva) előtt jelentkezik: pl. гатанка [gátaŋka] ’rejtvény’.
A palatalizált hangokat a legtöbb bolgár [Cj] hangkapcsolatként ejti ki, különösen az alveo-dentális nj, lj, rj hangokat, melyek képzése még inkább az alveo-palatális terület felé tolódik. A palatalizált és a nem palatalizált hangok szembenállása, vagyis oppozíciója csak a nem elöl képzett magánhangzók előtt jelentkezik. Sőt, az eredeti bolgár szavakban hátul képzett magánhangzó (ă, u, o) előtt is csak morfémahatáron jelentkezik a szembenállás: ходя [xodj +-ă] ’én megyek’ ↔ хода [xod +-ă] ’a kurzus’.
Egyéb esetekben: szó végén, mássalhangzók előtt, illetve elöl képzett magánhangzók előtt nincs kontraszt, csak nem palatalizált változat fordulhat elő.
Gemináta mássalhangzók (köztük a nazálisok is) csak morfémahatáron jelenhetnek meg: отдел [od-dél] ’osztály, szekció’ (a bolgárban ez összetett szó).
3.2. A macedón nyelv
A macedón nyelv nazális fonémái a következők: m, n és J. Az m, akárcsak a bolgárban, itt is bilabiális, az n hang viszont dentális, a J pedig azért nem a bolgárból ismert nj jelet kapta, mert a macedón nyelvben a J hang nem egyszerűen az n hang palatalizált változata, hanem tisztán palatális hang. Az n fonémának ebben a nyelvben is létezik veláris allofónja, az ŋ, amely k és g előtt fordul elő: pl. банка [baŋka]
’bank’.
Az J hang eredeti macedón szavakban nem jelenhet meg szókezdő pozícióban, ilyen környezetben csak néhány jövevényszóban jelentkezik (Њутн: Newton). A palatális nazálisról az is elmondható, hogy a proto-szláv nyelvben a többi palatális szonoránssal (lj, rj) együtt keményedett vagy eltűnt a középső dialektusokban (amelybe a macedón is tartozott). A mai macedón nyelv később az északi dialektusokból vette át újra az J hangot, és meg is őrizte, bár néhány mai nyelvjárásában már kihalófélben van.
A macedón nyelvben az m hang geminálódása néhány morfémahatáron megengedett, de csak abban az esetben, ha ez nem eredményez kettőnél több
101
mássalhangzót egymás mellett: осуммина [osummina] ’nyolc masc. hum.’. Az n hangból azonban a többi szonoránssal ellentétben nem képeznek geminátát.
3.3. A szerb-horvát
A szerb-horvát nyelv nazális fonémái a következők: m, n, J. Az m bilabiális, az n dentális, a J helyzete azonban különös. Az esetek többségében egy palatális nazálisról van szó, amely hangként és nem hangkapcsolatként viselkedik, ám ha morfémahatáron kerül egymás mellé egy n és egy j hang – ha az n rövidítés vagy idegen előtag része, a j pedig az őt követő tő első hangja –, akkor nem olvad eggyé a két hang, és nem palatális J-et ejtenek, hanem hangkapcsolatot: конјугација [kon+jugácija] ’igeragozás’. Szókezdő pozícióban a szerb-horvátban palatális nazális nem fordulhat elő, akárcsak a macedónban.
3.4. A szlovén nyelv
A szlovén nyelv az alábbi nazális fonémákat tartalmazza: m, n. Az m labiális, az n pedig dentális hang. Az utóbbi, vagyis a dentális nazális ebben a nyelvben is ŋ-ként realizálódik veláris hangok, azaz k, g és x előtt.
A hagyományos szlovén helyesírás mássalhangzó-rendszere csak a fent említett két nazálist tartalmazza. A még ezeken kívül – eredetileg – létező palatális nazális hangot magánhangzók előtt nj hangkapcsolatnak ejtik, egyéb környezetben pedig n-nek. Ez is már az egész nyelvre vonatkozó általános történeti tendenciát mutatja, vagyis azt, hogy a palatális és a palatalizálható hangok korábban vagy később kikoptak a nyelvből. A palatális hangok palatalizáltakká váltak magánhangzók előtt, más pozíciókban pedig egyszerűen depalatalizálódtak.
3.5. A cseh nyelv
A nyugati szlávok közül az első vizsgált nyelv a cseh. Nazális fonémái az m, az n és az J. Az m labiális, az n alveo-dentális, az J pedig palatális. A alveo-dentális nazálisnak a cseh nyelvben is létezik egy allofónja, az ŋ, amely veláris mássalhangzók előtt realizálódik: [baŋka] ’bank’.
A J fonémát – aminek ň az írásképe a nyelvben – (még néhány más fonémával egyetemben) nem tartalmazza a cseh ábécé. Ennek az az oka, hogy erre a hangra különleges szabályok érvényesek:
1. ha az J /ň/ hangot /e/ követi, akkor a hangkapcsolat kiejtése nem [Je], hanem [nje] /nĕ/ lesz, ellentétben azzal, ha az /n/ hang után áll /e/, mert az [ne]-ként reprezentálódik,
2. ha a palatális nazálist /i/ hang követi, akkor a kiejtése [ni] lesz, ellentétben azzal, ha az alveo-dentális nazális után áll /i/, mert akkor a hangkapcsolat [ny]-ként reprezentálódik,
102
3. ha a palatális nazálist /a/, /o/, /u/ követi vagy szóvégi pozícióban fordul elő, akkor eredeti hangértékében realizálódik.
Végül még egy érdekesség jellemzi a nazálisokat, amelyet a labiális m idéz elő. Ha ez után a hang után ĕ [je] áll, akkor a feltételezett [mje] helyett [mJe] hangkapcsolat ejtendő: mĕsto [mJesto] ’város’.
3.6. A szlovák nyelv
A szlovák nyelv nazális fonémái tökéletesen megegyeznek a cseh nyelvbeliekkel:
labiális m, alveo-dentális n és palatális J, amelynek írásmódja itt is ň. A veláris hangok előtt, akárcsak sok más nyelvben, szintén az n hang allofónja, vagyis a ŋ jelentkezik.
A palatális nazális csak hátul képzett magánhangzók előtt vagy szóvégi pozícióban fordulhat elő, elöl képzett magánhangzók előtt n-et ejtünk helyette.
Kivéve, ha i hang követi a palatális nazálist: ebben az esetben a kiejtése [ni] lesz, ellentétben azzal, ha alveo-dentális nazálist követ i, mert az a hangkapcsolat [ny]-ként reprezentálódik.
3.7. A lengyel nyelv
Az utolsó nyugati szláv nyelv a lengyel. Ennek nazális fonémái a következők: m, mj, n, J. Azaz bilabiális, palatalizált bilabiális, dentális és palatális nazális. A palatális nazálist (amit egyébként ń-nel jelölnek) erőteljes hangsúllyal ejtik, ha nem követi magánhangzó, ha viszont magánhangzó áll utána, akkor a kiejtése [ni]. Ha ez a magánhangzó /i/, akkor az /i/ hang egyidejűleg tölt be kettős szerepet, vagyis nem kettőződik.
A palatalizált bilabiális hang (amelynek írásképe mi) csak magánhangzók előtt fordul elő, és mindig kétjegyű mássalhangzóként ejtik: miasto [m´jasto] ’város’.
Érdekesen viselkedik a lengyelben a veláris nazális. A /k/ és a /g/ hang előtt ebben a nyelvben is ŋ-ként reprezentálódik az n, kivéve, ha az adott szó némelyik paradigmájában előfordul betoldott magánhangzó. Pl. szminka [šm´inka] ’ajakrúzs’ (a plur. gen. miatt: szminek) ↔ bank [baŋk] ’bank’.
3.8. Az orosz nyelv
A keleti szláv nyelvek egyik nagy csoportját az orosz képezi. A következő nazális fonémák találhatóak meg benne: m, mj, n, nj: labiális és dentális nazális, valamint mindkettő palatalizált változata. Az orosz nyelvben szinte minden mássalhangzónak létezik palatalizált (ún. lágy) és nem palatalizált (ún. kemény) változata. Ezek fonémikus párjai egymásnak, hiszen magánhangzók előtt, illetve szóvégi helyzetben mind a palatalizált, mind pedig a nem palatalizált labiális és dentális nazális megtalálható. A palatalizáció csak mássalhangzók előtt van korlátozva: palatalizált labiális nazális nem is fordulhat elő mássalhangzó előtt, palatalizált dentális nazális viszont igen: гoньбa [gonjba] ’üldözés’.
103 3.9. Az ukrán nyelv
Az ukrán nyelv nazális fonémái az m, az n és az nj : labiális, dentális és palatalizált dentális nazális. Minden dentális hangnak létezik palatalizált változata, s ezek a hangok szinte minden pozícióban előfordulhatnak.
4. Összefoglalás
Összegzésképpen a szláv nyelvek fonéma-, illetve hangrendszerének áttekintése után elmondható, hogy a várt egyezések mellett sok különbözőség is fellelhető. A nazális fonémakészlet szinte egyik szláv nyelvben sem teljesen azonos, ám természetesen sok hasonlóság figyelhető meg. Különbség mutatkozik azonban a veláris, a palatális, illetve a palatalizált nazálisok előfordulásában, illetve használatának korlátozásában.
Mindegyik szláv nyelvről elmondható, hogy a labiális, illetve a dentális-alveoláris nazális megtalálható benne, a palatális, illetve palatalizált hangok fonémaértéke azonban már jelentős különbségeket mutat. Végezetül pedig a veláris nazális egyik szláv nyelvben sem önálló fonéma, sőt nem is mindegyikben létezik.
Irodalom
Comrie, B. 1993. The Slavonic languages. London: Routledge.
Ladefoged, P. 1981. Preliminaries to linguistic phonetics. Chicago: University of Chicago Press.
Maddieson, I. 1984. Patterns of sounds. Cambridge: Cambridge University Press.
Tronnier, M. 1998. Nasals and Nasalisation in Speech Production (With Special Emphasis on Methodology and Osaka Japanese). Malmö: Lund University Press.
104 EKLICS KATA
UDVARIASSÁGI KIFEJEZÉSEK A NŐI ÉS FÉRFI MŰSORVEZETŐK