Az irodalmi tulajdonnevek fordítása

Amikor egy irodalmi mű fordítója tulajdonnevekkel találkozik, döntések sorozatát kell meghoznia. Az első és legfontosabb döntése, hogy a nevet beszélőként – tehát jelentéssel, és mint szót jelentőséggel bíróként – értékeli, vagy nem; a következő döntés, hogy a célnyelvre lefordítja-e. Amennyiben a nehezebb utat választja, és a beszélő nevet a célnyelvi közönség számára is érthetővé szeretné tenni, újabb döntések várnak rá: a forrásnyelvi elem elemzése, a célnyelvi elem nyelvi szintjének meghatározása, a lehető legtökéletesebb forma megtalálása a több lehetséges verzió közül.

4.1. Nyelvi szintek

Az irodalmi, beszélő nevek tulajdonképpen a nyelv minden szintjén „beszélhetnek”. A hangok szintjét tekintve általában a mély hangok negatív, a magas, lágy hangok pozitív érzetet kelthetnek az olvasóban, de ide tartozik a már említett exoticizmus is.

További példák: Cho Chang, Seamus Finnigan, Madam Hooch. Ezek a nevek mind a magyar, mind a német Harry Potter fordításokban érintetlenek maradtak, hiszen a fonémák szintjén ugyanazt a hatást válthatják ki a célnyelvi olvasókból. Veszteségről talán Madame Hooch esetében beszélhetünk, hiszen a hangutánzó huss szón kívül

164

esetleg benne lehet a hoot, ami a bagoly hangjára utal, illetve maga a hooch szó az angolban egy erős szeszesital elnevezése.

A morfológia szintjén beszélnek a már említett vegyülékszavak, amelyek a magyar változatban rendkívül szellemes fordítást kaptak: Quirrell-ből Mógus lett (egy kis szójátékkal szinte mindkét szó jelentése megmaradt: mókus és talán a motyog is), illetve Snape neve Piton magyarul, amely némi veszteség árán a jelentés felét megtartotta. Emellett például a Weasley családnév (ang. weasel = menyét) mindkét vizsgált fordításban érintetlen maradt, viszont a német változatban ez kisebb, minimális veszteséget takar, hiszen az azonos jelentésű Wiesel szó kiejtése rendkívül hasonló.

A szószemantika szintje talán az egyik legizgalmasabb, hiszen itt adódik a legtöbb lehetőség a nyelvi játékra és nyelvi humorra – egyben a legnagyobb kihívás a fordítónak. A homonímia, poliszémia és az ambiguitás kínálja talán a legjobb lehetőségeket erre. A már említett Peeves csak a magyar fordításban változott meg, Hóborcra, amely ugyan az eredeti jelentésről teljesen lemond, viszont a szójátékkal újabb – és a magyar olvasó számára értelmezhetőbb – jelentéseket rejt a hóbortos és a kóbor szavak vegyülékével. Érdekes a roxforti könyvtárosnő, Madam Pince nevének magyar fordítása. Az eredeti név a régi cvikkerre (pince-nez) utal, amely a német nyelvben is ismert fogalom. Talán a magyar olvasó számára is érthető lett volna ez a forma, de valószínűbb, hogy a magyar pince szó hamarabb eszünkbe jutott volna, ezért Madam Cvikker lett a könyvtárosnő magyar neve.

A kétértelmű szavakat magukban foglaló nevek közül két példa a már említett mágiaügyi miniszter, Cornelius Fudge, illetve egy emberi(nek hitt) szereplő, Mrs Figg neve. A német fordításban mindkét név érintetlen maradt, a magyarban azonban az előbbi kétféle változatban is szerepel. Az angolban a fudge szónak két különálló jelentése van: karamell, illetve mellébeszél. Az első Harry Potter kötetben egyszer tűnik fel a szereplő, és a magyar változatban ekkor a Cornelius Badarus nevet kapja, viszont a későbbi kötetekben visszatérve már Cornelius Caramel. Így – bár külön-külön – mindkét jelentés teret kap. Mrs Figg neve egyrészt jelenti a gyümölcsöt (füge), illetve – mintegy utalás a fügefalevélre – jelenti valaminek a rejtegetését is. Ez a név mindkét változatban érintetlen maradt.

Újabb példa a már említett Sirius Black. Az angolban a keresztnév kiejtve egy másik angol szó, a serious is lehet, amely komoly, súlyos jelentéssel bír. Mivel mindkét célnyelven megmaradt az eredeti, ezért ez a szójáték itt elveszik.

A következő szint a szintaxis szintje. Furcsán hangozhat elsőre, de előfordul, hogy egy szóban egy egész mondat, vagy egy mondatrész van elrejtve. Jó példa McGonagall tanárnő neve, bár az értelmezés nem egyértelmű. Az angol eredetit boncolgatva értelmezhetjük a nevet gonna get all-ként, azaz mindenkit elkap, vagy esetleg going to gall-ként, azaz dühös lesz. A német fordító meghagyta az angol eredetit; a magyar azonban a fonetika szintjén keresett egy magyar megfelelőt, amely ugyan teljesen más jelentéssel bír, hangzásra azonban hasonló és a magyar olvasó számára értelmezhető:

McGalagony. A másik szintaktikai szinten beszélő név meglehetősen egyértelmű: a főgonosz közhasználatú neve, amely több változatban is létezik a varázslóvilágban:

You-Know-Who, vagy He-Who-Must-Not-Be-Named. Ez természetesen mindkét

165

célnyelvben fordításra került, ami azonban érdekes, hogy míg a magyarban a név igei része a beszélő és hallgató viszonyának megfelelően ragozódik (Tudodki, Tudjukki, Tudjaki, Tudjátokki), addig a németben mindenhol a tegező forma szerepel (Du-weißt-schon-wer).

A pragmatika szintjén ismét az intertextualitással találkozhatunk, azaz olyan tulajdonnevekkel, amelyek allúziókat ébreszthetnek az olvasóban. Lucius Malfoy neve utalhat a római hadvezérre, de eszünkbe juttathatja magát Lucifert is; Argus Filch keresztneve egyértelműen utal a százszemű szörnyre, Argoszra; a kentaur Firenze neve pedig a művészet és tudomány egyik központjára való egyértelmű utalás.

Stilisztikai szinten is rengeteg alkalom nyílik szójátékokra. A dialektusokban használatos szavak és tájszavak utalhatnak származásra, ugyanúgy, mint az egyes társadalmi rétegek zsargonjából kölcsönzött szavak (McGonagall, Finnigan); az archaikus kifejezések pedig akár a szereplő korát is jelezhetik, pl. Albus Dumbledore vezetékneve, amely az angolban egy régi és tájnyelvi szó a dongóra.

A főhős, Harry Potter nevét a stilisztikai szinten beszélő nevek közé sorolhatjuk, éppen semlegessége miatt. Angliában a Harry név mindennaposnak mondható, a Potter pedig, ami fazekast jelent, szintén nem ritka vezetéknév. Ez is utalhat arra, hogy egy átlagos gyermekből is hős lehet. A főhős neve – tudomásom szerint – egyetlen célnyelvre sem lett lefordítva, és ennek nem feltétlenül stilisztikai oka van, bár éppen magyarul nem számítana mindennapi névnek a Fazekas Henrik. Azonban inkább gazdasági indokokat kell emögött sejteni, hiszen Harry Potter nem csak egy fiú neve, hanem egy kereskedelmi cikk is.

Természetesen még rengeteg példán keresztül vizsgálhatnánk, hogy a fordítók milyen döntéseket hoztak, és ez milyen veszteséggel járt az olvasók számára, vagy hol döntöttek jól, hogy nem bolygatták az eredeti neveket; külön detektívmunka vár az olvasóra, ha ezt a rengeteg kitalált és szellemes nevet meg akarja fejteni. Bárhogy is dönt a fordító, döntése indokolt, az olvasó pedig eljátszhat a gondolattal, hogy ő hogyan értelmezte vagy fordította volna a neveket.

Irodalom

Antalné Szabó Ágnes és Raátz Judit (2003): Magyar nyelv- és kommunikáció. Tankönyv a 9-10.

évfolyam számára. Budapest: Nemzeti Tankkönyvkiadó.

Chalker, Sylvia (1992): Current English Grammar. London: Macmillan.

Duden Grammatik der deutschen Gegenwartssprache (1973). 3., neue Bearbeitung und erweiterte Auflage. Band 4. Mannheim, Wien, Zürich: Duden Verlag.

Greenbaum, Sidney and Randolph Quirk (1990): A Student’s Grammar of the English

166

Rowling Joanne K. (1997): Harry Potter and the Philosopher’s Stone. London: Bloomsbury.

Rowling Joanne K. (1998): Harry Potter and the Chamber of Secrets. London: Bloomsbury.

Rowling Joanne K. (1999): Harry Potter and the Prisoner of Azkaban. London: Bloomsbury.

Rowling Joanne K. ( 2000): Harry Potter and the Goblet of Fire. London: Bloomsbury.

Rowling Joanne K. (2001): Harry Potter és a bölcsek köve. Budapest: Animus.

Rowling Joanne K. (2000): Harry Potter és a Titkok Kamrája. Budapest: Animus.

Rowling Joanne K. (2000): Harry Potter és az azkabani fogoly. Budapest: Animus.

Rowling Joanne K. (2000): Harry Potter és a Tűz Serlege. Budapest: Animus.

A magyar fordítás Tóth Tamás Boldizsár munkája.

Rowling Joanne K. (1998): Harry Potter und der Stein der Weisen. Hamburg: Carlsen Verlag GmbH.

Rowling Joanne K. (1999): Harry Potter und die Kammer des Schreckens. Hamburg: Carlsen Verlag GmbH.

Rowling Joanne K. (1999): Harry Potter und der Gefangene von Askaban. Hamburg: Carlsen Verlag GmbH.

Rowling Joanne K. (2000): Harry Potter und der Feuerkelch. Hamburg: Carlsen Verlag GmbH.

A német fordítás Karl Fritz munkája.

167 LADÁNYI MÁRIA

NYELVI ÉS NYELVEN KÍVÜLI TÉNYEZŐK SZEREPE A