Anyag, módszer, kísérleti személyek

A vizsgálathoz 10 (5 nő, 5 férfi; 22–64 éves) magyar anyanyelvű felnőtt hangfelvételét választottuk ki a BEA-ból (Magyar spontánbeszéd-adatbázis, vö. Gósy 2008).

Mindegyik kísérleti személy hanganyagából 3-féle beszédtípust elemeztünk: (i) olvasott beszéd, (ii) félspontán beszéd, (iii) spontán beszéd. A hanganyagokból kiválasztottuk azokat a két obstruensből álló fonémakapcsolatokat, amelyek tagjai a zöngésség szempontjából eltérnek.

A felolvasás során a kísérleti személyeknek 14 különálló mondatot és egy 13 mondatból álló szöveget kellett meghangosítaniuk, ebben 48 olyan hangkapcsolat

59

szerepelt, ahol zöngésségi hasonulást vártunk. A felolvasók azonban többször ejtettek olvasási hibát, illetve tartottak a vizsgálandó hangkapcsolatokban szünetet, így ebben a beszédtípusban beszélőnként 37–44 vizsgálható C1C2 kapcsolat realizálódott.

A félspontán beszédprodukcióban két szöveg (egy tudományos ismeretterjesztő és egy történelmi anekdota) hallás alapú visszamondása került rögzítésre. Ezeknek a hanganyagoknak a hossza 1,5–4 perc közötti volt. A különböző beszélőknél 10–34 darab elemzendő C1C2 kapcsolatot adatoltunk.

A zöngésségi hasonulás spontán beszédbeli realizációit interjúkból kivágott 2,5–14 perces beszédrészletekben vizsgáltuk. A kísérleti személyek különböző témákról (általában a munkájukról, hobbijukról) beszéltek; ezekben a felvételekben a beszédprodukciótól függően 32–127 elemzendő C1C2 kapcsolat szerepelt.

Az akusztikai elemzés során nem vizsgáltuk azokat a mássalhangzó-kapcsolatokat, amelyekben a hangok között szünetet tartott a beszélő. Ugyanakkor nemcsak a szó belseji, hanem a szóhatáron álló C1C2 kapcsolatokat is elemeztük. Így összesen 1190 mássalhangzó-kapcsolatot vizsgáltunk (1. táblázat). Zöngésítést az esetek 70,6%-ában, zöngétlenítést 29,4%-ukban vártunk.

1. táblázat. A C1C2 kapcsolatok megoszlása a különböző beszédtípusokban

Beszédtípus A C1C2 kapcsolatok száma A C1C2 kapcsolatok aránya (%)

Felolvasás 397 33,5

Félspontán 216 18,1

Spontán 577 48,4

Az akusztikai elemzést a Praat 5.0 jelfeldolgozó szoftverrel végeztük. Vizsgáltuk a zöngésség meglétét és a zöngés/zöngétlen rész időtartamát a hangon belül (ezt %-os arányban adatoltuk, a mássalhangzó teljes időtartamát tekintve 100%-nak). Zöngésnek tekintettük a hangot, ha az időtartamának legalább 80%-ában tartalmazott zöngét.

Zöngétlennek tekintettük a hangot, ha az időtartamának kevesebb, mint 20%-ában tartalmazott zöngét. A 20–80% közötti értékek esetén a hangot félzöngésnek tekintettük.

Megmértük a beszélők artikulációs tempóját hang/s-ban. Megvizsgáltuk, hogy a zöngésségi hasonulás szabályszerű megvalósulása függ-e a beszédstílustól, az artikulációs tempótól vagy más egyéni beszédjellemzőktől.

A statisztikai elemzést (leíró statisztika és egytényezős ANOVA) az SPSS 16.0 ver-ziójával készítettük.

3. Eredmények

A mássalhangzó-kapcsolatokat két fő kategóriába soroltuk: 1. a szabály szerint megvalósult a hasonulás; 2. rendhagyó módon realizálódott a mássalhangzó-kapcsolat.

60

Szabályosnak tekintettük azokat az eseteket, amelyekben a C1 (az időtartamának legalább 80%-ában) hasonult a C2 zöngésségéhez vagy zöngétlenségéhez. A szabályos realizációk aránya a korpuszban 88,5% volt, a rendhagyóké 11,5%. A szabályos zöngésítések és zöngétlenítések arányában nem találtunk szignifikáns különbséget: a zöngésítések 85,8%-a, a zöngétlenítések 89,3%-a valósult meg szabály szerint.

A mássalhangzó-kapcsolatok realizációit hét altípusba soroltuk. A nyelvi szabálynak megfelelő realizációk között (1. csoport) három altípust különíthettünk el: a) a zöngésségi hasonulás szabályosan megvalósult (az esetek 85,7%-a); b) C1 szabályosan hasonult, de C2 törlődött (1,2%-ban); c) C1 hasonult C2-höz, de a C2 képzési helye vagy módja módosult (1,6%-ban). A rendhagyó realizációknak (2. csoport) négy altípusát figyelhettük meg: d) a hasonulás teljesen elmaradt (3,1%); e) előreható (progresszív) hasonulás történt (1,3%); f) C1 félzöngés hangként realizálódott (előfordult, hogy a C2

is félzöngéssé vált; az esetek 4,5%-a); g) C1 törlődött, azaz nem deríthető ki, hogy megvalósult-e a hasonulás (2,6%). Az egyes altípusokra példák olvashatók a 2.

táblázatban.

2. táblázat. Példák az egyes realizációtípusokra

Kategória Fonológiai forma

Elvárt fonetikai forma

Megvalósult fonetikai forma

a) Szabályos hasonulás bizto bizto bizto

b) C1 hoh hoch hoc

c) C3 zt st sts

d) Nincs hasonulás mgtrtni mgtrtni mgtrtni

e) Progresszív hasonulás kepze kebze kepse

f) Félzöngés uho ucho uho

g) C2  kitit c kitit  kitit

3. táblázat. A szabályos realizációk aránya beszédtípusonként

Beszédtípus Átlag (%) Átlagos eltérés (%) Terjedelem (%)

Felolvasás 90,47 4,57 85,00–100,00

Félspontán 85,76 7,08 76,70–100,00

Spontán 87,78 6,86 75,00–96,00

61

A beszédstílusok csak kismértékben befolyásolták a zöngésségi hasonulás megvalósulását (az eredmény nem szignifikáns, ezt azonban a csoportonkénti kis adatszám is magyarázhatja). Megfigyelhető, hogy az elemzett C1C2 kapcsolatok legalább 85%-át minden adatközlő szabályosan ejtette az olvasott szövegben; míg a spontán beszédben adatoltuk a legnagyobb arányban (75%) a rendhagyó realizációkat, és ebben a beszédtípusban egyik adatközlő sem valósította meg 100%-ban szabályosan a zöngésségi hasonulásos helyeket (3. táblázat).

1. ábra. Az altípusok megoszlása az egyes beszédstílusokban

2. ábra. A szabályos zöngésségi hasonulások aránya beszélőnként és beszédstílusonként (f = ’férfi’, n = ’nő’, a számok az életkort jelzik)

A C1C2 kapcsolatok realizációinak megoszlása az egyes beszédstílusokban igen eltérő volt (1. ábra). A zöngésségi hasonulás elmaradása az egyes beszédstílusokban nagyjából

62

egyforma arányban jelent meg, míg a nyelvi szabálynak megfelelő típusból a C2 törlődése és a C2 képzési helyének vagy módjának a módosulása leginkább a spontán beszédre volt jellemző. Ezt a jelenséget a spontán beszédstílus informális sajátosságainak tulajdoníthatjuk.

Az egyes beszélők között jelentősek az eltérések, ugyanakkor ezek nem tendenciaszerűek, sem a nem, sem az életkor nem befolyásolta a zöngésségi hasonulás megvalósulását (2. ábra).

3. ábra. Az artikulációs tempó (terjedelem és medián) és a realizációtípusok közötti összefüggés Az artikulációs tempó tekintetében csak a b) altípus különbözött a többi kategóriától;

a C2 törlődését a gyorsabb artikulációs tempó okozhatta. Eredményeinket a statisztikai adatok is alátámasztják: bár az egytényezős ANOVA szerint nincs szignifikáns különbség az egyes csoportok között [F (6, 570) = 1,993, p = 0,065)], a Tukey post hoc teszt szerint a b) altípus szignifikánsan különbözik az a) és d) altípusoktól (p = 0,037 és p = 0,033). A 3. ábrán az is megfigyelhető, hogy a szélsőségesen gyors és szélsőségesen lassú tempóértékek esetén is a szabályos zöngésségi hasonulás a legvalószínűbb; ugyanakkor hasonlóan szóródnak a tempóértékek a hasonulás teljes elmaradása esetén is. Mindez azt jelenti, hogy a tempó nem befolyásolja jelentősen a zöngésségi hasonulás megvalósulási formáját.

4. Következtetések

A jelen kutatás célja annak meghatározása volt, hogy a zöngésségi hasonulás hogyan valósul meg különböző beszédstílusokban. A magyar félspontán és spontán beszédre vonatkozóan hasonló tanulmányok korábban még nem születtek, így az e stílusokban adatolt, közel 800 előfordulás elemzése a későbbi kutatások számára is kiindulásul szolgálhat.

63

Habár a beszédstílusok közötti különbség statisztikai értelemben nem volt szignifikáns, a legtöbb rendhagyó realizációt a spontán beszédben adatoltuk. A jelenség a beszédtervezési folyamatok eltéréseivel magyarázható: a hasonulás elmaradása a spontán beszéd tervezése közben fellépő bizonytalanságnak lehet a következménye.

A beszélők közötti variancia jelentős, különösen a félzöngés realizációk gyakorisága tűnik egyénspecifikus sajátosságnak. Bizonyos esetekben ez akár a beszélő személy azonosításának egyik eszköze is lehet. További vizsgálatot igényel, hogy például a formális-informális stílusok/regiszterek különbségeinek szociolingvisztikai meghatározása szempontjából miképpen hasznosíthatók az eredmények.

Az eredményeink szerint a magyarban a zöngésségi hasonulás 75–100%-ban megvalósul. Mivel a hipotézisünkkel ellentétben az eddigi adatok alapján az artikulációs tempó nem befolyásolja a zöngésségi hasonulás megvalósulásait, további kutatások szükségesek a rendhagyó realizációk okainak feltárására. A magyarázatok nyilvánvalóan túlmutatnak a nyelv fonetikai-fonológiai domíniumán, elsősorban a pszicholingvisztika területére.

Irodalom

Gósy M. 1998. A zöngésségi hasonulás a spontán beszédben. Beszédkutatás ’98. 1–21.

Gósy M. 2004. Fonetika, a beszéd tudománya. Budapest: Osiris Kiadó.

Gósy M. 2008. Magyar spontánbeszéd-adatbázis – BEA. Beszédkutatás 2008. 194–207.

Gow, D. W. – Im, A. M. 2004. A cross-linguistic examination of assimilation context effects.

Journal of Memory and Languge, 51. 279–296.

Jansen, W. – Toft, Z. 2002. On sounds that like to be paired (after all): an acoustic investigation of Hungarian voicing assimilation. SOAS Working Papers in Linguistics, 12. 19–52.

Siptár P. – Törkenczy M. 2000. Hungarian phonology. Cambridge: Cambridge University Press.

Vago, R. 1980. The Sound Pattern of Hungarian. Washington, DC: Georgetown University Press.

64

BOÓCZ-BARNA KATALIN

MEGAKADÁSJELENSÉGEK A NÉMETÓRÁN FOLYÓ