Újrafogalmazó diskurzusjelölők

Az újrafogalmazó diskurzusjelölők az újrafogalmazás (reformulation, repair, self-repair, reinterpretation) funkcióját fejezik ki (de erre más nyelvi elemek is képesek).

„Az újrafogalmazás olyan diskurzusfunkció, amelynek során a beszélő újra-kidolgoz egy gondolatot a célból, hogy pontosabb legyen és hogy »elősegítse az eredeti gondolatnak a hallgató által történő megértését«” – idézi Blakemore-t (1993: 107) Cuenca (2003: 1071). Az utóbbi szerint az újrafogalmazás esetében ekvivalencia-műveletről van szó (ugyanezt tükrözik a parafrázisra épülő definíciók is), vagyis tartalomazonosságot kíván meg. Siepmann (2005) szerint azonban az újrafogalmazók és folytatók (reformulators and resumers) nem feltétlenül azonos tartalmat adnak vissza, inkább kiegészítő információt, így növelve a hallgató szövegértésének fokát.

Del Saz – Fraser (2003) szerint pedig az újrafogalmazást javításként (repair) érdemes elgondolni, ami lehet önmagunk kezdeményezte (self-initiated repair), de mások által kezdeményezett javítás (other-initiated repair) is. A motiváció azonos: a beszélő azon kísérlete, hogy a diskurzus megelőző, problematikusnak bizonyult részét a jobb

87

kommunikáció érdekében tisztázza. Fraserék is elkerülik az ekvivalencia alapján történő újrafogalmazás-meghatározást, szerintük ugyanis három ok miatt sem jó azt használni: nehezen tartható fenn elhatároló szempontként; a példák elemzésében sokszor nem állapítható meg egyértelműen, hogy parafrázisról van-e szó; nincs elméleti vagy leíró jelentősége, előnye, a legtöbb újrafogalmazó ugyanis átszeli ezt a két kategóriát. Az előbbiekhez csatlakozva, vagyis az újrafogalmazást tágan értve vizsgáltam meg magyar anyagon az újrafogalmazás megjelenését.

3. Esettanulmány

A magyar többszavas diskurzusjelölők leírását megkezdendő, az újrafogalmazást kifejező jelölőket választottam ki vizsgálat céljára. Az újrafogalmazás komplex funkció, a funkcionális leíráshoz Del Saz – Fraser (2003: 5–9) alábbi taxonómiáját vettem alapul:

• Kitágítás/kibővítés (expansion): „több információt biztosít”, a forrásszegmens részletesebb, hosszabb, teljesebb alternatív változata jelenik meg. Altípusai: a.

kidolgozás (elaboration): pl. Mosd le a kocsit. Más szavakkal [in other words], permetezz rá szappanos vizet, majd öblítsd le, ezután alaposan szárítsd meg egy frottírtörölközővel. b. meghatározás (definition): Egy amőbát – vagyis [that is]

egy egysejtű állatot – láttunk a mikroszkópban. c. azonosítás (identification):

Dan, akit fekete tarajos sünként ismerünk [known as], valóban nagyon kedves fickó. d. illusztráció (illustration): Számos okot tudok rá, hogy elmenjek. Például [for instance] ott lesz Mary Lou.

• Szűkítés (compression): a forrásszegmenshez képest egy rövidebb verzió jelenik meg, vagy a második szegmens egy sor elemet összegez egyetlen kifejezésbe tömörítve, pl. Johnnak olyan munkája van, amely megköveteli tőle, hogy túlórázzon, alulfizetik és maszkot kell hordania. Egyszerűen fogalmazva [to put it simply]: a munkája rettenetes.

• Módosítás (modification): „megváltoztatja a megelőző szegmens értékét, hogy jobban alkalmazkodjon ahhoz, amit a beszélő ért a tények vagy a szituáció észlelése alatt”: a. leszűkítés (narrowing, narrowing down): Levágta a haját. Azaz [that is] levágta a haja nagy részét és csak a széleken hagyott egy keveset. b.

javítás (correcting): Kedvelem őt. Illetve [or rather]/Ha jól meggondolom [on second thought], azt mondanám, valójában utálom.

• Újraértékelés (reassessment): egy, a beszélő által a megelőző szegmensben szándékolt implikáció újrafogalmazása, ami egy jó vagy rossz forgatókönyvet (scenario) ír le, például: Alkoholt vitt a buliba. És ami még rosszabb [still worse], fiatalkorúaknak adott belőle. Implikáció: ’alkoholt vinni egy partira rossz dolog’.

Az általam vizsgált anyag egy 126 perces társalgásfelvétel volt hat adatközlővel (3 nő és 3 férfi), mind 34–40 év közötti PhD-fokozatos biológusok, kivéve az interjúkészítőt, aki a témából a disszertációját író szociológusnő volt. Az alapfeltevésem az volt, hogy mivel az angol újrafogalmazók nagy számban

88

tartalmaznak többszavas diskurzusjelölőket (vö. Del Saz 2003; Del Saz–Fraser 2003), a magyar változatok esetében is ez lesz a helyzet. Az anyag ideálisnak tűnt az újrafogalmazás vizsgálatára a beszédhelyzet és a téma miatt is, ugyanis mindkettő valószínűsítette, hogy újrafogalmazás sokszor meg fog jelenni a beszélgetés során: a szociológus kérdező fél egyszerre öt biológussal készített mélyinterjút, akik részletesen válaszoltak a szakmai pályájukra vonatkozó kérdésekre, időnként vitatkoztak is egymással, az interjúkészítő pedig sokszor belekérdezett az egyes résztémákba, bővebb kifejtést kérve.

Az eredményeket nézve az az elvárás teljesült, hogy az anyagban nagy számban szerepelnek majd újrafogalmazást kifejező diskurzusjelölők (149 darab), az azonban kevésbé, hogy ezek között jócskán lesznek többszavasok, hiszen, mint az alábbi táblázatból látható, mindössze 15 többszavas jelölő, továbbá 5 többszavas-egyszavas kombináció jelent meg a vizsgált funkcióban.

1. táblázat. A vizsgált anyagban szereplő újrafogalmazó diskurzusjelölők Újrafogalmazó diskurzusjelölő

A többszavas ÚDJ-k között egyedül a tehát hogy fordult elő a legtöbbször (3 adat), az összes többi csak egyszer, az anyagban szereplő ÚDJ-típusok tehát: ezek közé tartozik az, hogy; hogy akkor; illetve nem; mondjuk azt, hogy; már úgy értem, hogy;

mit tom én; most legyen az; na szóval; szóval hogy; szűkítsük le …-rA; tegyük föl, hogy; tehát hogy; tehát hogy is mondjam csak. A többszavas-egyszavas kombinációk a következők voltak: jobban mondva//hát; mit tom én//szóval; például//én nem tom;

szóval//mondjuk így; tehát//mit tudom én. Az előbbieket összehasonlítva az egyszavas ÚDJ-kel, láthatjuk, hogy az utóbbiak esetében három diskurzusjelölő jelent meg kiemelkedő mennyiségben: a tehát (80 előfordulás), a szóval (15) és a vagy (11).

Az elemzett anyagban jól látszott, hogy az ÚDJ-k (akárhány szóból álljanak is) különböző szintaktikai felépítésű és eltérő hosszúságú részeket is köthetnek, például:

„<nem mérlegelik>, tehát <az abszolút nincs belevonva a képbe>, hogy mondjuk ez egy egyetemről érkezett” (a záró mellékmondat mindkét szegmenst folytatja).

89

Ami az ÚDJ-funkciókat illeti, az összes ilyen diskurzusjelölő esetében a kibővítés-kidolgozás (61 előfordulás) és a szűkítés (52) volt a leggyakoribb, a jóval kisebb mennyiséget képviselő többszavas ÚDJ-knél pedig az alábbi megoszlást láthatjuk:

• kibővítés-kidolgozás (5 adat), pl. „kellenek további álláshelyek, már úgy értem, hogy kutatói álláshelyek”;

• kibővítés-illusztráció (5), pl. „kevés a hely, ahova az ember mehetne… mittomén négy-öt hely van Magyarországon, ahol normális kutatás van”;

• szűkítés (4), pl. „És a disszertációtok témája az nagyban, ahogy a Laci mondja, kapcsolódott az már az egyetemi szakdolgozati tevékenységhez vagy közepesen vagy…szóval hogy mennyire?”

• módosítás-javítás (1), pl. „Akkor most azt kérdezném, hogy mi volt akkor, amikor… illetve nem, általánosságban, hogy amikor valaki végez, tehát szerez PhD-fokozatot biológiából, és mondjuk itt, Magyarországon, tegyük föl, hogy Magyarországon szeretne dolgozni, akkor egyáltalán mik mik vannak előtte, milyen lehetőségeket lát”.

A vizsgálat során az is kiderült, hogy az esetek jókora részében (76 példa, ez csaknem azonos az egyszavas ÚDJ-k leggyakoribbjának, a tehát-nak az előfordulási arányával) nem volt sem egy-, sem többszavas vagy kombinált ÚDJ, de újrafogalmazás igen, vagyis e funkció jelöletlen kifejeződése rendkívül gyakori, például: „szóval szerintem konvergál a nullához az esélye annak, hogy valaki külsőst vegyenek föl. [Ø]

Szinte esélytelen.” Ezen belül a kibővítés-kidolgozás funkciója tűnt fel itt is a leggyakrabban (54 adat). Látható tehát, hogy mindegyik esetben – akár jelöletlen, akár jelölt volt az – a kidolgozás altípusa jelent meg a leggyakrabban, feltételezhetjük tehát, hogy ez az újrafogalmazás-típus az, amivel a nyelvhasználók általában is a leginkább élnek.

Irodalom

Balogh J. 2000. A mellérendelő összetett mondatok. In: Keszler B. (szerk.) Magyar grammatika.

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 531–541.

Cuenca, M.-J. 2003. Two ways to reformulate: a contrastive analysis of reformulation markers.

Journal of Pragmatics 35. 1069–1093.

Del Saz, R. M., Fraser, B. 2003. Reformulation in English. Unpublished manuscript.

http://people.bu.edu/bfraser/Reformulation%20Marker%20Papers/deSaz%20&%20Fraser%2 0-%202003%20-%20RF%20in%20English.doc

Del Saz, R. M. 2003. An Analysis of English Discourse Markers of Reformulation. Thesis.

Universitat de Valencia, Servei de Publications.

http://www.tdx.cesca.es/TESIS_UV/AVAILABLE/TDX-0220104-102025//saz.pdf

Dér Cs. I. – Markó A. 2007. A magyar diskurzusjelölők szupraszegmentális jelöltsége. In:

Gecső T. – Sárdi Cs. (szerk.) Nyelvelmélet – nyelvhasználat. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 74. Székesfehérvár, Budapest: Kodolányi János Főiskola, Tinta. 61–67.

Dömötör A. 2008. A hogy úgy mondjam diskurzusjelölő. Magyar Nyelv. Megjelenés előtt.

90

Keszler B. 2000. A szintagmák. In: Keszler B. (szerk.). Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 347–366.

Siepmann, D. 2005. Discourse markers across languages. A contrastive study of second-level discourse markers in native and non-native text with implications for general and pedagogic lexicography. Abingdon–New York: Routledge.

91 DOBOS CSILLA

A KOMMUNIKÁCIÓ SZEMANTIKAI ASPEKTUSAI A SZAKEMBEREK