A betűszónak az üzenet formájára és tartalmára vonatkozó tényezői

A betűszó negyedik összetevője, az A, az Act sequence az események formájának és sorrendjének jelölésére szolgál. Például egy családi összejövetelen a hozzászólásra egy pohárköszöntőt követően kerülhet sor, a történetet pedig maga a beszélő strukturálja, ő rendezi sorrendbe. Előfordulhat, hogy a hallgatóság köréből valaki félbeszakítja a beszélőt, mert egyetértésének vagy ellenvetésének kíván hangot adni. A cselekvés sorrendje azért foglalkoztatja a kommunikációelmélet kutatóit, mert „A nyilvános előadások, az informális beszélgetések, a társasági összejöveteleken zajló társalgások a beszélés különböző formái, mindegyik esetében más nyelvet használnak, és más dolgokról beszélnek” (Wardhaugh 2002: 222). Nemcsak az üzenet tartalmára, hanem a formájára is figyelni kell. Ahogy mondunk valamit, az része annak, amit mondunk.

Nem elegendő az üzenet tartalmára odafigyelni, „a közlést hordozó formára” is összpontosítani kell. A forma jelentős mértékben meghatározza a tartalmat. „A tartalom a témára és a témaváltásra vonatkozik. A kommunikációs szituáció résztvevői felismerik, hogy miről van szó, mikor változik meg a téma, tudják, miképpen kell a témát fenntartani, annak megváltoztatását kezdeményezni, a befejezés szándékát jelezni és a kommunikációból kilépni” (Kurtán 2003: 23). A betegtájékoztatók tartalmának megértése az átlagember számára nem könnyű feladat. Ezért fontos a forma, a szöveg tagolása, a vevő figyelmének ébrentartása kérdő mondatok segítségével, az írásos kommunikációs műfajokra jellemző tipográfiai eszközökkel. A formai oldal elősegíti a szöveg áttekinthetőségét, a lényeg kiemelését, az üzenet pontos megértését. A szöveg tagolásán, formai sajátságain túl a megértést segíti elő a nyelv metainformációs elemeinek használata is. Ezek a nyelvi elemek az információ-átadás folyamatát időről-időre megszakítják, kisebb-nagyobb részekre tördelik, értelmezik az üzenetrészeket, majd egy magasabb síkon összekötik (Lévai 2007: 64). A metainformációs elemek alkalmasak az alapinformáció tagolására, a befogadó figyelmének irányítására és kontrollálására is. Segítségükkel az információ adója fenntarthatja, vagy irányíthatja a befogadó figyelmét. Ilyen metainformációs elem a betegtájékoztatók szövegében az olvassa el figyelmesen, vagy a mire kell figyelnie, kérdezze meg szerkezet, a Fontos! hiányos mondat. Metainformációs funkciójuk is van a figyelem felkeltésére irányuló felszólító és a kommunikáció fenntartását célzó kérdő mondatoknak is. Például: Kérjük, olvassa el gondosan ezt a tájékoztatót, mielőtt elkezdi a gyógyszer szedését! Olvassa el gondosan a következő kérdéseket!

146

A Milyen hatóanyagot és segédanyagot tartalmaz a készítmény? Hogyan kell szedni a Xanaxot? Milyen típusú gyógyszer a Canesten krém és milyen betegségek esetén alkalmazható?Milyen betegségek esetén alkalmazható és hogyan fejti ki hatását a Talliton tabletta? Mit tartalmaz a Norvasc tabletta? kérdésekben nem explicit, hanem implicit módon van jelen a metainformációs Tudja-e, hogy tárgyi mellékmondatot bevezető szerkezet. Ezekre a kérdésekre az információ adója nem vár választ. Az a funkciójuk, hogy ráébresszék a vevőt arra, hogy a szövegben olyan információk következnek, amelyeknek ő nincs birtokában. Ezek a kérdések a vevőt együttműködésre ösztönzik.

Az ötödik, a Key helyett álló betű a hangnem, üzenetkulcs jelölésére szolgál és a beszédaktus hangnemére utal. Kurtán Zsuzsa az üzenet módjának, attitűdnek nevezi, amely a cselekvés lezajlásának tónusára, módjára vagy légkörére utal (Kurtán 2003: 24).

Fontos, hogy a hangnem és az üzenet tartalma összhangban legyen. Egy tragikus eseményt például nem mesélhetünk el vidáman, mert ha ezt tesszük, akkor valószínűleg nem az üzenet tartalmára, hanem inkább a hangnemre figyelünk. A betegtájékoztatók hangneme a szituációnak megfelelően érzelemmentes, a tájékoztató funkciónak megfelelő.

A hatodik terminus az Instrumentalities, amelyet az I rövidít, magyarra fordítása:

eszközhasználat. Egyrészt a kommunikációs csatorna kiválasztását jelenti, azt, hogy szóban vagy írásban közöljük az üzenetet. Másrészt jelenti a kiválasztott nyelvet, dialektust, regisztert vagy kódot. Az írott műszaki, orvosi, jogi vagy rendőrségi nyelv egyfajta eszközhasználat, a palóc dialektus egy másik, a házibuliban használatos szleng egy harmadik. Ezeket a jellemzőket Kurtán Zsuzsa szaknyelvkutató az alábbiakban összegzi:

„Egyes műfajok kötődhetnek egyes csatornákhoz. A rádiós sportközvetítések például tipikusan az auditív, míg a jogi szerződések tipikusan a vizuális csatornához kötődnek. A professzionális számítógép-felhasználók gyakran kommunikálnak olyan módon, hogy az egymás közti interakció – a számítógép segítségével – egyszerre több csatornán is folyik: csevegnek, írnak, olvasnak, közléseket alkotnak és fogadnak be.

Egyszerre nézik és hallják az üzeneteket, esetleg mikrofonos beszélgetésre is van mód”

(Kurtán 2003: 24). Az általunk vizsgált betegtájékoztatók tipikusan a vizuális csatornához kötődnek, ezért nagyon fontos az információ tagolása, a szöveg horizontális alapú elrendezése és gondos tördelése, az információ, ezen belül a kérdések, tudnivalók és figyelmeztetések kiemelése, külön bekezdésbe rendezése. Az olvasót vizuálisan vonzzák a vastag betűs kiemelések. Ugyanakkor a vastag betűs sorok az információt is tagolják, biztosítják, hogy az olvasó ne ijedjen meg a rázúduló információhalmaztól, hanem azt érezze, hogy egyszerre csak viszonylag kis mennyiségű új ismeretet kell befogadnia.

A betűszó hatodik betűje az N, amely a Norms of interaction and interpretation szókapcsolatot helyettesíti, magyarul interakciós és értelmezési normákat jelent. A szakirodalom azokat a társadalmi szabályokat érti alatta, amelyek az eseményt, valamint

a résztvevők cselekedeteit és reakcióját meghatározzák. A betegtájékoztatók szövege

147

sajátos, egyoldalú információadást jelent. Ebben a szituációban az adó és a vevő közvetlen kontaktusba nem kerül, a kommunikációban betöltött szerepek nem váltakoznak. Ezért az információ adójával szemben elvárás a közérthető, pontos, világos megfogalmazás, a szakszavak jelentésének feltüntetése, az információ dekódolásának könnyítése. A vevővel szembeni elvárás az aktív közreműködés, figyelmes olvasás, az információk dekódolása, tárolása, az azok alapján történő eljárás.

A normák terminus a beszéléshez kapcsolódó sajátos viselkedésformákra és viselkedéselemekre (hangosság, hallgatás, szemkontaktus stb.) utal.

Az utolsó betű, a G az angol Genre helyett áll, magyarul műfajt, zsánert jelent.

Olyan világosan meghatározható megnyilatkozás-típusokra, műfajokra utal, mint például a vers, a közmondás, az előadás, a vezércikk stb. A betegtájékoztatók olyan sajátos műfajt képviselnek, amelyek írásbeli megjelenésük ellenére magukon viselik a szóbeli kommunikáció bizonyos jegyeit is, például a szóbeli interakcióra jellemző kérdő és felszólító mondatokat tartalmaznak. A Jakobson modelljében megjelenő funkciók közül a konatív, felszólító és a fatikus, kapcsolattartó funkciót jelenítik meg.

Ezzel biztosítják az olvasóval való kapcsolattartást és a figyelem fenntartását.

Összegzés

Dell H. Hymes tevékenysége és a fenti nyolc tényező bemutatása nyelvészeti szempontból azért volt fontos, mert a 70-es években eloszlatta azt a tévhitet, hogy a nyelvtudáshoz, a nyelvhasználathoz elegendő a szókincs és a nyelvtan ismerete.

Hangsúlyozza a szociokulturális kontextusnak, ezen belül a beszélőközösség szokásainak és beszédmintázatainak fontosságát. Az alkalmazott nyelvészet számára Hymes modellje viszont ennél sokkal többet jelent, hiszen átfogó képet ad mindazon tényezőkről, amelyek együttesen határozzák meg a kommunikációs aktus sikerességét.

Mivel a betegtájékoztatók a tömegkommunikáció fontos eszközei, szükség van arra, hogy a gyógyszergyártó cégek képviselői a kommunikációs szituációra és az üzenet tartalmára vonatkozóan minden szükséges információt megadjanak. Ha nem is tudatosan, de ösztönösen úgy fogalmazzák meg a tájékoztatók szövegét, hogy abban az információközlés az említett modell minden egyes tényezőjére kiterjedjen.

Irodalom

Gyenes Gábor – Dobson Szabolcs – Osváth Éva – Zörényi György (szerk.) 1995. Pharmindex Kompendium. Budapest: PHARMINDEX.

Hymes, D. H. 1972. Models of the Interaction of Language & Social Life. In: Directions in Sociolinguistics, eds. Gumperz and Hymes. 35–71. New York: Holt, Rinehart & Winston.

Hymes, D. H. 1974. Foundations of Sociolinguistics: An Ethnographic Approach. Philadelphia:

University of Pennsylvania Press.

Illésné Kovács Mária – Simigné Fenyő Sarolta 2008. A metainformációs nyelvi elemek funkciója a közvetett kommunikáció egyik fajtájában, betegtájékoztatók szövegében.

Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények. Miskolc: Miskolci Egyetem. 161–171.

148

Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Lévai Béla 2007. Metainformáció a szövegben. Debrecen: DE Szlavisztikai Intézet.

Wardhaugh, R. 2002. Szociolingvisztika. Budapest: Osiris.

http://www.jogiforum.hu/hirek/13110

149

KEGYESNÉ SZEKERES ERIKA

A (FELSŐOKTATÁSI) PEDAGÓGIAI KOMMUNIKÁCIÓ NYELVÉSZETI