Veszprém megye

Helyzete, fekvése és gazdasági élete miatt a Közép-dunántúli régióhoz sorolták, glo-bális és politikai fejlettsége miatt Felső-Pannóniához tartozik. A megye törzsterületét a Bakony hegység foglalja magában, a gazdasági aktivitás a völgyekben és a kisebb medencékben koncentrálódik. A térszerkezeti egység jelentőségét nemzetközileg is fontos – bár erősen fogyó készletű – bauxit- és mangánérc-bányászata, energiaterme-lése, alumíniumkohászata, vegyipara és gépgyártása adja. A Felső-Pannóniában ki-emelkedően magas, mintegy 70 százalékban nagyüzemi mezőgazdasága – a szőlő ter-mesztést nem számítva – nem jelentős, kivéve három észak-nyugati, kisalföldi kistér-ségét (Pápa és vidéke), csak itt haladja meg a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya az országos átlagot. Idegenforgalma Balaton-melléki helyzete miatt számottevő.

Veszprém megye az ipari forradalom idején közepes mértékben iparosodottá vált. A szocializmus idején mesterségesen tovább iparosították, így 1975-re gazdasá-gilag a harmadik legfejlettebb mezorégió lett, fajlagos GDP-je elérte az országos átlag 116%-át. Ekkor iparát erősen fejlettnek, mezőgazdaságát viszont elmaradottnak minő -sítették. További útját jellemzi, hogy 1980-ban már csak ötödik 108, 1985-ben kilen-cedik 100 és 1994-ben 11. 79,8%-os fajlagos termék-előállításával az országos átlag-hoz képest (15. melléklet). Késő Kádár-kori zuhanásának fő oka ugyan a restriktív gazdaságpolitikában, stagnáló nehéziparában rejlik, de nem utolsó sorban azzal is ma-gyarázható, hogy amíg a húzóágazatnak minősülő magánszektor még 1980-ban azo-nos az országos aránnyal, öt évvel később már lényegesen kisebb mértékű.

Veszprém megye a rendszerváltáskor – a másfél évtizeddel korábbi gazdasági erejéhez hasonlóan és belőle fakadóan – globálisan a harmadik legfejlettebb mezorégió, ugyanis a szocializmus korszakában Vas és Zala megyét is lekörözte, de a

’90-es évek végén már csak Zalát előzte hajszálnyival, mert fejlődési üteme az elő bbi-től jelentősen lemaradt, viszont az utóbbinál szignifikánsan előbbre járt. Annak elle-nére, hogy egy lakosára eső GDP-je az 1994-es 11. helyről 1997-re a megyék sorában a kilencedik, sőt 2000-ben az ötödik-hatodik helyre emelkedett (amivel ismét meg-előzte Zalát), még mindig kedvezőtlen az 1975-ös harmadik helyéhez viszonyítva (5 és 15. melléklet). A komplex faktorérték-számítások Zalához képest összességében nagyságrendi fölényt mértek, bár mind gazdasági, mind jóléti területen egészen közel állnak egymáshoz, tehát a (harmadik komponensként kezelt) demográfiai különbségek bizonyultak döntőnek (10. melléklet). (A két megye az elmúlt évszázadban nemcsak a sorrendért versengett, de többször is egymás rovására terjeszkedett.)

Nehéziparának a rendszerváltást követő összeomlását jól szemlélteti, hogy vil-lanyáram-felhasználása 1990 és 1998 között még a Borsod megyeinél is jobban visz-szaesett (-27,3%), országosan csak Nógrád múlta alul. (Eközben Veszprém megye háztartásainak szolgáltatott villamos energia mennyisége két- és félszer gyorsabb ütemben nőtt, mint az országé – Engelberth 2000, 250, 253). Az ezredfordulón nehéz-ipara is regenerálódott. Miután a megye jóléti faktorértéke – egy kutató kollektíva sze-rint – lényegesen magasabb, mint az általuk mért gazdasági fejlettség, kérdés, hogy e viszonylat összefüggött-e alacsony öngyilkossági rátájával, s ez utóbbi pedig az éppen

összeomlott nehézipar ellenére produkált, jónak mondható fejlődésével és lakóinak jövedelem-növekedésével. Kedvező egészségügyi viszonyait példázza, hogy a rend-szerváltás óta itt csökkent legnagyobb arányban a csecsemőhalandóság, 2002-2003-ban kevesebb, mint fele az egy évtizeddel korábbinak, így 6 ezrelékével kétharmada az országos aránynak, amivel első lett a megyék sorában.

Veszprém megye egy 2001-es értékelés szerint mind Vast, mind Zalát megelő z-ve – országosan ugyan a hatodik helyen – Északnyugat-Dunántúl második legfejlet-tebb mezorégiója lett (8. melléklet). Ennek főbb okai: kistérségei egy kivételével vá-rosiasnak mondhatók és valamennyinek pozitív a foglalkoztatási szaldója. Megyei szintű foglalkoztatási aránya azonban regionális szinten elég gyenge, országosan tar-tósan a hetedik a rangsorban, bár munkanélküliségi rátája egy évtized alatt a közép-mezőnyből a második legkedvezőbb helyre csökkent (29. melléklet). A gazdaság és a társadalom kiemelt ágazatait, mutatóit vizsgálva azonban 1999-ben nagy szóródást tapasztalunk a 2-12. helyek között. Vízvezeték-hálózata meglehetősen sűrű, de vízve-zeték-csatornahossz aránya igen kedvezőtlen (20 és 22. melléklet). Miközben távbe-szélő-hálózatának sűrűsége a ’90-es évek második felében nagymértékben megnőtt (a 13.-ról a harmadik helyre emelkedett a megyék sorában), ipari foglalkoztatottjainak arányában az évtized során elsőből a hatodik lett (23 és 18. melléklet). A beruházások és a külföldi tőke részaránya – erős hullámzással – többnyire kétszámjegyű helyen állt. Balaton-parti fekvése, fejlődő turizmusa azonban reménykeltő.

A megye globális fejlődésének üteme az ezredfordulót követően nagymértékben mérséklődött. Amíg dinamikus mutatója az 1990-es években a 11., a 2000-es évtized első felében – az előző öt évhez képest a 16-17. a megyék rangsorában, vagyis az egyik meglehetősen csekély sebességgel haladó térség lett. Ennek okai: a beruházás növekedése a 17., közcsatorna-hálózatának bővülése a 18., s mindezekből fakadóan az átlagkeresetek gyarapodása terén sereghajtó a megyék között. Csupán személygépko-csi állománya és vizvezeték-közcsatorna-hálózatának aránya (mindkettő ötödik he-lyen) növekszik elfogadható, és idegenforgalma (3.), valamint telefonhálózata (2.) igen jó ütemben. Összességében 2005-ös statikus pozíciója sorrendben ismét ötödik, 2006-ban pedig a történelmi mélypontot jelentő hetedik lett – ami azóta többször megismétlődött – most már Zala megye a másfél évtizeddel azelőttihez képest is na-gyobb különbséggel hagyta le (bár az utóbbi is két hellyel visszaesett). Az általam vizsgált – globális fejlettséget meghatározó – ágazatok, mutatók sorrendi átlaga az 1999-es 6,6-ről 6,9-re változott, így Felső-Pannóniában a nálánál is lassabban gyara-podó Vas megye sem maradt le tőle. Legrosszabb helyzetben 2005-ben fajlagos beru-házása, – gyors növekedése ellenére – telefonhálózata és az átlagkeresetek terén volt (mindhárom a 12., 2006-ban 9, 16 és 13. a sorban – 17, 23 és 30. melléklet). Gazdasá-gi aktivitási rátája a nyolcadik, GDP-je is többnyire a nyolcadik a megyék rangsorá-ban (7 és 5. melléklet). Balaton-parti fekvése miatt a turistaforgalom terén második-harmadik helyezett. Csupán vízvezeték-hálózatának sűrűsége listavezető, ami telepü-léseinek városias jellegével áll összefüggésben (a lakások 98,8%-a egészséges folyó-vízzel ellátott). Összegzésül megállapítható, hogy amíg az 1996 és 2003 közötti idő -szakot figyelembe vevő versenyképességi rangsora ötödik a megyék viszonylatában,

jövőbeli versenyképességét – az Észak-Dunántúlon egyetlen területi egységként – „re-latíve fejletlen”-nek minősítették (Lukovics 2006, 152, 155-157).

Globális fejlődésének dinamikája 2005 és 2009 között 16-17., így ismét egy hellyel hátrált a megyék statikus fejlettségének átlagsorrendjében (11/III. melléklet).

Fajlagos GDP-jének növekedése is tendenciaszerű lassulást mutat 2000 óta, a válság évében egy lakosára eső értéke az ezredfordulós ötödikről a másfél évtizede nem lá-tott 10. sorrendi pozícióra mérséklődött. Főként a fajlagos beruházás terén esett visz-sza: 2002 és 2009 között 7.-ről a 17., de az évtized során a telefon-sűrűségben a 3.-ról a 13., a színház-látogatásban a 3.-ról a 11., az átlagkeresetek terén is a 8.-ról a 13.

helyre. Jelentős fejlődés csak a közműolló és a mozi-látogatás terén tapasztalható.

Tóparti mikrorégiói a fejlettebb kategóriákba sorolhatók, a megyeszékhelyivel együtt a ’90-es években dinamikusan növekedtek, bár a Veszprémi, amely még 1997-ben a második legfejlettebb vidéki kistérség volt, 2001-re eltűnt az első öt közül, s 2005-ben már „csak” a 13. lett. Csupán a Sümegi, más adatok szerint a Bakony-béli kisrégiók stagnáltak, ezt az öt körzetet – a megye területének felét – a 2002-es KSH-értékelés hátrányos helyzetűnek minősítette. Ezek után nehezen hihető, hogy kistérsé-geinek komplex fejlettsége alapján 2003-ban „bronzérmesnek” minősíthették e me-gyét. Nem véletlen, hogy egyik felzárkózó mikrorégiója, a Pápai 2004-ben kiemelt, a Dunántúlon messze a legnagyobb összegű (295,5 millió Ft) területi kiegyenlítést szol-gáló fejlesztési célú megyei támogatásban részesült (Nagy 2006, 7).

Veszprém megye kisrégióinak helyzetében 2005-re részleges változás állott be.

Székhelyi és balatoni kistérségei ugyan generálisan változalanul fejlettek, sőt politikai téren igen fejlettek, viszont dinamikájuk stagnálóvá vált, pedig versenyképességük kimagasló. A Bakony-béli körzetek jórésze közepesen fejlett, de nagyobb gond, hogy többségük stagnál, vagy lemarad a fejlődésben. A Sümegi helyzete a legsúlyosabb, mert nemcsak mérsékelten fejlett, de lemaradó is. Biztató a perspektívája a Zirci mikrorégiónak: közepes fejlettsége mellett dinamikus növekedésre tett szert, pedig versenyképessége is csupán közepes.

2007-re számottevő változást éppen az utóbbi két kistérség produkált, eggyel magasabb kategóriába kerültek. A Zirci ugyanakkor az egyetlen mikrorégió, amelyik a megyében a 2008-as adatok alapján a relatíve gyenge versenyképességű címkét kap-ta. Visszaesett valamelyest a Balatonalmádi és a Balatonfüredi kistérség versenyké-pessége is, amelyeket három évvel korábban még kiugró versenyképességgel megál-dottnak minősíthettünk. A Sümegi e téren szintén valamelyest rontott pozícióján (Baranyi 2010, 123, Bajmócy-Lengyel 2010, 26). Következtetésként levonható, hogy a megye belső regionális egyenlőtlenségei csökkenetek.

Megyeszékhelye kedvező adottságú, ehhez képest fejlődési dinamikáját a köze-pes tempó jellemzi. Városainak nagyobb része elért pozícióikat javító, fejlődő telepü-lés, csak Várpalota sorolható a stagnáló-hanyatló városok közé, bár kistérségét a fel-zárkózók kategóriájába sorolták. Ez utóbbi város kereső népességének még a ’80-as évek végén is több mint háromnegyede az iparban talált megélhetést, egy évtizeddel később már csak egyharmada. Várpalotával szemben a hasonló jellegű, de jól fejlődő Ajka ipari keresőinek alig több mint harmadát kellett leépíteni.

Veszprém megye politikai életének komponensei közül a pártpreferenciák szám-adatai csaknem megegyeznek a nála változatosabb és sok tekintetben fejlettebb Győ r-Moson-Sopron megye hasonló értékeivel. Választási részvételi aránya a két nyugati megyéénél kevesebb – ami a politikai kultúra valamivel alacsonyabb lépcsőfokának felel meg – de az országos értéknél szignifikánsan magasabb. A politikai aktivitásnak ezt a szintjét „csupán” globális fejlettsége indokolja, ugyanis a megye fajlagos GDP-je és iskolázottsági mutatói a középmezőnyhöz sorolhatók. Nem véletlen, hogy az utóbbi kettő participációs korrelációja alig haladja meg az 50%-ot, míg a globális fejlettségé 0,9407. Az ország mindösszesen négy megyéjének egyike, amelynél nagyságrendi elté-rés mutatkozik (az előbbi három mutatóból képzett) komplex fejlettség és a politikai participácó között – az utóbbi javára (3. melléklet). Országgyűlési választókerületeit tekintve a pártválasztás következetességében is átmenetet képez a kevésbé stabil régiók felé, e téren a megyék középső és alsó harmadának határán foglal helyet (a 14. – Lásd a 6. mellékletet!). A megyei közgyűlés szintjén ugyan az enyhén instabil térségekhez so-rolható, de székhelyének önkormányzata – a 2006-os, 16 évi folytonosságot követőő r-ségváltás ellenére – stabilnak mondható. A politikai orientáció mérsékeltségében vi-szont ugyanúgy negyedik, mint a participáció terén, a radikális pártok átlagos válasz-tási aránya az egyik legkisebb, ebben a metszetben messze megelőzi a Nyugat-dunántúli régiót. A megye moderációs értéke a komplex fejlettség komponensei közül csak a globális mutatóval korrelál, mégpedig erősen (0, 8161), fajlagos GDP-je és isko-lázottsága ebben a viszonylatban még a participációnál is gyengébb korrelációt mutat.

Minden tényezőt egybevetve Veszprém megye kockázati szempontból kedvezőnek mi-nősíthető. Miután globális fejlettsége és politikai aktivitása is jó, viszont globális fejlő -dése gyenge, a megye komplex helyzetét ellentmondásosnak, átlagosan jó-közepesnek ítélem.

Veszprém megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása és a szavazási következetesség az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választó- 1. Ajka MDF SZDSZ MDF-Fidesz Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Erős instabil 2. Balatonfüred MDF MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 3. Pápa Fidesz-SZDSZ MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 4. Tapolca MDF MSZP Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP FideszKDNP Stabil 5. Várpalota MDF SZDSZ Fidesz Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Erős instabil 6. Veszprém MDF SZDSZ MDF-Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 7. Veszprém MDF MSZP Fidesz MSZP MSZP Fidesz-KDNP Erős instabil

Veszprém megyében 1939-ben a szélsőjobboldal középerősnek bizonyult, 1945-ben a kisgazdapárt kétharmados többséget kapott. 1990-1945-ben MDF dominanciájú, 1994-ben – a szocialista földcsuszamlás évében – közel felerészben (akkor még rész-ben jobboldalinak látszó) szabad demokrata, majd 1998-ban egyöntetűen fideszes lett a megye. A polgári, döntően jobboldali középpártok népszerűségének folytonossága alapvetően 2002-ben és 2006-ban is kitapintható. A megyeszékhelyet 2006-ig tartósan

balközép koalíció irányította. Városi és községi önkormányzataiból egy szocialista, egy liberális és kilenc jobboldali vezetésű, a többi független az ezredfordulón. A két Veszprém központú országgyűlési választókerületből abban győz időnként az MSZP, amelynek zömét lakótelepek adják. Mindenekelőtt a viszonylag magas (64,9%) átla-gos részvételi arány és a jelentős, mérsékelt pártok (80,7%) kiemelkedő preferencia-szintje sorolja a megyét a polgárosultabb nagyrégióhoz, valamint az a tény, hogy ipari jellege ellenére gyenge a szocialista befolyás, bár kicsivel erősebb, mint a három nyu-gat-dunántúli megyében (6 és 9. melléklet). (A hat ciklus összesen 42 egyéni képvise-lőjéből – Győr-Moson-Sopron megyeinél eggyel kevesebb – csupán nyolc szocialis-ta.) A politikai feminizmus terén átlagos mezorégió, a 2006-os parlamenti választáso-kon mandátumhoz jutott 13 képviselőből kettő, 2010-ben már csak egy lett nő. Szá-muk viszont a megyei közgyűlésben erőteljesen, 1994 és 2006 között kettőről hétre emelkedett, az utóbbi az országos átlag másfélszerese. Arányuk 2010-ben megmaradt.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

1. sz. országgyűlési választókerület: Ajka és környéke. A Bakonyalja déli harma-dát fedi le. Jelentősebb települései: Csögle, Devecser, Halimba, Kerta, Kislőd, Ma-gyarpolány, Nagyalásony, Noszlop, Somlószőlős, Somlóvásárhely, Úrkut, Városlőd, és az egykor velük közös tanácsú kisközségek, valamint a székhely városhoz csatolt Ajkarendek, Bakonygyepes és Padragkút helységek. Az ezredfordulón felzárkózó, 2003-2005-ben lemaradó, 2007-ben is közepesen fejlett kistérség, 2000-ben közepes, 2004-ben magas átlagjövedelmekkel. Ajka polgárai közép alacsony, Devecser lakói alacsony szinten éltek 2000-ben. A választókerület átlagkörüli demográfiai és foglal-koztatottsági adatokkal rendelkezik, iskolázottsági szintje igen alacsony, participációs készsége megyei viszonylatban gyenge, országosan jó közepes. A devecseri választó-kerületben 1939-ben középerősnek bizonyult a szélsőjobboldal, a járásban 1945-ben pedig kétharmados többséget kapott a teljes jobboldal. Az 1990-es választásokon dr.

Pusztai Erzsébet orvos, leendő államtitkár (MDF) nyert Mádai Péter szabad demokra-ta és egy kisgazda vetélytársa előtt. (Ekkor és itt indult a Hazafias Választási Koalíció jelöltjeként dr. Mikola István, az ezredfordulón fideszes miniszter.) 1994-ben Mádai technikus legyőzte Győr Sándort (MSZP) és Pusztait. 1998-ban Ékes József alpol-gármester (MDF-Fidesz) nagy fölénnyel verte Győrt és Mádait, pedig az utóbbi visz-szalépett a második forduló előtt. 2002-ben Ékes polgármester már kisebb előnnyel nyert Schwartz Béla (MSZP) és Mádai ellenében. 2006-ban Schwartz szerezte meg a mandátumot egy kevésbé ismert Fidesz-KDNP- és a visszalépett SZDSZ-jelölttel szemben. 2010-ben Ékes már az első fordulón képviselő lett Schwartz-cal, valamint a Jobbik, az LMP és az MDF versengői ellenében. Ajka város 1998-ig szabad demokra-ta vezetésű, majd 2002-ig Ékes József közgazdász (MDF-Vállalkozók Pártja) a pol-gármester, újabban pedig Schwartz Béla (MSZP-SZDSZ, 2010-től MSZP) a város első embere, utóbb a megye egyetlen szocialista településvezetője, aki győzelmét a megosztott jobboldalnak köszönhette. További pártosodott helysége Tüskevár, melyet MIÉP-es elöljáró irányított az ezredfordulón, 2002 óta független vezetésű. 2010-ben Devecser Fidesz-KDNP polgármestert választott. Jelentősebb települései közül 2002-ben csak a nehézipari jellegű Ajka és Úrkut baloldali többségű, 2006-ban még

Devecser, Magyarpolány és Noszlop is. 2010-ben már mindenik jobboldali túlsúlyú.

Ajka és vidékének erősen instabil a politikai élete, melynek oka a nehézipari, illetve élelmiszergazdasági népesség közel azonos súlya.

2. sz. országgyűlési választókerület: a Balatoni felvidék keleti fele, székhelye:

Balatonfüred. Jelentősebb települései: Alsóőrs, Balatonalmádi, Balatonfőkajár, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Balatonudvari, Balatonvilágos, Csopak, Pécsely, Tihany és Zánka, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. Az ezredfordulón di-namikusan fejlődő, de 2003-2005-ben már kiugró versenyképességük ellenére stagná-ló, általánosan jól (a KSH szerint magasan) fejlett kistérségek, 2000-ben középmagas, 2004-ben magas és igen magas jövedelmekkel. Városai: Füred, Almádi és Fűzfő pol-gárai – a hivatalos adatok szerint – jó közepes szinten élnek. Alsóőrs az ország har-madik legfejlettebb települése 2004-ben, lakóépületeinek (nyaralók!) 45,8 százaléka a rendszerváltás után épült, e tekintetben „aranyérmesnek” minősült. A tíz legfejlettebb közé tartozik Csopak is, ahol az országban legsűrűbb a gépkocsiállomány (567/ezer fő) és mindenegyes lakás vezetékes ivóvízzel rendelkezik. A választókerület demog-ráfiai és foglalkoztatási viszonyai kedvezőtlenek, a megyében itt a legmagasabb az időskorúak és az inaktív keresők, valamint a munkanélküliek (17%-os maximum) aránya, az utóbbi kettő együttvéve magasabb, mint a foglalkoztatottaké, ami – akár a munkanélküliségi csúcs – egyedülálló Felső-Pannóniában. Az aktív keresők rátája a megyei viszonylatban a legalacsonyabb, az országos értéknél is kisebb: 36,9% (2005).

Iskolázottsági szint magas, a megyében a székhely után a legnagyobb. Participációs készsége is magas, a makrorégióban a legnagyobb, a fővárosi érték körül mozog. A füredi választókerületben 1939-ben a szélsőjobboldal átlagos, a járásban 1945-ben kisgazdapárt közel 70% szavazatmennyiséget kapott. 1990-ben dr. Szabó Tamás köz-gazdász (MDF) leendő miniszter nyert Szőr Gyula szabad demokrata és egy kisgazda vetélytársával szemben. 1994-ben Nagy Jenő szaküzemgazdász (MSZP) győzött Szőr és Szabó felett. 1998-ban dr. Bóka István ügyvéd (Fidesz-MDF) nagy fölénnyel verte Nagyot, minthogy kisgazda riválisuk visszalépett a második forduló előtt. 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben Bóka már az első fordulón megszerezte a mandátumot, előbb Nagy Jenő és centrumos, majd ismét Nagy és liberális ellenfele, utóbb Nagy és a Job-bik jelöltje előtt. Balatonfürednek 1998-ig független, majd jobboldali koalíciós a pol-gármestere, az utóbbi Pálfy Sándor „politikus”, 2006-tól dr. Bóka István (Fidesz-KDNP). Kisebb települései közül pártosodtak az ezredfordulón: Balatonkenese és Dörgicse MDF-es, Csopak jobboldali koalíciós, Felsőőrs SZDSZ-es, a legutóbbi 2010-től KDNP-s polgármesterrel. 2002-től Balatonkenese és Csopak független ön-kormányzati vezetésű. 2006-ban Kenese Fidesz-MDF-es, 2010-ben Balatonalmádi, Csopak, Kenese és Tihany Fidesz-KDNP polgármestert választott. Jelentősebb telepü-lései közül 2002-ben csak Balatonfűzfő baloldali és Balatonvilágos szocialista több-ségű, irányvonalukat 2006-ban is megtartották. 2010-ben mindenik jobboldali túlsúly-lyal. A választókerületnek jobb felé stabilizálódott a politikai élete.

3. sz. országgyűlési választókerület: Pápa és vidéke. A Bakonyalja és a Marcal-medence középtáján található. Jelentősebb települései: Bakonyjákó, Csót, Gyarmat (2001-ben Győr-Moson-Sopron megyéhez csatlakozott), Lovászpatona, Magyargencs,

Marcaltő, Mezőlak, Nemesszalók, Nyárád, Pápakovácsi, Pápateszér, Ugod és Vaszar, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek, illetve a székhelyhez csatolt Borsosgyőr és Kéttornyúlak. Az ezredfordulón felzárkózó, később fejlődő, egyébként közepesen fejlett kistérség, közepes jövedelmekkel. Pápa polgárai közepes szinten élnek. A választókerület demográfiai és foglalkoztatási adatai a megyei és az országos értékek közötti szűk sávban helyezkednek el. A lakosság iskolázottsági szintje ala-csony, participációs készsége közepes. A pápai választókerületben 1939-ben közép-erősnek bizonyult a szélsőjobboldal, a járásban 1945-ben a kisgazdapárt 72,5%-ot ka-pott, magában a városban kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok. Az 1990-es válasz-táson dr. Kövér László jogász (Fidesz-SZDSZ) nyert MDF-es és kisgazda riválisai előtt. 1994-ben Tulok András szakmérnök (MSZP) győzött az MDF-es és szabad de-mokrata jelöltekkel szemben. (Kövér a negyedik lett.) 1998-ban dr. Kovács Zoltán ügyvéd, polgármester (Fidesz-MDF) a második fordulóban kétharmados többséggel verte a szocialista jelöltet, miután a kisgazda a harmadik helyről visszalépett. 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben Kovács már az első fordulón megszerezte a mandátumot, legutóbb kétharmados többséggel. Pápa polgármestere 1990-től 2011 márciusáig Ko-vács Zoltán, jobboldali koalíció élén, majd dr. Áldozó Tamás (Fidesz-KDNP). Párto-sodott települése Vanyola, az ezredfordulón fideszes polgármesterrel, de 2002-től független vezetésű. Jelentősebb települései kivétel nélkül jobboldaliak, túlnyomórészt fideszes többségűek 2002-ben. 2006-ban közel félszáz községéből csak öt baloldali többségű (Dáka, Magyargencs, Marcaltő, Nagyacsád és Pápaderecske). 2010-ben va-lamennyi jobboldali. A választókerület politikai élete jobb felé stabilizálódott.

4. sz. országgyűlési választókerület: Tapolca és környéke. A Tapolcai-medencét és a Marcal-medence déli végeit fedi le. Jelentősebb települései: Badacsonytomaj, Balatonederics, Bazsi, Csabrendek, Gógánfa, Káptalanfa, Kővágóörs, Monostorapáti, Nemesgulács, Nyirád, Révfülöp, Sümeg, Szigliget és Zalahaláp, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek, illetve a székhelyhez csatolt Diszel helység. A székhelyi fejlődő, majd stagnáló, közepesen fejlett, a Sümegi stagnáló, később

4. sz. országgyűlési választókerület: Tapolca és környéke. A Tapolcai-medencét és a Marcal-medence déli végeit fedi le. Jelentősebb települései: Badacsonytomaj, Balatonederics, Bazsi, Csabrendek, Gógánfa, Káptalanfa, Kővágóörs, Monostorapáti, Nemesgulács, Nyirád, Révfülöp, Sümeg, Szigliget és Zalahaláp, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek, illetve a székhelyhez csatolt Diszel helység. A székhelyi fejlődő, majd stagnáló, közepesen fejlett, a Sümegi stagnáló, később