Komárom-Esztergom megye

A politikai kultúra lépcsőfokain lefelé haladva a következő – már nem átlagfeletti te-rület – Komárom-Esztergom megye. Centrális, Duna-parti fekvése, természeti szép-sége, bányakincseinek gazdagsága már a korábbi időszakokban is kiváló lehető sége-ket nyújtott számára. A szocializmus korszakának kezdetén – amikor mindenekelőtt az ipari fejlettség határozta meg egy régió gazdasági színvonalát – igen jelentős me-gyei szintű egyenlőtlenségek jellemezték az országot. Komárom megye iparosodott-sága 1960-ban és 1965-ben nem kevesebb mint 11-szerese volt a legelmaradottabb Szabolcs-Szatmárénak. Komárom megye e téren még Budapestet is megelőzve első helyen állt. A két utóbbi mezorégió ipari termelése ekkoriban kétszeresen múlta felül az országos átlagot. Nem véletlen, hogy az első hazai gyorsforgalmú utat e két legfej-lettebb ipari centrum között építették, majd adták át 1960-ban. A megye azonban nemcsak ipari, de mezőgazdasági téren is az első helyezett volt, igaz csupán kétszere-sen haladta meg az e téren is sereghajtó Szabolcs-Szatmárt (Németh 2009, 30, 67-68).

Komárom megye gazdasági fejlettsége a Kádár-korszak derekán, 1975-ben má-sodik helyen állt (csak Budapest előzte meg), fajlagos GDP-je az országos átlaghoz képest 131%. Iparát ekkor is erősen fejlettnek minősítették, de mezőgazdaságát már

„csak” fejlettnek sorolták be, az utóbbi terén Pest és Békés megye is lekörözte. Fél évtizeddel későbbre – más nehézipari megyéhez hasonlóan – valamelyest romlottak pozíciói, 1980-ban az anyagi ágak egy lakosra eső nettó termelésében negyedik he-lyezett az országos átlag 112%-ával. Ezt követően azonban gazdasági teljesítménye – a maga nemében párját ritkítóan – megnőtt (3. hely 120%), annak ellenére, hogy a

magánszektor súlya nem erősödött, sőt 1985-ben jelentősen elmaradt az országos ér-téktől. A fejlődés annak tudható be, hogy a megyében az országos növekedést megha-ladó ágazatnak, a szocialista szektornak volt primátusa (Rechnitzer-Lados 1988, 46).

Közelebbről: az elhúzódó olajválság miatt a térségben koncentrált villamos-erőművek a megyében fölös mennyiségben rendelkezésre álló, ismét nagyobb szerepet kapott barnaszén révén újból döntő szerephez jutottak. Amikor a szénbányászat veszteséges-nek bizonyult, és a rendszerváltás világpiac-nyitó hatására az olcsóbb importszénnel kezdtek fűteni, sorban bezárták az aknákat, le is ment fajlagos GDP-je 80,3%-ra (1994.), rangsorban pedig a tizedik helyre a mezorégiók között (15. melléklet).

Gazdasági fejlettsége, urbanizáltsága jelentős maradt, (1991-ben közcsatorna-hálózata Budapest után a legsűrűbb volt – 21. melléklet). Gyarapodásban ezt követően sem maradt le számottevően, infrastruktúrájának színvonalát mégis közepesre minő sí-tették (Abonyiné 2003, 55). Magasan fejlett, pontosabban nagyteljesítményű és foglalkoztatottságú ipara, bányászata 1992-ben első helyezett (18. melléklet), emellett az állattenyésztésben harmadik a területi egységek rangsorában. 1987-ben azon kevés megye közé sorolható, ahol az egy főre jutó átlagjövedelem meghaladta az országos szintet (104%-kal – Budapest magasan átlagfeletti értéke miatt), sőt a főváros után az első volt (Andorka 1997, 209, 2006, 217). 1990-ben összességében, globális fejlett-ségét tekintve pozíciója a hatodik a mezorégiók sorrendjében (2. melléklet).

A rendszerváltást követő gazdasági katasztrófa átmenetileg nehéz helyzetbe hoz-ta Komárom-Esztergom megyét. A visszaesés méreteit jól szemlélteti, hogy a megye áramfogyasztása háromszor olyan mértékben csökkent, mint az országé. A szénbá-nyászat összeomlásával családok ezreinek létbiztonsága ingott meg. A villamosener-gia-ipar és különösen a bányászat térvesztése mellett azonban jól nyomon követhető a feldolgozóipar erősödése, melynek növekedési üteme az ezredforduló éveiben több mint tízszerese (!) az országosénak, s a megyék között is kiugróan magasnak mondha-tó. Az ipari termelés volumenének emelkedése alapvetően a megyébe települt külföldi érdekeltségű vállalkozásoknak köszönhető (Fancsali 2003, 398). A beruházások fel-futtatásában a megye vezetői jelentős szerepet játszottak, így 1991-ben az egy lakosra jutó beruházás összegével Budapestet is megelőzve, messze az első lett (17. melléklet), s a külföldi tőkebefektetésben általában is előkelő helyet vívott ki (negyedik lett a megyék rangsorában). A befektető cégek előszeretettel alkalmazták a kvalifikált és magas fokú fegyelemhez szokott egykori bányászati munkaerőt. Ebből fakadóan faj-lagos GDP-je az 1994-es tízedik helyről 1997-re a nyolcadikra emelkedett, majd 2000-re ötödik, 2005-ben pedig második lett a mezorégiók sorában. Ipari jellegét vál-tozatlanul őrzi, itt a legmagasabb az ezredfordulón az ipari foglalkoztatottak aránya (45,2%) (Perczel 2003, 592). Az egy főre jutó külföldi tőke vidéki átlagában azonban a megye 1994 és 1998 között (230-ról 135%-ra) lemaradt, amiből az a konzekvencia vonható le, hogy ezen időszak páratlan ipari növekedése egyre nagyobb mértékben hazai eredetű tőkebefektetésnek köszönhető.

Komárom-Esztergom megyében a mezőgazdaságot sem hanyagolták el: azon két mezorégió egyike, ahol a ’90-es években nem csökkent, hanem nőtt a fajlagos szar-vasmarha- és sertésállomány. A tartósan munkanélküli bányászok egy része ugyanis

állattenyésztésre tért át, emellett mezőgazdasága országosan a legnagyobb mértékben nagyüzem-kontinuus maradt: az egyéni gazdaságok által használt földterületek aránya az ezredfordulón itt a legkisebb, 28,2% (Kovács T. 2001, 458, 2010, 65). A megyében élők átlagkeresete ugyan az ötödik helyre csúszott le, egyéb jövedelmekkel azonban a lakosságnak sikerült kárpótolnia magát. Azon kevés megyék egyike, melynek foglal-koztatási rátája minden kistérségében pozitív (Csatári 2000, 539) és területileg is ki-egyensúlyozott. Gazdasági aktivitás terén 1997 és 2001 között a 12.-ről a kilencedik helyre jött fel a megyék rangsorában (7. melléklet). A visszaesés, majd talpra állás folyamatát jól szemlélteti, hogy a gépkocsi-sűrűségben az évtized-eleji hetedik helyről a 13.-ra süllyedt, majd 2003-ra a nyolcadikra emelkedett a sorban (24. melléklet).

Gazdasági nehézségei következtében Észak-Dunántúl globálisan legelmaradot-tabb megyéje lett, minthogy e térség legkisebb ütemben fejlődő mezorégiója. Hogy a megrázkódtatásokért az 1990-es években nagy árat fizethetett a lakosság, jelzi a tele-fonhálózat bővítésének lassúsága, a színház-látogatás radikális visszaesése és nem utolsósorban az öngyilkosságok – dunántúli viszonylatban meglehetősen – nagy (az országossal azonos) aránya. A ’90-es években globális fejlődési tempója 12. a megyék sorában, vagyis csupán kismértékben maradt le az országos dinamikától.

Kistérségei is kiegyenlítettek, az alacsonyan fejlett, de javuló helyzetű Kisbéri kivételével a közepesen fejlett, a fejlett és a magasan fejlett kategóriákba voltak sorol-hatók, s legtöbbjük fejlődő-felzárkózó, komplex fejlettségük összességükben a me-gyét e téren harmadik helyre tették. A Komáromi 2001-re az ország ötödik legdinami-kusabban fejlődő mikrorégiója lett. A 2002-es KSH-értékelés csak a Kisbérit és az Oroszlányit minősítette hátrányos helyzetűnek, 2007-ben már nem található ilyen a megyében. Évtizedközepi adatok szerint nincs magasan fejlett közöttük, a Kisbéri vál-tozatlanul mérsékelten fejlett, de a megye egyetlen fejlődő kistérsége. Többnyire a fejlettek minősíthetők lemaradóknak, köztük a Tatabányai, miközben ez volt az egyet-len kiugróan versenyképes, de a többi is jó versenyelőnnyel rendelkezett. 2008-ra a megyeszékhelyi és az Oroszlányi elvesztette erős versenyképességi pozícióját – jó harmad évtized alatt 12.-ről a 32., illetve a 18.-ról a 47. helyre hátráltak a mikrorégiók között – és a közepes kategóriába sorolódtak, csak a Komáromi tudta megőrizni, sőt erősíteni kiváló versenyelőnyét. A Kisbéri kistérség pedig relatíve gyenge versenyké-pességű lett, s olyan nagyot zuhant, hogy pár év alatt a 29.-ről a 91. helyre esett (Benkő, 2008, 121, Lukovics-Kovács, 2011, 66). A megye egyetlen mikrorégiójának sem változott számottevően az általános fejlettségi szintje 2007-re.

Városainak többsége is korábban megszerzett pozícióit vesztő, stagnáló-hanyatló sorsra jutottak, de nemcsak az iparvárosok, hanem a patinás Esztergom is, miközben kistérsége magasan fejlett (Beluszky 2000, 125). A prímás érseki székhelyet már 1950-től, a tanácsrendszert követően, az ideológiai-politikai megfontolásból fakadó megyeszékhely-elvétel után kedvezőtlen feltételrendszer vette körül, ugyanis a köz-igazgatási központ-szerepkör ettől kezdve fontos fejlesztési lehetőséggé vált (Hajdú Z. 2001, 183). Helyette Tatabányát részesítették előnyben, melynek lakossága a XX.

század folyamán tízszeresére növekedett, s a megyeszékhellyé válás után az ország legnagyobb bányavárosává fejlesztették. Komárom-Esztergom megyében a történelmi

város számára kedvezőtlenül ért véget a régi és az új központi település közötti küzde-lem. Pedig az államszervezet csaknem teljes uniformizálása alól a „reakció legfőbb hazai fészkének” mondott Esztergomnak ugyancsak sokáig sikerült kivonnia magát. A pártállam legutolsó periódusában, a nyolcvanas évek közepén az igazságszolgáltatás megyei egységeit Mindszenty bíboros egykori városából mégis csak átköltöztették egy szocreál tatabányai iskolaépületbe, melynek oka az lehetett, hogy Esztergom so-hasem rendelkezett egy valóban impozáns bírósági palotával. A megyei bíráknak egy darabig az esztergomi járásbíróság bővítésével (emeletráépítéssel) probáltak meg an-nak idején helyet teremteni, ám a benyújtott terveket Budapesten elutasították. Eszter-gom legfeljebb azzal vígasztalódhat, hogy más történelmi székvárosokkal ellentétben, a megyei földhivatalt és a levéltárat meg tudta őrizni (Babus 2009, 18-19).

A rendszerváltást követően az egykori bányavárosok bányász-iparos keresőinek száma negyedére csökkent, így pl. Tatabánya foglalkoztatottjainak 1988-ban még fe-le, egy évtizeddel később csupán egy hatoda dolgozott gyárban, bányában. A megye-székhely ipari szerepköre ma már – lélekszámához képest – szerény, előtérbe kerültek igazgatási, szolgáltató, oktatási, kereskedelmi stb. funkciói (Beluszky 2000, 119). Egy 2003-as MTA felmérés Tatabányáról megállapította, hogy nem rendelkezik kellő hu-mánerőforrással és innovációs intézményrendszerrel, hosszútávon nincs jövőképes gazdasága és regionális kisugárzása.

Komárom-Esztergom megye fejlődési dinamikája az ezredfordulót követő fél év-tizedben már lényegesen nagyobbnak mondható, növekedési tempója a 12.-ről a ne-gyedik-ötödik helyre változott a megyék sorrendjében, s így a Dunántúl legjobb ütemben gyarapodó térsége lett. Ennek oka, hogy versenyképessége – Budapestet is messze megelőzve – 1996 és 2003 között az első helyet foglalta el a mezorégiók sorá-ban (Lukovics 2006, 152). GDP-jének növekedése páratlan: tizenegy év alatt nyolc, aktivitási rátája kilenc fokozattal lépett előbbre, az utóbbi kilenc év alatt kilenc száza-lékponttal emelkedett, ami az országos érték több mint kétszerese. Ezek után szinte természetes, hogy – mint forrás – fajlagos beruházási összegének növekedése a máso-dik helyet vívta ki, munkanélküliségének csökkenése is figyelemre méltó, s most már a személygépkocsi-vásárlás is szépen fejlődik és a színház-látogatáshoz is visszatért a lakosság kedve. A párját ritkító fejlődés eredményeképpen fél évtized alatt egy fokkal feljebb lépett a globális fejlettség létráján: ismét a hetedik helyre került, s ezzel átme-netileg Fejér megyét is megelőzte. 2004-ben második helyen állt a megyék között az egy főre eső beruházás volumenében és a vízvezeték-csatornahálózat együtthatójában.

Annak ellenére, hogy a színházba-járás gyakorisága visszatért a rendszerváltás idején tapasztalt mértékhez, még mindig csak 14. (2005-ben) a megyék sorában.

Fejlődésének dinamikája 2005 és 2009 között még jobban felgyorsult, sőt, növe-kedésének üteme messze a legkedvezőbb a mezorégiók sorában (11/III. melléklet). Így statikus fejlettsége előrerukkolt átlagosan az ötödik, az évtized végére a negyedik helyre. Különösen jól áll az iparfejlődés (1.), a keresetviszonyok (2.), a beruházások és a GDP (3.) terén, de a humánszféra egyes ágazataiban erősen lemaradt (13-19. he-lyek). Összességében Komárom-Esztergom megye – szinte egyenes vonalú és példát-lan gyarapodással – 2008-ra fokozatosan Alsó-Pannónia globálisan legfejlettebb

tér-ségévé vált. Ezzel valamelyest megközelítette a Kádár-korszak virágkorában elfoglalt első helyét a megyék élén (és Budapest után).

Komárom-Esztergom megye politikai életére a kulturáltság jellemző. A rend-szerváltás okozta frusztráció ellenére a mezorégió lakosságának átlagos parlamenti választási részvételi aránya még éppen megközelíti az országos nívót, a ranglistán el-foglalt participációs értékhelye az 1990-es nyolcadikról 2006-ra előretört a negyedik-re, 2010-re azonban – a baloldal kiábrándultsága, részleges távolmaradása miatt – visszaesett a 14. helyre (1. melléklet). Egyébként a két évtized átlagát tekintve nyol-cadik a rangsorban. Következetes politikai orientációja úgyszintén figyelemreméltó, pontértéke szerint azonban a középmezőny alján helyezkedik el. A székhely nagyvá-ros nélküli megyei önkormányzat szintjén – legtöbb területi egységhez hasonlóan – instabilnak minősíthető. Pártválasztásának mérsékeltsége viszont pontszám szerint is második, vagyis minden megyét maga mögé utasított (6. melléklet). Kockázati besoro-lás szempontjából a megyét „közepes” osztályzattal minősíthetjük. Miután globális fejlődése kedvező, de fejlettsége és politikai aktivitása is közepes színvonalú, a megye komplex helyzete jó közepes osztályzattal jutalmazható.

Egykori nehézipari és mezőgazdaságának tartósan nagyüzemi jellegéből faka-dóan a polgári középpártok preferáltsága kissé átlag alatti, viszont a szocialisták az egész országban itt a legnépszerűbbek, 1998-ban és 2002-ben országosan is első he-lyezettek. 1939-ben a szélsőjobboldal még középerősnek bizonyult, de 1945-ben a baloldal már kétharmados többséget kapott. 1990-ben még a politikai régiókritériu-mok szerint inkább Felső-Pannóniához volt sorolható (a Római Birodalom idején jó része oda is tartozott, bár ez csak topográfiai szempontból érdekes, jelenkori fejlettsé-gére alig gyakorol hatást), a megye választókerületeinek több mint felében az orszá-gosan vesztes SZDSZ győzött – mintegy jelezve a megye Kádár-korszakból eredő urbanizáltságát. Egy képviselői haláleset miatt azonban a megyéhez tartozó Kisbéren fél tucat érvénytelen időközi választás után átütő szocialista győzelem sikeredett. Ez alapozta meg az 1994-es országosan harmadik helyet hozó MSZP-népszerűséget. Az 1998-as, a 2002-es és a 2006-os parlamenti választáson is országos csúcsokat dönget-tek a megye szocialistái, az utóbbi kettőn (a ’94-eshez hasonlóan) teljes győzelemmel az egyéni kerületekben. 2010-ben azonban itt is mindeniket elvesztették. A kisebb ipari és bányavárosok önkormányzata szocialista vezetéssel rendelkezett (egyik 2010-től is), Tata és Esztergom jobboldali irányítás alatt álltak és állnak. (Az utóbbiak or-szággyűlési választókerületeiben jellemző a polgári-konzervatív központi város és baloldali-bányász vidék – változó aktivitásból fakadó – szavazási „libikókája”.) Tata-bánya pedig az ország egyetlen nagyvárosa, amelyet előbb szabad demokrata, majd független, később fideszes polgármester – egyazon személy – irányított (baloldali többségű önkormányzattal). A 2010-ig tartós MSZP többség stabil politikai orientáci-ójú régióvá tette Komárom-Esztergom megyét. Női politikusokkal ugyanakkor gyen-gén áll, 2006-ban például egyetlen „honanyát” sem választottak, 2010-ben – a megyei közgyűlésbe is – csak egyet. A megye komplex fejlettsége ötödik, politikai participációja a nyolcadik helyen áll a rangsorban, mégis mindhárom komponens poli-tikai korreláció-értéke erősnek mondható (3. melléklet). Miután politikai moderációja

valamennyi megye közül a legkedvezőbb, korreláció e tekintetben – másfél évtized viszonylatában – még a GDP-vel sem mutatható ki.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

Komárom-Esztergom megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása és a szavazási következetesség az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választóke-rület száma Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Következetesség:

2010-ben Stabil 1. Tatabánya SZDSZ MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 2. Tata MDF MSZP Fidesz-MDF MSZP MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 3. Kisbér SZDSZ MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 4. Komárom MDF MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 5. Esztergom SZDSZ MSZP Fidesz MSZP MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil

1. sz. választókerület: Tatabánya megyei jogú város, a hozzácsatolt Alsó- és Felsőgalla, valamint Bánhida és Szárliget településekkel. A Vértes és a Gerecse között húzódó Tatai-árok mentén épült. Lakótelepi túlsúly jellemzi. Lakóinak életszínvonala a bányászat összeomlása ellenére jó közepes, alig alacsonyabb a patinás Esztergomé-nál. Fiatalos város, a közelinek számító fővárosból sokan költöztek ki a lényegesen alacsonyabb ingatlanárak miatt. Foglalkoztatási aránya megyei viszonylatban a legki-sebb, munkanélküliségi rátája a legnagyobb, bár az országos átlagnál mindkettő vala-mivel kedvezőbb. Iskolázottsági mutatói és participációs készsége is átlagkörüli. Ezen a vidéken a szélsőjobboldal 1939-ben igen erősnek bizonyult, a baloldal viszont 1945-ben ért el 70% körüli szavazatarányt, ami azonban elmarad a szociáldemokrata párt 1922-es csúcsteljesítménynek számító 83,2%-os eredményétől (Hubai 1997, 125). A bányászok egy része előbb a szociáldemokratákra, majd a nyilaskeresztesekre, később a kommunistákra szavazott, persze e pártok közül az első két alkalommal csak egy-egy indult, 1945-ben pedig a két baloldali. Az 1990-es választásokon Szalay Gábor mérnök (SZDSZ) győzött az MDF és a Független Magyar Demokrata Párt jelöltjei felett. 1994-ben Schalkhammer Antal szakszervezeti vezető (MSZP) nyert Szalayval és a visszalépő fideszessel szemben. 1998-ban Schalkhammer a második fordulón ab-szolút többséget ért el a Fidesz és az SZDSZ aspiránsai ellenében. 2002-ben dr.

Schvarcz Tibor orvos (MSZP) több mint kétharmaddal verte az első fordulón harma-dik helyezett Fidesz-MDF jelöltet, akinek a javára visszalépett a másoharma-dik helyezett Bencsik János független polgármester. 2006-ban Schvarcz már az első fordulón bizto-sította mandátumát Bencsikkel (Fidesz-KDNP) és Szalayval szemben. 2010-ben Bencsik abszolút többséggel nyert az MSZP és a Jobbik versengői ellenében. Tatabá-nya polgármestere 1990-től Bencsik János, eredetileg szociális munkás, 1998-ig SZDSZ-tag, majd független, 2004-től fideszes, 2010-ig baloldali többségű képviselő -testülettel. 2010-ben Schmidt Csaba (Fidesz) nyert. Alapvatően baloldali többségű város, népszerű, jobbra orientálódott polgármesterrel.

2. sz. választókerület: Tata és környéke. A választókerület a Dunától a Gerecsén át a Vértesig nyúlik. Jelentősebb települései: Baj, Bajna, Epöl, Gyermely, Kocs, Kör-nye, Mocsa, Nagysáp, Naszály, Szomor, Szomód, Tardosbánya (1993-tól ismét Tar-dos), Tarján, Várgesztes, Vértessomló és Vértesszőlős. Jól fejlődő kistérségek voltak, az ezredfordulón magas, 2004-ben igen magas átlagjövedelmekkel. 2003-2005-re

azonban jó versenyképességük ellenére lemaradók lettek, bár fejlett szintjüket megtar-tották. A Tatai mikrorégiót a KSH 2005-ben a legfejlettebbek közé sorolta, 2007-ben is az. A választókerület jelentős részét lefedő Tatabányai kistérség 2008-ban már csak közepes versenyképességgel rendelkezik. Székhely városa 407 ezer Ft/lakós adóköte-les jövedelemmel 2000-ben éppen átlépte a magasnak minősített életnívó-kategória alsó határát. A választókerületben megyeszerte legkisebb a munkanélküliség aránya:

6%, az inaktív keresőké a legmagasabb, de nem túl nagy (2005). A lakosság iskolá-zottsági szintje és participációs készsége erős közepes. A tatai választókerületben a szélsőjobboldal 1939-ben középerősnek bizonyult, a járásban 1945-ben a kisgazdapárt kevesebb mint 32%-ot kapott. Az 1990-es választásokon dr. Kálmán Attila tanár (MDF) nyert szabad demokrata és kisgazda riválisaival szemben. 1994-ben Tóth And-rás tanár (MSZP) győzött az SZDSZ-jelölt és Kálmán felett. 1998-ban az első fordu-lón Tóth lett az első (közel kétezerrel kevesebb vokssal, mint ’94-ben), de a második fordulón az SZDSZ megmaradt szavazóinak egy része átállt a Fidesz-MDF jelöltjé-hez, plusz a visszalépett kisgazda támogatói – így jobboldali győzelem született.

2002-ben ismét Tóth nyert a Fidesz-MDF aspiránsa ellenében, miután a szabad de-mokrata hölgy visszalépett (amire Tóthnak nagy szükség is volt). 2006-ban az első fordulón hajszálnyival lemaradt (most már) Tatai Tóth András a Fidesz-KDNP jelölt-jétől, de a visszalépett liberális hölgy, Kerti Katalin segítségével csekély különbséggel megtartotta mandátumát. 2010-ben Michl József szociális szervező (Fidesz-KDNP) már az első fordulón nagy fölénnyel nyert az MSZP, a Jobbik, az LMP és az MDF versengői ellenében. Tata önkormányzatában 1998-ig SZDSZ vezetés érvényesült, majd – a balliberális pártok megosztottsága miatt – Hetényi Tamás (Fidesz-FKGP, 2002-től Fidesz-MDF) a polgármester. 2006-ban és 2010-ben Michl Józsefet válasz-tották a város elöljárójává. További pártosodott településén, Bajnán kisgazda a pol-gármester az ezredfordulón, de 2002 óta független a községi vezető. 2002 tavaszán a helységek fele-fele arányban oszlottak meg a jobb- és a baloldal között. 2010-ben mindenhol a Fidesz nyert. Politikailag erősen instabil választókerület.

3. sz választókerület: Kisbér és tágabb környéke. A Bakonyalja keleti szegélyén, a Vértes északi lejtőin és a Bársonyos dombvidéken terül el. Jelentősebb települései:

Ácsteszér, Bakonysárkány, Bakonyszombathely, Bábolna, Bársonyos, Bokod, Csá-szár, Dad, Ete, Kecskéd, Kömlőd, Nagyigmánd, Oroszlány, Réde, Súr és Szákszend, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. Felzárkózó-fejlődő kistérségek voltak, városaival (Kisbér, Oroszlány) együtt az ezredfordulón jó közepes, 2004-ben magas átlagjövedelmekkel. 2003-2005-re azonban csak a Kisbéri tartotta meg dina-mikáját, az Oroszlányi jó versenyképessége ellenére lemaradó lett, pedig csupán kö-zepesen fejlett, így az utóbbi lett a megye legkedvezőtlenebb komplex helyzetű mikrorégiója. 2008-ra elvesztették jó versenyképességüket, az Oroszlányi közepes, a Kisbéri – nagy zuhanással – gyenge lett. A választókerület demográfiai mutatói ked-vezőek, magas a gyermekarány (pedig kevés a roma). Viszonylag magas a foglalkoz-tatási mérték. Lakosságának iskolázottsági szintje azonban alacsony, mindössze 7,1

Ácsteszér, Bakonysárkány, Bakonyszombathely, Bábolna, Bársonyos, Bokod, Csá-szár, Dad, Ete, Kecskéd, Kömlőd, Nagyigmánd, Oroszlány, Réde, Súr és Szákszend, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. Felzárkózó-fejlődő kistérségek voltak, városaival (Kisbér, Oroszlány) együtt az ezredfordulón jó közepes, 2004-ben magas átlagjövedelmekkel. 2003-2005-re azonban csak a Kisbéri tartotta meg dina-mikáját, az Oroszlányi jó versenyképessége ellenére lemaradó lett, pedig csupán kö-zepesen fejlett, így az utóbbi lett a megye legkedvezőtlenebb komplex helyzetű mikrorégiója. 2008-ra elvesztették jó versenyképességüket, az Oroszlányi közepes, a Kisbéri – nagy zuhanással – gyenge lett. A választókerület demográfiai mutatói ked-vezőek, magas a gyermekarány (pedig kevés a roma). Viszonylag magas a foglalkoz-tatási mérték. Lakosságának iskolázottsági szintje azonban alacsony, mindössze 7,1