Somogy megye

A Dunántúl politikai értelemben legelmaradottabb területe volt, azonban 2010-re két megyét is maga mögé utasított. Nem is nagy kiterjedése, inkább áthatolhatatlansága miatt hívták Somogyországnak. A Balaton és a Dráva között elterülő, egykor mocsa-rakkal, árterekkel, sűrű erdőkkel borított térség. Természeti feltételei sem a mező gaz-daságnak, sem az iparnak nemigen kedveztek. A rómaiak idején mindössze egy út ve-zetett rajta keresztül, városai nem voltak, csak egy átmenő állomást állítottak fel a tér-ség közepe táján. Majdnem mindegy volt, hogy Alsó- és Felső-Pannóniát a későbbi megye keleti vagy nyugati határa mentén választják el. A honfoglalás után Árpád több leszármazottja, köztük Koppány is itt vert szállás. Viszonylag ritkán lakott terület volt, pedig a háborúk inkább a peremén zajlottak. A török hódoltság kiterjedése csak-nem egybeesett nyugati és északi határával, teljes egészében érintette. A telepítések jórészt elkerülték, a XVIII. század végén is az egyik legritkábban lakott dunántúli megye volt. Zala után a legkevésbé iparosodott közigazgatási egység. Mezőgazdasága viszont 1935-ben is országosan az egyik leginkább állattartónak bizonyult: egységnyi művelt területre eső állatállománya kétszerese volt a közép-alföldinek. (Ránki 1984, 739) Az ipari népesség még a rendszerváltáskor is alig haladta meg a mező gazdaság-ban foglalkoztatottak számát.

A Kádár-korszakban fajlagos GDP-je szerint (1975-ben a 18.) az ország gazda-ságilag egyik legelmaradottabb, leginkább mezőgazdasági jellegű megyéje. Az egyet-len mezorégió, amelyet 1975-re visszatekintve mind ipari, mindpedig mezőgazdasági fejlettségét illetően erősen elmaradottnak, illetve elmaradottnak minősítették (Németh 2009, 69). 1980-ban és 1985-ben az anyagi ágak fajlagos nettó termelésében a 17. il-letve a 19. helyen állt, utóbb Szabolcs-Szatmár után a legkevésbé produktív megye (15. melléklet), holott az évtized húzóágazatait összefogó magánszektor (Balaton-parti magánerős építések) termelésének aránya az országosnak csaknem kétszerese, de ezen a magas szinten stagnáló eredménnyel.

Egykor egyetlen városa, Kaposvár még a két világháború között sem tartozott az ország tíz legjelentősebb ipari települése közé, pedig a Dél-Dunántúl egyetlen cukor-gyára itt termelt. 1945 után is a megye egyetlen iparvárosa maradt. Csupán a Balaton-parti és a megyeszékhely körüli kistérségek váltak az ezredfordulóra közepesen, majd pedig jól fejletté, ezzel együtt a Kaposvári a Dunántúl legkevésbé fejlett megyeszék-helyi mikrorégiója. Az előbbiek a Marcali kistérséggel együtt szépen gyarapodtak, de a Csurgói és a Nagyatádi a lemaradók, a Barcsi, a Lengyeltóti és a Tabi pedig a stag-nálók csoportját növelték, a Marcali kistérséget felzárkózónak minősítették. Az ECOSTAT szerint Somogy az ország egyetlen megyéje, amelynek mindenegyes kis-régiója romló helyzetű az ezredfordulón, persze nem mindegy, hogy milyen szintről.

A KSH 2002-ben csak a Kaposvári és a Siófoki kistérséget nem minősítette hátrányos helyzetűnek.

2005-ben tíz mikrorégiója közül csak két balatonmenti fejlett, de csak a Fonyódi fejlődő, a Siófoki jó versenyképessége ellenére lemaradó. Akad ugyan két (tóközeli) dinamikusan fejlődő is, de négy erőteljesen lemaradó, köztük a megyeszékhelyi és az ország tizenkét legkevésbé fejlett mikrorégiója közül a Csurgói és a Tabi. Az évtizedközepi méréseink a Siófoki kivételével a megye minden kistérségének foglal-koztatási rátáját negatívnak minősítették. 2007-2008-ra a Marcali és a Tabi mikrorégió általános fejlettségében következett be jelentős változás, versenyképessé-güket illetően a Barcsi, a Kaposvári, a Nagyatádi és a Tabi kistérségnél számottevő, vagy nagymértékű javulás, a Lengyeltótinál erőteljes romlás regisztrálható. A dunán-túli megyék közül Somogyban található legtöbb (négy) a leghátrányosabb helyzetű mikrorégiókból (Baranyi 2010, 123, Bajmócy-Lengyel 2010, 26).

Somogy megye a rendszerváltáskor az országos átlagnak megfelelő globális fej-lettségű térség volt, a tizedik helyet foglalta el a területi egységek sorrendjében. Me-zőgazdasága közel háromnegyed részben nagyüzemi jellegű maradt. Személygépko-csi-állományának és vízvezeték-hálózatának sűrűsége jónak volt mondható, a keres-kedelmi szálláshelyen megszállt vendégek arányát tekintve első helyezett a megyék sorrendjében – amit a kilencvenes évek többségében tartani is tudott – valamennyi mutató a Balaton-part fejlettségének köszönhető (25. melléklet). A színház-látogatás gyakorisága is kedvező, hiszen a kaposvári színház az utóbbi negyedszázadban a ma-gyar színjátszás egyik fellegvára. A megye infrastruktúráját 1990-ben fejlettnek talál-ták. De miután a megye globális fejlődési üteme a ’90-es években országos viszony-latban a 13-15.-nek bizonyult, legtöbb ágazatban romlás mutatkozott, csak a turizmus terén maradt első helyen.

Az ezredfordulóra összességében kissé hátrább sorolódott, globális és komplex fejlettség különböző méréseit tekintve a 11-15, a kistérségek komplex fejlettsége sze-rint 2003-ra a 18. helyen állt (8. melléklet). Az egy főre eső GDP terén a megyék so-rában tartósan a 14-18. (5. melléklet), vagyis helyzete a Dunántúlon messze a legked-vezőtlenebb, Somogy Pannónia egyetlen mezorégiója, amely mind a GDP, mind a külföldi tőketulajdon terén a vidéki átlag alatti. Legrosszabbul az egy állandó lakosra jutó adóköteles jövedelem viszonylatában állt: 16-17. a rangsorban, csak három lesza-kadó alföldi megyét előzött meg. De hogy mekkora különbség lehet adózó és adózat-lan jövedelem között, az látható abból is, hogy a megye lakosságának fajlagos vásár-lóereje valamivel később 13. a sorban. Ennek megfelelően pl. a személygépkocsi-állomány terén a kilencedikről „csak” a 12. helyre esett tartósan vissza (24. melléklet).

Székhelye, Kaposvár még a kilencvenes évek végén is a vesztes városok alsó kategó-riájában foglalt helyet, (Orbán-kormánypárti) polgármestere azonban komoly közpon-ti támogatásokat tudott szerezni, meg is pályázták a régió-székhely címet, s egyre több jogkört hódítottak el a minden tekintetben fejlettebb Pécstől, így 2003-ban már a fel-törekvő városok közé sorolták. (A két város képtelen rivalizálása tartósnak tűnik.) Csak a Balaton-parti városok fejlődnek dinamikusan, a többi haladási üteme középka-tegóriás.

Az ezredfordulót követően Somogy globális fejlődésének lassulása valamelyest mérséklődött (versenyképessége ekkor a hetedik! – Lukovics 2006, 152), de minthogy a középmezőnyben más megyék fejlődése hasonló ütemű, az előző fél évtizedinél haj-szálnyival gyengébb átlagérték mellett dinamikus rangsora azonos maradt (a 14. – Lásd a 11/II. mellékletet). GDP-je hullámzó, összességében nem javult, ezzel válto-zatlanul legkisebb a Dunántúlon és öt hunniai megye is megelőzi. A másfél évtizede fejlettnek nevezett infrastruktúrája sokat romlott, környezetvédelme nemkülönben, pl.

a csatorna-vízvezeték-hálózati hányadosa igen alacsony. A humánszféra egyes ágaza-tai is visszaestek, így a korábban példaértékű színház-látogatás és a (legális) átlagke-resetek, ez utóbbiban 2003-2005-ben sereghajtó, vagyis minden kelet-magyarországi megye is megelőzte! Ez akkor is gond, ha tudjuk, hogy igen jelentős mértékű láthatat-lan jövedelmekkel van dolgunk (ismét: fajlagos vásárlóereje csak a 13.) és hogy 2006-ban előretört a 15. helyre. Munkanélküliségi rátája, gazdasági aktivitásának helyértéke az utóbbi években folyamatosan és nagymértékben csökken. Változatlanul az idegen-forgalom a megye erőssége, melynek növekedési tempója is kielégítő, de minthogy Zala megye turizmusa az övénél is gyorsabban bővült, elvesztette első és – három év-ben – második helyét. Somogy fő gondja, hogy a Balaton-parti települések gyarapo-dása éppen csak kiegyenlíti a megye többi részének romlását, így egyre nagyobbak a belső regionális feszültségek.

Somogy globális fejlődése 2005 és 2009 között valamelyest dinamizálódott, az előző másfél évtizedtől eltérően most már az átlagosnál jobban gyarapodó megyékhez zárkózott fel. Statikus fejlettségének szintje eggyel előbbre lépett, s ismét az országos átlaghoz csatlakozott. Gazdasági életében 2006-ban párját ritkító jelenséget tapaszta-lunk: ipari alkalmazottainak száma közel hatezer fővel, több mint egyharmadával (!) növekedett, ami az érintett változó helyértékét 19.-ről a nyolcadikra hozta előre a me-gyék rangsorában, s ekörül sikerült is stabilizálódnia. Ezzel függ össze (legális) átlag-kereseti mutatójának előretörése, majd megállapodása a 20.-ról a 14-15. helyen, s (ta-lán) a színház-látogatás gyakoriságának hasonló ütemű javulása. Ezekből adódik 2005-től globális pozíciójának a megye esetében páratlan javulása, 22 pontot kitevő haladása, az 1990-es évtized közepi fejlettségi szinthez való visszatérése. (2. mellék-let) Az elkövetkező évek eredményei döntik el, hogy fellendülés kezdődött-e, vagy csak átmeneti jelenségről van szó. Fajlagos GDP-jének relatív romlása inkább az utóbbi lehetőséget valószínűsíti.

Somogy megye politikai kultúrája az országos átlagnál kissé alacsonyabb, de még bőven belefér a közepes értékekbe. Két tényező mondható jónak: egyrészt a poli-tikai orientáció következetessége – a parlamenti választások szintjén – ítélhető kedve-zőnek: nyolcadik helyen áll a területi egységek ranglistáján. A közvetlen megyei ön-kormányzati választások azonban mást mutatnak. Közülük az első háromban az MSZP lett a listavezető, de a mérleg nyelve – a viszonylagos elmaradottság miatt erős – civil szervezet lett, így minden ciklusváltás egyben politikai irányváltást is jelentett.

2006-ban a Fidesz-KDNP megszerezte a megyei közgyűlési mandátumok kerek felét, s a civilekkel összefogva ők adták a testületi elnököt. Így a megyei önkormányzat szintjén inkább instabilnak minősíthető Somogy. Női országgyűlési képviselőinek

aránya még igen kedvező, átlagosan 12,1%, de a megyei közgyűlésben az országos minimumot produkálta (5,6%). A megye participációs aránya a Dunántúlon a legki-sebb volt és sorrendi száma tendenciaszerűen romlónak minősíthető, de miután 2010-ben Baranya alulmúlta, a második fordulóra pedig egyetlen egyéni választókerület-ében sem került sor, a parlamenti választásokon produkált átlagosan 13. helyéről elő -rejött a tizedikre. A politikai mérsékeltség terén valamivel rosszabbul áll Somogy, 12.

helye a legalacsonyabb a Dunántúlon (6. melléklet). Ebben a tekintetben kedvező fej-lemény, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom a 2009-es európai parlamenti vá-lasztáson a mezorégiók közül itt a harmadik, 2010-ben az országgyűlésin az ötödik legkisebb arányú szavazatmennyiséget kapta.

A polgárosodottság hiánya és az agrárjelleg eredménye a középpártok országo-san is egyik legalacsonyabb szintű preferáltsága. (A Balaton-parti települések infrast-ruktúrája Somogyot gazdagítja, de az üdülőtulajdonosok és használók túlnyomórészt nem a megyében szavaznak.) Ez leginkább 1990-ben látható, amikor is – a mezorégiók között példa nélkül állóan – az országosan harmadik és negyedik FKGP és MSZP kapott legtöbb listás szavazatot. Ekkor a székváros és a tópart kivételével, vagyis az elmaradott körzetekben mindenhol a kisgazdák nyertek. Később a radikális pártok már kevésbé jól szerepeltek, így szavazatarányuk összességében alig haladja meg az átlagot. A szocialistáknak viszont „bronzérmes” Somogy megye, ami nehéz-ipar és baloldali hagyományok híján szinte érthetetlen, nem véletlen, hogy 2002-ben – mire túlnyomórészt szétverték a szocialista eredetű termelőszövetkezeteket – már vesztes lett itt az MSZP. Az utóbbihoz az is hozzájárul, hogy a párt alig mond valamit a mezőgazdaság kevéssé piacképes részének (Tölgyessy 2006, 12). (Minden bizony-nyal a hatékony kampányok játszottak egykor szerepet: 1990-ben, pl. a népszerű kül-ügyminiszter, Horn Gyula volt itt egyéni jelölt és megyei listavezető. Sikerült mozgó-sítani a szocialista termelőszövetkezeti tagokat az intenzíven szervezkedő kisgazdák ellen.)

Az országgyűlési választásokon az 1990-es kisgazda-győzelem még egyértelmű -en a tradíciókkal magyarázható, hisz-en itt alapította a századelőn a mozgalmat Nagy-atádi Szabó István, 1939-ben 38, 1945-ben 77%-nyi szavazatot kaptak (országosan mindkettő „ezüstérmes”), az előbbi választáson nem is tudott a szélsőjobboldal listát állítani, egyéni jelöltet is csak kettőt. A kisgazdák a rendszerváltáskor is igen aktívan szervezkedtek. A ’90-es évek folyamán azonban a megye parasztsága felismerte, hogy az FKGP valójában már nem „kisgazda” párt, ami főként abban nyilvánult meg, hogy amíg az első szabad választáson a párt a megyében három egyéni mandátumot szer-zett, az országosan számára nagyobb sikert hozó 1998-as megmérettetésen egyet sem.

1994-ben – a Dunántúlon párját ritkítóan (Komárom-Esztergom megyéhez hasonlóan) – Somogy minden kerületében az MSZP győzött. Ebből 1998-ra csak az egyik kapos-vári mandátum maradt az övék, meg éppen a nagyatádi, ahol a jobboldali pártok riva-lizálása juttatta a szocialista jelöltet ismét egyéni mandátumhoz. 2002-ben már csak a megyeszékhely lett-maradt az MSZP-é. Ehhez társult 2006-ban még a Kaposvár-környéki választókerület. A többi körzetben Fidesz-MDF, majd (egy kivétellel) Fi-desz-KDNP jelöltek győztek, mint ahogy Kaposvár önkormányzatát is tartósan

fideszes polgármester irányítja. A megyeszékhely országgyűlési képviselője viszont 1994-től 2010-ig folyamatosan szocialista párti, ami úgy lehetséges, hogy a városnak csak egy, bár a nagyobb része tartozik az érintett választókerülethez, mégpedig az, ahol a lakótelepek vannak túlsúlyban. A képet tovább színezi, hogy Nagyatádon 2006-ban – országosan is egyedülállóan – civil szervezeti jelölt nyert. (Ez sem a fejlett poli-tikai kultúra adaléka.) 2010-ben a parlamenti választásokon Somogyban is mindenhol a Fidesz győzött. Az önkormányzati megmérettetés után pedig az ország minden tíze-dik pártosodott helysége itt található, kivétel nélkül fideszes polgármesterrel, melyek-nek mintegy fele – listáinkon nem szereplő – apró-, vagy törpefalu. A négy megye egyike, ahol nem található MSZP-s településvezető.

Mindent egybevetve Somogy megye kockázati besorolása közepes értékű. Mint-hogy valamennyi fő komponense közepes minősítésű, a mezorégió komplex helyzetét közepessel osztályozzuk. A fejlettségi fő komponensek politikai participációs korrelá-ciója igen erős, különösen az iskolázottságé (0,9122), pedig sorrendi fokozat különb-sége öt (3. melléklet). A politikai moderációhoz szintén nagymértékben korrelálnak.

Sőt, Somogy aközé a féltucat megye közé sorolható, melyeknél a politikai konzek-venciát is erős korreláció fűzi a globális fejlettséghez. Mindez azt jelenti, hogy a poli-tikai és a gazdasági-társadalmi fejlettségi szintek lényegében azonosak.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

Somogy megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása

és a szavazás következetessége az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választó kerület száma

Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Követke- 2010-ben zetesség:

Stabil 1. Kaposvár független MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 2. Kaposvár FKGP MSZP Fidesz Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 3. Siófok SZDSZ MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 4. Balatonboglár MDF MSZP MDF-Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 5. Marcali FKGP MSZP MDF-Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 6. Nagyatád FKGP MSZP MSZP Fidesz-MDF Somogyért Szöv. Fidesz-KDNP Igen instabil

1. sz. választókerület: Kaposvár megyei jogú város háromnegyede. A város a Kapos folyó mentén, a Zselic és a Somogyi-dombság találkozásánál fekszik, csatolt települései: Kaposfüred, Répáspuszta, Toponár és Töröcske. Lassan fejlődő város, lakóinak jövedelmi viszonyai közepesek, alacsonyabbak, mint a másik két dél-dunántúli megyeszékhelyé. (A tervezési-statisztikai régió székhelye akar lenni, amelynek szinte egyetlen indoka dél-dunántúli centrális fekvése.) A választókerület foglalkoztatási aránya az országosénál alacsonyabb (35,8%), munkanélkülisége pedig kicsit nagyobb (13%), bár a megyében a legkisebb (2005. évi… 132). Lakóinak isko-lázottsági szintje csak jó közepes, de még így is megyei csúcs. A választópolgárok részvételi hajlandósága az átlagosnál kissé magasabb. 1945-ben a városban kiegyenlí-tettek voltak a politikai viszonyok. Az 1990-es választásokat az MDF és az SZDSZ által is támogatott Király Béla ’56-os tábornok, független jelölt abszolút többséggel nyerte a második helyezett szocialista és egy szintén független aspiránssal szemben.

1994-ben dr. Csákabonyi Balázs ügyvéd (MSZP) abszolút többséggel verte a szabad demokrata jelöltet és Szita Károly alpolgármestert (Fidesz). 1998-ban dr. Lamperth

Mónika jogász (MSZP) minimális különbséggel győzött Fidesz-MDF-es és kisgazda riválisai felett (az utóbbi visszalépett). 2002-ben páratlan eset fordult elő: az első for-dulón „aranyérmes” Szita polgármestert a második menetben szignifikáns különbség-gel mekülönbség-gelőzte a leendő és egyben első magyar női belügyminiszter, Lamperth, mint-hogy a legalább kétezer új szavazó többsége mellé állt (az SZDSZ-es hölgy is vissza-lépett). 2006-ban Lamperth az SZDSZ-szel közös jelöltként már az első fordulón biz-tosította mandátumát. 2010-ben pedig dr. Heintz Tamás szakfőorvos (Fidesz-KDNP) ért el ugyanilyen eredményt Lamperth és egy jobbikos ellenében. Kaposvár polgár-mestere 1990-ben Szabados Péter népművelő (MDF) lett. (Akkoriban ritkaságszámba ment, hogy megyeszékhely nem liberális vezetőt választott.) 1994 óta a városi önkor-mányzatot Szita Károly agrármérnök irányítja, előbb KDNP-Fidesz-FKGP, ’98-tól Fidesz-jelöltként, ekkor több mint 80%-kal megválasztva, végül háromszor ismét jobboldali koalíciósként. Kaposvár nagyobb – többségében lakótelepi – részét lefedő választókerület alapvetően baloldalinak minősíthető, viszont az egész város – a kiter-jedt külvárosok zöldövezeteivel együtt – inkább jobboldalinak mutatkozik.

2. sz. választókerület: Kaposvár negyede és kistérségének legnagyobb része.

Észak-Zselic és a Kapos folyótól északra található dombvidék. Jelentősebb települé-sei: Csököly, Gölle, Hetes, Kadarkút, Kaposfő, Kaposmérő, Mernye, Nagyberki, Si-monfa, Somogyaszaló, Somogyjád, Somogysárd, Szenna, Szentbalázs, Taszár és Zimány, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. Az ezredfordulón fej-lődő, de később jó versenyképessége ellenére erőteljesen lemaradó (a 168-ból hátulról a negyedik), közepesen fejlett, majd hasonló – bár a sorrendben jelentősen előre ha-ladt – versenyképességgel rendelkező mikrorégió, közepes jövedelmekkel. A Kapos-váriból kivált Kadarkúti kistérség 2007-ben az ország leghátrányosabb helyzetű mikrorégiói közé sorolódott, 2008-ban igen gyenge versenyképességgel. A választó-kerület viszonylag kedvező demográfiai adottságokkal rendelkezik. Foglalkoztatásá-nak mértéke is jobb, mint a városé, viszont a szintén bevalláson alapoló munkanélkü-liségi aránya igen rossz (21% – 2005. évi… 132). Lakóinak iskolázottsági szintje meglehetősen alacsony. A szavazók participációs készsége gyenge közepes. 1945-ben a kisgazdapárt győzelme a járásban meghaladta a 75%-ot. Az 1990-es választásokat dr. Tarján Lászlóné erdőmérnök (FKGP) nyerte Pásztóhy Andrással (MSZP) és a visszalépett SZDSZ-es jelölttel szemben. 1994-ben az agrár üzemgazdász Pásztóhy nagy fölénnyel verte szabad demokrata és kisgazda ellenfeleit. Pásztóhy 1998-ban is első lett az első fordulón, aztán a kisgazdajelölt visszalépésével egyesült jobboldal a fideszes dr. Szabó József Andor állatorvost juttatta – csekély különbséggel – győ ze-lemre. 2002-ben a választás hasonlóan alakult, azzal a különbséggel, hogy az első for-dulón a baloldalnak többsége volt, de a mintegy háromezer új szavazó nagy része Szabót támogatta a második fordulón mandátuma megtartásában. 2006-ban dr. Kolber István miniszter (MSZP) nyert Szabóval és a visszalépett MDF-es jelölttel szemben.

2010-ben Gelencsér Attila közoktatási vezető (Fidesz-KDNP) már az első fordulón győzött Kolber, a Jobbik és az LMP versengői ellenében. Pártosodott jelentősebb te-lepülései: Hetes KDNP-FKGP, Jákó FKGP, Juta, Kaposfő és Kaposmérő Fidesz, Pa-talom MSZP által jelölt polgármesterekkel az ezredfordulón. Közülük 2006-ban Hetes

civil szervezeti, a többi független községi előljárót választott. 2010-től Csököly, He-tes, Kadarkút, Kaposmérő, Nagyberki, Simonfa, Somogyaszaló, Szenna és Szentbalázs Fidesz-KDNP helységvezetővel rendelkezik. Tíz jelentősebb helysége közül 2002-ben a parlamenti választás első fordulóján csak Simonfa, Szenna és Szentbalázs jobboldali többségű, kivétel nélkül a legkisebbek közül. E háromból 2006-ban Simonfa baloldali lett. 2010-ben mindenik jobboldali. A kaposvári kistérség változékony politikai orientációjú, erőteljesen instabil választókerület.

3. sz. választókerület Siófok székhellyel. Jelentősebb települései: Andocs, Ádánd, Balatonszabadi, Igal, Karád, Kisbárapáti, Nagyberény, Nágocs, Ságvár, Tab, Török-koppány és Zamárdi, valamint a velük egykor közös tanácsú kisközségek. Külső -Somogy keleti felét lefedő, az ezredfordulón dinamikusan fejlődő Siófoki, a stagnáló Tabi és a fejlődő megyeszékhelyi kisrégió egy részét is magába foglaló, a tóparttól csaknem Kaposvárig nyúló térség, átlagosan közepes – a Tabiban alacsony – 2004-ben magas, közepes, illetve alacsony átlagjövedelmekkel. 2003-2005-2004-ben a Siófoki mikrorégió jól fejlett (a KSH szerint a legfejlettebbek közé tartozik), de versenyké-pessége ellenére lemaradó, a Kaposvári közepesen fejlett, – bár szintén versenyképes, mégis – erőteljesen lemaradó, akár a Tabi, amely még ráadásul gyengén fejlett is, va-gyis a választókerület pozíciói jelentősen romlottak fél évtized alatt. Fejlettségi szintje lényegesen 2007-re csak a Tabinak változott, éspedig pozitívan, minthogy versenyké-pessége nagymértékben (106. helyről feljött a 18.-ra), a Kaposvári kistérségé pedig jelentősen javult a 2000-es évtized derekán. Közepes méretű üdülővárosa, Siófok és iparosodott kisvárosa, Tab jó-közepes jövedelmi viszonyaikkal az egész Dél-Dunántúl

3. sz. választókerület Siófok székhellyel. Jelentősebb települései: Andocs, Ádánd, Balatonszabadi, Igal, Karád, Kisbárapáti, Nagyberény, Nágocs, Ságvár, Tab, Török-koppány és Zamárdi, valamint a velük egykor közös tanácsú kisközségek. Külső -Somogy keleti felét lefedő, az ezredfordulón dinamikusan fejlődő Siófoki, a stagnáló Tabi és a fejlődő megyeszékhelyi kisrégió egy részét is magába foglaló, a tóparttól csaknem Kaposvárig nyúló térség, átlagosan közepes – a Tabiban alacsony – 2004-ben magas, közepes, illetve alacsony átlagjövedelmekkel. 2003-2005-2004-ben a Siófoki mikrorégió jól fejlett (a KSH szerint a legfejlettebbek közé tartozik), de versenyké-pessége ellenére lemaradó, a Kaposvári közepesen fejlett, – bár szintén versenyképes, mégis – erőteljesen lemaradó, akár a Tabi, amely még ráadásul gyengén fejlett is, va-gyis a választókerület pozíciói jelentősen romlottak fél évtized alatt. Fejlettségi szintje lényegesen 2007-re csak a Tabinak változott, éspedig pozitívan, minthogy versenyké-pessége nagymértékben (106. helyről feljött a 18.-ra), a Kaposvári kistérségé pedig jelentősen javult a 2000-es évtized derekán. Közepes méretű üdülővárosa, Siófok és iparosodott kisvárosa, Tab jó-közepes jövedelmi viszonyaikkal az egész Dél-Dunántúl