Tolna megye

Lokális jellemzői mellett a politikai kultúra döntő elemeként meghatározható válasz-tási részvételi arány mutatóit tekintve tartozik az átmeneti makrorégióhoz, Alsó-Pannóniához. Annak ellenére, hogy 2010-ben a parlamenti választások első fordulóján csak 15. lett a mezorégiók rangsorában, elkerülte az alacsony részvételi arányú máso-dik fordulót, így minden délkelet-dunántúli megyét megelőzve, mindössze 0,1%-kal az országos érték felett, 61,4%-kal átlagosan régió első lett. Következetessége és mér-sékeltsége is jónak, illetve közepesnek, vagyis régió konformnak mondható.

A Kádár-korszak derekán az ország egyik meglehetősen elmaradott megyéje, fajlagos GDP-je 1975-ben a hazai átlag 77%-ával 16. a mezorégiók rangsorában. Me-zőgazdasága ugyan fejlettnek minősíthető, de miután egy iparvezérelt társadalomban az ipari fejlettség a meghatározó, ami Tolna esetében elmaradottnak mondható, a me-gye generális fejlettségét jól reprezentálja a 16. helyű GDP-besorolás. Azonban hama-rosan megépült és elkezdett termelni a paksi atomerőmű, s ezzel 1980-ra fajlagos nemzeti jövedelme szinte egy csapásra a hetedik lett az országos átlag 102%-ával. A

’80-as évek húzóágazata, a magánszektor termelése terén azonban ekkor némi lema-radás mutatkozott (14,8-12,5%), így 1985-ben már csak a nyolcadik helyezett, az or-szágos átlag 101%-ával (Rechnitzer-Lados 1988, 45-46).

Kiváló mezőgazdasági adottságú vidék, ennek ellenére a rendszerváltáskor is a Dunántúl legelmaradottabb megyéje, globális fejlettségét tekintve 13. volt a sorban.

Néhány mutatója kedvező, pl. a fajlagos személygépkocsi-ellátottság terén 1990-ben a negyedik helyen állt a megyék között, az előző fél évtizedben ugyanis már kitűnt a magángazdasági jellegű (háztáji, szakszövetkezeti) intenzív mezőgazdasági áruterme-lésben és (legális, vagy éppen illegális) kereskedelemben (Erdősi 2001, 165). A rend-szerváltást követően egyéni gazdaságai által használt földterületek arányát tekintve Tolna a Dunántúlon egyetlen megyeként haladta meg az országos átlagot. Infrastruk-túrája ugyan közepesen fejlett, de például az egy főre jutó külföldi tőkebefektetés ösz-szegét tekintve és a turizmus területén az utolsók között tartották számon (25. mellék-let).

A ’90-es években mindenekelőtt az állattenyésztésben mutatott fel szép eredmé-nyeket, szarvasmarha- és sertésállománya országos viszonylatban a legnagyobb ütem-ben nőtt, nem egészen egy évtized alatt a 11. helyről előretörve „ezüstérmes” lett.

Mezőgazdaságának fejlettségét jelzi, hogy fajlagos gépi-vonóerő ellátottsága országo-san az egyik legjobb, két-háromszorosa a szomszédos Bács-Kiskun megyéének (Nyers 2000, 425). Tipikusan agrárjellegű térség: a mezőgazdaságban foglalkoztatot-tak aránya – a Dunántúlon egyedülállóan – minden mikrorégiójában meghaladja az országos átlagot. Az ezredvégre Tolna komplex fejlettségben a középmezőnyben ma-radt (9-12. hely), az általam számított globális változók szerint – ahol a mező gazda-ság tényezői nem mérvadók – a 13. helyen található, vagyis alsó középkategóriás, ugyanis az ország mérsékeltebb ütemben fejlődő megyéi közé tartozott (a 13-15. – 8 és 11/I. melléklet).

Mindezt részben annak köszönheti, hogy egy főre jutó külföldi tőkerészesedése a vidéki átlag több mint 40%-áról 20%-ra csökkent, s ezzel holtversenyben állt e téren az utolsó helyen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével, a külföldi érdekeltségű vállalko-zások jegyzett tőkéjének külföldi részesedésében pedig 1999-ben Szabolcs két- és fél-szeres mennyiséget mondhatott magáénak Tolnához képest (Tóth G. 2001, 241). Nem csoda, hogy GDP-je a ’90-es években, s egészen 2001-ig produkált (a paksi atomerő -mű nagy értékű termelése miatti) többnyire hetedik helyről 2003-ra 22 százalékponttal a 13. helyre esett vissza (5. melléklet). (Az erőmű adott évi termelése egy-egy blokk-jának leállítása következtében 15-20%-kal csökkent.) Népesedési mutatói sem kedve-zőek, a kilencvenes években a dunántúli megyék közül Tolnából vándoroltak el leg-többen. Öngyilkossági rátája is az ország nyugati felében változatlanul a legmaga-sabb. Az egy állandó lakosra jutó adóköteles jövedelem terén ugyanakkor a 11.-ről előrelépett a kilencedik helyre. Ennek ellenére a személygépkocsi-ellátottságban a rendszerváltás kori előkelő negyedik helyről bő fél évtized alatt a 12.-re csúszott le a megyék rangsorában (24. melléklet).

Az ezredfordulót követően Tolna lemaradása még súlyosabbá vált, dinamikája utolsó előtti a rangsorban, statikus pozíciója így romlott (13-14.), s a globális fejlett-ség terén a Dunántúl messze legelmaradottabb megyéje maradt. Egyéb komplex fej-lettségi mérések ennél többnyire kedvezőbb helyeket jelölnek számára (9-15. – 8.

melléklet). Fejlődésének üteme és pozíciói éppen azokban az ágazatokban estek visz-sza, amelyekben az előző évtizedben jelentős eredményeket produkált: beruházás (14-15.), GDP (13.), állatsűrűség (7.) és a színház-látogatás (18.) terén. Az, hogy növeke-désének üteme az ezredforduló utáni fél évtizedben sem kedvező, összefügg lényege-sen meggyengült verlényege-senyképességi potenciáljával, amit – 1996-2003 közötti változá-sában – a 17. helyre lehetett beállítani (Lukovics 2006, 152). Tolna megye globális fejlettségi szintje az új évtizedben tehát ugyanúgy sereghajtó Alsó-Pannóniában, mint az előző időszakban, de amíg az 1990-es években többnyire közvetlenül Somogy mö-gött állt, most két-három (2004-ben négy) hellyel mérhető a távolsága nyugati szom-szédjától, s továbbra is megelőzi két-három hunniai megye (2. melléklet).

A 2000-es évtized második felében – 2000-2004-hez képest – egy hellyel (14-15.) ismét hátrált a megyék rangsorában, pedig dinamikájának üteme lényegesen jobb, de még mindig a mérsékeltebb tempóban (12-14.) fejlődő mezorégiók közé sorolható.

Csupán 2009-ben tört fel a 12. helyre, ugyanis a válság évében az élvonalbeli megyék recessziója mellett a paksi atomerőmű változatlan volumenű termelése, beruházásai,

felújítási munkálatai relatíve javították a megye pozícióit. Még inkább nyomott a lat-ban az M6-os autópálya tárgyévi megépítése, ezzel beruházási mutatója a 2008-as 14.-ről 2009-re a 2. helyre jött fel a mezorégiók sorrendjében. Munkanélküliségi rátája is javult, miközben legtöbb megyéé jelentősen romlott. Ezzel összefüggésben öngyil-kossági aránya a harmadik legkedvezőbb lett. Egyetlen változónál sem tapasztalunk jelentős visszaesést 2009-ben.

Székhelye, Szekszárd kedvező pozíciókkal indult az új évezrednek, de a nagyvá-rosok dinamikus sorrendjében a 20. helyen kullogott, vagyis ahelyett, hogy húzná a megyét, inkább lassítja annak fejlődését. (Más vizsgálatok szerint a pozícióikat javító városok közé sorolható.) A megye jelentősebb városai – fejlődésüket tekintve – ko-rábbi helyzetüket őrző, középkategóriás települések. Kistérségeit az ezredfordulón még felzárkózónak-fejlődőnek minősítették, kivéve a Tamási kisrégiót, amely nem-csak fejletlen, de – több felmérés szerint – a stagnálók csoportjába is volt sorolható (csak az ECOSTAT szerint javult valamelyest a helyzete). Kistérségi komplex fejlett-sége a megyét a 9-10. helyre tette, amellyel azonban a Dél-Dunántúlon a legjobb volt.

A KSH ugyanakkor 2002-ben csak egy kisrégiót, a Szekszárdit nem minősítette hát-rányos helyzetűnek, ami a maga nemében példátlanul kedvezőtlen a Dunántúlon.

Az utóbbihoz hasonló saját számításunk, mely szerint a megye öt kistérségéből 2005-ben négy közepesen fejlett, amelyből három stagnáló és egy (a Szekszárdi) le-maradó, bár kettő versenyképessége jó. Csupán a már korábban is problematikus Ta-mási mikrorégió helyzete siralmas, mert nemcsak általános fejlettsége gyenge, hanem dinamikájában is erőteljesen lemaradó, miután mérsékelten versenyképes 2003-2005-ben. 2007-2008-ra csupán annyi változás történt, hogy a Paksi kistérség általános fej-lettsége és versenyképessége közepesből jó lett, a Bonyhádi versenyelőnye pedig rela-tíve gyengére módosult, de úgy, hogy harmadnyi évtized alatt a 32.-ről a 93. helyre hátrált a 168, illetve 174-ből álló rangsorban (Lukovics-Kovács 2011, 66). Csak a Tamási mikrorégió maradt leghátrányosabb helyzetű a megyében, ami a Dél-Dunántúlon egészen kedvező (Baranyi, 2010: 123, Bajmócy-Lengyel 2010, 26).

Tolna megye politikai kultúrájának egyik pozitív tényezője az átlagnívót hajszál-nyival meghaladó választási részvételi arány, a területi egységek közötti átlagosan hatodik helye hét lépcsőfokkal feljebb áll a nála majdnem minden tekintetben lénye-gesen fejlettebb Fejér megyétől. A participáció terén Tolnánál az jelent problémát, hogy a parlamenti választások során igen erős hullámzás tapasztalható: a negyedik és a 15. helyek között ingadozott a rangsorban (1. melléklet). A polgárosodás terén gya-rapodás mutatható ki: a polgári középpártok szimpátiamutatója szignifikánsan átlag-feletti, 1990 és 2006 között a 15.-ről fokozatosan a második helyre törtek fel, de 2010-ben is negyedikek lettek (9. melléklet). Ennek köszönheti, hogy utóbb elkerülte az alacsony részvételi arányú második fordulót. Nehézipar és domináns nagyüzemi me-zőgazdaság híján az MSZP enyhén alulpreferált. A radikális erők népszerűsége is csökken, kisüzemi agrárjellege ellenére kisgazda egyéni országgyűlési képviselőt – Magyarország déli-keleti kétharmadában példa nélkül állóan – a megyében a rend-szerváltás óta egyszer sem választottak. A politikai kultúra további összetevőjének, az orientáció következetességének értéke is növekszik, öt választókerületéből legalább

négyben a mindenkori vidéki favorit párt győzött: 1990-ben az MDF, 1994-ben az MSZP, 1998-ban, 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben a Fidesz és szövetségesei, így leg-több helyen biztosított a stabil minősítéshez szükséges, ugyanazon párt vezette jelölő -szervezet folyamatosan legalább négy alkalommal kivívott győzelme. (Lásd az alábbi táblázatot!)

Tolna megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása

és a szavazás következetessége az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választó- kerület száma

Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Követke- 2010-ben zetesség:

Igen stabil 1. Szekszárd MDF MSZP Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 2. Paks MDF MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 3. Bonyhád SZDSZ Agrárszöv. Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 4. Dombóvár MDF MSZP Fidesz-MDF MSZP MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 5. Tamási MDF MSZP MDF-Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil

A parlamenti választások erőteljes stabilitásával szemben a megyei önkormány-zati választásokon nagyfokú instabilitás tapasztalható. (Erre az ellentmondásra eddig nem sikerült magyarázatot találnom, ugyanis a területi önkormányzati választáson részt nem vevő igen stabil székhely város legtöbb megyéével ellentétben meglehető -sen kicsi, súlytalan, ezért jelentős differenciát nem okozhat.) A Bonyhád központú kistérségben speciális kontinuitás mutatható ki, mégpedig a jómódú gazdálkodóknak a polgári liberális erőkhöz való ragaszkodása. (Nem véletlenül határos a baranyai moh-ácsi kerülettel, mint ahogy vegyes etnikai összetételük is hasonló.) Tolnában a vi-szonylag urbanizált dombóvári körzetben tapasztaljuk a közlekedési centrumként is-mert baloldali város és a konzervatív vidék „húzd meg – ereszd meg” politikai játékát, így lett ez a választókerület a mezorégió egyetlen instabil kistérsége. A megye pártkö-tődésének jobboldali stabilitása a szomszédos Bács-Kiskunhoz közelíti. Tolna megye kockázati besorolása összességében közepesnek mondható. Minthogy globális fejlett-sége áll gyenge lábakon, a többi fő komponens közepes értékű, így a mezorégió komplex helyzete gyenge közepesre minősíthető.

Tolna megye korreláció-értéke a politikai participáció és a globális fejlettség kö-zött igen erős (0,9721), annak ellenére, hogy az átlagos választási részvételi arány te-rén hatodik, a globális fejlettségben 14. a mezorégiók rangsorában. Ennek az az oka, hogy amíg a legaktívabb és legpasszívabb megye között 11,1 százalékpont a differen-cia, tehát fél százalék körüli a mezorégiók közti átlagos távolság, addig a hatodik he-lyezésű Tolna és a 11. Pest megye között mindössze 0,9% a különbség, mert itt igen sűrű a mezőny. Az iskolázottsági szint és a fajlagos GDP politikai korrelációja köze-pes értékű (0,7336 és 0,7110). (3. melléklet)

A megyeszékhelyet, Szekszárdot a rendszerváltástól 2006-ig szabad demokrata polgármester irányította. A kisebb városok változatos vezetésűek voltak, 2006-ban már csak egy maradt baloldali: Dombóvár. Tolnában háromszor választották meg or-szággyűlési képviselőnek az ezredforduló legnépszerűbb magyar politikusát, az ak-kortájt MDF-elnök Dávid Ibolyát. Kerülete a Tamási központú kisrégió, egyébként az ország egyik legfejletlenebb kistérsége, átlagon aluli participációs aránnyal. (Tamási város 2002-ben szocialista polgármestert választott.) Ehhez kapcsolható, hogy a

poli-tikai feminizmus terén a megye első helyezett, női országgyűlési képviselőinek aránya 2006-ig 17%, ez az év a csúcs: tíz mandátumból hármat (melyből egy országos listás) hölgyjelölt szerzett meg, de reprezentáltságuk a megyei közgyűlésben is átlagfeletti, persze mindkettőnél baloldali többséggel. 2010-ben a totális Fidesz-győzelemmel a megye honanyái teljesen eltűntek, vagyis számuk nullára csökkent, ezzel együtt is a két évtized átlagát tekintve 13%. (A megyei közgyűlésben egy nő maradt.) Tolna en-nek ellenére összességében első helyezett maradt a parlamenti feminín participáció mezorégiós ranglistáján.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

1. sz. választókerület: Szekszárd megyei jogú város és a jórészt tőle északra eső vidék. A Mezőföld déli és a Sárköz északi részén terül el. Jelentősebb települései:

Báta, Bogyiszló, Decs, Medina, Őcsény, Sióagárd, Szedres és Tolna, valamint a velük egykor közös tanácsú kisközségek. Az ezredfordulón fejlődő, majd közepesen fejlett, s jó versenyképesége ellenére lemaradó kistérség, előbb közepes (Szekszárdon ma-gas), 2004-ben pedig magas átlagjövedelmekkel. Fejlettségi szintjét 2007-ben is tar-totta. A választókerületben a legalacsonyabb megyei viszonylatban a munkanélküliség és az inaktív személyek aránya, s legnagyobb – a fővárosit közelítő – a foglalkoztatot-tak mértéke: 43,4% (2005. évi… 134). Lakosságának iskolázottsága a legmagasabb szintű Tolna megyében, országosan jó közepes, participációs készsége az átlagnál ki-csit magasabb. A szekszárdi választókerületben 1939-ben nem tudott jelöltet állítani a szélsőjobboldal. A járás 1945-ben kétharmados, maga a város közel 80%-os kisgaz-dagyőzelmet produkált. Az 1990-es választások első fordulóján első helyezést – cse-kély előnnyel – az SZDSZ jelöltje érte el, de a második fordulón a jobboldal felsora-kozásával az eredetileg második, dr. Ternák Gábor orvos (MDF) megduplázta szava-zatainak számát és nyert. Harmadik dr. Jánosi György szociológus (MSZP) lett. 1994-ben Jánosi legyőzte Kocsis Imre Antal polgármestert (SZDSZ) és Ternákot. 1998-ban az első fordulón Jánosi lett az „aranyérmes”, de a második „menetben” – a sok kis jobboldali párt szavazóinak fegyelmezett felsorakozásával – dr. Braun Márton bank-szakember (Fidesz) szerezte meg a mandátumot, hiába lépett vissza Kocsis a harma-dik helyről. 2002-ben hasonló történt: a baloldal az első fordulón ugyan fölénybe ke-rült, de ezt követően a Fidesz-MDF háromezer új szavazó mozgósításával nyerést biz-tosított Braunnak az első (!) helyről visszalépett MSZP jelölttel és az eredetileg har-madik Kocsissal szemben. 2006-ban is Braun – csekély különbséggel – győzött az MSZP aspiránsa és a harmadik helyről visszalépett Kocsis ellenében. 2010-ben Hor-váth István agrármérnök (Fidesz-KDNP) már az első fordulón nagy fölénnyel meg-szerezte a mandátumot az MSZP, a Jobbik és még három kispárti versengő elől. Ko-csis Imre Antal tanár a rendszerváltástól 2006-ig Szekszárd szabad demokrata pol-gármestere, mint végig egyetlen megyei jogú városvezető, aki önállóan, csupán SZDSZ színekben és más párt támogatása nélkül győzött. Ennek ellenére a liberálisok nem tudtak domináns párttá válni. 2006-tól Szekszárd önkormányzatát Horváth István (Fidesz-KDNP) vezeti. Tolna városát 1990-től az SZDSZ, 1994-től független polgár-mester, 1998-tól a szintén független dr. Szilák Mihály jogász, aki 2002-től – több mint 75%-kal megválasztva – az MSZP színeiben vezette a várost, 2006-ban és 2010-ben

azonban dr. Sümegi Zoltán jogász (Fidesz-KDNP) nyert. További pártosodott jelentő -sebb helységek: Báta, FKGP-KDNP polgármesterrel az ezredfordulón, 2002-től füg-getlen, 2010-től Bogyiszlóval, Medinával, Sióagárddal és Szedressel együtt Fidesz-KDNP előljáróval. 2002-ben és 2006-ban jelentősebb települései közül: Őcsény, Szedres (az utóbbi 2006-ban nem), Szekszárd és Tolna baloldali többségű. 2010-ben valamennyi jobboldali. A szekszárdi kerület jobb felé stabilizálódott kistérség.

2. sz. választókerület: Paks és környéke. A Mezőföldnek a Tolnai-hegyhát és a Duna közötti részén terül el. Jelentősebb települései: Bölcske, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Fadd, Gerjen, Györköny, Kajdacs, Kölesd, Madocsa, Nagydorog, Németkér, Pálfa, Sárszentlőrinc és Tengelic, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek, illetve a székhely városhoz csatolt Csámpa, Cseresnyés, Dunakömlőd és Gyapa helységekkel. Fejlődő, majd közepesen fejlett és stagnáló, később javuló ver-senyképessége folytán jól fejlett kistérség, az ezredfordulón magas, 2004-ben nagyon magas átlagjövedelemmel. A választókerületben élnek megyei viszonylatban a legna-gyobb arányban gyermekkorúak. Foglalkoztatási mutatói átlagkörüliek. Lakóinak is-kolázottsága közép alacsony, így a participációs készsége gyenge közepes. Hogy az átlag mögött milyen szélsőségek húzódnak meg, jól jelzik két egymás mellett fekvő város adatai: Pakson a térség legnagyobb, 569 ezer, Dunaföldváron az egyik legala-csonyabb, 254 ezer Ft/lakós adóköteles jövedelmét regisztráltak 2000-ben. Pakson 73,7, Dunaföldváron 61,6% volt a részvételi arány 2002-ben a parlamenti választások első fordulóján. A paksi választókerületben a szélsőjobboldal 1939-ben nem tudott jelöltet állítani. A járásban 1945-ben a kisgazdapárt jó kétharmados többséget ért el.

Az 1990-es választások első fordulóján az SZDSZ jelöltje lett az első, de a második fordulón Figler János lelkész (MDF) győzött, pedig a harmadik helyezett kisgazda nem is lépett vissza. 1994-ben Sződi Imre agrármérnök (MSZP) nyert szabad demok-rata és demokdemok-rata fórumos riválisai felett. 1998-ban az első fordulón Sződi került az élre, de a második fordulón a kisgazda aspiráns visszalépése miatt Tóth Ferenc vállal-kozóé (Fidesz-MDF) lett a mandátum. 2002-ben hasonlóan alakult a választás: az első fordulón második helyezett Tóth nem is a MIÉP jelölt visszalépésének köszönhette győzelmét, hanem annak a plusz négyezer szavazatnak, amelyet a második menetre sikerül a Fidesznek toborozni. 2006-ban is Tóth nyert az MSZP-s és a vissza nem lé-pett MDF-es riválisa ellenében. 2010-ben már az első fordulón, csaknem kétharmados többséggel biztosította mandátumát az MSZP-s, a jobbikos és egy civil szervezeti je-lölttel szemben. Paks város polgármestere 1990 és 1994, valamint 1998 és 2002 kö-zött Bor Imre villamosmérnök, előbb az SZDSZ, majd Fidesz-MDF-SZDSZ-civil szervezet színeiben, a köztes ciklusban egy független, 2002-től Hajdú János mérnök, jobboldali koalíciós jelölt az önkormányzat vezetője. További pártosodott jelentősebb helységei: Dunaszengyörgy, Fadd és Sárszentlőrinc szocialista polgármesterekkel az ezredfordulón, azóta e települések Fadd kivételével – ahol 2006-tól jobboldali a hely-ségvezető – független elöljárót választottak. 2010-től Dunaföldvár és Fadd Fidesz-KDNP polgármesterrel rendelkezik. Jelentősebb települései közül 2002-ben csak Fadd, Gerjen és Sárszentlőrinc baloldali többségű, 2006-tól közülük csupán Gerjen

nem jobboldali, 2010-re az lett. A paksi választókerület jobb felé stabilizálódott kistér-ség.

3. sz. választókerület: Bonyhád és környéke. A Szekszárdi-dombságon, a tolnai Völgységen és a Sárköz déli felén terül el. Jelentősebb települései: Alsónána, Aparhant, Bátaszék, Cikó, Györe, Izmény, Kakasd, Kéty, Kisdorog, Kisvejke, Mőcsény, Nagymányok, Szálka, Tevel, Váralja és Zomba, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. A Bonyhádi előbb felzárkózó, majd közepesen fejlett és jó versenyképessége ellenére stagnáló kistérség, melynek versenyelőnye 2008-ban már gyengének minősült. A kerülethez tartozik a korábban fejlett, de 2005-ben szintén kö-zepes szintű és jó versenyképesége ellenére lemaradó Szekszárdi mikrorégió déli ré-sze is, az ezredfordulón középalacsony, 2004-ben az előző alacsony, az utóbbi kistér-ség magas átlagjövedelmekkel. A megyében ebben a választókerületben a legalacso-nyabb az aktív kereső népesség aránya: 32,6%, ugyanis az inaktív keresők száma meghaladja az aktívakét. A lakosság megyei viszonylatban a legalacsonyabb iskolá-zottsági szinttel, de középmagas – a megyében a legnagyobb – participációs készség-gel rendelkezik. Ez utóbbi ellentmondásra az lehet a magyarázat, hogy kevésbé isko-lázott, de jól gazdálkodó parasztemberek lakják a kerületet, akik politikailag is aktí-vak. A baranyai határ mentén elterülő választókerület sok tekintetben a szomszéd me-gye szomszédos, mohácsi körzetére hasonlít. A bonyhádi választókerületben a szélső -jobboldal 1939-ben nem tudott jelöltet állítani. 1945-ben kiegyensúlyozott politikai erőviszonyokkal találkozunk. Az 1990-es választásokat – a megyében egyedüliként, a jobboldal megosztottsága miatt – az SZDSZ jelöltje, Barcza Imre gyógyszerész (egy év múlva független) nyerte. 1994-ben dr. Solymosi József agrármérnök, az Agrárszö-vetség jelöltje – aki az első fordulón még harmadik – kis különbséggel győzött, mert – a rivális MSZP és MDF aspiránsokkal ellentétben neki jelentős liberális szövetségi tartalékszavazat-mennyisége volt. 1998-ban Solymosi az MSZP színeiben az első for-dulón első lett, de Potápi Árpád tanár (Fidesz) a kisgazda-jelölt visszalépése miatt

3. sz. választókerület: Bonyhád és környéke. A Szekszárdi-dombságon, a tolnai Völgységen és a Sárköz déli felén terül el. Jelentősebb települései: Alsónána, Aparhant, Bátaszék, Cikó, Györe, Izmény, Kakasd, Kéty, Kisdorog, Kisvejke, Mőcsény, Nagymányok, Szálka, Tevel, Váralja és Zomba, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. A Bonyhádi előbb felzárkózó, majd közepesen fejlett és jó versenyképessége ellenére stagnáló kistérség, melynek versenyelőnye 2008-ban már gyengének minősült. A kerülethez tartozik a korábban fejlett, de 2005-ben szintén kö-zepes szintű és jó versenyképesége ellenére lemaradó Szekszárdi mikrorégió déli ré-sze is, az ezredfordulón középalacsony, 2004-ben az előző alacsony, az utóbbi kistér-ség magas átlagjövedelmekkel. A megyében ebben a választókerületben a legalacso-nyabb az aktív kereső népesség aránya: 32,6%, ugyanis az inaktív keresők száma meghaladja az aktívakét. A lakosság megyei viszonylatban a legalacsonyabb iskolá-zottsági szinttel, de középmagas – a megyében a legnagyobb – participációs készség-gel rendelkezik. Ez utóbbi ellentmondásra az lehet a magyarázat, hogy kevésbé isko-lázott, de jól gazdálkodó parasztemberek lakják a kerületet, akik politikailag is aktí-vak. A baranyai határ mentén elterülő választókerület sok tekintetben a szomszéd me-gye szomszédos, mohácsi körzetére hasonlít. A bonyhádi választókerületben a szélső -jobboldal 1939-ben nem tudott jelöltet állítani. 1945-ben kiegyensúlyozott politikai erőviszonyokkal találkozunk. Az 1990-es választásokat – a megyében egyedüliként, a jobboldal megosztottsága miatt – az SZDSZ jelöltje, Barcza Imre gyógyszerész (egy év múlva független) nyerte. 1994-ben dr. Solymosi József agrármérnök, az Agrárszö-vetség jelöltje – aki az első fordulón még harmadik – kis különbséggel győzött, mert – a rivális MSZP és MDF aspiránsokkal ellentétben neki jelentős liberális szövetségi tartalékszavazat-mennyisége volt. 1998-ban Solymosi az MSZP színeiben az első for-dulón első lett, de Potápi Árpád tanár (Fidesz) a kisgazda-jelölt visszalépése miatt