Fejér megye

A centrális fekvésű Fejér megye kedvező természeti adottságokkal, gazdag történelmi hagyományokkal, fejlett gazdasággal rendelkezik, és az egyetlen megye, amelyet a

’70-es évek óta teljesen átszel az autópálya. A Kádár-korszakban az átlagosnál kissé fejlettebb, 1975-ben fajlagos GDP-je az országos 106%-a, mellyel nyolcadik a me-gyék rangsorában. Ekkor ipara fejlettnek, mezőgazdasága közepesen fejlettnek minő -síthető. A ’70-es évek második felének nehézipar-fejlesztő gazdaságpolitikája párját ritkítóan lendített növekedésén, így az anyagi ágak fajlagos nettó termelésében 1980-ban az országos átlag 113%-ával a harmadik helyen a Dunántúl legfejlettebb megyéje lett. A ’80-as évek első felének restriktív irányvonala vissza is vette, amit pár éve adott, 1985-re példátlan zuhanással a 14. helyre esett (91%), mert a magánszektor termelésének az országos átlagot közel másfélszeresen meghaladó növekedése sem tudta a nehézipari recessziót pótolni. A rendszerváltást követően aztán hamarosan visszaszerezte előkelő helyét a megyék GDP rangsorában (15. melléklet).

Globális fejlettségi szintje 1990 és 2000 között a nyolcadikról az ötödik helyre jött fel a mezorégiók sorában, így a kilencvenes években – számításaim szerint – a negyedik leggyorsabban gyarapodó megye (11/I. melléklet). Javuló egyéb mutatói nyomán nem alaptalanok azok az elemzések, amelyek szerint az ezredfordulón az or-szág komplexen harmadik-hatodik, Alsó-Pannóniának pedig legfejlettebb mezorégió-ja. Mezőgazdaságilag művelt földjeinek közel kétharmada nagyüzemi jellegű maradt.

Az ország iparilag második legfejlettebb megyéje (18. melléklet). Infrastruktúráját 1990-ben még gyengén fejlettnek ábrázolták (Abonyiné, Benkő 2002, 55), bár a cső -vezeték-hálózatokba bekapcsolt lakások arányát tekintve negyedik volt a megyék so-rában, 1998-ra az utóbbi téren 72 százalékkal Budapest után a második lett (Hahn 2001, 57). Népességének pozitív vándorlási szaldója 1990 és 1998 között – Pest me-gye mellett – eme-gyedülállóan jelentősen meghaladta a természetes fogyást (6041-3380-hoz – Fekete-Szabó 2000, 35). Öngyilkossági rátája is nagymértékben csökkent. Ne-gatív elmozdulást csupán az aktivitási aránynál sikerült regisztrálni, melynek növeke-dése az ezredfordulón meglehetősen mérsékelt, 1997 és 2005 között a megyék rangso-rában e téren az ötödik helyről a hetedikre esett (7. melléklet).

Hazánk egyetlen megyéje az ezredfordulón, amelyben az alkalmazottak átlagke-resete meghaladta az országos átlagot. Az egy állandó lakosra jutó adóköteles jöve-delem viszonylatában stabilan második a rangsorban, csak Budapest előzte meg. En-nek megfelelően a gépkocsi-sűrűség tekintetében az 1990-es 12. helyről 2001-re fel-jött a nyolcadikra (miközben 1995-ben 13. is volt). A főbb mutatók közül a beruházá-sok és a GDP terén is 1997-1998-ban, illetve 2001-2002-ben vidék-első, illetve máso-dik; a többi általam vizsgált ágazatban nincs kiugró fejlettséget, vagy nagyobb elma-radottságot jelző sorszáma. Egyetlen megyénk, ahol az ipari termelés aránya (2000-ben 54%) nagyobb, mint az összes többi ágazaté együttvéve, miköz(2000-ben a mező gazda-sági foglalkoztatottak mértéke is meghaladja az országos értéket (István 2002, 541).

Megyeközpontja, Székesfehérvár azon két vidéki nagyváros egyike (a másik Győr), amely döntően nem a központi költségvetésből juttatott összegeket osztotta újra,

ha-nem ennél jelentősebb saját forrásokkal, bevételekkel is rendelkezett. Fehérvár a Ká-dár-korszakban is fejlett nehéziparral rendelkezett (híradástechnika, közlekedési esz-köz- és alumíniumgyártás), amely ugyan összeomlott a KGST és a Varsói Szerződés megszűnésével, de – miután megyei szinten is sikerült a fajlagos beruházási összegek terén a nyolcadikról a második helyre előrelépnie (17. melléklet) – a gyártmánystruk-túra átalakításával, felgyorsított innovációval még javított is pozícióján. A megyeszék-hely már korábban is igen jó adottságokkal rendelkezett, amit ügyesen kihasználva az ország leggyorsabban fejlődő megyei jogú városa lett. A kilencvenes évek végén Szé-kesfehérvárt a világ tíz legdinamikusabban fejlődő települése közé választották.

A megye másik nagyvárosa, Dunaújváros a vaskohászat és acélgyártás terén a rendszerváltás után is páratlan sikereket ért el, úgyszintén a nyertesek élbolyában tar-totta magát, jó ideig sikeresen őrizte korábban megszerzett pozícióit. Az ezredfordulót követő világválság (és/vagy az Orbán-kormány) azonban veszteségessé tette a Dunaferrt, így a város kimaradt a fejlődők klubjából. Egy MTA felmérés 2003-ban a városról azt állapította meg, hogy nem rendelkezik kellő humánerőforrással és inno-vációs intézményrendszerrel, hosszútávon nincs jövőképes gazdasága és regionális kisugárzása. A Dunaferr 2004-es privatizálása – mellyel részévé vált a Donbass Ipari Szövetség Korporációnak – eredményeként megvalósult fejlesztések nyomán azonban 2007-ben a nyersvas- és acéltermelés a vasmű 55 éves történetének csúcsteljesít-ményét érte el, mellyel a hazai acélipar termelésének háromnegyedét adta. Dunaújvá-ros újabb fejlődéséhez feltehetően hozzájárul, hogy a Hankook is ide telepítette ma-gyarországi gumiabroncs-üzemét.

A megye kisebb városai közül Bicske stagnáló-hanyatló, Enying kifejezetten ha-nyatló, csökkenő népességű település. A megye kisrégióit az egyenlőtlenség jellemzi:

a déliek egészen elmaradottak (Sárbogárd és Enying környéke), a középtérségi me-gyeszékhely és agglomerációja magasan fejlett, északon Mór és Bicske vidéke közép-kategóriás. Enying és Sárbogárd kistérségét a stagnálók klaszterébe sorolták, az ECOSTAT szerint viszont az Enyinginek javulnak, a Sárbogárdinak romlanak a pozí-ciói, bár mindkettőt alacsonyan fejlettnek minősítették 2001-ben, egy évvel később pedig hátrányos helyzetűnek. Általános fejlettségük 2005-ben is hasonló, viszont fej-lődési tempójuk nagyobb lett, a jól fejlett Dunaújvárosi – kiugró versenyképessége ellenére – lemaradó, közepesen fejlett Móri pedig dinamikusan fejlődő lett. 2007-re az utóbbi és az Ercsi kistérség a legfejlettebb, az Abai pedig a közepesen fejlett kategóri-ába emelkedett, 2008-ra az Ercsi egyben relatíve erős versenyelőnyre tett szert, míg az Adonyi gyenge, a Dunaújvárosi közepes versenyképességi szintre süllyedt. A többi mikrorégió helyzete érdemben nem változott. Nincs köztük leghátrányosabb helyzetű kistérség.

Az ezredfordulót követő fél évtizedben a megye fejlődési üteme mérséklődött.

Korábbi igen kedvezően gyarapodóból Alsó-Pannónia jó dinamikával növekedő (6-8.) térsége lett. Versenyképességét egy kutató kolléga elemzése alapján a 12. helyre so-rolhatjuk a megyék között (Lukovics 2006, 152). Legvontatottabban az állatállomány, a közúthálózat (19.), a vízvezeték-hálózat, a távközlés, a turizmus, a színházlátogatás és az öngyilkossági ráta (ezek mind a 15-20. helyen) dinamikus mutatói javultak.

Csupán az átlagkeresetek (6.) és a személygépkocsi állomány (3.) növekedési üteme emlékeztet az előző évtized fejlődésére, s nyilván ez utóbbi eredményei. Mindezek következménye, hogy globális pozíciója 2000-ről két hellyel hátrébb csúszott a me-gyék ranglistáján, s ugyanúgy a hetedik, mint másfél évtizede. Az egyes általam vizs-gált ágazatok között nagyobb a szóródás, mint a ’90-es években, most a második és a 17. hely között találhatók. Változatlanul őrzi második helyét az átlagkeresetekben és a fajlagos beruházásban, a munkanélküliségi rátája is kedvező (5.), viszont az idegen-forgalom (15.) és a – részben ehhez kapcsolható – színházba járás gyakorisága (17.) terén az utolsók között található a megyék sorában. A kilencvenes évek második felé-nek „ezüstérmes” helye után GDP-je visszatért az egy évtizeddel korábbi pozícióhoz (átlagosan a negyedik helyen). Hasonlóképpen összegezhető globális fejlődésének másfél évtizedes története: a kilencvenes évek eleji recessziót követte egy gyors és si-keres rekonstrukció, majd az elért eredmények konszolidálása.

Fejér megye globális fejlődésének dinamikája a 2005-2009-es időszakban az előző fél évtizedhez képest ugyan nem változott, statikus helye azonban eggyel rom-lott. Igen jól áll az ipari fejlettség, de kedvezőtlenebbé váltak pozíciói a humánszféra terén. Foglalkoztatottjainak aránya nagymértékben, fajlagos GDP-jének növekedése (bár csaknem folyamatosan negyedik a statikus rangsorban) valamelyest, a válság évében nagymértékben csökkent.

Fejér megye politikai kultúrája éppen „jó” (összesítve is a 4. helyen áll), mikrorégióinak a gazdasági-társadalmi fejlettséget szinte pontosan leképező nagyfokú változatossága mellett. Az állampolgárok participációs szintje ugyan átlag alatti (59,6%), még Nógrád megyéénél is hajszálnyival gyengébb, éppen belefér a közepes klaszterbe. A két megye egyike, amelynek politikai aktivitási rangsorszáma nagyság-renddel eltér globális fejlettségétől az utóbbi javára, ez azonban csak látszólagos kü-lönbség, mert valójában erős a két fő komponens átlagfejlettségének korrelációja (0,8454). A politikai kultúra egyéb összetevői igen kedvezőknek mondhatók (3. és 6.

melléklet). Az átlagában alacsony részvételi arányszám főként az elmaradott, abszolút vidékies sárbogárdi választókerület népének köszönhető, akik – a Dunántúlon példát-lanul – 50%-nál kevesebben mentek el 1998 májusában szavazni. (Ebből fakadt az akkori helyi MSZP-győzelem, ugyanis az érvénytelen első forduló után is megmaradt a jobboldal megosztottsága.) A megye politikai sokszínűsége ellenére az orientáció erőteljes stabilitása mutatható ki, de csak a parlamenti választásokon, mert a megyei közgyűlés szintjén az ország fél tucat erősen instabil területi egysége közé sorolható.

A jelenség mögött az az ellentmondás rejlik, hogy amíg a városok politikailag inkább stabilnak, a falvak lakói instabilnak mondhatók. Fejér megyében 1990 és 2002 között minden önkormányzati választás után az a politikai erő került a közgyűlésen vezető pozícióba, amely az adott év tavaszán megnyerte az országgyűlési választásokat (12-13. melléklet).

A szocialisták 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is elhódították a parlamenti egyéni és listás képviselői helyek közel (1994-ben több mint) felét, sőt 2000-ben egy időközi választáson a megyeszékhely egy olyan választókerületében is győzött az MSZP, ahol az még sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő. (Időközi választásokon

általában csak a törzsszavazók mennek el voksolni, akikből akkor legtöbbet az MSZP mondhatott a magáénak.) A megye nehézipari centrum-jellege ellenére a szocialisták népszerűsége csupán átlagkörüli, ugyanis a lakosság jelentős részének erőteljes polgá-rosultsága miatt a polgári középpártok szignifikánsan meghaladják az országos szin-tet, Alsó-Pannónia egyetlen megyéje, ahol átlaguk túlmegy az 50 százalékon. Ennek megfelelően a radikális pártok Budapest és Komárom-Esztergom megye után a leg-gyengébbeknek mondhatók. (Talán nem véletlen, hogy 1939-ben a szélsőjobboldal nem volt képes megyei listát állítani.) Fejér megye politikai moderációja GDP-jével mutat igen erős korrelációt (0,9474). A megye két nagyvárosát 1998-től – mint tipiku-san nehézipari központokat – szocialista polgármesterek kormányozták, sőt 2002-től öt legnagyobb városának többségét az MSZP irányította, 2010-től azonban egyet sem.

A politikai kultúra elemeinek nagyobbrészt kedvező megítélése után szépségflastrom csupán, hogy a rendszerváltás óta mindössze három nő (3,8%) tudott a megyében or-szággyűlési mandátumhoz jutni, a megyei közgyűlésben viszont jól állnak. Fejér me-gye kockázati besorolása közepesnek minősíthető, ugyanis a parlamenti választásokon és a két nagyváros önkormányzatában igen stabil, illetve stabil, csak a megyei köz-gyűlések szintjén tartozik a leglabilisabb megyék közé. Minthogy a komplex helyzet-megítélést befolyásoló többi főkomponens jó és közepes, illetve gyenge értékű, Fejér megye összességében közepes osztályzatot érdemel.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

Fejér megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása

és a szavazás következetessége az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választó- kerület száma

Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Követke- 2010-ben zetesség:

Igen stabil 1. Székesfehérvár SZDSZ MSZP Fidesz-MDF MSZP MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 2. Székesfehérvár MDF SZDSZ Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 3. Dunaújváros MDF MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 4. Gárdony MDF MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 5. Mór MDF MSZP Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 6. Sárbogárd SZDSZ MSZP MSZP Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 7. Bicske MDF MSZP MDF-Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil

1. sz. választókerület: Székesfehérvár megyei jogú város fele. A „főtengely”

mentén fekvő, az ezredfordulón az ország és a világ egyik leggyorsabban fejlődő vá-rosa észak-nyugati és belvárosi negyedeinek egy részét foglalja magában. Fehérvár a legmagasabb átlag-életszínvonalú megyei jogú város, 529 ezer Ft/lakós adóköteles jövedelme 2000-ben alig maradt el a fővárosétól (Perczel 2003, 594). Ugyanazzal a demográfiai problémával küzd, mint a többi nagyváros: alacsony a gyermekkorúak aránya, amit részben korrigál a bevándorlás. A választókerület foglalkoztatási aránya magas (45,5%), munkanélküliségi mutatója alacsony (6% – 2005. évi… 128). Lakói-nak iskolázottsági szintje Budapest után a legmagasabb, érettségizettjeinek és diplo-másainak aránya (62,2, ill. 25,8%) alig kevesebb attól. Participációs készsége közép-magas, ugyancsak alig marad el a fővárosétól. 1939-ben a szélsőjobboldal nem tudott jelöltet állítani. 1945-ben kiegyenlítettnek tűntek a politikai erőviszonyok. Az 1990-es választásokat Mózs József mérnök (SZDSZ) nyerte az MDF-es jelölt és a visszalépő

Balsay István (Hazafias Választási Koalíció) leendő polgármesterrel szemben. 1994-ben Vancsik Zoltán üzemgazdász (MSZP) legyőzte szabad demokrata ellenfelét, dr.

Szelier Andrást és dr. Orbán Viktort. (A generális egyezmény ellenére Fidesz-elnök nem lépett vissza liberális szövetségese javára, s két veresége után többet nem is in-dult egyéni jelöltként.) Konzervatív jelölt híján a második fordulón mintegy hétezer jobboldali szavazó nem voksolt. 1998-ban Balsay (Fidesz-MDF) szerezte meg a man-dátumot Vancsiktól (Szelier nem lépett vissza). A fideszes jelölt a második fordulón összegyűjtötte a jobboldali és a volt szabad demokrata szimpatizánsok nagy részét.

2002-ben és 2006-ban Warvasovszky Tihamér polgármester (MSZP) már az első for-dulón, abszolút többséget szerzett előbb Balsayval, majd egy kevésbé ismert fideszessel és mindkét esetben Szelierrel szemben. 2002-ben a ’98-hoz képest mint-egy ötezernyi szavazattöbbletet gyakorlatilag teljesen bmint-egyűjtötte. 2010-ben dr. Cser-Palkovics András szakjogász (Fidesz-KDNP) győzött az MSZP és a Jobbik versengői ellenében. Székesfehérvár polgármestere 1990-től Balsay István mérnök (Fidesz), 1994-től dr. Nagy István ügyvéd, a jobboldali koalíció jelöltje, 1998-tól Warvasovszky Tihamér villamosmérnök (MSZP-SZDSZ-civil szervezetek). Az 1998-as disszonancia abból adódik, hogy amíg a májusi parlamenti vál1998-asztáshoz képest a jobboldali szavazóknak csak fele ment el októberben polgármestert választani, a bal-oldaliaknak kétharmada voksolt ősszel. 2010-ben Cser-Palkovics (Fidesz) lett a város előljárója. Az 1. sz. választókerület politikai értelemben erősen instabil városrész.

2. sz. választókerület: Székesfehérvár déli-keleti fele és közvetlen környéke. Te-lepülések: Csősz, Füle, Polgárdi, Seregélyes, Soponya és Tác. Az ezredfordulón di-namikusan fejlődő, számításaink szerint 2003-2005-ben az ország egyetlen igen fejlett és egyben fejlődő nagyvárosi kistérségének része, relatíve erős versenyképességgel, és nagyon magas átlagjövedelmekkel. (A KSH viszont 2005-ben nem sorolta a legfejlet-tebb 15 közé.) Pozíciói lényegesen később sem változtak. A választókerület demográ-fiai mutatói kedvezőbbek, mint a város másik feléé. Foglalkoztatási aránya igen ma-gas (48,0%), alig marad el a legjobb fővárosi kerületektől. Lakóinak iskolázottsági szintje és participációs készsége a közepes és a magas értékek határán mozog. A Fe-hérvári járásban 1939-ben a szélsőjobboldal egyéni jelöltje megkapta a szavazatok több mint egyharmadát, 1945-ben kétharmados kisgazdatöbbség született. Az 1990-es választásokon dr. Horváth Miklós állatorvos (MDF) nyert dr. Világosi Gáborral (SZDSZ) és a Vállalkozók Pártja jelöltjével szemben. 1994-ben az első fordulón az MSZP aspiránsa került az élre, de a második menetben (ahol tízezernyi jobboldali szavazó nem vett részt) dr. Gógl Árpád (Fidesz) visszalépésével a leendő államtitkár, Világosi Gábor jogász győzött. 1998-ban dr. Gyuricza Béla tábornok (Fidesz-MDF) nagy fölénnyel verte szocialista és kisgazda ellenfeleit, amihez hozzájárult az utóbbi visszalépése is. Gyuricza elhalálozása miatt megrendezett időközi választáson – há-rom érvénytelen forduló után – Molnár Albert (MSZP) lett a mandátum tulajdonosa, abszolút többséggel előzte jobboldali ellenfeleit. 2002-ben azonban Gógl miniszter revansot vett Molnáron és Világosin („csak” a kormánya bukott meg). 2006-ban az előző választás eredményei ismétlődtek meg. 2010-ben Vargha Tamás tanár (Fidesz-KDNP) már az első fordulón legyőzte az MSZP, a Jobbik és az MDF versengőit. A

községek jobboldali túlsúlya a 2010 előtt enyhén baloldali többségű városnak a vá-lasztókerülethez tartozó patthelyzetű negyedei együtt eredményezték a jobboldal helyi győzelmét. Pártosodott települése 2010-től Polgárdi, Fidesz-KDNP polgármesterrel. A 2. sz. választókerület jobb felé stabilizálódott körzet. Székesfehérvár összességében politikailag instabil, de inkább balközépre hajló városnak minősíthető, ahol a válasz-tásokat az dönti el, hogy az adott helyzetben melyik tábor tud több szavazót mozgósí-tani.

3. sz. választókerület: Dunaújváros. Magyarország negyedik legsikeresebb – a második „főtengely” mentén fekvő – megyei jogú városa, igen magas, a fehérváritól csak hajszálnyira elmaradó életszínvonallal. Demográfiai adottságai inkább kedvező t-lennek, de foglalkoztatási viszonyai jónak minősíthetők. Lakóinak iskolázottsági szintje kissé átlagfeletti, diplomásainak aránya 0,1 százalékkal alacsonyabb az orszá-gos értéknél (2005). Jó közepes participációs készséggel rendelkeznek. Az 1990-es választásokat Illéssy István szociológus (MDF) nyerte az SZDSZ-es jelölttel és dr.

Kovács Pállal (MSZP) szemben. 1994-ben a leendő egészségügyi miniszter Kovács – közel kétharmados többséggel – győzött szabad demokrata és MDF-es riválisai elle-nében. 1998-ban dr. Kálmán András alpolgármesteré (MSZP) lett a mandátum fideszes és SZDSZ-es vetélytársai előtt. 2002-ben már az első fordulón megtartotta képviselői helyét, a korábbi felállásban. 2006-ban Kálmán kétharmados többséggel nyert a Fidesz-KDNP és a visszalépett SZDSZ jelöltje ellenében. 2010-ben dr.

Dorkota Lajos ügyvéd, alpolgármester (Fidesz-KDNP) győzött Kálmán és a Jobbik jelöltje felett. 1998-ig a város szabad demokrata vezetésű, ezt követően egy évig Ko-vács Pál, majd halála után Kálmán András ügyvéd, 2010-től Cserna Gábor (Fidesz) a polgármester (a részvételi arány ekkor csaknem tíz százalékponttal kevesebb, mint 2006-ban). Alapvatően stabil baloldali többségű város.

4. sz. választókerület, Gárdony székhellyel. A Velencei-hegységtől a Mezőföld dunamenti, keleti felén át a megye délkeleti határáig terjed. Jelentősebb települései:

Adony, Baracs, Beloiannisz, Besnyő, Előszállás, Iváncsa, Kisapostag, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim, Pákozd, Perkáta, Pusztaszabolcs, Rácalmás, Szabad-egyháza és Velence, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek, illetve a székhelyhez csatolt tóparti fürdőhelyek. Az ezredfordulón Gárdony és Dunaújváros környéke fejlett és jól fejlődő, 2003-2005-ben az utóbbi kiugró versenyképessége el-lenére már lemaradó, az Adonyi közepesen fejlett, de dinamikusan fejlődő kistérség.

Dunaújvárossal együtt az ezredfordulón magas – Gárdony városa jó közepes – 2004-ben rész2004-ben nagyon magas átlagjövedelmekkel rendelkező mikrorégiók. Jó-közepes versenyképességük jelentősen 2008-ra sem váltott. A választókerület foglalkoztatási mutatója középalacsony, inaktív keresőinek száma viszonylag magas. Lakosságának iskolázottsági szintje középalacsony, gyenge közepes participációs készséggel. A részvételi arány azonban területileg erősen differenciált, az északi fejlettebb és a déli elmaradottabb rész között mintegy tíz százalékpont az eltérés, fent az országos és me-gyei átlag felett, lent az észak-alföldi átlag alatt teljesítenek. A mai választókerületet jórészét lefedő adonyi körzetben 1939-ben a szélsőjobboldal egyéni jelöltje 41%-nyi szavazatot kapott. 1945-ben enyhe jobboldali fölény mutatkozott. Az 1990-es

válasz-tások első fordulóján csekély különbséggel a szabad demokrata jelölt lett az első, s annak ellenére, hogy a harmadik helyezett kisgazda nem lépett vissza, a második for-dulón Szilasy György tanár (MDF) nyert. 1994-től Ecsődi László technikus (MSZP) a képviselő, előbb SZDSZ és kisgazda, majd Fidesz és kisgazda (utóbbi visszalépett), 2002-ben Fidesz-MDF és SZDSZ jelöltek (az utóbbi visszalépett), 2006-ban pedig a Fidesz-KDNP-s és a vissza nem lépett MDF-es ellenében. 2010-ben azonban L. Si-mon László az Írószövetség főtitkára (Fidesz-KDNP) már az első fordulón legyőzte Ecsődit, valamint a Jobbik és az MDF versengőit. Pártosodott települése Besnyő, jobboldali koalíciós polgármesterrel az ezredfordulón (2002-től független). Gárdony városa az előző független polgármester után Szabó István Fidesz-civilszervezetit vá-lasztotta 2002-ben; 2006-ban és 2010-ben pedig Tóth István Fidesz, majd – Pákozd is – Fidesz-KDNP, Perkáta pedig Fidesz-KDNP-civil szervezeti jelöltet. 2002-ben 17 jelentősebb településéből csak négyben győzött a jobboldal: Előszállás, Kisapostag, Nagykarácsony és Pákozd helységekben (mindezekben 2006-ban is), vagy távolabb Dunaújvárostól, vagy a legkisebbekben. A többi baloldali, közülük hét szocialista többségű. Az érthető, hogy a nehézipari központ agglomerációja miért „vörös”, de hogy az attól távolabbi, polgárosodott kisvárosok, mint pl. Gárdony, vagy Velence országgyűlési választáson miért baloldaliak, annak nyilván szubjektív okai lehettek.

(Az önkormányzati választásokon Gárdonyban népszerű független jelöltek vettek el sok szavazatot az MSZP-től.) 2010-ben minden helysége jobboldali lett. Mindenesetre páratlan jelenség, hogy a csupa kistelepülésből álló gárdonyi székhelyű választókerü-let alapvetően baloldali politikai orientációjú térség.

5. sz. választókerület: Mór és környéke. A Móri-árok, a Zámolyi-medence és a

5. sz. választókerület: Mór és környéke. A Móri-árok, a Zámolyi-medence és a