Baranya megye

Politikai téren Alsó-Pannónia második legfejlettebb megyéje. Természeti viszo-nyai kedvezőek, történelmi múltja imponáló, etnikailag kevert népessége inkább elő -nyére vált. Régi bányászati-ipari központ, fejlett mezőgazdasággal (amely ma is két-harmad részben nagyüzem-kontinuus) és kiemelkedő kulturális szinttel. Lakói életé-nek egykor magas nívóját jelzi, hogy 1967-ben az egy főre jutó jövedelem terén az országos átlag 107%-ával az első helyen állt a megyék rangsorában (Andorka 1997, 207, 2006, 117). Szintén listavezető volt a fajlagos személygépkocsi-állomány tekin-tetében is az 1970-1980-as évek fordulójáig, mert az akkortájt legnagyobb kereseteket biztosító bányászat és nehézipar egyik centrumát alkotta (Erdősi 2001, 165). Csak ön-gyilkossági rátája volt viszonylag magas, ami viszont másfél évtized alatt felére csök-kent (1984-ben 53, 1999-ben 26/százezer lakós – Bálint 2001, 37). A Kádár-korszak derekán Baranya a jólét szigeteként emelkedett ki az ország térszerkezetéből.

Gazdasági téren a hetedik legfejlettebb megye volt, vagyis a magasan és a köze-pesen fejlett mezorégiók határán állt, fajlagos GDP-je 1975-ben 108% az országos

átlaghoz képest. Iparát ekkor fejlettnek, mezőgazdaságát ehhez képest elmaradottnak minősítették (Németh 2009, 69). Az 1979-ben elkezdődött restriktív gazdaságpolitika szinte azonnal visszavetette az erőteljesen iparosodott térség fejlődését, az egy lakosá-ra eső nettó termelése 1980-ban az országos átlag 85%-a lett, amellyel a 16. helyre zuhant a megyék sorában. (Ezzel függhet össze magas öngyilkossági rátája.) Pozíció-ját öt évvel később is lényegében tartotta (igaz, innen lentebb esnie már nemigen lehe-tett), amelyben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a húzóágazatokat egyesítő magánszektor termelési részesedése valamivel magasabb, mint az országos érték (1980-ban 15,1, 1985-ben 16,7% a 10,6, illetve 15,3%-hoz – Rechnitzer-Lados 1988, 44-45). A fajlagos GDP terén 1994-re – őrizve a ’80-as évek színvonalát (most 83,6%-on) – a többi nehézipari megye mérsékeltebb ütemű, de mélyebbre esése foly-tán, a megyesorrendben nagyságrenddel emelkedett: nyolcadik lett (15. melléklet).

A rendszerváltás idején Baranya az ország ötödik, a ’90-es évek első és második harmadában többnyire a hatodik globálisan legfejlettebb mezorégiója, ami éppen megfelel a participáció által jelzett politikai kultúra 2006-ig érvényes átlagos rang-sor-számának (2 és 1. melléklet). Közcsatorna-hálózata ebben az időszakban a máso-dik legsűrűbb volt, vezetékes távbeszélő-ellátottság terén átlagosan harmadiknak bi-zonyult a főváros és Győr-Sopron megye után. „Csupán” a külföldi tőkebefektetések (10.) terén került egyre kedvezőtlenebb körülmények közé. Baljós jelnek foghatjuk fel azt is, hogy infrastruktúrájának némely területei is elmaradtak a három nyugati me-gyétől. Ipari központ jellege ellenére az ágazatban alkalmazottak aránya igen alacsony (14.), amelyben szerepet játszott viszonylag magas munkanélküliségi rátája is.

Közlekedési adottságai kifejezetten hátrányosak, uránérc- és kőszénbányáit sorra bezárták, így dinamikája a ’90-es években tovább lankadt, országosan is egyik leglas-súbb ütemben haladó lett (a 16-18.). A radikális gazdaságszerkezeti változás riasztó jele, hogy a korábban kiemelt ipari központokkal rendelkező Baranya megyében volt 2001-ben a legalacsonyabb az országban az egy lakosra jutó ipari termelési érték.

Globális, illetve komplex fejlettsége így az ezredfordulóra – a különböző számítások szerint – országosan a 8-17. helyre csúszott, ezzel Alsó-Pannóniában az alsó mező ny-ben helyezkedett el. Fajlagos GDP-je az 1994. évi nyolcadik helyről az ezredfordulóra tartósan lement a 11.-re. Átlagos nagyságú munkanélküliségi rátája ellenére a Dunán-túlon legalacsonyabb a foglalkoztatási szintje, ebből is eredt, hogy egy állandó lakosá-ra jutó adóköteles jövedelem terén hetedikről a 12.-re esett a rangsorban. A gazdasági aktivitás terén is 1997 és 2001 között a 14.-ről a 17. helyre került a megyék sorában (7. melléklet).

Személygépkocsi-sűrűsége 1990 és 2001 között a nagymértékben csökkenő jö-vedelmek miatt a harmadik helyről a tizedikre csúszott. Fajlagos beruházási mutatója ugyan az ezredvégen a hetedik-kilencedik, de pl. 1995-ben 14. volt a megyék között (17. melléklet). Nem véletlen, de valószínűleg túlzó megállapítás, hogy a Roadtech Kft. 2001-es tanulmánya a Dunántúl messze legelmaradottabb megyéjeként mutatja be (országosan a 16., ezen belül ipari termelésben a 19. helyen). Kistérségeinek átla-gos komplex fejlettségi szintjét még alacsonyabban húzták meg (8. melléklet). A me-gyében található az ország egyik legszegényebb faluja, a Dráva-menti Piskó.

Baranya globális fejlődési üteme az ezredfordulót követően sem változott, így tovább közelített a nála kevésbé fejlettebb megyék átlagához. Az ágazatok gyarapodá-si tempója, a fejlődés dinamikája azonban igen változatos, amíg az előző évtizedben a mezorégiók rangsorában a mutatók a 4. és a 19. hely között szóródtak, addig 1999 után a 3.-tól a 20.-ig terjedtek. Viszonylag gyorsan csak a fajlagos szarvasmarha- és sertésállomány (3.), valamint az átlagkeresetek (4.) nőttek. Igen rossz a munkanélküli-ségi és öngyilkossági rátájának alakulása, valamint közcsatorna-hálózatának bővülése (mindhárommal a 17. helyen), vízvezeték- és csatornahálózata együtthatójának javu-lása terén egyenesen sereghajtó a megyék sorában.

A korábbinál valamelyest mérsékeltebb ütemű fejlődés eredménye a ’90-es évek végére kialakult globális fejlettségi szintjének állandósulása a nyolcadik rangsorbéli helyen, az 1999-es pozícióhoz hajszálnyival kedvezőtlenebb 2004-es ágazati össz-pontszámmal (2. melléklet). A megye megállapodott dinamizmusa azt eredményezte, hogy az előző évtizedben a hetedikről 11. helyre esett fajlagos GDP-je az utóbbi szin-ten stabilizálódjon (5. melléklet). A különböző komplex fejlettségmutatók – amelyek tartalmaznak politikai szférát láthatólag nem befolyásoló tényezőket is – gyakran lé-nyegesen eltérnek az általam kialakított globális fejlettség sorszámától. Baranya me-gye esetében az eltérés nagyságrendi, hiszen a másfajta számítások által kihozott rangsor-értékek 1999 és 2003 között a 15, 16 és 17. helyet jelölték meg (8. melléklet).

Visszatérve a megye 2004-es ágazati pozícióihoz, vizsgálataim szerint azokon a terü-leteken áll jól vagy rosszul a megye, amelyekben a fejlődés üteme is hasonló helyér-tékű, így lett első helyezett a fajlagos állattartás terén. Úgy tűnik, ebben az ágazatban találta meg Baranya gazdasága évtizedes válsága után a kitörési pontot, amit persze nem lehetett túl nehéz felfedezni, hiszen három évtizeddel korábban az ország egyik fejlett mezőgazdaságával rendelkező megyéjének számított.

A 2000-es évtized második felében – a 2000-2004-es évekhez képest – globális fejlődésének üteme megnőtt, bár 12-14. a dinamikus sorrendje, ami mindenképpen előre lépés az előző évtized 17. növekedési sebességi rangsorához képest. Ebből ered statikus pozíciójának stabilizálódása a nyolcadik, GDP-jéé pedig a 11. helyen a mezorégiók sorrendjében. Iparosodottságának szintje változatlanul alacsony, bár nö-vekvő (17.-ről 14. helyre), ebből fakadóan munkanélküliségi rátája és gépkocsi sűrű -sége is kedvezőtlen (15.). Közműollója sereghajtó, ami környezetvédelmi gondokat sejttet. Kedvező adatokkal rendelkezik egyes infrastrukturális ágazatok és a kultúra terén.

A kutató kollégák által az ezredforduló éveiről végzett komplex fejlettségvizsgá-latok főként kistérségeinek elmaradottságát fedték fel. Legfejletlenebbek a Somogy megyével határos mikrorégiók, a Szigetvári, a Sellyei (a Dráva-menti Ormánság) és a Sásdi, a bajt tetézte, hogy mindhárom egyben lemaradó is. A Pécsi körzetet az ECOSTAT 2001-es felmérése magasan fejlettnek, de romló helyzetűnek mutatta be.

Ezt más felmérések is megerősítik: amíg 1997-ben a győri és a veszprémi után az or-szág harmadik legfejlettebb kistérsége, 2001-ben már nem tartották számon az első öt között. A 2002-es KSH-értékelés csak a Pécsit és a Pécsváradit, 2004-ben a Fejleszté-si Hivatal már csupán a megyeszékhelyit nem minősítette hátrányos helyzetűnek. Az

utóbbi páratlan a Dunántúlon, mint az is – sőt ilyen még a Duna-Tisza közén sem for-dult elő – hogy egy megyében három vagy annál több mikrorégió minősült lemaradó-nak. Kistérségeinek komplex fejlettsége országosan a 15-17. helyre sorolta Baranyát, vagyis fél tucat hunniai is jobban állt nála. A 2001-ben publikált regionális elemzések azonban várhatóan növekvő beruházásokat emlegettek és azt, hogy a székhely város dinamikus fejlődése is húzóerő lehet. Az előbbiből annyi teljesült, hogy amíg a ’90-es években produkált beruházási rangsor átlaga 11, addig az ezredfordulót követő öt év-ben a 9. hely körül mozgott a megyék sorában (17. melléklet).

Baranya kistérségeinek helyzete mindazonáltal 2005-re erőteljesen differenciá-lódott. A megyeszékhely pozíciója tovább romlott ugyan (országosan a 11. helyen állt), de abszolút középhelyzetű (84. a 168 közül) stagnáló dinamikája is biztosította magasan fejlett színvonalát. A vidéki mikrorégiók közül csak a Mohácsi közepesen, a többi mérsékelten, vagy gyengén fejlett. Az észak- és dél-baranyai körzetek lemara-dók, de a megye középső sávja kimozdult: a Szigetvári és a Pécsváradi fejlődő, a Szentlőrinci pedig dinamikusan fejlődő kistérség lett 2003-2005-ben. 2007-re a Szi-getvári kistérség ismét elveszítve dinamikáját lecsúszott a legfejletlenebbek, az orszá-gosan összesen 33 leghátrányosabb helyzetű közé, melyekhez ekkor a Sásdi és a Sely-lyei is tartozott. A megye kilenc mikrorégiójából 2008-ra csupán a székhelyi tartotta meg relatíve erős versenyképességét, az összes többi – jórészt romló pozíciókkal – a gyenge minősítést kapta, s ez utóbbival Baranya egyedül áll Alsó-Pannónia megyéi között.

Pécs ugyan adottságait tekintve 1998-ban a 22 megyei jogú város között csak a 15. helyen állt, dinamikája azonban a hetedik, mert fejlett az intézményhálózata és jók az innovációs lehetőségei. 2003-ban a székvárost változatlanul versenyképesnek, de gazdasági erejét viszonylag gyengének minősítették. Regionális funkcióit tekintve valamennyi megyei jogú város között az első helyen állt, az ilyen jellegű szerepkörök (intézmények) számát tekintve háromszorosan, súlyozott pontszámokban 3,4-szeresen meghaladja a rivális Kaposvárt (Csapó 2002, 248). Baranya többi városa azonban stagnáló-hanyatló település, Komló pedig kifejezetten visszaeső, csökkenő népességű; kistérsége a stagnálók-lemaradók csoportjába sorolható. Az egykor igen jelentős, kok-szolható feketeszenet termelő bányaváros fő ágazatát csaknem teljesen leépítették, ipari népessége egy évtized alatt negyedére csökkent. Kistérségének foglalkoztatási rátája erősen negatív. A polgárosult, egykor gazdag Mohács is vesztett pozícióiból, a megye egyik stagnáló-hanyatló városa lett, bár az ECOSTAT szerint az ezredfordulón javult a helyzete, amit az a tény is megerősít, hogy kistérségének foglalkoztatási rátája – a megye többi vidéki körzetéhez képest – csak enyhén negatív. A megye felzárkóz-tatásához jelentős segítséget nyújthat a területfejlesztési célú központi támogatás, amely regionális szinten csaknem négyszerese a nyugat-dunántúlinak (3,9 milliárd Ft – A területfejlesztési… 2004, 13).

Baranya megye politikai kultúrája a nagyrégióban az egyik legfejlettebb, ami bi-zonyára a középmúltban produkált általános fejlettségének eredménye. Választópol-gárainak szavazási hajlandósága az országgyűlési választásokon – többnyire és átla-gosan a hetedik a rangsorban – csaknem eléri az országos nívót, sőt, a 2003-as EU

népszavazáson Veszprém és Zala megyéket megelőzve a negyedik lett. A 2004-es eu-rópai parlamenti választáson és a kettős népszavazáson azonban részvételi aránya is csupán hetedik a megyék rangsorában. 2006-os országgyűlési megmérettetés első for-dulóján ugyan a hatodik, de a másodikon a 12. helyre zuhant, aminek az az oka, hogy Pécsett és Komlón újabb voksolásra nem volt szükség, csak az alacsonyabb részvéte-lű, elmaradottabb választókerületekben. A 2006-os nemzeti parlamenti választások participációjának nagyságrendjében Zala megyét is szignifikánsan megelőzte, viszont az előző évtizedben rohamtempóban fejlődött Pest megye lehagyta (1. melléklet). A 2008-as szociális népszavazáson a 14. helyen található, ugyanis ekkor a baloldal je-lentős része távolmaradásával tiltakozott az értelmetlen kérdések miatt. A 2009-es európai parlamenti választáson ismét a baloldaliak nagyfokú kiábrándultsága miatt lett a 18. a megyék participációs rangsorában. A 2010-es országgyűlési választások mind-két fordulóján az előbbihez hasonló okok miatt sereghajtó.

A fejlettség másik összetevőjének felfogható pártpolitikai sokszínűsége ugyan-akkor választási következetességét – a politikai kultúra második elemét – eklektikussá teszi (15. a megyék sorában), a választókerületek többsége azonban stabilnak mond-ható. Itt található ugyanakkor az ország egyik legnagyobb mértékben instabil válasz-tókerülete, a siklósi, ahol minden választáson pártváltás történt, s ami egyben példa nélküli az ország nyugati felében. A megyében az MSZP számottevően átlagfeletti, a polgári pártok szignifikánsan alacsonyabb átlagos eredményt értek el, mint országo-san, a radikális és töredékpártok preferáltsága pedig századpontossággal azonos az országos értékkel. Az időbeli átalakulás azonban jelentős, bár a sokszínűség megma-radt, csak tartalma változott: 1998 kivételével ugyan az egyéni mandátumok többségét az aktuális országos győztes szerezte meg, azonban legalább egy kerületben, a moh-ácsiban, nemcsak magas részvételi arányt produkáltak, de valamelyik nem győztes polgári párt jelöltjét választották meg, hogy azután 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban a megyében vesztes jobboldal képviselőinek egyike innen kerüljön ki. Ahogyan az egy-kori Mohácsi járás évszázada jómódú gazdálkodói a virágzó termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat átalakították továbbra is jól működő gazdasági társaságokká és nagyfarmokká (Bólyon pl. a malacnevelés önköltsége – egyes vélemények szerint – alacsonyabb, mint a legjobb dániai üzemben), úgy váltak a politikailag domináns ag-rárius civil szervezet szavazójából az SZDSZ-en keresztül a Fidesz-Magyar Polgári Pártig/Szövetségig eljutó, a vezető polgári párt többségi támogatójává. (Nem véletlen, hogy ezen a tájon a paraszt önmagát „pógár”-nak nevezte.) A mohácsival ellentétes utat járta be az ország egyik legelmaradottabb kistérségét magába foglaló siklósi-sellyei választókerület, ahol 1994 kivételével 2006-ig mindenkor a kisgazda-jelölt győzött, 2002-ben már a Fideszbe tagolódva. Itt 2006-ban is az első fordulón a fideszes kisgazda lett „aranyérmes”, de a második „menetben” érvényesült a várható győzteshez csatlakozás vonzereje, s végül a szocialista pályázó nyert. (Ebben a két jobboldali választókerületben tudott csak a szélsőjobboldal egyéni jelöltet állítani 1939-ben, miközben megyei listát nem volt képes összehozni, viszont a kisgazdák országos csúcsot állítottak.)

Az 1998-as, a 2002-es és a 2006-os választásokon ugyanakkor Baranya aközé a 6-9 megye közé került, ahol az egyéni mandátumok többségét szocialisták szerezték meg, ami az egykor virágzó nehézipar, bányászat és a nagyüzemi mezőgazdaság tár-sadalmi-politikai örökségének tudható be. A palettát tovább színesíti a székváros poli-tikai orientációja: a nagyvárosok között párját ritkítóan (ilyen még csak Székesfehér-váron fordult elő) az 1990-es évek mindhárom önkormányzati választásán az országo-san éppen ellenzéki párt jelöltjét választották polgármesternek, akik 1998-tól 2009-ig MSZP-s politikusok. (Közepes városainak többsége is szocialista vezetésű volt.) Minthogy az 1994 és 2006 közötti országgyűlési választásokon a megyére jutó, al-kalmankénti 13-14 egyéni, területi és országos listás mandátumból mindenkor 7-9-et megszerzett, az MSZP meghatározó szerepe a megyében stabilnak volt mondható. Ki-sebb hullámzások megfigyelhetők a párt teljesítményében, különösen a kisvárosi és aprófalvas körzetekben szorult vissza 1994-hez képest, hogy aztán 2006-ban – párját ritkítóan – a ’94-es elsöprő szocialista sikert ismételje meg. (Persze 2010-ben Bara-nyában is minden egyéni mandátumot a Fidesz-KDNP gyűjtött be.) Összességében az MSZP teljesítménye a listás szavazásokon folyamatosan javult: az 1990-es 12.-ről 2002-2006-ra a negyedik helyre rukkolt előre a megyék rangsorában (9. melléklet).

Sőt, 2010-ben harmadik lett a mezorégiók között, mert a korábban kedvezőbb helyű Borsod és Heves megyékben még nagyobb méreteket öltött a baloldaliak kiábrándulá-sa és átállákiábrándulá-sa a Jobbikhoz. Az instabilitás egyik példája a pécsi 1. számú országgyűlési választókerület, ahol a közel azonos súlyú belvárosi polgárság és a gyárvárosi-meszes-telepi kollektíva politikai küzdelmét a két társadalmi osztály szavazási részvé-teli aránya dönti el, úgy, hogy a jobboldali voksolók tömege stabil, a baloldalé pedig változó. A megyeszékhely két panelházas körzetében és Komlón, ahol jelentősebb számú lakótelepi és korábbi nagyipari munkásszavazók élnek, nemcsak megőrizte, de növelni is tudta támogatói bázisát a szocialista párt (Kákai 2003, 261). Részben a bal-oldali többségnek tudható be, hogy a megye viszonylag jól áll női politikusokkal, 13,1%-os arányuk a megyei közgyűlésben (ahol az MSZP szintén domináns volt, ho-lott a megyei jogú székváros nem vesz részt benne) országosan harmadik helyezett.

Baranya megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása és a szavazási következetesség az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választó-kerület száma

Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Követke- 2010-ben zetesség:

Stabil 1. Pécs MDF MSZP Fidesz-MDF MSZP MSZP Fidesz-KDNP Erősen instabil 2. Pécs MDF MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 3. Pécs SZDSZ MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 4. Komló MDF MSZP MSZP MSZP MSZP Fidesz-KDNP Stabil 5. Mohács SZFV-ASZ * SZDSZ Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 6. Siklós FKGP MSZP FKGP Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Erősen instabil 7. Szigetvár MDF MSZP MSZP Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Erősen instabil

*Szövetség a Faluért a Vidékért – Agrárszövetség.

Figyelembe véve az országgyűlési választások döntően stabil, a megyei közgyű -lések instabil, a székváros önkormányzatának stabil jellegét, valamint a radikális erők preferáltságának a közepesnél kissé nagyobb értékét is, Baranya kockázati besorolása közepesnek minősíthető. Minthogy a mezorégió komplex helyzetének többi fő

kompo-nense is közepes értékű, összességében közepes osztályzatot adhatok a megyének. A mezorégió politikai participációja és globális fejlettsége között igen erős korreláció érvényesül (0,9210), ami nem csoda, hiszen az egyik 7., másik 8. helyen áll a rang-sorban. A politikai fejlettséggel ugyanakkor a fajlagos GDP és az iskolázottság szint-jének értékei is erősen korrelálnak (0,7517 és 0,8282). Ez összességében azt jelenti, hogy nincs számottevő eltérés az alrendszerek fejlettségének mértéke között.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

1. sz. országgyűlési választókerület: Pécs megyei jogú város belső és keleti ne-gyedei, valamint közvetlen környéke: Berkesd, Kozármisleny és Nagykozár, illetve az egykor velük közös tanácsú kisközségek, valamint a városhoz csatolt Hird, Somogy és Vasas helységek. A teljes város a Nyugati-Mecsek déli lejtőin és a Pécsi medencében épült. Maga a kerület vegyes építésű, városrészei: a régi belváros, a mecseki villák, a gyárvárosi, bányatelepi negyedek és a környező csatlakozott bányászfalvak, Meszes-telep és más paneltömbök. Népessége a középosztály minden rétegét és a proletariá-tust is felöleli. A kistérsége a legfejlettebbek közé tartozik, erős versenyképességgel, de stagnáló dinamikával, az ezredfordulón középmagas, a város jó közepes, 2004-ben

„nagyon magas” jövedelmekkel rendelkezett (Toroczkai-Hahn 2006, 462). A válasz-tókerület demográfiai és foglalkoztatási mutatói átlagkörüliek. A lakosság iskolázott-sági foka jó közepes, participációs készsége közepes. Az 1939-es országgyűlési vá-lasztásokon mind a szélsőjobboldal, mind pedig a szociáldemokrata párt az egész Dél-Dunántúlon csak Pécsett tudott listát állítani, mindkettő 20% körüli szavazattal, ami az utóbbiaknak kiemelkedő sikerként, az előbbieknek inkább gyenge közepes érték-ként fogható fel. 1945-ben a pécsi járásban kiegyensúlyozott választási eredmény, a városban 55%-os baloldali fölény mutatkozott. Az 1990-es választásokon dr.

Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár (MDF) nyert, szabad demokrata és kisgazda je-löltek ellenében. 1994-ben dr. Lusztig Péter ügyvéd (MSZP) győzött SZDSZ és MDF aspiránsok felett. 1998-ban az első fordulón Meixner András (MSZP) kevéssel veze-tett, de a második fordulón – a harmadik helyezett kisgazda jelölt visszalépése miatt – dr. Mikes Éva jogász, alpolgármester (Fidesz-MDF) lett a mandátum tulajdonosa. A volt szabad demokrata szavazók nagy része átállt a Fideszhez. 2002-ben nyolcezer plusz baloldali szavazó mozgósításával – miközben a jobboldal tábora alig növekedett – az MSZP jelöltje, dr. Kékes Ferenc jogász nagy különbséggel maga mögé utasította Mikest, ugyanis az SZDSZ-es visszalépett. 2006-ban Bókay Endre kollégiumi fő igaz-gató (MSZP) igen nagy fölénnyel nyert dr. Páva Zsolt volt polgármester (Fidesz-KDNP) és a visszalépő azonos mennyiségű szavazatot kapott SZDSZ és MDF jelöltjei ellenében. 2010-ben dr. Hoppál Péter iskolaigazgató (Fidesz-KDNP) már az első for-dulóban győzött Bókay, a Jobbik, az LMP és az MDF versengői felett. Jelentősebb települései közül 2002-2006-ban Berkesd jobboldali, Kozármisleny és Nagykozár baloldali többségű. 2010-ben valamennyi fideszes. A pécsi 1. sz. választókerület poli-tikailag instabil városrész.

2. sz. országgyűlési választókerület: Pécs megyei jogú város nyugati harmada, a szomszéd falvakkal: Abaliget, Kővágószőlős és Orfű, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségekkel. Ide tartozik a szigeti városrész és a nyugati családi házas

övezet. Lakótelepi túlsúly jellemzi Uránváros miatt, amely az ország nyolcadik legna-gyobb panelrengetege, lakóinak száma meghaladja a 21 ezret. Mégis elöregedett

övezet. Lakótelepi túlsúly jellemzi Uránváros miatt, amely az ország nyolcadik legna-gyobb panelrengetege, lakóinak száma meghaladja a 21 ezret. Mégis elöregedett