Gy ő r-Moson-Sopron megye

Két térszerkezeti egységből áll. Egyik egy viszonylag kis területű, Sopront és vonzás-körzetét, valamint Kapuvárt és mikrorégióját magába foglaló térszerkezeti egység.

Jelentős iparral, nyugaton intenzív, keleten extenzív mezőgazdasággal rendelkezik.

Közlekedési helyzete kedvező. Társadalmi-gazdasági életében kiemelt szerepet játszik az idegenforgalom, műemlékei, termálfürdői, természetes szépsége vonzzák a látoga-tókat. A másik, a győri térszerkezeti egység az ország egyik legmagasabb hozamokat produkáló, sokoldalú és tipikusan mezőgazdasági területe, de ipara is országos jelen-tőségű. Közlekedési helyzete kiváló, idegenforgalma is nagy, de inkább átmenő jelle-gű.

Győr-Sopron megye nemcsak a régmúlt időkben, de a Kádár-korszakban is a legfejlettebb térségek közé tartozott, egy lakosára jutó GDP-je 1975-ben az országos átlag 111%-a, s ezzel 4. a mezorégiók rangsorában. Ekkor mind iparát, mind pedig mezőgazdaságát fejlettnek (de nem „erősen fejlettnek”) minősítették. A megye relatív helyzete a következő fél évtized alatt sem sokat változott, bár már ipari élő munka-termelésének relatív gyengeségét magas fokú iparosodottságának kellett ellensúlyozni (Németh 2009, 69-70). Fejlődése az 1980-as években a restrikciós gazdaságpolitika ellenére dinamikusabbá vált, amelynek nemcsak személyi-politikai okai voltak (Hor-váth Ede, a Rába Művek vezérigazgatója tagja volt a kommunista párt központi bi-zottságának), hanem az is, hogy 1980 és 1985 között a magántulajdon részesedésének növekedése gyorsabbnak bizonyult, mint az országos átlag (13-21,6%, illetve 10,6-15,3% – Rechnitzer-Lados 1988, 43, 45). A rendszerváltás éveiben is tartotta ezt a tempót, gazdasági teljesítménye 1985 és 1994 között az ötödikről a harmadik helyre rukkolt a mezorégiók sorában, majd csaknem folyamatosan második, csupán Buda-pest előzi meg. A megye a rendszerváltás óta a vidéki Magyarország gazdasági mo-torjának számít (A magyar Nyugat… 2009, 22).

Győr-Moson-Sopron megye a nagyrégió gazdasági centruma, a rendszerváltás óta a mezorégiók átlagos fejlettségi sorrendjében tartja második helyét, vagyis köz-vetlenül a főváros után jön. Globális fejlődési dinamikája a ’90-es években 7-8. a me-gyék között, így folyamatosan csökkent távolsága a valamivel mérsékeltebb ütemben gyarapodó Budapest fejlettségi szintjétől, saját számításaim szerint 1997-ben és 2000-ben, más adatok szerint 2001-ben a fővárost is megelőzve első helyezett (2 és 8. mel-léklet). Ennek egyik fő oka és összetevője, hogy az egy főre eső külföldi tőke vidéki átlagában pl. 1998-ban meghaladta a 250%-ot, mellyel messze az első lett valamennyi területi egység között (Hrubi 2000, 257). A külföldi érdekeltségű vállalkozások jegy-zett tőkéjének külföldi részesedésében lakosságarányosan második helyen állt Buda-pest után 1999-ben, de az Európai Unióba történő beszállításokból összesen nagyobb értéket mondhatott magáénak, mint a főváros (Tóth G. 2001, 241). Infrastruktúrája is szépen fejlődik, pl. a csővezeték-hálózatokba bekapcsolt lakásainak aránya terén a rendszerváltást követő évtizedben ötödikről a harmadik helyre került a megyék sorá-ban (Hahn 2001, 57).

Fejlődésének másik fő összetevője, hogy minden kistérségének foglalkoztatási egyenlege pozitív, nem egy körzetében csak kétharmad annyi az inaktív kereső, mint az aktív. Azokhoz a kisszámú középrégiókhoz tartozik, melyeknek vándorlási szaldó-ja is pozitív, csaknem kiegyenlíti a természetes népességcsökkenést. A globális fej-lettséget meghatározó változók közül az életminőséget kiválóan jelző öngyilkossági és munkanélküliségi rátája egyike a legjobbaknak. Az előbbi érték annál is inkább jelen-tős, mert 1984-ben Vas megyében az ennél is kisebb, s Zalában a valamivel nagyobb öngyilkossági arány 1999-re enyhén megnőtt. Az életszínvonal talán legjelentősebb mutatója az egy állandó lakosra jutó adóköteles jövedelem terén a rendszerváltást kö-vető évtizedben ötödikről, az átlagkeresetek terén pedig a nyolcadikról a harmadik helyre emelkedett (30. melléklet). Győr-Moson-Sopron megye lakóinak iskolai vég-zettsége Budapest után egyik leggyorsabban növekvő. 2005-re foglalkoztatási mutató-ját tekintve is – az ezredfordulón tapasztalt némi lemaradást követően – a főváros után következik, bár ekkor már Komárom-Esztergom megye munkanélküliségi aránya egy százalékponttal alacsonyabb (8 ill. 9% – 2005. évi... 38). Jól látható tehát, hogy a me-gye – más számítások szerint is – főként az életminőség területén áll igen jól.

Az ezredfordulót követően azonban dinamikus mutatói jelentős mértékben rom-lottak, fejlődési üteme számottevően mérséklődött. Növekedési tempója (10-12.) há-rom-négy hellyel visszaszorult a megyék sorában, így Felső-Pannónia átlagos ütem-ben haladó megyéje (11/II. melléklet). 2005-ös globális fejlettségi szintje – legtöbb évhez és legtöbb mutatóhoz hasonlóan – a második helyen található, az ágazatok sor-rendi átlaga (2,8) csak hajszálnyival kedvezőbb az 1999-esnél (2,9), de amíg az ezred-fordulón egyetlen mért terület sem tért el szignifikánsan az átlagtól, jó fél évtizeddel később az új évszázad egyik hazai sikerágazatában, a turizmus területén tartósan az ötödik-nyolcadik, a vízvezeték-hálózat sűrűségében néha kilencedik-tizedik és gazda-sági aktivitása is hasonlóképpen romlott az ezredfordulót követő években. Változatla-nul csak az egyéni boldogság és életnívó negatív mércéi, az öngyilkossági és munka-nélküliségi rátái lettek ismét elsők 2005-ben a rangsorban, vagyis mindkettőben a fő -városnál is kedvezőbb értékeket produkált (az előbbiben 2004 és 2006-ban ötödik, s az utóbbiban a mikrocenzus szerint Budapest a legjobb). Ugyancsak kedvező a felnőtt korú (25-64 éves) férfiak halálozási aránya: csak Győr-Moson-Sopron és Pest megye áll e téren jobban az országos átlagnál, a hasonló korosztályú nők esetében pedig Za-lával együtt még kisebb mértékű a halandóság. (20, 25, 28 és 29. melléklet, Gáti 2008, 9).

Győr-Moson-Sopron megye globális fejlődésének dinamikája 2005 és 2009 kö-zött – az előző félévtizedhez képest – valamelyest tovább romlott, de még éppen bele-fér a közepes kategóriába. Az összességében statikus második helye mellett az ipari alkalmazottak és a közúthálózat sűrűségében aránya már csak negyedik, idegenfor-galma pedig nyolcadik a megyék rangsorában, csupán csővezetékes infrastruktúrája és az átlagkereset javult valamelyest.

Kistérségeinek fejlettségi szintje alapján is a megyét az ezredfordulón csak a ne-gyedik-ötödik helyre sorolták. Közülük kettő magasan fejlett: a Győri – amely 1997-ben az ország második, 2001-1997-ben a harmadik legfejlettebb kisrégiója – és a Soproni,

egy fejlett (a Mosonmagyaróvári), s három közepesnek mondható. Az utóbbiak közül kettőt (a Kapuvárit és a Csornait) az 1998-as faktorérték-vizsgálat magasan fejlettnek találta. Az első három körzet azonban a megye területének nagyobb felét takarja.

Egyes források szerint stagnáló, vagy lemaradó nem akadt köztük, mások szerint leg-többjük pozíciója nem változott, vagy enyhén romlott. A 2002-es KSH-vizsgálat csak a Győrtől délre fekvő Téti kistérséget minősítette hátrányos helyzetűnek. 2004-ben a Téti és a Csornai kisrégió minősült területfejlesztési szempontból hátrányos helyzetű -nek.

2003-2005-ös saját vizsgálatunk is a Győrit tartja igen fejlettnek, a Sopronit fej-lettnek, s a Tétit, meg a Csornait mérsékelten fejfej-lettnek, a többi kistérség közepes osz-tályzatot kapott. A Csornai jelent legnagyobb gondot, mert ráadásul erősen lemaradó is, a többi jórészt úgy oszlik meg, hogy a fejlettebbek kevésbé fejlődnek és viszont. A politikai fejlettség terén a két nagyvárosi körzet kiváló, a többi jó eredményű. Ver-senyképességük hasonló eredményt mutat, csak a Pannonhalmi és a Téti közepes.

Egyetlen megye, melynek egyetlen kistérségét sem minősítette 2005-ben a KSH hát-rányos helyzetűnek (Szabó Y. 2007, 88). 2007-re legtöbb mikrorégiójának javult a fejlettségi szintje, vagyis dinamikájuk 2005 után kedvezően változott. Különösen a Mosonmagyaróvári és a Csornai kistérségé, amelyek a legfejlettebb, illetve fejlett katágóriába kerültek (korábban jó versenyképességűnek minősítettük őket). Verseny-képessége viszont 2008-ra csaknem mindeniknek romlott, a két szomszéd, a csornai és a kapuvári körzet egyenesen a relatíve gyenge minősítést kapta, de a soproni is el-veszítette a kiugróan versenyképes címet (Baranyi 2010, 123, Bajmócy-Lengyel 2010, 26).

A megye határmenti kisrégióinak ipari alkalmazotti létszáma 1990 és 1997 kö-zött – a vasi hasonló helyzetűekkel ellentétben – jelentősen csökkent, ami arra vezet-hető vissza, hogy a nyugati megyékben ugyan a külföldi tőkebefektetések abszolút, vagy relatív többsége, de Vas megyében több mint 80, míg Győr-Moson-Sopronban csak 40%-a irányult a feldolgozóiparba (Volter 2001, 283-284). A hatékonyan mű kö-dő megyei önkormányzat egyébként kiemelt kérdésként kezel olyan fontos területe-ket, mint például a közlekedési lehetőségek kiterjesztése, az egészségügyi és egyéb szolgáltatások színvonalának emelése.

Győr országosan is a legkedvezőbb adottságú vidéki nagyvárosnak számított a 90-es években, s a második leggyorsabb fejlődést produkálta. A területi egység másik megyei jogú városa Sopron, csak a 12. helyen állt, de országos viszonylatban a hato-dik legdinamikusabban gyarapodó az ezredfordulón. Győr megmaradt alapvetően iparvárosnak, ám a majdhogynem iparvárossá „fejlesztett” Sopron visszaváltozott sokfunkciójú településsé (ipari keresőinek száma a ’80-as évek vége óta negyedére, aránya a város összes foglalkoztatottjainak feléről egyötödére esett – Beluszky 2000, 119). A megye öt jelentősebb városa közül három (Győr, Csorna és Kapuvár) képes volt korábbi jó pozícióin is javítani, Sopron és Mosonmagyaróvár „csupán” őrzi ko-rábbi helyzetét (ami azonban irigylésre méltó lenne Kelet-Magyarországon). A regio-nális helyzetben bekövetkezett változások eredményeként javultak Győr és Sopron pozíciói. Győr közvetlenül Miskolc mögé zárkózott fel, a „modern” funkciók terén

egyenrangú a többi regionális centrummal (Pécs, Szeged stb.) – pl. Győr a legjelentő -sebb vidéki pénzintézeti központ – az államilag telepített funkciók terén viszont megmaradt a hátránya (pl. a felsőoktatás területén). Sopron rangszáma is csak keveset emelkedett, viszont egyetlen nem megyeszékhelyként bekerült a megyeközpontok sorába, szintén a magánszféra által uralt funkciók – idegenforgalom, kereskedelem, magán orvosi tevékenység, gazdasági és pénzintézeti szolgáltatások – jóvoltából (Beluszky 2000, 126). Egy MTA felmérés 2003-ban „jelentősen fejlődő”-nek minő sí-tette.

Győr-Moson-Sopron megye politikai életére a viszonylag magas részvételi arány (átlagosan 67,2%) jellemző. A participáció terén a ’90-es években Vas megye mögött állt, de a 2002 utáni népszavazásokon és a 2004-es európai parlamenti válasz-táson közvetlenül a fővárost követte, az országgyűlési választásokon az ezredforduló előtti évtizedben többnyire harmadik, azt követően inkább második a sorban (1. mel-léklet). A 2008-as népszavazáson is második, de jóval Vas után és Budapest előtt, a 2009-es európai parlamenti választáson pedig harmadik a mezorégiók participációs rangsorában. A 2010-es országgyűlési megmérettetésen viszont a negyedik lett, mert még Pest megye is megelőzte.

A megye másik fő jellegzetessége az 53,3%-nyi polgári középpárti, döntően jobboldali politikai orientáció. Ebben a térségben a jobboldal a régebbi korszakokban is erős volt. 1939-ben Sopron vármegyében és városában, valamint Győrben a szélső -jobboldal középerősnek bizonyult, azonban Győr-Moson és Pozsony vármegyében (titkos szavazással) 47,9%-nyi vokssal országosan második lett, miközben a Magyar Élet Pártja nevű ókonzervatív kormánypárt kapta a maradék 52,1%-ot (a többi párt nem tudott listát állítani – Hubai 2001, II. 127). 1945-ben Győr és Moson vármegyé-ben kiegyenlített viszonyokat, Sopron vármegyévármegyé-ben pedig 70% körüli jobboldali többséget mértek. A döntően vidékies jelleg és hagyományok ellenére jelenkorunkban számottevően átlagalatti radikális (kisgazda, kereszténypárti, jobbikos) és a lényegé-ben két városra szűkült nehézipari környezet révén igen alacsony szocialista befolyás-sal találkozunk. (A megye alapvetően konzervatív jellegére utal az a sokadlagos is-mérv, hogy az országos átlagnál lényegesen kisebb a házasságon kívüli születések aránya – Fehérné 2000, 94).

A megye azonban nemcsak a politikai participáció és moderáció terén áll igen jól, de pártorientációjának stabilitása is kedvező. S ha még a megyei közgyűlés rend-szerváltás óta stabil jobboldali irányultságát is hozzávesszük, megállapíthatjuk, hogy Győr-Moson-Sopron megye az ország kevés kockázati tényezőt hordozó mezorégiói közé tartozik. Csupán Sopron önkormányzatának instabilitása (és a radikálisok köze-pes befolyása) rontja az összképet, így közeköze-pes kockázati értékelést kapott. Miután globális fejlettsége és politikai aktivitása kedvező, globális fejlődési üteme közepes, a megye komplex megítélése jó-közepesnek mondható.

A két évtized választásain az egykori Sopron vármegyei térségben polgári kö-zéppárti dominanciával találkozunk, a Győr megyei választókerületekben már megle-hetősen vegyes MDF-MSZP-Fidesz győzelmeket konstatálhatunk. A képet tovább árnyalja, hogy Sopront 2002-ig – a maga nemében egyedülállóan – civil szervezet és

polgármester irányította, Győr pedig három cikluson keresztül választott szocialista városvezetőt (2006-tól mindkettő fideszes). Annak oka, hogy a tipikusan nehézipari jellegű megyeszékhelyhez kapcsolódó országgyűlési választókerületekben csak ke-vésszer győzött az MSZP, az lehet, hogy a nagyváros lakótelepei, munkásnegyedei szétszórtak, minden választókerülete jelentős számú vidéki, vagy kertvárosi szavazó-kört is lefed. Csornán és Mosonmagyaróváron is az MSZP irányította 2006-ig a városi önkormányzatot, itt is a vidék túlsúlya döntött a parlamenti választásokon a jobboldal javára. Jelentősebb városai közül csak Kapuvár volt jobboldali, MDF-vezetésű. Győ r-Moson-Sopron megye tipikus példája volt annak, hogy az iparvárosok inkább balolda-li, az agrárkörzetek pedig jobboldali beállítottságúak. (Kisebb pártosodott települései közül az ezredfordulón ötben jobboldali, egyben szocialista a polgármester.) Aztán 2006-ban a megye minden jelentősebb városában fideszes polgármestert választottak.

2010-ben ebben a megyében is (a csornai polgármester-választás kivételével) totális Fidesz-KDNP győzelem született.

A politikai feminizmus terén jelentős pozitív irányú elmozdulást regisztrálhat-tunk 2006-ban, amikor is a parlamenti választást követően a megye 12 képviselője között három nőt találtunk, ez csaknem két és félszerese az országos aránynak. Közü-lük is kettő fideszes, ami a maga nemében egyedülálló jelenségnek, a jobboldali térfé-len csúcsteljesítménynek minősíthető. Az eredmény 2010-ben megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy most már mindhárom Fidesz-KDNP képviselő-asszony. Hasonló a helyzet a megyei közgyűlésekben is.

Győr-Moson-Sopron megye politikai participációjának és globális fejlettség-ének korrelációja erős közepes (0,7208), de fajlagos GDP-je révén azon kevés megye közé sorolható, amelyeket e téren magas szintű korreláció fűz a politikai fő kompo-nenshez (0, 8725), az iskolázottsági szint ugyancsak erősen korrelál (0,7586). A poli-tikai moderáció korrelációja a globális fejlettséggel, a fajlagos GDP-vel és az iskolá-zottsági szinttel viszon olyan gyenge, hogy azon három-öt mezorégió közé tartozik, amelyeknél ilyen viszonylatok gyakorlatilag nem állnak fenn, vagyis a megye politi-kai mérsékeltsége közel sem olyan kedvező, mint társadalmi-gazdasági fejlettsége.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

Győr-Moson-Sopron megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása és a szavazási következetesség az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választó-kerület száma

Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Követke- 2010-ben zetesség:

Stabil 1. Győr MDF MSZP MDF-Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 2. Győr MDF MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 3. Győr SZDSZ SZDSZ Fidesz MSZP MSZP Fidesz-KDNP Instabil 4. Mosonmagyaróvár MDF MSZP Fidesz Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 5. Csorna SZDSZ MSZP Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 6. Kapuvár SZDSZ MDF Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 7. Sopron Fidesz SZDSZ Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil

1. sz. országgyűlési választókerület: a Győr megyei jogú város környéki agglo-merációt öleli fel. A Szigetköz keleti végétől a Sokorói-dombságon át a Bakonyaljáig terjed. Jelentősebb helységei: Abda, Bőnyrétalap (később kettévált), Dunaszeg,

Gö-nyű, Győrasszonyfa, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Győrújfalu, Győrzámoly, Ikrény, Kajárpéc, Kisbajcs, Koroncó, Mezőőrs, Nagyszentjános, Nyúl, Öttevény, Pannonhalma, Pázmándfalu, Pér, Táp, Tápszentmiklós, Tényő, Tét és Töltéstava, va-lamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. (Kilenc Észak-Veszprém megyei község – Bakonygyirót, Bakonypéterd, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Gyarmat, Lázi, Románd, Sikátor és Veszprémvarsány – amelyek valóban közelebb esnek Győrhöz, 2001-ben megyét váltottak, azóta a Győr-Moson-Sopron megyei 1. sz. választókerü-lethez tartoznak.) Az ezredfordulón még szépen fejlődő kistérségeket alkottak, csak a Tétit minősítették kissé hátrányos helyzetűnek. A 2003 és 2005 közötti időszakban a statisztikai mikrorégiók már számottevően differenciálódtak: a székhelyi ekkor kiugró versenyképessége ellenére stagnáló lett, ami azonban igen fejlett általános helyzete mellett nem rossz eredmény. Az ekkor közepesen fejlett Pannonhalmi viszont dinami-kus fejlődésre kapcsolt, s a Téti is fejlődőnek minősíthető, ami mérsékelt fejlettségén bizonyára javítani is fog. A székhelyi kisrégióban igen magasak, a Tétiben közepesek (2004-ben már magasak) az átlagjövedelmek. 2008-ra csupán annyi változás történt, hogy a Pannonhalmai kistérség elvesztette közepes versenyképességét, vagyis gyen-gének minősítették. A nemrég még igen szegény Tét kisváros középszintre emelke-dett, Pannonhalmán is hasonló a helyzet.

A választókerület demográfiai és foglalkoztatási viszonyai a megyei átlag körül szóródnak, vagyis az országosnál némileg kedvezőbbek. A lakosság iskolázottsági szintje alacsony, alig magasabb a szabolcsi átlagnál. Participációs készsége a megyé-ben a legalacsonyabb, országosan közepes, vagyis lényegesen magasabb pl. a szabol-csi átlagnál. Ezen a vidéken 1939-ben a szélsőjobboldal igen magas, 45,3% szavazat-arányt ért el (Hubai 2001, II. 129). 1945-ben a Győri járásban jelentős baloldali fö-lény, a többi kerületrészen kétharmados jobboldali többség mutatkozott. Az 1990-es választások első fordulóján az első Büky Dorottya (SZDSZ) lett, második dr.

Medgyasszay László (MDF) állatorvos, harmadik az FKGP jelöltje. A második fordu-lón azonban – fideszes tartalékszavazók híján – a szabad demokrata aspiráns lemaradt és a kereszténydemokraták támogatásával a leendő államtitkár Medgyasszay nyert.

1994-ben Pozsgai Balázs (MSZP) legyőzte az SZDSZ-es versenytársat, Medgyasszayt és a kisgazdát. Miután az első fordulón – ritka kivételként – négy jelölt haladta meg a 15%-ot, a második menet – visszalépés híján – négypólusúvá vált: szocialista, liberá-lis, konzervatív és radikáliberá-lis, s az agrármérnök Pozsgai egyharmadnyi szavazattal kép-viselő lett. 1998-ban ismét Medgyasszay nyert – kétharmados többséggel – Pozsgai felett, mert most már visszalépett a kisgazdajelölt. 2002-ben és 2006-ban (utóbb fideszes) Medgyasszay már az első fordulón igen nagy többséggel megszerezte a mandátumot előbb Pozsgaival és SZDSZ-es, majd egy másik MSZP-s és MDF-es ri-válisával szemben. 2010-ben Kara Ákos humánmenedzser (Fidesz-KDNP) már az első fordulón kétharmados többséggel biztosította képviselői helyét az MSZP, a Job-bik és az LMP jelöltjeivel szemben. A győri agglomeráció helységei közül csak Győrság tekinthető pártosodottnak, az ezredfordulón kisgazda (2002-től fideszes, 2006-tól független) polgármesterrel rendelkezett. Jelentősebb települései közül 2002-ben csak Bőny és Ikrény baloldali, Nagyszentjános szocialista, a többi legnagyobb

része fideszes túlsúlyú. 2006-ra Bőny jobboldali lett. 2010-ben valamennyi fideszes többséggel rendelkezett. A megyeszékhelyi kerület politikai következetesség szempont-jából jobbra stabilizálódottnak minősíthető.

2. sz. országgyűlési választókerület: Győr megyei jogú város északi fele: a bel-város, a gyárváros munkásnegyedei és a zöldövezet egy része a hozzácsatolt Győrszentivánnal. A folyók találkozásánál fekvő Duna-menti város az egyik legked-vezőbb helyzetű és legdinamikusabban fejlődő település az országban. A gazdasági funkciók terén egyértelmű vezető szerepet játszik a nagytérségben, melynek az egyet-len igen magas életszínvonalú nagyvárosa. Lakossága a középosztály minden rétegé-ből és a munkásságból tevődik össze. A választókerület az átlagosnál valamivel ked-vezőtlenebb demográfiai és foglalkoztatási viszonyokat mutat. A lakosság iskolázott-sági szintje magas, ami azonban Budapesten alacsonynak számítana. Itt él a megyében a legtöbb diplomás, 21,5%, Újpestével azonos arányban. (2005. évi… 119) Megyei viszonylatban a legmagasabb, országosan középmagas participációs igénnyel. A nagyrégió politikai orientációjával ellentétben Győr kimagasló baloldali hagyomá-nyokkal rendelkezik. A törvényhatósági jogú településen 1939-ben a szociáldemokra-ták 35,5%-nyi szavazattal országos csúcsot állítottak fel, az egyetlen vidéki mandátu-mukat itt szerezték (Hubai 2001, II. 127). 1945-ben a város közel kétharmados több-séggel a legbaloldalibb megyeszékhelynek számított Felső-Pannóniában. A kerületben az 1990-es parlamenti választás első fordulóján az első helyezett az SZDSZ-es aspi-ráns, a második Bakó Lajos népművelő (MDF) lett, de a harmadik helyű keresztény-demokrata jelölt visszalépésével Bakó nyert. 1994-ben Szabó Sándorné szociológus (MSZP) győzött, az SZDSZ-es versengő és Bakó felett. 1998-ban azonban dr. Sza-kács Imre jogász (Fidesz-MDF) megszerezte a mandátumot Szabónétől, a visszalépő kisgazdajelölt támogatásával. 2002-ben ugyanez a felállás és eredmény azzal a kü-lönbséggel, hogy a második fordulón most az SZDSZ-es hiába lépett vissza, mert a középpártiak is Szakácsra szavaztak. 2006-ban is csekély előnnyel Szakács nyert az MSZP és a visszalépett MDF-jelölt ellenében. 2010-ben Szakács már az első fordulón

2. sz. országgyűlési választókerület: Győr megyei jogú város északi fele: a bel-város, a gyárváros munkásnegyedei és a zöldövezet egy része a hozzácsatolt Győrszentivánnal. A folyók találkozásánál fekvő Duna-menti város az egyik legked-vezőbb helyzetű és legdinamikusabban fejlődő település az országban. A gazdasági funkciók terén egyértelmű vezető szerepet játszik a nagytérségben, melynek az egyet-len igen magas életszínvonalú nagyvárosa. Lakossága a középosztály minden rétegé-ből és a munkásságból tevődik össze. A választókerület az átlagosnál valamivel ked-vezőtlenebb demográfiai és foglalkoztatási viszonyokat mutat. A lakosság iskolázott-sági szintje magas, ami azonban Budapesten alacsonynak számítana. Itt él a megyében a legtöbb diplomás, 21,5%, Újpestével azonos arányban. (2005. évi… 119) Megyei viszonylatban a legmagasabb, országosan középmagas participációs igénnyel. A nagyrégió politikai orientációjával ellentétben Győr kimagasló baloldali hagyomá-nyokkal rendelkezik. A törvényhatósági jogú településen 1939-ben a szociáldemokra-ták 35,5%-nyi szavazattal országos csúcsot állítottak fel, az egyetlen vidéki mandátu-mukat itt szerezték (Hubai 2001, II. 127). 1945-ben a város közel kétharmados több-séggel a legbaloldalibb megyeszékhelynek számított Felső-Pannóniában. A kerületben az 1990-es parlamenti választás első fordulóján az első helyezett az SZDSZ-es aspi-ráns, a második Bakó Lajos népművelő (MDF) lett, de a harmadik helyű keresztény-demokrata jelölt visszalépésével Bakó nyert. 1994-ben Szabó Sándorné szociológus (MSZP) győzött, az SZDSZ-es versengő és Bakó felett. 1998-ban azonban dr. Sza-kács Imre jogász (Fidesz-MDF) megszerezte a mandátumot Szabónétől, a visszalépő kisgazdajelölt támogatásával. 2002-ben ugyanez a felállás és eredmény azzal a kü-lönbséggel, hogy a második fordulón most az SZDSZ-es hiába lépett vissza, mert a középpártiak is Szakácsra szavaztak. 2006-ban is csekély előnnyel Szakács nyert az MSZP és a visszalépett MDF-jelölt ellenében. 2010-ben Szakács már az első fordulón