Vas megye

Felső-Pannónia és egyben az ország politikai értelemben legfejlettebb mezorégiója.

Természeti adottságai a megye legnagyobb részén kedvezőek a mezőgazdaság számá-ra, emellett igen fontos idegenforgalmi potenciált (hőforrások) jelentenek. Vas volt az a megye, amely talán legjobban megsínylette a nyugati kapcsolatok Trianon, majd főként a második világháború után megtapasztalt korlátozását. Az 1970-es évekre a megyék elmaradott harmadához degradálódott, fajlagos GDP-je 1975-ben az országos átlag 82%-a, ezzel 14. a rangsorban. Ekkor mind iparát, mind pedig mezőgazdaságát közepesen fejlettnek minősítették (Németh 2009, 66, 69). Ettől kezdve azonban némi dinamizálódás mutatható ki, 1980-ban már 89, 1985-ben pedig 93%-os szinten állt az anyagi ágak fajlagos nettó jövedelmének termelésében az országos átlaghoz képest, az utóbbi értékkel 13. a megyék sorrendjében. Gazdasági növekedését csak minimálisan segítette, hogy a magánszektor egyébként nagyarányú részesedése 1980 és 1985 kö-zött 17,4%-ról 15,8%-ra csökkent, miközben a vonatkozó országos érték másfélszere-sére nőtt (Rechnitzer-Lados 1988, 45). A világútlevél bevezetése és a „vasfüggöny”

lebontása viszont oly mértékben dinamizálta fejlődését, hogy 1985 és 1994 között a 13.-ról az első helyre tört a megyék rangsorában (csak Budapest előzte meg), bár ép-pen csak meghaladta az országos átlag GDP-t (103,5%).

A rendszerváltás Vas megyében is radikálisan elsöpörte a fejlődést gátló és a la-kosság mozgását behatároló politikai-ideológiai korlátokat, s felszabadította a helyi polgári közszellemet. Ez a folyamat azonban nagyon egyenlőtlenül ment végbe. Bizo-nyos területeknek kedvezett, másoknak pedig a bekövetkező gazdasági strukturális átalakulásból, a gazdaság preferenciarendszerének megváltozásából adódóan újabb gondokat és nehézségeket okozott. Már a hirtelen megnőtt osztrák turizmus sem volt jó mindenkinek, az igazi problémát a munkahelyek megszűnése, újak teremtése, a he-lyenként lemaradt infrastruktúra fejlesztése, a hiányzó tőke jelentette a megye

”ki-esőbb” területei, aprófalvai számára. A „közelkép” így nagyon is tarkának tűnik (Hül-vely 2003, 541).

Hazánk egyik legiparosodottabb megyéje, bár 1990-ben e téren még csak a nyol-cadik volt, de hamarosan az élretört, 1993 és 2004 között folyamatosan „aranyérmes”.

2001-ben már az ágazatban foglalkoztatták az aktív keresők közel felét, ezzel ezen a területen is első helyen állt a középszintű régiók sorában. Iparában hagyományosan az agrártermékeket feldolgozó ágazatok számottevők, de jól fejlődött a nehézipar is. A feldolgozóipar megyei GDP-aránya (több mint 40%) csaknem kétszerese az országos-nak (egyötödét a szentgotthárdi Opel-gyár adta 1995-ben). Ipara rendkívüli mértékben külföldi dominanciájú és függőségű, ezért sínylette meg különösképpen a 2008-2009-es világválságot. Közlekedési helyzete össz2008-2009-ességében szintén jónak mondható, egy2008-2009-es térségei azonban elzártak (pl. az Őrség). Foglalkoztatási mutatója a ’90-es években messze a legjobb volt az egész országban, de 2005-re lecsúszott a hatodik helyre. Ha csak néhány tized százalékkal, de megelőzi legtöbb nyugat- és közép-dunántúli megye (2005. évi… 38). Munkanélküliségi aránya is a másodikról a hetedikre nőtt, sőt a re-gisztráltak terén a kilencedikre.

Globális fejlettségét tekintve 1990-ben még csak a hetedik, de 1996-ra előretört a harmadik helyre, amelyet 2003-ig képes volt tartani, majd három év múlva ismét

„bronzérmes” (2. melléklet). A különböző komplex számítások szerint azonban az ezredfordulón 5-9. helyek között mozgott a megyék sorában (8. melléklet). Az egy főre eső GDP terén 1975-ben még csak a 14. helyen állt, viszont a ’90-es években csaknem folyamatosan a harmadik a rangsorban, 2000-től azonban majdnem minden évben a negyedik, 2005-től ötödik (5. melléklet), s ebből fakadóan is a Roadtech Kft.

a komplex fejlettség tekintetében 2001-ben már csak a kilencedik helyre tette a me-gyék sorrendjében. Az utóbbi helyezés meglepő, de nem teljesen alaptalan, pedig a növekedés sebességét tekintve – számításaim szerint – második volt a sorban, a ’90-es években a Dunántúl legdinamikusabb és az ország egyik gyors ütemben fejlődő me-gyéje (11/I. melléklet). A leminősítés egyik fő oka az lehet, hogy amíg 1994-ben még jelentős mértékben vezetett Győr-Moson-Sopron előtt az egy lakosra jutó külföldi tő -keberuházásban, négy év multán a két megye közti sorrend megfordult, mégpedig számottevően nagyobb különbségre. A lassú lemaradás további oka az, hogy lakóinak iskolai végzettsége az átlagosnál kisebb – Felső-Pannóniában a legkisebb – mértékben növekszik (4. melléklet). Az élenjáró megyékhez képest erőtlen a tercierizálódása (szolgáltatás, kereskedelem) – gazdaságának Achilles-sarka – szintén felelős a fejlett-ségi rés tágulásáért (Palkovits 1998, 510, 515-516).

A megye valamennyi általam vizsgált mutatója közül csak az ipari alkalmazottak arányában többnyire és az úthálózat sűrűségében folyamatosan élenállt, ugyanakkor a személygépkocsi-állomány, a vízvezeték-hálózat, de még a színház- és mozilátogatás terén is a gyakran a 11-17. helyen kullogtak a ’90-es években a vasiak. Az életszínvo-nal talán legfontosabb mutatója, az egy lakosra (!) jutó adóköteles jövedelem terén a rendszerváltást követő évtized során a kilencedikről a negyedik helyre tört fel, s ezzel csaknem minden dunántúli megyét megelőzött. Nominálértékű növekedése a legna-gyobb, közel ötszörös (országos átlag: 4,11 – Hahn 2001, 53). Munkanélküliségi

rátá-ja az egyik legalacsonyabb volt, a ’90-es évek eleji csúcs után csökkenő, majd az ez-redfordulón növekvő tendenciájú, 2001-ben már csaknem azonos az országos átlag-gal, később – mint jeleztem – még tovább nőtt. Foglalkoztatási szaldója – két periféri-án fekvő kistérséget leszámítva – pozitív.

Az ezredfordulót követő fél évtizedben Vas megye fejlődése erőteljesen mérsék-lődött: globális növekedési üteme azonos az országos dinamikával. Egyetlen általam vizsgált ágazatban sem sereghajtó, de pl. közcsatorna-hálózatának bővülési üteménél csak Budapest hasonló értékének fejlődése lassúbb. Így 2000-2004-ben globális fejlő -dési dinamikájának sorszáma az 1995-1999-es 3.-hoz képest 10-12., amellyel a fél évtizeddel korábbi harmadik helyét éppen csak tartani tudta a középszintű területi egységek között. Állatsűrűsége és a fajlagos színházlátogatása 14-16. a megyék sorá-ban, vagyis mind a vidéki termelés, mind pedig a kultúra egy-egy jellegzetes ágazatá-ban az alsó harmadágazatá-ban mozog. Közúthálózata tartósan, öngyilkossági rátája többnyire

„aranyérmes”, s vezetékes telefonhálózatának sűrűsége kielégítő, bár az utóbbi két ágazat országos jelentősége csökken, egyrészt a mobiltelefonok robbanásszerű terje-dése, másrész az öngyilkosság, mint nemzeti sorscsapás gyakoriságának jelentős rit-kulása miatt.

A megye fejlődésének dinamikája a 2000-es évtized második felére tovább lany-hult, ekkor már csak 15. a mezorégiók növekedési sorrendjében. A fajlagos beruházá-sok terén a 2001-es másodikról 2009-re a válság évére a 12., ezzel együtt aktivitási rátája is az elsőről a hatodik helyre esett, s GDP-je is számottevően csökkent. Az ide-genforgalom terén viszont a 7.-ről feljött másodiknak. A legszélesebb értelemben vett infrastrukturális és humánszférákban tartja korábban kivívott pozícióit. Így összessé-gében változatlanul harmadik a mezorégiók statikus rangsorában. Az ország egyik legfejlettebb megyéjének növekedésmérséklődése – bár önmagában véve nem pozitív jelenség – egyik összetevője annak az ezredfordulótól követhető folyamatnak, amely megállíthatja Magyarország másfél évtizedes regionális fejlettségbeli különbségnöve-kedését.

Vas megye mikrorégióinak többsége 2005-ben közepesen fejlett, átlagukban is ilyenek. Az ezredfordulón egy déli és egy délkeleti kistérsége a legelmaradottabb ka-tegóriába került, közülük a Vasvári stagnáló, az Őriszentpéteri felzárkózó kisrégiónak minősült. Egyes tanulmányok a Vasvárit is relatíve jól fejlődőnek mutatták ki. Csupán e két körzetben nagyobb az inaktív keresők száma, mint a foglalkoztatottaké. Lemara-dó térsége akkor nem volt. Az Őriszentpéteri mikrorégió fejlettségét azonban egy 1998-ban 21 faktorértéket vizsgáló tanulmány az 1999-es gazdasági minisztériumi megítéléssel szemben magasan fejlettnek minősíti. Az utóbbi megállapítás akkor sem lehet helytálló, ha a két számítás részben különböző változókat vesz figyelembe, vagy ha pl. azt vesszük alapul, hogy a kistérségben 1990 és 1997 között másfélszeresére nőtt az iparban foglalkoztatottak aránya (Volter 2001, 283). A szakirodalom közhely-ként kezeli az Őrség viszonylagos elmaradottságát. Az azonban indokolja a különb-ségtételt, hogy az 1998-as felmérés több faktora visszamegy 1990-ig, illetve a megtett fejlődést is respektálja. Úgy gondolom, hogy a vizsgálatok eredményei ott találkoz-nak, ahol a felzárkózás tényét állapítják meg. (A kistérségek fejlettségének minősítése

során az 1998-as és az 1999-es számítások egyébként az akkor 150 kisrégió mintegy 10%-ánál mondanak nagymértékben ellent egymásnak.) Érdekes viszont, hogy az ECOSTAT intézet 2001-es kimutatásai szerint – összehasonlítva a Gazdasági Minisz-térium 1999-es adataival – Vas megye egyetlen kistérségének pozíciója sem változott, vagyis mindegyik maradt ugyanabban a fejlettségi kategóriában. Az ECOSTAT ugyanakkor saját 1999-es felméréséhez képest a kisrégiók felénél pozitív, másik felé-nél – részben az elmaradottaknál – negatív irányú elmozdulást regisztrált. A megyét kistérségeinek komplex fejlettsége konzekvensen a hetedik helyre tette a rangsorban.

A Területfejlesztési Hivatal 2004-es minősítése szerint a Vasvári és a Celldömölki mikrorégió számít területfejlesztési szempontból hátrányos, az Őrségi pedig leghátrá-nyosabb helyzetű kisrégiónak.

A 2003-2005-ös időszakot vizsgáló tanulmányunk közel áll az utóbbi minő sítés-hez, ugyanis az Őrségi és a Vasvári kisrégiót mérsékelten fejlettnek (az ötfokozatú klaszter szerint kettes oszályzatúnak) találtuk, s csak a Szombathelyit és a Csepregit minősíthettük jól fejlettnek. Fejlődési ütemüket tekintve csak az utóbbi dinamikusan fejlődő, viszont a Szentgotthárdit erősen lemaradónak látjuk, de a többi is stagnáló, vagy lemaradó, holott valamennyi kistérsége komplexen versenyképes, sőt három ki-ugróan versenyképes. Az utóbbiban magas szintű politikai fejlettségük, vagyis igen kedvező kockázati besorolásuk játszik szerepet. 2007-re egyetlen mikrorégió fejlett-ségi szintjében következett be jelentős változás, mégpedig az Őriszentpéteriben, amely feljött a közepes kategóriába, ugyanis két évvel korábban jó versenyképességű -nek minősíthettük. Tehát 2005 óta nagyobb dinamikára kapcsolt. (A 2008-as adatok alapján készült versenyképességi vizsgálat e téren gyengének minősíti.) Relatíve erős versenyképességét csak a székhelyi kistérség tudta megőrizni, mind a Csepregi, mindpedig a Kőszegi elvesztette a kiugróan versenyképes minősítést és a közepes klaszterbe került. Csaknem valamennyi mikrorégiónak kisebb-nagyobb mértékben gyengült a versenyképessége (Baranyi 2010, 123, Bajmócy-Lengyel 2010, 26).

Székhelye, Szombathely ugyan a harmadik leggyorsabban fejlődő hazai nagyvá-ros, de ezzel is – akár a megye kisebb városainak többsége – csupán saját korábbi jó pozícióit volt képes erősíteni, úgy látszik, nem tudott elegendő vonzerőt gyakorolni a megyére. Életminősége a hetedik helyen állt a megyeszékhelyek között. Történelmi városunk, Kőszeg pedig pozícióiból vesztő, stagnáló-hanyatló település, bár kistérsége fejlődik (Beluszky 2000, 125).

A megye politikumának „leg”-jei akkor nyernek magyarázatot, ha a térképre pil-lantunk. Az ország legnyugatibb megyéjét látjuk, amely a leghosszabb oldalán határos Ausztriával. Politikai hagyományait úgy foglalhatjuk össze tömören, hogy a legke-vésbé „kuruc” vidék. Itt 1939-ben a Nyilaskeresztes Párt 36,2, míg az akkor baloldal-inak számító Független Kisgazdapárt 13,8%-ot kapott (Hubai 2001, II. 127). 1945-ban is az ország legjobboldalibb megyéje, a már döntően jobboldali kisgazdapárt ekkor közel 76% szavazatot szerzett, s még a korlátozottan szabad 1947-es országgyűlési voksoláson is a három baloldali párt összesen csak 26%-ot ért el. Választási részvételi aránya a rendszerváltást követő két évtizedben átlagosan 67,8%-kal az összesen kettő

„kétharmados” megye egyike. Az első három megmérettetésen az első lett, a fővárost

is megelőzte (1. melléklet), ami azért is fontos, mert 1939-ben ötödik, 1945-ben pedig 14. a megyék rangsorában. A 2002-es parlamenti választások második fordulója óta a hasonló megmérettetéseken – közte a 2004-es európai parlamenti választáson – azon-ban csak a harmadik, sőt, a 2004-es népszavazáson már csupán a hatodik legaktívabb a területi egységek sorában. Viszont a 2008-as népszavazáson – a fővárost is messze megelőzve – ismét első, a 2009-es európai parlamenti választáson második lett. 2010-ben – akár a Dunántúl nyugati kétharmadának minden megyéje – mentesült az általá-nosan alacsony részvételi arányú második fordulótól, így a húsz év átlagát tekintve 0,3%-kal megelőzte az első fordulón változatlanul élre került Budapestet. Országgyű -lési választási participációja tehát átlagosan „aranyérmes” a rangsorban. A partici-pációban élvonalbeli mezorégiók a demokrácia két évtizede alatt e téren fokozatosan estek vissza, a sereghajtók viszont lényegesen javították pozícióikat (ami egyébként az országokat illetően nemzetközi jelenség – lásd az 1. táblázatot!). Az első szabad választáson még 23,1 százalékpont volt a különbség Vas és Szabolcs-Szatmár megye részvételi aránya között, 2010-ben az első helyezett Budapest és az utolsó, Baranya között már csak 9,1% a differencia. Ez azt jelenti, hogy jelentős mértékben csökkent a szinkülönbség az ország két végének politikai kulturája között.

Vas az ország egyik legkövetkezetesebb pártválasztású megyéje is (Nógrád és Fejér után harmadik), választókerületei – egy kivételével – stabil pártorientációjúak, s megyei közgyűlése is az e téren igen kis számú stabil térség egyikét képviseli. Az MSZP átlagos támogatottsága a megyék viszonylatában itt a legkisebb (24,3%), csak-nem azonos az 1945-47-es összbaloldali eredménnyel, az 1990 óta megválasztott 30 egyéni országgyűlési képviselő között mindössze egyetlen szocialistát találunk. (Ez az osztrák határtól legtávolabbi, Veszprém megyével szomszédos sárvári kerületben for-dult elő, ahol mindenkor az aktuális vidéki győztes párt jelöltje nyert.) A megye poli-tikai kultúrájának viszonylag gyenge pontja, hogy a radikálisok támogatottságát te-kintve átlagkörüli, bár közülük 2002-ig bezárólag egyet sem választottak meg egyéni képviselőnek, 2006-ban is csupán a Kőszegen Fidesz-KDNP színekben indult – akkor fundamentalistának számító – kereszténydemokrata néppárti jelöltet.

A polgári középpártok (SZDSZ, Fidesz, MDF, LMP) fővárosi bázisuknál is jóval erősebbek (54,3%). A megye öt választókerületéből nemcsak 1990-ben, de 1994-ben is az SZDSZ négyet meghódított. (Lásd a következő táblázatot!) 1998-ra az MSZP-vel való szövetségből kiábrándult, vagy azt eleve ellenző konzervatív liberális szava-zók túlnyomó többsége átment a Fideszhez, amely itt – a régió többi megyéjéhez ha-sonlóan – teljes sikert aratott. A polgári párt szlogenjei a „polgári kormányzásról” Vas megyében termékeny talajra hullottak, különösen az MSZP jelszavaival szemben, amelyek inkább az elmaradott térségeknek hordoztak ígéreteket. Nem növelte a Horn-kormány népszerűségét, hogy nivelláló politikája következtében a területfejlesztésre szánt pénzeszközök inkább a kelet-magyarországi megyékhez kerültek. Tény, hogy 1996 és 1998 között a fejlesztési célú támogatások mindössze 2%-át kapta Vas me-gye, míg Szabolcs 9,3%-ot, az egy főre eső összeg pedig 40400, illetve 88100 Ft volt (Rechnitzer 2002, 36). (Az elmaradott térségek felzárkóztatásának uniós normája – úgy tűnik – nem fér bele a vasi polgár gondolat-rendszerébe.) A 2002-es

választáso-kon is a korábbiakhoz hasonló, ha nem is teljesen egyöntetű Fidesz-MDF győzelem született. 2006-ban mindhárom megyeszékhelyen kívüli kerületben, 2010-ben az ösz-szesben a Fidesz-KDNP első fordulós mandátumszerzést produkált. Annak ellenére, hogy a két önkormányzati megmérettetésen Szombathelyen (liberális támogatással) szocialista polgármestert választottak, megállapítható, hogy Vas megye a polgári kö-zéppártok legszilárdabb bázisa. A nyugati értékekhez közelálló polgári mentalitásba azonban – úgy látszik – a női emancipáció sem illik bele: a rendszerváltás óta a me-gyében mindössze egy országgyűlési képviselő-asszonyt választottak, a megyei köz-gyűlés négy ciklusának összesen 160 mandátumából csupán tízet (enyhén növekvő tendenciával, de csak 2010-ig, mert ekkor egyet sem) töltöttek be a „gyengébb” nem képviselői, belőlük is hetet a helyben tartósan ellenzéki MSZP-ből.

Vas megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása

és a szavazási következetesség az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Választó kerület száma

Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Követke- 2010-ben zetesség:

Igen stabil 1. Szombathely SZDSZ SZDSZ Fidesz SZDSZ-MSZP SZDSZ-MSZP Fidesz-KDNP Instabil 2. Szombathely SZDSZ SZDSZ Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 3. Kőszeg SZDSZ SZDSZ Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 4. Sárvár MDF MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 5. Körmend SZDSZ SZDSZ Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil

A következetesség és a mérsékeltség komponenseit egybevetve a megye politi-kai kockázati besorolása igen kedvezőnek mondható. Miután globális fejlettsége és politikai aktivitása is jó, de fejlődési dinamikája gyenge, a megye komplex megítélését meglehetősen ellentmondásosnak, összességében jó-közepesnek találtam. Amennyiben a társadalmi-gazdasági és a politikai fejlettség korrelációját vizsgáljuk, a következő eredményre jutunk. Minthogy politikai téren a legfejlettebb, de mögötte nincsen ha-sonló társadalmi színvonal, a participáció korrelációja éppenhogy csak kimutatható: a globális fejlettséggel – annak harmadik helye miatt – 0,5651, a fajlagos GDP-vel 0,5362 az érték, az iskolázottsági szinttel (4.) pedig 0,3981, vagyis az utóbbival nincs meg (3. melléklet). Az előbbieknél is gyengébb a politikai moderáció és a komplex fejlettség komponenseinek korrelációja. Viszont az egyetlen dunántúli megye, ahol erősen korrelál a politikai konzekvencia és a komplex fejlettség mindhárom tényezője, ami véletlen is lehet. Mindez összességében azt jelenti, hogy politikai fejlettsége je-lentős részben geopolitikai eredettel rendelkezik.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

1. sz. országgyűlési választókerület: Szombathely megyei jogú város északi és középső negyedeit fedi le, északon lakótelepekkel, középen a belváros patinás épülete-ivel. Az Alpokalja középtáján fekvő, sokoldalúan fejlett város. A gazdasági fellendü-lés jelenlétét mutatja, hogy a nagyvárosok közül éppen Szombathely lépett legna-gyobbat előre a jövedelmi rangsorokban (a városok között 1988-ban még csak 54, 2000-ben már 15. az egy főre jutó jövedelem alapján, Győrét azonban nem érte el) (Perczel 2003, 599). Lakosságának jelentős része középosztályhoz tartozik. A válasz-tókerület demográfiai és foglalkoztatási mutatói a megyei átlag körül mozognak, ami azt jelenti, hogy két vidéki körzet is jobban áll ezeken a területeken, mint a székhely

város kétharmada. Lakosságának iskolázottsága azonban kiemelkedő, ennek megfele-lően magas fokú participációs igénnyel rendelkezik. 1939-ben a szélsőjobboldal az átlagosnál valamivel erősebbnek bizonyult. 1945-ben a jobboldal-baloldal aránya ki-egyenlített, de a szociáldemokrata párt 34%-ot kapott a városban. Az 1990-es parla-menti választás első fordulóján dr. Hankó-Faragó Miklós ügyvéd (SZDSZ) lett az el-ső, dr. Hende Csaba (MDF) a második és a KDNP jelöltje a harmadik. A keresztény-demokrata jelölt visszalépése ellenére – csekély különbséggel – Hankó-Faragó győ -zött. 1994-ben még sikerült megőrizni egyéni mandátumát dr. Ipkovich György (MSZP) és Hende jelöltekkel szemben. 1998-ban dr. Gyímesi József ügyvéd (Fidesz) a második fordulón abszolút többséggel nyert az MSZP aspiránsával és a megalázó vereséget szenvedett Hankó-Faragó ellenében, aki listás képviselő maradt. Az SZDSZ helyi tekintélyének, leendő igazságügyi államtitkárnak – az előző választással ellen-tétben – 2002-re sikerült megszerezni az MSZP támogatását, sőt, a közös jelölést, így a baloldali szimpatizánsok lényegesen nagyobb tömegét mozgósítva már az első for-dulón – hajszálnyi különbséggel ugyan – ismét megszerezte az egyéni képviselői he-lyet Gyímesi és a MIÉP versengője ellenében (csak három jelölt indult). Listás szava-záson azonban a jobboldali pártok kaptak többséget. 2006-ban Hankó Faragónak (SZDSZ-MSZP) az MDF-es jelölt visszalépése ellenére sikerült győznie a Fidesz-KDNP versengőjével szemben. 2010-ben dr. Puskás Tivadar orvos, egyetemi docens (Fidesz-KDNP) már az első fordulóban nagy fölénnyel szerezte meg a mandátumot Ipkovich-csal, a Jobbik jelöltjével és dr. Szabó Gábor (MDF) volt polgármesterrel szemben. A városi önkormányzat 1990 és 1998 között SZDSZ vezetés alatt állt, 2002-ig – a két baloldali párt megosztottsága miatt – Szabó Gábor szociológus (Fidesz-MDF) a polgármester, majd ezt követően az MSZP-SZDSZ közös jelöltjeként Ipkovich György lett a város vezetője (nem utolsó sorban Szabó nyelvvizsga-botránya miatt). 2006-ban – a jobboldal megosztottsága következtében – csekély különbséggel ismét Ipkovich nyert. 2010-ben dr. Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP) abszolút többség-gel lett polgármester. Szombathely politikai értelemben instabil városnak és választó-kerületnek minősíthető.

2. sz. országgyűlési választókerület: hozzátartozik Szombathely megyei jogú vá-ros déli harmada és az ahhoz közeli települések: Egyházasrádóc, Ják, Kisunyom, Nárai, Pecöl, Rábahídvég, Rum, Sorkifalud, Szentpéterfa, Táplánszentkereszt és Vasszécsény, illetve az egykor velük közös tanácsú kisközségek, vagyis a megye-székhely kertvárosi negyede és jórészt aprófalvak. A Szombathelyi kistérség általános fejlettsége 2005-ben a fejlett és a magasan fejlett fokozat határán állt (168-ból a 14.), dinamikájára korábban fejlődő, 2003 és 2005 közötti évekre már stagnáló (71.) minő

2. sz. országgyűlési választókerület: hozzátartozik Szombathely megyei jogú vá-ros déli harmada és az ahhoz közeli települések: Egyházasrádóc, Ják, Kisunyom, Nárai, Pecöl, Rábahídvég, Rum, Sorkifalud, Szentpéterfa, Táplánszentkereszt és Vasszécsény, illetve az egykor velük közös tanácsú kisközségek, vagyis a megye-székhely kertvárosi negyede és jórészt aprófalvak. A Szombathelyi kistérség általános fejlettsége 2005-ben a fejlett és a magasan fejlett fokozat határán állt (168-ból a 14.), dinamikájára korábban fejlődő, 2003 és 2005 közötti évekre már stagnáló (71.) minő