Pest megye

Közigazgatási szintű mutatóit tekintve az átmeneti nagyrégióhoz sorolható, de ha kis-térségenként megvizsgáljuk a fejlettségi komponenseket, a budapesti agglomeráció a fővárossal együtt Felső-Pannóniához, a megye délkeleti fele, a Ráckeve-Nagykáta-Nagykőrös háromszög, valamint az északkeleti fekvésű Aszódi és az északi Szobi kis-térség Hunniához tartoznak. (Pest megye helyzete szemléltető példája annak a meg-kérdőjelezhető gyakorlatnak, amely egy régió kialakításánál sérthetetlennek tartja a megyehatárokat. Ha már egyszer 1950-ben se nem területi, se nem népességi alapon – hanem a kettő mechanikus kombinációjának eredményeként – vágták ketté a Duna-Tisza köze legnagyobb részét és a főváros agglomerációját kitevő Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét, a régióhatár megvonásánál korrigálni lehetne. További hibás lé-pésként fogható fel a Szobi járás Nógrád-Hont vármegyétől Pest megyéhez csatolása, amelyet a nógrádi székhelynek a távoli Salgótarjánba történt áthelyezése indukált.)

Az ország közepén elterülő megye (itt található hazánk mértani középpontja, mégpedig Pusztavacs határában) a Kádár-korszakban a második legelmaradottabb mezorégió volt, fajlagos GDP-jét (61%, az országos átlag 59%-ával) csak Szabolcs-Szatmár múlta alul. Miután mezőgazdaságilag az egyik legfejlettebb, de iparilag is közepesen fejlett megyének minősült, az iménti megállapítás csak úgy lehet igaz, ha a tercier szektor igen gyenge volt: nagyvárossal nem rendelkezett, s a lakosság szolgál-tatóipari igényeit – sokak munkahelyén – a fővárosban elégítette ki. 1975-öt követően azonban gyors fejlődést produkált, egy lakosára eső nemzeti jövedelme 1980-ban már 75, 1985-ben pedig 79% (15. melléklet). Dinamikus növekedését az országos átlagnál több mint másfélszer nagyobb magánszektor-gyarapodásnak köszönhette. Ennek elle-nére még 1990-ben is – elmaradott kistérségeiből és nagyváros-hiányából fakadóan – a globálisan legkevésbé fejlett térségek csoportjához tartozott (18. helyen található).

A rendszerváltáskor a külföldi tőkebefektetés terén állt jól a megyék sorában (közvetlenül a főváros után, vagyis a 2. helyen) – amely persze a növekedés egyik for-rása lett. Ugyancsak kedvező a helyi eredetű fajlagos beruházások összege, ami szin-tén a fejlődőképesség jeleként fogható fel. Fél tucat anyagi és szellemi infrastrukturá-lis ágazata azonban nagyváros híján sereghajtó. A kilencvenes években azonban a legdinamikusabban fejlődő mezorégióvá nőtte ki magát, de oly mértékben, hogy nagyságrendekkel kiemelkedett a mezőnyből, a második leggyorsabbat is közel há-romszor nagyobb tempóval hagyta le (11/I. melléklet). Globális fejlettségben 1997-re

a 11., s komplex fejlettsége 2001-ben – egyes adatok szerint a megyék között már 1998-ban – második-harmadik lett. A maga nemében páratlan haladás egyik lényeges alkotóeleme az, hogy fajlagos GDP-je nem egészen egy évtized alatt a 16.-ról a hato-dik helyre lépett elő. (2, 5, 8 és 17. melléklet.) A csővezeték-hálózatokba bekapcsolt lakások aránya kétharmadával megnőtt, gyarapodásának üteme második legjobb a megyék sorában (Hahn 2001, 57). Fajlagos személygépkocsi-állománya az 1993-as 14. helyről négy év alatt a másodikra ugrott. Pest megye népességének gyarapodása a bevándorlás révén egyedülálló, évente kb. egy százalékkal, a kilencvenes évtizedben mintegy százezer fővel növekedett, lakosságának száma az ezredfordulón több mint egymillió. A megye lakóinak átlagos iskolázottsági szintje a főváros után egyike a leggyorsabban növekvőknek. Elsősorban a Buda-környéki agglomeráció fejlődött ro-hamtempóban, de az ezredfordulón már egyetlen alföldi kistérsége sem sorolható a közepesnél alacsonyabb kategóriába.

Budaörsön a személygépkocsi-sűrűség, a fajlagos jövedelem és GDP a fővárosit is meghaladja, a Pilisvörösvári kistérségben a regisztrált munkanélküliség (2001-ben 1,3%) országosan is a legalacsonyabb, s például a Nagykátai kisrégióban a telefonál-lomások száma fél évtized alatt 16-szorosára (!) növekedett. A megyében található 2001-ben az ország leggazdagabb faluja, Telki, egy főre eső átlagjövedelme közel öt-szöröse a legszegényebb községének és majdnem háromnegyede Budapest leggazda-gabb, XII. kerületének (CID 2003). Az agglomeráció jelentősebb városai kivétel nél-kül dinamikusan fejlődő, megszerzett pozícióikat javító, a Balaton-mellékiekkel együtt az ország legjobban gyarapodó települései. Szentendre az 1960-as években még a rangsor századik helye körül található, hiányos funkciójú kisváros volt, az ez-redfordulóra viszont a középvárosok közé került, s egy sor megyei intézménnyel ren-delkezik. Budaörs, Dunakeszi, Érd, Százhalombatta, Szigetszentmiklós szinte a „sem-miből” lépett elő kisvárosi központi szerepkörrel rendelkező településsé. Érd lélek-száma alapján megyei jogú város is lett. Pest megye Duna-Tisza közi jelentősebb (nem „csinált”) városai ugyanakkor – Dabas kivételével – stagnáló, vagy hanyatló kö-zösségek.

A KSH 2002-ben csupán a Szobi, a Nagykátai és a Cegléd-Nagykőrösi kistérsé-get minősítette hátrányos helyzetűnek, 2005-ben pedig csak a Szobit, 2007-ben egy sem lett ilyen. Pest megye az egyetlen Dunától (nagyobb részt) keletre eső középszin-tű területi egység, amelynek 2003-ig nem volt stagnáló, vagy lemaradó mikrorégiója.

1999 óta mindhárom komplex kistérségi fejlettségvizsgálat e téren „ezüstérmet” ado-mányozott a megyének (8. melléklet). 2005-re valamelyest romlott a helyzet. Annyit ugyan javult, hogy a három korábban hátrányos helyzetű kisrégióból egy, a Ceglédi közepesen fejletté és fejlődővé vált, s a másik kettő is fejlődik. Az ekkor már összesen 15 kistérségnek közel fele (7) viszont stagnáló lett, s csak egy, az – egyébként jól fej-lett – Gyáli dinamikusan fejlődő 2003 és 2005 között. A KSH – saját vizsgálatunkhoz képest – 2005-ben csak a Gödöllői és a Ráckevei mikrorégiót sorolta a legfejlettebbek közé (Szabó Y. 2007, 89). 2007-re statikus fejlettsége egyiknek sem változott érdem-ben. Versenyképességét illetően azonban 2008-ra – a saját magunk által számított há-rom évvel korábbi nulla mennyiségű kiugróan magashoz képest – nyolc bizonyult

re-latíve erősnek: a Budaörsi, Dabasi, Dunakeszi, Gödöllői, Pilisvörösvári, Szentendrei, Veresegyházi és egy új, az Érdi kistérség, s csak a Szobinak romlott, mégpedig gyen-gére (Baranyi 2010, 123, Bajmócy-Lengyel 2010, 26).

Pest megye rohamos fejlődése az ezredfordulótól jelentősen mérséklődött, ennek ellenére a 2000-es évtized első felére dinamikája az élen maradt. Néhány mutatója jelentősen romlott, pl. a fajlagos beruházások emelkedésének ütemében a 11., a táv-közlés bővülésében az utolsó előtti helyre került, de a turizmus és a színház-látogatás terén is mérséklődött a haladása (a két utóbbiban 12.). Viszont első a mezőgazdaság belterjesedése és az automobilizáció folyamatában. A csökkenő dinamikájú fejlődés következtében a globális fejlettség statikus megyei rangsorában a ’90-es évek végére kivívott 11. helye csupán kettővel javult 2005-re. GDP-je az ezredforduló óta viszont tizedikről a hatodikra lépett előbbre, emellett még alacsony munkanélküliségi rátája és kedvező környezetvédelmi mutatója irigylésre méltó (4.), de főként személygépkocsi-sűrűsége, amely tarja a második helyet. Szintén a humánszféra kedvező állapotát jelzi, hogy a felnőtt korú (25-64 éves) férfiak halandósági aránya a megyék közül – Győ r-Moson-Sopron mellett – csak Pest megyében alacsonyabb az országos átlagnál (Gáti 2008, 9). Vízvezeték-hálózata (15.), ipari fejlettsége közel sem kielégítő (17.), turiz-musa, színház- és mozi-látogatása változatlanul sereghajtó, vagy utolsó előtti. Összes-ségében megállapítható, hogy a megye fejlettsége és fejlődése Alsó-Pannónia és az ország középátlagánál kicsivel kedvezőbb helyen stabilizálódott.

A megye globális fejlődésének tempója 2005 és 2009 között tovább mérséklődött, elvesztette első helyét a dinamikus sorrendben, sőt, éppen csak bent maradt a jó ütemben fejlődő megyék harmadában. Így változatlanul kilencedik a statikus rangsor-ban, vagyis fejlettsége közepes szinten maradt. Továbbra is igen jól áll a humán szféra (gépkocsi-sűrűsége 2009-ben első lett), de gyengén az iparosodottság, valamint az idegenforgalom és a kultúra terén, a főváros elszívó hatása miatt. A megye fajlagos GDP-je az utóbbi években az országos átlagtól egyre jobban lemarad, bár megszakítás nélkül hatodik a mezorégiók sorában, foglalkoztatási rátája viszont igen jó, s folyama-tosan javul.

Pest megye politikumát az előbb említett ellentmondásos gazdasági-társadalmi fejlettséghez hasonló, de abból egyenesen nem következő szélsőséges értékek jellem-zik. Az országgyűlési választási aktivitás átlagszínvonala az országosnál kissé alacso-nyabb (11.), viszont gyorsan emelkedik, 1994 és 2010 között a 16.-ról a második helyre előzött a mezorégiók rangsorában, vagyis a megyék közt az első fordulón az élre került. A politikai kultúra egyéb mércéi közül a következetesség terén áll rosszul, az egyéni országgyűlési képviselők választásának változékonyságát tekintve utolsó stabil helyű a megyék között, utána már csak a három instabil található. A politikai orientáció relatív labilitása a megyét inkább Hunniához közelíti (csupán némi jóindu-lattal minősíthető stabilnak). A megyei közgyűlések összetételének alakulását figyelve megállapítható, hogy egyike az ország mindösszesen hat – e tekintetben – erősen in-stabil megyéjének. A radikális pártok befolyása hajszálnyival meghaladja az országos átlagot. Így a megye kockázati besorolása összességében gyengének minősíthető. Miu-tán a vizsgált fő komponensek közül fejlődési dinamikája jó, globális és politikai

fej-lettsége közepes értékű, Pest megye komplex megítélése: közepes. Politikai participá-ciója globális fejlettségével erősen (0,8371), fajlagos GDP-jével pedig igen erősen korrelál (9934), de iskolázottsági szintjével csak közepes mértékben (0,6745), miután az utóbbi rangsor-száma nagyságrenddel kedvezőbb. Politikai moderációját hasonló korreláció fűzi a komplex fejlettség fő komponenseihez. Ebből is látható, hogy a poli-tikai kultúrát nem első helyen határozza meg a kvalifikáció szintje.

A mai agglomerációban 1939-ben a szélsőjobboldal meglehetősen magas, a szo-ciáldemokraták középmagas eredményt, az alföldi megyerészen a nyilasok abszolút többséget értek el, itt az SZDP listát sem állíthatott. A megyében 1945-ben kiegyenlí-tett eredmény szülekiegyenlí-tett. A rendszerváltást követően a döntően jobboldali polgári pár-tok preferáltsága összességében átlagot meghaladó, miközben 1990 és 2006 között a harmadik helyről fokozatosan a tizedikre hátrált a területi rangsorban (9. melléklet). A szocialista pártot a megye lakossága nem nagyon kedveli, bár mind 1994-ben, mind 2006-ban az egyéni képviselők abszolút, illetve relatív többsége MSZP-s lett. A radi-kális erők kedveltsége – erőteljes ingadozással – összességében az országos értékhez hasonló, de míg az FKGP az alföldi kerületekben, a MIÉP az agglomerációban bizo-nyult erősnek a ’90-es években. 2010-ben a Jobbik az agglomerációban gyengébb – többször az LMP is megelőzte – az alföldi kerületekben viszont még az MSZP-nél is erősebb. A participáció és az MSZP iránti vonzalom kedvezőtlen mutatói minden bi-zonnyal a nagyváros hiányához (Budapest – mint ismeretes – nem a megye része), a polgári középpártok népszerűsége nyilván az agglomeráció polgárosultságához, és a kisgazdák bizonyos fokú kedveltsége az agrárkörzetek jómódú parasztjainak viszony-lag nagy számához köthető. A nagyobb városok kialakulásával (Érd 2005-ben már 60 ezer lakosú) a radikális befolyás észrevehetően csökken, s a másik három kategória (participáció, MSZP, polgári pártok) pedig erősödik. Pest megye politikai mikrorégióinak részletes felvázolásánál is külön kell választani a fővárosi agglomerá-ciót és az alföldi „háromszöget”, valamint az utóbbihoz hasonló politikai orientációjú, Észak-magyarországi középhegységhez tartozó szobi és aszódi választókerületet. Az agglomeráció participációja a fővároshoz hasonlóan igen magas, politikai sokszínű sé-ge is tetten érhető, a következetessége azonban labilisabb, mint az alföldi választóke-rületeké. Politikai orientációja a fővárostól eltérően jobboldali, ugyanis egyéni or-szággyűlési választókerületeinek kétharmada: 11 ilyen, s csak négy változékony, illet-ve egy baloldali, míg Budapesten 18 baloldali, tíz pedig változékony, s csupán négy választókerületben regisztrálhatunk jobboldali orientációt. A jelenség természetesnek mondható, hiszen a metropolisz területén a nagyszámú lakótelep révén számottevően nagyobb súlyú a proletárelem, mint a döntően középosztályi elővárosokban, vagy a paraszti falvakban. E tekintetben tehát a magyar főváros és szuburbiája egyes nyugati államcentrumokhoz hasonló pártpreferenciát mutat, vagyis nem lehet egyetérteni az ezt tagadó lokális kutatások végkövetkeztetésével (v. ö. Jankó-Komornoki 2008, 115, 133).

A ’90-es évek három választásán az aktuális országos győztes mellett két-két ke-rületben mandátumot szerzett más párt is. Országosan is páratlan eset: Szigetszent-miklóson 2006-ig mind az öt választáson a többszörös SZDSZ-elnököt, Kuncze

Gá-bort juttatták egyéni mandátumhoz. A Ráckeve-Nagykáta-Nagykőrös háromszögben az igen alacsony részvételi arány változatlansága mellett, a politikai orientáció követ-kezetességének javulása érhető tetten. Az utóbbi megállapítás a megye minden válasz-tókerületére többé-kevésbé igaz: a ’90-es években mindhárom választáson még három jórészt különböző párt jelöltjeit választották meg: 1990-ben túlnyomóan MDF-est, 1994-ben MSZP-st és 1998-ban fideszest, de 2002-től jelentősen stabilizálódott a me-gye. Leglabilisabbnak – bizonyos értelemben – a Nagykőrös központú kerület bizo-nyult, itt előbb demokrata fórumos, majd szocialista, ezt követően kisgazdapárti, vé-gül háromszor is fideszes lett a mandátum birtokosa, tehát először egy konzervatív, majd egy baloldali, későbbieknél pedig egy jobboldali populista-agrárjelölt győzött.

(Az utóbbi négynél ugyanaz a személy, ezért minősülhetett végül is a kerület inkább stabilnak.) A politikus-asszonyok Pest megyében viszonylag jó esélyekkel rendelkez-nek, közgyűlési arányuk ”ezüstérmes” (14%), de a parlamentben is jól állnak.

Országgyűlési egyéni választókerületek:

Pest megye egyéni országgyűlési képviselőinek pártállása

és a szavazás következetessége az 1990 és 2010 közötti általános választásokon

Válasz-tókerület száma

Központja 1990-ben 1994-ben 1998-ban 2002-ben 2006-ban

Követke- 4. Gödöllő MDF MSZP MDF-Fidesz Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 5. Aszód MDF MSZP Fidesz Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 13. Ráckeve MDF MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 14. Dabas Független MSZP Fidesz-MDF Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil 15. Cegléd MDF MSZP MDF-Fidesz Fidesz-MDF MSZP Fidesz-KDNP Igen instabil 16. Nagykőrös MDF MSZP FKGP Fidesz-MDF Fidesz-KDNP Fidesz-KDNP Stabil*

*Az utolsó négy választáson a képviselő személye stabil.

1. sz. választókerület Szob székhellyel. Jelentősebb települései: Acsa, Erdőkertes, Kemence, Kismaros, Kosd, Kóspallag, Letkés, Nagybörzsöny, Nagymaros, Penc, Rád, Szokolya, Sződ, Váchartyán, Vámosmikola, Veresegyház, Verőce és Zebegény, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. Három különálló terület: a Bör-zsöny nagyobb részét lefedő, felzárkózó Szobi kistérség és az ugyancsak felzárkózó Veresegyházi, valamint dinamikusan fejlődő Váci egy része, az ezredfordulón köze-pes, illetve magas, 2004-ben nagyon magas átlagjövedelmekkel. 2005-ben a Szobi általános fejlettsége ugyan megyei viszonylatban a legalacsonyabb, de a korábbinál gyorsabban fejlődik, viszont a másik két mikrorégió lényegesen magasabb fejlettsége mellett stagnáló. Statikus pozícióik lényegi változatlansága mellett 2008-ra a Szobi kistérség versenyképessége gyenge, a Veresegyházié erős lett, ez utóbbi az ország ötödik legjobb versenyelőnnyel rendelkező mikrorégiója. A választókerület csupa kis-településből áll, városai: Szob és Veresegyház lakossága magas, Nagymaros

népessé-ge jó közepes színvonalon él. Tipikusan átlagos helyzetű, azon kevesek egyike, hol egyetlen adatunk se tér el szignifikánsan sem a megyei, sem pedig az országos érté-kektől, illetve az amúgy is egymáshoz közel álló területi átlagszámok között helyez-kednek el. Participációs rátája is – természetesen – átlagkörüli. 1939-ben a szobi és a váci választókerületben a szélsőjobboldal középerősnek bizonyult. 1945-ben a Szobi járásban 77%-ot kapott a kisgazdapárt, a Váci járásban kiegyenlített erőviszonyokat találunk. Az 1990-es választásokon Bogárdi Zoltán kertészmérnök (MDF) nyert a KDNP és az SZDSZ jelöltjével szemben. 1994-ben az első fordulón a szocialista aspi-ráns került az élre, de a második menetben a kereszténydemokrata dr. Leitner Gábor fogorvos megelőzte, harmadik helyet szabad demokrata versenytársuk ért el. 1998-ban Harrach Péter teológus (Fidesz) legyőzte független és az utóbbi javára visszalépő MSZP-s riválisát. 2002-ben a leendő országgyűlési alelnök Harrach már nagy, 2006-ban kisebb fölénnyel verte szocialista és a második fordulótól elállt szabad demokrata ellenfeleit. 2010-ben Harrach már az első fordulón nyert a Jobbik, az MSZP, az LMP és az MDF jelöltjei ellenében. Pártosodott települései: Ipolydamásd MDF-es és Nagymaros kereszténydemokrata-fideszes polgármesterrel az ezredfordulón, később mindkettőben független jelölt nyert. 2010-ben Kemence fideszes településvezetőt vá-lasztott. 2002-ben 19 jelentősebb helységéből csak Szob és a közeli Kóspallag, vala-mint Veresegyház és a mellette fekvő Erdőkertes volt baloldali többségű, a jobbolda-liakból kilencben a kereszténydemokrata szövetséget integráló Fidesz abszolút fölény-re tett szert. A név szerint említett helységek közül 2006-ban csak Kóspallag lett jobboldali, 2010-ben valamennyi. A szobi székhelyű választókerület a felszíni változé-konyság ellenére – az Ipolymente többi mikrorégiójához hasonlóan – stabil keresz-ténydemokrata orientációjú térség.

2. sz. választókerület Vác, Göd és Sződliget. Az ezredfordulón dinamikusan fej-lődő, majd 2003-2005 között stagnáló, egyébként később is jól fejlett kistérség része, jó versenyképességgel. Vác és Göd lakói az ezredfordulón magas, a mikrorégió polgá-rai 2004-ben nagyon magas átlagjövedelemmel rendelkeztek. A választókerület fog-lalkoztatási aránya viszonylag magas, munkanélküliségének mértéke országos vi-szonylatban az egyik legalacsonyabb, a 2005-ös mikrocenzus népszámlálói által rög-zített önbevallásokból számítva, vagyis nem a munkaügyi hivatal által regisztráltan:

3%. Lakosságának iskolázottsági szintje oly magas, mint az egyetemi városoké. En-nek megfelelően a politikai participációs igénye is erős. A váci választókerületben 1939-ben a szélsőjobboldal középerősnek bizonyult, 1945-ben Vác városában enyhe jobboldali fölény észlelhető. Az 1990-es választásokon Katona Tamás történész (MDF) nyert szabad demokrata és a visszalépett kereszténydemokrata jelöltek ellené-ben. 1994-ben Koltai Imre vegyészmérnök (MSZP) – nem nagy különbséggel – sze-rezte meg a mandátumot SZDSZ-es versenytársa elől és az államtitkár Katonától.

1998-ban az első fordulón első lett az MSZP aspiránsa, de a második fordulón Imre Zsolt tanár (Fidesz) futott be a kisgazda résztvevő visszalépése és a jobboldal egysé-ges kiállása következtében. 2002-ben is Imre Zsolt nyert – csekély fölénnyel, az előző választáshoz hasonló menetrenddel, csak ekkor a MIÉP-es lépett vissza, plusz még jött legalább ezer új szavazó. 2006-ban dr. Bóth János mérnök-szakközgazdász

(MSZP) győzte le Imrét a visszalépett liberális jelölt segítségével. 2010-ben Bábiné Szottfried Gabriella védőnő (Fidesz-KDNP) abszolút többséggel szerezte meg a man-dátumot egy MSZP-s és egy független jelölt ellenében. Gödön 1994-ben szélső jobb-oldali polgármestert választottak, 1998-tól Szegedi Sándor (MSZP-civil szervezetek), 2002-től Sándor István (MSZP-SZDSZ), 2006-tól pedig Markó József (Fidesz-KDNP-Vállalkozók Pártja, majd Fidesz-KDNP) a város vezetője. Vácott 1994-től Lá-bai László tanár (MSZP), 2002-től Bóth János (MSZP-SZDSZ), 2010-től Fördős Atti-la (független) a polgármester. 2002-ben Sződliget is baloldali, 2006-ban viszont eny-hén jobboldali többségű, s utóbb Fidesz-KDNP-s polgármestert is választott. A váci választókerület és városai inkább szocialista dominanciájúak, de ha a jobboldal képes összefogni, felülkerekedik. Labilis politikai viszonyok jellemzik őket.

3. sz. választókerület: Dunakeszi és kistérsége. Jelentősebb települései: Fót, Mo-gyoród, Őrbottyán és Szada, valamint az egykor velük közös tanácsú kisközségek. A fővárostól északkeletre fekvő, az ezredfordulón dinamikusan fejlődő, majd „csak” jól fejlődő, egyebekben 2005-ben az ország második legfejlettebb kistérsége (Budapest az első), igen magas átlagjövedelmekkel. 2008-ra erős versenyképességre tett szert.

Dunakeszi a pesti oldal legmagasabb életszínvonalú városa, egy lakosra jutó adóköte-les jövedelme az ezredfordulón 485 ezer Ft. A választókerület népessége viszonylag fiatal. Munkanélküliségi aránya a megyeinél számottevően magasabb, megegyezik az országossal: 12% (2005). Lakóinak iskolázottsági szintje és választási részvételi ará-nya alig átlagfeletti. 1945-ben a kiegyenlített politikai erőviszonyú váci járáshoz tar-tozott. Az 1990-es választást dr. Kiss Róbert jogász (SZDSZ) nyerte az MDF-es jelölt és Varga Lajos (MSZP) ellenében. 1994-ben Varga Lajos közlekedésmérnök győzött Kiss és dr. Salamon László ügyvéd (MDF) felett. 1998-ban az első fordulón csekély különbséggel Tóth András (MSZP) lett az első, de a második menetben Salamon (Fi-desz) – ugyancsak minimális fölénnyel – szerezte meg a mandátumot, a kisgazda hölgy visszalépése nélkül. 2002-ben – az előző választásokhoz képest kétszeresére növelve az MSZP szavazóbázisát – Tóth András leendő államtitkár elhódította a kép-viselői helyet Salamontól, melyben nagy segítségére volt az SZDSZ jelöltjének visz-szalépése. 2006-ban is Tóth nyert Fidesz-KDNP-s és a visszalépett SZDSZ-es jelölt ellenében. 2010-ben Dióssi Csaba közgazdász (Fidesz-KDNP) már az első fordulón legyőzte az MSZP, a Jobbik, az LMP, a Civilek és az MDF versengőit. 1994 és 1998 között Dunakeszit és Fótot is szocialista polgármester igazgatta, azt követően

Dunakeszi a pesti oldal legmagasabb életszínvonalú városa, egy lakosra jutó adóköte-les jövedelme az ezredfordulón 485 ezer Ft. A választókerület népessége viszonylag fiatal. Munkanélküliségi aránya a megyeinél számottevően magasabb, megegyezik az országossal: 12% (2005). Lakóinak iskolázottsági szintje és választási részvételi ará-nya alig átlagfeletti. 1945-ben a kiegyenlített politikai erőviszonyú váci járáshoz tar-tozott. Az 1990-es választást dr. Kiss Róbert jogász (SZDSZ) nyerte az MDF-es jelölt és Varga Lajos (MSZP) ellenében. 1994-ben Varga Lajos közlekedésmérnök győzött Kiss és dr. Salamon László ügyvéd (MDF) felett. 1998-ban az első fordulón csekély különbséggel Tóth András (MSZP) lett az első, de a második menetben Salamon (Fi-desz) – ugyancsak minimális fölénnyel – szerezte meg a mandátumot, a kisgazda hölgy visszalépése nélkül. 2002-ben – az előző választásokhoz képest kétszeresére növelve az MSZP szavazóbázisát – Tóth András leendő államtitkár elhódította a kép-viselői helyet Salamontól, melyben nagy segítségére volt az SZDSZ jelöltjének visz-szalépése. 2006-ban is Tóth nyert Fidesz-KDNP-s és a visszalépett SZDSZ-es jelölt ellenében. 2010-ben Dióssi Csaba közgazdász (Fidesz-KDNP) már az első fordulón legyőzte az MSZP, a Jobbik, az LMP, a Civilek és az MDF versengőit. 1994 és 1998 között Dunakeszit és Fótot is szocialista polgármester igazgatta, azt követően