Vándorlási különbözet évi átlaga

A kistérséget alkotó települések lakosságszáma rendkívüli széls ségek között mozog, ezért a vándorlási különbözetet valamennyi település esetében az adott év átlagos lakosságszámához viszonyítottam. A mutató értékei ezáltal összehasonlíthatókká, értelmezhet vé váltak. Az így számított vándorlási egyenleg az abszolút értékeknél jóval homogénebb képet mutat. A kimutatható értékek ingadozása kiegyensúlyozottabb. 1992-ben a kistérség1992-ben összességé1992-ben pozitív volt a vándorlási egyenleg, azonban 14 település esetében a vándorlások a népességszám csökkenése irányába mutattak. A vizsgált id szak els évében a népmozgalmi események hatására arányaiban Nagylózson emelkedett legjelent sebben a népesség száma. További kiemelked értékekkel rendelkezett Fert homok, Harka, Völcsej és Zsira. A jelzett települések sem földrajzi, sem gazdasági, társadalmi vagy egyéb demográfiai tényez k alapján nem tipizálhatók. Szintén heterogén a legkedvez tlenebb mutatókkal rendelkez k csoportja. A periférikus helyzet mellett egyéb kapcsolat nem mutatható ki Sarród, Csapod, Röjtökmuzsaj, Eberg c, Sopronhorpács, Iván, Répceszemere, valamint a legjelent sebb elvándorlással sújtott Gyalóka esetében. Az id szak során a vizsgált mutató tekintetében kiugróan magas fejl dést ért el Gyalóka, amely segítségével pozícióját nagyban javította. A fejl dés azonban összefüggésben áll a település széls ségesen alacsony népességszámával. A mutató átlag körüli mértékben javult jellemz en az 1992-ben legkedvez tlenebb vándorlási helyzet települések esetében.

A kezdeti években legjelent sebb vándorlási aktívummal rendelkez településeken

azonban az id szak során a népmozgalmi mutatók jelent s romlása következett be. E tendencia f ként a határ menti átlagos lakosságszámú településeket érintette.

16. térkép Vándorlási különbözet évi átlaga 1992-ben, valamint a mutató értékének változása 1992-2006 között

Forrás: saját szerkesztés

A kistérség egészét vizsgálva az abszolút számok tekintetében lehet ség van trendek meghatározására, amelyekben f ként az adott település határ, illetve Sopron közeli fekvése, a helyi gazdasági aktivitás és ennek feltételrendszere, továbbá az elérési és ellátási viszonyok játszottak szerepet. Ugyanakkor az egyes évek és egyes települések adatsora alapján – a lakásépítéssel kapcsolatos mutatóhoz hasonlóan – megállapítható, hogy rendkívüli ingadozások léteznek. (Melléklet M2.15.) Ezek hátterében részben a bels népességmozgások rapszodikussága, másrészt a kiváló földrajzi, gazdaságföldrajzi helyzet, illetve a kistérség hazai viszonylatban kiemelked gazdasági fejlettsége áll. Tartósan jelent s vándorlási aktívum csak pár település – pl. Csáfordjánosfa, Harka, Nagylózs és Pet háza – esetében mutatható ki. Az elvándorlás tendenciája f ként a fejletlenebb déli térségek átlagos lakosságszámú településeit, így Egyházasfalut, Répceszemerét, Sopronhorpácsot, Szakonyt és Undot érintette. Többnyire azonban a vándorlási egyenleg – gyakran széls séges – ingadozása volt tapasztalható. Ez leginkább a nagyon alacsony lélekszámú településekre – pl. Csér, Gyalóka, Nemeskér, Pusztacsalád – jellemz , ahol pár lakos oda-, illetve elköltözése arányaiban jelent s változást mutat.

A vándorlási egyenleg kistérségi szinten is jelent s ingadozásokat mutat. Tendencia jellemz en az egyenleg irányát tekintve mutatható ki. A települési szint aggregálásából adódó átlagos népmozgalmi mutató a kezdeti bevándorlási túlsúlyt követ en az 1990-es évek második felében negatív irányúvá vált. A nyugati irányú kapcsolatok er södése, illetve az országosan magas gazdasági fejlettség a kistérség küls viszonyait tekintve

pozitív vándorlási egyenleget mutat. Emellett a kistérségen belüli népességkoncentrációs folyamatok iránya megváltozott. Az ezredfordulót követ en a kisebb települések nyújtotta nyugalom felértékel dése az „elzárt” és a Sopron körüli településekre irányuló bels vándorlást er sítette. Az ezredfordulót követ en az átlagban bekövetkezett jelent s irányváltás tekintetében meghatározó e folyamat, miszerint a kistérség településeinek egyre nagyobb hányadában jelentkezett pozitív egyenleg. A minimum és maximum értékek túlnyomó többsége a rendkívül alacsony népességszámú településekr l, illetve a bels periférikus helyzetb l kitör Nagylózsról származnak. A széls értékek nagyságát, és azok jelent s eltérését (adatsor és szóródás terjedelme) – a már leírtakból adódóan – az e településeken tapasztalható, abszolút értékben kis népességmozgásnak a lakosságszámhoz viszonyított magas aránya okozza. A negatív és zéró környéki adatok jelenléte következtében a relatív terjedelem nagyságában bekövetkezett változások nem tekinthet ek relevánsnak.

Az egyenl tlenség mértékét jelz duálmutató és decilis-arányok nagysága és azok tendenciái – szintén a zéró értékek jelenléte következtében - nehezen értelmezhet k.

Egyedül a középs decilisek aránypárjai mutatnak – egyes évekre vonatkozóan – valós képet. A pozitív vándorlási egyenlegek átlagos nagysága tekintetében megállapítható, hogy a kistérség átlagos települései között nagyjából stabilan növeked különbségek alakultak ki. Mindez a széls decilisekre vetítve azt jelzi, hogy az id szak végére – speciális adottságaik következtében – kialakult a települések azon csoportja a kistérségben, amelyek népességfelvev , míg egy meghatározott csoport inkább kibocsátó szerepkörrel rendelkezik.

Az adatok relatív szórásának magas értéke szintén a kistérségen belüli jelent s különbségek meglétét jelzi. Mindez kezdetben magas, majd csökken koncentráció mellett valósult meg, amelyet a már bemutatott népmozgási irányok (központokba tömörülés, majd az ezredfordulót követ en inkább az agglomeráció és a vidék el nyben részesítése), illetve a kistérség speciális földrajzi helyzete, a határ menti fekvés indukált.

A lakosságszámmal súlyozott, valós kistérségi átlagos vándorlási egyenleg adatai az 1990-es évek során ingadozó, össz1990-ességében növekv , majd 2001-t l a magas szint fokozatos csökkenését mutatják. A vándorlási aktívum átlagos értékei Sopronban a kiemelked gazdasági potenciál, illetve az elvándorlással küzd települések nagy száma következtében meghaladják a kistérségi átlagos adatokat. Az ezredfordulóig azonban a soproni és a vidéki mutató együttmozgása, ezt követ en pedig ellentétes iránya figyelhet meg. Az értékekb l

a küls és bels vándorlás különbségei olvashatók ki. Míg a vizsgált id szak els felében a küls bevándorlás volt nagyobb arányú, addig a 2000-es években inkább a lakosság kistérségen belüli átrendez dése figyelhet meg.

14. táblázat Vándorlási különbözet évi átlaga – kistérségi korrelációs kapcsolatok

Korreláció

Sopron – Átlag 0,9400

Vidéki átlag – Átlag 0,3956

Sopron - Vidéki átlag 0,0586

Forrás: TeIR alapadatok alapján saját számítás és szerkesztés

Az id soros adatokat összehasonlítva Sopron meghatározó ereje egyértelm a kistérség átlagos népmozgalmi mutatójában. Er s, 0,94-os korreláció mutatható ki a Sopront jellemz értékek, illetve a kistérségi átlag között. A vidék azonban – a mozgások relatív alacsony abszolút száma következtében – csekély befolyást gyakorolt a kistérség egészére.

1.1.3.4. 60 évnél id sebb népesség aránya

A népesség korcsoportok szerinti összetétele tekintetében a kistérség többnyire homogén egységekre bontható. A mutató legkedvez bb értékei Sopront és közvetlen vonzáskörzetét jellemezték. A Kópházától nyugatra és délre es területeken a 60 éven felüli lakosság aránya közel azonos. A kistérségben átlagosnak tekinthet , 35% körüli értékkel a kistérség délkeleti részén található összefügg településcsoport rendelkezett. A mutató az elzárt, széls ségesen periférikus helyzet Eberg cön, Gyalókán, Cséren, illetve a szomszédságukban található Nagylózson és Csáfordjánosfán a legkedvez tlenebb. Az egyes települések számára kedvez , illetve a kistérségi pozitív nivellálódást is jelz folyamat zajlottak az id szak során. A legkárosabb korszerkezettel rendelkez települések esetében javult leginkább a mutató értéke. Mindez f ként Eberg cön és Gyalókán, illetve kisebb mértékben Nagylózson mérhet . A következ mutatók elemzése adja majd meg a választ arra a felvetésre, hogy az értékek kedvez alakulása mögött a fiatalabb lakosság számbeli növekedése vagy az id sebb népesség halálozása áll. Az utóbbi esetben a demográfiai összetétel javulása valójában népességfogyást, a település elnéptelenedését takarja. Még látszólagos fejl dés sem mutatható ki két kistelepülésen, Cséren és Csáfordjánosfán, ahol a ’92-ben mért kedvez tlen értékekben a vizsgált id szak folyamán további romlás következett be. Demográfiai erodálódásuk, illetve a kistérség településeihez mért leszakadásuk tovább folytatódott.

17. térkép A 60 évnél id sebb népesség aránya 1992-ben, valamint a mutató értékének változása 1992-2006 között

Forrás: saját szerkesztés

Az egyes települések id soros adatai alapján jelent s demográfiai átrendez dés egyik településen sem történt. (Melléklet M2.16.) Az arányokban nagyobb változások csupán az alacsony népességszámú településeken mutathatók ki. Az id szak során mindvégig Sopron környékér l származnak a legkedvez bb adatok. Emellett a fejlett vidéki „központokban”, Fert dön, Fert szentmiklóson, Löv n és Nagycenken a legfiatalosabb a népesség. Szintén kedvez az id sek aránya Iván településen, itt azonban inkább a magas születésszám, illetve a 14 éven aluliak kistérségi átlagot meghaladóan magas aránya határozza meg a demográfiai megoszlás értékét. A legelöregedettebb települések a küls és bels periféria törpefalvai. Az érintettek közül azonban míg Eberg cön és Gyalókán a mutató értéke jelent sen javult, addig Csér adati kis javulása ellenére továbbra is a legkedvez tlenebbek.

A vizsgált id szak végére, a 15 éves kedvez tlen folyamatok hatására, Csáfordjánosfán található legmagasabb arányban a 60 éven felüli népesség.

A kistérség demográfiai összetétele – a települések többségét érint kedvez folyamatok hatására – javult a vizsgált id szak során (a trend meredeksége -0,14). Az összességében 25% körüli érték azonban jelent s területi egyenl tlenségeket mutat. Míg a minimális érték nagyjából stabil, 12-13% körül mozog, addig a maximális értékek éves átlagban 0,39%pontos csökkenést mutatnak. A kedvez nek t n , kiegyenlít dés irányába mutató tendencia mögött azonban a kistelepülések demográfiai erodálódása húzódik. A különbségek csökkenését jelzi az adatsor és szóródás terjedelme, valamint a relatív terjedelem is. Ebben meghatározó szerepet játszott a legkedvez tlenebb mutatókban bekövetkezett pozitív változás, azonban az id sek aránya egyes településeken továbbra is egészségtelenül magas, 40% feletti.

Az átlagosnál kedvez tlenebb demográfiai helyzettel rendelkez települések többségében javult a lakosság összetétele, így átlagos adatuk – elméletileg – er teljes fiatalosodást jelez;

évente átlagosan 0,2%-ponttal csökkent az id s népesség aránya. A fejlettek körében azonban közel stagnált a mutató értéke, így a térképen bemutatott folyamatok – a legkedvez tlenebb helyzet településeken jelent sen javul a korösszetétel, az átlagos adattal rendelkez térségekben nagyjából követi a kistérségi átlagot, míg a legfiatalosabb települések mutatója esetében stagnálás vagy enyhe romlás mutatható ki – hatására kistérségi nivellálódást jeleznek az adatok. A decilisek vizsgálata meger síti, pontosítja ezen állítást. A széls decilisek esetében er teljes, évi átlagos 0,59%pontos javulás figyelhet meg a legkedvez bb korösszetétel települések átlagos enyhe „öregedése”

mellett. Így jelent s kiegyenlít dési folyamat figyelhet meg a vizsgált id szak során. A középs decilisek esetében kiegyenlített enyhe javulást jelez a korösszetételben a vizsgált mutató. Azonban a széls értékek közeledése hatására megvalósuló pozitív nivellálódás háttérében zajló folyamatok, illetve a 2006-ra is magas, 2,2-szeres különbség továbbra is kedvez tlen.

A szórás értékei fokozatosan csökkentek, a relatív szórás pedig jelent sen (éves átlagban 0,51%ponttal) mérsékl dött a vizsgált id szak során. Mindez – szintén az adatok tekintetében – kedvez kiegyenlít dési folyamatokat jelez.

A kistérség egészében a lakosság korösszetételében a 60 éven felüliek aránya az id szak során mindvégig 20% körül mozgott. A kedvez érték az 1990-es évek végéig nagyjából stagnált, majd 1998-tól enyhe növekedést mutatott; 2006-ra a lakosság 21,53%-a id skorú a Sopron-Fert di kistérségben. Az adatsornak megfelel en Sopron lakossága az egyik

„legfiatalosabb” a kistérségben. A kezdeti kedvez mutató azonban – f ként a fiatalabb lakosság agglomerációba történ kiköltözése hatására – a kistérségi átlagot meghaladó mértékben, éves átlagban 0,25%ponttal romlott. A vidéki átlag ezzel szemben, részben az imént említettek, részben a rendkívül kedvez tlen demográfiai összetétel települések korszerkezetében bekövetkezett változások eredményeként némiképp javult a vizsgált id szak során.

15. táblázat 60 évnél id sebb népesség aránya – kistérségi korrelációs kapcsolatok

Korreláció

Sopron – Átlag 0,9917

Vidéki átlag – Átlag -0,6125

Sopron - Vidéki átlag -0,7087

Forrás: TeIR alapadatok alapján saját számítás és szerkesztés

A lakosság és a 60 éven felüli lakosság er teljes soproni koncentrációja következtében a kistérségi adatokat nagyban meghatározták a város demográfiai folyamatai. A kistérség kis ütem , fokozatos öregedésével szemben a vidéki települések korösszetétele pozitív irányban változott, így a köztük lév korrelációs kapcsolat közepesen er s negatív érték . A kontrollként elvégzett „Sopron–Vidéki átlag” összefüggés szintén igazolja a leírtakat.