Egyenl tlenségi folyamatok Magyarországon

A bemutatott területi folyamatok egyenl tlenségekre gyakorolt hatása érz dött hazánkban a rendszerváltást követ id szakban. A szocialista fejl dési pályáról áttértünk a piacgazdaságra, amelynek következtében – a korábban leírtaknak megfelel en – jelent s differenciálódás zajlott le, az ország minden területi szintjét érintve. Kormányzati megbízásból és tudományos érdekl dés hatására számos tanulmány vizsgálta a területi különbségek alakulását, illetve az azokat befolyásoló mechanizmusokat.

Hazánk térszerkezetét földrajzi – természet- és társadalomföldrajzi – adottságai következtében az egyenl tlenség jellemezte a XX. század végén jelentkez folyamatokat megel z en is. A rendkívül változatos természeti környezet és a településtörténeti események¹⁴ hatására egyenl tlen településszerkezet alakult ki, amely az egyes térségeink

13 pl. az OECD kutatásai a fejlett országokban (OECD, 2003), Shankar, R. és Shah, A. vizsgálódásai a harmadik világ országaiban (Shankar, R. – Shah, A., 2001), illet leg az orosz regionális folyamatok elemzése

14 A dombságokat és a hegyvidékeket magasabb néps r ség jellemzi, az Alföld településállománya pedig még nem regenerálódott a török id k során elszenvedett pusztításokat követ en.

között a településnagyság és az átlagos lakosságszám különbségeiben jelenik meg. A Dunántúl déli részén és Észak-Magyarországon aprófalvas térségek alakultak ki, amelyek népességmegtartó ereje alacsony. Az okok között említhet a fejletlen infrastruktúra, a rossz elérhet ség, az alacsony színvonalú közszolgáltatások, a munkahelyek hiány vagy kis száma, az ingázási kényszer. Mindez demográfiai erodálódáshoz vezet, e falvak elnéptelenedését, valamint „alacsonyabb státuszú” népesség beköltözését eredményezi.

További problémaforrást jelenthet a határ mentiség, a küls vagy bels periféria és a városi funkciók térségi hiánya. A településszerkezet másik végletét a f város képezi. A gazdaság, a társadalom és az igazgatás terén er teljesen Budapest-központú¹⁵ hazánk térszerkezete, amelyet – a többszázezres valódi regionális központok hiányában – a regionális és megyei központok csak részben képesek ellensúlyozni. Az ország nagyobbrészt vidék, sajátos problémákkal, mint az elöregedés, az elvándorlás, a fejletlenebb gazdaság, hiányos infrastruktúra és közszolgáltatások. A vidékre jellemz el nyök – környezet állapota, természeti er források – turisztika, rekreációs célzatú, ökológiai vagy lakókörnyezeti hasznosítására pedig csak az utóbbi id ben került sor.

A vázolt térszerkezeti alapokon a nyolcvanas évek második felében meginduló folyamatok a rendszerváltozást követ en feler södve és a térszerkezetet befolyásoló új er kkel kiegészülve az addig mesterségesen fenntartott viszonylagos területi kiegyenlítettséget alapvet en megváltoztatták. A hatalmi-politikai rendszer átalakulása, a piacgazdaságra áttérés jegyeinek megjelenése, egy új gazdasági szervezetrendszer kialakulása, a külpiaci irányváltás, ehhez kapcsolódóan a határok megnyitása, valamint az európai gazdasági térbe való egyre mélyebb integrálódásunk hatására jelent s területi különbségek alakultak ki.

(Nemes Nagy J. – Jakobi Á. – Németh N., 2001) A kialakuló és megnöveked egyensúlytalanság oka, hogy az egyes térségek eltér módon reagáltak az említett változásokra, azaz:

- a piacgazdaság kialakulására, ami a helyi gazdaságokat versenykényszerbe hozta;

- a gazdaság szerkezeti és technológiai átalakulására, amelynek során a korábban a fejlettséget jelz ágazatok (pl. nehézipar) hátrányba kerültek, mások (pl. tudásalapú ipar, üzleti szolgáltatások) felemelkedtek, ezzel a gazdasági fejlettség térképe is módosult;

15 Budapest XIX. század végi egyesítése és fejlesztése egy Kárpát-medence szint gy jt és elosztó központ kialakítását célozta, amelyhez regionális központokként Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Temesvár és Zágráb csatlakoztak. (Süli-Zakar I., 2003)

- a globalizációs hatásokra, illetve általában a küls gazdasági hatásokhoz való alkalmazkodás kényszerére. (Enyedi Gy., 1996)

Mind a gazdaság, mind a társadalmi helyzet, az infrastrukturális ellátottság, a foglalkoztatottság stb. esetében jelent s területi különbségek alakultak ki, amelyek aztán magas szinten rögzültek. Az egyenl tlenségek hátterében azonban számos tényez áll, azok komplex módon határozzák meg a területi folyamatokat, az egyenl tlenségek alakulását Az egyes tényez k részben kölcsönösen hatottak is egymásra, így bizonyos tényez k esetében megfigyelhet az együttmozgás. Az egyenl tlenség okainak és szerkezetének feltárására komplex vizsgálatokkal és nagyobb mutatócsoportok elemzésével került sor (pl. Nemes Nagy J., 1995, 1998a, 1999, Enyedi Gy., 1996, Csatári B., 1996, Faluvégi A., 2004b).¹⁶ Az elmúlt nem egészen két évtized azonban a regionális folyamatok szempontjából nem tekinthet homogénnek. A kutatások kimutatták, hogy 1992-ig, az el z struktúrák leépülésének hatására drasztikus gyorsasággal jelent sen kiélez dtek a területi különbségek, majd ezt követ en mérsékelt növekedés volt tapasztalható nagyjából 1994-ig. Az évtized végéig csupán kisebb változások következtek, némi közeledést mutatva a Budapest–vidék, illetve a falu–város viszonylatban.¹⁷ Az új évezredben összességében lassú közeledés figyelhet meg, amely azonban nem a kedvez tlen helyzet térségek dinamizálódásának hatására következett be, inkább a korábban dinamikusan fejl d térségekben tapasztalható stagnálásnak. Napjainkban a regionális tagolódás alapját már nem a hagyományos adottságok¹⁸, inkább a dinamizáló elemek jelenléte, illetve maga a dinamika jelentik.

A GDP területi egyenl tlenségeinek alakulását az 1990-es években a piaci folyamatok irányították, amely a regionális különbségek növekedését eredményezte. Az évtized els felében az egyenl tlenségekre leginkább a válságjelenségek (jövedelemcsökkenés,

16 Részben az említett kutatások eredményeinek hatására komplex mutatók kialakítására és alkalmazására került sor az Országos Területfejlesztési Koncepció megalkotása és a kedvezményezett területek lehatárolásának meghatározása során is.

17 Számos tanulmány jelent meg a térbeli tagoltság f bb elemeinek és hatótényez inek elemzésér l (pl.

Rechnitzer J., 1993, 1998, Schwertner J., 1994, Enyedi Gy., 1996, 2004, Nemes Nagy J., 1996, 1998a, 1998c, 2003b, Kiss J., 1998, Major K. – Nemes Nagy J., 1999, Bajmócy P., 2000, Jakobi Á., 1999, 2001, 2004, Faluvégi A., 2000, 2004b, 2005, Bartke I., 2001, Nemes Nagy J. – Jakobi Á. – Németh N., 2001, Süli-Zakar I., 2003, Tóth I. Gy., 2003, Németh N., 2002, 2003, Bíró P. – Molnár L., 2004, Nemes Nagy J. – Németh N., 2005, Kiss J. P. – L csei H., 2005, Kiss J. P. – Németh N., 2006, L csei H. – Szalkai G., 2008 stb.), amelyeket részletesebben a módszertani fejezetben mutatok be.

18 A rendszerváltozás el tt a területi különbségek f ként a lakossági infrastruktúra, illetve a közszolgáltatások hozzáférhet sége, a kilencvenes évek folyamán pedig az új struktúrához és a megváltozott szemlélethez való alkalmazkodás terén jelentkeztek.

munkanélküliség fokozódása) voltak hatással. A szocialista országokba irányuló export elvesztése, a nyugati piacokon nem versenyképes termelés és a bels kereslet csökkenése következtében a gazdasági szerkezetváltás során a korábbi húzóágazatok drasztikus sebességgel és mértékben épültek le. Térségi szinten azonban a válság eltér mértékben jelentkezett. Az egyoldalúan a korszer tlen nehéziparra épül térségekben, valamint az agrártérségekben jelentkezett legsúlyosabban a válság. A vidéki térségek nehéz helyzetét tovább fokozta, hogy a centrum a saját válságát is áthelyezte e térségekbe az ingázó dolgozók elbocsátásával és a vidéki telephelyek bezárásával. A rendszerváltozást követ visszaesés 1993-ban érte el mélypontját.

Az 1980-as évek végét l zömében kisméret vállalkozások jöttek létre, a gazdasági fejl dés terén éppen ezért a dönt tényez nem a vállalkozások alakulása, hanem a jelent sebb t kemozgásokkal járó privatizáció és a zöldmez s beruházások voltak. A térségbe érkez m köd t ke korszer technológiájú, versenyképes ágazatok és vállalatok megtelepedését segítette. Megindulhatott és új növekedési pályára állhatott a gazdaság fejl dése, az önkormányzatok többletforrásai pedig a társadalmi viszonyok fejl déséhez járultak hozzá. Ahol késett a privatizáció, vagy elmaradt a t kebeáramlás, ott az állami vállalatok jelenléte ugyan id legesen mérsékelte a foglalkoztatási válságot, a privatizációt és a vállalatok bezárását követ en azonban jelent s munkanélküliség alakult ki, magával hozva a gazdasági és társadalmi feszültségeket. A régiók szintjén kialakult, majd megszilárdult a kelet-nyugat, valamint a centrum-periféria struktúra; kirajzolódott a Balassagyarmat-Békéscsaba és a Letenye-Sárbogárd törésvonal, amelyek a fejlett és fejletlen területek között húzódó határként jelennek meg. Az 1990-es évek második felében a magyar gazdaság dinamikusan fejl dött, a magánszféra meger södött és fokozódott a külföldi t ke beáramlása. A GDP növekedésének alapját az ipar, azon belül a gépipar és az elektronikai ágazat adta. A 250 f feletti vállalatok és a multinacionális cégek dinamikusan fejl dtek, míg a KKV-k részesedése csökkent. Az ágazat – valamint a privatizáció és a külföldi t ke – térségi eloszlásának egyenl tlensége következtében mindez növelte a területi egyenl tlenségeket. A külföldi t kebefektetéseken alapuló exportorientált ipari termelés következtében a Dunántúl északi és nyugati térsége, Gy r-Moson-Sopron, Vas és Fejér megye, illetve Gy r és Székesfehérvár fejl dése kiemelked .

Az ezredforduló táján a térszerkezet változásai a kiegyenlít dés irányába mutattak. A területi különbségeket mérsékl folyamatok hátterében azonban nem a fejletlenebb térségek növekedése okozta felzárkózás, hanem a dinamikus térségek fejl désének

megtorpanása, a területileg szelektív visszaesés, azaz egyfajta „lefelé nivellálódás” állt. Az említett dinamikusan fejl d megyékben a multinacionális vállalatok t kekivonása eredményeként stagnálás következett be. Az északnyugat-dunántúli nagytérséghez tartozó Komárom-Esztergom és Zala megye az ipari fejl dés következtében, Pest megye pedig a f város dinamizáló erejének következtében kiemelkedett. Szintén a középmez nyhöz tartozó Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megyék a stagnáló GDP adatai miatt leszakadtak, a leghátrányosabb helyzet továbbra is Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye maradt.

A kiegyenlít déshez az állami politika is hozzájárult. Az évtized els felében a privatizáció és a beruházások révén még inkább egyenl tlenségeket mélyít , az 1990-es évek végén azonban a jövedelempolitika¹⁹ és a területileg szelektív beruházások a fejletlenebb térségek relatív felzárkózását eredményezték. Az új évezred közepére csökkent az ország gazdasági fejl désének üteme, a dinamikahordozó elemek azonban többségében maradtak, így a termelékenység javulása, a magas exporthányad és a beruházási tevékenység fellendülése.

Térségenként továbbra is er teljes differenciáló hatású az iparosodottság, azon belül az exportképes gépipar és a hozzá kapcsolódó fejlesztések. A nagy infrastrukturális rendszerek (pl. autópálya) kiépítése és a keleti országrész relatív gyorsabb fejl dése révén, országos szinten némi nivellálódás következett be.

A fejlettség és fejl dés terén azonban továbbra is er teljes a f város-vidék dualitás, amely a gazdaság mellett érinti az életmin séget is. A f város és vidék kapcsolatai átalakultak.

Lazult a vidék függ sége, ugyanakkor a f város a világpiacon alakította ki kapcsolatait, így a f város és a vidék fejl dése nincs hatással egymásra. A nyugati határszél fejl dése és a keleti országrészek stagnálása sem a f város fejl désének következménye. Nagytérségi szinten a nyugat-keleti megosztottság figyelhet meg. Az északnyugati országrészek sikeres szerkezetváltásának ellentéte az északkeleti területek elhúzódó válsága; valamennyi településkategória esetében a fejl dést/fejlettséget meghatározó valamennyi tényez esetében kimutatható. A határ mentiség esetében kett sség figyelhet meg; a határok megnyitásával a küls periféria pozíció a nyugati határszélen dinamizáló tényez vé vált, míg a többi országrész esetében a periféria helyzet negatív hatása bizonyult tartósnak.

19 A minimálbér emelése a gazdaságilag fejletlenebb, ezzel összefüggésben alacsonyabb bérszínvonalú térségekben jelent sebb hatást fejtett ki. A jövedelempolitika másik f eleme a közszféra béremelése pedig valamennyi térség állami intézményeit érintette.

A régiók között némi bels átrendez dés és az ezredfordulót követ közeledés ellenére fennmaradtak az egyenl tlenségek. A Nyugat- és Közép-Dunántúlon az exportképes iparra, valamint Közép-Magyarországon a tercier és kvaterner szektorra épül kiemelked fejlettség magas foglalkoztatottsággal, alacsony munkanélküliséggel párosul. A kezdeti válságot követ en, a sikeres integrált szerkezetátalakítási program hatására Borsod dinamikus pályára állt, amely magával húzza az Észak-Magyarországi régiót. A Dél- és Észak-Alföld, valamint a Dél-Dunántúl lemaradása fokozódik. A gazdasági szerkezetükben továbbra is magas az alacsonyabb termelékenység és jövedelmez ség mez gazdaság aránya, kevés a beruházás a termel ágazatokban, magas és növekv a munkanélküliség. (Kólyáné Sziráki Á. – Végh Lajosné, 2006)

A megyék szintjét tekintve a területi egyenl tlenségek 1995-t l a gazdasági növekedéssel párhuzamosan folyamatosan n ttek 1999-ig. Majd a nemzetgazdasági növekedés lassulása, a már említett területileg differenciált kormányzati beruházások és nivelláló hatású jövedelempolitika eredményeként némi közeledés következett be. Az ezredforduló kezdetét l azonban ismét növekedtek a különbségek, amelyben Budapest dinamikus fejl dése, a nyugat-dunántúli megyék stagnálása, ezzel együtt a vidék kiegyenlítettebbé válása játszott szerepet. Az exportképes gép- és feldolgozóipar, valamint a pénzügyi szolgáltatások nagyobb súlya következtében Fejér, Gy r-Moson-Sopron, Vas, Komárom-Esztergom és Pest megyék rendelkeznek a legjobb mutatókkal. A kezdeti válság után Borsod-Abaúj-Zemplén megye dinamikus pályára állt. Az alacsony jövedelmez ség agrárium és a költségvetési szolgáltatások a keleti országrész megyéinek gazdaságában töltenek be jelent sebb szerepet. A legfejletlenebb és továbbra is leszakadó megye Nógrád.

Kistérségi szinten a fejlettségi térszerkezet rendkívül mozaikszer , fejlett tengelyekkel és leszakadó térségekkel. A nagyobb térségekhez hasonlóan, a területi különbségek az 1990-es évek közepéig-végéig kialakultak, majd kisebb mozgások mellett az egyenl tlenség szintje közel változatlan maradt. A legfejlettebb és legkevésbé fejlett kistérségek közötti egyenl tlenségek mélyebbek, mint megyei vagy regionális szinten. A nagyobb térségi szintek mutatóiban kevésbé jelennek meg a keleti országrész korszer nagyüzemmel rendelkez , dinamikus kistérségei, és rejtve maradnak a fejlett nyugaton a gyenge pozíciójú bels perifériák is. A fejlett régiók gyenge kistérségei jelent s fejl dést mutattak fel, így regionális szinten homogenizálódás történt, a fejletlen régiókban viszont stagnáló, abszolút értelemben is visszaes kistérségek is találhatók. Általánosságban elmondható, hogy a kevésbé fejlett nagytérségeken belül jóval tagoltabb a térszerkezet, jelent sebbek a

területi egyenl tlenségek. A legfejlettebb kistérségek a budapesti agglomerációban, illetve a Dunántúl északi részén elhelyezked alacsonyabb népesség , multinacionális cégekkel rendelkez kistérségek. A legelmaradottabbak f ként a Dunántúl déli részén, valamint a keleti és északkeleti határ menti küls perifériák. A leszakadó térségek kedvez tlen helyzete nagyrészt a rendszerváltozás nyomán a gazdasági szerkezet átalakulásának eredménye, amelyet fokozott a gyenge elérhet ség és az aprófalvas településszerkezet. Az agrártérségek válságát az ágazat leértékel dése, az exportpiacok összeomlása és a bels kereslet csökkenése eredményezte, amelyet fokoztak a kedvez tlen társadalmi adottságok:

a rossz korszerkezet és a humán er forrás min ségi és mennyiségi problémái (pl. a munkavállaláshoz elégtelen tudásszint, a munkanélküliség, a hátrányos szociális és egészségügyi helyzet).

A bemutatott tényez k mentén a rendszerváltozást követ en jelent sen megnövekedtek a területi egyenl tlenségek hazánkban. Az 1990-es évtized elején az addigi struktúrák drasztikus leépülésével er teljesen, majd azt köt en alacsonyabb ütemben. Az évtized második felében és az új évezredben bekövetkezett – kisebb mozgások mellett – a kialakult különbségek összességében magas szinten rögzültek. Mindez leginkább az alábbiakban érhet tetten:

1. Er teljes megosztottság jellemzi hazánk térszerkezetét, amely f város–vidék, nyugat–kelet, centrumok–perifériák viszonylatokban jelenik meg. Dinamikus központok és fejlett tengelyek alakultak ki az évek során, amelyek közül kiemelkedi Budapest és az egyre dinamikusabban fejl d agglomerációja. A Budapest-Bécs és a Budapest-Balaton fejlett tengelyek mellett összefügg fejlett terület található a nyugati, Ausztriával határos térségekben. A további, hazai átlagot jelent sen meghaladó fejlettség térségeket egy-egy kiemelked regionális központ és sz k, közvetlen környezete jelenti (Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs).

2. Az urbanizáció és az urbanizálódás eltér ütemben zajlik Magyarországon. Jogi szempontból nem található hazánkban városhiányos térség, azonban az érintett területek jelent s része nem rendelkezik valódi városi funkciókat ellátni képes, valódi térszervez er ként m köd központi településsel.²⁰ A „kvázi” városok – nagyságukból,

20 Napjainkban Magyarországon a várossá nyilvánított települések száma messze meghaladja az infrastruktúra fejlettsége, a funkciók, intézmények és kompetenciák térbeli s r södése alapján valódi városnak tekinthet települések számát. Hazánkban 123-124 valódi városi funkciójú és további 88-90 városi funkciót többé-kevésbé ellátni képes település található. A vizsgálatok szerint ugyanakkor 79-80 városi rangú település nem képes városi funkciók ellátására. (Beluszky P. – Gy ri R., 2006)

infrastrukturális és humán ellátottságukból, gazdasági pozícióikból fakadóan – nem képesek e funkciók térségi szint ellátására. Környezetükben ennek következtében alacsony versenyképesség , hátrányos helyzet térségek koncentrálódnak. Jellemz en az aprófalvas északkeleti és délnyugati országrészekben, a küls és bels perifériákon, valamint a rurális térségekben alkotnak összefügg leszakadó tömböt e térségek.

3. A gazdasági környezet er teljesen megosztott; duális gazdaság alakult ki. Ez a kett sség megjelenik a külföldi és hazai tulajdonú vállalatok teljesítménye, a KKV-k és nagyvállalatok viszonylatában. A külföldi m köd t ke részvételével létrejött vállalatok többnyire multinacionális nagyvállalatok, amelyek fejlett technológiával, magas termelékenység és jövedelmez ség mellett exportra irányuló termelést folytatnak.

Esetükben általában a bérszínvonal is magasabb. A KKV-k túlnyomó többsége magyar tulajdonú, ezek alkotják a hazai vállalkozások kb. 97%-át. (Kólyáné Sziráki Á. – Végh Lajosné, 2006) Alacsony t keellátottság, alacsonyabb termelékenység és jövedelmez ség jellemzi e szektort. Többnyire hazai kereslet kielégítésére, gyakran lokális piacra termelnek. Foglalkoztatottság szempontjából azonban a nagyvállalatokkal azonos súlyt képviselnek a magyar gazdaságban.