Demográfiai folyamatok

A térség népesedési folyamataiban f ként az egyes települések – természet- és közlekedés-földrajzi – adottságai, a gazdaság fejl dése, a háborús pusztítások, az uradalmak betelepítései, az országhatár változása, a II. világháborút követ lakosságcsere, a ki- és betelepítések, valamint a településhierarchia irányított rögzítése játszott szerepet.

A térség, természetföldrajzi adottságai folytán dönt en mez gazdasági terült volt egészen a XX. század második feléig. A II. József idejét l végzett népszámlálások adatai szerint az átlagos néps r ség az országos átlagértékekhez hasonló nagyságú. Az ipar hiányában azonban a mez gazdaság produktivitása nem volt képes eltartani ekkora népességet. A térségre jellemz volt a kivándorlás és a bels vándorlás. A népesség száma és a népesedés tekintetében jelent s területi egyenl tlenségek alakultak ki. A jó talajadottságokkal és nagy külterülettel rendelkez településeket (pl. Fert szentmiklós, Pereszteg, Nagylózs), és a nagybirtokos családok uradalmait, majorságait (pl. Süttör, Fert endréd, Sopronkövesd, Sopronhorpács) fejlett gazdaság és magas népesedési ütem jellemezte. A Cser községeiben (pl. Iván, Pusztacsalád) a jelent s külterületek ellenére szerényebb körülmények között éltek. A helyiek gyakran vállaltak napszámot a környez településeken, általánossá vált az ingázás. A nemesi községekben (pl. Alszopor, Csér, Egyházasfalu, Eberg c, Gyalóka, Nemeskér) a birtokok elaprózódása miatt elszegényed köznemesek elküldték jobbágyaikat. Az elvándorlás mellett a családok körében nagy arányban fordult el az

„egyke”, amely hatására jelent sen csökkent a népességszám. (Még az 1930-as években is Eberg cön és Gyalókán a legalacsonyabb a születések száma.) A demográfiai erodálódást e települések összevonásával (pl. Újkér, Zsira, Csáfordjánosfa kialakulása) igyekeztek megállítani a XX. század els felében. A lakosság bels vándorlását er sítette a büki cukorgyár leégése, majd a nagycenki gyár bezárása. Ezek hatására a helyben maradó id sebb népesség elszegényedett, a fiatalabbak többsége pedig Pet háza környékére költözött. A századforduló amerikai aranyláza hatására a térség számos szegényebb településér l vándoroltak ki, azonban többségük – a nyelvtudás és a munkalehet ségek hiányában – id vel visszatért. A térség agrártermékeinek legfontosabb felvev piaca Bécs volt. Aktív kereskedelmi tevékenység jellemezte f ként a horvát nemzetiségi települések lakosságát. A határok módosításai ellenére a II. világháborúig aktív kapcsolatban álltak a határtérség lakói. A rokonság mellett a munkakapcsolatok is meghatározóak voltak. A tilalom ellenére, a magasabb keresetek, a kedvez árfolyam és számos esetben a helyi munkalehet ségek hiányában sokan vállaltak munkát a határ mentén és a Német Birodalom távolabbi területein. A II. világháborúig a Sopronban létesült vállalatokat és az

említett cukorgyárakat leszámítva a kistérség területén nem m ködött számottev ipari létesítmény. A lakosság túlnyomó többsége a mez gazdasághoz köt dött. A vidéki társadalmat nagyrészt törpebirtokosok, földnélküli mez gazdasági munkások és nincstelenek alkották.

A II. világháborút követ en, a politikai és gazdasági irányváltás jelent s hatást gyakorolt a térség népességére és népesedési folyamataira. A népesség számának jelent s ingadozásai mellett a foglalkoztatási szerkezet kiegyensúlyozottabbá vált. Az ipartelepítés és a körzetközpontok fejlesztése módosította a népesség területi eloszlását. A lakosságszám ugyan fokozatosan emelkedett, a háborús veszteségek és a nagy arányú kitelepítések miatt azonban csak 1980 körül érte el a háború el tti szintet. A népességszám változásában több tényez játszott szerepet. A világháborút követ en a német nemzetiség Balfról, Sopronbánfalváról, Harkáról, Fert bozról, Fert rákosról a lakosság 85-95%-át kitelepítették. Ennek megfelel en az 1949. évi népszámlálási adatok a jelent s visszaesést mutatnak az 1941-es népszámláláshoz képest. A kitelepítések nyomán üresen maradt házakba megindult a betelepítés. Az új lakók nagyrészt a Rábaközb l (pl. Bogyoszló, Beled, Vica) származtak, de érkeztek betelepül k az Alföldr l és a Felvidékr l is. Az 1956-os események során a határ menti településekr l többen külföldre távoztak, 1 f t pedig Kistarcsára internáltak a menekül k segítése miatt. A disszidálások f ként a fiatalabb korosztályt érintették, így a távozók okozta veszteség a következ évtizedben is éreztette hatását. A mez gazdaság átszervezésekor a jómódú gazdák kuláklistára kerültek, és végül többeket internáltak a Hortobágyra.

Az 1950-es évekt l átalakításra került a gazdaság szerkezete. Az extenzív iparfejlesztés a községek viszonylatában bels átrendez dést okozott. Fokozatosan kialakultak az iparosodottabb vidéki települések, amelyek f ként a f közlekedési tengelyek mentén helyezkedtek el. A foglalkoztatási szerkezet megváltozott. A mez gazdaságban nagyüzemek alakultak, a gépesítés és a növénytermesztés kemikalizálása révén intenzívebbé vált a gazdálkodás. A korábban agrártérség kiemelt településein iparosítás indult. A mez gazdaság intenzifikálódása révén felszabaduló vidéki rétegek az iparban, majd az 1970-es évekt l kezd d en a fejl d tercier szektorban találtak munkát. A mez gazdasági területek népességének fokozatos csökkenése a társadalom fejl désének természetes velejárója volt. (Rétvári L., 1977) Ennek hatására a népesség száma és a néps r ség Sopronban és a vidéki központokban emelkedett, a környez települések és a f útvonalaktól távolabb fekv községek rovására. A legf bb népesség-kibocsátók a Fert

parton (pl. Fert boz, Hidegség) és a Cserben (pl. Csér, Répcevis, Pusztacsalád), f ként alacsony népességszámú települések. Az 1970-es évekt l körzetesítésre és az intézményrendszer elemeinek ehhez kapcsolódó irányított telepítésére került sor. A közös tanácsok székhelyein vonták össze az oktatási intézményeket, e településeken alakították ki a szociális intézményeket, és itt fejlesztették a szolgáltató szektort. Mindez er sítette a foglalkoztatási szerkezet változása következtében kialakult folyamatokat. A munkalehet ségek és szolgáltatások tekintetében gyengébben ellátott, egyébként is alacsonyabb népesség településekr l a munkaképes korú lakosság a körzetközpontokba vándorolt. A kistelepüléseket csökken népesség, id söd korszerkezet, természetes fogyás és negatív vándorlási egyenleg jellemezte.

Napjainkban a kistérség településeinek természetes szaporodása tekintetében a megyei és országos tendencia figyelhet meg. A születések száma a települések túlnyomó többségében alacsonyabb a halálozások számánál. A rendszerváltozást követ id szakot vizsgálva egyedül Harka településen mutatható ki pozitív egyenleg népszaporulat. A kistérség többségére jellemz természetes fogyást, a térség nyugati határ menti helyzetéb l adódó vándorlási különbözet kompenzálja, így a kistérség népességszáma n . A betelepül lakosság jórészt hazánk középs és keleti részeib l származik. A megfigyelhet negatív természetes szaporulat mellett a korszerkezet változása is kedvez tlen irányba mutat. E folyamat – jelent s szóródás mellett – leginkább a demográfiai erodálódásnak kitett, egyébként is alacsony népességszámú településeket érinti. Többségében az egykori köznemesi – pl. Csáfordjánosfa, Gyalóka, Nemeskér, Szakony –, a sz k külterület – pl.

Eberg c –, valamint a Cser hagyományosan szegényebb településein – pl. Csapod, Pusztacsalád – mutatható ki e tendencia. A korcsoportok alapján Iván népessége a legkedvez bb összetétel ; a településen a gyermekkorúak száma meghaladja a nyugdíjas korú lakosok számát. A kistérségben a foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatok kedvez ek. Az ipari vállalkozások azonban többnyire kevésbé kvalifikált munkaer t alkalmaznak. A munkanélküliség a diplomások körében is meglév probléma. Az aktív keres k aránya viszonylag alacsony, ám ez nem a munkanélküliségre, inkább az említett kedvez tlen korszerkezetre vezethet vissza. A kistérségben jelent s az ingázás mind a kistérségi központ, a mikrorégiós központok és a környez városok, mind Ausztria irányába. Az iskolázottság szintje a kistérségben az országos átlagot meghaladó, magas az érettségizettek és diplomások aránya.

Az említett folyamatok következményeként a kistérség lakossága ma rendkívül összetett, többségében a lakóhelyéhez évszázados gyökerekkel nem köt dik. Ugyanakkor a nemzetiségi tömbökben él lakosság er s nemzetiségi és lokális identitással rendelkezik. A lakosságot a megélhetéshez, a munkaalkalmakhoz és a nemzetiségi kapcsolatokhoz köt d en magas mobilitási hajlandóság jellemzi. A településhierarchiának megfelel en a népességszám és a népesedési viszonyok nagy különbségeket mutatnak. Az intézményrendszer kiépítése és a gazdaságfejlesztés által érintett települések mellett, csökken népesség aprófalvak is találhatók.