A Magyar Királyságtól elvették termőföldterületeinek 61,4%-át, faállományá-nak 88%-át, vasúthálózatáfaállományá-nak 62,2%-át,5 a kiépített útjainak 64,5%-át, a nyers-vasának 83,1%-át, ipartelepeinek 55,7%-át, hitel- és bankintézeteinek 67%-át. E számokat látva szinte a csodával határos az, hogy mindezek után Magyarország nem szűnt meg, és túlélte ezt a drasztikus csapást.
Kellemes, ugyanakkor komoly gondokat, fejtörést okoztak Trianon gazda-sági következményei a területeket szerző országok számára is. A frissen létrejött Nagy-Románia – a többi balkáni országhoz hasonlóan – alapvetően agráror-szág volt. A megkapott területek gazdaságilag sokkal fejlettebbek voltak, mint a Regát. Ez jól látható abból, hogy noha az összromániai szántóterületek 25%-a volt csak Erdélyben, azonban a romániai traktorállomány 45%-a, valamint a cséplőgépállomány 43%-a mégis ide koncentrálódott.6 Az ország iparvállalatá-nak 42%-a működött itt, munkát adva az ország munkássága több mint felének (51%). Ezek az arányeltolódások is mind-mind Trianon gazdasági következmé-nyei. Urbanisztikai problémákat is eredményezett Bukarest számára a Magyar Királyságtól elszakított területek integrálása. A román parlamentben dr. Vasile
5 Közismert tény, hogy a határhúzásnál döntő tényező volt az, hogy Magyarország minél több vasútvonalat veszítsen, ebben látva annak biztosítékát, hogy a jövőben nem tud majd hadá-szati szempontból mozgósítani és területeket visszaszerezni.
6 Köpeczi 1986, 1742–1744.
Bianu szenátor fel is vetette azt a problémát, hogy mit lehet azzal kezdeni, hogy Erdély nagyvárosaiban a lakosság többségében nem a román etnikumhoz tar-tozik, így itt vélhetően nem román polgármesterek fognak irányítani.7 A román népszámlálási adatok 1930-ban is arról tettek tanúbizonyságot, hogy 49 erdélyi városból 19-ben még mindig 50% fölött éltek magyarok, a bukaresti kormá-nyok betelepítési akciói ellenére.8
Trianon Magyarországra gyakorolt tragikus gazdasági hatását szemléltetné a következő példa is. A MÁV 601 gőzmozdonysorozat a maga korában Euró-pában a legnagyobbnak és legerősebbnek számított. A MÁV Gépgyár 1914-re készítette el az első két ilyen típusú példányát, hamarosan további 18, majd még 40 darabot rendeltek meg tőle. A típusból a MÁV részére a háború végéig 57 darab készült. Akarva-akaratlanul felmerülhet bennünk a kérdés: Milyen ára lehetett egy ilyen „csúcskategóriás” vasúti járműnek? Egy korábbi, a MÁV 301 gőzmozdonyra vonatkozóan találhatunk ilyen jellegű adatot. Ennek a sorozat-nak egy példánya 161 673 koronába került, az utolsó legyártott példányok ára 162 593 korona volt. Mivel a MÁV 601 sokkal fejlettebb vasúti jármű, így mi-nimum ennyibe, de valószínűleg ennél többe került. Ezeknek a mozdonyoknak a horribilis ára akkor érzékeltethető csak igazán, ha ismertetjük a korszakban az országgyűlési képviselők éves fizetését, amely 4800 koronára rúgott.9 Az elvesztett világháború után az elszakított területeken maradt, a Tanácsköztár-saság bukását követő román megszállás során elhurcolt, valamint a trianoni békeszerződés következtében az utódállamoknak ítélt vasúti járművek között az összes (!) addig elkészült 601 sorozatú mozdony a határon túlra került. A mozdonyok eloszlása az alábbiak szerint alakult: a román CFR 15 darabhoz ju-tott hozzá, a csehszlovák ČSD birtokába 6 darab került, a Szerb–Horvát–Szlo-vén királyság (későbbi Jugoszlávia) 36 darabot kapott.10 Ez csupán egy szelete a Magyarországot ért károknak, de talán tökéletesen szemlélteti azt az „érvágást”, amelyet hazánk gazdaságilag elszenvedett a vesztes háború után.
7 Tóth 2009, 525.
8 Romsics 2018, 310.
9 https://www.parlament.hu/biz38/mob/kepv/dualizmus.htm; a letöltés időpontja: 2020. 07.
10 Schinogl 1996, 78–79.28.
A trianoni katasztrófát talán a legnehezebb szemléltetni és megértetni azokkal, akik nem magyarnak születtek és valamely más ország állampolgárai.
Talán a legkönnyebb úgy felvázolni nekik az 1920. június 4-én véghez vitt terü-letcsonkítást, ha annak arányát kivetítjük az illetők szülőhazájára.
Mindazt, ami a Kárpát-medencében történt az I. világháború után, tökéle-tesen bemutatja dr. Légrády Ottó 1930-ban megjelent, Igazságot Magyarország-nak! című munkájában: „Felbontották Ausztriát, hogy ne tűrjenek Európában sok nemzet felett zsarnokoskodó egy államot. És egy Ausztria helyett csináltak csehekből, morvákból, szlovákokból, lengyelekből, magyarokból, németekből, kisoroszokból álló Csehszlovákiát; csináltak románokból, németekből, szerbek-ből, bulgárokból, törökökszerbek-ből, tatárokból, cigányokból álló Romániát; csináltak szerbekből, bosnyákokból, horvátokból, szlovénekből, törökökből, monteneg-róiakból, vendekből, románokból, albánokból, olaszokból, cincárokból álló Ju-goszláviát. Vagyis csináltak egy Ausztria helyett négyet.”11
11 Légrády 1930, 15.
H I VAT K O Z O T T I R O D A L O M
Fajth–Gyulay–Klinger 1992. Fajth Gáspár – Gyulay Ferenc – Klinger András:
Történeti statisztikai idősorok 1867-1992 I. kötet. Budapest, KSH, 1992.
https://www.parlament.hu/biz38/mob/kepv/dualizmus.htm; a letöltés idő-pontja: 2020. 07. 28.
Köpeczi 1986. Köpeczi Béla: Kitekintés: Erdély útja 1918 után. In: Köpeczi Béla (főszerk.): Erdély története III. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986.
Légrády 1930. Légrády Ottó: Igazságot Magyarországnak! Budapest, Pesti Hír-lap R. T., 1930.
Ligeti 2010. Ligeti Dávid: Történeti és politikai gondolatok Arz vezérezredes szellemi hagyatékában. In: Háda Béla (szerk.): Eszmék, forradalmak, hábo-rúk: Vadász Sándor 80 éves. Budapest, ELTE, 2010.
Ötezernél több tanítót csaptak el a románok 1919. → Ötezernél több tanítót csaptak el a románok. Néptanítók Lapja, 52. (1919) 38–44. sz.
Platon 2003. Gheorghe Platon (coord.): Istoria românilor vol. VII. tom II. De la independență la marea unire (1878-1918). Bucureşti, Editura Enciclope-dică, 2003.
Romsics 2018. Romsics Ignác: Erdély elvesztése 1918-1947. Budapest, Helikon Kiadó, 2018.
Rusu Abrudeanu–Stoica 2014. Ion Rusu Abrudeanu–Vasile Stoica: Habsbur-gii, ungurii şi românii. Bacău, Editura Vicovia, 2014.
Schinogl 1996. Schinogl Antal: A hazai gőzmozdonygyártás. In: Kapu, 9.
(1996) 11. sz.
Tóth 2009. Tóth Szilárd: A ,,kultúrzóna” – szükség vagy politikai cél? Gondo-latok a két világháború közötti román tanügyi törvények kapcsán. In: Acta Siculica (A Székely Nemzeti Múzeum évkönyve). Sepsiszentgyörgy, 2009.
M I K L Ó S P É T E R