A muravidéki szlovénok körében a nemzeti alapú önkormányzatiság első kör-vonalai a már említett bagonyai és muraszombati gyűléseken megfogalmazód-tak. Az ismertetett fejlemények után Obál Béla kormánybiztos 1919. január első felében közzétette a „Vend-vármegye” létrehozására vonatkozó javaslatát.
Az elképzelés értelmében a „szlovén megyében” három járást terveztek: a fel-sőlendvait és a muraszombatit a vasi részen, valamint a Zala megyei szlovénok lakta területen a belatincit (az alsólendvai járás szlovénok lakta része, amely 1919 márciusában jött létre). Tervét, amint már említettük, Obál népgyűlésen kívánta elfogadtatni, amelynek megszervezéséhez főképpen a szlovén szárma-zású papság támogatását kérte. Többen ígéretet tettek arra, köztük id. Klekl Jožef is, aki azonban négy szlovén érzelmű plébános társaságában 1919. január 14-én egy radikálisabb szlovén autonómiajavaslatot készített. Amikor január 19-én a Belatincon megtartott népgyűlésen, amelyen az önálló belatinci járás létrehozásról is tárgyaltak (ennek létrejöttéről a Zala megyei törvényhatóságú közgyűlés, majd a belügyminiszter már az első világháború előtt határoztak, azonban a végső döntés eltolódott), a Vend vármegye ügye is szóba került, és az időközben kibontakozó fejlemények miatt Obál számára az összejövetel si-kertelen volt. Azokban a hetekben tovább változott a lakosság hangulata, és Be-latincon már olyan követelések is elhangzottak, hogy a Mura menti szlovénok az új délszláv államhoz csatlakozzanak. Nem támogatta azt a teljes szlovén ajkú lakosság, azonban a „Vend vármegye” elképzelés de facto alulmaradt a Klekl plébános javasolta autonómiatervezettel szemben.42
Klekl autonómia-javaslata egyrészt nemzeti alapú autonómiát követelt, másrészt két lehetőség szerepelt benne a Mura mente hovatartozását illetően.
Szövegezői úgy fogalmaztak, hogy „akár Magyarország része marad a Mura-vidék, akár a békekonferencia a délszláv államnak ítéli, autonóm státus illeti meg”. A javaslatban valamennyi Mura és Rába mentén élő szlovén egyesítését
42 Kővágó 1964, 142–144., Göncz 2001, 43–44., Kokolj–Horvat 1977, 280.
tűzték ki célul, Slovenska krajina („Szlovén Vidék”) néven, Muraszombat szék-hellyel, beleértve olyan településeket is, ahol a magyarság abszolút többségben élt, mint például Alsólendva és Szentgotthárd. A javaslat arról is rendelkezett, hogy a szlovénok szempontjából valamennyi fontos kérdésről az autonóm in-tézmény saját szervei döntenek, a Magyarországgal való közös ügyeket pedig
„közös szervek” bonyolítsák le (állampolgárság, civil és büntetőjogi törvény-kezés, gazdaság, közlekedés és szociálpolitika). Azt is előírták, hogy a hivata-lokban, iskolákban és közintézményekben a hivatalos nyelv a szlovén lesz, a helytelen „vend” nevet mindenütt a „szlovén” kifejezéssel helyettesítsék. Az ún.
Slovenska krajina területén az állam szlovén tannyelvű gimnáziumot, tanító-képzőt, gazdasági jellegű szakiskolát és leánylíceumot, valamint Alsólendván szlovén iskolát lett volna köteles alapítani. Mivel római katolikus körben szü-letett a javaslat, azt is követelték, hogy az autonóm területen veszítse hatályát minden törvény, amely kizárja a hittanoktatást, és amely lehetővé teszi az házi vagyon eltulajdonítását vagy állami tulajdonba kerülését az illetékes egy-házi szervek előzetes engedélye nélkül, valamint amely az egyháztól megvonja a jogot saját iskolái működtetésétől. Szlovén nemzetiségű káplánok alkalmazását is sürgették a magyar plébániákon.43
Mivel a Klekl nevéhez fűződő autonómiatervben az akkor abszolút magyar többségű Alsólendvát és a magyarok lakta környékét is annak a területéhez so-rolták (ennek mindenekelőtt gazdasági okai voltak), a kezdeményezés óriási felháborodást keltett a városban és szűkebb környékén. A képviselő-testület rendkívüli ülésen erélyesen tiltakozott a javaslat ellen, és erről a kormányt is tájékoztatták, valamint háromtagú bizottságot neveztek ki az ellenvéleményt tartalmazó memorandum kidolgozására.44
A Klekl-féle javaslat szempontjából Vas megyében is jól jött volna a támo-gatottság, ezért Klekl felkérte ottani római katolikus papokat, hogy csatlakoz-zanak a megjelentetett szöveghez. A kezdeményezés nem járt sikerrel, mert Vas
43 Klekl Jožef: Načrt ali plan autonomije, šteroga je spravišče slovenskih dühovnikov, Zalads-ke županije, 14. jan. 1919. leta, ednoglasno sprijalo. Novine, 1919. februar 9. 1–2.
44 Vend veszedelem fenyegeti Alsólendvát és vidékét. Az alsólendvaiak tiltakozása. Zalai Hír-lap, 1919. február 13. 1.
megyéből csupán néhány pap vállalkozott erre45. A vallási jellegű rendelkezések miatt a terv a szombathelyi egyházmegye érdeklődését is felkeltette. Mikes Já-nos szombathelyi megyés püspök 1919. február első napjaiban a Muravidékre utazott. A püspök fogadtatása településenként eltérő volt, ez tükrözte a korabeli hangulatot. Muraszombatban és Csendlakon a többség azt hangoztatta, hogy jövőjét Magyarország keretében képzeli el. Ott csupán a szlovén nyelvű oktatást kérték Mikestől az iskolák alsó tagozataiban. Cserencsócon azonban „Éljen Ju-goszlávia” kiáltásokkal fogadták a püspököt. Belatincon és Tornisán a helybeli plébánosok – tartva az esetleges lázongásoktól és durvaságoktól – arra kérték a megyés püspököt, hogy a tervezett találkozásokra ne kerüljön sor. Ezt a püspök figyelembe vette, és Belatincra el sem látogatott.46
Némethy Vilmos, alsólendvai ügyvéd és szűk csoportja úgyszintén készített egy hiányosnak minősíthető autonómiatervezetet, amely csupán a szlovénok nyelvi jogaira tért ki. A Tkálecz Vilmos, Obál kormánybiztos meghatározó em-bere körül csoportosulók pedig olyan megoldáson fáradoztak, amely a korábbi
„vend vármegye” tervének egyes részeit tartalmazta. Az utóbbihoz az alakuló Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének képviselőit kívánták megnyerni.47 Támogatás azonban részükről nem érkezett, a tiltakozást kifejező levelükben csupán néhány kulturális jellegű engedményt emlegettek. A felsorolt auto-nómiatervek közül a magyar kormány leginkább a Klekl nevéhez fűződővel foglalkozott. Obál ösztönzésére Berinkey Dénes miniszterelnök 1919. február 12-re hívta meg Budapestre a Mura mentére vonatkozó autonómiatervek elké-szítőit. A tárgyalásokról Klekl távolmaradt, mivel – amint a budapesti tárgyalá-son részt vevő egyik meghatalmazottja visszaemlékezéséből tudjuk – ő már ak-kor egyértelműen a Muravidék Magyarországtól való elcsatolását támogatta.48 Az „egyeztető találkozó” alapján Obál egy kompromisszumos tervet készített, amelynek rendelkezései között a Klekl-javaslat több fontos követelése szerepelt.
Eltérést a két szöveg között az képezett, hogy Obál új javaslatából az egyházi
45 Zsiga 1996, 60.
46 Püspöklátogatás. Muraszombat és Vidéke, 1919. február 2. 4.
47 Göncz 2001, 47–48.
48 PAM. Zbirka „Prevratni dogodki na slovenskem Štajerskem”. Janez Edšidt 1927. február 3-ai visszaemlékezése. SI_PAM/1961. 105., Jerič 2000, 66–67.
kérdésekre vonatkozó követelések kimaradtak, valamint az autonóm terület szigorúan a szlovénok lakta településekre vonatkozott. Az új Obál-javaslat tar-talmazta a szlovén közösség önrendelkezési jogát, a közösség legfelső képvisele-ti szerve, valamint a kormányzóság és a szlovén minisztérium létrehozását. Az ún. közös ügyeket elkülönítette az autonóm terület szerveinek hatáskörétől.49
Az 1919-es év első hónapjaiban a szlovén autonómiatervek legnagyobb el-lenzőit Muraszombatban találjuk (leszámítva az említett alsólendvai tiltakozást a magyar települések besorolása miatt a Klekl-javaslatba). A szociáldemokrata párt helyi szervezete február 16-i alakuló gyűlésén kimondták, hogy mindennemű au-tonómiatörekvéstől elzárkóznak, mert a térség jövőjét Magyarország keretében képzelik el. Választási propagandának tekinthető a szlovén nyelv ellen kinyilvá-nított ellenszenv, ami az összejövetelen gyakran sértegetésbe torkollt, és igencsak ingerelte a Mura menti szlovén lakosság akkorra már elégé megváltozott érzelem-világát. A durva felszólalásokra Obál kormánybiztos is reagált. A muraszombati szociáldemokratákhoz intézett levelében leszögezte, hogy a magyar kormány az ún. wilsoni elvek értelmében kötött fegyverszünetet, ezért a Magyarország terü-letén élő kisebbségeknek autonómiát kívánnak biztosítani.50 A következő hetek magyar belpolitikai eseményei azonban nagy változásokkal jártak (a tanácskor-mány nemzetiségi kérdésekkel mélyrehatóan nem foglalkozott), valamint a már ülésező békekonferencián is konkrétan felvetődött a Muravidék kérdése, ami a Mura mentére vonatkozó autonómiatervnek nem kedvezett.
Március elején a Mura mente bizonyos részein már nagyon erős volt a ju-goszláv állam iránti szimpátia. A korábbi hetek eseményei, az agresszív délszláv agitáció – és nem utolsósorban a kilátástalan magyarországi helyzet és a belpoli-tikai problémák – megváltoztatták a szlovénok bizonyos részének a véleményét.
A Párizsból érkező hírek hatására a helyi lakosság további megnyerése céljából március elején egy muravidéki küldöttség Belgrádba utazott, hogy a délszláv ki-rályság vezetőivel ismertesse a „tényleges” helyzetet.51 A küldöttség pozitív visz-szhangra talált a jugoszláv fővárosban, miután széles körű magyarellenes agitáció
49 MNL OL. K 26 Miniszterelnöki iratok 1919. XXII. 1429.
50 Göncz 2001, 48–49.
51 Slavič 1999, 255 – 256.
vette kezdetét a Muravidéken. Napvilágot látott egy muravidéki szlovén nyelvjá-rásban íródott, a belgrádi kormány által jóváhagyott, valamint annak a pecsétjé-vel készült felhívás, amelyet röplapként terjesztettek. Hosszú szövegben tájékoz-tatták a lakosságot, hogy mire számíthatnak a délszláv államban, de elsősorban Magyarország lejáratása volt a felhívás fókuszában. A Vajdaságban már korábban alkalmazott szerb magyarellenes vélemény köszönt vissza a szövegből, amelyben egyebek mellett a következő szerepelt: „… a háború idején a magyarok hajtották végre a legnagyobb szörnyűségeket. Ahol csak megfordultak, ott raboltak, gyúj-togattak és gyilkoltak. Mindezért milliárdos kártérítést kell fizetniük. A háborús ország adóssága 37 milliárd. Mivel a magyarok nem lesznek egyedül képesek azt törleszteni, megpróbálják nyerni a nemzetiségeket is, amelyeket eddig rabigá-ban tartottak, hogy egyesüljenek Magyarországgal. A magyarok utolsó reménye ti vagytok, muravidéki szlovénok, hogy segítsétek fizetni az óriási adósságot és kártérítést. Ne higgyetek ezeknek a fizetett csalóknak, fogjatok össze, ahogy meg-tették ezt a magyarok által elnyomott más népek, és testvéreitekkel karöltve, a független, demokratikus jugoszláv állam keretében egyesüljetek.”52