Titkosított levelek - TITKOSÍRÁS A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON

Feltűnő az ellentét a közt az izgalom közt, amelyet titkosírások szerepeltetése egyes regények olvasóiban kelt, valamint a közt az érdektelenség közt, amit az igazi titkos-írások a történészben kiváltanak. Irodalmi, bestseller- és krimiszerzők hosszú sora könyvében központi szerepet kínál kódoknak és rejtjeleknek Edgar Allan Poetól (Az aranybogár) Isaac Asimovig (1 to 999), Conan Doyle-tól (A táncoló emberkék esete) Agatha Christie-ig (Négy gyanúsított), Edgar Wallace-tól (Code No. 2) Umberto Ecóig (A Foucault-inga), Jules Verne-től (A kriptogram) Dan Brownig (A da-Vinci kód), Dorothy Sayerstől (Have his Carcase) Ken Follettig (Kulcs a Manderley-házhoz).⁷⁵ A Cryptologia című titkosírás-történeti folyóirat minden számában recenzálja az újonnan megjelent, témába vágó szakkönyveket, és a recenziók között „fi ction” ka-tegóriában regényekről, krimikről is hasznos leírást ad.⁷⁶ Egy friss vizsgálat száz-ötven olyan – viszonylag jól ismert – regényt sorol fel, amelyben titkosírások fontos szerepet játszanak.⁷⁷

E népszerűséggel éles ellentétben maguk a fennmaradt történelmi titkosírások meglehetősen egyhangú benyomást keltenek. Egy rejtjelezett levél valójában semmi más, mint jelek vagy számok sorozata. Ha pedig nemcsak a jeleket és a számokat lát-juk – vagy azért, mert a valamikori címzett a megfejtést a számok fölé írta, vagy pedig azért, mert ma egy ügyes kutató feltörte a kódot és rekonstruálta a titkosíráskulcsot –, hanem a levél tartalma is olvashatóvá válik, meglepően kevés (alább ismerteten-dő) esetben nyerünk olyan információt, amelyet az adott korszak történészei már rég ne tudtak volna.

A monográfi ám központi érve azonban az, hogy a 16. és 17. századi titkosított szövegek megfejtése és vizsgálata más szempontból is releváns. Túl az elrejtett üzenet tartalmán, gazdag információforrásává válnak a kornak, amelyben készültek. Figyel-mes olvasóként közel kerülhetünk a felhasználók attitűdjeihez, titokfogalmához, technológiahasználata részleteihez.

Ahhoz azonban, hogy a megfelelő információkat kinyerjük a forrásokból vagy az eredeti levelet kell megvizsgálnunk, vagy kellően megbízható szövegkiadásra van szükségünk. Minthogy a valaha kiadott források jelentős része mára már nem fel-lelhető a levéltárakban, valamint a kéziratos forrásoknak megvan az a hátránya, hogy tartalmuk nem kereshető elektronikus eszközökkel, érdemes a kutatásban a – mégoly rossz minőségű – szövegkiadásoknak is helyet biztosítani.

A jelen kutatás számára leghaszontalanabb szövegkiadások közé azok tartoznak, amelyek nem jelzik, hogy az adott levél mely része volt eredetileg titkosítva – vagy azért, mert eleve regesztában közlik a levelet, vagy azért, mert ez az információ a

75 John F. Dooley, Codes and Ciphers in Fiction: An Overview, Cryptologia 29 (2005), 290–328.

76http://www.tandfonline.com/toc/ucry20/current. Letöltve: 2015. 02. 05.

77http://www.staff .uni-mainz.de/pommeren/Kryptologie/Klassisch/0_Unterhaltung/Lit/.

Letöltve: 2015. 02. 05.

Titkosírás.indb 66

Titkosírás.indb 66 2015.05.02. 21:44:102015.05.02. 21:44:10

száz-százötven évvel ezelőtt élt szerkesztő számára nem tűnt jelentősnek. Szerencsére ez az eljárás csupán a szövegkiadások kis részére jellemző.⁷⁸

Sokkal informatívabbak azok a szövegközlések, amelyek dőlttel szedve vagy más módon pontosan mutatják, mely szövegrészek voltak eredetileg chiff re-rel szedve, sifrírozva. Így a titkosírás-történész jól össze tudja hasonlítani, egy levél mely részét tartotta szerzője elrejtendőnek, mely szavakat érezte veszélyesnek, és melyről gon-dolta azt, hogy nyugodtan nyílt szövegként hagyhatja. Amint látni fogjuk, gyakran különös következtetésekre jutott, és olyan tartalmakat titkosított, amelyekről ma azt gondoljuk, az adott levél nyílt szövegei alapján könnyedén rekonstruálhatóak. A má-sik – alább szintén kifejtendő – érdekes megfi gyelés, hogy a titkosított szövegrészek jellege és mennyisége igencsak jellemző az adott levélíróra. Van, aki takarékosan csak a személyneveket és az egyes hadi vagy pénzügyi számokat rejti el, van, aki gyakor-latilag az egész levelet lekódolja.

A szövegkiadások döntő többsége, például az Archivum Rákóczianum sorozat köteteinek jelentős része, ebbe a – rejtjelezett szövegeket dőlttel szedő – kategóriába esik.⁷⁹ Ezeknek nagy előnye, különösen, ha digitalizálva állnak rendelkezésre, hogy jól kereshetőek benne mind a titkosított részletek, mind a titkosításra és rejtjelhasz-nálatra vonatkozó explicit utalások. Emiatt az előnyük miatt komoly erőfeszítést tettem, hogy a valaha nyomtatásban megjelent leveleknek minél nagyobb hányadát felsoroljam a titkosított levelek repertóriumában, e folyamatosan bővülő és gazdago-dó adatbázisban. (A kötet lezárásának pillanatában több mint 1200 szövegkiadásban megjelent levél szerepel a repertóriumban kivonatolva.) Hátrányuk azonban, hogy – azon kevés kivételtől eltekintve, amelyek mellékletként leközlik a titkosíráskul-csokat, mint például I. Rákóczi György titkosított levelezésének Ötvös Ágoston-féle kiadása⁸⁰ vagy Dudith András leveleinek modern kiadása⁸¹ – rendszerint semmiféle információt nem tartalmaznak a titkosítás módszeréről. Sem az egyes jelek és számok referenciáit, sem a módszer jellegét (monoalfabetikus vagy homofonikus) nem jelzik, így a rejtjelkulcs nem azonosítható. Ennek időnként az az oka, hogy a szövegkiadó nem a rejtjelezett levelet, hanem azt a leveleskönyvet vette alapul, amelyben csupán aláhúzták a titkosítandó részleteket, így maga a szövegkiadó sem látta a kódjeleket.⁸² Az esetek többségében azonban az eredeti levélből dolgozott, de olyan változatból,

78 Például I. Ferdinánd és Giambattista Castaldo levelezése in Barabás Samu, Erdély történetére vonatkozó regesták – ötödik közlemény, Magyar Történelmi Tár, III/15 478–492; hatodik közlemény, uo. 651–683.

79 Például Thaly Kálmán szerk., Archivum Rákóczianum I. Oszt. 2. II. Rákóczi Ferencz levéltára, bel- és külföldi irattárakból bővítve, Budapest, Magyar Királyi Tudományegyetem, 1872.

80 Ötvös Ágoston szerk., Rejtelmes levelek első Rákóczy György korából, Kolozsvár, 1848, re-konstruált kulcsok a kötet végén.

81 Lech Szczucki, Szepessy Tibor, eds. Epistulae / Andreas Dudithius, Vol. 2, 22–23; Vol. 3, 16–17;

Vol. 4, 18–19; Uo. 19–20; uo. 20–22.

82 Leveleskönyvből készült többek közt az alábbi levelek kiadása: Archivum Rákócziánum I. oszt.

1. köt. 472–474. 13. sz.; 477–478, 16. sz., 504–506, 35. sz., 512–513, 42. sz. stb. (C.Rak.57–65)

Titkosírás.indb 67

Titkosírás.indb 67 2015.05.02. 21:44:102015.05.02. 21:44:10

amelyet a címzett vagy a címzett titkára megfejtett, és amelyben a kódjelek felett az üzenet tartalma olvasható. Ezért a szövegkiadó nem is feltétlenül fi gyelt az eredeti – titkosított – levélszövegre, egyszerűen elolvasta a chiff re-ek feletti egykorú megfejtést.

A leghasznosabb szövegkiadások közé azok tartoznak, amelyek ügyes tipográfi ával mind a kódszámokat, mind – a számok fölé írva – a megfejtést tartalmazzák, mint Zrínyi Miklósnak az erdélyi fejedelemhez írt leveleinek egyik, Széchy Károly-féle szövegkiadása teszi,⁸³ vagy Bay Mihály naplójának publikált változata.⁸⁴

Olykor – az utókor nagy bánatára – a levélben akad egy-két szó, amelyet a címzett nem oldott fel, és amelyet a szövegkiadó, a rejtjelkulcsnak nem lévén birtokában, nem tudott megfejteni.⁸⁵ Különösen tanulságos példa erre, Rhédey Ferenc 1678. október 23-i, Teleki Mihályhoz intézett levelének egy részlete:

Betlen uramék, kiváltképpen Farkas mind inkább csendesedik Kegyelmedhez, nem is igen sollicituskodik vala az portáról jött leveleknek Kegyelmednek való megküldésében; bizony most 140. 131. 124. 123. leggonoszabbak. Az számtalan asszonyság járják az embereket.⁸⁶

A leggonoszabbak szó titkosítva volt, a szövegkiadó azonban megfejtve közli, az előtte álló nomenklatorként viselkedő, bizonyára neveket fedő számok azonban megfejtet-lenek maradtak. A történész igencsak kíváncsi volna, hogy vajon kiket tartott Rhédey a leggonoszabbnak. Nem ritka az olyan eset sem, amikor az adott levél teljes titko-sított része megfejtetlen marad, a teljesen megfejtetlen források azonban a kiadott leveleknek csak kis hányadát jelentik.⁸⁷

Jellemző, hogy amikor a levél megírásának korából nem áll rendelkezésre a meg-oldás, a titkosított szöveg hajlamos évtizedekig, sőt évszázadokig megfejtetlenül ma-radni, még ha elvileg feltörhető volna is. Beatrix Potter (1866–1943), híres brit

me-83 Széchy Károly ed., Gróf Zrínyi Miklós 1620–1654, I–V. kötet, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1896–1902), 3. köt. 335–338, 4. köt. 252–268. A 3. kötet 46. és 73. oldalán fakszimilében minden addig feltárt Rákóczi Györgyhöz írt levél is reprodukálva van. Az ún. nádori levél kétséges szerzőségéről bővebben, lásd alább.

84 Bay Mihály diáriuma in Thaly Kálmán szerk., Késmárki Th ököly Imre és némely főbb híveinek naplói és emlékezetes írásai. 1686–1705, Monumenta Hungariae Historica, Magyar Történelmi emlékek 1868, II. 23/2. 461–578. A kéziratban (MOL G. 15. Caps A.1. Fasc 24. fol. 75-124r.) egy kéz (a titkár?) a számok fölé írta a megfejtést, ez alapján Th aly helyenként kiegészítette a szöveget.

85 Például: Gergely Sámuel szerk., Teleki Mihály levelezése, vol. 8. Budapest, A Magyar Történelmi Társulat Kiadása, 1926, 135–140, 123. sz. A levélben több titkosított, de megfejtett szó mellett meg-fejtetlenül maradt két szám, az 500 és a 42. (C.Bes.01). Lásd továbbá Komáromy András, Kerecsényi László levelei Nádasdy Tamáshoz, 1553—1562, Magyar Történelmi Tár IV. 6. köt. 224–230, 22, 23, 28.

sz. uo. 7. köt. 130–132, 25–27. sz. és 249–50, 36. sz. (C.Báth.01-03, C.Ker 01-04.).

86 Teleki 8. 306–307, 283. sz. (C.Rhéd.01)

87 Lásd a titkosított szövegek listája minden olyan tételét, amelyben „megfejtetlen” áll a megfejtés rubrikában, így többek közt: Teleki Mihály levelezése, vol. 8. 19–20, 20. sz. (C.Tel.07), uo. 20–21, 21. sz.

(C.Tel.08), uo. 27, 25. sz. (C.Tel.11); uo. 290–292, 266. sz. (C.Tel.30).

Titkosírás.indb 68

Titkosírás.indb 68 2015.05.02. 21:44:112015.05.02. 21:44:11

sekönyvszerző 1881 és 1897 közt titkosírással vezetett naplója például 1958-ig nem lett megfejtve, pedig egy felkészült kódfejtő rövid idő alatt feltörte volna. A magyar eredetű kódolt szövegeket leközlő modern kiadások döntő többségével is az a helyzet, hogy rendszerint nem megfejtik a történeti titkosírásokat, hanem egyszerűen leközlik azokat, amelyeket egy a levél keletkezésével egykorú kéz (rendszerint a levél címzett-je) annak idején dekódolt. Abban az esetben, amikor egy kód megfejtetlenül maradt keletkezésének heteiben, rendszerint máig sem lett megfejtve.⁸⁸ A titkosírásokban jártas történész, aki vagy matematikai és statisztikai módszerekkel dolgozik, vagy – kényelmesebb és szerencsésebb esetben – egyszerűen összepárosítja a rejtjelezett levelet az adott titkosíráskulccsal, képes arra, hogy a történettudománynak visszaad-jon olyan forrásokat vagy forrásrészleteket, amelyek addig nem voltak hozzáférhetők.

A levelek és a rejtjelkulcsok sikeres párosítását könnyíti meg a kötet végén található két repertórium, amely a két – egymásnak megfeleltetendő – forrástípus fontosabb adatait tartalmazzák (dátum, feladó, címzett, a titkosítás módja, a levél nyelve, stb.).

De térjünk vissza a kiadott szövegek és a kéziratok viszonyához. A forrásközlés folyamán a szerkesztő – de sokszor már a címzett is, akinek megfejtéséből a szer-kesztő dolgozott – szinte kivétel nélkül rekonstruálta a szöveget, azaz visszahelyezte a rejtjelszövegben nem jelölt szóhatárokat, értelem szerint megkülönböztette az éke-zetes és ékezet nélküli betűket, még akkor is, ha a kriptogramban ugyanaz a kódjel vonatkozott az a és az á betűre. Más szóval, a szerkesztő az adott kor szövegkiadási szokásai szerint modernizálta a szöveget. Erre természetesen minden olyan szövegki-adásban szükség van, amely nem a nyelvtörténeti kutatás céljait szolgáló betűhűséget tartja a legfontosabbnak, hanem az olvashatóságot és feldolgozhatóságot. Azonban könnyű belátni, hogy az „olvashatóvá tételt” célzó szerkesztési módszer éppen a titkosírás-használat területén jelentős információveszéssel jár.

88 Például: Hargittay, Régi Magyar Levelestár, vol. 2. 145. Kivétel ez alól Révay, Titkosírások számos bemutatott forrása, Ötvös Ágoston, Rejtelmes levelek, valamint Tusor Péter idézett cikke, ahol történeti források modern dekódolásban kerülnek szövegkiadásra. Ide sorolhatjuk újabban Vadai István és Vámos Hanna 16–17. századi történeti forrásokon végzett kódtöréseit is: Pázmány Péter és I. Rákóczy György titkosírása, valamint Kuruc titkosírások megfejtése.

Titkosírás.indb 69

Titkosírás.indb 69 2015.05.02. 21:44:112015.05.02. 21:44:11

17. A címzett által megfejtett titkosírás: Tournon János Henrik franciaországi követ levele Ráday Pálnak 1707 októberéből fejlett, homofonikus titkosítással⁸⁹

A titkosírás-használat kora újkori gyakorlatához akkor tudunk igazán közel kerülni, ha az eredeti kéziratokat vizsgáljuk. Ha ránézünk egy megfejtetlenül maradt, kizárólag jeleket vagy számokat tartalmazó levélre, és azt akár statisztikai módszerekkel, akár a megfelelő kulcs birtokában megpróbáljuk megfejteni, csak akkor szembesülünk az-zal, hogy milyen nehéz egy szóhatárokat nem tartalmazó, következetlen ortográfi ájú magyar nyelvű szöveget felfejteni, értelmes szöveggé alakítani.

89 Ráday Levéltár C64-4d2-10. (C.Tou.01)

Titkosírás.indb 70

Titkosírás.indb 70 2015.05.02. 21:44:112015.05.02. 21:44:11

18. Megfejtetlen (pontosabban csak a rendelkezésre álló táblával megfejthető) titkosírás jelekkel: I. Ferdinánd és Malvezzi követ levelezése 1548. január 23-án:

fejlett homofonikus módszer⁹⁰

90 Hadtörténelmi Levéltár, 1548/3. (C.Mal.01)

Titkosírás.indb 71

Titkosírás.indb 71 2015.05.02. 21:44:112015.05.02. 21:44:11

19. A legutóbbi időkig megfejtetlen titkosírás számokkal:

A Wesselényi-szervezkedéssel kapcsolatos levél monoalfabetikus titkosítással⁹¹

91 MOL E 199. 8. csomó, 1. pallium (C.Wes.02). A megfejtéshez: Héder, Láng, Lévai, Filológiai okok egy monoalfabetikus titkosírásfejtő szoft ver mellett.

Titkosírás.indb 72

Titkosírás.indb 72 2015.05.02. 21:44:112015.05.02. 21:44:11

Csak ebben az esetben értjük meg, hogy miért szembesültek a címzettek még a legitim kulcs birtokában is annyi nehézséggel, miért töltöttek teljes éjszakákat egy levél megfejtésével, hogyan tudtak elbizonytalanodni, hogy vajon a megfelelő clavis birtokában próbálták-e feltörni a kódot, és miként érthették félre annyiszor a sifrí-rozott üzenetet. Hasonlóképpen, magára a kéziratra van szükségünk akkor, amikor azt igyekszünk rekonstruálni, vajon ellenálltak-e a kódolók az egyik leggyakoribb betörési módszernek, a valószínű szó módszerének. A rekonstruált szövegkiadásban az azonos szavakkal kezdődő levelek azonos formában tűnnek fel, az eredeti kéz-iratokban azonban nem feltétlenül. Megfi gyelhetjük, vajon az egyes kódszámok is azonosak-e, hogy az ellenséges kódtörő a „valószínű szó módszerével” könnyedén értelmet adjon a szövegnek, vagy az azonos szavakat mindig más szótagokra bont-va, a betűknek mindig más homofonokat rendelve titkosították-e a szöveget, hogy a megfejtő életét megkeserítsék. A szövegkiadásban eltűnnek a nullitások, kéziratokból azonban kiderül, hogy a lustább kódolók szerették a sorok elején és a végén elhasználni a semmit sem jelentő számokat, ezzel a szokásukkal pedig feltehetően a kódfejtők is tisztában voltak. A kéziratokból látjuk, milyen hosszan ragaszkodott egy levélíró ugyanahhoz a kulcshoz, hogy egy fontosabb politikus hány különféle kulcsot hasz-nált a különféle levelezőpartnereihez, és azt is onnan látjuk, hogy milyen mértékben használta ki egy kódoló (titkár, de néha maga a fejedelem) a titkosítási módszerben rejlő lehetőségeket. A levéltári forrásokig kell visszamennünk akkor is, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen ütemben váltották fel a nehézkes, grafi kus jele-ket használó titkosításokat a fejlettebb, számokkal működő módszerek a kora újkor évszázadaiban. A szövegkiadás ugyanis semmiféle információt nem tartalmaz arra nézve, mennyivel komolyabb titkosítást használt Rákóczi a francia követtel, mint Bercsényivel, egyszerűen csak közli leveleiket.

Titkosírás.indb 73

Titkosírás.indb 73 2015.05.02. 21:44:122015.05.02. 21:44:12

In document TITKOSÍRÁS A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON (Pldal 66-74)