A forrásanyag alaptulajdonsága a titkolózás esetében általában, a rejtjelezés esetében pedig különösen, hogy elszórva található, jelentős részben azonosítatlan és publi-kálatlan. Gyakran a katalógusok és levéltári segédletek sem emlékeznek meg arról, hogy egy levél pár bekezdése titkosírással készült.
Kivételt képez ezalól néhány rejtjeltábla-gyűjtemény, amelyet valamikori gyűjtő-je éppen azért helyezett egy levéltári fasciculusba vagy fondba, vagy egy kézirattári jelzetre, hogy a hasonló típusú, jellemzően egyoldalas források egy helyen legyenek
Titkosírás.indb 44
Titkosírás.indb 44 2015.05.02. 21:44:072015.05.02. 21:44:07
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
45
feltalálhatóak. Gévay Antal 19. századi másolatainak mappája az OSZK Kézirattá-rában a Magyarországgal kapcsolatos Habsburg-diplomácia közel ötven 16. századi tábláját tartalmazza.6 A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv gyűjteményébe tartozó Staatskanzlei-anyagok közt többé-kevésbé ábécérendben többszáz hasonló kulcs ta-lálható a kora újkorból7 (részben ezeket másolhatta Gévay). E kivételesen gazdag gyűjteményből – amelynek természetesen csak egy része kapcsolatos a magyar tör-ténelmi szereplőkkel – szépen kirajzolódik a Habsburg-diplomácia négyszáz éve.8 Teleki Mihály tíz clavisát a Teleki család Marosvásárhelyi Levéltárának MOL-ban őrzött anyagai közt lelhetjük fel.9 A Wesselényi-szervezkedés felszámolásakor lefoglalt titkosírások (huszonkét kulcs és öt titkosírt levél) szintén Bécsben vannak össze-gyűjtve.10 A Rákóczi-szabadságharc titkosírástábláit három jelzet alatt találjuk, kettő ezek közül a fejedelem levéltárának emigrációba vitt részére, a Rákóczi-Aspremont levéltár MOL-ban őrzött – és az 1956-os, éppen a Rákóczi-anyagot megtizedelő nagy pusztítástól szerencsére megkímélt – gyűjteményre vonatkozik,11 a harmadik pedig Ráday Pál irataira a Ráday Levéltárban.12 E három jelzet alatt körülbelül százharminc
6 OSZK Quart. Lat 2254.
7 Fazekas Istvánnak és Pálff y Gézának mondok köszönetet, hogy erre az értékes anyagra felhívták a fi gyelmemet.
8 ÖStA HHStA Staatskanzlei Interiora Chiff renschlüssel Kt. 13–20. Különösen a 13–14. doboz mintegy nyolcszáz fóliója gazdag a korszakunk szempontjából releváns kulcsokban, de a 16-osban és a 20-asban is előfordulnak 16–17. századi clavisok. Az anyaghoz lásd még a MOL könyvtárában megtalálható segédletet: V/5/2-4 Staatskanzlei: Vortrage: Interiora und Provinzen, 16–28. Az Állam-kancellária irányította a külpolitikát 1742–1848 között, de a korábban keletkezett levéltári anyag is az ő őrizetébe került, így a Hofk anzlei (1527–1558), a Reichshofk anzlei (1558–1806) és az Österreichische Hofk anzlei (1620–1848) működése során keletkezett titkosíráskulcsok is – Fazekas István szíves közlé-se. Lásd még Fazekas István–Kenyeres István– Sarusi Kiss Béla szerk. Segédletek az osztrák Állami Levéltár magyar vonatkozású irataihoz (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Finanz- und Hofk ammerarchiv) CD-ROM, Budapest, Arcanum Kft ., 2011, Fazekas István, Az Osztrák Állami Levéltár nyomtatásban megjelent segédletei, Levéltári Közlemények 69 (1998), 195–219.
9 MOL P 1238 Teleki Mihály Gyűjtemény. Vegyes Iratok. Titkosírás kulcsok
10 ÖStA HHStA Ung Act. Spec. Fasc. 327. Konv. D. Chiff res 1664–1668. Az Osztrák Állami Levél-tár fent idézett szakirodalmán túl: Buzási János, A birodalmi levélLevél-tárak magyar vonatkozású iratai I.
A birodalmi udvari tanács és a birodalmi udvari kancellária levéltára. I. kötet 1–2. rész (Levéltári leltá-rak 76.), Budapest, 1979; uő, A birodalmi levéltáleltá-rak magyar vonatkozású iratai. II. Mainzi főkancellári levéltár (Levéltári Leltárak 76.), Budapest, 1979; uő, Az Österreichische Geiheime Saatsregistratur magyar vonatkozású iratai, Levéltári Közlemények 44/45 (1974), 123–142.
11 MOL G 15 Caps. C. Fasc 43 és 44. A Rákóczi levéltár sorsáról és szerkezetéről: Fekete Nagy Antal, II. Rákóczi Ferenc Fejedelem levéltára, Levéltári Közlemények (1940–1941), 441–455; Mak-say Ferenc, A Rákóczi-Szabadságharc levéltára, Levéltári Közlemények 25 (1954), 94–129; Iványi Emma, II. Rákóczi Ferenc politikai levéltára, 1526–1712, Levéltári Közlemények 25 (1954), 130–140;
Kosáry Domokos, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába, Budapest, Osiris, 2000, 2. kötet, 181–184; uő, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába, Budapest, Tankönyvkiadó, 1970, 728.
12 Ráday Levéltár C64-4d2-25. A levéltárról lásd Benda Kálmán, Ráday Pál politikai iratai 1703–
1711, Levéltári Közlemények 25 (1954), 141–151.
Titkosírás.indb 45
Titkosírás.indb 45 2015.05.02. 21:44:072015.05.02. 21:44:07
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
46
táblát találunk, de ezek közt nagy az átfedés, a valójában különböző táblák száma jelentősen kisebb. Szerényebb – tíznél kevesebb kulcsot tartalmazó – gyűjtemények találhatók a Mednyánszky család levéltárában II. Rákóczi György és Mednyánszky Jónás levelezéséhez,13 és Esterházy Pál levelei közt szintén a MOL-ban.14
A titkosíráskulcsoknak e koncentrált gyűjteményeit leszámítva azonban számos más táblára és magukra a levelekre az igaz, hogy csak igen nagy erőfeszítéssel, sok-szor véletlenül, és gyakran más kutatók tanácsait követve azonosíthatóak. A kötet második felében található mintegy háromszáz rejtjelkulcs és több mint ezerhatszáz levél szándékaim szerint nem csupán kiegészítései a tanulmányomnak, hanem a munka legfáradságosabb részének lenyomatai. Reményeim szerint a későbbi kutatás kiegészíti, javítja és haszonnal forgatja az általam összeállított repertóriumot.
A magyarországi forrásanyag különleges tulajdonsága azon nyelvek nagy válto-zatossága, amelyeken fennmaradt. Közismert, hogy az egész közép-európai régió meghatározó tulajdonsága a latin nyelv erős és sokáig tartó jelenléte a kora újkorban.
Miközben erősödtek a nemzeti nyelvek, a latin megőrizte központi szerepét (utóbb a nemzeti nyelvek mellett is gyakran latinul érveltek). A belpolitika nyelve (például a magyar országgyűlésben), a külpolitika nyelve (például a nagy békeszerződésekben), a tudomány nyelve (Gauss még a 19. században is latinul publikált), de néha még a közember nyelve is sokáig a latin maradt (állítólag a lengyel trónt elfoglalni érkező Valois Henriket 1573-ban latinul beszélő fogadósok üdvözölték).15 Nem meglepő, hogy a titkosított diplomáciai és hadi levelezés is latinul folyt. A német széles körben használatban volt a Habsburg-országokban, német ajkú diplomaták és kapitányok szívesen leveleztek az anyanyelvükön. Hasonló igaz a magyarra is, amelyet a hazai nemesek egymás közt gyakran előnyben részesítettek, de különös módon néhány évtizedig magyarul levelezett a budai pasa a Habsburg-uralkodó kormányszerveivel is a magyar ügyekről, jellemző módon magukat a magyarokat kizárva a nem ma-gyar felek közti kommunikációból.16 A jellemzően szerb és bosnyák titkos levelezők (kémek) olaszul küldték jelentéseiket Konstantinápolyból vagy Raguzából Velencén keresztül Bécsbe, miközben az olasz nyelv mint a diplomácia és a titkosírások hazájá-nak nyelve is nagy jelentőségre tett szert. A török nyelv a hódoltság tényéből adódott, míg a francia is meglepő elterjedést, időnként dominanciát mutat, és nem csak akkor, amikor például II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajossal egyeztetett, hanem akkor is, amikor lengyel szövetségeseivel levelezett.
13 MOL P 497 Mednyánszky Család, 3. csomó. Lásd még Szilágyi Sándor, II. Rákóczi György fejedelem összeköttetése Nádasdy Ferenczel, Századok 7 (1874), 441–476.
14 MOL P 125 No. 119772.
15 Peter Burke, Heu domine, adsunt Turcae: a Sketch for a Social History of Post-Medieval Latin, in Th e art of conversation, Cambridge, Polity Press, 1993, 34–65, magyarul: Világosság 10 (1990), 780–787.
16 R. Várkonyi, A tájékoztatás hatalma, 18.
Titkosírás.indb 46
Titkosírás.indb 46 2015.05.02. 21:44:072015.05.02. 21:44:07
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
47
Érdemes szót ejteni arról is, hogyan viszonyul az itt bemutatott anyag a teljes fenn-maradt forrásmennyiséghez. Ezt a kérdést egyes kategóriákra lebontva lehet vizsgálni.
Teljességre törekedtem a titkosírástáblák esetében. Ez a forrástípus jellemző mó-don kéziratos, kézirattárakban vagy levéltárakban érhető el. Igen kevés került a kéz-iratos anyagból publikálásra,17 miközben a nyomtatásban megjelent táblák egy része rekonstruált, azaz a cikk szerzője által megoldott rejtjelezett leveleken alapszik. Ezek a rekonstruált táblák is rendkívül értékesek, megjelenési helyüket minden esetben feltüntettem a repertórium megfelelő oszlopában. Nem lehetek biztos benne, hogy minden fennmaradt kulcsot megtaláltam, a kimutatás folyamatosan – bár csökkenő sebességgel – nő, reményeim és levéltári benyomásaim szerint a fennmaradt anyag nyolcvan százalékánál járhatok.
Szintén a teljességre törekedtem (feltehetően szintén nyolcvan százalékos sikerrel) a forráskiadványokban és feldolgozásokban megjelent rejtjelezett leveleket illetően.
Ebben nagy segítségemre volt az, hogy az anyag – különösen a 19. századi forrás-kiadványok – jelentős része digitális formában hozzáférhető. Fontos hangsúlyozni, hogy a kiadott levelek jelentős része mára elveszett vagy lappang, a sokszor kétséges értékű forrástisztelettel készült szövegkiadásokból csak korlátozott módon vonhatók le következtetések. Mivel azonban a nyomtatott és digitalizált anyagon igen jól lehet mennyiségi vizsgálatokat folytatni a titkolózás mechanizmusaival kapcsolatban, és jól azonosíthatók a rejtjelezésre vonatkozó explicit állítások, korántsem tartózkod-tam attól, hogy komolyan vegyem őket. Attól azonban annál inkább, hogy olyan következtetéseket vonjak le (például a titkosítási technológia konkrét alkalmazásával kapcsolatban), amelyekre csak a fennmaradt kézirat hatalmazna fel.
Végül pedig meg kell emlékezni a kéziratban fennmaradt rejtjelezett levelekről.
Ezek nagy mennyiségét gyűjtöttem össze, elegendőt ahhoz, hogy következtetéseket vonjak le a forrástípusról és a vele kapcsolatos történelmi tendenciákról. De hogy az általam a repertóriumban feltüntetett több mint ezer levél mekkora hányadát képezi a levéltárakban megőrzött teljes mennyiségnek, felbecsülni sem merem. Volt olyan hadi konfl iktusból származó levéltári fasciculus, amelynek száz százaléka volt titkosított levél, ez azonban inkább kivételes, mint jellemző. Amikor egy országos politikában jelentős család levelezését kértem ki, átlagosan minden századik levél volt rejtjelezett.
Más típusú levéltári forrásanyagnál elhanyagolható is lehet az arány.
Számos – főleg diplomáciai és magánlevelezést tartalmazó – levéltári fond átvizs-gálása után az a benyomás alakult ki bennem, hogy a fennmaradt iratmennyiségnek akár egy százalékát is részben vagy teljesen rejtjelezett levelek teszik ki. Ez első pil-lantásra nem tűnik soknak, de gondoljuk végig, mit jelentene a teljes kora újkori magyar forrásanyag egy századát összeszedni, milyen hatalmas mennyiség volna ez összességében. Amennyiben a benyomásom megalapozott, az anyag összegyűjtése több generációs munka, amelyhez reményeim szerint a saját kimutatásom legjobb esetben is csupán alapot biztosít. Az átvizsgálás során arra törekedtem, hogy a
re-17 A legtöbb Révay Zoltán idézett publikációiban.
Titkosírás.indb 47
Titkosírás.indb 47 2015.05.02. 21:44:072015.05.02. 21:44:07
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
48
pertóriumba felvett kéziratmennyiség kellően szignifi káns legyen a következtetések levonásához, s hogy a későbbiekben előkerülő források csak pontosítani, de nem érdemben módosítani tudják mindazt, amit az alábbiakban leírok.