A 17. század közepe táján elszaporodó mesterséges nyelvtervezetek kérdését érintet-tük Kircher esetében, akinek Polygraphiája nagy részben e kérdéskörhöz tartozik.
Univerzális, tökéletes, fi lozófi ai vagy mesterséges nyelvtervezetek számos szerző tollából és számos célból születtek.55 A szerzők részben egybeestek a jelentősebb kriptográfi ai szerzőkkel, részben nem, de majdnem valamennyien a kora újkor
leg-53 Széchy Károly, Gróf Zrínyi Miklós, Budapest, Franklin, 1896–1900, 3. köt. 335–338, 4. köt.
252–268.
54 Beke Antal szerk., Pázmány, Lippay és Eszterházy levelezése I. Rákóczy Györggyel [1629–1637.], 1–3.
Magyar Történelmi Tár, 1881, 641–674, 1882, 134–148, 279–325, a rejtjelkulcs: 144–146.
55 Mesterséges nyelvekről: Louis Couturat, Leopold Leau, Histoire de la langue universelle, Hachette, Paris, 1903; Les nouvelles langues internationales, Hachette, Paris, 1907; Arno Borst, Der Turmbau von Babel: Geschichte der Meinungen über den Ursprung und Vielfalt der Sprachen und Völker. 6 k., Hiersemann, Stuttgart, 1957–1963; Paolo Rossi, Clavis universalis: arti della memoria e logica combinatoria da Lullo a Leibniz, Bologna, il Mulino, 1983; James Knowlson, Universal Lan-guage Schemes in England and France, 1600–1800, Toronto, University of Toronto Press, 1975; Roberto Pellerey, Le lingue perfette nel secolo dell’utopia, Roma–Bari, Laterza, 1992; Mary M. Slaughter, Universal languages and scientifi c taxonomy in the 17th century, Cambridge, Cambridge University Press, 1982; Umberto Eco, La ricerca della lingua perfetta nella cultura europea, Bari, Laterza, 1993, magyarul: A tökéletes nyelv keresése az európai kultúrában, Budapest, Atlantisz Könyvkiadó, 1998.
Titkosírás.indb 121
Titkosírás.indb 121 2015.05.02. 21:44:152015.05.02. 21:44:15
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
122
jelentősebb értelmiségei közé tartoztak: Johannes Trithemius, Athanasius Kircher, René Descartes, Isaac Newton, Gottfried Wilhelm Leibniz, Marin Mersenne, George Dalgarno, Joseph de Maimieux, Francis Lodwick, Cave Beck, John Wilkins vagy a magyar Kalmár György.56 Céljaik gyakran eltértek, volt köztük, aki praktikus, min-denki által használható közös nyelvet akart szerkeszteni, volt, aki inkább – akár a praktikum rovására is – logikailag jól felépített, az emberi tudás fi lozófi ai megala-pozására alkalmas eszközt kívánt létrehozni. Volt, aki az ádámi ősnyelvet kereste, volt, aki – mint a már megismert Kircher vagy Cave Beck – nem is közös nyelvet, hanem közös írást szerkesztett, amelyet mindenki a maga nyelvén olvashatott ki.57 Mindezen tervekre igaz, hogy a nyelvet felhasználhatóvá és hozzáférhetővé kíván-ták tenni. A projekt – természetéből adódóan – nyílt és nem titokzatoskodó volt, alapvetően különbözik tehát a titkosírás-tervezetek rejtőzködő jellegétől. Mégis, sok közös elem található a két történet közt. Először is, amint láttuk, gyakran azonosak a szerzők, ugyanazokat a tudósokat hozta lázba a hasznos műnyelv szerkesztésének izgalma, mint a praktikus rejtjelek kínálta rejtőzködés.58 Másodszor, ha egy mester-séges nyelv leírását elvesztjük, és pusztán a végterméke, a nyelv alkalmazása marad meg, könnyen olyan helyzetben találjuk magunkat, mint egy ismeretlen kódrendszer vagy titkosírás előtt ülő kódfejtő.
A harmadik ok, amiért a mesterséges nyelvtervezetek potenciális hatásán el kell gondolkoznunk, hogy míg a legtöbb titkosírás-táblázat betűket, szótagokat és kódsza-vakat feleltet meg rejtjelszimbólumoknak, addig egy-két kulcsban nyelvtani kategóriák is megjelennek, az accusativus, a genitivus, a dativus és az ablativus jele (grafi kus jelek az egyébként számokból álló táblázatban), valamint a többes szám (szintén grafi kus) szimbóluma. Teleki Mihály két táblázatában is látunk erre példát.59 Hasonló nyelvtani kategóriák igen elterjedtek a mesterséges nyelvtervezetekben, így Wilkins, della Porta, Kircher és mások nyelveiben. A mesterséges nyelvek természetesen általában bonyolul-tabb rendszereket vezetnek be, Kircher Polygraphiája például a főnévragozás (declinatio) mellett az igeragozást (conjugatio) is grafi kus jelekkel jelzi.60 Igeragozásnak mindeddig nem találtam rejtjelkulcsokban nyomát, és arra sincsen közvetlen bizonyíték, hogy a 17. század második felének kulcsaiban a főnévragozási elemek feltűnése a mesterséges nyelvek rendszeréből érkezne: a kapcsolat lehetőségét további bizonyíték feltűnéséig legalábbis felvetjük. Talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy a titkosírás-technikai
ké-56 Minderről részletesebben írok a Titkosítás a vallásban című fejezetben.
57 Így például: Cave Beck, Th e Universal Character by which all the Nations in the World may Understand one anothers conceptions, Reading out of one Common Writing their own mother tongues, London, Th omas Maxey, 1657, vagy Athanasius Kircher, Polygraphia Nova et universalis ex combi-natoria arte detecta, Rome, Varesius, 1663.
58 A mesterséges nyelvek és a kriptográfi a közös történetéről: Gerhard Strasser, Lingua Uni-versalis: Kryptologie und Th eorie der Universalsprachen im 16. und 17. Jahrhundert, Wolfenbütteler Forschungen, Vol. 38, Wiesbaden, Harrassowitz, 1988.
59 MOL P 1238 Teleki Mihály Gyűjtemény. Vegyes Iratok. Titkosírás kulcsok (T.Tel.10 és T.Tel.13)
60 Kircher, Polygraphia nova, 15.
Titkosírás.indb 122
Titkosírás.indb 122 2015.05.02. 21:44:152015.05.02. 21:44:15
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
123
zikönyvekkel kapcsolatban felvetett nehézségek – azaz annak bizonyítási kényszere, hogy a titkosírástábla szerkesztők olvashattak-e mesterséges nyelvtervezeteket – ebben az esetben legalább annyira jelentkeznek, mint az előző esetben.
A gyorsírás
A magyarországi titkosírás-használat és gyorsírás kapcsolatát Siklóssy László már a harmincas években felvetette, amikor az országgyűlési beszédekről szóló könyvében áttekintést nyújtott a politikai természetű beszédek lejegyzési módjairól.61 A kapcso-lat lehetősége logikusan adódik, gondoljunk csak arra, hogy a politikai beszédeket és az elküldendő levelek tervezeteit gyakran ugyanazok a titkárok jegyezték le, akik a titkosírástáblák szerint kódolták a diplomáciai szempontból érzékenyebb üzene-teket. John Willis, az egyik legkorábbi kora újkori gyorsírásszerző hangsúlyozza, hogy rendszere titkosírásként is alkalmazható azok ellenében, akik nem ismerik a gyorsírás tudományát.62 A 19. században több olyan könyvet is ismerünk, amely együtt tárgyalja a két kérdést,63 a huszadik században is közös olykor a két téma szakirodalma,64 mint ahogyan arra is bőséggel adódik példa,65 hogy egy eredetileg gyorsírással lejegyzett napló a karaktertábla hiányában – a szerző szándékával össz-hangban vagy épp annak ellenére – titkosírássá válik. De mennyire beszélhetünk valódi kapcsolatról a 16–17. században?
Vizsgált korszakunk a gyorsírás-történelem vakfoltjára esik. A gyorsírásos je-lek, vagy más néven Tiro-féle jelek (notae Tironianae) ugyanis a késő ókorban és a kora középkorban voltak igazán elterjedtek, amikor a betűírás különösen nehézkes volt. A rendszer folyamatosan kifi nomultabbá és bonyolultabbá vált, a 12. századra már több ezer jelet számlált, köztük betű- és fogalomjelekkel. A késő középkorra azonban a rendes latin írásmód is kellően felgyorsult, a rövidítések és tronkolások egyre általánosabbak lettek, így a Tiro-féle jelek jelentősége visszaszorult, a gyors-írásszimbólumok gyakorlatilag eltűntek. Ezután a gyorsírások történetéből kimaradt
61 Siklóssy László, Az országgyűlési beszéd útja, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939, korszakunk felől különösen: 30–45. Ziegler Andrásnak mondok köszönetet, hogy felhívta a könyvre a fi gyelmemet.
62 John Willis, Th e Art of Stenographie, teaching by plaine and certaine rules, to the capacitie of the meanest, and for the use of all professions, the way of compendious writing, London, Cuthbert Burbie, 1602. Bibliothèque Nationale de France, Réserve, V 30834. A hivatkozott állítás a második, nem számozott oldalon található.
63 A kérdéssel részletesebben foglalkozom A Rohonci kód című könyvem 10. fejezetében.
64 Például Giorgio Costamagna, Tachiografi a notarile e scritture segrete medioevali in Italia, Rome, ANAI, 1968.
65 Lásd például James J. Gillogly, Breaking an Eighteenth Century Shorthand System, Cryp-tologia 11/2 (1987), 93–98 vagy Emanuele Viterbo, Th e Ciphered Autobiography of a 19th Century Egyptologist, Cryptologia 22/3 (1998), 231–243.
Titkosírás.indb 123
Titkosírás.indb 123 2015.05.02. 21:44:152015.05.02. 21:44:15
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
124
néhány évszázad, a 16. században lényegében újra fel kellett fedezni. Bár tudomásunk van róla, hogy Itáliában a 15. században az írnokok saját módszert fejlesztettek ki a szavak és fogalmak rövidítésére és tömörítésére, amelyek célja rendszerint a hi-vatalos beszédek gyors feljegyzése, és leggyakrabban a szentbeszédek tartalmának megörökítése volt, az újraalapítók közt mégis a következő három, kora újkori szerzőt szokták említeni: Timothy Bright (Characterie; An Arte of Shorte, Swift e and Secrete Writing by Character, 1588.), John Willis (Art of Stenography, 1602), valamint Th o-mas Shelton (Short-Writing, 1626, későbbi kiadásokban: Tachygraphy). A rendszerek gyakran elhagyták a magánhangzók jelölését, csak a mássalhangzókat jelölték külön karakterrel, míg a magánhangzóra többnyire a következő mássalhangzójel pozíció-jából, a vonás vastagságából, a körülötte lévő pontjelekből vagy más indirekt módon lehetett következtetni. A gyorsírásos rendszerek általában 150-200 jelet használtak mindezek jelölésére, következésképp egészen hasonló méretűvé váltak, mint egy homofonikus titkosírás.66
Míg az első modern rendszerek az 1600 körüli évtizedekben születtek Angliában, Magyarországon – úgy tűnik – csupán százötven-kétszáz évvel később születtek hasonló kézikönyvek. Bár a hazai gyorsírás-használat korai évszázadainak történe-te még megírásra vár, pillanatnyilag nincsen különösebb nyoma, hogy 1700 előtt a politikai beszédek minél gyorsabb lejegyzésének módjai olyan mértékig rendszerbe foglaltattak volna, hogy a titkosírásmódszerekre hatást tudtak volna gyakorolni.
Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, a rejtjelezés állt fejlettebb szinten, mint a gyorsírás.
A török kérdés
Korábban már részletesen végigkövettük, hogyan fejlődött a középkor évszázadai során az arab kriptológia (titkosírás-tudomány) és hogy a különféle damaszkuszi és kairói tudósok, költők, nyelvészek milyen technikákat javasolnak a kódtörő számára (kriptoanalízis – rejtjelfejtés). Az arabok több mint fél évezredes előnyét dokumen-tálja A titkosírás arab eredetei (Arabic Origins of Cryptology) című könyvsorozat.67 Azt is említettük, hogy a nyugati titkosírás-tudomány nem az arab eredmények
be-66 Érdemes röviden megemlékezni a szijakat írásról, amelyet arab hivatalnokok már a 10. száza-dban használtak a számadáskönyvek vezetésére. A szijakat írás egyfajta gyorsírás volt, amellyel az államigazgatási és adórendszerrel kapcsolatos információkat tartalmazó deft ereket vezették, de csak a „beavatottak” tudták elolvasni, ezért bizonyos fokig titkosírássá vált, sőt még a modern kutatóknak is nagy nehézséget okozott megtanulniuk. Lásd Fekete Lajos, Die Siyaquat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung. Beitrag zur türkischen Paläographie mit 104 Tafeln I–II, Budapest, Akadémiai Ki-adó, 1955.
67 A Mohamad Mrayati, Yahya Meer Alam és M.Hassan at-Tayyan által szerkesztett sorozatnak a KFCRIS & KACST kiadónál mindeddig hat kötete jelent meg: Al-Kindi’s Treatise on Cryptanalysis (2003); Ibn Adlan’s Treatise (2003); Ibn ad-Durayhim’s Treatise (2004); Ibn Dunaynir’s Book (2005);
Th ree Treatises on Cryptanalysis of Poetry (2006); Two Treatises on Cryptanalysis (2007).
Titkosírás.indb 124
Titkosírás.indb 124 2015.05.02. 21:44:152015.05.02. 21:44:15
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
125
fogadása folytán, hanem önállóan, az itáliai diplomácia fejlődése nyomán szökken szárba. Míg más tudományos területeken – elsősorban az Ibériai félszigeten és Szicí-liában – a nyugati kultúra lelkes tanítványnak bizonyult, a kriptográfi a alapkönyvei nem jutottak el hozzá.
Al-Kindí, ibn ‘Adlán, ibn Dunajnír, ibn ad-Durajhim, al-Kalkasandí és néhány további szerző munkáit éppen az isztambuli gyűjtemények őrizték meg az utókor számára. Logikusan adódik a kérdés, nem nyithatott-e az Oszmán Birodalom kö-zép-európai terjeszkedése egy új tudásátadó csatornát, nem hozhatott-e magával a magyarországi török uralom olyan kriptográfi ai technikákat, amelyek beépülhettek a nyugati gyakorlatba. Miért ne lehettek volna e tudásátadás eszközei a hírszerzés emberei, azok a kémek, titkos levelezők vagy kettős ügynökök, akiknek titkos rend-szere behálózta a török hódoltság, a Habsburg-irányítás alatt lévő Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területét? E levelezők ugyanis gyakran használtak rejt-jeleket üzeneteik továbbítására. Saját maguk is – különösen, ha kettős ügynökök voltak – segíthették a tudásátadást, de az sem zárható ki, hogy a leveleik elfogására és feltörésére szakosodott ellenséges kódtörő irodák tanulhattak a feltört módsze-rekből. Tágabbra nyitva a kérdést: válhatott-e a 11−13. századi spanyol, és dél-itáliai tudásátadás-csatorna mellett a 16−17. századi Magyarország olyan helyszínné, ahol kriptográfi ai módszerek terjedtek az arra fogékony szerzők körében?
Az utóbbi évtizedekben a három részre szakadt országban zajló kora újkori kémkedés,68 mind a Habsburg-,69 mind az oszmán70 hírszerzés egyre komolyabb
68 A kérdés szakirodalmának részletes áttekintése: Bagi Zoltán Péter, A 16–17. századi határvidéki és diplomáciai kémkedés magyar nyelvű irodalmának áttekintése, Aetas 27 (2012), 176–188.
69 Josip Žontar, Obveščevalna služba in diplomacija avstrijskih Habsburžanov v boju proti Turkom v 16. stoleju. Der Kundschaft erdinst und die Diplomatie der österreichischen Habsburger im Kampf gegen die Türken im 16. Jahrhundert, Ljubljana, Slovenska Akademija Znanosti i Umetnosti, 1973; Fodor Pál, Kémkedés a török korban, Keletkutatás 1995 ősz. 121–126; Szakály Ferenc, Egy végvári kapitány hétköznapjai. Horváth Márk szigetvári kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival, 1556–1561, in Kanyar József szerk., Somogy Megye Múltjából (Levéltári Évkönyv) 18 (1987), 45–126.;
Petercsák Tivadar és Berecz Mátyás szerk., Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben, Eger, Dobó István Vármúzeum, 1999, különösen az alábbi tanulmányok: Pálffy Géza, Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon, 33–65; Hiller István, A Habsburg informátorhálózat kiépí-tése és működése az Oszmán Birodalomban, 157–169; Kerekes Dóra, Kémek Konstantinápolyban:
A Habsburg információszerzés szervezete és működése a magyarországi visszafoglaló háborúk idején (1683–1699), Századok 141 (2007), 1217–1258; uő, Hírszerzés a XVI–XVII. században, Irodalomismeret 13 (2003), 63–70; uő, Diplomaták és kémek Konstantinápolyban, Budapest, L’Harmattan, 2010.
70 Emrah Safa Gürkan, The effi cacy of ottoman counter-intelligence in the 16th century, Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hung. 65 (2012), 1–38, Dávid Géza–Fodor Pál, Oszmán hírszer-zés Magyarországon, in Petercsák–Berecz, Információáramlás, 197–207; Ágoston Gábor, Infor-mációszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15–17. században, in Petercsák–Berecz, Információáramlás, 129–157. Lásd még Dejanirah Couto, Spying in the Ottoman Empire: Sixteenth-Century Encrypted Correspondence, in Francisco Bethencourt and Florike Egmond eds. Cultural Exchange in Early Modern Europe (Volume III) – Correspondence and Cultural Exchange in Europe, 1400–1700, Cambridge, Cambridge University Press, 2007, 274–312.
Titkosírás.indb 125
Titkosírás.indb 125 2015.05.02. 21:44:152015.05.02. 21:44:15
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
126
és részletesebb vizsgálat tárgyát képezi. A kettősügynökök (Trombitás János,71 David Passi,72 és mások73) különösen érdekes – és egyre jobban ismert – fejezetét képviselik a hírszerzés történetének. Komoly kutatás tárta fel az egyes hírszerzések központi és periferiális rendszereit, a kapcsolattartás formáit, a megszerzett in-formáció tartalmát, a kémek és titkos levelezők társadalmi hátterét, foglalkozását, sorsát, életét és halálát, az általuk küldött üzenetek hatását. Bár a témáról alkotott képünk sokkal részletesebb és pontosabb, mint két évtizeddel korábban, komoly levéltári kutatás szükséges még ahhoz, hogy a hírszerzés rendszere a teljes kora új-korban áttekinthető legyen, mint ahogy ahhoz is, hogy jól lássuk a titkos levelezők rejtjelhasználatának részleteit. Keveset tudunk arról, hogy a kémek milyen módon kapták a kódtáblát, amelyet aztán a biztonság érdekében meg kellett tanulniuk,74 mint ahogy arról is keveset tudunk, hogy milyen gyakran változtatták kódjaikat.
E kérdések egy része további levéltári vizsgálattal világosabbá válik, másik része azonban nehezen hozzáférhető, ugyanis a titkosírással készült leveleket gyakran megsemmisítették, és csak a „megfordított” változat, a levél nyílt szövegre átírt tartalma maradt fenn.
Ami viszont pillanatnyilag is megítélhető, annak alapján igen valószínűtlennek tűnik, hogy rejtjeltechnika tekintetében bármiféle tudásátadásnak lehetnénk tanúi a török (arab) és a nyugati (magyar–Habsburg) világ közt, az pedig még kevésbé valószínű, hogy ez éppen a titkos levelezők tevékenységén keresztül történhetett.
Először is, sajnos semmit nem tudunk arról, vajon a fent említett arab krip-tográfi ai kézikönyvek kikerültek-e a levéltárból a török fővárosban. Azaz a leg-kevésbé sem világos, hogy volt-e egyáltalán arab (damaszkuszi–kairói) – osz-mán-török tudásátadás. Bár a szövegkiadások igencsak részletesek, és komoly háttérkutatást tartalmaznak, a kéziratok provenienciája homályban van, erre a szerkesztők vagy nem találtak, vagy nem is kerestek részleteket. Könnyen elkép-zelhető, hogy a könyvek érintetlenül feküdtek az isztambuli könyvtárak polcain (több esetben egyébként csupán egyetlen fennmaradt példányról beszélünk). A tu-dásátadás hiányára több adat is utal. 1551-ben az átmenetileg lefogott császá-ri követ, Malvezzi leveleit a törökök hiába próbálják feltörni, annak kódja kifog
71 Szakály Ferenc, Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdé-séhez, (Humanizmus és reformáció 23.) Budapest, Balassi Kiadó, 1995, 225–290.
72 Elif Özgen, Th e connected world of intrigues: the disgrace of Murad III’s favourite David Passi in 1591, Leidschrift , 27 (2012), 75–100; Passihoz lásd még Pál Fodor, An anti-Semite Grand Vizier?
Th e crisis in Ottoman-Jewish Relations in 1589–91 and its Consequences, in uő ed., In Quest of the Golden Apple: Imperial Ideology, Politics, and Military Administration in the Ottoman Empire, Istanbul 2000, 191–206.
73 Gürkan, The effi cacy of ottoman counter-intelligence, 28–31.
74 Kerekes Dóra szíves közlése. Lásd még Kerekes Dóra, Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata”, in Katona Csaba szerk., Kémek, ügynökök, besúgók.
Az ókortól Mata Hariig, Szombathely, 2014, 97–136.
Titkosírás.indb 126
Titkosírás.indb 126 2015.05.02. 21:44:152015.05.02. 21:44:15
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
127
rajtuk.75 Egy, az 1560–1570-es évekből származó történelmi részlet szerint az osz-mán-törökök olyannyira nem álltak a helyzet magaslatán kriptoanalízis tekinte-tében, hogy többször is megkísérelték tiltani, hogy az isztambuli velencei (vagy bármely más) követ leveleit sifrírozva küldje haza, és egy alkalommal – némi ön-iróniával – arra is felszólították, tanítsa meg nekik kódjait. A követ udvariasan kitért a felszólítás elől.76 Sőt, az is előfordult, hogy akinél kódolt levelet találtak, azt egyszerűen halálra ítélték, a velük gyakran szövetséges franciáktól pedig segítséget kértek más nációk rejtjelezett leveleinek megfejtéséhez.77
Nem bizonyítható tehát, hogy maguk az oszmán-törökök örökösei lettek volna a magas szintű arab kriptográfi ai tudásnak, de az sem látszik, hogy a titkos levelezők olyan technikákat alkalmaztak volna, amelyek a kor rejtjelezési eszközeihez képest újak, fejlettebbek lettek volna. Sőt, ha megnézzük titkos levelezőknek a császári ud-varhoz intézett jelentéseit az 1630-as években, azt látjuk, hogy még mindig az ad-digra már elavultnak számító grafi kus jeleket használták a könnyebben kezelhető számok helyett.78
Bár – mint hangsúlyoztam – az elvégzett levéltári kutatás korántsem kimerítő, pillanatnyilag nem látok korrelációt a rejtjelhasználat fejlettsége és a török kódhasz-nálathoz való közelség közt. Korreláció – méghozzá igen erős – egészen másutt mu-tatható ki.