Politikai kommunikáció - TITKOSÍRÁS A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON

A titkolózás és a titkosság (secrecy) a politikai kommunikáció elidegeníthetetlen része, és nem érdemes úgy tekinteni rá, mintha valamiféle különleges jelenség vol-na. Titkolózás nélkül a politika működésképtelen: a bizalmas természetű diplomá-ciai levelezés, a különféle felekkel folytatott párhuzamos tárgyalások, a kémkedés, az ellenséges – de akár még a szövetséges – területekről küldött követjelentés nem képzelhető el a titok különféle praxisait mellőzve. Ahogy a könyv elején vizsgáltuk, az információ visszatartása, elrejtése vagy korlátozott megosztása önmagában is hierarchiaformáló erő, a hatalom felemelő és kizáró eszköze.¹⁰

A politikai titkolózásnak a sifrírozott leveleken kívül természetesen számos más terepe volt, mi az alábbiakban azonban kizárólag azt vizsgáljuk, hogyan következtet-hetünk a múlt szereplőinek titokfogalmára és titkolózásgyakorlatára kimondottan a kriptográfi a forrásai – a titkosíráskulcsok, a sifrírozott levelek és a rejtjelhasználatról szóló külső források – alapján.

A kriptográfi a fennmaradt forrásainak márpedig döntő része, legalább kilencvenöt százaléka, politikai természetű. Míg tehát beszélhetünk – és az alábbiakban beszél-ni is fogunk – tudományos, magánéleti, mágikus és egyéb titkosírás-használatról, ezek mennyisége elhanyagolható a politikai felhasználáshoz képest. I. Ferdinánd Bécsben, II. Rudolf Prágában, I. és II. Rákóczi György az Erdélyi Fejedelemségben és Th ököly Imre Felső-Magyarországon ugyanazokat a típusú behelyettesítéseket használta, amikor követeikkel, megbízottaikkal, vagy tábornokaikkal leveleztek, mint nyugat-európai kollégáik. De nemcsak a hivatalos diplomácia, hanem a politikai természetű nemesi levelezés is kiaknázta a rejtjelezésben rejlő lehetőségeket. A 16–17.

századi nemesek és prímások, Zrínyi Miklós, Teleki Mihály, Kemény Zsigmond, Bar-csay Ákos, Apafi Mihály, Teleki Mihály, Lippay György, Pázmány Péter nagyrészt magyar nyelvű leveleiben nem volt ritka, hogy egy-egy szó, mondatrész vagy teljes mondat homofonikus rendszerben rejtjelezve került leírásra.

A források nagy mennyisége és sokrétűsége miatt a politikai kommunikáción be-lül célszerűnek látszik megkülönböztetni a nagypolitika és az államközi diplomácia szintjét, a befolyásos főnemesek által gyakorolt belpolitikai természetű levelezést, az olykor összeesküvésbe, felkelésbe torkolló nemesi szervezkedést, a tábornokok ka-tonai üzenetváltását, a követjelentéseket és a kémkedést. A kategóriák azonban nem

10 A secrecy és a politika kapcsolatának vizsgálata késő középkori, kora újkori forrásokon: Michael Jucker, Secrets and Politics: Methodological and Communicational Aspects of Late Medieval Diplo-macy, in A. Paravacini Bagliani ed., Il Segreto / Th e Secret, Micrologus, vol. XIV, Florence, SISMEL, 2006, 275–309; uő, Trust and Mistrust in Letters: Late Medieval Diplomacy and Its Communication Practices, in Marco Mostert, Petra Schulte, Irene van Renswoude eds., Strategies of Writing. Stud-ies on Text and Trust in de Middle Ages, Utrecht 2008, 213–236; Jonathan Elukin, Keeping Secrets in Medieval and Early Modern English Government, in Gisela Engel, Brita Rang, Klaus Reichert and Heide Wunder ed., Das Geheimnis am Beginn der europäischen Moderne, Frankfurt am Main, Klostermann, 2002, 111–129.

Titkosírás.indb 132

Titkosírás.indb 132 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16

133

élesek, és a számos határeset lehetetlenné teszi, hogy egy ilyenféle megkülönbözte-tést következetesen alkalmazzunk. Ha például Zrínyi Miklós horvát bán titkosított levelet ír II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek, az vajon államközi diplomácia, arisztokraták levelezése, esetleg Habsburg-ellenes szervezkedés? Ha Pázmány Péter itáliai megbízottjával C. H. Motmann-nal, vagy ha II. Rákóczi György bécsi meg-bízottjával, Mednyánszky Jónással levelez, az olyan megítélés alá esik, mint amikor Pápai János vagy Gáspár követjelentést küld Rákóczi Ferencnek, vagy olyan alá, mint amikor egy délszláv titkos levelező jelentést küld a bécsi udvarnak? Az eff éle kérdések okán – miközben kísérletet teszünk arra, hogy a katonai és a kémkedéssel kapcso-latos forrásokat óvatosan elkülönítsük – a diplomáciai-politikai levelezést egységes kategóriaként kezeljük.

E kategóriát vizsgálva első pillantásra úgy tűnhet, hogy bár a valaha készült sif-rírozott források jelentős részét tömöríti, titokhasználatában és motivációit tekintve igencsak egyhangú. A politikai titkosírások – nem meglepő módon – elsősorban diplomáciai és politikai természetű titkokat rejtenek, a titkosítás oka pedig – ha le-het még kevésbé meglepő módon – az üzenet hozzáférle-hetetlenné tétele a politikai vetélytársak számára. Különösen érvényesnek tűnik ez a megállapítás a követségi jelentésekre: bár a források igen jelentős része erre a területre esik, a titokfogalom szempontjából e szövegtípus kevéssé bizonyul változatosnak.

Vizsgálhatjuk azonban – mint ahogyan már vizsgáltuk is – a levélírók által hasz-nált kódrendszereket fejlettség szempontjából, és megállapíthatjuk többek közt, hogy nemcsak időbeli különbségek adódnak (a későbbi rendszerek jobbak, mint a ko-rábbiak), hanem térbeliek is. A konstantinápolyi követ például gyakran fejlettebb clavist kapott, mint más területeken tevékenykedő kollégái. I. Ferdinánd portai kö-vete, Johann Malvezzi már 1548–1549-ben fejlett homofonikus kulcsot használt no-menklatorokkal, nullitásokkal és félrevezető, mást jelentő latin szavakkal,¹¹ míg II.

Ferdinand lengyelországi megbízottja, Jacobus Curtis, még hetven évvel később is monoalfabetikusat használ – igaz, már nem jelekkel, hanem számokkal.¹² A techno-lógia fejlettségét más esetekben is meghatározta a külpolitikai irány súlya: az említett I. Ferdinánd homofonikus clavist használ bátyjával, V. Károllyal,¹³ de monoalfabe-tikusat a moldáviai vojvodával.¹⁴

A térbeliség azonban nem csupán mint a felhasználás helye, hanem mint a sifrírozó módszer származása is szerepet játszik. Erre több példát is lehet mutatni a magyar történelemből. A rejtjelezés hazai kezdetei Hunyadi Mátyás uralkodásának idejére esnek. Mátyás egyik leveleskönyvében, amely a királyi kancellária 1460-as és 70-es

11 Hadtörténelmi Levéltár, 1548/3, lásd még Révay, Titkosírások, 64–65 (T.Mal.01), valamint ugyanennek a rendszernek kevésbé részletes változata: OSZK Quart. Lat 2254. 15 (T.Gev.01). Lásd még Kropf Lajos, Malvezzi elfogattatása, Századok 30 (1896), 389–393.

12 HHStA, Ung Akt. Misc Fasc 422 Conv 1 fol 75 és fol 72–79. (T.Fer2.01 és C.Fer2.01).

13 OSZK Quart. Lat 2254. 8 és 9 T.Gev.08-09

14 OSZK Quart. Lat 2254. 17. T.Gev.15

Titkosírás.indb 133

Titkosírás.indb 133 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16

134

években kibocsátott leveleit tartalmazza, egy igen egyszerű négyzetes, úgynevezett pigpen titkosírás táblázatára lelünk, valamint – hogy a szöveg írója, valószínűleg Janus Pannonius, bemutassa a rendszer működését – egy háromszavas rejtjelezett szövegre: MATIAS SEX HUNGARIAE (helyesen: Matias rex Hungarie).¹⁵

22. A leveleskönyv rejtjelkulcsa¹⁶

Ennél komolyabb – nehezebben felfejthető grafi kus jelekkel működő – sifrírozási eljárásról is van tudomásunk Mátyás udvarából, ezek azonban – aragóniai Beatrix és Eleonóra egy-egy levele,¹⁷ szintén Beatrix egy Corvinában található 1491-es be-jegyzése Ulászló Egerbe érkezéséről,¹⁸ valamint a milánói követek titkosíráskulcsa¹⁹ – kivétel nélkül itáliai forrásúak. Azaz színvonal tekintetében komoly meghatározó tényező a származás.

Ugyanezt látjuk a következő évszázadokban a legfejlettebb táblákat vizsgálva.

A hazai rejtjelhasználat a korszak végére, Rákóczi korára jut a csúcsra, de már ko-rábban is van példa magas színvonalú kulcsra, ez azonban megint itáliai forrású.

Cornelius Heinrich Motmann-nak, Pázmány Péter érsek római információforrásának az 1630-as években használt homofonikus rendszeréről van szó.²⁰ Az érsek, és olasz levelezőpartnere kettős számkombinációkat (számbigramokat, mint például a 24)

15 Décsényi Gyula, Mátyás király leveleskönyve a gróf Khuen-Héderváry család könyvtárában, Magyar Könyvszemle 19 (1891), 169–175. (C.Pan.01). A kódex Décsényi leírása óta komoly sérüléseket szenvedett, a titkosírást is tartalmazó kötéstáblája sajnos nem maradt meg. Lásd a kódex hasonmás kiadását és a kiadás kísérőtanulmányát: Rácz György, A Héderváry-kódex hasonmás kiadása, in Héderváry-kódex. Mátyás király leveleskönyve a Héderváry család egykori könyvtárából, Budapest, Ma-gyar Országos Levéltár, 2008.

16 I. m., 173.

17 A Modenai Levéltárban őrzött öt titkosírásos levél mikrofi lmmásolatai az Országos Levéltár fi lmtárában (Mf. 8620) (C.Bea.01-05)

18 Vértesy Miklós, Titkos írás egy Corvinában, Magyar Könyvszemle 77 (1961), 167–169. (C.Cor.01)

19 E. Kovács Péter, Corvin János házassága és a magyar diplomácia, Századok 137 (2003), 955–971.

20 Tusor Péter, Pázmány bíboros olasz rejtjelkulcsa. Prímási Levéltár AEV n. 148/3 és n. 159 (C.Mot.01 és 02)

Titkosírás.indb 134 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16

135

használt a nyílt szöveg betűinek kódolásához: rendszerint két bigramot feleltetett meg egy betűnek, de a magánhangzók hármat is kaptak, mint egy jobb homofonikus kód-ábécében. Egy mássalhangzóból és egy számból álló kombinációkat használt szótagok kódolására: minthogy olasz nyelvről beszélünk, ezek mindig egy mássalhangzóból és egy magánhangzóból álltak. Valamint három számjegyből álló trigramokkal jelöl-te a kódszavakat, ezek működjelöl-tek jelöl-tehát nomenklatorként. E kombinációk általában növekvő számsorban, vagy betűrendben kerültek megfeleltetésre a betűknek, szóta-goknak, vagy kódszavaknak, a rendszer tehát igen szisztematikusan lett felépítve. Ez a struktúra – amely a rendszert könnyen használhatóvá, ugyanakkor sérülékennyé is teszi – azonban csak akkor szolgál a kódfejtő segítségére, ha már kellően előrehaladt a kódfejtésben ahhoz, hogy felismerje. A levelekben Motmann olyan aktuális római eseményekről, diplomáciai bonyodalmakról, és a magyar királyok főkegyúri joggya-korlásának aktuális részleteiről tájékoztatja az érseket, amelyek bizalmas voltuk miatt sem a hivatalos római hírösszefoglalókba, sem Motmann – részben fennmaradt – a nyílt szövegű leveleibe nem kerülhettek bele. A titkosítási eljárás – Magyarországon ekkoriban még ritka – magas szintje minden bizonnyal annak köszönhető, hogy Motmann az itáliai egyházi diplomácia gyakorlott résztvevője volt, római karrierje során több német főpap és fejedelem ágenseként tevékenykedett,²¹ kulcsának szer-kezetét feltehetően nem a magyar érsektől kapta, valószínűbb, hogy más fejlett olasz kulcsok mintájára szerkesztette.

A fenti két szempont találkozása, azaz az itáliai (velencei) eredetű, és konstanti-nápolyi irányban használt clavis jelentette a korszak legmagasabb szintű rejtjelezését, ahogy például Vettore Bragadin velencei követnek az 1560-as években használt nagy homofonikus táblázatain látjuk.²²

De mi történik, ha nemcsak a fejlettség, hanem a tartalom szempontjából is igyek-szünk osztályozni a politikai clavisokat? Úgy tűnhet, az eddig tárgyalt levelek tartalma nem árul el új részleteket a történelmi szereplők titokfogalmáról, a hírforrás egysze-rűen megírja, milyen híreket hallott és milyen tárgyalásokat folytatott a kiküldetési állomásán, a címzett kódolva ismerteti vele a utasításait.

Gondosabb vizsgálat azonban diff erenciáltabb képet mutat mind a tartalom, mind a sifrírozást kiváltó okok tekintetében. De hogyan lehet vizsgálni a titokhasználatot a politikai tartalmú titkosírásokat elemezve? A legpraktikusabb az alábbi két – egymás-sal szorosan összefüggő – eljárás követése: egyrészt a titkosíráskulcsokban szereplő földrajzi és politikai nevek, valamint a gyakran használt fogalmak, azaz a nomenk-latorok vizsgálata, másrészt pedig a levélben szereplő titkosított tartalom elemzése.

A nomenklatorok természetéből levonható következtetések fontosságát hangsú-lyozta R. Várkonyi Ágnes A rejtőzködő murányi Vénus című könyvében, amikor arra

21 Motmannról részletesebben: Tusor, Pázmány bíboros olasz rejtjelkulcsa, 538–542.

22 Christiane Villain-Gandossi, Les Dépêches chiff rées de Vettore Bragadin, baile de Constanti-nople (12 juillet 1564–15 juin 1566), in uő, La Méditerranée aux XIIe–XVIe siècles:relations maritimes, diplomatiques et commerciales, London, Ashgate Publishing, Limited, 1983, 52–106.

Titkosírás.indb 135

Titkosírás.indb 135 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16

136

hívta fel a fi gyelmet, hogy a Wesselényi-szervezkedés felgöngyölítése során lefoglalt titkosírástáblák egyes tételeiben (a pogány ellen = 1576, pénzt szerzés = 1614, pénzt szerezni = 1615, pénzt szerzünk = 1616) látványosan megjelenik a szervezkedők poli-tikai fogalomkészlete, a levelezők fő célja, és legfájóbban hiányzó eszköze.²³

A leginkább természetesen a névnomenklatorok kínálják magukat, hiszen ezek mutatják, kik voltak a levelezők számára releváns politikai szereplők. A titkos kom-munikáció nemegyszer a nevek megváltoztatásával kezdődött – és olykor ebben ki is merült – nem véletlenül írja Rákóczi Ferenc a kassai vicegenerálisnak:

Az lengyelországi communicatiók miként folytattassonak az neveknek megvál-toztatása által, már ennekelőtte Kegyelmednek értésére adván, – nem kételjük, eddig vette arról való levelünket.²⁴

A bányavárosok és a „véghbéli hadak” szerepeltetése Esterházy Pál nádor és Apafi Mihály kódtábláján,²⁵a „madame nostre tante,” és a „lutherien” feltűnése I. Ferdinánd és V. Károly mindössze tizenöt nomenklatorja közt,²⁶ vagy a „tartari” megnevezése Rákóczi Ferenc és az orosz cár követe közt használt clavison a mindössze huszon-három nomenklator közt,²⁷ szépen mutatja egyfelől a politikai realitásokat, másfelől, hogy mit tartottak a levelezők – valószínűleg az adott szó gyakori használata miatt – különösen kódolandónak.

Érzékletes példa Rákóczinak egy kódtáblája, amelynek viszonylag kevés nomenk-latorja alapján szépen kirajzolódik a szabadságharc külpolitikájának legfőbb irányai és lehetőségei: Imperator, Rex. Rom, Pr. Ragozi, Turca, Bavarus, Rex Prussiae, Sveciae, Poloniae, Galliae, Angliae, Belgium, Hungaria, Austria, Transylvania.²⁸ A szabad-ságharc tábláinak módszeres komparatisztikája érzékletesen felvázolná a fejedelem tájékozódásának és szövetségeskeresési stratégiájának időbeli és térbeli változásait.²⁹ A nomenklatorok kidolgozottsága és a clavisok színvonala az egyes diplomáciai irá-nyok súlyát is jelzi: az orosz cár irányába a fejedelem jelentősen primitívebb kódtáblát használt, mint más irányokban. Mintha a cár követével bőven elegendő volna mono-alfabetikus rendszerben grafi kus jelekkel kommunikálni.³⁰

23 R. Várkonyi, A rejtőzködő, 214.

24 AR I. oszt. 1. köt. 664–666, 4. sz.

25 MOL P 125 No. 119775 (T.Est.07-08)

26 OSZK Quart. Lat 2254. 8 (T.Gev.08)

27 Ráday Levéltár C64-4d2-25. 16. sz. (T.Rad.16)

28 Ráday Levéltár C64-4d2-25. 3. sz. (T.Rad.03)

29 Rákóczi külpolitikájához többek közt: Benda Kálmán, Ráday Pál iratai vol. I, 13–20; vol. II.

19–62; Tóth Ferenc, Correspondance diplomatique relative à la guerre d’indépendance du prince Fran-çois II Rákóczi (1703–1711), Paris–Genève, Honoré Champion, 2012.

30 MOL G 15 Caps. C. Fasc 43. (T.Rak.47) és Ráday Levéltár C64-4d2-25. 16.sz. T.Rad.16, valamint Ráday Levéltár C64-4d2-25. 8.sz (T.Rad.08) hátoldala.

Titkosírás.indb 136

Titkosírás.indb 136 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16

137

Nézzük most a titkosított tartalom jellegzetességeit! Ez olykor egészen hasonló következtetésekre vezet, mint a nomenklatorvizsgálat. Dominique Reverend egyik Teleki Mihálynak írt levelében például kizárólag a kulcsnevek kerültek titkosításra:

Dominus Nalassi, Rex Galliae és Marchionis de Béthune.³¹ Ha a Teleki körüli leve-lezés köteteit módszeresen megnézzük, az előzőekkel összhangban azt látjuk, hogy leggyakrabban a kulcsszavak, a helynevek, a személynevek, a pénz- és időegységek és általában a politikai szereplők lettek sifrírozva, azaz éppen azok a szavak, amelyeket rendszerint egy nomenklatortáblázatban találunk. A titkosított részek nomenklator jellege nem ritkán természetesen annak volt köszönhető, hogy a felhasználók egy-szerűen a nomenklatorokra korlátozták a rejtjelhasználatukat: szívesen beiktattak egy-egy számot egy-egy név helyett, ezzel ugyanis nemcsak titkosították az illető in-formációt, hanem még időt és karaktert is megtakarítottak, azonban kevésbé szívesen betűztek le kódjelenként más szavakat, amelyeket gyorsabb és egyszerűbb volt nyílt szövegként kiírni. E felhasználói hanyagságnak lett a következménye, hogy – amint korábban már láttuk – időnként a titkosított tartalom rekonstruálható maradt a nyílt szöveg alapján.

Más esetekben azonban nem voltak lusták lebetűzni a sifrírozott részt, amely mégis könnyen kitalálható maradt. Így történt Apafi Mihály Telekinek írt hosszú levelében, ahol csupán két szó került sifrírozásra: „mind ezeknek az factióknak főbb oka Haller János uram,” – de a nyíltan hagyott visszautalásnak köszönhetően min-denki számára jól érthető, hogy miről van szó.³² Hasonlóképpen Teleki fejedelemnek küldött üzenetében – bár tetten érhető, hogy a levélíró Apafi kompromittálásának elkerülésére törekszik – az, hogy igazából az ő utasítását közvetíti, mégis jól érthető a mondat korábbi részéből:

Az Ngod méltóságos levelét az magyar atyafi aknak ő kgkk megküldöttem, meg-írtam én is ő kgkk, hogy az némettel való tractára ingyen se lépjenek, egyébiránt is Ngod parancsolatja szerint erejek felett való dologra ne erőlködjenek.³³

Ezekben az esetekben nem a titkosító technikai, hanem inkább intellektuális ha-nyagsága érhető tetten, annak az erőfeszítésnek a hiánya, hogy az ellenfél fejével gondolkodjék, hogy beleélje magát az illetéktelen olvasó szerepébe, végiggondolja, mi lehet az ő számára titok, és mi nyílt információ.

Az iménti példákban előforduló igen korlátozott titkosítás azonban korántsem volt mindenkire egyaránt jellemző, sőt alapos személyi és szituációs eltérések mutatkoz-tak a sifrírozás mennyiségét és jellegét illetően. Ezek az eltérések jól megfi gyelhetők például Absolon Dániel és Teleki Mihály levelezésében. Absolon majd minden leve-lében takarékos, csupán a kulcsfogalmakat titkosítja nomenklatorral, vagy röviden

31 Teleki 8. 121, 112. sz.

32 Teleki 8. 13–15, 15. sz. 1678. január 13. (C.Apaf.01)

33 Teleki 8. 277, 255. sz. 1678. szeptember ( C.Tel.29)

Titkosírás.indb 137

Titkosírás.indb 137 2015.05.02. 21:44:172015.05.02. 21:44:17

138

lebetűzve (a lengyel király, az erdélyi fejedelem, ő felsége, ő nagysága, magyarországi dolgok, ő nagysága részéről, Macskási uram (…) kész is per occultos canales ő nagysága munkáját előmozdítani stb).³⁴ Teleki, azonban, amikor válaszol Absolonnak, jóval kiterjedtebben titkosít, nem csupán a politikai szereplők megnevezéseit, hanem tel-jes mondatokat, jellemzéseket, leírásokat, így levelének akár harmada, sőt néha fele is sifrírozva van.³⁵ Th ököly Imre – ezúttal Telekinek írt levelében – hasonló módon jár el, sokat titkosít, olykor hosszabb egybefüggő bekezdéseket, olykor azonban csak egyes mondatrészeket, azokat azonban olyan bőséggel, hogy az illetéktelen olvasónak a kulcs nélkül nincs esélye érteni, miről szól a levél.³⁶ Logikus volna felvetni, hogy az egyéni eltérések nem csupán a titkolózás egyénenként eltérő stratégiáinak kö-szönhetőek, hanem annak is, hogy a fontosabb politikai szereplők, mint Th ököly és Teleki, rendelkeztek sifrírozó titkárral, míg az egyszerűbb levelezők, mint Absolon, maguk végezték a titkosítást, azonban, mint korábban láttuk, a társadalmi ranglétra magasabb szintje korántsem mentesített a titkosítás manuális teendőitől, gyakran Th ököly is maga sifrírozott. Minden jel arra utal, hogy Absolonnál érzékenyebb volt a titok megőrzésére. Hogy Teleki miért titkosított jobban, amikor Absolonnak írt, mint amikor Apafi nak, annak valószínűleg politikai oka volt, és a levél tartalmában keresendő, értékesebb lehetett a számára a saját, Absolonnal megosztott titka, mint a későbbi fejedelem titka, amelyet Apafi nak küldött levelében említ.

Hasonló a sifrírozási arányok viszonya I. Rákóczi György fejedelem és a követei levelezésében – amennyire Ötvös Ágostonnak a Gyulafehérvári Batthyány könyv-tárból és más erdélyi gyűjteményekből összeállított szövegkiadása alapján meg lehet ítélni. A követek takarékosak, igyekeznek a helyszínekre, nevekre, számokra és a haderők mennyiségeire korlátozni a rejtjelezést, míg a fejedelem – bár szintén kerüli a teljes levelek vagy akár bekezdések lekódolását – könnyebben nyúl a titkosírástáblái után, nagyobb mennyiségben és okosabban választja meg, leveleinek mely részét teszi illetéktelenek számára hozzáférhetetlenné.³⁷ A legokosabban azonban a fejedelemmel levelező Pázmány Péter jár el, akinél a jó szövegválasztás egybeesik a jó clavis hasz-nálatával, mert míg Rákóczi négy különböző, de egyaránt elavult, monoalfabetikus kulcsot használ, addig az érsek egy nehezen feltörhető homofonikusat.³⁸

A folyószöveg kritikus megnevezéseinek, fogalmainak vagy fontosabb állításainak titkosítása azonban csak az egyik bevett eljárás volt, legalább ilyen elterjedt stratégia volt a levél nyílt szövegként hagyása, és a – bizalmasabb részleteket tartalmazó – post

34 Teleki 7. 371–373, 272. sz. 1677. 06. 15. (C.Abs.12) Absolon és Teleki levelezéséről lásd még Hopp Lajos, Sobieski és a „magyar malkontentusok” a barokk politikai irodalmi hagyományban (Bécs, 1683), Filológiai Közlöny 30 (1984), 1–24.

35 Például: Teleki 8. 202–206, 168. sz., 1678. május 30. (C.Tel.25)

36 Például: Teleki 8. 143–144, 127. sz. 1678. április 8. (C.Th ök.04)

37 Ötvös, Rejtelmes levelek, 27–156; Révay, Titkosírások, 76–86. (C.RaGy.05-49). Rákóczihoz lásd még Kármán Gábor, Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után, Budapest, L’Harmattan, 2011, 33–118.

38 Ötvös, Rejtelmes levelek, 1–4; Révay, Titkosírások, 87–107 (C.RaGy.01). Lásd még Vámos Han-na, Vadai István, Pázmány Péter és I. Rákóczy György titkosírása.

Titkosírás.indb 138

Titkosírás.indb 138 2015.05.02. 21:44:172015.05.02. 21:44:17

139

scriptum sifrírozása. Ez történik Bánff y Dénes,³⁹ Th ököly Imre⁴⁰ vagy Kemény Si-mon,⁴¹ egy-egy levelében. A post scriptum ilyenkor egy harmadik politikai szereplő megbízhatóságáról vagy megbízhatatlanságáról, egy csapatokkal szervezett találkozó idő és térbeli koordinátáinak rögzítéséről szól, vagy egyszerűen olyasmiről, aminek titokzatos voltát ma már nem is értjük. Az is előfordul, hogy a nyílt szöveggel írt levélen – máig megfejtetlen – titkosírással címzés, vagy más tartalmú – talán be-érkezési – jegyzet áll.⁴² A nyílt levél és a titkosított jegyzet viszonya Kemény Simon egyik levelében igazán érdekes. A rövid levélben szerepel a rejtélyeskedő mondat:

In document TITKOSÍRÁS A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON (Pldal 132-145)