Titkosítás a vallásban - TITKOSÍRÁS A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON

A kriptográfi a és a vallásos gyakorlat ritkán talál egymásra. Alább három példát mutatunk be, de mint hamarosan kiderül, az egyik a jelen vizsgálat időhatárain esik túl, a másik – nagy valószínűséggel – a térbeli határokon, a harmadik pedig nem egyértelműen kriptográfi a. Azonban mivel mind fontos szempontokkal egészítik ki a titkolózás, a kriptográfi a és a vallás viszonyát, mindenképpen érdemes bevonnunk őket a vizsgálatba.

Az első példánk igencsak szokatlan. A magyar és latin nyelven író, de horvát származású pálos szerzetes, Ladislaus Simandi (vagy Simándi László: 1655–1715) különös írást hagyott az utókorra. Remete Szent Pál dicsőítésére képversekből, ak-rosztikonokból, látványos megjelenésű rövid írásokból szerkesztett kötetet tanítványai számára, amellyel kibérelte az egyik korai fejezetet mind a horvát, mind a magyar vizuális költészetben.¹⁷² Képileg izgalmas írásai közé egy olyan verset is beillesztett, amely titkosírással készült, bár az egyszerűség kedvéért egymás utáni számokat ren-del az ábécé betűihez.

172 Serfőző Szabolcsnak köszönöm meg, hogy erre a forrásra felhívta a fi gyelmemet. Ladislaus Simándi, Corvi albi eremitici nova Musa inconcinna, (Typ. Clari Montis Czestochoviensis, 1712.);

Simándiról lásd az alábbi diasort: Lukács István, A horvát képvers, Ladislaus Simandi / Simándy László, 1655–1715 szlavintezet.elte.hu/szlavanyagok/irodalom/sla_141/horvat_kepvers.ppt (Letöltve:

2013. június 13.), valamint Kilián István, A régi magyar képvers, Budapest, Felsőmagyarország Ki-adó–Magyar Műhely Kiadó, 1998, 23.

Titkosírás.indb 169

Titkosírás.indb 169 2015.05.02. 21:44:202015.05.02. 21:44:20

170

26. Versus cabalisticus: Ladislaus Simándi, Corvi albi eremitici nova Musa inconcinna 65.

Az második példát Zakarjás János (1720?–1772) jezsuita misszionárius leveleiben találjuk.¹⁷³ Az atya perui hittérítőként küldött leveleket rendbéli elöljárójának, Bar-takovics József atyának néhány évtizeddel vizsgálati időszakunk után, 1749 és 1756 közt.¹⁷⁴ A levelek részletesen beszámolnak a dél-amerikai kontinensen folyó hit-térítés mindennapjairól, problémáiról, konfl iktusairól, az atyának a bennszülöttek közt töltött életéről, az indiánok gyógyító, temetkezési és más szokásairól, valamint Zakarjás utazásának igencsak érdekes részleteiről, Genovából Cádizon, Cordobán, majd a Panamán keresztül Limáig. Az általában igencsak decens és „jólfésült” latin nyelvű szövegben azonban időnként magyar nyelvű szövegrészletek bukkannak fel, amelyekben az atya szabadosabb megjegyzéseket enged meg magának. Olykor puszta

173 Farkas Gábor Farkasnak köszönöm meg, hogy erre a forrásra felhívta a fi gyelmemet. A leve-lek magyar fordításban: Sztankovics Ödön, ford., Zakarjás János és Fáy Dávid délamerikai jezsuita misszionáriusok úti levelei (1749–756), Földrajzi Közlemények 38 (1910), 115–128, 215–236. A kézirat lelőhelye: ELTE Egyetemi könyvtár, G. 689 (Ez a megfelelő jelzet, míg a régi: G 190 a) (C.Zak.01).

174 Zakarjás levelei latin nyelven: Boglár Lajos, Th e Ethnographic Legacy of Eighteenth Century Hungarian Travellers in South America, Acta Ethnographica (1955), 313–358; Lásd még uő, XVIII.

századi magyar utazók Dél-Amerikában (Előzetes közlemény), Ethnographia 63 (1952), 449–461; Ba-barczi Dóra, Magyar Jezsuiták Brazíliában a 18. század közepén, Szeged, 2011. Doktori értekezés, Történelemtudományi doktori iskola, modern kor program. Elérhető az interneten: http://doktori.

bibl.u-szeged.hu/1439/1/Babarczi_MAGYAR_JEZSUIT%C3%81K_dolgozat.pdf Letöltve: 2013. 06. 07.

Titkosírás.indb 170

Titkosírás.indb 170 2015.05.02. 21:44:202015.05.02. 21:44:20

171

játékból magyarít, ebben jelenik meg, hogy lazább is tud lenni, mint amilyennek a hivatalos szöveg alapján képzeljük. Egy kirándulásukról például így ír: ”…reggeltül fogva tsúszni-mászni kellett,”¹⁷⁵ máskor pedig magyar érdekeltségű dolgokat vagy saját érzelmeit írja le magyarul: „Isten tudgya, látyae Magyar országot valaha. Ex ijs praecipua erant: Semina chirimoye, qui est fructus nobilissimus Peruviae: Talám királyfalvi kertben gyümölcsözne. Deinde 4 forcipulae argenteae, balta formájú.”¹⁷⁶ A görzi Frakossperg úr feleségét tiszteletreméltónak nevezi a latin szövegben, de magyarul hozzáteszi: „vén kofa”¹⁷⁷ Egy őszülő szerecsenről írva szemérmesen ma-gyarul említi, hogy „a tenger partján szűz anya mezitelen sétál vala, mint Ádám a paradicsomban.”¹⁷⁸ Hogy nem csak a játék, hanem a titkolózás eszközének is hasz-nálja a magyar nyelvet, kiderül abból a magyar nyelvű betoldásból, ahol a gyanúját osztja meg Bartakoviccsal, hogy valakik eltüntetik a leveleit.¹⁷⁹ Különös helyzetben találjuk itt magunkat: Magyarország természetes nyelve válik a világ másik végén a titkosítás eszközévé, amely más térítők számára hozzáférhetetlenné teszi a levelek bizalmas tartalmát.

Zakarjás azonban ennél továbbmegy a titkosításban: amikor brazil keresztény ál-térítők és rabszolga-kereskedők kegyetlenkedésiről számol be, feltehetően saját életét is féltve, a latin nyelvű szöveget rovásírással szedi:

Ugyanis elvetemedett emberek jöttek át Brazíliából, akik velem is a tigrisnél zor-dabban bántak. Keresztények voltak ezek, s nem is indusok (magyarul). Ezek rend-szerint mindazokat, akik elibük kerültek, bányamunkára (rovásírással) és más aljas munkára (rovásírással) is elragadozzák, az öregeket (rovásírással), hogy hí-rét ne terjesszék, megfosztják életüktől (rovásírással), másokat az íj felhúzásához szükséges ujjaiktól (rovásírással), az anyákat (rovásírással) úgy teszik az utazásra alkalmasabbakká, hogy letépvén emlőjükről csecsemőiket (rovásírással), azokat odacsapják az első karóhoz, amelyre akadnak. És hogy a vigyázatlanokat annál könnyebben behálózzák, maguk közül olyan embert küldtek előre, aki ruhájával és külső megjelenésével misszionáriusnak (rovásírással) hazudta magát. Ismerem ezt, már eszére tért. Vajha állandóan!

Végül pedig rendtársának „megadja a titkosírás kulcsát”, specifi kálva azt a közkézen forgó irodalmat, ahonnan a rovásbetűk jelentése kikereshető: „Ha ez írásjegyeket nem ismered, Vargyasitól, Béltől, Otrokocsitól kérj tanácsot. (…) Egyebeket szándékosan hallgatok el.” Olyan írást használ tehát, amelynek ismeretét joggal remélheti levelező-partnerétől, de amely tökéletesen hozzáférhetetlen Dél-Amerikában.

175 Sztankovics, Zakarjás 119.

176 Boglár, Th e Ethnographic Legacy, 327.

177 Sztankovics, Zakarjás 117.

178 I. m., 220.

179 I. m., 216.

Titkosírás.indb 171

Titkosírás.indb 171 2015.05.02. 21:44:212015.05.02. 21:44:21

172

Kevésbé mondható ez el egy másik forrásról, a rejtélyes Rohonci kódexről, amely-nek szerzője olyan írást választott, amelyet sokan hiába próbáltak elolvasni, és így a kódex bevonult a megfejtetlen titkosírások elegáns társaságába.¹⁸⁰

A kézirat közel 450 oldalas.¹⁸¹ Az első és az utolsó néhány tucat oldala levált a könyvről, kérdés, milyen sorrendben kellene őket visszailleszteni. Címoldala nincsen.

Lapjai papírból vannak. Tízszer tizenkét centis oldalain átlagosan kilenc-tizennégy sor ismeretlen jelsorozatot, valamint több mint nyolcvan rajzot tartalmaz. Előttünk ismert története 1838-ban kezdődik, ekkor került ugyanis Batthyány Gusztáv könyv-tárából harmincezer kötet társaságában a Magyar Tudományos Akadémia gyűj-teményébe. E könyvtár székhelye a Batthyány-uradalom központja, Rohonc (ma:

Rechnitz, Ausztria) volt, jobb híján innen kapta a nevét a kódex. Azonban, minthogy a Batthyányiak évszázadokon keresztül széles körből gazdagították könyvtárukat, lényegében semmit nem tudhatunk arról, végső soron honnan származik a könyv, így sem magyarországi, sem közép-európai eredete nem vehető biztosra. Azonban az akkori Magyarország egy városából, Rohoncról került Budapestre, addig is, amíg egyértelműen kizárható, hogy a térség produktuma, érdemes bevenni a magyaror-szági titkosírások áttekintésébe.

A rejtélyes kódex feltűnése után hamar a tudományos fi gyelem középpontjába került. A kezdeti lelkesedést azonban, mely szerint értékes ősmagyar írásról van szó, hamar csalódottság, szkepszis és gyanakvás váltotta fel, és a 19. század végi szakmai közélet arra a következtetésre jutott, a kódex semmiképpen nem magyar nyelvemlék, hanem hamisítvány. Ezután hosszú ideig kevés szakember foglalkozott vele, a szakmai érdeklődés a huszadik század végén és a huszonegyedik század első évtizedében erősödött fel.¹⁸²

180 Az alábbi szövegrész A Rohonci kód című könyvem, Budapest, Jaff a, 2011. egyes részeinek ki-vonata.

181 A kéziratot a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őrzi, jelzete: K 114, mikrofi lmen:

MF 1173/II. A kódex leírása: Csapodi Csaba, Magyar Codexek, elnevezésű gyűjtemény (K31-K114), Budapest, MTAK, 1973, 109.

182 A kódex szakirodalmát részletesen tárgyalom: Láng, A Rohonci kód, itt most csak néhány pub-likációt említek: Gyürk Ottó, Megfejthető-e a Rohonci-kódex? Élet és Tudomány 25 (1970), 1923–1928;

Locsmándi Miklós, A Rohonci Kódex. Egy rejtélyes középkori írás megfejtési kísérlete, Turán (2004/6 in 2005/1), 41–58. Láng Benedek, Why don’t we decipher an outdated cipher system? Th e Codex of Rohonc Cryptologia 34 (2010), 115–144. Tokai Gábor, Az első lépések a Rohonci-kódex megfejtéséhez, Élet és Tudomány LXV/52–53, LXVI/2 (2010–2011.) 1675–1678. illetve 50–53.; Király Levente Zoltán, Struktúrák a Rohonci-kódex szövegében. Helyzetjelentés egy amatőr kutatásról, Th eologiai Szemle 54 (2011/2), 82–93.

Titkosírás.indb 172

Titkosírás.indb 172 2015.05.02. 21:44:212015.05.02. 21:44:21

173

27. A Rohonci kódex két oldala (91–91a)

A kódex szakirodalma mára – különösen a jelsorozatok szabályszerűségeit kiis-merve – megegyezik abban, hogy a rejtjelezett szöveg nem átverés, hanem valódi – felfejthető – tartalommal rendelkezik. Túl sok karakterével, az ezekből készült túl kevés kombinációval és a szóközök elhagyásával egyszerűen nem úgy néz ki, mint ami komolyan arról akarná meggyőzni az olvasót, hogy természetes nyelven írták.

Szintén nem tűnik olyan tárgynak, amelyet valahol valaki azért készített, hogy sok pénzért eladja egy régi könyvekért és rejtélyekért lelkesedő könyvgyűjtőnek.

Ilyen értelemben azért nem tűnik átverésnek, mert egyszerű, szürke megjelenésével nem látszik sem értékesnek, sem nagyon rejtélyesnek azon kívül, hogy ismeretlen karakterekkel van írva. Ha összehasonlítjuk az egészében gyönyörű megjelenésű, és rejtélyes galaxisokat, botanikai képződményeket és fürdőző meztelen nőket fel-vonultató Voynich-kézirattal, szembeötlő a különbség.

Azzal is nehéz lenne érvelni, hogy egy elborult őrült írta zavaros lelkesültsé-gében. Először is lehet, hogy több kéz írta, tehát legjobb esetben is több elborult őrült együttműködését kellene sejtenünk. De még ha egy ember produktuma is, a vissza- és visszatérő „nyelvtani” szerkezetek arra utalnak, hogy nem valamiféle automatikus írással hozták létre spontán módon, hanem bizonyos előre megálla-pított szabályok szerint. Ugyanezen okból, a jelek kombinációinak következetes mintázatai miatt, teljesen kizártnak tartom azt a régi feltételezést, hogy a kódex blöff volna. Sokkal valószínűbb, hogy a szerző értelmes szöveget követett, és a je-lek e szöveg egyes elemeinek felelnek meg, mint az, hogy semmire nem vonatkozó jelsorozatokat ilyen következetesen betartott szabályok szerint lett volna képes lejegyezni. Minden bizonnyal olyan jelrendszer, amely titkosírás, gyorsírás vagy mesterséges nyelv eredménye.

Titkosírás.indb 173

Titkosírás.indb 173 2015.05.02. 21:44:212015.05.02. 21:44:21

174

Lehet-e a Rohonci kódex titkosírás? Nyilvánvaló, hogy a kódex szövege nem egy egyszerű monoalfabetikus ábécével készült, ehhez túl sok karakter van benne, gya-núsan erős ismétlődéseket tartalmaz, a betűgyakoriság-analízis eredménye pedig semmilyen természetes ábécére nem emlékeztet. Nem működnek a mássalhang-zó-magánhangzó tesztek sem, nem jelölik ki, melyik karakter tartozna az egyik, és melyik a másik betűtípusba. A több rejtjelábécét használó polialfabetikus módszerek is kizárhatók, a kódex szövegének entrópiája ugyanis meglehetősen alacsony. Látha-tóan nem rejti el a mintázatokat egy sok kódábécét használó eljárás, a szöveg telis-tele van hamar visszatérő hasonló vagy azonos szerkezetű részekkel, bekezdések gyakran azonos módon kezdődnek, és olykor egész bekezdések ismétlődnek.

Lehet-e homofonikus kódolás eredménye? Komoly érvnek tűnik a homofonikus rendszer mellett, hogy a jeleket vizsgálva az a benyomása alakul ki az embernek, hogy bizonyos jelek mintha betűk helyett állnának, de korántsem mindegyik jel ilyen, jó pár közülük mintha egész fogalmakat vagy szórészeket jelölne. Szintén a karakterek vizsgálata alapján úgy tűnik, bizonyos jelek olykor elhagyhatóak, mintha nem is számítanának, talán nullitások. Ha ez a feltételezés helyes, és a Rohonci kódex egy komplex homofonikus titkosírást tartalmaz, akkor a szövegben nagyrészt betű- és szótag-, kisebb részt pedig szójeleket kéne találni. A betűgyakoriság- és a magán-hangzótesztek azonban semmilyen értékelhető információt nem kínáltak. Bizonyos szimbólumok egyértelműen Krisztus és Pilátus neve helyett állnak, hogy azonban ezek nomenklatorként tekintendők-e, kétséges.

A Rohonci kódexet vizsgálva az a benyomása az olvasónak, hogy esetleg nem is mindig egy-egy karakternek kell jelentést tulajdonítani, hanem gyakran szimbó-lumpároknak, esetleg vannak hármas, sőt négyes szimbólumok is, miközben ta-lán egyesek is. Az összetett jeleket nézve egyáltata-lán nem tűnik kizártnak, hogy egy meglehetősen komplex, szótagokat kódoló eljárással van dolgunk. A gyakori ismét-lődésekre is magyarázatot ad, ha azt feltételezzük, hogy olykor szimpla jelek állnak szótagok helyett és kettős jelek szimpla betűk helyett.

Két lehetőséget marad. Az első, hogy puszta mássalhangzóírásról van szó. Mint-hogy ez egy olyan lehetőség, ami lényegileg megegyezik azzal, mint ha gyorsírással volna írva. A másik, hogy a rejtjelben a nomenklatorok olyan mértékben dominálnak a betűjelek rovására, hogy a rendszer lényegében kizárólag szójelekből, azaz kódokból áll. Egy ilyen kódrendszert csak jelentős munka és nem kevés szerencse útján lehet megfejteni – hasonló problémákat vet fel, mint egy mesterséges nyelv, érdemes tehát úgy megközelíteni.

Vajon a 17. század megannyi gyorsírásos rendszerének egyikét látjuk-e a Rohonci kódex oldalait forgatva? A kódex látható témája, a keresztény liturgia egyáltalán nem zárja ki a feltételezést, hogy gyorsírással állnánk szemben. A gyorsírásos módsze-reket legalább annyira használták imák lejegyzésére és egyéb kegyes célokra, mint jegyzőkönyvek rögzítésére. Amikor James Humphreys tiszteletes 1776-ban elhagyta Massachusetts-béli otthonát, hogy az amerikai függetlenségért harcoljon, jól ismer-te James Weston Sismer-tenography Compleismer-ted című 1727-es módszerét, és így a harcok

Titkosírás.indb 174

Titkosírás.indb 174 2015.05.02. 21:44:212015.05.02. 21:44:21

175

szüneteiben átélt vallásos élményeit e módszerrel tudta megörökíteni. Hasonlóképp, mint ahogy Alexander Ewing tiszteletes John Byrom módszerével rögzítette személyes imáit 1780 körül, James Hawkes tiszteletes pedig ugyanezen években hasonló célból Henry Barmby gyorsírását részesítette előnyben. Ezekben az esetekben a személyes mondanivaló titkosítása legalább annyira fontos volt, ha nem fontosabb, mint a le-jegyzés sebességének megnövelése.¹⁸³ Az sem volt ritka, hogy egy gyorsírástervező a Miatyánkon vagy bibliai szövegrészeken mutatta be rendszerének előnyeit.¹⁸⁴ Nem is beszélve arról, hogy egy kissé későbbi időszakban már teljes evangéliumokat is kinyomtattak gyorsírással.¹⁸⁵ Egy másik bibliai részlet 1886-ból Pitman rendszerével kódolja le az Újszövetség szövegét.¹⁸⁶ Ennek az írásnak az alapegységei egyszerűek, a belőlük épített jelek azonban már elég összetettek, és ezek – a szöveg jellegéből adó-dóan – gyakran ismétlődnek. Ha a gyorsírott evangélium oldalait a karaktertáblázat nélkül nézzük, nem könnyű magabiztosan válasz adni a kérdésre, hogyan is kellene megfejteni egy ilyen jelhalmazt. A jeleket például komplex rajzolatú formákba egy-beírják, még a táblázat birtokában is nehéz szétválogatni őket.

Több érv szól mindazonáltal az ellen, hogy a Rohonci kódex egy kulcsát elvesz-tett gyorsírás volna. A gyorsírásos rendszerek takarékosak, a karaktertáblázatok mindössze körülbelül ötven-hatvan jelet számlálnak, és a gyorsírások akkor is főleg betűírások, ha valóban sok rövidítést és szójelet tartalmaznak is. A Rohonci kódex karakterei (azok, amelyek tovább nem bontható egységnek tűnnek) azonban a leg-kevésbé sem vonás jellegűek, sokat közülük elég körülményes és lassú megrajzolni.

Azaz hiányzik a szövegnek az a tulajdonsága, amely nélkül egy gyorsírásnak nem igazán van értelme. Az sem illik a képbe, hogy a gyorsírások a legtöbbször nem szán-dékosan titkolózók, és ezért nyílt szöveget és felismerhető számokat benne hagynak a szövegben, például oldalszámnak (még ha a gyorsírásos rendszerek gyakran kínálnak is jeleket a számok helyett). Láthatóan nem kizárni, hanem megtanítani akarják az olvasót. Ez viszont a Rohonci kódexre nem igaz, ebben ugyanis semmilyen olyan jel, oldalszám, fejezetcím, felsorolás-szám nem szerepel, amely a kódex kulturális ere-detére utalna. Végül pedig a gyorsírások alapesetben balról jobbra mennek, hiszen így tud egy jobbkezes ember igazán gyorsan írni anélkül, hogy elkenné a tintát, a Rohonci kódex szövege azonban jobbról balra halad.

183 Eric Sams, Cryptanalysis and Historical Research, 94.

184 William Fordyce Mavor, Universal Stenography, or a new compleat system of short writing, (S.

l., Harrison, s. d.), plate 3 – Miatyánk, és plate 5: Kivonat Jób könyvéből. A Miatyánkot látjuk több gyorsírásos módszerrel: http://en.wikipedia.org/wiki/Shorthand.

185 Th e New Testament of our Lord and Saviour Jesus Christ in Taylor’s system of Short Hand as improved by George Odell, London, G. Odell, 1843. A ritka szöveg megtalálható: Bibliothèque Sainte Geneviève, Paris, Réserve, delta 68 223.

186 Th e new testament of our Lord and saviour Jesus Christ, printed in an easy reporting style of phonography by Isaac Pitman, London, Frederick Pitman, 1886, A ritka szöveg megtalálható: Bibliot-hèque Sainte Geneviève, Paris, Réserve, delta 68 226.

Titkosírás.indb 175

Titkosírás.indb 175 2015.05.02. 21:44:212015.05.02. 21:44:21

176

A gyorsíráselmélet védelmében azonban fel lehet hozni, a magáncélokra (napló-ra, imák lejegyzésére) használt sztenográfi ai rendszerek pedig néha igenis titkolózók voltak, és olyan is volt köztük, amely jobbról balra haladt, bármennyire nem tűnik is ez praktikusnak. Mindezek miatt nem zárhatjuk ki, hogy a Rohonci kódexben egy olyan korai és nem elterjedt gyorsírástervezet működését látjuk, amely nem kíván – vagy nem tud – annyira praktikus lenni, mint a híres, nagy rendszerek, és inkább jellemző rá a rejtőzködés célja, ahogyan a Pepys által „tökéletesített”, nullitásokat is tartalmazó rendszerre. Az a hipotézis azonban, hogy a szerző egy feltehetően általa megszerkesztett írást igyekezett a gyakorlatba átültetni, átvezet minket a következő témánkhoz, a mesterséges nyelvek kérdésköréhez.

Hogyan tudnánk eldönteni, hogy a Rohonci kódex a fentiekhez hasonló mester-séges nyelvet tartalmaz-e? A szöveg teljes érthetetlensége nem kizáró tényező. A leg-híresebb és „legfi lozófi aibb” mesterséges nyelvekre sem igaz feltétlenül, hogy a jelek kulcstáblázata nélkül maguktól átláthatóak volnának, képjeleik ránézésre felismerhető jelentést hordoznának, vagy legalább szerkezetük egy világos logikai rendszert tük-rözne a felületes szemlélő számára is. Kircher vagy Wilkins nyelvét is csak egy igen tehetséges és szerencsés kódfejtő tudná feltörni. Egyáltalán nem elképzelhetetlen te-hát, hogy a kódex egy olyan mesterséges nyelven íródott, amelynek tervezője semmit nem akart titokban tartani vagy rejtjelezni, egyszerűen csak annyi történt, hogy a rendszer működésének leírása és a karaktereket tartalmazó kulcstáblázat elveszett.

Még a szóközök jellemző hiánya sem utal feltétlenül szándékos titkosításra, mert bár a mesterséges nyelvek többsége nem rejti el szándékosan a szóközöket (miért is tennének ilyet?), jelentős részük azért nem is tesz különösebb erőfeszítést, hogy fel-tűnőbben hangsúlyozza őket, mint a Rohonci kódex teszi.

A téma történészei megkülönböztettek fi lozófi ai alapú (a szakirodalomban a priori néven emlegetett) és létező nyelveken alapuló (úgynevezett a posteriori) nyelveket.

Ha ebben a rendszerben próbáljuk megtalálni a Rohonci kódex helyét, valószínűleg nem az ősi és elveszett ádámi nyelveket keresők alkategóriájába kell sorolnunk, de nem is a Wilkins-féle kidolgozott fi lozófi ai nyelvek közé, amelyek a világ teljes osztá-lyozását kínálták.¹⁸⁷ Valószínűbb, hogy inkább azon kora 17. századi kísérletek közé tartozik, amelyek egy olyan közös írás (common writing) megszerkesztését tűzték célul, amelyben a hangsúly nem a világ tökéletes leképezésére, hanem a használha-tóságra esett.¹⁸⁸ Ezeknek a projekteknek legfontosabb célkitűzése gyakran az volt, hogy olyan karakterírást hozzanak létre, amelyet mindenki a maga nyelvén olvas ki, ezért is illették a „universal character” (egyetemes karakter) vagy az „escriture universelle” (egyetemes írás) névvel. Egy ilyen írásrendszerben igen sok karakter-nek kell lennie, mivel minden alapfogalomnak és igékarakter-nek külön karakter szükséges.

Ezt már Francis Bacon és John Wilkins is hangsúlyozta.¹⁸⁹ Számos ebbe a kategóriába

187 Slaughter, Universal languages and scientifi c taxonomy.

188 Knowlson, Universal Language Schemes, chapter 2.

189 I. m., 53–56.

Titkosírás.indb 176

Titkosírás.indb 176 2015.05.02. 21:44:212015.05.02. 21:44:21

177

tartozó projekt terve készült el, Francis Lodwick Common Writingja a leghíresebb közülük. Sok azonban végül is nem jelent meg nyomtatásban. Különféle levelezé-sekből tudomásunk van róla, hogy az 1630 körüli években egymástól függetlenül három francia, des Vallées, Jean le Maire és D. P. Champagnolles, egy angol, Philip Kinder, egy ír, Johnson tiszteletes és egy svéd szerző, Benedict Skytte is kidolgozta a maga mesterséges nyelvét, amelyben a szavakat szimbólumok jelölték. Ezeknek a tervezeteknek az írott változata azonban nem maradt fenn, némelyik talán el sem készült teljes egészében, némelyik pedig bizonyára elveszett vagy ma is lappang egy kézirattárban.¹⁹⁰ Champagnolles nyelvtervezete, bár igen jó lehetett, mert a szerző gond nélkül átírta rá Homérosz Iliászát I. Károly angol király részére, végül is azért

In document TITKOSÍRÁS A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON (Pldal 169-180)