„Tudom, édes Nemessány uram, ő nagyságának mivel tartozom, de egy kis korig dissimulálnom kell,” – írja Absolon Dániel Nemessányi Bálintnak címzett hosszú le-velében 1678 karácsonyán.1 A disszimulálás szavát is clavissal titkosítja, készségesen elébe menve a szakirodalom majdani – huszadik század végi – fejleményeinek, amely szerint a 16. és a 17. század a disszimuláció par excellence kora volt.2
A disszimuláció terminusa bizonyos fokig neologizmusnak tekinthető, bár oly-kor a múlt történelmi szereplőitől sem volt idegen a használata. Ezt Absolon fenti mondatánál jobban mutatja Torqueto Accetto műve, az 1641-es Della dissimulazione honesta, a disszimuláció diskurzusának egyik alapműve.3 Ha a szót csak elszórtan használták is, a tevékenység annál jellemzőbb: udvaroncok és uralkodók, hivatalno-kok és politikusok, kémek és követek, fi lozófusok és természettudósok választották az érvényesülés és a túlélés elsődleges eszközének valódi szándékaik leplezését, ho-mályban hagyását, más szándékokkal való elfedését, disszimulálását. Diplomáciai és kereskedelmi tárgyalásokban, hadviselésben és béketárgyalások során, utódlási problémák és területi igények rendezésében olyan szereplők vettek részt, akik külön-féle kommunikációs irányokban különkülön-féle szándékokat, gondolatokat, érzelmeket színleltek. A szakirodalom számos esetet interpretál, amelyben egy adott történel-mi szereplő őszinte színvallása végzetessé vált volna, a színlelés eszközével azonban elkerülhette a veszélyeket. Ilyen esetek nagy számban fordultak elő természetesen a nagypolitikában és az udvari intrikákban, de nem hiányoztak a politikai
érvényesü-1 S.U. Adatok a Th ököly-féle mozgalmak történetéhez, MTT III. 22. köt. 443–446, 7. sz, 1678. 12.
25, (C.Abs.04).
2 Rövid válogatás a disszimuláció kiterjedt szakirodalmából: Perez Zagorin, Ways of Lying:
Dissimulation, Persecution and Conformity in Early Modern Europe, Cambridge, MA, 1990, 1–14; Jon R. Snyder,Dissimulation and the Culture of Secrecy in Early Modern Europe, Berkeley, University of California Press, 2012; Carlo Ginzburg, Il Nicodemismo: Simulazione e dissimulazione nell’Europa del ’500, Turin, Einaudi, 1970, Vígh Éva, Barocco etico-retorico nella letteratura italiana, Szeged, JATE Press, 2001.
3 Vígh Éva, A barokk színlelés művészete és Torquato Accetto, in Torquato Accetto, A tisztes színlelésről, Szeged, JATEPress, 1997, 5–32.
Titkosírás.indb 129
Titkosírás.indb 129 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
130
léstől távoli területekről sem. A morális és a magánéleti színleléshez pszichológiai és érzelmi önkontrollra volt szükség, az udvari disszimulációban az etikett, a társalgási játékszabályok és a hatalom rituáléi mögé rejtették a valódi gondolatokat és érzelme-ket, míg a nagypolitikában az abszolutista államok kiépülése, a raison d’état igazolta a disszimuláció sokrétű használatát.
A disszimuláció és a titkolózás gyakorlata a legszorosabb kapcsolatban áll, a szín-lelés maga az elrejtés, az igazi gondolat, érzelem és szándék olyan mértékű eltitkolása, amelynek során maga az eltitkolás ténye is rejtve marad. De éppen ez a viszony veti fel annak kérdését, vajon a disszimulációnak a titkolózás egyik fő írásbeli eszközével, a titkosírás-használattal is ilyen szoros-e a kapcsolata? Levonhatunk-e messzemenő következtetéseket abból a tényből, hogy Absolon éppen a disszimuláció szavát szedi sifrírozva? A kérdést tudomásom szerint még senki nem vizsgálta, pedig igen fontos-nak tűnik abban az 1500 és 1700 közti kétszáz éves periódusban, amely nem csupán a disszimulációnak, hanem a kriptográfi ának is aranykora volt.
Saját válaszom határozottan negatív. A disszimuláció tevékenységét egyik tör-ténésze, Jon Snyder az álarchordással állítja szembe. Aki maszkot visel, nyíltan és őszintén vállalja, hogy igazi arcát elrejti. Bárki, aki ránéz, tudja, hogy nem az igazi arcot látja. Aki azonban színlel, disszimulál, ennek épp az ellenkezőjét teszi: úgy csi-nál, mint aki semmit nem rejt el, miközben láthatatlan maszkot hord, igazi „arca”
rejtve marad.4 Éppen ez tette olyan körülményessé és bonyolulttá azok életét, akik a disszimuláció korában éltek: nemcsak azt nem tudhatták, mi van az álarc mögött, hanem azt sem, ki hord valójában álarcot, mi látszat és mi a valóság.
A titkosítás technológiájában van ennek a tevékenységnek megfelelője, de az nem a kriptográfi a, hanem a szteganográfi a. Míg a kriptográfi a az olvasható és mindenki által hozzáférhető üzenet átfordítása egy olyan jelsorozattá, amely az illetéktelenek által többé nem olvasható, de amelynek sifrírozott volta felismerhető, olyan üzeneté tehát, amelynek maszkolt volta látható, addig a szteganográfi a az üzenet eldugása, annak tettetése, hogy nincs is üzenet. Míg a sifrírozott levél megfejtésre sarkall, és – akár sikeres a megfejtés, akár nem – őszintén arra vall, hogy a levél küldője és címzettje bizalmas üzenetet cserél, addig az eldugott üzenet éppen olyan helyzetbe hozza a másik felet, mint a disszimuláció: azt sem tudja, egyáltalán van-e valami elrejtve. Technikailag az elrejtés történhet úgy, ahogy állítólag – igen valószerűtlen módon – egyes ókori hírvivők tették: a fejbőrre írva, majd a hajat kinövesztve az üzenetet elrejtve, vagy – egy jóval elterjedtem technikát említve – akár láthatatlan tintával, esetleg miniatürizálás útján, vagy úgy, hogy egy ártatlannak tűnő szöveg minden szavának első betűi, vagy a szövegben kissé vastagabban szedett karakterek adják ki az igazi üzenetet. A szteganográfi a igazi disszimuláció, valami másnak – vagy éppen semminek – tetteti magát, mint ami. A kriptográfi a ezzel szemben őszinte műfaj, látható, csak nem olvasható. Azt mondhatjuk tehát, hogy a rejtjelezésnek a titkolózás tevékenységével másik oldalról van metszete, mint a disszimulációnak.
4 Snyder, Dissimulation, xiii.
Titkosírás.indb 130
Titkosírás.indb 130 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
131
A történelmi szereplők szerint a titok egyik legfontosabb eszköze a clavis, és hogy a titok és a titkosírás közvetlenül összekapcsolódott, azt számos olyan forrás alá-támasztja, amelyben a clavis és a titok szavak egy mondatban szerepelnek, vagy amelyben a titok megosztásának igénye egyértelműen rejtjelkulcsért kiált: „Rédei uram ott lévén, hogy titkosabban legyen az dolog, ő kgk írám meg clavissal. Istenért ki ne tudódjék.” (Teleki Mihály Naláczi Istvánnak);5
Ha volna Ngddal való correspondentiára titkos clavisom, olyat írhatnék, az mely mind szükséges volna tudni Ngdnak, mind csodálkoznék rajta, azt hagyom szem-ben lételünkre, az is megleszen nem sokáig. (Vitnyédi István Th ökölynek);6 Kgdet kérem, azon leveleket clavisivel, az mellett az szóval tett izenetek meg-írásával, az mint azon dolgok Kgd és fi a által tractáltattak, abban semmit el nem hagyván, küldje kezemhez. (…) ha pedig elégtelennek találtatnának, titokban marad azon dolog és Kgdnek vétek nélkül meglesznek levelei,”
(Vitnyédi István Mednyánszky Jónásnak).7 Bánff y Dénes levelében már nem is igyekszik kifejteni a clavishasználat okát: „Mikor ír mi felőlünk, clavissal írjon, mert etc. etc.”8
A titok és a rejtjel talán Radics András egy levelében kapcsolódik össze a legerő-sebben, ahol a secretum és a titok szavak extrém használatát tapasztaljuk, miközben szinte minden második szó rejtjelezett.
…noha itt ő kegyelmét valóban vádolták Béldi és Csáki uramék, de ne tartson semmitől, mert bizony szíves jó akarója vagyok és in summo secreto mondom Kegyelmednek, de senkinek az Istenért ne mondjad, quia totum negotium per-des, quia jam est in summo secreto determinatum, sed mihi interdictum, neque vobis adhuc revellem, per amorem Dei rogo, sit in secreto. (…) Mindazonáltal kérem Kegyelmedet, Kegyelmed személye eránt való secretumukat igen meghitt emberinek jelentse meg, az titkos annuentiárúl ki ne röpítsék üdőnek előtte, quia magnum esset periculum.9
5 Teleki 8. 78, 68. sz. 1678. február 15.
6 MTT II/3. 109, 91. sz. 1657. máj. 23.
7 MTT II/3. 256–257. , 245. sz. 1662. dec. 31., II. Rákóczi György Bécsbe delegált megbízottjá-nak, Mednyánszkynak és Zrínyi Miklós soproni informátorámegbízottjá-nak, Vitnyédinek levelezéséről: Sárkö-zi Gergely, Álhírek és valóság, II. RákócSárkö-zi György lengyelországi hadjárata és Mednyánszky Jónás tevékenysége Vitnyédi István leveleinek tükrében, in Kármán Gábor és Szabó András Péter szerk., Szerencsének elegyes forgása. II. Rákóczi György és kora, Budapest, L’Harmattan, 2009, 325–340.
8 Teleki 5. 121, 74. sz. 1670. március 25.
9 Teleki 8. 169–171, 146. sz. 1678. április 20. (C.Rad.01)
Titkosírás.indb 131
Titkosírás.indb 131 2015.05.02. 21:44:162015.05.02. 21:44:16
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
132