Amikor tábornokok a harcmező forgatagából titkosított leveleket küldenek egymás-nak, az első pillantásra legalább olyan egyhangúnak tűnik a titokfogalom szempont-jából, mint amilyennek – szintén első pillantásra – a diplomáciai források tűntek.
Károlyi Sándor és Bercsényi Miklós például az ellenséges haderők méretére, vonu-lásának koordinátáira, az ellenőrizendő hadihírekre és a seregben történt kihágások részleteire korlátozták levelezésüket.64 Ahogy azonban a politika esetében, úgy itt is rögtön izgalmasabb lesz a kép, ha közelebbről nézzük. A módszer is hasonló: egyfelől az alkalmazott clavisok nomenklatorait érdemes vizsgálni, másfelől pedig a levelek titkosított és nem titkosított bekezdéseinek az arányát és viszonyát.
A vizsgálat érdekes következtetésekre vezet. Míg a politikaiban – a diplomáciai üzenet átadása mellett – a fi gyelmeztetést, az óvatosságot és a kompromittálás elke-rülését azonosítottuk mint legalapvetőbb motivációkat, a katonai kommunikációban – a technikai jellegű militáris adatok közlése mellett – a félelem, a fenyegetettség és a saját oldal gyengeségének, betegségének és gyávaságának eltitkolása tűnik ki mint visszatérő téma.
Sok esetben a titkosírás-használat eleve akkor válik aktuálissá, amikor az ellenség bekeríti a levelezőt és csapatát. Palkovics Ferenc írja 1709. augusztus 14-ém Simon-tornyáról Bottyánnak: „Hahogy az ellenség jobban keről fog minket venni és sar-kalni: claveseket csináltasson Ngod és úgy írjon ide bé nekünk.” (a borítékon pedig:
„Madocsai bíró! Életed elvesztése alatt ezen levelet titkon küld el még ma! Cito, cito, cito, cito. Citissime, citissime, citissime, citissime.”)65 Nem véletlen, hogy Rákóczi 1710 tavaszán Érsekújvár várparancsnokainak szóló utasításában is rendelkezik a clavishasználatról.66
A fenyegetettség félelmet szül. A félelem pedig – más egyebek, például a datálás elmulasztása mellett – a sifrírozás nagy mennyiségében, görcsösségében is meg-nyilvánul. Bornemissza Kata 1659-ben Teleki Mihálynak saját kezével írt, egyoldalas levelében összesen egy-két olyan szó szerepel, amely nincsen titkosítva. Minden mást kódokkal ír bátyjának, többek közt: „Én félek, hogy soha nem jű el az Kegyelmetek segítsége.”67 Ezzel szemben ugyanő nyugodt körülmények közt írt levelében csupán egy-két szót clavizált.68
Hadi helyzetben, fenyegetett – és olykor körülvett – állapotban különösen fontos, hogy sajátjaink megbízhatatlanságát és saját félig megvert helyzetünket ne verjük nagydobra. 1678-ban a bujdosók Telekinek hosszú levelet írnak, ebben viszonylag
64 Hadtörténelmi Levéltár E. 1705/4-17 (C.Rah.02-07)
65 AR I. oszt. 9. köt. 714-715; az 538. sz. levél (Bottyán Rákóczinak) melléklete.
66 Thaly Kálmán, Érsekújvár utolsó magyar várparancsnokainak utasítása, Hadtörténelmi Közle-mények 1889, 44–45, 20. pont
67 Teleki 1. 402–403, 354. sz. (C.Bor.02 )
68 Teleki 1. 220–221, 191. sz. (C.Bor.01)
Titkosírás.indb 145
Titkosírás.indb 145 2015.05.02. 21:44:182015.05.02. 21:44:18
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
146
kevés, katonai természetű információt titkosítanak, valamint az alábbi mondatrészt:
„…noha az mi magyarinknak rossz szokása szerint bizony harmada is hadunknak alig jött ki az táborbúl.”69 Rákóczi 1710. szeptember 4-én Szerencsről ír Károlyi Sándor-nak. A levél egyetlen mondatrész kivételével nyílt szöveg, ez a mondatrész pedig így hangzik: „…arrúl a földrűl lenyom bennünket az ellenség.”70 A következő hónapban a fejedelem Szerencsről több – döntően nyílt szövegben írott – levelet küld Károlyinak, amelyekben a kisszámú titkosított mondatrész rendre a saját katonai gyengeségükre vonatkozik: „Husztról kiholt az praesidium”, „…mi Újvárt nem fogjuk segíthetni”71
„…33-nál több nem maradt az táboron”, „…s ennél több segítséget tűlem ne várjon”,
„sehol több had nem maradt”,72 „…az dragonyos szökik,” „Kassa deperierit, sok, ha 500 hajdú van”.73 Nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a szabadság-harcnak ebben a végső, katonailag lefelé ívelő szakaszában a titkosítás legalább annyira szolgálta a fejedelem saját hírvivőjének kizárását a kommunikációból, valamint a harci szellemet gyengítő szóbeszéd megakadályozását, mint a császáriak megtévesztését.
A saját gyengeség rejtett közlésének leghíresebb példája Bottyán János tábornok sokat idézett, utolsó levele 1709. szeptember 18-ról a szentlőrinckátai várból, amely-nek egyetlen sifrírozott mondatában betegségéről számol be:
Magam beteges állapottal vagyok, úgy, hogy csak az ágyot kell nyomnom, mivel az napokban olly hirtelen nyavalya ütközött belém: ha nem értek volna érvágással a borbélyok, – talám azonnal meghaltam volna.74
Hat nap múlva a betegség valóban halálosnak bizonyult.
Más jellegű titokfogalom bontakozik ki a kémjelentéseket olvasva, bár a félelem je-lei természetesen ezekben a forrásokban is tetten érhetők. A kora újkori államok információszerzési mechanizmusa és ezen belül a kémkedés kutatása korántsem jár gyerekcipőkben. Charles Howard Carter már 1962-ben feldolgozta a spanyol Habsbur-gok 1598 és 1625 közti titkos diplomáciájának forrásait,75 Paolo Preto pedig a velencei kémszolgálat működését tárta fel.76 A fentiekben láttuk, hogy az utóbbi két évtizedben
69 Teleki 8. 343–347, 316. sz, valamint Hadtörténelmi Közlemények 1893, 6. sz. 473–478, 9. sz.
(C.Buj.01)
70 AR I. oszt. 3. köt. 152–154, 94. sz. (C.Rak.28)
71 AR I. oszt. 3. köt. 160–162, 99. sz. (C.Rak.32)
72 AR I. oszt. 3. köt. 164–166, 101. sz. (C.Rak.33)
73 AR I. oszt. 3. köt. 169–172, 104. sz. (C.Rak.35)
74 AR I. oszt. 10. köt. 51–52, 22. sz. valamint Thaly Kálmán, Adalékok Bottyán tábornok levele-zéséhez, MTT III/9. 552, 15. sz. (C.Botty.01)
75 Charles Howard Carter, Th e Secret Diplomacy of the Habsburgs, 1598–1625, New York, Co-lumbia University Press, 1964.
76 Paolo Preto, I servizi segreti di Venezia, il Saggiatore, 1994.
Titkosírás.indb 146
Titkosírás.indb 146 2015.05.02. 21:44:182015.05.02. 21:44:18
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
147
az oszmán,77 és az osztrák Habsburg-78 információszerzés szakirodalma is virágzásnak indult, számos új forrás bevonásával és vizsgálatával gyorsan felzárkózott.79
A professzionális kémek, az úgynevezett titkos levelezők (Geheimagent, secreta-rius explorator) nagy számban használtak rejtjeleket. Jól felépített titkos rendszerük behálózta a török hódoltság, a Habsburg-irányítás alatt lévő Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területét is, a kémek beszervező szerződésének pedig gyakran részét képezte a kódoló módszer rögzítése is.80 Azt gondolnánk, a szakma veszélyes volta miatt alig maradt fenn információ arról, kik is voltak ezek a titkos ügynökök, de némelyikük szerencsére nagyon is jól azonosítható, sőt olykor teljes családok ne-vezhetők meg, ahol e különleges mesterség apáról fi úra öröklődött. Ezek az emberek korántsem tartoztak a társadalom politikai elitjéhez. Olyan orvosok, kereskedők, katonák, követségi tolmácsok voltak, akik közel voltak a tűzhöz, polgári foglalkozá-sukból adódóan sok emberrel találkoztak, és gyakori utazásaik nem keltettek feltűnést – míg például egy földműves túlságosan kiterjedt megbeszélései, levelezése és hely-változtatása hamar gyanút ébresztett volna. A kémek gyakran az európai és a török kultúra határmezsgyéjén élők közül kerültek ki, leggyakrabban délszlávok, szerbek, bosnyákok voltak, máskor örmények, szefárd doktorok vagy törökökhöz szökött keresztény renegátok. A bizonytalan levéltovábbítási viszonyok miatt jelentéseiket gyakran több, három-hat példányban is megküldték. A konstantinápolyi levelezők rendszerint Velencén, Raguzán vagy Spalatón keresztül közvetítették üzeneteiket, jelek utalnak arra, hogy a velencei Signoria fel tudta törni az üzeneteket.
A többnyire olasz nyelvű kémjelentések elsősorban politikai természetű részleteket tartalmaznak, a levélírók – már csak önvédelemből is – magukról keveset írtak. Az el-szórt mondatok alapján azonban a történész mégis részletes, életteli képet alkothat a kémek félelmeiről, műveltségükről, nyelvtudásukról, bibliai ismereteikről, vallási és kulturális hátterükről, történelmi és földrajzi tudásukról, fi zetésük nagyságáról, az őket fenyegető veszélyekről, de a rajtuk keresztül érkező információk természetéről is, valamint arról, hogy mindezt milyen komolyan vette a Habsburg-udvar, mennyire sietősen dekódolta leveleiket az Udvari Haditanács.81
77 Gürkan, The effi cacy of ottoman counter-intelligence; Dávid–Fodor, Oszmán hírszerzés;
Ágoston, Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban; Dejanirah Couto, Spying in the Ottoman Empire.
78 Žontar, Obveščevalna služba in diplomacija avstrijskih Habsburžanov; Fodor, Kémkedés;
Szakály, Egy végvári kapitány; Petercsák és Berecz szerk., Információáramlás. Kerekes, Kémek Konstantinápolyban.
79 Bagi, Határvidéki és diplomáciai kémkedés.
80 Kerekes, Kémek Konstantinápolyban; uő, Hírszerzés a XVI–XVII században; uő, Diploma-ták és kémek; Petercsák és Berecz, Információáramlás. Egy példa az eredeti és a feloldott levelükre 1632-ből: ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 112. Konv. 5. fol. 1–4. (eredeti); 5–9. (feloldott), és fol. 17–23. (feloldott); fol. 24–28. (eredeti).
81 Kerekes, Kémek Konstantinápolyban. Konstantinápolyi desifrírozott kémjelentések gyűjteménye 1684–1696-ból, Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, Ms. II. 303. (mikrofi lmen: MTAK Mf. 5528–5529)
Titkosírás.indb 147
Titkosírás.indb 147 2015.05.02. 21:44:182015.05.02. 21:44:18
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)
148