A szövegkiadások kapcsán érdemes áttekinteni Ubaldini97, Zannoni98, Wiese99, Pozzi100, Bolton Holloway101 és Ciccuto102 kiadásainak előszavát, ahol a leggyakoribb problémákról és nehézségekről írnak, valamint Scherillo103 és Degenhart104 ezzel kapcsolatos tanulmányát (ezek kitérnek a kéziratokra és azok ábrázolásmódjaira is).
94 SEGRE, C., La sintassi del periodo nei primi prosatori italiani (Guittone, Brunetto, Dante) e La Rettorica di Brunetto Latini, in Lingua, stile e società. Studi sulla storia della prosa italiana, Milano, Feltrinelli, 1974. pp. 176-226.
95 CARRAI, S., Sul lessico del “Tesoretto”, in Attorno a Dante, Petrarca, Boccaccio: La lingua italiana. I primi trent’anni dell’Istituto CNR Opera del Vocabolario Italiano 1985-2015, a cura di LEONARDI, L. e MAGGIORE, M., Alessandria, Edizioni dell’Orso, 2016, pp. 287-291.
96 Vö. PEZZINI, E., „Cose di grande assetto”. Primi appunti sul lessico del Tesoretto, in Giornale storico della letteratura italiana, Vol. CXCVII., Fasc. 657., Torino, Loescher Editore, 2020. pp. 49-74.
97 Il Tesoretto di Ser Brunetto Latini, a cura di UBALDINI, F., Roma, Grignani, 1642.
98 Il tesoretto e il favoletto, a cura di Zannoni, G. B., Firenze, 1824.
99 Der Tesoretto und Favolello B. Latinos. Testo critico di WIESE, B.. Zeitschrift für Romanische Philologie 7, 1883, pp. 236-389.
100 Il Tesoretto. Testo critico di POZZI, G., Poeti del Duecento a cura di CONTINI, G., Milano, Ricciardi, 1960. II. pp. 168-284.
101 Il Tesoretto (The Little Treasure). Testo critico di BOLTON HOLLOWAY, J., New York, Garland, 1981.
102 Ciccuto, Il Tesoretto, pp. 5-43.
103 SCHERILLO, M., Alcuni capitoli della biografia di Dante, pp. 116-221.
104 DEGENHART, B. - SCHMITT, A., Corpus der italienischen Zeichnungen 1300-1450. Berlin, Mann, 1968. I. pp. 40-42.
21
Nem a teljes szöveg, csupán a mű válogatott részletei megjelentek Segre gondozásában. 105 Wiese kiadását és annak szövegét Benedetti106, Petronio107 és Pozzi108 modernizálta. Mazzoni már Pozzi szövegéből dolgozott, és kitűnő tanulmányt illesztett a bevezetőbe.109 Enne nyomán majd egy későbbi antológiában is megjelent a szöveg.110
Igen jelentős mérföldkő a forráskiadások történetében a mű kétnyelvű megjelenése, eredeti és angol nyelven, Bolton Hollowaynek köszönhetően.111 Az ő nyomán, de Pozzi szövegét használva jelentette meg a művet Ciccuto is, aki bőséges kommentárral látta el a verssorokat és nyelvészeti szempontok kiemelésével is gazdagította a költemény elemzését. Mind Bolton Holloway, mind Ciccuto 13. és 14.
századi kódexekből dolgozott, s a kiadások előszavában a kéziratok szövegváltozatainak viszonyát is meghatározták.
Az angol nyelvű fordításban Bolton Holloway többször is egyéni megoldásokkal él, s jelentősen elszakad az olasz eredetitől, vagy olyan mögöttes tartalmat tulajdonít a soroknak, amely viszont nem olvasható ki a konkrét szövegből. Mivel a jelen értekezésben kitűzött céljaim megvalósítását a költemény szövegének minél pontosabb értelmezése és vizsgálata szolgálja, ezért elemzésemben főleg Ciccuto munkájára és annak megállapításaira támaszkodom.
Napjainkban már elektronikus formában is elérhető a szöveg, amelynek digitalizálását és online formához való adaptálását szintén Bolton Holloway végezte el,112 s eme projekt működtetéséhez külön felületet is létrehozott113. Az OVI–adatbázisban is kereshetünk információkat Latinivel vagy az Il Tesorettóval kapcsolatban.114
105 Volgarizzamenti del Due e Trecento, a cura di SEGRE, C., Torino 1953. pp. 59-84., 351-398; illetve La prosa del Duecento, a cura di SEGRE, C. - MARTI, M., Milano-Napoli, 1959. pp. 131-184, 311-344, 1056, 1071-1078.
106 Il tesoretto, in Poemetti allegorico-didattici del secolo XIII., a cura di DI BENEDETTI, L., Bari, Laterza, 1941.
107 Poemetti del Duecento: Il tesoretto, Il fiore, L’intelligenza, a cura di PETRONIO, G., Torino, UTET, 1951.
108 Il Tesoretto. Testo critico di POZZI, G., Poeti del Duecento a cura di CONTINI, G., Milano, Ricciardi, 1960. II. pp. 168-284.
109 Il tesoretto, Il favolello, a cura di MAZZONI, F., Alpignano, Tallone, 1967.
110 Il tesoretto, in Il Duecento dalle origini a Dante, ed. MINEO, N., PASQUINI, E., QUAGLIA, A. E., Bari, Laterza, 1970. I. 2. pp. 68-82.
111 Il Tesoretto (The Little Treasure). Testo critico di BOLTON HOLLOWAY, J., New York, Garland, 1981.
112 Brunetto Latino, Il Tesoretto. Firenze, 2005. elektronikus kiadás, a cura di BOLTON HOLLOWAY, J.
113 Fascimile kiadás: Tesoretto, nota introduttiva di ARDUINI, F., prefazione di MAZZONI, F., scheda codicologica bibliografica di RAO, I. G., trascrizione di BOLTON HOLLOWAY, J., Firenze, Le Lettere, 2000. in http://www.florin.ms/brunettolatino.html, utolsó megtekintés: 2019. 12. 29.
114 OVI (Opera del Vocabolario Italiano, Firenze, diretta da Beltrami, P. G.) fellelhető:
www.vocabolario.org, illetve http://www.lib.uchicago.edu/efts/ARTFL/projects/OVI/, utolsó megtekintés:
2019. 12. 30.
22
II. „Io Burnetto Latino” - Brunetto Latini mint történelmi személy
II.1. Áttekintés
Brunetto Latini firenzei irodalmár és politikus. Harcos guelf volt, jegyző, követ, valamint különféle fontos városi tisztségeket töltött be. Ezzel egyidőben a városköztársaság életében jelentős szerepe volt szónokként, filozófusként, pedagógusként, részt vett az új irodalmi irányzatok megismertetésében és itáliai elterjesztésében.115
Mint az már említésre került, Latini biográfiájának összeállításakor nagyon fontosak azok a kortárs források, amelyekből közvetlenül értesülhetünk róla. Nemcsak városi dokumentumokban, diplomáciai iratokban, hivatalos levelekben stb. olvashatjuk a nevét (és láthatjuk aláírását)116, hanem Giovanni Villani krónikája többször is tudósít Latiniről, valamint más korabeli krónikáknak és híradásoknak is gyakori szereplője.117 Maga a szerző is eligazítja olvasóit, hiszen például a vizsgált Il Tesoretto is számtalan életrajzi utalást tartalmaz, Latini a műben többször is megnevezi magát, és ezeknek az adott ponton mindig funkcionális célja van a költemény cselekményében.118
115 Vö. Tanturli, G., Continuità dell’umanesimo civile da Brunetto Latini a Leonardo Bruni, pp. 735-744.
116 Armellini, M., Documento autografo di Brunetto Latini relativo ai Ghibellini di Firenze scoperto negli Archivi di S. Sede, in La Rassegna Italiana, V., vol. I., Roma, 1885. pp. 359-363.
117 Vö. PERRENS, F. T., Histoire de Florence, depuis ses origine jusqu’à la domination des Médicis, Paris, Hachette, 1877-1883, 6 voll. p. 425., valamint MARCHESINI, U., Brunetto Latini Notaro, Verona, Franchini, 1890. pp. 6., 57-65.
118 Például az ajánlásban, ahol a költeményt a nemes úr figyelmébe ajánlja (70. sor), és a „második ajánlás”-ban, a La Penetenza–epizódban (2431. sor). Vagy amikor magára Latino fiaként hivatkozik (az 1133.
sorban), illetve amikor az egyik apród a négyből, akikkel a Szerelem birodalma előtt találkozik és akiktől útmutatást várna, a nevén szólítja, bár az utazó azt sem tudja, hogy kik ők, honnan jönnek és merre tartanak (2240. sor). Ezeknek a szerepéről lásd később, a IV.6. fejezetet.
23