Sokáig a szakirodalom úgy tartotta, hogy Latini három „fő” műve, a La Rettorica, a Trésor és az Il Tesoretto a francia száműzetés éveiben, valamikor 1260 és 1265-1266 között születtek.246 Bár a Trésor bizonyos fejezeteit valószínűleg csak Firenzébe való hazaérkezése után fejezte be, ez világosan látszik egyes részek mondanivalójának átstrukturálásán és egyes kérdések árnyalásán, más nézőpontok beemelésén stb.247 Megjelentek azonban olyan hangok is, amelyek úgy vélik, hogy az Il Tesoretto később, valamikor az 1270-es évek elején íródott, már Latini visszatérése és új városi pozícióinak elfoglalása után.248 A pontos meghatározásnál nem segítenek bennünket a Trésor és az Il Tesoretto közötti utalások, belső allúziók sem: az Il Tesoretto 1350. sorától találunk egy olyan, az olvasóhoz intézett kiszólást, miszerint aki az előzőleg tárgyalt lovagi erényeken kívül többet szeretne megtudni az erényekről, azok lényegéről és hatásairól, azok keressék ezt a tudásanyagot a „gran Tesoro”-ban (azaz a Trésor enciklopédiájában).
246 Vö. Sundby, Della vita e delle opere di Brunetto Latini, pp. 28-29., illetve Ciccuto, Il Tesoretto, pp. 30-31.
247 Vö. Trésor, ed. Beltrami, Introduzione, pp. XXIV-XXV.
248 Ezzel az elképzeléssel kapcsolatban lásd: BELTRAMI, P., Tre schede sul Tresor, in Annali della Scuola Normale Superiore di Pisa, serie III, 23, 1993, pp. 133-150., illetve Scariati, Dal Trésor al Tesoretto, pp.
25-54. különösen pp. 25-42.
67
ma chi ’l vorrà trovare, cerchi nel gran Tesoro ch’io fatt’ ho per coloro c’hanno il core più alto:
de aki meg akarná találni,
keresse a nagy Tesoróban (Kincsben) amelyet azoknak írtam,
akiknek magasztosabb szívük van:
Il Tesoretto, 1350-1354. sor
Ha az 1352. sorban található múlt idejű „fatt’ho” kifejezést megvizsgáljuk, az egyértelműen arra utalna, hogy a Trésor született meg előbb. Vannak azonban olyan szövegvariánsok is, amelyek ezt a sort a következőképpen hozzák: „ch’io farò per coloro”.249 Ebben az esetben a jövő idő használata arra utalna, hogy Latini dédelgette magában egy nagyobb, enciklopedikus mű megírásának tervét, amelyben több könyvet szánt volna az erények és a bűnök tárgyalásának. Ez a jövő idejű igealak jobban illeszkedne nyelvtanilag is az 1354. sorhoz: „là farò grande salto”, azaz, hogy ott nagyot fog ugrani, előrelépni a téma tárgyalásában.250
là farò grande salto per dirle più distese ne la lingua franceze.
ott majd nagyot lépek előre, hogy ezekről bővebben szóljak francia nyelven.
Il Tesoretto, 1354-1356. sor
Ha azt feltételezzük, hogy az Il Tesoretto az 1270-es évek elején íródott, akkor viszont szűkül azoknak a „nemes uraknak” a köre, akiknek Latini a poémát ajánlhatta. Mivel 1273-ban Habsburg Rudolfot német-római császárrá koronázták, X. (Bölcs) Alfonz ilyen irányú tervei kútba estek, így már nem illene rá a költemény 125-127. sora, ahol Latini a spanyol követségről beszél:
all’alto re di Spagna, a nagy spanyol királyhoz (mentem),
249 Ezekről a kéziratokról ír az angol nyelvű kiadásának bevezetőjében Holloway. Vö. Holloway, Introduction, p. XXVIII.
250 Vö. Beltrami elemzésével, BELTRAMI, P., Appunti su vicende del Tresor: composizione, letture, riscritture, in L’enciclopedismo medievale. Atti del convegno (San Gimignano, 8-10 ottobre, 1992), a cura di PICONE, M., Ravenna, Longo, 1994, pp. 311-328., jelen igeszerkezet elemzése pedig itt: pp. 318-319.
68
ch’or è re de la Magna e la corona atende,
aki jelenleg német király is és a korona várományosa,
Il Tesoretto, 125-127. sor
A „re de la Magna” megjelölés minden bizonnyal arra utal, hogy X. Alfonzt 1257-ben német királlyá választották. Azonban ezzel a döntéssel nagyon sokan nem értettek egyet, maga a pápa és a ghibellin párt nagy része is ellenezték ezt és nem fogadták el (lásd még az életrajz tárgyalásánál: II. fejezet).
Rossi szerint bizonyíték az Il Tesoretto későbbi keletkezésére, hogy találhatóak benne egyezések a Rózsaregény második, Jeun de Meun által írt részével is. Úgy véli, hogy Latini az előző század latin modelljeitől már olyannyira eltávolodott a poémában, hogy mondanivalójával, témái elrendezésével, didaktikai céljával és a népnyelv használatával sokkal jobban illeszkedik a modern, egyszerre filozofikus és ugyanakkor többrétegű mondanivalóval bíró „második” Rózsaregény szemléletéhez.251
Scariati úgy véli, hogy az Il Tesoretto valamikor 1271 végén–1272 elején íródhatott, egy olyan történelmi környezetben, amelyet már az Anjou-család politikai hatása és hatalmi törekvése hatott át. Ám Latini szándéka ebben a helyzetben is az uralkodó firenzei társadalmi réteg politikai képzése lehetett, tipikusan a városköztársaság intézményeinek keretei között.252 Scariati és kutatótársai pontosan erre a történelmi szituációra alapozzák a poéma későbbi keletkezésének teóriáját, X. Alfonz király politikai körülményeire koncentrálva. Három politikai témájú szonett (ezek az Anjou-párti Monte Andrea és egy anonim személy közötti levelezésből származnak – Vat. Lat. 3793, sonn.
700-702) témáját és az általuk felvázolt és hivatkozott történelmi eseményeket alapul véve arra jutnak, hogy ezek a szonettek nagy valószínűséggel 1271 ősze és 1272 tavasza közöttre tehetők, tehát az Il Tesoretto is valamikor ebben az időszakban íródhatott. Ebből viszont az következne, hogy a poéma ajánlása Anjou Károlynak szól, akihez Latini már 1269 táján közel állt (az ő nyomában, győztes csatája után tudott visszatérni Itáliába és neki köszönhette első megbízatását is az új hatalmi viszonyok között). Számtalan hasonlóságot vélnek ugyanis felfedezni ezeknek az Anjou-barát szonetteknek a leírásai és a poéma ajánlása között. Amilyen jelzőkkel ezek az uralkodót méltatják, ez köszön
251 Ez az érvelés azért problémás, mert Rossi elképzelhetőnek tartja azt a feltevést is, hogy Jean de Meun írta a Rózsaregény első részét is. Vö. Rossi, La tradizione allegorica: da Alain de Lille al Tesoretto, al Roman de la Rose, pp. 163-171., illetve Rossi, Messer Burnetto e la ‘Rose’, p. 134.
252 Vö. Scariati, Dal “Tresor” al “Tesoretto”. Saggi su Brunetto Latini e i suoi fiancheggiatori, pp. 25-54.
69
vissza a költeményben is. Ezt a gondolatmenetet viszi tovább egyébként Berisso is, amikor a keltezéssel kapcsolatos elképzeléseket tanulmányában összegzi, illetve a Trésor és az Il Tesoretto közötti allúziókat vizsgálja.253
Librandi a téma és a tudásanyag elrendezése mentén vizsgálja a Trésor és az Il Tesoretto közötti időkapcsolat kérdését. Úgy véli, hogy Latini az Il Tesorettóban bár didaktikusabb hangnemet üt meg, mondanivalója és hangneme ugyanakkor már jóval magával ragadóbb, mint a szárazabb, enciklopédikusabb jellegű Trésorban. Ebből ő arra következtet, hogy a költemény későbbi, mint az oil nyelven íródott prózai mű.254
A szakirodalom tehát eddig nem tudta megnyugtatóan rendezni azt a kérdést, hogy az Il Tesoretto mikor keletkezett, illetve az sem teljesen világos, hogy milyen kapcsolat van az allegorikus-didaktikus költemény és a prózában íródott enciklopédia között.
Erre a vitatott kérdéskörre jelen dolgozat sem tud egyértelmű választ adni, de a későbbi alfejezetek során visszatérek még egy-egy jellemző kérdésre, és a szövegből kiinduló elemzések során néhány új szemponttal gazdagítom a datálás megállapítására irányuló kutatást (lásd például a IV.5.7. és a IV.6.4.5. fejezetek fejtegetéseit).
IV.3. A cím kérdése
Igazán figyelemreméltó és fontos momentum, hogy az utolsó szavak, amelyeket Dante Latini szájába ad a Pokol XV. énekében éppen a „kincs”-re utalnak:
Sieti raccomandato il mio Tesoro
nel qual io vivo ancora, e più non cheggio.
Ajánlom neked Kincsemet,
amiben még mindig élek, mást nem kérek.
Pokol, XV., 119-120. sor
Mint arra az I. fejezetben is kitértem, ma is vita folyik arról, hogy a „Tesoro” kifejezés a versben íródott allegorikus költeményre (Il Tesoretto) vagy a prózában íródott enciklopédikus munkára (Trésor) utal-e. Létezik egy harmadik teória is, miszerint
253 Vö. BERISSO, M., Tre annotazioni al Tesoretto, in Filologia Italiana, 11. Pisa-Roma, Fabrizio Serra Editore, 2015. pp. 15-40.
254 Vö. Librandi, La didattica fondante di Brunetto Latini: una lettura del Tesoretto, pp. 155-172, különösen pp. 158-170.
70
mindkettőt jelzi, hiszen a két mű egymástól elválaszthatatlan, szorosan kötődnek egymáshoz, és ketten alkotnak egységet. Az irodalmi hagyomány kezdte a költeményt a nagy mű kicsinyítőképzős címével emlegetni, hogy jelezze a különbséget a két munka között (a Trésor ismertsége már Dante korában is jóval nagyobb volt, több, mint negyven kéziratban volt fellelhető). Ezt a címbeli megkülönböztetést kezdték el azután rosszul értelmezve minőségbeli különbségként interpretálni. Eszerint az Il Tesoretto csupán a Trésor bevezetője, egyfajta összefoglalása, kivonata, verses formában megfogalmazott kommentárja.
Mivel jelen dolgozat alapja Ciccuto és Bolton Holloway kiadása, ezért mindvégig következetesen az általuk feldolgozott és összevetett kéziratokban feltüntetett Il Tesoretto elnevezéshez és írásmódhoz tartom magam.