A fennmaradt dokumentumokra alapozva a Latinivel foglalkozó kutatók mára a legfontosabb kérdésekben egyetértenek, és a következő állomásokat emelik ki az életéből: valószínűleg Firenzében született valamikor 1220 és 1230 között119 B(u)onaccorso Latini della Lastra, „iudex et notarius” fiaként. Az iratokban keresztneve legtöbbször a Burnetto formában fordul elő, sőt a Latini is Latino formában a gyakoribb120. Latini saját műveiben is így hivatkozik önmagára, az Il Tesorettóban például kétszer fordul elő a „io Burnetto Latino”, azaz „én, Burnetto Latino formula (70.
és 2431. sor), egyszer a „mastro Burnetto” (1183. sor), egyszer csak a „Burnetto” (2240.
sor), egyszer pedig a „Fi’ di Latino”, tehát „én, Latino fia” (1133. sor) kifejezés.
Kora ifjúkoráról nem igazán tudunk biztosat, apja pozíciójának köszönhetően valószínűleg jó oktatásban részesült, és ennek köszönhetően már viszonylag korán részt vett Firenze előbb közigazgatási- és később politikai életében, ahogyan ezt a ránk maradt városi dokumentumok is tanúsítják.121
119 Zannonira hivatkozva Sundby még úgy vélte, hogy Latini 1210 körül (vagy még inkább előtte) születhetett, hiszen vannak olyan feljegyzések, amelyek arra utalnak, hogy leánya, Bianca 1248-ban ment feleségül Guido di Filippo da Castiglionchióhoz. Arról azonban, hogy ki volt Bianca és a többi gyermek (akiknek még a neve sem biztos) édesanyja, nincsenek adataink, sőt, Latini házasságkötésének idejét sem ismerjük. Sundby Chabaille-t is idézi, hiszen ő az Il Tesoretto 23. sora alapján úgy gondolta (Et io presi compagna,(kiemelés tőlem: Ó. N.) / E andai in Ispagna; / E feci l’imbasciata, / Che mi fue comandata.), hogy Latini 1260 körül házasodhatott meg, pont abban az időszakban, amikor követi szolgálatba lépett és ebben a minőségében ellátogatott X. Alfonz spanyol király udvarába. Ha ezt a két adatot hiteles információként fogadnánk el, mindebből az következne, hogy mivel ekkor lánya, Bianca már 12 éve házas volt, hogy Latininek ez már a második házassága lehetett. Ezekre azonban nincsenek bizonyítékok sem a kortársak, sem a későbbi életrajzírók szövegeiben, így maga Sundby is elveti az 1260-as házasságkötés lehetőségét, és a verssort úgy magyarázza, hogy Latini nem házastársat, hanem csupán kísérőt, útitársat vett maga mellé. Vö. Sundby, Della vita e delle opere di Brunetto Latini, pp. 4-5.
120 Lásd Mazzoni ismertetését egy firenzei kódexvariáns alapján. Vö. Mazzoni, ’Brunetto Latini’, p. 579.
Majd ezt kívánta alátámasztani egy igen mélyreható etimológiai elemzésében Rossi, lásd: Rossi, Canto XV, pp. 207-220.
A De vulgari eloquentiaban, amikor elítéli azon toszkán költőket, akik képtelenek voltak a hivatali nyelvet (volgare municipale) magasabb szintre emelni, s emiatt a toszkán nyelv jókora lemaradásban van, Dante is megemlíti a nevét: „[…] Et in hoc non solum plebe[i]a dementat intentio, sed famosos quamplures viros hoc tenuisse comperimus; puta Guictonem Aretinum, qui nunquam se ad curiale vulgare direxit, Bonagiuntam Lucensem, Gallum Pisanum, Minum Mocatum Senensem, Brunectum Florentinum, (kiemelés tőlem: Ó. N.) quorum dicta si rimari vacaverit, non curialia, sed municipalia tantum invenientur.
[…]” De vulgari eloquentia, I. XIII. 1. in Dante – Tutte le opere, a cura di FALLANI, G. e ZENNARO, S., Roma, Newton Compton Editori, 1996.
Kérdéses, ezért csak utolsó helyen említem a Messer Brunetto, questa pulzelletta kezdetű (Rime, XCIX.) dantei szonettet, ugyanis ennek hagyományosan elfogadott címzettje Brunetto Brunelleschi, ám vannak, akik Messer Brunettót Brunetto Latinivel azonosítják. Vö. CONTINI, G., Un nodo della letteratura medievale: la serie Roman de la Rose – Fiore – Divina Commedia, in Id., Un’idea di Dante: saggi danteschi, Torino, Einaudi, (első kiadás: 1976) 2001. pp. 245-283.
121 Vö. Fenzi, Brunetto Latini, ovvero il fondamento politico dell’arte della parola e il potere dell’intellettuale, pp. 323-369.
24
A bolognai guelfek 1250 májusában győzelmet arattak II. Frigyes fia, Enzo felett, az ezt követő eseményekről nincs sok adatunk, de valószínűleg Latini is tevékenyen részt vett a politikai csatározásokban. Feltételezhetően aktívan közreműködött az 1253-as (vagy 1254-es) Sienával való békekötés során. Ez a béke azonban nem tartott sokáig, 1260-ban pedig az események váratlan fordulatot vettek. Siena, ahol a ghibellin száműzöttek gyűltek össze, csatlakozott Manfrédhoz, aki kiterjesztette hatalmát Dél-Itáliára. A firenzei guelfek pedig úgy döntöttek, hogy segítséget kérnek Kasztíliai Alfonz királytól, akit már 1257-ben négy elektor császárrá választott. Mivel azonban Alfonz király egyre növekvő rokonszenvet mutatott a guelf párt és annak politikusai iránt, a ghibellinek és a pápa nem ismerték el érvényesnek ezt a választást, sőt, ellenszenvüket később az is növelte, hogy Alfonz több guelf menekültet befogadott királyi udvarába.
Hogy elnyerjék Alfonz támogatását Manfréd királlyal és a fenyegető sienai ghibellinekkel szemben, a firenzei elöljárók Latinit küldték követségbe a spanyol királyi udvarba:
Nel detto anno, essendo d’assai tempo prima per gli elettori dello
’mperio eletti per discordia due imperadori, l’una parte (ciò furono tre de’ lettori) elessono il re Alfonso di Spagna, e l’altra parte degli elettori elessono Ricciardo conte di Cornovaglia e fratello del re d’Inghilterra;
e perché il reame di Boemia era in discordia, e duese ne faceano re, ciascuno diede la sua boce a la sua parte. E per molti anni era stata la discordia de’ due eletti, ma la Chiesa di Roma più favoreggiava Alfonso di Spagna, acciò ch’egli colle sue forze venisse ad abattere lasuperbia e signoria di Manfredi; per la qual cagione i Guelfi di Firenze gli mandarono ambasciadori per so-muoverlo del passare, promettendogli grande aiuto acciò che favorasse parte guelfa. E l’ambasciadore fue ser Brunetto Latini, (kiemelés tőlem: Ó. N.) uomo di grande senno e autoritade […].
Villani, NC 7. LXXIII.
A sevillai udvarban töltött idő nagy hatást gyakorolt Latini szellemi formálódására, műveltségének és látókörének szélesítésére. A gazdagon felszerelt királyi könyvtárban hozzáfért olyan arab nyelven, valamint kasztíliai és galíciai nyelvjárásban írt munkákhoz, amelyek felkeltették érdeklődését a jog, az asztronómia, a zene, a költészet és a
25
hagiográfia iránt.122 Szintén itt ismerkedett meg olyan enciklopédikus jellegű, összefoglaló művekkel, amelyek később az ő közvetítésével jutottak el Itáliába.123 Nemcsak művelődését tekintve volt ez a követség termékeny, hanem ennek köszönhetően megismerhette a Santiago de Compostelába vezető zarándokút fontos állomásait, Arles-t, Montpellier-Arles-t, Roncesvallest és Burgost.124
Miközben ő távol volt, a firenzeiek döntő vereséget szenvedtek a véres montaperti csatában. A csatára 1260. szeptember 4-én került sor, és 1260. szeptember 13-án már el is kezdődött a guelfek menekülése a városból. Malispini guelf krónikás is ír erről, Villani pedig meg is nevez ilyen menekülő családokat, és bár külön név szerint senkit nem emel ki, valamiért fontosnak tarthatta, hogy Brunetto Latinit megemlítse, neki a teljes neve szerepel.
Venuta in Firenze la novella della dolorosa sconfitta, e tornando i miseri fuggiti di quella, si levò il pianto d’uomini e di femmine in Firenze sì grande, ch’andava infino a cielo; imperciò che non avea casa niuna in Firenze, piccola o grande, che non vi rimanesse uomo morto o preso; e di Lucca e del contado ve ne rimasono gran quantità, e degli Orbitani.
Per la qual cosa i caporali de’ Guelfi, nobili e popolari, ch’erano tornati dalla sconfitta, e quegli ch’erano in Firenze, isbigottiti e impauriti, e temendo degli usciti che venieno da Siena colle masnade tedesche; e’
Ghibellini ribelli e confinatich’erano fuori della cittade cominciarono a tornare nella terra; per la qual cosa i Guelfi, sanz’altro commiato ocacciamento, colle loro famiglie piagnendo uscirono di Firenze, e andarsene a Lucca, giuovedì a dì XIII di settembre, gli anni di Cristo MCCLX. Queste furono le principali case guelfe ch’uscirono di Firenze:
[…] Di porte del Duomo: i Tosinghi, Arrigucci, Agli, Sizii, Marignolli, e ser Brunetto Latini e’ suoi (kiemelés tőlem: Ó. N.), e più altri […].
Villani, NC, 7. LXXIX.
122 Vö. Scariati, Dal Trésor al Tesoretto. Saggi su Brunetto Latini e i suoi fiancheggiatori, Capitolo II.
123 Palacios úgy gondolja, hogy Dante Latini közvetítésével ismerte meg a Mohamed létrája című arab munkát, amelynek víziója közvetlenül inspirálhatta az Isteni Színjáték megírásakor. Vö. Asín Palacios, La escatologia musulmana en la Divina Commedia, pp. 381-387. Mivel jelen értekezésnek (közvetlenül) nem témája a Dantét ért hatások beható elemzése, erre az – egyébként a dantisztikában máig nagy vitákat kiváltó – kérdéskörre nem kíván kitérni.
124 Ezekről ír Holloway, Twice-Told Tales. Brunetto Latino and Dante Alighieri, Introduction, pp. 3-23.
26
Biztos tehát, hogy az 1260-as montaperti csata után száműzték. Éppen követségben járt, tehát csak útközben értesült a vereségről és száműzetéséről. Az egyik verzió szerint egy bolognai diáktól tudta meg – így írja le az Il Tesoretto125, egy fennmaradt levél alapján azonban apja értesítette erről.126 Spanyolországban127 és Franciaországban128 tartózkodott 1260 és 1267 között, járt Párizsban, Arras-ban, Bar-sur-Aube városában.
Franciaországban gazdag támogatóra talált, valószínűleg ennek a gazdag és befolyásos férfinek a kívánságára és jóindulatának elnyerésére fordította le és kommentálta Cicero retorikáját, és itt írta meg a La Rettorica, az Il Favolello (?), a Trésor, illetve valószínűleg az Il Tesoretto című munkákat (a datálás problémakörével kapcsolatban lásd: a II.4.1.
fejezetet). Ebben az időszakban nemcsak a francia és a spanyol irodalommal foglalkozott, hanem mélyebben megismert latin nyelvű munkákat is (pl. Alain de Lille műveit).
Latini nem maradt haláláig Franciaországban, hiteles adataink azonban nincsenek arról, hogy pontosan mikor és hogyan tért vissza Itáliába. Több forrás szerint 1265 május-júniusában érkezhetett haza, Anjou Károly nyomában129. A politikai helyzeten a beneventói csata változtatott, hiszen 1266. február 26-án az ütközetben Manfréd meghalt, ezután pedig 1267 januárjában a két párt fegyverszünetet kötött. Károly király 1267 áprilisában érkezett meg Firenzébe. Mivel Firenze ismét guelf irányítás alá került, és az uralkodó is ott tartózkodott, ilyen körülmények között nem valószínű, hogy Latini késlekedett volna visszatérni, így valószínűleg valamikor 1266-ban vagy 1267-ben ért vissza Firenzébe. 1269-ben már Károly király főkormányzójának főjegyzőjeként látjuk.130 1272 és 1274 között Firenze kancellárja lett. Ebből az időszakból számtalan, köz- és magánéletét érintő adat maradt ránk131. Az 1273-as év Latini számára fordulópont, hiszen a politikai életben is változások történnek. Maga Latini úgy hivatkozik magára, mint „notarius nec non scriba Consiliorum Communis Florentiae”132. A következő öt-hat évből nincsenek feljegyzéseink megbízatásairól és tevékenységeiről. Azt azonban
125 Il Tesoretto, 145-147., 155-162. sor. Erről a kérdésről részletesen lásd: a IV.6.1. fejezet vonatkozó részeit.
126 Vö. Holloway, Twice-Told Tales. Brunetto Latino and Dante Alighieri, p. 3.
127 A spanyol éveket vizsgálja részletesen könyvében Carmody: Carmody, Li livres dou Tresor de Brunetto Latini.
128 A francia időszakot elemzi: Roberta Cella, Gli atti rogati da Brunetto Latini in Francia (tra politica e mercatura, con qualche implicazione letteraria), pp. 367-408.
129 Latini és Károly kapcsolatáról részletesebben lásd: DAVIDSOHN, R., Storia di Firenze, trad. Giovanni Battista Klein, Firenze, Sansoni, 1957. II., 2.
130 Vö. Scariati, Dal Trésor al Tesoretto, Capitolo I.
131 Ezekről a dokumentumokról ír Lodovico Frati: FRATI, L., Brunetto Latini, in Giornale Dantesco, 22.
1914. 207-209.
132 Vö. Trésor, 7. könyv 15. fejezet in: LATINI, B., Trésor, ed. BELTRAMI, P., SQUILLACIOTI, P., TORRI, P. és VATTERONI, S., Torino, Einaudi, 2007. (a továbbiakban Trésor)
27
tudjuk, hogy 1279-ben a guelfek és a ghibellinek III. Miklós pápához fordultak segítségért, hogy újítsa meg a békét a két párt között. A pápa el is küldte bíborosát, aki tíz napot töltött Firenzében és újból sikerült összebékítenie a pártokat. A paktumnál közreműködtek nemes államférfiak is, akik között ott találjuk Latini nevét is.133
Az 1280-as évekre tehető Dantéval való kapcsolata. Az 1280-as évek második fele Latini „aranykora” volt közéleti tevékenysége és befolyása szempontjából.134 1284 szeptemberében a firenzeiek szövetséget kötöttek a genovaiakkal és a luccaiakkal a pisaiak ellen. Ezen a megbeszélésen Latini elnökölt. 1287-ben ott találjuk Latini nevét a firenzei kormányzatban. Még 1279-ben a pápai küldött új alkotmányt adott Firenzének, amely alapján a firenzei tanácsot tizennégy „jó ember” (buonomini): nyolc guelf és hat ghibellin alkotja. Ezt az alkotmányt 1282-ben megújították és demokratikusabbá tették:
a közügyeket egy elöljáró (podestà), egy népkapitány (capitano del popolo) és elöljárók (priori), először három, aztán hat, végül tizenkét fő intézték. Az elöljárók között 1287-ben ott találjuk Latini nevét is. 1289-1287-ben azon követek sorába választják, akiknek a feladatai közé tartozik különböző méltóságokkal való tárgyalás s fontos politikai kérdések és saját városa érdekeinek hathatós képviselete Itálián kívül és belül. Ezután megint szem elől veszítjük Latini alakját, eltűnik a politikai életből.
Halálát 1294-re datálják Villani alapján:
Nel detto anno […] morì in Firenze uno valente cittadino il quale ebbe nome ser Brunetto Latini, il quale fu gran filosafo, e fue sommo maestro in rettorica […] e fu dittatore del nostro Comune. Fu mondano uomo, ma di lui avemo fatta menzione però ch'egli fue cominciatore e maestro in digrossare i Fiorentini, e farli scorti in bene parlare, e in sapere guidare e reggere la nostra repubblica secondo la Politica.135
A firenzei Santa Maria Maggiore őriz egy síremléket a Latini családról: ez valószínűleg eredetileg a Santa Maria Reparatahoz tartozó temetőben volt.136 Egy későbbi sírfelirat is
133 Latini jegyzői tevékenységéről és közéleti szerepvállalásáról részletesen lásd: Marzi, La cancelleria della Repubblica fiorentina, pp. 35-48. Igen figyelemreméltóak azon bibliográfiai tételek is, amelyekből a korabeli Firenze hivatali ügymenetét és a keletkező kancelláriai iratokat megismerhetjük (pp. XI-XXXI.).
134 Ezzel az időszakkal kapcsolatban lásd: CEVA, B., L’uomo e l’opera, az életrajzzal foglalkozó fejezetrészt.
135 Vö. Villani nekrológja az 1294. évi krónikában: in Villani, NC 9. X.
136 Vö. 4. számú melléklet vonatkozó képanyaga.
28
megmaradt: ez úgy állít emléket Latininek, hogy Dante és Guido Cavalcanti mesterének nevezi.137
II.3. Brunetto Latini művelődéstörténeti, irodalmi és politikai