Cicerói szónoklatok fordításai

Latini nevéhez kötik további három cicerói szónoklat lefordítását, ezek a Pro Ligario, a Pro Marcello és a Pro rege Deiotaro. Ezeknek kritikai kiadása még nem jelent meg és a Latini-életmű kevéssé kutatott szövegei közé tartoznak, pedig népszerűek voltak a korszakban és kimutathatóan nagy hatást gyakoroltak a Quattrocento több szerzőjére.¹⁵⁵

II.4.3. Li livres dou tresor avagy Trésor¹⁵⁶

Latini feltehetően franciaországi száműzetése idején, 1260 és 1266 között írta Li Livres dou Tresor című munkáját, bár valószínűleg az utolsó fejezeteket már a Firenzébe való visszatérés után fejezte be. A Trésor hamar népszerűvé vált, számtalan kéziratban maradt ránk, és több fordítása is ismert (olasz, latin, angol, katalán, kasztíliai, bergamói, salentói és szicíliai dialektusban).

A fennmaradt kódexek közül hatvanegy teljes, tizenegy részleges, tizenhárom pedig töredékes. Carmody könyvének előszavában részletesen foglalkozik a szövegvariánsokkal, ő hetvenhárom különböző kéziratról tud, és további tizenötről, amely elveszett.¹⁵⁷ A Trésor kiadások közül érdemes megemlíteni Luigi Carrer 1839-es¹⁵⁸, Luigi Gaiter 1883-as, Chabaille 1863-as és a már említett Carmody 1948-as kiadását. A legújabbat Beltrami, Squillacioti, Torri és Vatteroni jegyzik.¹⁵⁹Ezek ún. teljes szövegek, vannak azonban részleges kiadások is, amelyek a mű csak egy-egy könyvét, vagy fejezetét dolgozzák fel.

A Trésor enciklopedikus munka, amelyet Latini különböző forrásokból válogatott és állított össze ─ a kompiláció tényét maga a szerző is megerősítette: nem hivatkozási

155 Vö. Ceva, Brunetto Latini: l’uomo e l’opera, a művek tárgyalásánál, valamint BIANCO, M., Fortuna del volgarizzamento delle tre orazioni ciceroniane nelle miscellanee manoscritte del Quattrocento, in A scuola con ser Brunetto. Indagini sulla ricezione di Brunetto Latini dal Medioevo al Rinascimento, ed.

MAFFIA SCARIATI, I., SISMEL - del Galluzzo, Firenze, 2008. pp. 255-286.

156 Bár a Trésor elemzése nem tárgya jelen dolgozatnak (s annak kereteit szét is feszítené annak mélyreható vizsgálata), az Il Tesorettóval való szoros kapcsolata, a közöttük lévő utalások- és hivatkozások rendszere miatt érdemes pár kulcsfontosságú pontot kiemelni a prózában írt enciklopedikus munka kapcsán.

157 Lásd Carmody bevezetőjében. Carmody, Li livres dou Tresor de Brunetto Latini.

158 Ezt a variánst a hagyomány sokáig Bono Giamboni nevéhez kötötte, és tényként kezelte, hogy ő ültette át a francia szöveget olaszra. Azóta ezt a kritika megcáfolta. Lásd Segre magyarázatát: Segre, La prosa del Duecento, pp. 91-93.

159 Vö. 132. számú lábjegyzet.

36

pont vagy visszakereshető forrás kívánt lenni.¹⁶⁰ Összes forrását szinte lehetetlen kimutatni, de biztosan támaszkodott a Bibliára, Arisztotelészre, Pliniusra, Sallustiusra, Horatiusra, Senecára, Ciceróra, Xenophanészra, Vegetiusra, Guillaume de Conches Moralium Dogmájára, Guilelmus Peraldus Summa Aureájára, Solinusra és Izidorra.

Latini ezeket a szövegeket összegyűjtötte, egymás mellé rakta, de teljességre nem törekedett.

Rögtön az első fejezetben felvázolja művének szerkezetét, a három könyv tartalmát¹⁶¹, és teljesen egyértelművé teszi szándékait: maga a mű nem csupán gyakorlatias használatra szánt enciklopédia, hanem pedagógiai célja is van a szövegkorpusznak.

Napolitano szerint a középkori enciklopédiák nem csupán tudást közvetítenek, hanem különféle osztályozási módszereket (divisio) és szerveződési formákat is bevezetnek (ordo).¹⁶² Megkülönbözteti az „ordo rerum” (dolgok általános rendje, a középkori világrend) és az „ordo artium” fogalmát (a tudományok középkori rendszere), így vizsgálja a Trésor szerepét a középkori enciklopédiák sorában. A mű célja világos: az addig ismert doktrínák és tudás gyűjteménye, közvetítője kíván lenni. Ebben a szándékában minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt Latinire a Bölcs Alfonz király spanyol udvarában eltöltött idő, hiszen ez a hely egyfajta kereszteződése, találkozópontja volt a mediterrán kultúráknak és ez volt az iszlám művek híres fordítóműhelye is.

A Trésor kultúra, idő és több jelentésréteg találkozópontja. Időbeli kereszteződés abban az értelemben, hogy összegyűjti a klasszikus, főként cicerói-, valamint a középkori retorikai hagyományokat. Létrejöttét több különböző tényező, kulturális hatás, sokszínű témák inspirálták. Egyéb középkori enciklopédiákkal ellentétben ugyanis Brunetto Latini célközönsége a városi polgár, aki a városi életben kíván részt venni, aki jól és hatékonyan

160 „Cist livres est compilés seulement des mervilleus dis des autours ki devant nostre tans ont traitié de philosophie”, célja nem „creare”, hanem „compilare”, in Trésor, p. 18. Az idézetek a következő kötetből származnak: Carmody, Li livres dou Tresor de Brunetto Latini, 1948.

161 Az első könyv „theorique, qui est la premiere science dou cors de phylosofie”: comencement du siecle [I-V: bevezető fejezetek; VI-XVI, a teremtés története]; ancieneté des vielles istores [XVII-XCVIII:

történelem az eredendő bűntől Corradino haláláig]; nature de toutes coses [XCIX-CXX: elemek, csillagok];

mapamonde; [CXXI-CXXIV, valamint CXXV-CXXIX: Rutilio Palladio Agricultura című munkájából vett részek); nature des animaus [CXXX-CXCIX]; konklúzió [CC]. A második könyv: „des vices et des viertus […] apiertient a la seconde et a la tierce partie de philosophie, c’est a pratike et a logike”: Etique, li livres d’Aristotle [II-XLIX], livres de moralités [L-CXXI, illetve egy összegző fejezet]. A harmadik könyv:

„retorike et coment li sires doit governer ses gens […] selonc les us as ytaliens”, „apertient a pratike”: de retorike [II-LXXII], dou governement de cités [LXXIII-CV].

162 NAPOLITANO, D., Composition and reception of Brunetto Latini’s Li livres dou Tresor, Utrechti Egyetem, 2014. (doktori disszertáció) p. 30.

fellelhető: http://dspace.library.uu.nl/, utolsó megtekintés: 2015. 06. 21.

37

kíván működni ebben a közegben.¹⁶³ A mű mozgatórugója, hogy olyan komplex nevelést kíván nyújtani, amely a retorikán keresztül a politikában csúcsosodik ki. Egy olyan emberi ideált fogalmaz meg, aki jól tud élni és együttélni a városállamban, akit a gyakorlati bölcsesség, ráeszmélés ideája, a politikai bölcsesség vezérel.¹⁶⁴ Így válik a Trésor egy kalauzzá, guidává a tudatos polgár, a „cittadino” számára.

Latini Trésorja hagyományosan három könyvből áll. Kivételt képeznek azok a kéziratok, amelyek négy vagy öt könyvből állnak, mivel a második és a harmadik könyvet további részekre tagolják. A Trésorral ellentétben az olasz Tesorót általában kilenc könyvre osztják fel.¹⁶⁵

A három részre felosztott Trésor az ordo artiumot tükrözi.¹⁶⁶ Az első könyv a teoretikai tudással foglalkozik. A fő rész történelem, majd fizika, kozmológia és földrajz következik, végül egy bestiáriummal zárul. A második könyv etikával foglalkozik. Az egyik rész Arisztotelész Nikomakhoszi Etikájának fordítása, a másik rész morális szabályok tárháza. A harmadik könyv témája a retorika és a politika.¹⁶⁷

Ribémont ezt a felosztást átmenetnek tekinti az ordo rerumból az ordo artiumba, amely határozott elmozdulás a teológiai perspektíva, az Isten által adott rend felől az antropológiai perspektíva irányába, vagyis a teologikus megközelítést az emberközpontú váltja fel. Latini ugyanis elméleti pontosítással indít és a politikai gyakorlattal zár. Ez a szerkesztési elv igen újító jellegű, hiszen a Trésor széles forrásbázison nyugszik és bevallottan ezen forrásokra támaszkodik. Latini ezt a hierarchiát a prológusban lévő szimbólumok tudatos használatával is megerősíti. A pénz jelképezi az első könyvet, a drágakő a másodikat, míg a színarany a harmadikat („choix des termes, choix de l’ordre”).¹⁶⁸

163 Például a skolasztikus enciklopédizmus egyik legjelentősebb képviselőjének, Vincent de Beauvais-nak Speculum maius című munkája a skolasztika hagyományát követő olvasói réteghez, és nem a polgári, városi célközönséghez szól.

164 A kérdéskörről részletesebben lásd: Artifoni, Tra etica e professionalità politica. La riflessione sulle forme di vita in alcuni intellettuali pragmatici del Duecento italiano, pp. 403-423., illetve uő: Preistorie del bene comune. Tre prospettive sulla cultura retorica e didattica del Duecento, pp. 63-87.

165 (1) ótestamentumi történetek, (2) újtestamentumi történetek, (3) kozmológia, földrajz, (4) bestiárium:

halak és vízközeli állatok, (5) bestiárium: kígyók, madarak, földi állatok, (6) Arisztotelész Nikomakhoszi Etikája, (7) morális felfogás, (8) retorika és (9) politika.

166 RIBÉMONT, B., Brunetto Latini, encyclopédiste et traducteur d’Isidore de Séville. L’ordo et l’idéologie: Introduction à la matière historique dans le Livre dou Tresor, in Lo scaffale della biblioteca scientifica in volgare (secoli XIII – XVI) (Atti del Convegno – Matera, 14-15 ottobre 2004). ed. LIBRANDI, R. és PIRO, R., Sismel, Firenze, 2006. pp. 63-79.

167 A szerkezetről részletesen lásd a bevezetőben: Latini, Trésor, ed. Beltrami, pp. 17-18.

168 Beltrami, Appunti su vicende del Tresor: composizione, letture, riscritture, pp. 311-328.

38

A Trésor témáinak kiválasztása, a nagy forrásanyag elrendezése és a könyvek struktúrája mind arra engednek következtetni, hogy Latini fő mondanivalója az utolsó részben kapott helyet, ahol gyakorlati tudnivalókkal kívánja képezni és segíteni a városköztársaság ügyeiben szívesen és aktívan tevékenykedő városi polgárt.

Amint már említettem, a Trésor részletes bemutatása és elemzése nem tárgya jelen dolgozatnak, azonban érdemes az enciklopédikus mű fejezetei közül kiemelni az állatokkal foglalkozó részt. Mint ahogyan arról már volt szó, Brunetto Latinit az irodalomkritika nem tartotta méltónak arra, hogy életművét részletes elemzésnek vesse alá, így a firenzei mester kiszorult az irodalmi kánonból. Hosszú évszázadokra elfelejtkeztek műveiről, és amikor meg is említették nevét, illetve valamelyik művét, vagy szánakozva szóltak róla, és egy minden eredetiséget nélkülöző, fantáziátlan kompilátornak tartották, vagy csak Dantéval és az Isteni Színjáték Poklának XV. énekével kapcsolatban hivatkoztak rá. Az utóbbi évtizedben az irodalommal foglalkozó kutatók újra „felfedezték” maguknak Latinit, és főleg a Trésor kapcsán született több szakcikk, tanulmány és értekezés.¹⁶⁹ A legtöbb ilyen írás a Trésor bestiáriumának szentel külön kiemelt figyelmet, így érdemes ezen a ponton kissé kitérni ennek a témakörnek a tárgyalására is.¹⁷⁰ Természetesen itt is csak néhány olyan jellemzőt szeretnék felvázolni, amelyek „túlmutatnak” a korszak más, ilyen tematikájú munkáin, ezzel is a szerző sajátos látásmódját és mondanivalójának tudatos és egyéni elrendezését hangsúlyozva. Állatok az Il Tesorettóban is szerepelnek, ezekkel kapcsolatban is utalni fogok a Trésor ezen fejezeteire (vö. IV. fejezet).

A bestiáriumok köztes helyet foglalnak el a morális tanulsággal bíró állatmesék és azon enciklopédiák között, amelyekben az állatok leírása tudományos nézőpontból történik. Egyfajta kézikönyvek ezek, a természet történelmének leírása. A középkori bestiáriumok nagy része a 3–4. században, Alexandriában keletkezett görög Physiologusból építkezik. Egészen a 13. századig több latin verziója ismert, ezekből születtek azután a különböző modern nyelvű szövegek. Bár számtalan variáció létezik, és többször a fejezeteket is felcserélték, mindazonáltal a közöttük lévő kapcsolat filológiailag kimutatható. A szerzők forrásai voltak Arisztotelész, Plinius, Solinus,

169 Ezen elemzések általában a mű valamely aspektusára koncentrálnak, egy-egy részproblémát emelnek ki, lásd például Roux könyvét, amely a Trésor ikonográfiájával, a miniatúrák kérdésével foglalkozik:

ROUX, B., Mondes en miniatures. L’iconographie du Livre du Trésor de Brunetto Latini, Droz, Genf, 2009.

170 Bizonyos jellemzőkkel kapcsolatban magyarul lásd VÍGH, É., Állatszimbolika a közép- és újkori Itália irodalmában, Lázi Könyvkiadó Kft., Szeged, 2019.

39

Sevillai Izidor, s nyomukban olyan enciklopédiák születtek, mint Albertus Magnus, Alexander Neckam, Vincent de Beauvais, vagy Bartholemeaus Anglicus művei.¹⁷¹

Latini pontos forrásai sem ismertek, de a fentieken kívül meríthetett az Hugo de Sancto Victore-nak tulajdonított De Bestiisből (például a birka leírásánál) vagy Bartholemeaus Anglicus De proprietatibus rerumából.¹⁷² Godbarge Palaciosra támaszkodva pedig úgy véli, hogy Al-Jahiz Hayawan című könyve volt Latini bestiáriumának kiindulópontja.¹⁷³

Bár Latini bestiáriuma követi a középkori mintákat, és jól illeszkedik az állatos könyvek hagyományának sorába, érdemes néhány külön megjegyzést is fűzni hozzá. Az állatokról szóló szövegekben állati és emberi világ összefonódik: vagy azért, mert a háziasítás és az állattenyésztés során az ember hasznot húzott a környezetében élő állatokból, vagy mert szoros érzelmi kapcsolat fűzi össze őket (elegendő csak a kutyára vagy a lóra gondolni). Akkor lazul ez a kapocs, ha az állati viselkedés nem mint morális tanítás kerül előtérbe, és bemutatásuknak nem az az elsődleges célja, hogy segítséget adjon az olvasónak eligazodni a leírt tanításokban. Bár az eddigi hagyománytól eltérő módon, de az állatok itt is kölcsönhatásban állnak az emberi világgal, folyamatos kapcsolatban vannak vele. Bizonyos leírások – ha figyelmesen olvassuk őket – természeti jelenségekre is utalnak. A delfinek esetében Latini megjegyzi, hogy segítségükkel a tengerészek jobban tudnak tájékozódni a vihar érkeztéről, hiszen viselkedésük előre jelzi a tomboló orkán közeledtét. Külön kitér azokra az esetekre, amikor delfin és ember között szoros kötődés jött létre, ahogyan írja „pour les amours k’il portent as homes”.¹⁷⁴ A szürke gém kapcsán ugyanez az előrejelző viselkedés figyelhető meg. Mindkét esetben az állat cselekvőként jelenik meg, ez azonban ösztönös, nem az ember felé irányul. Nincs a két világ között közvetlen kommunikáció. Nem a vihar az egyetlen természeti jelenség, amelyről az állatok jeleznek nekünk. A varjú károgása például a közeledő esőt jelzi. Az egyes állatok mozgása, rikácsolása, a madarak szárnycsapkodása mind-mind meteorológiai jelenségek előjelei, amelyet bárki megfigyelhet. Ebben áll Latini bestiáriumának újdonsága: a természet az ember számára olyan elemeket kínál, amelyek

171 RIBÉMONT, B., Encyclopédisme medieval et modernité, in Le Moyen Âge dans la modernité, ed.

SCHEIDEGGER J., Paris, Honoré Champion, 1996. pp. 381-394.

172 SQUILLACIOTI, P., La pecora smarrita. Ricerche sulla tradizione del Tesoro toscano, in A scuola con ser Brunetto. Indagini sulla ricezione di Brunetto Latini dal Medioevo al Rinascimento, ed. MAFFIA SCARIATI, I., Firenze, SISMEL - del Galluzzo 2008. pp. 547-563.

173 GODBARGE, C., Brunetto Latini y la reconstrucción del ethos republicano, in Foro Interno, 5., 2005 pp. 92.

174 Carmody, Li livres dou Tresor de Brunetto Latini, p. 131.

40

semmilyen különösebb interpretációs képességet nem igényelnek.¹⁷⁵ Az egyszerű tengerész is csak megfigyelt, s összekötötte az ismétlődő állati viselkedést a természeti változásokkal. Az állatvilág megfigyelhető, és egyszerűen megérthető. Egyes állatok, mint például a bagoly vagy a vadszamár az időbeli tájékozódást segítik.

Megfigyelésükkel tehát általános természeti szabályszerűségeket is levonhatunk. Bár az állatok önnön világuknak foglyai, nem léphetnek „feljebb”, tudást közvetítenek, segítségükkel, helyesebben megfigyelésükkel az ember tanul és fejlődik, ismeretet szerez a természet működéséről. Latini bestiáriuma tehát inkább enciklopedikus, mintsem morális jellegű, ezzel pedig jelentősen eltér az addigi kánontól.¹⁷⁶

II.4.4. Il Favolello

Műfaját tekintve egy erkölcsi, morális tartalommal bíró episztola, amelyet a firenzei költő-ismerősnek, Rustico di Filippónak címzett Latini. A rövid verses levél (versformája megegyezik az Il Tesorettóéval) a barátság témakörét tárgyalja, majd a barátot dicsérő sorokkal zárul. Mivel Rustico di Filippo a ghibellin párthoz tartozott, és Latini száműzetése idején ért fel politikai karrierje csúcsára, talán Latininek az is lehetett a célja, hogy családját és Firenzében hagyott javait figyelmébe ajánlja és egyben pártfogását kérje.

Vannak olyan szövegváltozatok, ahol a cím Il Favolettóra van cserélve. Ez azonban hibás megnevezés, hiszen a levél címe nagy valószínűséggel a provanszál

’flabel’ (’fabliau’ ~ rövid költemény) szóból eredeztethető. Ez a rövid költői levél is a franciaországi száműzetés idején íródhatott, de a keletkezéséről nincsenek pontos adataink. Bár az első kiadásokban az Il Favolello és az Il Tesoretto mindig egymás mellett szerepeltek, tartalmukat tekintve nincs semmi közös bennük, tehát valószínűleg Latini sem szánta összetartozó szövegeknek őket.¹⁷⁷

175 Vö. MAURICE, J., La place du Livre des Animaux de Brunetto Latini dans la tradition des bestiaires médiévaux, in Bestiaren im Spannungsfeld zischen Mittelalter und Moderne, Tübingen, Gunter Narr Verlag, 1997. pp. 40-47.

176 MAURICE, J., Signes animaux au XIIIs siècle dans les bestiaires moralisés et dans le bestiaire encyclopédique de Brunetto Latini, in L’animalité, hommes et animaux dans la culture française, Tübingen.

Gunter Narr, 1994. pp. 39-54. Ugyanerről a témakörről lásd még: MAURICE, J., La formule ‘et sachiés que’, indice de la spécificité du Livre des animaux de Brunetto Latini, in Romania 106, 1985. pp. 527-538.

177 Vö. Sundby, Della vita e delle opere di Brunetto Latini, pp. 28-29.

41

II.4.5. Il Tesoretto

Az Il Tesoretto című költemény egy egyes szám első személyben elmesélt allegorikus látomás története, amelynek főszereplője maga a szerző, Brunetto Latini. Az első rész, az ajánlás után (ennek szerepéről később, lásd: IV.6.1. fejezet) megtudjuk, hogy a főszereplő hazafelé tart Firenzébe a spanyol királyi udvarból, ahol követségben járt X. (Bölcs) Alfonznál. Éppen Roncevalles völgyén halad keresztül, amikor egy bolognai diákkal találkozik, aki értesíti őt a szeptember 4-i montaperti csata kimeneteléről, azaz arról, hogy a guelfek veszítettek és emiatt sok guelf-párti politikus és családja már el is hagyta időközben Firenze városát. Ettől a fiatal diáktól tudja meg azt is Latini, hogy őt magát is száműzték. Nagy szomorúságában és kétségbeesésében letér az útról, elvéti az irányt és egy sűrű, sötét erdőben eltéved. Ezzel az eltévedéssel indul az a hosszú utazás, amelynek során különböző allegorikus alakok: a Természet (Natura), az Erény (Vertute), és a Szerelem Istene (Dio d’amore) birodalmába jut el, valamint találkozik egy lovaggal (aki tudását és tapasztalatait a négy kardinális erénytől szerezte), négy apróddal, majd végül Ovidiusszal is. Az utolsó ilyen kulcsmozzanat, amikor az Olümposz hegyére feljutva magával Ptolemaiosszal találkozik, ám kettejük jeleneténél a költemény félbeszakad. Az allegorikus-didaktikus poéma ölelkező rímes, hétszótagú verssorokból épül fel, a 2944.

sornál befejezetlen maradt.

A rövid kritikatörténeti áttekintésben már tisztáztam, hogy a kritika kezdettől fogva előítéletekkel közelített az Il Tesoretto felé, olyan vegyes jellegű alkotásnak tartotta, amely rengeteg tudást próbál versbe szedve közvetíteni. A költemény alapján Brunetto Latinit rossz költőnek és minden kreativitást nélkülöző egyszerű utánzónak könyvelték el, aki fenntartások nélkül vesz át elemeket Boethiustól, Alain de Lille-től és Guillaume de Lorris-tól, és ezeket személyes élményeivel és politikai meggyőződésével keveri.

Ezekkel a kritikákkal szemben csak Jauss tanulmánya foglalkozott érdemben a mű elemzésével. Úgy vélte, hogy az eddigi megközelítések téves nézőpontból közelítettek a műhöz. Stílusának tisztaságát, a történések világos mozgatórugóit, a leíró részek arányos mértékét, a forma és tartalom egységét keresték benne. Jauss ezért egészen más interpretációs lehetőségekből indult ki, s így vizsgálta a szöveget, fogalmazott meg észrevételeket a forrásokkal kapcsolatban és elemezte forma és tartalom viszonyát.¹⁷⁸

178 Vö. Jauss, Brunetto Latini poeta allegorico, 135-174.

42

A költeményben a helyek és helyszínek allegorikusak, nincsenek világos topográfiai utalások, nem tudjuk meg azt sem, hogyan néznek ki a túlvilág tájai és milyen rendszer szerint szerveződnek részei, hiszen egymástól világosan nem szétválasztva, reális és fantasztikus, elképzelt helyszínek követik egymást. Ebben a folyton változó, kaleidoszkopikus világban csupán az utazó személye az állandó. Tehát ez a vándorút egyáltalán nem hasonlít az Isteni Színjátékban leírt utazásra. A főszereplő egyedül teszi meg az útját, nincs állandó vezetője vagy támasza, mint Danténak. Útja során csak az allegorikus alakoktól kap némi tanítást és útbaigazítást, de ez össze sem hasonlítható például a Dante és Vergilius között fennálló kapcsolattal. Az elképzelt utazás leírása eszköz a szerző kezében: az a célja, hogy enciklopédikus jellegű tudást közvetítsen az olvasó felé. A költő, mint álmodó-szereplő, olyan tapasztalatokat és tudást szerez, amelyet meg kíván osztani olvasóival. A poéma egymástól oly különböző történései és részei arra hivatottak, hogy a figyelmet a kozmosz különböző részeire és aspektusaira irányítsák.

43

III. „Siete voi qui, Ser Brunetto?” – Dante Brunetto Latinije

III.1. Áttekintés

A dantei pokol hetedik körében, annak is a harmadik gyűrűjében azok a féktelen erőszakos egyedek bűnhődnek, akik a természet és Isten ellen vétkeztek. A XV. ének kezdetén Vergilius és Dante az alvilági folyó, a Phlegeton partján sétálnak tovább, és immár maguk mögött hagyva az öngyilkosok erdejét, elérnek egy hatalmas tüzes homoksivataghoz, ahol az istenkáromlók, a szodomiták és az uzsorások bűnhődnek. A bűnös lelkeknek a tüzes homokon kell futniuk, ráadásul folyamatos tűzeső hull rájuk.¹⁷⁹ A lelkek egymástól jól megkülönböztethető és elválasztott csapatokba vannak osztva, amelyek nem keveredhetnek egymással. Folyamatosan mozgásban kell lenniük, és ha csak egy pillanatra is megállnak, azután száz évig a homokban kell feküdniük, a tüzes eső alatt.

Dante Vergilius kíséretében átkel az izzó homoktengeren, miközben a füst, amely a vérfolyóról száll fel, megvédi őket a tűzesőtől. A mesterségesen emelt gátakhoz hasonlatos kőtöltés eléggé magas és vastag ahhoz, hogy ott tudjanak haladni. Olyannyira eltávolodtak már a borzalmas erdőtől, hogy azt Dante már hátrafordulva sem látja.

Egyszerre csak egy csapat lélek tűnik fel a kőgát mellett, és őket figyelik. Egyikőjük

Egyszerre csak egy csapat lélek tűnik fel a kőgát mellett, és őket figyelik. Egyikőjük

In document Brunetto Latini arcai Brunetto Latini és az Il Tesoretto (Pldal 36-46)