' Sokan és sokat irtak már össze a természet-tudományoknak s igy a természettannak is a fontosságáról a népiskolákban s csakugyan n a p -jainkban alig akad ember, a ki ezt kétségbe merné vonni. Sok czikket és érkezést olvastunk arról is, liogy mi legyen tulajdonképeni czélja a népiskolai természettani oktatásnak s liogy ebből kifolyólag mit és hogyan kellene tanítani a természettanból a népiskolákban ? E tekintet-ben a vélemények nagyon eltérők s csak a legáltalánosabb elvekben van megegyezés. N e -künk is volt, szerencsénk e lapok hasábjain (1877. évf. 5 és 6. számok) kifejezést adni eb-beli nézeteinknek. Ez alkalommal az ott mon-dottak alkalmazását akarnók megkísérteni egy tanítási tervezet u. n. mintaleczke alakjában.
Mielőtt azonban ennek érdemleges tárgyalásába bocsátkoznánk, legyen szabad tájékozásul egyet-mást a tanítási tervezetekről elmondanunk.
A tanítási tervezetek készítése véleményünk szerint egyike a legnehezebb tanítói feladatok-nak, mert ezek készítésénél a tanítónak egy perczig sem szabad szem elől téveszteni a logika, phsychologia, pädagogia, methodika és a szak-tudomány törvényeit, szabályait. Mindig sze-me előtt kell, hogy lebegjen a végczél, sze-melyet az illető tantárgy tanításával el akar érni s mely-hez minden leczkével közelebb kell vinni ta-nítványait; tekintetbe kell vennie tanítványai-nak eddigi ismereteit, szemléleteit, melyekre további eljárását alapítsa; tekintetbe kell ven-nie az utat egészben és részleteiben, melyen ha-ladva, — és az eszközöket, melyek által a meglevő alapon —- tanítványait a kitűzött czél felé vezet-heti. Ez valóban nagy munka s a tanitó testi lelki erejét, szak- és pädagogiai képzettségét s idejét nagyon is igénybe veszi. Epen ezért hasznos, szol-gálatot véltünk tenni a midőn e nehézségekkel
Kheas » Nziiinlioz egy Tél
tehetségünk szerint megkiizdve alább következő tanítási tervezetünket a „Néptanítók Lapja" t.
szerkesztőségének rendelkezésére bocsátottuk.
Alig lévén azonban föltehető, hogy egy-egy ilyen tanítási tervezet változatlanul beilleszthető legyen a t a n i t ó tanmenetébe, minthogy ezek rendesen önálló dolgozatok szoktak l e n n i ; mi-vel másrészt az sem hihető, hogy ilyen tanítási tervezetekből a tanitó magának egy összefüggő gyűjteményt állithasson egybe : hasznos szolgá-latot vélünk tenni az által is, ha egyszersmind némi utmutatást adunk a tanítási tervezetek készítésére. Különben is egy kész tanítási t e r -vezetből n e m lehet mindig kiismerni a n n a k szellemét, czélját, nem lehet tökéletesen átérteni a gondolatmenetet. Onkészitette tervezet szerint mindenki jobban és tudatosabban képes tanítani, mint más által készített tervezet szerint, s a kész tervezeteket jobban átértjük, ha azokat magunk előtt látjuk készülni, fölépülni. E z ok indított arra, hogy ne csak a kész tervezetet, hanem egyszersmind annak készítése m ó d -j á t is közöl-jem e lapok olvasóival. Fölveszek egy tételt a természettanból s kérem az ol-vasót kövessen engemet ennek földolgozásában
fokonkint a kiindulási ponttól egészen a végéig.
Mielőtt azonban ehhez fognánk megjegyezni kívánom még azt is, hogy a közlendő tervezetet ne tekintse az olvasó u g y , mintha az c s u -pán egy tanítási órára készülne. Ez egy kerek egészet, egy tanítási egységet foglal magában, melynek tárgyalása igénybe vehet egy vagy k é t néha három órát is, ez t i s z t á n a fölvett tétel terjedelmétől, természetétől f ü g g . Egy földolgo-zott tétel tárgyalásának megkezdése nem esik mindig az óra végére, valamint a bevégzése sem az óra elejére, hanem gyakran megtörténik, hogy pl. valamely tétel tárgyalását m e g -kezdhetjük egy óra elején s azt két órán á t tárgyalva befejezzük a harmadik óra közepén, ' melléklet van esatolva.
- • E X 1 3 8 K 3 » ~
a midőn egy u j tételhez fogunk, mely ismét természete szerint egy, két vagy három órát is vehet igénybe. Sőt tekintetbe véve azon k ö r ü l -ményt, hogy mig a több tanítóval biró népis-kolában egy tantárgygyal egy óráig foglalkoz-hatunk , addig az osztatlan népiskolában egy tantárgygyal csak fél óráig vagy csak 20 p e r -czig foglalkozhatunk, belátható, hogy absolute lehetetlen olyan tanítási tervezetet készíteni, mely minden népiskolában használható legyen.
Különben egy tanítónak sem fog eszébe j u t n i óráról órára vagy félóráról félórára készíteni tervezetét, hanem igen tételről tételre, t ü n e -ményről tüneményre, törvényről törvényre.
H a egy tanítási egység egészen fel van dolgozva, egy második és könyebb feladatnak m a -rad fönn annak megítélése, h o g y mennyit le-het abból egy óra vagy egy félóra alatt elvé-gezni. *) Sőt az idővel való gazdálkodás szem-pontjából is kívánatos, hogy tervezeteink készí-tésénél egy tételt, egy tanítási egységet egészen dolgozzunk föl, mert jobban t u d j a a tanitó m a -gát minden pillanatban tájékozni a felől, hogy mennyit végzett el és mennyi a még elvég-zendő. A tanítás egyöntetűsége és folytonossága végett is czélszerünek és szükségesnek t a r t j u k ezen eljárást.
A „Népt. L a p j a " 1878. évfolyamának 22-ik számában Suppan Vilmos úrtól két mértani tanítási tervezet volt közölve, a melyekben k i f e j -tett elveket a természettudományi oktatásra is alkalmazhatóknak tartjuk. Ezen elveknek mi is kifejezést adtunk a „Népt. Lapja" 1877. évfolyamának 5. és 0. számaiban megjelent t e r m é -szettani módszertani közleményeinkben. Suppan ur fennebb emiitett czikkében igen szépen k i -fejtve találjuk azt, hogy m i t értünk tanitási egység alatt? E szerint ugyanis tanitási egység alatt értjük az olyan fejezeteket, értjük a fel-dolgozandó tananyagnak azon mennyiségét, mely eoncret tudós anyagot s egyszersmind ebből el-vonható képzeteket, fogalmakat avagy általános igazságokat tartalmaz. E n ezen meghatározást különösen a természettani oktatás specialis czél-jának és természetének megfelelőleg következő-leg kivánom módositni : Tanitási egységnek nevezzük a természeti tünemények és ezek vi-lágosabb fölfogása czéljából előállított mestersé-ges tünemények olyan csoportját, melynek meg-ismertetése, földolgozása által tanítványainkat valamely systematikus ismeretre pl. egy sza-bályra vagy törvényre vezetjük, s mely ugy
*) Ez azonban nem ugy értendő, hogy a t a n í t á s t óra végével egyszerűen félbehagyjuk — mintha a fo-nalat ollóval vágnók el — s a következő órában foly-tassuk ott a hol elhagytuk, mindaddig, mig az egész tanitási egység tárgyalását befejeztük, hanem minden órai tanításnak egy kis kerek egészet kell képezni, mely magában is megállhat s mégis szerves összefüg-gésben van a tanitási egység többi részleteivel. Az alább közlendő tanitási egység tervezetében észrevehe-tőleg kivannak tüntetve azon részletek, melyek egy-egy órai tanitásnak anyagát képezhetik, sőt utmutatásul az első részlet ugy van kidolgozva, hogy az első órai tanitásnak lehetőleg hü képét tüntesse föl.
hasznossági szempontból, mint az erkölcsi és aesthetikai nevelés szempontjából is értékesít-hető. Ezen meghatározás magában foglalja az egész népiskolai természettani oktatás methodi-káját, mert ebben 1) kitüntetve látjuk a népis-kolai természettani oktatás czélját, mely nem egyéb, m i n t hogy tanítványainkkal megismer-tessük első sorban a természeti tüneményeket azaz magát a természetet, nem pedig csupán a természeti törvényeket vagyis a természettant, mely a népiskolai tanulóra nézve csak másod-lagos c z é l ; továbbá, hogy növendékeinknek a gyakorlati vagyis népéletben is hasznosítható ismereteket adjunk s hogy reájuk nevelőleg is hassunk; 2) mert ebben általánosságban körül-írva l á t j u k a népiskolai természettani oktatás tananyagát is a mennyiben mindazon ismeretek, melyek az emiitett közös czél elérésére nem ve-zetnek, a tananyagból kizárandók; 3) mert ebben némileg megjelölve van a tanmenet vagy is azon irány is, mely szerint a tananyag kisebb-nagyobb fejezetekbe, egységekbe beosztandó, és azon fokozatok is, melyek egy-egy ilyen fejezet, egy-egy ilyen egység földolgozásában, tárgya-lásában szemelőtt tartandók, mert világos, hogy ezek szerint a tanításnál a természeti nyekből kell kiindulni, ezt mesterséges tünemé-nyek által kell megvilágitni, *) ezekben a rokon tünemények csoportosítása, összehasonlítása ál-tal a szabály- vagy törvényszerűséget megálla-pitni s az igy szerzett ismereteket állandósitni és alkalmazni.
Igy állanak elő a természettani oktatásnál is azon fokozatok, melyeket Suppán ur a követ-kező szavakkal jelölt : „Közlés", összefűzés",
„általánosítás", „megszilárdítás."
Ezen fokozatok tekintetbe vételével lássuk miként kell eljárni a tanítónak a természettani tanitási tervezetek készítésénél.
1) Mindenek előtt üssön föl a tanitó egy megbíz-ható rendszeres — nem módszeres — természet-tant**) és keresse föl ebben tárgyalandó tünemény-nek helyét a tudományos rendszerben, gondolja át,
*) Ezen elvet azonban minden esetben érvényesíteni nem lehet s nem is szabad, csak is azon esetekben, midőn a természeti tünemény a gyermek szemléleti kö-rébe esik, igen közönséges és gyakori tünemény. Igy pl., ha a fehér fénynek mint összetett fénynek és az ennek alkatrészeit képező különböző szinü egyszerű szinü sugaraknak ismertetéséről van sző, akkor tanítá-sunkban nem azon tüneményből indulunk ki, melyet ész-lelhetünk a napfénynek prisma által való szétbontása alkalmával, hanem a természetben észlelhető szivárvány tüneményéből. Ellenben ha a gőznyomást akarjuk is-mertetni s idevágó természeti tüneményt keresünk, nem találunk mást mint részben a földrengéseket, rész-ben a vulkáni kitöréseket okozó földalatti üregekrész-ben meggyült gőz rombolásai által előidézett földalatti morajt. Ez azonban annyira távol áll a növendéktől, hogy erre nem alapithatjuk tanításunkat, ez nem ké-pezhet kiindulási pontot, hanem ilyenkor visszavonu-lunk a természetből a konyhába s a tanítás kiindulási pontjául azon tüneményt vesszük, melyet akkor észle-lünk, midőn az edényben forró víz gőze a födőt föl-föl emelgeti.
**) Mint ilyent ajánljuk kartársainknak Greguss Gyula „Természettan"-át.
« £ > 1 3 9 K S e
-hogy minő viszonyban áll az eddig tanultakkal s minő ismereteket kell tanítványai lelkében fölidézni azon czélból, bogy érdeklődésüket föl-keltse, figyelmöket az u j tananyagra irányozza s bogy a tanítás ezélját kitűzve ezt a növen-dékek előtt tudatossá tegye.
2) Ezután gondolja át, hogy miként fogja a tüneményt szemléltetni, a többi tüneményektől elszigetelni, elemezni s ez által megmagyarázni, fölfoghatóvá tenni.
3) Nézzen gondosan szét a tünemények vilá-gában s keresse föl mindazon rokon és hasonló tüneményeket, melyek a már magában ismerte-tett tüneménynek több oldalról való megvilágí-tására előnyösen fölhasználhatók.
4) Ezen tünemények többféle szempontból való összehasonlitása után állítsa föl a szabályt, a törvényt, a rendszert.
5) Gondolja át, hogy miként fogja az itt ter-vezett systematicus ismereteket állandósitni és alkalmazni ujabb ismeretek szerzésére részint feladatok megoldása, részint az ellentéteseknek látszó tünemények megfejtése s az igy kibővült ismeretek gyakorlati fontosságának kimutatása által.
G) A 2—3 és 5-ik pont földolgozása közben a tanitás alkalmával teendő kísérletekről s te-hát az ezek kivitelére szükséges eszközökről is gondoskod,ék.
E szerint a tanitási tervezetben a következő 5 pontot vagy fokozatot fogjuk megkülönböz-tetni.
1) A tanultakból az uj tananyaghoz szüksé-ges ismeretek fölidézése, a tanitás czéljának ki-tűzése, vagyis e l ő k é s z í t é s .
2) A szemléleti anyag (tünemény) előterjesz-tése (közlés) és e l e m z é s .
3) C s o p o r t o s í t á s ö s s z e h a s o n l í t á s , összefüzés.
4) Általánosítás, r e n d s z e r . 5) Megszilárdítás, a l k a l m a z á s .
Ezen elvek alapján készült az alább következő tanitási tervezet, melynek tárgya a f é n y -n e k a z e g y e -n e s v o -n a l i r á -n y á b a -n v a l ó t e r j e d é s e .
Azért választjuk e tételt, mert nagyon sok és fontos légköri tüneménynek képezi ez alap-j á t , már pedig tudalap-juk, hogy épen a légköri tü-nemények azok, melyekre a népiskolai termé-szettani oktatásnál igen nagy súlyt kell fek-tetni.
A megelőző órákban megismertettük tanítvá-nyainkkal a fény szükségességét a testek látha-tóságára, a fény forrásait, a világító és sötét testeket; a fény átbocsátását, az átlátszó, áttet-sző és átlátszatlan testeket, az ezekkel össze-függő természeti és mesterséges tüneményeket és ezek alkalmazását.
Ezek után önként merül föl azon kérdés, hogy miként jut el a fény a világító források-ból a sötét testekhez ? Felelet : Egyenes vona-lak irányában. Ennek megmagyarázása és meg-ismertetése azon tudományos czél, melyet kö-vetkező tanitásunkban el kell érnünk, ez azon
system atikus ismeret, melyre tanitványunkat el kell vezetnünk. Az eddig tanultakból hivatkoz-nunk kell arra, hogy miután megismertük azon viszonyt, melyben a fény és az ennek útjában álló testek vannak, szükséges a fény útjával is megismerkednünk, vagy is azon iránynyal mely-ben a fény terjed, melymely-ben a fény forrásaiból hozzánk és a többi sötét testekhez eljut. Hivat-kozni kell továbbá arra, hogy miután m i n t lát-tuk a f é n y t sem szemeinkkel nem láthatjuk, sem kézzel meg nem foghatjuk, hogyan leszünk képesek megismerni a f é n y utjának irányát ? Ezzel tisztában lévén számba kell vennünk mindazon természetes és mesterségesen előidéz-hető tüneményeket, melyek ide tartoznak s me-lyeknek alapján a fény egyenes irányú terjedé-sének ismeretére vezethetjük tanítványainkat.
Ha ezen tüneményeket keressük és vizsgáljuk azt tapasztaljuk, hogy azok természetük szerint két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba oly természetű tünemények tartoznak, melyek a sö-tét testek megvilágittatása által mutatják meg a fénynek egyenes vonalú terjedését; a másik csoportba pedig oly tünemények tartoznak, me-lyek ugyanezt a fénynek átlátszatlan testek ál-tal útjában való föltartóztatása és az igy tá-madt árnyékok által m u t a t j á k meg.
A tünemények első csoportja a tanitás má-sodik és harmadik (elemzés és összehasonlítás, csoportosítás), második csoportja pedig a t a n i -tás ötödik (alkalmazás) fokán képezi a tani-tás alapját. Az első csoportba tartoző tünemények a következők :
1) A nap sugárzása napkelte, napnyugta al-kalmával, és akkor, midőn a nap felhők mögül süt ki. E k k o r ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a nap magából mindenféle számtalan fénylő arany-sárga sugarakat, bocsát szét, melyeknek minde-nike ugy néz ki, mint egy egyenes vonal; mi-után azonban, mi csak olyan tárgyakat látunk, melyek meg vannak világítva, ennélfogva ilyen-kor is tulajdonképen nem a sugarakat látjuk, hanem azon felhőrészecskéket, melyek a suga-rak útjába esve ezek által megvilágittatnak.
Ilyen természetű az utczai lámpák, a távoli pásztortüzek sugárzása is különösen ködös idő-járás alkalmával.
2) A szobába kis nyíláson bocsátott sugarak a nyílással átellenes falon világos foltot idéz-nek elő, mely annál nagyobb minél távolabb van a nyilassal átellenes fal vagy más fölfogó felület (mozgatható fehér papír lap) a nyílástól, s mely annál magasabban áll, minél inkább s ü -lyedni látszik a nap az égbolton a láthatár felé.
Ugyanis a napnak minden pontjából nemcsak egy sugár j ö n ki, hanem egész sugárnyaláb, melyek mindinkább szétoszlanak, szétválnak egymástól s igy a kis nyíláson behatoló sugarak is mindinkább szétoszolnak s a fölfogó f e lületen annál nagyobb folt képződik, minél t á -volabb van az a nyílástól, s ha egy merev egye-nes vonalat képzelünk a fölfogó felületen levő folt középpontjától a szük nyíláson át húzva, ennek iránya épen a napra fog mutatni és
eb-7*
«€> 140 O -ből a fénysugár egyenes vonalú terjedésénél fogva megérthető a folt helyzetének változása a falon a nap látszólagos helyzetváltozásának megfelelőleg.
3) A szoba levegőjében lebegő porszemek-nek közvetlenül a napból az ablakon át egye-nesen a szobába hatoló fénysugarak által való megvilágittatása. Ez azonos az 1) számú t ü n e -ínénynyel, a mennyiben itt a sugarak útjában lebegő porrészecskék vannak megvilágítva és láthatóvá téve.
Ezen tüneményeket s ezeken kívül még sok más idevág© fénytüneményt előidézni lehet mes-terségesen is kísérletek segítségével, melyeknél, a nap mesterséges fényforrások (gyertya, lámpa stb.) által helyettesíthető.
1. ábra.
Erre igen alkalmas az 1. ábrában látható igen egyszerű készülék, mely bárki által is igen könnyen elkészíthető s a melylyel a fénytan kö-rébe vágó igen változatos és tanulságos kísér-leteket lehet tenni.*) A készülék áll egy 15 dm. hosszú, kemény fából készült csatornaszerü talpból (a). Ez közepén keresztben egészen k e t t é van vágva s egyik oldalán sarkkal van ellátva azon czélból, hogy nem használás esetében t é r -kimélés szempontjából összehajtható l e g y e n ;
a sorokkal átellenes oldalon pedig egy kapcsoló készülék van alkalmazva azon czélból,
hogy használat alkalmával a készülék két része kinyújtva egymás végtében merev összeköttetésben legyen. Ezen csatornába tartók (b) illenek bele, me-lyeknek talpai alakjuk- és nagyságukat tekintve megfelelnek a csatorna üregé-nek és ebben előre és h á t r a tolhatók.
Ilyen tartó van három (de készíthető több is a szükség szerint).
Ezeknek egyike gyertyatartót (c), más ketteje pedig csavarral ellátott csíptetőt (d) képez. A gyertyatartó a gyertyának mint mesterséges fényforrásnak, a
csíp-tetők pedig kártyapapir lapok befogadására szol-gálnak. Ezeknek egyike körülbelől egy negyediv
nagyságú s felfogó ernyő gyanánt szolgál, egy pár hasonló nagyságú papírlapon a legkülönbözőbb alakú és nagyságú nyílások vannak, melyek arra szolgálnak, hogy ezeken átbocsáttassanak a fény-sugarak a fölfogó ernyőre, ezen — a nyílások alakjának és nagyságának megfelelő alakú és nagyságú — foltokat idézve elő. A gyertyatartó és csíptető állványok ugy vannak készítve, hogy az azokba foglalt gyertya és kártyapapirlapok különböző magasságokba állíthatók b e ; ugyanis ugy a gyertyatartó, mint a csíptető készülékek-nek van egy nyelők, mely 6 mm. távolságok-ban át van fúrva s egy a csatornátávolságok-ban mozgat-ható talpba mozdulatlanul erősített csatornács-kába illik, melyből kihúzható és betolható. Ezen csatornácska szintén át van fúrva s ezen — a csatornácskába és a gyertyatartó meg csíptető
készülékek nyelébe furt lyukakba illő faszegek által a gyertyatartó és kártyapapirlapok tetszés szerint kisebb nagyobb magasságba állíthatók be.
Az egész apparátust a kísérletezés alkalmával ugy állítjuk be, hogy a csa-tornaszerü talp egyik végén a gyertya,
— mely a napot helyettesíti, — másik végén a fölfogó ernyő gyanánt szolgáló sima kártyapapirlap — mely a falat helyettesíti — ; e kettő között pedig a nyílással ellátott kártyapapirlap — mely az ablakot helyettesíti — foglaljon he-lyet. Kísérletezés alkalmával a gyer-t y á gyer-t meggyujgyer-tjuk és ezgyer-t, valamingyer-t a kártyapapirlapokat oly magasságokba állítjuk be, hogy a fény a gyertya lángjából egyenesen a mellette levő kártyapapirlap nyílásán áthatolva a másik sima kártyapapirlapra essék.
(2. ábra.) Ugyanazon alakú és nagyságú nyílás mellett az ernyőn fölfogott fényfolt alakja min-dig egyforma, bárminő távolságokban legyenek egymástól a gyertya, a nyilás és az ernyő s megfelel a nyilás alakjának, mint ezt a 3. ábra a tullapon mutatja. *)
Ezen ábra azon eseteket midőn a fal a nyi-lástól különböző távolságban van, egyesítve
2. ábra.
*) Ezen készüléket a mult évi székesfehérvári ki-állításon is láthatták jelen volt olvasóink a budapesti I. kerületi állami tanítóképezde által kiállított tár-gyak között.
*) Változást csak a fényfolt nagysága és intensi-tása, erőssége szenved, a mennyiben minél távola,bb van az ernyő a nyílástól, annál nagyobb a fényfolt és annál kevésbbé világos, mindez csak a sugarak egyenes vonalú terjedésének és szétoszlásának lehet következ-ménye, mert világós, hogy minél távolabb van az ernyő
1 4 1 K i -mutatja, de a tanitó természetesen
külön-kii-lön egymásután fogja ezeket a tanulóknak be-mutatni. A 4. ábra szintén egyesítve azon ese-teket mutatja, midőn a gyertya és a fal, vagyis
a fölfogó ernyő távola ugyanaz marad, de a nyílás helyzete változik. Az 5. ábra szintén egye-sítve azon eseteket mutatja, mindőn az ernyő és a nyílás távola ugyanaz maradván a gyertya
a fényforrástól s e miatt minél a nagyobb fényfolt, an-nál nagyobb felületen oszlik el a sugarak ugyanazon
száma, nagyobb felületet pedig ugyanannyi fény nem világithat meg annyira, mint egy kisebb felületet.
« ö 1 4 2 K 3 ®
helyzete változik. A 6. ábra azon eseteket m u -tatja, midőn a gyertya a nyilás és az ernyő kölcsönös távola megmaradván, a gyertya hely-zete csupán a magasság szerint változik. A 7.
ábra azt mutatja, hogy ha a gyertya és az er-nyő közé egyenes vonalban több nyilást alkal-mazunk, melyek különböző nagyságúak és pedig oly rendben, hogy a gyertya mellett levő nyi-lás legnagyobb az ezután következő kisebb, a harmadik még kisebb. A fényfolt alakja csak azon esetben nem felel meg a nyilás alakjának, lia a nyilás nagyon szük, mert ekkor az ernyőn a gyertya forditott képe jelenik meg, mely t ü -nemény szintén csak a fénysugarak egyenes vo-nalú terjedéséből magyarázható meg. (8. ábra.)
Ugyanis a gyertyaláng minden pontjából csak néhány s egymáshoz igen közel eső sugár mehet át a szük nyíláson s ezen egy pontból kiinduló sugarak az ernyőn azon pontnak csak néhány képét adják, melyek szintén igen közel esnek egymáshoz s ez által lehetségessé van téve a gyertya képének keletkezése, mivel a sugarak egyenes vonalak irányában t e r j e d n e k , ennél-fogva a gyertyának csak forditott képe állhat elő. Ha azonban mint az előbbi esetekben a nyilás nagyobb, akkor a gyertyaláng minden pontjából sok sugár mehetvén át az ernyőn a gyertyának sok képe fog előállani, melyek egy-mást gyengítik s ennélfogva az ernyőn csak világos folt keletkezhetik, melynek alakja megfelel a nyilás alakjának. Ez igen szépen k i t ü n tethető azáltal, lia a kártyapapirlapon több n y i -lást csinálunk egymás mellett, melyek
Ugyanis a gyertyaláng minden pontjából csak néhány s egymáshoz igen közel eső sugár mehet át a szük nyíláson s ezen egy pontból kiinduló sugarak az ernyőn azon pontnak csak néhány képét adják, melyek szintén igen közel esnek egymáshoz s ez által lehetségessé van téve a gyertya képének keletkezése, mivel a sugarak egyenes vonalak irányában t e r j e d n e k , ennél-fogva a gyertyának csak forditott képe állhat elő. Ha azonban mint az előbbi esetekben a nyilás nagyobb, akkor a gyertyaláng minden pontjából sok sugár mehetvén át az ernyőn a gyertyának sok képe fog előállani, melyek egy-mást gyengítik s ennélfogva az ernyőn csak világos folt keletkezhetik, melynek alakja megfelel a nyilás alakjának. Ez igen szépen k i t ü n tethető azáltal, lia a kártyapapirlapon több n y i -lást csinálunk egymás mellett, melyek