Füred vidékén igen sok gyümölcsfát láthat az ember, melyek nagyon szép jövedelmet hoznak tulajdonosaikhoznak, mert a laicus kevés k é r -dezősködés u t á n meggyőződhetne, hogy egy-egy ily fa valóságos tőkét, még pedig nem
megve—®£> 1 4 4 K ö
-tendőt képvisel, daczára annak, hogy gyümölcse nem tartozik a családok legjobbikához, mert a körte : nyári torzsátlan vagy Kálmán k ö r t e ; az alma pedig : a lapos, pogácsa a l m a ; s még is egy-egy ilyen fa — j ó termő évben — 8—10 kilo szép búzát s mellette 40—50 kötés fön-maradt almát jövedelmez gazdájának, miből szin-tén megér egy-egy kötés 50 krt.
A fa alatt emellett a legjobb kaszáló lévén, h a gyümölcs termés nincs is, a föld azért csak ugy jövedelmez, mint másutt, hol t. i. a gaz-dának eszeágában sincs földjére fát ültetni; s inkább adják a drága gabonát a cserébe vitt gyümölcsért, mintsem kevés fáradsággal f á t nevelnének.
Hja, de a legtöbb ember azon balhiedelemben van, hogy elég a f á t csak elültetni ugy-ahogy, a gyümölcsfának aztán a kötelessége a többi.
Munkájánál, ha nagynehezen reá szánta ma-gát, nem észszerűen, gondolkozva cselekszik;
mit is törni a fejét, hisz a f ű z f á t is csak le kell szúrni. Ez is fa, az is f a !
S mi ennek a szomorú következménye?
Az, hogy hazánk nagyon sok vidéke, hol kü-lönben a talaj s éghajlat viszonyánál fogva a legszebb gyümölcsfák nőnének, a szakértelem hiánya s kevés fáradság kimélése miatt, oly annyira szegény a gyümölcsfákban, hogy egy napi járó földön sem lehet egyet is találni.
De, ha akad is egy-két nemesen gondolkozó, ki a hasznost a széppel egyeztetni akarván, ahelyett, hogy udvarába s kertjébe akácz-fának adjon helyet, azt gyümölcsfával plántálja be : meg is jön a baja gyümölcsérés felé, mert, ha-csak őrzőt nem fogad reá, nemha-csak gyümölcsöt nem eszik, de f á j á t is letördelik a liivatlan ven-dégek.
Különben ez nem ú j s á g , rég megénekelte Petőfy, midőn a suhancz a Teremtőt okozza tolvajlásáért, hogy miért teremtett körtefát s arra körtét minek ád.
Szép alkalom vár e tekintetben tanitó társa-imra, s szép t é r van nyitva előttük bebizonyí-tandó az ügy iránti érdekeltségüket.
Mi segíthetünk egyedül a bajon, nem azon-ban kényszer utján, igy soha, hanem példával;
ha először s a j á t udvarunkat fásitjuk b e ; meg-mutatjuk , hogy észszerű fáradsággal néhány ölnyi területből oly kamatot liuzhatunk, melyet, ha 1000 f r t u t á n akarunk elérni, vétünk az or-szágos törvények ellen, s m i n t uzsorás fogunk a vádlottak padján helyet foglalni.
Mutassuk meg a népnek, hogy azon helyen s vidéken, melyet hagyomány szerint a gyom is nehezen nő be, kevés fáradsággal, de folyton kitartással a legszebb s leghasznosabb gyümölcs-fákat nevelhetjük.
Szóval, kezdjük meg a gyümölcsfák szaporí-tását ; iparkodjunk e részben úttörők s példa-adók lenni, az elismerés és jutalom nem ma-radhat el, mert minden kapavágás egy-egy f r t o t képvisel, mi csakhamar hatalmas tőkévé növi ki magát.
Megtörténik ugyan, hogy a legnagyobb
szor-galmat, legkitartóbb munkálkodást is kevés si-ker fogja jutalmazni, mert az ültetett fák p á r év múlva kivesznek, kihalnak, anélkül, hogy tudnánk rajta segíteni; mert hiában a gyü-mölcsfák is szerves testek, s mint ilyenek, tegségnek s elhalásnak vannak kitéve, mely be-tegségek közöl különösen gyakoriak : a fene, a sárgaság, mézgakór vagy csipásodás, mézharmat, lisztharmat s megrepedezés vagy kérgesedés. De, ha ismerjük ezen betegségeket, ha tudjuk, mi okból származhattak azok, könnyen segíthetünk a bajon, mert okszerű kezelés által vagy egé-szen kikerülik gyümölcsfáink a bajt, vagy ha egyik-másik föllépett, csakhamar megszüntet-hetjük azt.
Lássuk a betegségeket egyenkint.
1. A f e n e . E betegség a fák legnagyobb veszedelme, nincs gyümölcsfa, mely a betegségeket meg ne kaphatná; sőt még az erdei f á -kat is megtámadja. Rendes székhelye a háncsod, hol t. i. a nedv megromlik s a betegség mint fekete folt mutatkozik a fa derekán vagy az ágakon; a fa héja a felületen megrepedez s mindig tovább terjed a folt.
De nem is csoda, hogy annyira megtámadja a fákat s oly igen el van terjedve, mert nagyon sok az ok, mi ezen betegséget előidézheti ilyenek :
a) ha ültetésnél a fa gyökereit megsértet-tük s a sértett részt nem metszetmegsértet-tük e l ;
b) ha ültetésnél sajnáljuk a fáradságot s a helyett, hogy elég nagy gödröt ásnánk, a fát egy kis lyukba betömjük s a földet gyöke-reire rátapossuk;
c) ha ültetés alkalmával nem választottuk meg a fa természetének megfelelő földnemet, pl. ha almát dombos, murvás helyre, cseresnyét pedig ellenkezőleg nedves agyagba stb. ü l t e t ü n k ;
d) ha az ójtásnál használt ojtóág már hi-bás volt;
e) ha ójtás alkalmával az alanyon sebet ejtettünk, melyet a fa nem tudott tisztán be-forrni ;
f) származhat a nem kedvező időjárástól, pl. a nyári nagy szárazságtól, midőn nedv-pangás miatt lép föl a fene, vagy a hidegtől, midőn a kéreg megrepedez — lásd erről alább — ;
g) megkapja a fenét, ha gyökereit valami állat pl. egér, patkány stb. rágja, mit ha ész-reveszünk, iparkodjunk az állatot elűzni vagy megfogni, a sértett gyökereket lemetszeni, s ezek veszteségét alkalmas trágyával pótolni;
h) végre okai lehetnek a fenésedésnek a külső sértések, melyek akár gondatlanságból, akár durva erőszakból követtettek el a f á n ; ezért minden sértést gondosan be kell kennünk ójtó kenőcscsel, vagy legalább agyag s marha-trágya keverékkel.
Ezek röviden azon okok, melyek miatt a fa fenét kap, mit ha észrevettünk, azonnal hozzá kell fognunk annak gyógyításához, mi abból I áll, hogy a fenés részt éles késsel kimetszük
| simán, oly mélyre, mig csak az ép reszt el nem
145 Ö n -értük, s ezután légmentesen, de minél
gyorsab-ban bekenjük. Nem szabad itten kímélettel len-nünk, mert egy vonalnyi beteg rész elégséges, hogy a betegség ismét elharapódzzék.
Ha az ágak több helyen vannak megtámadva, nem telietünk mást, mint az ágat lefűrészeljük a deréktői 10—15 cm. hosszúságra, a fűrésze-lés helyét késsel megsimítjuk s fakenöcscsel be-kenjük.
2. A s á r g a s á g . (Bleich- oder Gelbsucht.) Ezen betegség szintén előfordul minden gyü-mölcsfánál, de különösen a körtéket támadja meg ugy fiatal mint vén korában is, még pedig oly hirtelenséggel, hogy egy éjjel a betegség az egész fát meglepi némi előbajok után, me-lyek azonban többnyire figyelmen kivül ma-radnak.
A levelek megsárgulnak s időelött lehullanak.
A kéreg egészen kiaszva a fához tapad s az is megsárgul; hajtványokat csak igen gyengéket hoz s végeik feketék, mintha meglennének pör-kölve ; gyümölcsei szintén tökéletlenek, aprók, sárgák s rosz izüek.
Származik a sovány, tápanyagban szegény talajtól, min czélszerii trágyával segíthetünk, pl.
ganéjlé öntözgetése, porhanyó marhaganéuak, vagy rothadt vér s más állati trágyának fölibe teritgetése által. Gyakran származik ez állatok-tól is, melyek a gyökereket t á m a d j á k ; ilyenkor ezeket kell eltávolítani mint már mondatott.
Hartvig szerint igen hasznos a sárgaságban sinlődő fákat naplemente után vasgálicz oldat-tal megfecskendezni — spritzelni.
3. A s o r v a d á s . Nagyon hasonlít az előb-beni betegséghez; sőt ha a sárgaság nem lesz gyógyítva, a fa sorvadásnak indul, s ekkor már nehezebben lehet a betegséget megszüntetni. A fa ezen betegségben egészen azon szint ölti magára, mint a sárgaságnál.
A fönemlitett két okon kivül származik még e betegség a vén fáknál, a midőn a f á t meg kell ifjitani, ágait visszavágni, mint az 1-ső pontban mondatott; továbbá az igen sok gyök-sarjtól, melyek a tápanyagot elvonják az anyá-tól, ilyenkor ezektől szorgalmasan kell tiszto-gatnunk ; végre ha a fa az előbbi évek termése miatt kimerülve betegedett meg, ilyenkor rövid metszést kell alkalmaznunk s a kövér trágya-szereket.
4. M é z g a k ó r vagy c s i p á s o d á s. Oly el-terjedt s ismeretes a betegség, hogy alig van gyümölcsfa-tenyésztő, ki ne ismerné.
Csontároknál szokott föllépni csak, s mindig a a nedvbőségtől származik; kivált ha szép tava-szi napokra hirtelen hideg éj következik, pár nap múlva a fa oldalai kirepedeznek s folyik a mézga belőle.
Csontárosok nagyon szenvednek e betegség-ben s elejét nem vehetjük másként, mint a fán végrehajtott érvágás által, mi nem más, mint a fa derekán a kés hegyével a kéreg meghasi-tása 5—6 dméter hosszúságban lefelé, de nem függőleg, hanem hullámszerűen. Tehetünk ily metszést 2—3-at egymás mellett. A metszés
tavaszkor eszközlendő, száraz, csendes időben, a fának éjszaki oldalán.
A francziák nagyon alkalmazzák az érvágást a franczia baraczkfáknál is, melyek tudvalevő-leg sokat szenvednek a mézgásodásban s állí-tólag ennek alkalmazása mellett m é g egyszer annyi ideig tart életök.
Ha a mézgafolyás egész ágakat lepett meg, nem tehetünk mást, mint az ágakat eltávolít-juk ; h a pedig a fa derekán tört ki, a sebet jó
mélyen kivágjuk s sóska levelekkel jól bedör-zsöljük s azután fakenöcscsel bekenjük.
5. M é z h a r m a t. Ez egy édes, tapadós nedv, mely kizárólag az almároknál szokott előjönni.
Midőn ugyanis nedvár alkalmával a tavaszi me-leg napokra hirtelen hideg éj következik, a fa nedvkeringése akadályozva lóvén, a nedv visz-szavonul s leginkább a szemek tövénél, — mert itt legtöbb a nedv — a kérget fölrekeszti s mint édes, tapadós a n y a g jön a felületre. Innen kapta mézharmat nevét is.
Ez nem oly veszedelmes, mint a mézgakór s legfeljebb azon apró ágacskák, melyeken előjött, fognak elszáradni, de az is csak r i t k á n történik meg; ha pedig egy eső éri hamar a fát, a leg-kisebb baj is el fog múlni.
6. L i s z t h a r m a t. Nem egészen helyesen számittatik a betegségek közé, mert ez nem más, mint növény ellensége a fának, mely ju-niustól augusztus végéig szokta megtámadni ugy a gyümölcsfákat, mint a szőlőt i s ; neve helyesebben mondva : szőlőpeuész, Oidium Tuckeri.
Eleintén a leveleket támadja meg a hajtások végein, fehér liszt alakban, mintha ugy lenne behintve; a levelek likacsait egészen betölti s meggátolván a kipárolgást, s a lég beszívását, a levél, mint egészen életnélküli, összezsugoro-dik s mintegy reászárad az ághoz.
A lisztharmat mint az üszög s rozsda is igen gyorsan szaporodik s terjed, ugy, hogy egy hét alatt gyakran egész fát meglep, vagy a szőlő-ben az egész táblát megtámadja, mi a n n á l rosz-szabb, mert magát a gyümölcsöt is megtámad-ván ezért is, de meg a levelek megtámadása miatt sem fejlesztheti ki a fa gyümölcseit.
Az a szerencse, hogy káros hatása nem ma-rad vissza a növényre, legfeljebb, hogy az egy-szer már meglepett f á t rendesen meglátogatja évenkint, ha elölni nem iparkodunk a penész magvakat, mi egyszerűen ugy történik, hogy szép, csendes időben, naplementekor az igy megtámadt ágat, vagy mi jobb, az egész fát a naptól átmelegített vizzel megfecskendezzük s azután kénporral behintjük.
Ez egyedüli gyógyszere a betegségnek, mi annál sikeresebb, minél hamarább alkalmazzuk azt.
7. M e g r e p e d e z é s vagy k é r g e s e d és.
Rendesen buja növésű fáknál szokott eljönni, de csak nagy hidegben, minő pl. az idei tél is volt. A kéreg a fával együtt megrepedez; mit nem szabad ugy hagynunk, hanem kora tavasz-kor szépen kimetszük, mint a fenésedésnél mondva volt s bekenjük faragacscsal.
- < C * 1 4 6 0 ° —
Ha e betegséget elhanyagoljuk, fene szárma-zik belőle; elejét vehetjük azonban a megrepe-dezésnek az érvágás által, melyet a b u j a növé-sű fáknál ugy alkalmazunk, mint a mézgakőr-nál említve volt.
Ugyancsak buja növésű csontárosoknál szokott előjönni a szélhűdés, mi nem más, mint a fa egyes részének, vagy talán az egész fának is elhalása, még pedig oly hirtelenseggel, hogy a tegnap még legjobb egészségben levő s gyü-mölcscsel megrakodt fa vagy ág reggelre egé-szen el van halva.
E bajon nem segíthetünk sehogy, mert min-den előjel nélkül történik, az elveszett részt pedig nem áll hatalmunkban életrehozni; azon-ban, ha a buja növésű fáknál alkalmazzuk az érvágást, elejét veszszük a betegségnek.
Van még a gyümölcsfáknak egy oly beteg-ségük, a terméketlenség, melyről a t. szerkesztő ur engedelmével legközelebb közlök egyet-mást.
KANOVICS GYÖRGY.