Az eleini népoktatásról s annak taneszközei-ről főkép a mohácsi vész óta vannak bővebb tirdósitásaink. Pedig kétségkívül nagyon érdekes volna, ha tudhatnék milyen lehetett Szt. István korában egy fárai iskola, vagy hogy micsoda eszközökkel tanított az Anjouk alatt a zárda jámbor szerzetese, s hogy átalában mikép isko-lázott a mohácsi vészig a nép. De mindezekről vajmi keveset tudunk, s Mátyás korából is csak a czinkotai kántor mulatságos alakja merül föl, ezt pedig tudjuk, hogy nem a methodusa tette híressé.
Tulajdonképi népiskoláról természetesen a mo-hácsi vészen innen is jó darabig (egész Mária Teréziá-ig) szó sem lehet, de az ezt pótló elemi is-kola, melyben abecisták, declinisták, rudimentisták, syntaxisták s néha poéták is stb. tanultak, a leg-több helyt hamar keletkezett. E n n e k az apró deák oskolának az első osztálya, később az első s a má-sodik, volt a magyar iskola. De h á t ezek a dol-gok már ismeretesek. En most azokról az esz-közökről akarok szólani, melyekkel ez iskolák éltek. Bemutatom nevezetesen egy pár iskola képét, hazait, s olyanokat, melyek ránk is t a r -toznak, s egyszersmint, ha csak nagyjából is, megirom azokhoz a szöveget, hátha az én ösmertetésem is f o g egybenmásban (talán a t a n -eszközök gyűjtésében) némi tájékozást nyújtani.
I.
A XVI-ik században a túlsúly a prot. iskoláké.
A protestánsok által lakott nagyobb városokban a collegium földszinti szobáiban, falukon a mes-terekkel egy házban volt az elemi iskola. Falukon az iskola-házat paticsból épitették, vagy fából rót-ták össze, földjét jól lebakolrót-ták; egyik oldalát a boglyakemencze foglalta el, melynek fűtésére a gyermekek szülői adtak össze néhány kéve n á -dat, szalmát vagy kórót, vagy a hol erdő volt nagy, ott minden gyermek hozott naponként egy-két darab fát fűteni.
Az iskolában ott állott „ a z ö r e g f e k e t e t á b l a " s a szükségtelen vagy elhibázott irás letörlésére a „ n y u l l á b " ; középen volt a mes-ter széke, vagy ha ipart űzött, a műhelye. Vele szemben hosszú négyszögletű gerendákon ültek a fiuk s leányok, az egyik fiu gondot viselt a
„ n y i r á g " - r a s a többi fegyelmi eszközökre, melyekkel a növendékek szellemi fejlődése se-gittetett elő.
A gyermekek jóformán csak akkor mentek iskolába, mikor otthon az apjuk nem tudott nekik dolgot adni, vagy mikor még oly kicsi-nyek voltak, hogy ügyelni kellett rájuk. Buza-szemzésig feljártak s buzaőrzésre már kifogták őket.
Jó időben az udvaron karikába ültek s egy nagyobb iskolás diktálta a tudományt, a többi mondta utána, délfelé aztán bementek leczkézni s esetleg kikapták a magukét, melyben az osztó igazság könnyen részt adott mindnyájuknak.
A tanitót a pap fogadta, nagyobb helyek
aka-démiát végzett embereket hoztak maguknak.
Kisebb helyeken a harangozás s a katholiku-soknál a misemondó ruhákra való felügyelés s a pap öltöztetése is a mester kötelessége volt.
H.
A XVII-ik századból már van egy iskola-ké-pünk. Az „ O r b i s S e n s u a l i u m P i c t u s " * )
1685-iki lőcsei kiadásának a 196-ik lapján Co-menius közli egy iskola rajzát. íme bemutatjuk :
E rajzot igy magyarázza a mi jó öreg pii-dagogusunk.
„Az oskola oly műhely, a melyben a gyönge (fiatal) elmék a jóságos cselekedetre szoktatnak és elválasztatik (osztatik) classisekre (rendekre).
Az oskolamester (tanétó) ül a tanétó-székben;
a tanítványok (deákok) a padokon : (alacsony székeken), amaz tanét, ezek tanulnak.
Némely dolgok eleikbe irattatnak krétával a táblára. Némelyek ülnek az asztalnál és irnak : ő megjobbétja a hibákat, (megtisztítja azt a hi-báktól).
Némelyek állanak és elmondják a miket meg-tanultanak. Némelyek egymással csacsognak és csintalanul viselik magukat s restek : s ezek megverettetnek lapoczkával (pálczával) és vesz-szővel."
Az öreg fekete tábla tehát itt is meg van, sőt a növendékek számára van már „ í r ó a s z -t a l " is, melyhez párosan járulnak az írás-t gyakorolni. A gyermekek padjai előtt azonban még mindig nincs asztal sem hátuk megett karfa.
A tanitó ott ül elől s kérdi a leczkét, hozzá közel, hogy keze ügyében legyen, a falon függ a v e s s z ő c s o m ó meg a „ l a p o c z k a " stb.
E r r ő l a lapoczkáról érdekes lesz megjegyezni mint magyarázza ezt ugyancsak Comeniusnak egy másik müvében („Janua lingvae reserata 1698. Lőcse.") Szilágyi Benjámin István. .Hozzá kell adni — úgymond — a tanításhoz a fe-nyítéket is, azaz a vizsgálást és a p i á g á l ó
*) E könyv a mai szemléleti képeket is helyette-síti. Sajátlag nyelveket s tárgyismeretet tanit. Érdekes kincsbánya kivált nyelvészek számára. Az akkori mű-nyelvet p. o. sehonnan sem lehetne jobban tanulmá-nyozni. mint ebből a könyvből.
117 Ö 9 -v e s s z ő t , a-vagy a t e n y é r -v e r ő 1 a p o c
z-k á t, hogy avagy feslett erz-kölcs avagy tunya-ság orozva be ne csuszszon, mászszon."
A Comenius iskolájáról az Orbis Pictus kü-lönböző lapjairól még a következőket mond-hatjuk el.
Az iskolában „lúdtollal éltek, melynek csé-véjét megmetszették a tollcsináló késsel; osztén belémártották az hasadékját a kalamárisba", melyet dugaszszal (pötz kövei) dugtak be, a tol-lakat pedig a pennatartóba tették. Az irást ita-tós papirossal szántották meg, vagy leporozták.
(184 1.) A számvetésnél s z á m v e t ő t á b l á t használtak. Egy pergamenlapot, melyről az irást ismét le lehetett törülni. Vagy pedig a s z á m-v e t ő a s z t a l o n j e l p é n z e k k e l számláltak.
(204 lap.)
A gyermekek játékai közül megemlíti Come-nius a lapdajátékot, a futásban való gyakorlást,
„a sikamló (csuszkoráló) pellősökkel" (kocso-lyákkal), való jégfutást, szánkázást, s a pálya-szaladást, a mennyiben a mezőn t. i. jelt csi-náltak, s a ki elébb odaért a lett a győztes.
(277 lap.)
De szoktak még játszani földgolyókkal, vagy tekével (görgővel), csűrökkel, vagy „a bötköcs-két a bottal hajtván a karikán által", vagy a pörgettyűt a korbácscsal forgatván, vagy fúvó csővel, kézijjal lövöldözvén, vagy falábakon j á r -ván, vagy hintázván. (279 lap.) Bárány György is (Kranke : Gyermeknevelés, ford. 72 1.) em-liti, hogy a kis gyermekek „kövecskékkel egy-másközt játszadoznak, melyeket ők sokképen tudnak rakogatni, hányni, vetni, s mint juho-kat legeltetni "
Az iskolát különben már e században Apá-czai „Encyclo'padiája" ugy ajánlja, hogy külön helyen építsék a deák iskolától s népes helyen ne a város közepére, hanem a szükség szerint szerteszét.
111.
Íme ismét egy kép. Biz ez sem vall mesteri kézre . . . . De ha jól megnézzük, mondani fog ez is valamit.
Róm. katholikus iskolát ábrázol a XVII. s XVlII-ik századból. Ott függ a falon Mária, k a r j á n a kis Jézussal. Az anyai szeretet az iskolában . . . . Mária képe felett a min-denlátó, mindenek felett őrködő „ s z e m . "
Bal-ról a püspök és egy fiúcska. A püspök egyik kezével Máriára mutat, mig a másikat áldólag n y u g t a t j a a gyermeken, kinek ismét a kate-kkismus, hihetőleg a Canisius katé, van a ke-zében.
„A plébánosok a kiskorú ifjúságot iskolába gyűjtsék" mondja Forgách bibornok az 1611-iki zsinaton.
A kép baloldalát a tanitó s néhány növen-déke foglalják el. Két gyermek épen leczkézik.
Az elsőnek van könyve s a „Libellus" első lap-járól hadarja az a bé — abo-t. A másiknak csak egy sulyok van a kezében, katonásan vállára téve hordja. 0 erről tanulta meg az ábécét;
tanítója szépen leírta neki a betűk rendjét, az apja meg jó könnyű fából kifaragta a l i o s s z u n y e l ű s u l y k o t s a leirt tudományt 'rára-gasztották, hogy össze ne szakadjon a sok kín-lódás közt. No de j ó volt ez igy is. A gyermek a negyedik évre még is csak olvasó lett, s mi-korra az iskolát elhagyta az Írásba is beleka-pott. A tanitó mellett a háttérben egy pár ol-vasó gyermek látszik.
IV.
Forduljunk ismét a protestánsokhoz. A NVIII.
századbeli prot. tanitó, főiskolákban a magán-tanító, a debreczeni „Utasítás" szerint az is-kola előtti félórát pennafaragással tölti, a gyer-mekek hoznak ludtollakat, azoknak is j u t , neki is marad.
Bent az iskolában még mindig meg van a boglyakemencze. Nyáron a mester felesége a mellett t a r t j a a sütő teknőt, éjjelre az apró-marha is az iskolákban hál, a gyermekek csak ősszel j ö n n e k fel, s p. o. a Kunságon ha sár van, négy-öt gyermek is egy lovon, hogy a sárba ne f ú l j a n a k , iskola végén ismét ott vannak a lovak s hazaviszik a kis gazdákat.
Az iskola bútorzata még a régi. Az öreg fe-kete tábla s a gerendák megvannak, és a fal mellett közhasználatra ott áll egy vizes csö-bör is.
Szerdán, szombaton délután, ha jó idő van, a gyermekek tojást visznek, s ezért játszanak, a ki nem visz, nem játszik. A leányok az írás-ért külön fizetnek, a fiuk tandija is a szerint nő a mint többet-többet tanulnak. A szülők nem szeretik, ha a gyermekeiket a rektor dol-goztatja s ha a mesternek kitölt az ideje, gyakran megesik, hogy csak ezért sem ják. A tanitó ugyanis változik, s ha nem maraszt-ják mennie kell. De e mellett a kegyelet is nö a tanitók iránt, sok öreg tanítót felmentenek a liarangozás alól, s viszont e korban nem hiányzott a Pestalozzi f a j t a ember sem. Így p.
o. B a l o g h András Kisszekeresen 1777. saját pénzén vesz telket s azon iskolát épít, ugy ta-nítgat.
Számolni az u j j a i k o n szoktak, néha k ö -v e c s e k e t , p a s z u l y - s z e m e t stb. is használtak. Maróthy számtana már ajánlja a t a n í -tóknak, hogy erszényekbe rakjanak, tiz, száz, ezer kövecskét s igy fogassák fel a számokat,
118 Ugyanő már h a n g j e g y e k e t is ad az ének-lés tanításához. A „Kis tükör" meg térképe-ket is nyújt. De ott van a debreczeni „ A t l á s z "
is, azt szintén lehetett használni. A természet-rajzhoz Raff k é p e s k ö n y v é t fordította le Fábián József. (Veszprém. 1799.)
A fegyelem r i d e g ; lábszij, nadrágszíj, pipa-szár, bot stb. rendre járja. Borsószemekre, éles pálczákra térdeltetik a kis delinquenst. Otthon házilag, a hasábfa is előkerül.
V.
A XVIll-ik század végén Mária Terézia re-formálja az iskolákat, ugy ő, mint tia II. Jó-zsef nagy buzgalommal viszik keresztül s tart-ják fenn összes birodalmaikban az iskolaügyek egyformaságát. A L a j t h á n innen is tul is sem-mi különbség. A nemzetiségi elv a maga os-toba túlzásaival e g y ü t t keresztül van vive; Ma-gyarországon épen 10 (magyar, német, oláh, görög, vend, tót, orosz, olasz, szerb, horvát) nyelven írják s a d j á k ki a tankönyveket, s e zavarékban kiemelkedik „a n é m e t n y e l v n a g v h a s z n a . "
J'ríslyteri /perMlasctVÍCOJ schoPM. fiaiear.. -. J j / Canm Oonc.Ccn/iton.p/.lir.
íme előttünk egy akkori osztrák iskola, (ezt a képet Helfert közli „Die Gründung d. üster.
Volkssch." czimü munkájában). Így volt nem-csak Pozsonyban s a szászoknál, de minden-felé ; csak a református városok nem adtak, legalább jószán tűkből, még telkeket sem az ily iskoláknak.
A presbyter magyarázza a tanítónak az u j methodust. Fiuk s leányok különválasztva k a -ratlan s asztalnélküli padokon ülnek s hall-gatnak. A f a l i t á b l a már a mai, bár nem épen a legújabb alakjában áll előttünk. E p e n a „ t á b l á s é s e l s ő b e t ű s m ó d s z e r "
szerint van r a j t a a leczke. A falon h a n g -j e g y t á b 1 a az énektanításhoz. A gyermekek felső gúnyáikat már nem viszik be az isko-lába. A fenyíték emberiesebb, a „ b i k a c s ö k "
legalább már ki van tiltva. (Vezetékszál. 1818.) írjuk ki most már egy II. József korabeli
„Instructióból" micsoda . tabellák kellettek s il-letőleg miféle taneszközök voltak e korban :
I. oszt. Fali táblák, írott s nyomtatott be-tűkkel, három nyelven "(latin, német s
valame-lyik országos nyelven). Kisebb ábéczé táblák.
Betűket összefoglató tábla.
II. oszt. Nagyobb és kisebb betűk, szépirási fali táblák. Szótagoló táblák. Olvasó tábla.
III. Szépirási példányok.
IV. Szépirási példányok. A mértan, erőmiitan, épitéstan előadásához szükséges eszközök s ala-kok. Rajzpéldányok. Természetrajzi s természet-tani gyűjtemények. Térképek.
A nemzeti iskola könyveit s eszközeit az egyetemi nyomda nyomatta. E szabadalom a taneszközök közül sokat megőrzött. A bírálati eljárás miatt ugyanis 3 példányt fel kellett minden könyvből s átalában minden taneszköz-ből terjeszteni. Ezek az eszközök, ha Bécsben nem maradtak, visszaküldetve a Helytartó t a -nács levéltárába tétettek le s ott vannak ma is s egy országos gyűjtemény számára igen szé-pen ki lehetne őket onnan szedni. De negatíve is hasznát vettük e szabadalomnak, mert a pri-vilégium rontó kiadványokat elkoboztatta a Hely-tartó tanács s a tanfelügyelők nagy buzgalmuk-ban széltében hosszábuzgalmuk-ban kobozták el minden-felé az iskolai kézikönyveket s eszközöket s terjesztették fel azokat a Helytartó tanácshoz. Igy ismét sok került oda — 1785-ből egy acta-csomóban most is ott van két példány ábéczé tábla. Egy 8 - r é t levél nagyságú vékony deszka, alól fogóval, r a j t a papiros s erre nyomtatva a
„ M a g y a r Á — B É - C E . "
VI.
A Mária Terézia-féle iskolarendet a normál-iskolák voltak hivatva, hogy fentartsák s ter-jesszék.
Következő képünk, (ezt is Helfert után adjuk) arról ad felvilágosítást, hogy e normáliskolák mint voltak szétszórva hazánk területén.
y0 «.jh kW"
lOPOGttäPUlAf ^ im, Pra* « W f f i ^ _ Lemlergo é.
m a j n ^ l ^ ^ j f G A L L O K
• ^ " V Y «„„A ( M A . 1 I R E N U t v f o f ! • ' . . .(
>o.ríA\ ^ V. T oWrww UlMJiuiar-.y nl ihn' cW<7t?
l£
Fronwoentibus S. C. B. A. M. Consiliariis Aulie Secreta referent.
Iter Germaniam. Franc. Sales de Greiner.
per Hungáriám. Jos. ab Ürmény de Eadem.
per Transglvan. Jos. L. B. von der Marók, in confin inilit. Joseph Bazersperg.
E szerint 1780-ban Magyarországon normál-iskolák voltak : Zólyomban, Nagyszombatban, Pozsonyban, Kassán, Pécsett, Nagyváradon,
Te-| mesvárott, Fehértemplomban, Szebenben, Zág-rábon, Péterváradon s Belovárt.
119 K i -v á l j o n ezeken a helyeken semmi sincs a régi
taneszközökből ? !
VII.
Mielőtt a mult századot elhagynék, térjünk vissza még egyszer Comeniushoz. Az ő Orbis Pictusának egy Szombati János által 1795-ben készített pataki kiadásában ismét találunk egy iskolaképet. Annyit ez a kép is bizonyít, hogy az iskolai állapotok Comeniustól Mária Teréziá-ig s a jelen századTeréziá-ig nagyon egyforma álla-potban voltak.
VIII.
Ebben a században a rém. kath. iskolákat is-mét az egyetemi nyomda látta el egész 1845-ig.
A protestánsok is jő részt a mult századi eszközeiket használták s hagyományszerüleg mind a protestáns mind a katholikus iskolák éltek mult századokbeli szokásaik szerint. A ta-nitók harangoztak a 30-as évekig, sőt van hely, hol harangoznak most is. Az iskola bútorzata is a régi s csak kocsma-asztalok vannak a padok előtt.
A taneszközöket 1826-ban B a 1 a s o v i t s Lajos pesti evang. tanitó szaporította egy „ A, B, C iskolá-val vagyis betüismertetést, olvasást, helyes ki-mondást tanitó táblával." (Kőre edzette Schmid János, a pesti ág. vall. gyiilek. isk. költségén.) 1846-ból pedig különösen a pestalozziánus S z ő n y i Pál „Alaktana" mellé adott m é r -t a n i -t e s -t e k g y ű j -t e m é n y e bir kiváló fontossággal. Ezt én a czeglédi ref. népiskola gyűjteményében láttam. Említés van a Batthányi Kázmér által készített f ö 1 f u j h a t ó p a p í r -f ö l d g ö m b ö k r ő l is, melyek szintén a népis-koláknak voltak szánva.
A fegyelem e század első felében még min-dig a nmlt századi, de már a leleményes tanitó nemcsak a büntető eszközökben, de a metho-dusban is kezd találékony lenni. Egyes tanitók földgömböt, s más eszközöket maguk állítottak elő. Volt olyan, ki a délkör-karikákat is meg-csinálta maga.
IX.
Az absolut korszak alatt H a a s Mihály és társai (Kempelen, Mészáros, Dienes, Gartner, Gyurits stb.) látták el az iskolákat könyvekkel
s eszközökkel. A f a l i t á b l á k a t ebben a korban E r d é l y i I n d a l i Péter készité.
A szemléleti oktatáshoz 1865-ben Tempsky prágai kiadását („A s z e m l é l e t i t a n í t á s k é p e k b e n " ) használták.
A sárospataki n é p i s k o l a i k ö n y v t á r , a kolozsvári k é k - k ö n y v t á r , a S z t . I s t v á n t á r s a s á g csak isk. könyveket adtak.
A század másik felében a számoláshoz o l y a s z t a l o k is voltak divatban, melyeknek felső lapja körül volt párkányozva s homokkal be-hintve, hogy a gyermekek ujjaikkal e homokba irva számolhassanak. A s z á m o l ó g é p is leg-újabb keletű.
E ö t v ö s alatt a magyar közoktatási kormány a taneszközökre is kiterjesztette figyelmét. Az 1870-iki országos közokt. jelentés (36 1.) igy szól : „Az ország kitűnőbb tanférfiaiból még 1868. évben összehivott enquett bizottság egy ministeri osztálytanácsos (G ö n c z y Pál) elnök-lete alatt elkészité minden egyes népisk. tan-könyv prospectusát. Ennek alapján aztán a tankönyvek elkészítésével vállalkozók bízattak meg s egyszersmind pályázat is hirdettetett ki."
Ugyanez a jelelente's a következő pontban a taneszközöket is felemlíti s elsorolja miket si-került a jelentés beadása idejére a ministernek elkészíttetni stb. 1870-ben az iskola-épitéshez s felszereléshez (padok, taneszközök) szintén adott a kormány a „ N é p i s k o l a i É p ü l e t t e r -v e k b e n " utmutatót. E mü-vet ismét Gönczy Pál készítette s most már a „Népt. Lapja" majd minden száma közli a felszaporodott állami taneszközök sorozatát, melyek ismét majdnem mind neki kö-szönhetők.
T r e f o r t Ágoston minister ur pedig 1877.
máj. 27. megnyitotta az 0 r s z. T a n s z e r m u -z e u m o t, melynek iga-zgatója M a y e r Miksa, felügyelője G i r ó k u t y Ferencz. Ugyancsak ő a fővárosban egy tevékeny iparos által 0 r s z.
T a n s z e r r a k t á r t (Görög István, Hatvani-utcza.) állíttatott fel. E két intézménynek vau fentartva a magyar taneszközök készítését föl-virágoztatni s azok készítésére alkalmas iparo-sokat összehozni. D R K I S S Á R O N .