melyek életveszélyesekké vállhatnak
15) A sziv alkata, és működése
A szív a l k a t á r ó l (a vérkeringés könnyii m e g é r -tétése czéljából) ezek a megjegyzendők :
1. A sziv az illető ember öklekiterjedésének megfelelő mekkoraságu izom- (hús) tömeg, mely üres, de egy ü . n. s ö v é n y (hús-fal) által egy j o b b űrre (ez az u . n . j o b b s z i v r e ) , és egy bal ű r r e (az u . n . b a l s z i v r e ) osztatik.
Az életmentéstanban a szivgyomrok (szivkam-rákról), és szivpitvarokról nincs szó, s ezért mindig csak a j o b b, vagy pedig a b a l s z i -v e t f o g o m rö-viden emlegetni.
2. A j o b b s z i v föladata a rosz (vagy fe-kete v. u. n . viszeres) vért magábaszíni, és megjavítás végett a tüdőbe lökni, hogy ottan a b e
-leliellettlégnek élenye által pirossá v á l j é k , és egyszersmind képes legyen táplálni (a testnek folyvást elkopó szétbomló részeit helyre pó-tolni*), és — mire kevesen ügyelnek — a test melegségét (az u. n. állati hőmérsékletet folyton f ö n n t a r t a n i **).
3. A bal sziv föladata ; a piros (megélenyült) vért a tüdőkből magába színi aztán egy u j n y i vastag érbe az u. n. f ü g g é r b e v. aortába lökni.
4. Az összes sziv (mind a jobb, mind a bal) minden percben (minutumban) 6 0 — 7 0 ízben húzódik ö s s z e , hogy a vért magából — mint-egy 5 f o n t n y i erővel kilökje, és azonnal szint-anyszor k i i s t á g u l , hogy a vért magálja szíjjá.
5. Midőn a szív összehúzódik : akkor csucscsa meglöki azon hústömeget, mely az 5-ik és 6-ik borda k ö z ö t t a bör alatt létezik.
6. H a az ember a mellnek kellő közepétől bal felé egy haránt vonalat képzel, mely négy
*) A testnek szétbomladozó részeit csak néhány óráig képes az üteres vér helyre, pótolni, mert végre megfogy, de ösztönöz bezzeg a szomj az ital (viz), és az éhség az eledel főlvélelére, mert ezen szerekből az emésztés utján vér támad, s igy ki uem fogy a vérnek folytonos megterméBe.
**) A vegytan magyarázza azt meg, hogy midőn I élennyel egyesül valamely test : akkor mindig hőség I szokott kifejlődni.
- O 167 hüvelyk hosszú és az 5-ib és 6-ik borda közé ősik : akkor ezen vonal végén megtapinthatja akár m a g á n , akár más (egészséges emberen) a sziv csúcsnak lökését.
7. A szivcsucsnak hollétét azért jö az életmentőnek tudni, hogy felélesztések alkalmával t á -jékozhassa m a g á t , valljon kezd e már a sziv verni, az-az : valljon kezd e már az élet föl-serkenni ? mit csak ugy tud meg, ha ért hozzá, hogy hol kell a sziv csúcsát kitapintani.
C) Az erek különféle fajai, és miiködesiik (munkál-kodásuk).
1. Azon erek, melyekben u. n. p i r o s (az elkopott testrészecskék helyrepótlására, más szó-val a t á p l á l k o z á s r a alkalmas vér foglalta-t i k , ü foglalta-t e r e k n e k (lafoglalta-tinul árfoglalta-tériáknak) hivafoglalta-t- hivat-n a k , azok pedig, melyek u. hivat-n. f e k e t e vért tartalmaznak v i s-z e r e k n e k mondatnak, lati-nul vénáknak.
a) A z l i t e r e k r ő l .
1. Az iitereket ugy kell képzelnünk, mint valamely fát télnek idején, a fának törzse ábrá-zolja a (bal szivből fakadó) f ü g g e r e t , a fának ágai pedig ama véknyabb litereket, melyek a függérből ágaznak k i , és újra több izben bo-csátnak ágakat magukból, — a legvégsőbb ágak h a j s z á l e d é n y e k n e k h i v a t n a k ; e z e k r ő l l e n t e b b m é g s z ó l a n d o k .
2. Mig az orvosnak 300-nál több ütér nevét szükség ismernie : addig az életmentőnek elég n é g y e t , s legfölebb h e t e t tudnia.
3. Eletinentési czélból ezen litereket kell is-mernünk :
I. a f e j e r e t , mely a nyak oldalán fut (jobb-ról egy és bal(jobb-ról egy) a fülek felé f ö l ;
II. a l i a 1 á n t é k e r e t , mely az arcz két olda-lán a fül előtt (a barkó táján) fut a haolda-lántékra, hol sok ágra oszlik e l , — jól ismerendő to-vábbá ;
III. a h o m l o k ü t é r , mely a szemöldök belső harmada táján fut föl felé a homlokon;
IV. a k a r ü t é r ; V. az o r s ó ü t é r ; VI. a e z o m b ü t é r ;
VII. a k é z u j j a k és a l á b u j j a k l i t e r e i . Ezek közül legfontosabbak : a k a r - és a c o ni b ü t e r , fontos nevezetesen ezen üterek h o l l é t é t (orvosi nyelven szólva: f e k v é s é t ) tudni.
A k a r l i t e r f e k v é s e . Ha az ember a kart hosszában három egyenlő részbe osztja (gondolatban három részbe hasítja) : akkor azon helyen fekszik a lefelé futó kariitér, a hol akar-nak a középső harmada a belső harmaddal érint-kezik, e z e n t á j á n f u t e l a d o l m á n y , v a g y a n ő i r u h a u j j a k v a r r á s a , nem-különben a t ó g á k é , s a r e v e r e n d á k é . (A kabátok ujjának varrása a karnak külső szélén található, s nem erdekei bennünket.)
*** A ezombütér fekvését körülményesebben kell megismertetni, de hogy azt megérthessük, szükség elébb t u d n u n k , mi az az u. n.
ezomb-h a j l a t ? Czombezomb-hajlat a l a t t az orvos azon, a csí-pőktől rézsut lefutó, bevágást érti, mely ott lé-tezik, hol az altest alj j a a czombbal összeütkö-zik, ha az ember a ezombot a czombhajlat alatt hosszában három egyenlő részre (mint azt a kar-nál említettem) fölosztja : akkor ott fekszik a lefelé f u t ó ezombiitér hol a ezombnak középső harmada a belső harmadot érinti.
A z o r s ó ü t é r azon ü t é r , melyet az orvos szokott tapintani, melyei a kézhajlat (kézcsukló) fölött egy hüvelyknyi távolságra és mintegy 3/s liüvelyknyire a alkar külső szélétől befelé lehet kitapintani.
A k é z - é s 1 á b u j j a k ü t e r e i r ő l az a megjegyzendő hogy minden ujj két literrel bír, hogy az ujjak oldalain (tehát nem alul vagy fölül) léteznek, és alig b í r n a k hollótoll vastag-sággal.
*** A m e g s é r t e t t l i t e r e k b ő l i v k é p é -b e n és pedig l ü k t e t v e ö m l i k a v é r , mint a viz a tüzfecskendőből.
b) A li a j s z á 1 e d é n y e k r ő 1.
Föntebbi igeretmet telyesitendő szótejtek újra a h a j s z á l . e d é n y e k r ő l , melyekről azt mon-dottam, hogy azok az ütercknek legvégsőbb ágait képezik.
A hajszáledéuyek képzelhetlen nagy számmal léteznek, azért csak r i t k á n szúrhatja meg az ember m a g á t tűvel vagy árral , a n é l k ü l , liogy vér ne tódulna a seben elé, mert a bőrnek szö-vegében mindenütt futkosnak el liajszáledények, melyek n e m feküsznek párhuzamosan, vagy íniat a jegenye, vagy a nyírfa, vagy a czirók ágai (leg-alább megközelítőleg párhuzamosan) egymás me-lett, hanembizonyos hálót képeznek, de a melynek hurkai a harisnyán mutatkozó kötés szemeknél (u.
n. másliknál) százszor kisebbek. Ezen h u r k o k b a n történik két fontos eljárás, e g y i k : a h ő s é g (a u. n. állati melegség) kifejlődése, ni á s i k : az u. n. a n y a g c s e r e .
Az a n y a g c s e r e - s z ó 30—40. év óta már a nemorvosi közönségnél is honos kezd lenni, mióta bizonyos gyógyvizek és fürdők egészen jogos magasztalásának alkalmával azt emelik ki
az ajánlók, hogy az illető gyógy víz az a n y a g -c s e r é t mozdítja elé, más szóval : a táplál-kozást.
Az anyagcserét ekkint lehetne t a l á n nép-szerűen megmagyarázni : miután az üterek a táplálásra szolgáló piros v e r t a hajszáledényekbe juttatják, ezen edénykék pedig (a körmök ha-j a k és szőrök kivételevel), minden testrészbe p.
izmokba, a zsigerekbe (máj, lép, tüdő, vese), sőt a csontokba is szétfutnak : alkalmuk van a test belsejének, vagyis gyurmájának minden részecs-kéjével érintkezni, és miután a testnek részei mindig k o p n a k , vagy hámiának (orvosiasau szólva : v e d l e n e k ) , szükséges az elhasznált hulladékocskáknak, melyek a légben repdeső por-szemeknél is apróbb u. n. tömecsoket (kisded tömegeket) ábrázolnak e l h o r d a t n i , és u j a k k a l fölcseréltetni, ez tehát az u. n. a n y a g c s e r e ,
« ö 1 6 8 O az anyagcserének eredménye pedig a t á p l á l
-k o z á s , vagyis a -k e l y r e p ó t l ó d á s . Az elhasznált részecskék csaknem fölolvadt ál-l a p o t b a n bújnak a küál-lönféál-le testrészekbőál-l (májból, lépből, az izmok(májból, csontokból stb.) a h a j -száledényekbe (az említett hajszálede'nyi hur-kokba) mert ezeknek falai s z i t a g y a n á n t á t h a t h a t o k , és az elkopott testalkotó töme-csek átszűrődhetnek r a j t u k , de m i g egy helyen az elhasznált tömecsek a hajszáledényhurkokba b ú j n a k , az alatt a szomszédhelyen az üteres vérnek helyrepótló részei b ú j n a k belőlük ki, törekedvén a májba, lépbe stb. testrészekbe.
E z e n sürgölödés folytán a hajszáledény háló-zatban kétféle folyadék foglaltatik, nevezetesen olyan, mely táplálékony vagy h e l y r e p ó t l á s -r a k é p e s a n y a g o k a t t a -r t a l m a z , és ezek, m i n t emlitém, a májba, lépbe, az izmokba, csontokba stb. fakorodnak, — és olyan, m e l y e l h a s z n á l t t ö m e c s e k ú. n. v e d l é s i a n y a g o k b ó l áll, az tehát a kérdés : hová j u t eme hasznavesztett folyadék? a felelet így hangzik : a liajszáledényhálozatból ellenkező i r á n y b a n t a k a r í t t a t i k el. A hajszáledényhálo-zatba (van ezer m e g ezer körülhatárolt liajszáledényhálozat a testben) egy oldalt a l e g -a p r ó b b utolsó eloszlás-ai v é g z ő d n e k ellen-kező oldalon pedig u j finom erecskék fakadoz-nak hihetlen nagy számmal, melyek rövid elfu-tás u t á n kettenként h á r m a n k é n t egymásba foly-n a k , mifoly-nt a csermelyek a patakokba, s midőfoly-n ezen ismételt szapora egyesülések után mái-akkorára vastagodtak meg, h o g y immár szabadszemmel kivehetőkké váltak, és további l e f u t á -sok alatt folyvást egyesülvén liollótoll-, lúdtoll-kis u j j egész m u t a t ó u j j - v a s t a g s á g r a növekedtek : a k k o r az efféle erek, mert a v é r t a szívbe visz-szaviszik (nem u g y a n a balba, h a n e m a jobbikba),
—• de még is csak a s z í v b e vissza szolgáltat-j á k : v i s s z e r e k n e k mondatnak.
c) A v i s s z e r e k r ő l .
Valamint az litereket egy élő fához lehet h a -sonlítani : úgy lehet mondani, h o g y a visszerek a fának gyökereihez n é m i l e g hasonlók, m o n -dom némileg m e r t a főgyökerei nem erednek a földből, de a g y ö k e r e k b e n f o g l a l t n e d -v e k m é g i s a l u l r ó l t ö r e k e d n e k t. i. a földből a fatörzsbe, és a visszerekről is azt á l l i t -h a t j u k , mert a n y a k s a fej kivételével a vissze-rekben a l u l r ó l f ö l f e l é iparkodik a vér.
A visszerekről következő p o n t o k bírhatnak-gyakorlati haszonnal :
1. A visszerek a hajszáledónyhálózatból ered-nek (ezt szándékosan ismétlem).
2. Valamint az üterek mindig apróbb s a p r ó b -bakra oszlottak el : úgy ellenben a visszerek mindig nagyobb s nagyobbakra olvadnak össze, mig a szíven a 1 lí 1 fekvő részek visszerei m i n d -n y á j a -n egy-egy u j j -n y i vastag viszérbe az ú. -n . f ö 1 h á g © ü r ö s v i s z é r b e ömlesztik t a r t a l -mukat, a fölhágó ürös visszér pedig a jobb szívbe ürül, — a szíven f ö l ü l fekvő részek visszerei szintén egy-egy ujjnyi vastag viszérbe ömlenek,
melynek neve l e h á g ó ü r ö s v i s s z é r , ez is a j o b b szívbe szájadzik vagyis nyílik.
3. Valamint sokkal szaporább a tökéletlen e m b e r mint a tökélyes : ú g y roszvértalmu ér is vagyis visszér sokkal több létezik mint ütér.
4. Gyakorlati szempontból lehet a visszereket m é l y e n f e k v ő k r e f ö l o s z t a n i , és f e l ü l e t e -s e n f e k v ő k r e , é-s mert ezen fölülete-sen fek-vő visszerek közvetlen a b ő r alatt f u t n a k el : b ő r a l a t t i a k n a k is neveztetnek.
5. A m é l y e n f e k v ő visszerek az üterek mellett fekszenek, és g y a k r a n párjával f u t n a k el úgy, hogy egyik az iitérnek j o b b oldalát érinti, a másik a balt.
6. A f ö l ü l e t e s , vagyis a bőralatti vissze-rek, melyek íinombőrü embereknél kék csíkok (stráfok) képében tűnnek a bőrön keresztül, él-tes és sovány embereknél p e d i g mint hollótollvas-t a g (vagy m é g vashollótollvas-tagabb) zsinegek emelkednek ki a bőrön, oly nagy számmal lappanganak a bőr alatt, h o g y alig marad egy tenyérnyi hely, a melyet a legrendetlenebb irányban elágazólag ne kuszálnák át keresztül kasul. A bőr alatti visszerek a mélyenfekvő viszerekbe ömlesztik vér-tartalmukat.
7. A m e g s é r t e t t v i s s z e r é k b ő l í v k é p é b e n de nem szakadozott, hanem f o l y -t o n o s í v k é p é b e n ö m l i k a v é r , min-t a viz a szökökútból.
Azon okból sziikseges az életmentőnek az üterek, visszerek, és hajszáledények természeté-vel jól t i s z t á b a jönni, m e r t a vérzések legtöbbik fajánál, különösen pedig v a l a m e n n y i e r ő -s z a k o -s v é r z é -s ápolá-sáuál azt kell legelő-ször tudnunk, hogy mi sértetett m e g ? ü t é r - e ? visz-szér-e? vagy csupán csak (a kevésbbé jelenté-keny vérzéssel járó) hajszáledények?
A v é r z é s e k ápolása.
1. §. Vezéreszmék a vérzéseit ápolása ügyében.
1. Arra kell ügyelni mike'pen ömlik a vér a sebből, m e r t
*** a) h a í v k é p é b e n , é s p e n l i g s z a -k a d o z o t t í v -k é p é b e n v a g y i s l ü -k t e t v e tódúl ki a vér a sebből : akkor ü t é r e s vérzés-sel van b a j u n k ; az iitéres vérzések a legveszé-lyesebbek !
*** b) h a f o l y t o n o s í v b e n ö m l i k e l é a v é r , m i n t az ér v á g á s n á l : akkor v i s z é r van m e g s é r t v e ; a visszeres vérzések kevésbbé veszedelmesek mint az üteresek, de segély nél-kül ezek is okozhatnak elvérze'si halált, csakhogy későbben.
c) h a c s u p á n s z i v á r o g v a v a g y c s e p e r e g v e t ó d ú l e l é a v é r : a k k o r haj-száledények vannak m e g s é r t v e , ezen vérzések kevésbbé veszélyesek, m e r t olykor puszta hideg vizes borongatásra is elállanak — de nem mindig.
2. A vérzések ápolásakor arra gondoljunk, hogy m i b e oktat a vérkeringésről szóló tan ? mire is í g y hangzik a felelet : arra
*** a) hogy az ü t é r e k b e n a vér a szívből löketik szerte az egész testbe, s ez okból a
1 6 9
K3o-f e l s ő és az a l s ó végtagokban leK3o-felé halad a vér, a n y a k o n meg a fejben pedig fölfelé.
( F ö l s ő v é g t a g alatt a kart, az alkart és kezet értik a természet vizsgálók, alsó v é g -t a g ala-t-t pedig a comba-t, az alszár-t és a lá-bot. l v é z alatt a természetbúvár a felső végtag-nak csak azon részét érti, mely a k e z t y ü b e , való 1 á b alatt pedig az . alsó végtagnak azon részét, mely a bakkanesba illik, vagy a czipőbe.
b) bogy a visszerekben a szívhez törekszik a vér, miért is a fölső és alsó végtagokban föl-felé, a nyakon s a fejben pedig lefelé tart a vér.
(Folytatása következik.)
Természettani tanitási tervezetek nép-iskolák számára.
(Folytatás).
A tanítás ötödik vagyis az alkalmazás fokán előveszszük az árnyék tüneményeket s a szer-zett systematikus ismeretet alkalmazzuk ezek megmagyarázására.
A természetben észlelhető árnyéktünemények a következők :
1. Napkeltekor a fák, épületek, póznák és sa-j á t testünk árnyéka igen hosszú és nyugat felé nyúlik el.
2. A mint a nap a láthatáron emelkedni lát-szik árnyékunk mindinkább kisebbedik s észak felé tér.
3. Midőn a nap délben csaknem fejünk fölött van, árnyékunk nem látható.
4. A mint a nap délután ellenkező irányban ismét lefelé szállni látszik árnyékunk ismét elő-t ű n i k , mindinkább nagyobbodik és keleelő-tfelé hajlik.
5. Napnyugtakor árnyékunk ismét leghosszabb és egészen keletfelé nyúlik el.
A kisérleti tüueme'nyek a következők : 1. Ha egy elsote'titett szobában gyertyát gyúj-tunk, ezt egy asztal keleti szélére állítjuk az asz-tal közepén pedig egy cerusát függélyes hely-zetben fölállítunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a cerusa az asztal lapjára ennek nyugati széle felé elnyúló hosszú árnyékot vet. Ezen esetben a gyertya képviseli a napot, a cerusa pedig kép-visel egy póznát. A 9. ábrában a) a gyertyát
9. ábra.
be) a cerusát de) az asztallapot képviselvén, a fénysugarak egyenes vonalú terjedésénél fogva könnyen belátható b'c') árnyéknak a keletke-zése. Ha most (2) a cerusát meghagyva eredeti helyzetén a gyertyát az asztal déli, nyugati, északi széleire helyezzük e szerint fog változni az iránya is t. i. majd északi, majd keleti, majd déli irányban nyúlik el, s ha a gyertya és ce-rusa között levő távolság ugyanaz marad az
ár-nyék nagysága sem változik, a mint azonban (3) (mint ezt a 10. s 11. ábra mutatja) a gyer-tyát a eerusához vagy ezt a gyertyához köze-litjük az árnyék rövidebb, ellenkező esetben hosszabb lesz.
VI V...
10. ábra.
Ha (4) a cerusa helyben marad s a gyertya helyét csak annyiban változtatjuk, hogy maga-sabbra emeljük, akkor a cerusa árnyéka kisebb lesz (12 ábra) s viszont ha (5) a gyertya helyben marad s a cerusát emeljük magasabbra, a cerusa
.3 c3
""ö árnyéka hosszabb lesz, (13. ábra hasonlítandó a 9. ábrával) s mindinkább távolodik eredeti he-lyéről : hasonlóképen (6) hosszabb lesz az ár-nyék akkor is, ha hosszabb cerusát használunk a kísérlethez (14 ábra hasonlítandó a 9 ábrával)
—e
Ha mind a gyertya mind a cerusa helyben ma-rad ugyan, de (7) a cerusa függélyes állását megváltoztatja úgv, hogy pl. a gyertyafelé haj-lik, akkor az árnyék rövidebb lesz és pedig au-nál rövidebb, minél jobban hajlítjuk, míg végre bizonyos fokú hájlitásnál egészen eltűnik, s ha még tovább hajlítjuk, az árnyék ismét előtűnik,
170 de most már a gyertya felé néz s annálinkább nyúlik a gyertya felé, minél inkább hajlítjuk a cerusát is a gyertja felé, de az árnyék legna-gyobb hossza nem lehet nalegna-gyobb a cerusa
liosz-dig nagyobb lesz, de egyszer csak azt vesszük észre, hogy bizonyos fokú hajlítás u t á n már j nem hosszabbodik, hanem mindinkább
kisebbe-dik, s legkisebb hosszúságát éri el akkor,
mi-l mi-l . ábra.
'20. ábra. 19. ábra.
21. ábra.
száuál. (15. ábr. liasonl. 9. ábr.). Ha a cerusa függélyes helyzetét (8) úgy változtatjuk meg, hogy az ne a gyertyafelé, hanem ezzel ellen-kező irány felt hajoljon, akkor az árnyék
min-23. ábra.
dőn akkora, mint a cerusa. (10 ábra hasonl. 9.
ábr.) Ha (9) szemközt állunk a gyertyával s a közből álló cerusát sem s gyertyafelé sem
mi; felénk, hanem jobb vagy bal kezünk felé h a j
i7i o
-litjuk, akkor az árnyék is mindig jobbra és a gyertya felé, vagy balra és a gyertya felé hajlik s az árnyék mindig kisebb és kisebb lesz.
Mindezen árnyéktünemények, mint a fennebbi ábrák mutatják csak a fény egyenes vonala ter-jedéséből magyarázhatók meg. *) Ezen esetekben
az árnyék az asztal vagy a talaj vízszintes lap-ján jelentkezett, de fölfoghatjuk a cerusa árnyé-kát függő fehér papir lapon is a fennebb látott készülék segítségével. H a ugyanis a cerusát egy fonallal a gyertya és az ernyő között fölfüg-gesztjük egy az 1 ábrában látható (e) állványra (kézben tartva, a kéz árnyéka zavarólag hat) s ha az ernyő, cerusa és gyertya helyzetét meg-meg változtatjuk, ez esetben is különböző, igen ér-dekes árnyéktüneményeket fogunk látni. Ugyan-is (10) a gyertya és cerusa helyzetét megtartva, a mint az ernyőt a cerusához közelitjük vagy attól távolítjuk, a szerint az árnyék is kisebb vagy nagyobb lesz. Ugyanez történik akkor is, ha (11) a gyertyát és ernyőt helyben tartva a cerusát a gyertyához vagy a papírlaphoz köze-lítjük vngy ezektől távolítjuk (17 ábra). Ha az ernyő és cerusa helyzetet megtartva (12) a gyer-tyát a cerusától távolítjuk, az árnyék mind ki-sebb lesz (18 ábra). IIa most a (13) cerusa he-lyett különböző vastagságú pálcákat vagy fona-lat veszünk, ezeknél a cerusánál észlelt tünemé-nyeken kívül még azt is fogjuk tapasztalni, hogy a kísérletekre használt páleza vagy fonal vas-tagsága szerint az árnyékok is vastagabbak és vékonyabbak illetőleg szélesebbek vagy keske-nyebbek. A cerusa a különböző pálczikák és a fonal árnyéktüneményeit tanulmányozva megis-merkedtünk a vonal és henger árnyékával. Mos-tan (14) függesszünk föl különböző átmérőjű kör- és különböző alakú és nagyságú szögletes lapokat (kártyapapirból). Ekkor észlelni fogjuk a körlap és egyéb szögletes lapok árnyékait (19 ábra) s ha a gyertya, a kártyapapirlapból készült alak és az ernyő kölcsönös helyzetét változtatgatjuk, az árnyék foltra vonatkozólag hasonlókat fogunk tapasztalni, mint a minőket hasonló esetekben a fényfoltot illetőleg fennebb tapasztaltunk. A fennebbi árnyéktünemények vizsgálata alkalmával látottakat a következőkben foglalhatjuk össze : A z á r n y é k a f é n y n e k e g y e n e s v o n a l ú t e r j e d é s e é s a f é n y t e r j e d é s é n e k á t l á t s z a t l a n t e s t e k á l t a l v a l ó m e g a k a d á l y o z t a t á s a k ö v e t -k e z t é b e n á l l e l ő . A z á r n y é -k h e l y z e t e , a l a k j a é s n a g y s á g a a f é n y t e r j e d é -s é t m e g a k a d á l y o z ó á t l á t -s z a t l a n t e -s t h e l y z e t é t ő l , a l a k j á t ó l é s n a g y s á g á -t ó l f ü g g . Végre megfigyeljük még külön-böző nagyságú — a gyertyalángjánál nagyobb és kisebb átmérőjű-gömböknek is az árnyékát a gyertyától különbző távolságban. Ekkor ugyan-is (15) azt fogjuk észlelni, hogy a szabadon fel-függesztett gömbnek árnyéka köralakú folt, mely a gyertyánál nagyobb átmérőjű gömbnél
na-*) Ezen a cerusával előidézhető árnyéktünemények megfigyelését a növendékeknek házi feladatul adjuk föl, melyet a következő órán száma kérünk.
gyobb, kisebb átmérőjű gömbnél pedig kisebb mint a gömb (20 ábra). A mi pedig az árnyék-nak a változását illeti — ha t. i. a gömb, a gyertya és az ernyő különös távolát megvá'toz-t a megvá'toz-t j u k — azmegvá'toz-t megvá'toz-tapaszmegvá'toz-taljuk, hogy (1G) annál megvá'toz- tisztább, annál sötétebb vagyis annál élesebben k ö r -vonalozott (határolt) az árnyék minél közelebb vaunak egymáshoz a gömb és az ernyő; az e kettő közötti távolság nöttével pedig az árnyék-folt nem lesz egész kiterjedésében egyformán setét, hanem (17) legsetétebb lesz közepén (mag-árnyék) szélei felé kevésbbé setét (fél(mag-árnyék), mivel mint a 21. ábra mutatja az árnyéktér azon részébe, hol a magárnyék van egyetlen fény-sugár sem juthat (a fény egyenes vonalú terje-désénél fogva) ellenben az árnyéktér azon ré-szébe, hol a félárnyék van, néhány sugár még is eljuthat. Igen fontos annak kimutatása, hogy az árnyék nem csak az ernyőn vau, hanem azon egész térben, mely az árnyék vető test és az e r -nyő között van, mert részben ebben leli magyará-zatát az éjnek setétsége továbbá a nap és hold fogyatkozás. Ennek kimutatására a fennebb leirt készüléket használjuk, úgy hogy a gyertya és az ernyő között levő akasztó készülékre fölfüg-gesztünk egy az ernyővel párhuzamos s kártyapa-pirból készült körülbelül 5 cm. átmérőjű körla-pot s ehhez az ernyőt közelebb és közelebb tolva kimutatjuk (IS), hogy az árnyék folt az ernyőn mindig mutatkozik, és ha (19) az ernyő és a kártyapapirlap közé egy a kártyapapirlapuál ki-sebb átmérőjű gömböt viszünk az egész kiter-jedésében setéten fog maradni. 11a a gömbnek csak egy részét merítjük az árnyéktérbe, akkor (20) csak ezen része lesz sötét. 11a (21) az ár-nyéktérbe a kártyapapirlapuál nagyobb átmérőjű gömböt viszünk ennek csak egy része fog söté-ten maradni. Lehetséges az egész árnyéktért is egyidejűleg láthatóvá tenni a következőleg : Veszünk egy kőrülbelől 2 dm. hosszú és 5 cm.
széles falemezt 22. ábra (ab) s ebbe az egyik átló (cd) irányában sorban lyukakat fúrunk és a lyukakba egyenlő hosszúságú párhuzamos pálczákat (1, 2, 3, 4, 5, ö. 7) e r ő s í t ü n k ; a fa-lemezt úgy állítjuk (fd) élére, hogy a párhuza-mos pálczikák szabad végeikkel balkezünk felé nézzenek, a gyertyát (0) pedig a jobb oldalon a magasban t a r t j u k , s ekkor azt tapasztaljuk (22) hogy míg az 1) pálczikáuak csak töve vau árnyékban addig a 2) pálczikáuak egy negyed-része, a 3)-nak egy harmada, a 4)-nek fele, az 5)-uek már kétharmada, a 6)-nak háromnegyede, a 7) pedig egészen árnyékban van. Azért szük-séges a pálezikákat az átló irányában erősíteni a falemezbe, hogy ne essenek egy síkba, mert ha egy síkban volnának akkor az l) pálezika árnyékot vetne a iöbbire s igy a czél uem volna elérve. E n n e k alapján könnyen belátható, hogy az éj setetsége nem egyéb mint a földnek mint átlátszatlan testnek az árnyéka s éjjel a földön levő tárgyak a föld árnyékterében vannak. Hogy átlátszó testeknek nincs árnyékuk, az könnyen belátható és bebizonyítható az által ha (23) a gyertya elé egy tökéletesen átlátszó üveglemezt
•ag> 172 K i -tartunk, ez az ernyőre árnyékot nem f o g vetni;
áttettsző üveglemez félárnyékot fog adni. A fen-nebiek alapján könnyen megmagyarázhatjuk a nap- és holdfogyatkozást is. Legyen ugyanis a 23. ábrában (N) a nap, (F) a föld és képzeljük, hogy a hold a nyil irányában a föld árnyékte-rén haladt á t : ekkor egyidőre el van födve a hold, s ez a hold fogyatkozás. Ha pedig (F) a holdat ábrázolja és a föld útja esik a nyil irá-nyában, ekkor a hold árnyékát a földre veti és napfogyatkozás származik.
Hasonlóképen magyarázhatók meg a hold vál-tozásai is, mint ezt a 24 ábra mutatja, melyben (N) a napot, (F) a földet, a körvonal a hold pályáját jelenti; (Huj) újhold, ( H l ) elsőnegyed, (Ht) holdtölte, (Hut) utolsó negyed. Ebből egy-szersmind könnyen belátható az is, hogy miért lehet napfpgyatkozás csak újhold alkalmával, holdfogyatkozás pedig csak holdtölte alkal-mával. *)
Ezek azon természetes és mesterséges tüne-mények, melyek által egyrészt a nyert systema-tikus ismeret begyakorolható, állandósítható, s melyek részben a nyert systematikus ismeret segélyével megismerhetők, megmagyarázhatók.
Ez az alkalmazás elméleti része, a mi a fény egyenes vonalú terjedésének gyakorlati alkalma-zását illeti, ez igen nagy s ennek tárgyalása szintén az alkalmazás fokát illeti meg. A főbb alkalmazások, melyeket itten tárgyalni kell a
következők :
1. Ha valamely testnek különböző oldalait a k a r j u k megvilágitni, akkor a megfelelő oldalát fordítjuk a fényforrás felé, vagy a fényforrást az illető tárgy megfelelő oldala felé.
2. H a az erős világítás szemeinket sérti szem-ellenzőket használunk.
3. Valamely testet árnyékáról is képesek va-gyunk fölismerni.
4. Az árnyék helyzetének és nagyságának vál-tozásait időmérésre is használhatjuk (napóra) a mennyiben könnyen begyakorolhatjuk magunkat a n a p különböző szakainak az árnyékok szerint való meghatározásába.
5. Az árnyékok irányából tekintetbe véve a napnak és az árnyékot vető testnek helyzetét és a napszakokat, meghatározhatjuk a világtájakat is, s ez által tájékozhatjuk magunkat "olyan ese-tekben is midőn eltévedünk utazás közben.
G. Az árnyék élénkíti a tárgyak képét, ezért a rajzolásban és festészetben az árnyékolásnak nagy hasznát vesszük. A házak falait és egyes-nagyobb sima felületű bútorainkat kiálló
pár-*) A nap- és holdfogyatkozásra valamint a hold
pár-*) A nap- és holdfogyatkozásra valamint a hold