o - -közös egyleti élet nem forrasztja-e egy állami

testületté a tanítóságot? S ez igy lévén, váljon kieresztheti-e a kormány e testületet, mely az övé, befolyása a l ó l ? Váljon nincs-e indicálva, hogy megragadjon minden eszközt a végből, hogy társadalmi, vagy bár hivatalos uton e tes-tületet vezesse, s mig egy részről azt tényező-nek ismerve el, kihallgassa s tanácsait számba vegye, addig másrészről saját terveinek általuk igyekezzék érvényt szerezni ? S mi lenne épen e czélból kedvezőbb s kiuálkozóbb eszköz, m i n t az egyleti élet továbbfejlesztése ?

Mig azonban gondolatimat elmondanám, előbb talán e gondolatokhoz hasisul, megpróbálom át-pillantani a lefolyt év egyleti mozgalmait. A már emiitett okból saját lapunk közléseit hasz-nálom inductióim forrásául, mert mint mondám, la-punk legtöbbet s leghívebben közlött e térről tudósításokat. Teljes képet ez sem nyújt, sőt bevallom, nem is tudom, h á n y tanitóegyletünk van, de az inductióhoz nem is szükséges m i n -den spécies ismerete. Találtam a „Népt. L a p j a "

inult évi folyamában tudósítást az egyleti élet-ről a következő megyékből (a járási köröket nem emlitve) : Abauj-Torna, Borsod, Bács-Bod-rog, Bereg, Békés, Brassó, Csongrád, Csik, Fehér, Gömör, Győr, Mosony, Maros-Torda, Nyitra, Nógrád, Pest-k.-Kun, Szeben, Szilágy, Szatmár, Szabolcs, Torda-Aranyos, Zala, Vas, Veszprém, Udvarhely. Budapest fővárosból. Délmagvaror-szágról. S végre egyes felekezeti körökből, igy p. o. a katholikus karádi, várkonyi, csepelszi-geti, az evangelikus győri, somogyi s a refor-mált kesskeméti, biliar s ungmegyei testületekről.

Figyelemmel áttanulva e testületek s egyle-tek működését arra a meggyőződésre j u t o t t a m , hogy a municipalitás érzelme nincs náluk ki-fejlődve. Az az, szerintem minden megyének meglehetős önálló és saját viszonyaik és szük-ségeik által kiszabott munkálkodást kellett vol-na folytatni. Ez pedig csak némely kis részben volt igy, voltak egyletek, melyek abban h a g y t á k vagy bele sem fogtak a m a g u k dolgaiba, hanem e helyett egyes divatos eszméket karoltak fel.

A főváros kiadta a jelszót s a vidék m e n t utánna. De olyan megye is kevés volt, mely egész évre programmot csinált volna. A mun-katerv hiánya okozta azután a tagok kedvetlen-ségét s az egyleti élet lanyhaságát, mely sok helyt nagyon is észrevehetően nyilvánult.

Az u. n. országos eszmék a vidéket csak másod sorban érdekelhetik. Nekik saját házuk előtt kell seperni, s ha a maguk feladataival készen vannak, akkor következnek az országos dolgok, melyeket igazábban a központon köve-teik által kellene tárgyaltatniok s nekik aztán csak a kivétellel kellene foglalkozni.

Tekintsünk szét ez országos eszmék közt, he-lyén van, hogy szóljunk rólok, miután a mult évben tanitóságunkat oly sokféleképen igénybevették.

Ez eszmék, e kérdések legelsője az „ E ö t v ö s a l a p ü g y e . " Pestkun megyétől kezdve a ha-dad sz. csehi körig hivatalos és nem hivatalos felekezeti s nem felekezeti egyletek foglalkoztak

vele. Ajánlották s kivált Pestm. Tóth József buzgósága folytán különösen felkarolta. Mi sem mulasztottunk el egy alkalmat sem. hogy ne ajánljuk. De van egy megjegyzésünk. Puszta lmmanistikus intézet és nem nyújt affelöl sen-kinek sem biztosságot, hogy ha tesz az alap javaért, annak hasznát is fogja venni. Csak az Eötvös alap nyerne vele, ha érdek-intézetté válnék, s a vezetők oly szabályokról gondoskod-nának, melyek értelmében az, ki bizonyos liosz-szu ideig (10—12 év) fizet, bizton számolhatna rá, hogy fia vagy leánya az alap jótékonyságát élvezni fogja. Az alap kezelése mintaszerű.

A másik kérdés a s i k e t n é m a o k t a t á s kérdése. Az orsz. gyűlésben hozták fel. Német-országon ép ugy, m i n t nálunk sokat beszéltek már e kérdésről, szeretném, ha czélt érnénk vele.

A népisk. tanitó ugyan ha teendőit végezni akarja, nagyon el van foglalva, s a siketnéma gyermek rendkívüli odaadást kiván s igy meg-lehet az egészséges gyermekek oktatása sinylené meg, ha ezt az ügyet is a tanítókra bíznák. De a szükség kényszerít, hogy módját ejtsük a dolog-nak, és segítsünk elhagyott siketnémáinkon, mert még a kevés oktatás és nevelés is jobb, m i n t a sem-mi. E r r ő l az ügyről egyleteink még legkevesebbet beszéltek, pedig itt végre is tenni kell valamit.

A harmadik kérdés a t a k a r é k p é n z t á r eszméje, ez már vitattatott mindenfelé s pedig meglehetős animositással. Ez is külföldről, kül-viszonyok közül importált czik. Meg is cso-möröltünk tőle egy kissé, s volt okunk rá — de a legegészségesebb étel is okozhat néha csömört. A „Népt. Lapja" folytonosan nyese-gette ez ügy túlzásait. De azt mindig elismerte s elismerem én is, hogy következményeiben egyike az áldásos eszünknek, mely népszerűvé teheti majdan a nagyok közt is a takarékpénz-tárakat. A hol van mit takarítani, hol a gyer-mekek gyárakban dolgoznak, vagy ipart űzve stb. keresnek, ott különösen lesz sikere, s ha a gyermekkel a curatiora adott pénzt is megtaka-ríthatjuk, annál jobb. A takarítás eszméje min-denekfelett fontos. Takarítsa meg a gyermek ru-háját, könyveit, vagy mutassa meg a tanitó azo-kat a gyógyfüveket, gyökereket, virágoazo-kat vagy gyümölcsmagvakat, melyek összeszedésével a gyermek pénzt szerezhet, ezekkel, s az ilyesekkel azt mind elősegítheti. J ó vezetés mellett, tapin-tatos tanitó kezei alatt tehet hasznot s ha csak öt gyermeket ment is meg, érdemes volt érte a lelkes alapitónak küzdeni. Egyleteink közül némelyik ellene, másik mellette fogott pártot, kivált a városokban terjed.

Negyedik kérdés a h á z i - i p a r ü g y e . Ez is takarékpénztár, de keresetforrás is. Az elvesz-tegetett időt felhasználni, többet ér ez min-dennél, de a tulság i t t is kerülendő. Mi az a házi-ipar? Gépek? Disz munkák? Egyik sem.

Ami a te kapuidon belől vau, ne hagyj abból el veszni semmit. Ez a házi-ipar. Ne adj pénzt semmiért, amit magad is megtudsz csinálni, nem kell pénz érte, ne resteld. Ugy sem tudsz addig, mit csinálni. Kefére van

szük-- O f. 7 )C?o—

s e g é d ? Köss, hiszen egy kis lószür is kerül.

Egy négy lábú asztal vagy szék kell, csinálj.

Es aztán a gazdaság, kertészkedés, gazdasági állatok tartása stb. Ez mind házi-ipar, s ha a téli unalmas estéken a vidék szükségleteihez, s az előforduló termények s egyéb nyers

anya-gokhoz képest valamely iparágat fel tudunk karolni, s egy kis keresetet biztosithatunk ma-gunknak s családunknak, ez bizony nagyon ki fogja magát fizetni. Nem kellenek ahoz költ-séges eszközök, nagy beruházások.

A m a g y a r n y e l v t a n í t á s dolgát a nem magyar ajkú iskolákban a törvény hozta elő-térbe. A délmagyarországi tanitó-egylet, a gö-möri, vas, mozsony, pest abaujinegyei egy-letek stb. nagy tevékenységet fejtettek ki mellette, s helyesen. Az állam nyelvét megta-nulni csak hasznos lehet. Mi nem magyarosítunk, bár jogunk van rá, épanuyi, mint a románnak, hogy románositson s a németnek s orosznak, hogy németté vagy oroszszá tegyen. Mi csak utat akarunk nyitni az államvezetéshez másoknak is.

Hár a mi kárunk, mert különben a hivatalokat csak a magyar ajkúak látnák el.

A k ö z o k t. t ö r v é n y r e v i s i o is felmerült.

Itt lassan a testtel. Egy közokt. törvényt csak félszázados gyakorlat után czélszerii, ha akkor is czélszerü revideálni. A kereten belől a szel-lemet tekintve javítsunk tegyünk, de az alapot ne bolygassuk minduntalan. Az örökös ingado-zás administratióban tantervben; ma így, hol-nap ugy, meggondolt ember előtt kedves nem lehet. Az újítás sehol sem oly káros, mint ép e téren. — A népiskolának a k i s d e d ó v ó h o z s a k ö z é p i s k o l á h o z való viszonya is szóba került. Mindkét ügy törvényre vár, illetőleg oly törvényekkel van kapcsolatban, melyek a kép-viselőház elé fognak kerülni.

Ezen átalános érdekű tár p vak mellett gondot fordítottak még az egyletek illető vidékeik f ö l d r a j z á n a k a megiratására. K ö n y v t, á-r a k a t , s e g é l y p é n z t á á-r a k a t temetési egy-leteket alkottak. E g y e s t a n t á r g y a k t a u i-t á s i m ó d s z e r é r ő l éri-tekezésekei-t íri-tak, g y a-k o r 1 a t i t a n í t á s o a-k a t m u t a t t a a-k be.

K ö n y v e k e t t a n e s z k ö z ö k e t bíráltak s fogadtak vagy vetettek el. Fegyelmi s más ne-velési kérdéseket vitattak meg stb. Különösen ezek az utoljára felsorolt mozzanatok azok, me-lyeknek, mint már fentebb is mondtuk, legin-kább örülünk. Ezek a különleges érdekek, ezek a saját dolgaikkal való foglalkozások ezek ille-nek a egyes vidékek testületeihez.

Elismerem, hogy a mit eddig az egyletek mult évi működéséről elmondtam, mind nem egyéb, mint e működésnek saját reflexióimmal átszőtt tartalomjegyzéke, de igy is láthatjuk, hogy ez egyletek ha bár túlságos figyelmet for-dítottak is az országos (majd azt mondtam opidemikus) eszmékre, de soknak volt közülök érzé-ke arra is, hogy felismerje azt is, a mi az övé. Pro-yrammot, működésükben bizonyos tervszerűséget azonban ismét megjegyzem, igen kevés

egylet-nél találok, s talán csak a budapesti, kolosdobokamegyei, aradi s az abanjtornamegyei t a n t f s -tületek azok, melyeknek a keblében az egyleti élet határozott tervszerűséggel folyt. Nagyobb élénkséget mutatnak fel Gömörm. Székelység, Délmagyarország, Mozsony, Zala, Somogy. Ren-desen egy, legfőlebb két közgyűlést s több körgy ülést szoktak tartani. A gyűlések napirendje következő : Elnöki s jegyzői jelentés. Vitázások.

Értekezések. Gyakorlati tanítás. Könyvbirálatok, s néhol taneszköz kiállítás.

Mondom mind ezek csak felszínen maradó megjegyzések, nincs statistíkánk, nem bírunk az egyleti élet pontos ismeretével, nem t u d j u k , mi volt a tartalma a felolvasott értekezéseknek, hogy sikerültek a gyakorlati tanítások, váljon került e elő valami ügyesebi) tanítói eljárás, mit határoztak egyes kérdésekben, mit ítéltek a szóba hozott tankönyvek s eszközük felől stb.

Pedig csak akkor irhatnók meg jól ezt az én czikkemet, ha mindezt tudva positiv tényekhez füzhetnők a reflexiókat. í g y be kell vallanom, hogy iuductioim nem sokat érnek. De talán még is . . . legalább alapul szolgálhatnak bi-zonyos javaslatokra, melyeket az egyleti élet érdekében tenni akarok:"

Első javaslatom a következő. Hívjuk fel a nagymélt. kormány figyelmét arra, hogy állít-tasson össze a tanfelügyelők utján egy teljes kimutatást a tanító-egyletnek felől, s ezt a ki-mutatást vegye fel a szokásos ministeri jelentésbe.

A tanitó-egyletekről felvett statist, kimutatás rovatai lehetnének;

1. A tanitó-egylet neve, jellege, keletkezési ideje. 2. Székhelye. 3. Tisztviselői, A. Az 18 . . . évfolytán tartott gyűlések ideje, s a g\üléseken tartott értekezések, s az egyleti működés egyéb mozzanatai.

Ha a statistikai adatok beküldetnek, a n a g y -mélt. kormány ezekből, s a tanfelügyelő mel-léklendő jelentéséből biztos képet alkothat ma-gának az egyleti működés felől, s bizonyára meg fog győződni arról, hogy az 1872-ikí sza-bályrendelet teljes életbeléptetése szükséges.

Sokan vannak, kik naiv jóakaratukban azt hiszik, hogy a törvény, ha meg van hozva, s a rendelet, ha ki van adva, azonnal végre is h a j t -ható. Tán az állami élet minden ágában lehet-séges ez, de a kulturális téren nem az, s nem is kívánatos; tdső sorban azért, inert nem le-hetséges, s másod sorban, mert nem czélszerü.

Az ily dolognak érni kell; meghozhatjuk az oktatásügyi törvényt, de mennyi minden kell ahhoz, hogy keresztül vigyük, s mily lassan adja az élet rendelkezésünkre a szükséges té-nyezőket ? Mily soká megy p. o. az ujabb vi-szonyokat értő tanítói nemzedék képzése, mily soká ébred fel a nép alsó rétegeiben a műve-lődés utáni vágy, mily soká teremthetjük elő a jó tankönyveket s taneszközöket, s mily soká a pénzt, melyből iskolát építsünk s tanítót t a r t -sunk stb. stb. ? Mindenki be f o g j a látni tehát, hogy az oktatási törvényt már ezek, s még sok más egyéb okok miatt is csak a jövő

valósit68 K a -lcitja meg. De meg log az valósulni, mihelyt a

uépheii lassan-lassan a művelődés iránti szük-ségérzet felébred, megvalósul, s pedig nem a kormány fogja felülről jövő intézkedések által megvalósítani, lianem megvalósítja az önjavát a k a r ó nép társadalmi uton, s ekkor lesz leg-több sikere, mert azoktól j ö t t a sürgetés, azok lettek intézkedőkké, kiknek szükségük volt rá.

Így vagyok az isk. tanítók testületekké alaku-lásáról kiadott szabályrendelettel is. Az egyleti élet nem szokott hamar fejlődni, s a fejlődés rendesen attól függ, mily f o k ú azok képzett-sége, kik az egyletet alkotni hivatvák. N á l u n k is láttuk, hogy az egyleti élet meghezdődött csaknem száz éve, de bizonyára az igazi m u n -kálkodás idejét nem sokkal vihetjük feljebb 1868-nál. Mert tanítóságunk csak ez év óta lett teljeskoruvá. Ez a datum a szellemi n a g y -korúságra is szól. Fentebb elmondtam e datum óta mennyire változtak a viszonyok. 1868 előtt roszul állottunk, s kellett a kovász mindenfelé, hogy forrásba hozza az elemeket. Még 1868 u t á n is sok helyt alig lelt az egylet tisztviselő-nek való embert, s maga az orsz. tanitógyülés is nemtanitókat választott tisztviselőivé. A k o r -mány egy szabályrendelettel ment az egyleti élet segítségére egy okos tanácscsal, egy ügy-renddel, melynek követése mellett hamar bekö-vetkezhetett volna az orsz. testületté alakulás.

De jóformán embereink sem voltak, kik e sza-bályrendeletet effectuálják, n e m is tudtuk ugy-szólva, hogy létezik. Az egyletek közt sokáig bizonyos amabilis confusio uralkodott. N e m hiányzott az sem, hogy egyes tekintélyéhes emberek tisztségeket vadásztak, s az egyleteket személyes hiuságuk kielégítésére használták föl.

A kovász lassan terjedt, s az elemek soká j ö t t e k forrásba. I t t - o t t a városokban, a megyék szék-helyein kezdődött valami, de bizony sok inga-dozással m e n t minden. E z t a gyarló egyleti életet aztán megkísértették, s bizonyára elég korán, egy kalap alá hozni. Nem sikerült, ma-radtunk oldott kéve.

Most már azonban eléggé megerősödtünk, al-sóbb s felsőbb képezdéinlt megtetették a ma-gukét, a közelebb lefolyt évek során kiváló erőkkel gazdagult a tanítóság, s ez i f j ú erők a régi gárda jeleseivel egyesülve uj életet vittek ugy az

is-kolába, mint az egyletekbe, s létrejött a mai tanítói rend, a mint azt czikkem elején jelle-meztem. Más képet nyertek tehát egyleteink;

többek közt az abanjit fentebb kiemeltem közülök, lássuk most, hogy járt el a közelebbi évben ez a tes-tület. Tartott Kassán egy közgyűlést, kijelölte előre a munkarendet, melyet követni fog. Vég-zését közölte a járási körökkel, ezek otthon megvitatták, a mit a központ kitűzött, véleményt mondtak stb. Ezek a vélemények aztán egy uj közgyűlésen registráltattak. Yita tételeik voltak p. o. helyes-e pädag. szempontból, hogy a ta-nitó tanítás közben megengedi, hogy a növen-dékek felszólaljanak? továbbá : jelen mértékein-ket tekintve a tizedes törtemértékein-ket nem kell-e elébb tárgyalni, m i n t a közönséges törteket?

Gyakor-lati tanításokról természetesen minden kör maga gondoskodott. Ugyan ez évben birálták Erdődv számtanát, Sudy Természetrajzát. (Mindkét író kassai.) De váljon ez a működési mód valami uj találmány? nem biz az, ott van az 1872-iki szabályrendeletben, s ugy látszik beválik. Bizo-nyára, ha tudósításaim segítenének, több me-gyéről is kimutathatnám, hogy a szabályrende-let melszabályrende-lett boldogul.

Második javaslatom tehát az, ragaszkodjanak a tantestületek a szabályrendelethez, s az egyes megyei körökben érvényesítsék azt teljesen.

Most jövök az országul való egyesülésre. A mult év egyik nevezetes mozgalma épen ez egyesülés volt. Az egyletek sokat beszéltek róla, s fentebb csak az ismétlés kikerülése miatt nem hoztuk fel. Szövetséget akartak kötni a tauitó-egyletek, de nem sikerült, s utalták őket az 1872. szabályrendeletre, mely e tekintetben elég liatározmáuvt tartalmaz.

Előre is kijelentem, hogy én örülök az egye-sülési törekvésnek, s azért, hogy a szövetség eszméje nem sikerült, nem tartom hiában való dolognak, hogy megkísértetett. Az emberek szoknak az u j eszméhez, azóta minden magyar tanítónak megfordult az a fejében, s igen so-kan, kik közönyösen vették volna, ha minden akadály nélkül létre jön, most rajongnak érte.

Az 1872-iki szabályrendeletben is ott volt, kí-nálta a kormány, de a tantestületek összedugták a kezöket, s tudtommal egyik sem figyelmez-tette a kormányt, hogy i t t az ideje, meg van-nak már a feltételek, s életbe lehet hivni az országos testületet is. Egyleteztünk, dictióztunk, de kiforrtuk maguukat, s most erőnk érzetében mi akarunk magunk szövetkezni.

Ebből láthatja a kormány, hogy ha most életbe lépteti a szabályrendeletet, most már ideje lesz. Meg vannak a feltételek, s t u d u n k o r s z . t e s t ü l e t l e n n i . Az én ideám sze-rint tehát a kulturális törvényeknek, rendele-teknek igy kell alólról előkésziitetniök, s a hi-vatottak által keresztülvitetniök.

Az o r s z á g o s s z ö v e t s é g e s z m é j é t ré-szemről nem pártolom. Képzeljék csak el az eszme harczosai, mi lenne belőle, ha minden hivatás emberei külön szövetséget kötnének, hol lenne az á l l a m ? De meg nem is hisszük, hogy a szövetség keblében a tanítóság érdekeiért töb-bet s jobban lehetne tenni, mintha hivatalos testület maradunk.

A szövetség meglehet egyesek érdekeit job-ban f o g j a szolgálni, ambitiokat kelthet s elégíthet ki, de a tanítóság abban magát mint rend nem fogja manifestálliatni.

Nekem óhajtásom, hogy az 1872-iki szabály-rendeletet valósítsuk az országos egyesülést illetőleg is.

Ha mi a megyében mint testület léphetünk fel, s országosan követeink által szintén igy jelentkezünk, s testületeink hivatalosan lesznek elismerve : azt hiszem ily állapottal okvetetlen többet érünk, mint a szövetséggel.

69 K > -A szabályrendelethez azonban megvallom

ma-gam is pótlékokat javaslok.

1. A megyei testületnek minden tanitó, ki a megye területén működik, kivétel nélkül legyen tagja. Fenhagyatván a felekezeti s átalában a többi tanitóknak is, hogy egyéb specialis érde-keik szerint társulatokká alakulhassanak. Az országos testület is e szerint aztán az egész ország tanítóságát fogná képviselni.

E pontot indokolni nem kell. A közös hiva-tás érdeke kívánja, hogy szükkeblüen ne emel-j ü n k magunk közé korlátokat, s ha vannak,

távolítsuk el.

2. A megyei testület vonja körébe a t a n -f e l ü g y e l ő i j e l e n t é s e k e t i s . E jelentések a megyei közigazgatási bizottságban kevés hatást tesznek, s inkább administrationalis részük hívja fel a közfigyelmet. Helyes lenne tehát mindazt, mi szorosan véve a tanítás és nevelés ügyére vonatkozik, maguknak az illetőknek elmondani, s velük beszélni meg a teendőket. S nem lenne helytelen, ha a megyei bizottsághoz az okta-tásügy érdekében innen is mennének felterjesz-tések.

A megye közokatásügyi statistikája, iskolai névkönyve stb. szintén a tantestület gondjai közé tartoznék, s a tanfelügyelők így nyújthat-nának mind hitelesebb adatokat.

3. A megyei testület végre becsületbíróság is lehetne saját tagjai felett.

Ezenkívül a tantestület gondoskodnék a tanterv, s részletes tanmenet elkészítéséről, az ajánlandó tankönyvek jegyzékéről stb. Szintén ő foglalkoznék saját vidéke földrajzának megírásával, figyelne a felemerülő korkérdésekre. Tartana, mint most is, piidag. értekezéseket, vitatkozásokat, gyakorlati tanításokat stb. Szóval igazi pädag. iskola lenne saját tagjaira nézve. E gyűléseken tudhatná meg mindenki, micsoda ujabb haladás t ö r t é n t egy vagy más téren, ez tájékozna teljesen, s e mellett gondja lehetne póttanfolyamok tartására, tanszermúzeum felállítására, humanistikus intézetek gyámolitá-sára, s az önsegély minden nemére.

Az 1872. szabály rendelet ily módosítása egye-sítene, s míg teljes mozoghatási szabadságot en-gedne körébe vonhatna mindent, sokkal többet mint a szövetség, s el lenne ismerve a kormány által is, szóval biztositná a tanitó társadalmi helyzetét.

Az eddigiekből láttuk, hogy a közokt. törvény folytán a magyar kormány alatt egyeleti életünk napról napra erősebbé lett. De láttuk azt is, hogy egyleteink közül sok minden terv nélkül csakúgy esetről esetre élt, s hogy sok helyt több a jó aka-rat mint a tehetség, s hogy nagyon lehet ajánla-ni : készitsetek munkatervet, s gondoljátok el mire van szükségetek, s ugy fogjatok a munkához.

Mindemellett azt sem lehet tagadni, hogy ismét sok helyt megvolt az érzék azzal foglalkozni, mit az egylet specialis érdeke kívánt. Szóval ki-mondhatjuk, hogy az egyleti élet méltán igényel-heti, hogy számba vegyék, megismerjék, s ép ezért j

jogos kívánság, hogy a megismeréshez kívántató statist, adatok bemenjenek a minist, jelentésbe.

Beláthatjuk, hogy jogos az egyesülés eszméje is, de a tanítóság érdekében lesz, ha ez az egye-sülés a 72-iki szabályrendelet szerint fog történni, módosítva természetesen a módositandókat.

S végre az eddigiek folytán kifejezést a d h a t u n k azon meggyőződésünknek is, hogy a kormánynak mindenféle szempontból érdekében áll a húsz-ezernél nagyobb számú tanítóság társadalmi veze-tését kezéből ki nem bocsátani, de viszont a tanitó ságnak is érdekében áll, bizonyos hatósági jogok-kal felruházott, s hivatalosan elismert testület lenni inkább mint egy szövetség, melyről nem vagyok meggyőződve, hogy birna-e mindenfelé oly hatással, m i n t az a hivatalos h á t t e r ű , de t e l j e s e n s z a b a d testület.

Du. Kiss A K O N .

Miképen tehetni szert, a legkönnyebb móddal erőteljes anyaméhekre

(király-nékra).

Evek hosszú során át foglalkozom a fiatal anyaméhek nevelésével, s m a j d e, majd ama ajánlott módszereket is megkísértettem. Az ered-mény mindig sikeres volt, azonban a királynék nagyság tekintetében jól vagy rosszabbul felel-tek meg a várakozásnak. Teljesen kifejlődött nagy testalkotásu királynék mindenkor termé-kenyebbek és a tenyésztésre alkalmasabbak, mint a kicsinyek, mind a mellett, hogy dr.

Dzierzou a kisebb királynéknak is nagy termé-kenységet tulajdonit. Nem akarok az állítási viszketegségben szenvedők közé tartozni, de számos évi tapasztalataim meggyőztek a felől,

Dzierzou a kisebb királynéknak is nagy termé-kenységet tulajdonit. Nem akarok az állítási viszketegségben szenvedők közé tartozni, de számos évi tapasztalataim meggyőztek a felől,

In document Néptanítók lapja 13. évfolyam, 1880 (Pldal 86-106)